Népsport, 1982. július (38. évfolyam, 157-185. szám)

1982-07-01 / 157. szám

2 NÉPSPORT XXXVIII. 157. ♦ 1982. július 1 --------------------------------------------------------­MII NÉHAI. '32 • MUNDIAL '82 • MUNDtAS. 32 • MPNDiAS. '32 • MUNDIAI. '82 « UHUN Pl At''82 :• vV- >g>. :--v : VB-TELEX... VB-TELEX,. , ,-ä: ’ - : VBrTELEX... KÉT HEGY ÉS AZ EGEREK Az NSZK—Anglia mér­kőzés általános elutasí­tásra talált a szerda reg­geli európai lapokban. Íme, néhány markánsabb megállapítás: Marca (spanyol): „Mi­csoda párocska! Csaló­dást keltő játék, érdem­telen főszereplők .. De Volksrant (holland): „A slágermérkőzés az unalom csúcsa lett.. VA (spanyol): „Futball­­unalom a javából." France Soir (francia): „Két hegy — egy egeret szült.. Hiába, ezek a fran­ciák ... VB-REKORD Az Olaszország—Argentí­na összecsapáson bírás­kodó román Rainea vi­lágbajnoki csúcsot állított fel, már ami a sárga és a piros lapok egy mér­kőzés alatti használatát illeti. A Rainea-pakliból öt sárga és egy piros bújt elő kilencven perc alatt. Rossz nyelvek szerint ennyi lappal, már partit lehet játszani... KOCSICSERE? Erre készül a francia vá­logatott védője, Christian Lopez, aki — amikor megtudta, hogy elődön­tőbe jutásuk esetén 580 000 frank lesz a fe­jenkénti jutalom — azoro­nal táviratozott a felesé­gének, emígyen:­ „A ko­csit Porsche 911-es tur­bóra cseréljük . .. stop ... csókollak, Christian.” Most a választ vár­ja... „Soha annyi rúgást nem kaptam, mint Gentilétő!” — mondta Maradona az olaszok elleni mérkőzés után. „Egyszerűen nem tudtam átvenni, vagy ve­zetni a labdát úgy, hogy azonnal rúgás, vagy lökés ne ért volna ...” Gentile, a morc védő így replikázott: „A futball nem táncos­nőknek való! Ez egy fér­fias játék!" De ennyire? ... AKKOR­­VAGY SOHA... „Ha 1992-ben nem kap­juk meg az olimpiai já­tékok rendezésének jo­gát, akkor soha...” — mondják Barcelona váro­sának vezetői, akik je­lentős erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a katalán főváros fogadhassa a világ spor­tolóit a tíz év múlva sor­ra kerülő játékokon. In­dokuk : Barcelona kitűnő VB nyitányt rendezett, a város szállodai ellátása, valamint sportlétesítmé­nyei olyanok, hogy n­em lehet gond egy világmé­retű sportesemény lebo­nyolítása. Szó, ami szó — indok­nak nem kevés ... TÁRGYALNAK A Mundial mérkőzésszü­neteit, az úgynevezett szabadnapokat, alaposan kihasználják a klubok játékosszerzői. A leg­utóbbi hírek szerint Os­­valdo Ardiles, aki a Falk­­land-viszály miatt nem tér már vissza Angliába, a Tottenhamhez, minden valószínűség szerint a francia Paris St. Ger­­mainnél folytatja a játé­kot. Kedd óta kapósak a lengyel játékosok is, Pa­wel Janas, a regia War­­szawa védője például az ősztől a francia Auxerre csapatában játszik majd. A hírt a francia klub el­nöke, Guy Roux közölte, s hozzátette, azért a szintén náluk játszó Szarmadiról sem monda­nak le ... Az 1974-es VB nagy csatárfelfedezettjét a je­lek szerint, csak Piech­­niczek kapitány nem ve­szi figyelembe ... EDZÉSEN - ÖTEZREN... A brazilok egyik foglal­kozását nézték végig eny­­nyien a legutóbb Barce­lonában, amikor egy he­lyi kiscsapat ellen ját­szottak edzőmérkőzést Socratesék. A 4-0-ra vég­ződött összecsapás érde­kessége csupán annyi volt, hogy a világbajnoki címre aspiráló clanat ka­pujában nem Valdir Pe­res, hanem az egyik tar­talék, Paulo Sergio állt. A jelek azt mutatják, Santana nem tudja meg­bocsátani Peresnek a szovjetektől kapott látvá­nyos potyagólt. Mit mond maga az ér­dekelt? Annyit: a szovjet Bal lövésénél úgy pörgött a labda, mintha mágikus erők­­ pörgették volna . . . A játékosok vélemé­nye: Leao óta olyan jó kapusa nem volt Brazí­liának, mint Valdir Pe­res... Most légy okos — és dönts! —, Santana... ESPANA 82 „EZ FÉRFIAS JÁTÉK...” Kirúgott primadonnák VÉRES ÉJSZAKA. Röviddel az NSZK —Anglia összecsapás után a Bernabeu­­stadion környékén kezdődtek meg az összecsapások. Mark Anthony Buckleyt, egy 19 éves angol szurkolót hasba szúr­ták, és csak a gyors műtéti beavatkozás mentette meg életét. Hajnalig még há­rom — könnyebben sérült — brit fia­talt kellett ápolásban részesíteni­­ a mad­ridi La Paz-kórházban. A Gibraltár hova­­tartozása miatt kirobbant éjszakai tö­megverekedés után tíz, teljesen „elázott” angol tinédzsert letartóztattak — köz­botrányokozásért. Pár napja számoltunk be a Bilbaó­­ból távozó angol szurkolók „testvéri” búcsúztatásáról. Dicsértük őket, hogy végre megemberelték magukat és legalább két hétig baráti viszony­ban éltek együtt a baszkokkal. A cas­­tellanosokkal (így nevezik az ország középső vidékének lakóit) már nem jönnek ki olyan jól. Persze, Bilbao az angol labdarúgógyőzelmek városa volt, a madridi bemutatkozás viszont nem sikerült valami fényesen. És a régi gyakorlat szerint a brit szur­kolók a kudarctól vadulnak meg ... ÖNKÉNTES FUTBALLISTÁK. Szó, ami szó, a spanyol szurkolók sem érde­melnek jelest magatartásból. Történt, hogy az északír válogatott békésen gya­korolt egy madridi kiscsapat pályáján, mindaddig, amíg színre nem lépett egy csoport részeg spanyol. Kezdetben csak megjegyzéseikkel fűszerezték az edzést, aztán betódultak a pályára, megkaparin­tották a labdát és játszadozni kezdtek. A zöldtrikósokat Billy Bingham kapitány sietve leparancsolta a majális jelleget öltött színről. Mindig is tudtuk, hogy a rossz példa ragadós, de hogy a vendéglátók ilyen hamar eltanulják a re­nitenskedést brit kollégáiktól, ez azért meglepő. Rejtély továbbá, hogy mit művelhettek az észak­írek biztonsági emberei a becsődülés idején. Bingham legénysége egyébként már korábban is sokat panaszkodott — a silány szállás miatt. A labdarúgók egy­más között csak „el dumpo” néven em­legetik szállodájukat. A szemétlerakó­telep jelentésű dump angol szót spanyo­­losították... BELGA MATEMATIKA. A lengyelek­től megszégyenítő vereséget szenvedett „Vörös Ördögök” leleményesen kisak­kozták, hogyan juthatnának el mégis a legjobb négy közé. Vagyis: Belgium 3-0-ra legyőzi a szovjeteket, Blohinék pedig csak egy góllal verik a lengyele­ket. Ez a belga továbbjutás képlete. El­méletben ... Guy Thys kapitány röviden elintézte az elméletet: „ . . Pipafüst, lázálom, sem­mi több . ..”. Custers, a torzonborz kapus hozzátette: „Már megvettük a repülője­gyeket. Péntekre.. ELÉG VOLT. .. Gondolhatta Georg Schmidt osztrák szövetségi kapitány. Hintermaier, Schachner és Krankl ■ ugyanis kimarad az északírek elleni kezdőcsapatból. A vérszegény sztárok he­lyére Welzl, Hagmayr és Baumeister lép. Lám, a labdarúgás ezerszer felemlített gyönyörű bizonytalansága. H­a valaki a Mundial előtt Bécsben megjegyzi, hogy elképzelhető osztrák válogatott a most mellőzött primadonnák nélkül, bizony szánakozó pillantásokat kapott volna. A 17. nap kommentátora: Keszthelyi Mihály „A második körben, úgy látom, sokkal óvatosabbak a csapatok. Érthető, hi­szen már csak k­ét-két mérkőzést vívnak, s az­tán, ha rosszul taktikáz­tak, búcsúzhatnak is a VB-től. Az Argentína é­s Olaszország találkozón az olaszoknak kapóra jött a dél-amerikaiak egész já­tékfelfogása. A világbaj­nok valósággal rákénysze­­rítette az azzurrikra, hogy védekezzenek, s ezt ők nagyon jól csinálják im­már 20—25 év óta. Herre­ra mester elégedett lehet késői követőivel. Az ar­gentinokat figyeltem meg jobban, érthető, hiszen velünk egy csoportban voltak, minket biztosan vertek. Véleményem szer­­int a VB-n pont ellenünk játszottak igazán jól. Sem előtte, sem utána nem tet­tek ki magukért. Idehaza számos bírálat hangzik el, hogy a mi futballistáink mennyire egylábasak. Nos, most láthatták a szurko­lók, hogy az exvilágbaj­­nok­ csapatban mennyi az olyan játékos, aki csak jobbal vagy csak ballal tudja igazán kezelni a labdát. Éppen ennek a mérkő­zésnek a kapcsán szeret­nék néhány megjegyzést tenni a durvaságokról, a kíméletlen játékról, s an­nak következményeiről. Az Olaszország—Argentí­na meccset vezető Rainea úgy volt, mint egyes dön­téseivel az ENSZ. Most csupa olyan játékosra ta­lált, aki nem vette ko­molyan az intézkedéseit. Az öt sárga lap önmagá­ért beszél. És az is, hogy csak a 85. percben mu­tatta fel az első pirosat. Feltétlenül hibás abban hogy idáig fajultak a dol­gok, de a játékosokat sem szabad, nem is lehet fel­menteni. Többen képtele­nek­­voltak uralkodni az idegeiken, s csupán a szerencsének köszönhető, hogy súlyosabb sérülés nem történt Az NSZK—Anglia mér­kőzést egy olyan sakk­játszmához hasonlítanám amelyen mind a két nagy­mester sötét bábukkal játszott, így eleve felad­ták a nyerés lehetőségét lévén a kezdeményezés mindig annál a sakkozó­­nál, aki fehérrel léphet . Alighanem mindkét csa­pat túlzottan lebecsüli a spanyolokat, a következő ellenfelet. Úgy vélik, el­lenük gólkülönbséget le­het javítani. Azt hiszem, valamelyikük erre alapo­san ráfizet. .. A nyugatnémetek nem tudtak kibontakozni. Meglepő volt látni, hogy védőjátékosaik, még a kö­zéppályások is, mennyire visszafogottan játszanak. Kaltz kivételével a hátvé­dek például nem tudnak támadni. Úgy tűnik, nincs meg bennük erre a kész­ség. A kapura így alig jelentettek veszélyt. A sors igazságtalansága lett volna,­­ ha a gyengén ját­szó Rummenigge labdá­ja bemegy a 85. percben. Az angolok kockázat­­vállalási mutatói is gyen­gék voltak ezen a talál­kozón. Beálltak a döntet­lenre, s azt „meg is hoz­ták". De­­ ez a játék kevés lesz az elődöntőbe jutáshoz. Magam is edző vagyok, már hosszú évtizedek óta. Megmondom őszintén, sajnálom azokat, akik a a kispadon ülnek a VB- meccseken. Sehol egy mosoly, csak feszültség, idegesség, visszafojtott indulat. Vajon mennyit öregednek most egyesek? Mennyire nőtt meg a küzdelmek idején né­hány kollégám rizikó­­faktora­­ az infarktus irányába? Ha győz a csapat, nem őket ünnep­üik, ha viszont veszít, a felüket követelik. Nagyszerűek a té­vés közvetítések de nem ad­ják vissza a vályún lát­ható dolgokat. A csapa­tok stratégiái­ból kev­e­­set regisztrálhat a hűvös ohjektív. Kicsit olyan az egész, mint a mézesüveg, amelyet kívülről nyalo­gatunk A VB Európában van, miért csak két szak­emberünk látja a máso­dik kör meccseit? Jelen voltam az 1978- as VB-n. A csapatjáték, úgy vélem, most jobb. Minden válogatottnál előtérbe került, és a nagy egyéniségek teljesen alá­vetik magukat ennek a célnak. De mégis döntő a jelenlétük, mert ők bil­lenthetik a mérleg nyel­vét a maguk­­ irányába. Ezt mutatta Boniek, La­to, azután egyszer-egyszer Rummenigge, Maradona, Antognoni és mások já­téka. Ilyen kollektív já­ték ellen azonban ők is csak időnként képesek nagyot nyújtani." Londoni jelentésünk: „Köszönet, semmiért!” A londoni bukm­ékeresek a ravasz emberek. Az Anglia—NSZK mérkőzés előtt az NSZK- belieket kiáltották ki esélyesnek és Angliá­ra kedvező áron lehetett fogadni. Sokan beleestek a csapdába és a különböző fo­gadóirodák tulajdonosai több mint 1 millió fontot nyertek. Nemcsak az elvesztett pén­zük miatt keseregnek ellenben ma a lon­doni szurkolók. A mérkőzés maga keltett­ nagy csalódást. Egy gyenge német csapat ellen nem tudott igazi helyzeteket terem­teni az angol együttes. A gól nélküli dön­tetlen persze nem jelenti a VB-álmok vé­gét, különösen azért nem, mert először az NSZK játszik a spanyolok ellen, így a cso­port utolsó mérkőzésén Greenwood le­génysége pontosan tudja majd, milyen eredményre lesz szükség ahhoz, hogy az elődöntőbe kerüljön. A játékosok — tele­vízión adott véleményeik szerint — meg voltak elégedve a 0-0-lal, mondván: na­gyon meleg volt és nem voltak képesek a szokásos gyors futballt játszani. Mások nem olyan könnyen elégíthetők ki, és pél­dául Bobby Moore, a volt híres válogatott játékos ezt mondta: „Lassú sakkmeccs volt! Mindkét csapat annyira félt a vereségtől, hogy egyik sem mert támadni. Nálunk csak a védelem és Coppell játszott ki­elégítően. Rummenigge nagy lövése majd­nem megpecsételte a sorsunkat, ez volt jó­szerivel az egyetlen jó csatárteljesítmény.” Brian Clough, a Nottingham Fores mened­zsere így nyilatkozott: „Csalódtam a csa­patban, nagyszerű alkalmat mulasztottunk el, mert ez egy harmatgyenge német vá­logatott­­volt.” Mit írnak az újságok?... A The Sun szalagcíme: „Nem sikerült a visszavágás!" A Daily Mail: „A kapufának köszönhetjük, hogy túléltük ezt az estét... Az NSZK csapata hízelgett Angliának az­zal, hogy védekezésre rendezkedett be.” A Daily Express szalagcíme: „Köszönet, semmiért!... Sértő módon adták be ne­künk az altatószert. Szomorú mérkőzés volt, mert a németek nem voltak hajlan­dók nyílt sisakkal játszani.” A szerző le­szögezi, hogy Angliának éppen olyan jó az esélye az elődöntőbe kerülésre, mint a meccs előtt volt. A Daily Mirror az egyet­len újság, amely meg volt elégedve a csa­pat teljesítményével: „Büszkék vagyunk rá­tok" — harsogja a címlap. Hát igen, ezt a döntetlent így győze­lemnek is lehet tekinteni... Háromszázhatvan perc alatt egyetlen gólt kapott Pete Shilton

Next