Népsport, 1982. augusztus (38. évfolyam, 186-211. szám)

1982-08-08 / 192. szám

XXXVIII. 192. ♦ 1982. augusztus 8 XXL szabadfogású birkózó-világbajnokság ELSZÁNTABBAN, TUDATOSABBAN A VILÁG ELŐTT (csak az a kár, hogy most van tengerentúl a VB...) Valamikor a hetvenes évek elején kezdődött a nagy erőfeszítés, hogy a hajdan oly eredményes sza­badfogás - időleges visszaesése után - újra felzár­kózzon a kötöttfogás mellé. Mármint eredményesség­ben . . . Az adminisztratív intézkedések (pl. a szakosítás bevezetése), a több nemzetközi szereplés, hozott né­mi javulást, de a jobb eredmények hosszú időt köve­teltek. Az itt-ott megcsillanó új értékek egyik gyöngy­szemének tekinthettük Kovács István 1979-ben San Diegóban kiharcolt világbajnoki aranyérmét, amely első és eddig egyetlen a sportág hazai történetében, noha olimpiai aranyérmeknek korábban is sokszor örülhettünk. Hatalmas sikernek könyveltük el 1976-ban Gál Henrik e fogásnemben kiharcolt Európa-bajnok­­ságát is. Ők azonban mindketten az idősebb nemzedékhez tartoztak. \ fiHlTcm­m tartós sikereiért szám­­­­ítóUMI fil­kolók jól tudták, hogy a szakág tényleges előrelépéséről ak­kor beszélhetünk, ha majd új nemze­dék verekszi fel magát a világverse­nyek dobogóira. Egyszer-kétszer ez si­került, de nem a felső fokra léptek. Az idén ez is bekövetkezett. Várná­ban Bíró László Európa-bajnok lett. S­­ már teljes mértékben az új nem­zedék képviselője, Túrkevén Kiss Mik­lós irányításával már az új hullám legnagyobb reménységeként tűnt fel. Sikerei eddig is voltak. EB-negyedik, olimpiai hatodik helyezés jelezte a fia­tal versenyző kivételes tehetségét, de ahhoz a sokat jelentő aranyéremhez még sok minden kellett... Annál is inkább, mert Bíró László heteket hagyott ki tavaly ősszel bete­geskedés miatt. Már-már úgy tűnt, végleg be kell fejeznie a birkózást. Várnában aztán az addig mindig sike­resebben szereplő kötöttfogásúaknak gyengébben ment. Kedvezőtlenné vál­tak tehát az előjelek ... Mégis sikerült az első hely kiharco­lása a szabadfogásban! És mellé to­vábbi négy ezüstérem is a magyar szabadfogású válogatott birtokába ke­rült. A nagy öröm mellett kerestük a választ: mi történt, hogyan sikerülhe­tett mindez?.. . Kiinga László, EB előtt jelezte, hogy fordulatra szá­míthatunk. Hetekkel a várnai erőpró­ba előtt, nem túl fényes nemzetközi szereplések ellenére is azt hangoztat­ta, hogy jól birkóznak majd az EB-n a magyar szabadfogásúak. — Már az alapozás idején éreztem, hogy a fiúk más szellemben készültek, mint korábban — mondta a jeles szak­ember. —• Elszántabbak, tudatosabbak lettek. Edzések után gyakran felkeres­tek, hogyan lehetne az eddig is vég­zett sok munkát úgy finomítani, hogy hatását az eredmények is jelezzék, így már könnyebb volt mindenre kiterje­dően jobb munkát végezni. S ebben a minden gondolatukat lekötő felkészü­lésben szép lassan összeforrott, csapat­tá kovácsolódott a válogatott. Várná­ban a kötöttfogásúak mérsékeltebb eredményei már nem törték össze őket, sőt kialakult bennük a dac, hogy „azért is megmutatjuk”. Küzdöttek a maguk sikeréért, a szakág tiszteletéért, a ma­gyar birkózás rangjáért. Ez a fokozott felelősségtudat, a mindennel dacoló akarat, a szárnyakat adó csapatszellem új vonala lett az együttesnek ... Ez vezetett oda, hogy sorra nyerték a sorsdöntő mérkőzéseket. Nem ijed­tek meg, mint korábban hasonló hely­zetben. Nem azt mondogatták, hogy az ellenfét legalább olyan jó, mint ők, és ez milyen bizonytalanná teszi őket. Inkább azzal a gondolattal léptek sző­nyegre, hogy „én is vagyok olyan jó, mint az ellenfelem”. És ez a valóban egyenlő felkészültségű ellenfelek ese­tében nagyon nagy dolog!... Cseppet sem változott a 16 óta. Ha úgy vesszük, még erősbödött is. Bár ennek igazi bizonyítékát min­dig a nagy tétű vetélkedéseken lehet felmérni, azért látszik az edzéseken is. Ezért kár, hogy a világbajnokság Kanadában, Edmontonban lesz. Túl az óceánon, nyolcórás időeltolódás mel­lett, szokatlan környezetben, amelyhez a helyszínen nem is tudnak időben al­kalmazkodni. Sok összetevő miatt csak augusztus 8-án érkeznek a verseny színhelyére és 11-én már szőnyegre lépnek . .. Külön szakirodalma van már az akklimatizálódásnak, és egyik elmélet sem tartja szerencsésnek három nap­pal a rajt előtt a helyszínre érkezést. Megpróbáltak sok mindent itthon, a kellemetlen hatások csökkentése érde­kében, de­­ ki tudja azt megjósolni, próbálkozásaik mennyire lesznek segí­tő erejűek?... Most jó lett volna egy olyan világ­bajnokság, amely nem nehezíti még az akklimatizációs gondokkal is a ma­gyar birkózók erőfelmérését. A me­zőny úgyis jóval erősebb mindig, mint az Európa-bajnokságokon. Ázsia a még többnyire ma is élő népi birkó­záson felnevelődött versenyzői különö­sen veszedelmes ellenfelek Az Egye­sült Államok szabadfogású birkózói között is sok a klasszis, ugyanakkor Afrika is ebben a fogásnemben ipar­kodik hírnevet szerezni. Kettős lehet az Edmontonban születő eredmények hatása. Ha ott is siker lesz, akkor méltán mondhatjuk, hogy a jövőben már nem kell félteni sza­badfogású birkózóinkat. Akkor el­mondhatjuk róluk, hogy már a szo­katlan körülményekhez is jól tudnak alkalmazkodni. A sikertelenség pedig nem dönt el semmit. Még nem gyö­keresedhettek meg olyan mélyen az új, bíztató jellemvonások, hogy szét­­repedezésüket ne kellene még­ ideig­lenesnek tekinteni. A spilíÁSZ!!!!! ugyanis jó volt. És a luivtd­un­a ezért teljesen egyet­érthetünk dr. Hegedűs Csaba szövet­ségi kapitánnyal: „Most nem az ered­ményességben kell mérni a szakág szereplését, hanem a felfogásban, az egyszer már felizzott jó szellem meg­őrzésének képességében. Ha erről jót mondhatunk, akkor eleve sikerek kí­sérik végig a szereplést Ehhez tartjuk magunkat. Idézet önmagunkat, egészen pon­tosan a Népsport június 24-i számát idézzük. Íme, a szovjet szabadfogású baj­nokságról szóló beszámo­lónk egy részlete: „Egy másik tavalyi ju­nior világbajnok, Tejmuraz Dzgojev viszont már most első lett! Cserkeszében né­hány évvel ezelőtt kísérte­ti csoport kezdte meg mun­káját. A mester, Dzgojev édesapja 18 fiatalt szemelt ki. Az akkori újakból ma már tizenketten tagjai a szovjet válogatott keret­nek. A legnagyobb sikert Tejmuraz érte el most: ve­retlenül lett a Szovjetunió bajnoka, s az egyébként igen szigorú szovjet szak­emberek birkózásáról egy­értelműen mondták ki: hi­bátlan, csodálatos. Ahogy a szovjet szakvezetés bátor­ságát, kísérletező kedvét is­merjük, néhány most fel­tűnt fiatal már ott lehet a világbajnokságon. Legelső­­­sorban Tejmuraz Dzgojev, aki a 82 kg régóta vajúdó kérdését — a jelek szerint — gyorsan megoldhatja.” És a hír: a 82 kg-ban újonc mutatkozik be a szovjet válogatottban. Tej­muraz Dzgojev. Most sajnáljuk csak, hogy júniusban nem azt írtuk le inkább: két ma­gyar világbajnok lesz Ed­­montonban. Hátha az is bejött vol­na . .. Az ikrek­ feljebb Moszkva óta először szere­pelnek együtt a szovjet vá­logatottban a Bjeloglazov ik­rek. A két év alatt azonban mindketten feljebb léptek olimpiai aranyérmes súlycso­portjukhoz képest. Vagyis Anatolij most már az 57 kg­­ban, Szergej helyén szerepel, Szergej pedig a 62 kg-ban, az ugyancsak fiatal olimpiai bajnok, Abusev súlycsoport­jában. A két Bjeloglazovon kívül a szovjet olimpiai győz­tesek közül csak a 100 kg-os Hja Mate került az edmonto­­ni csapatba. A VESZTESEK DINNYÉK! Csendesek az utcák. Még a körúton van valamicske moz­gás, de ahogy haladunk a régi Sportcsarnok felé, úgy fogynak a járókelők. Már jócskán sötétedik. A kapu­őrök kicsit töprengenek, hogy megszólítsanak-e, aztán ész­bekapnak, persze, a birkó­zókhoz siet . . A különben teljesen néma Sportcsarnokban a nagyte­remben sűrű a levegő. Nincs kiabálás, nincs vezényszó, csak a lábak dobognak, a labda pattogása hallik és a ziháló lélegzetvételek zavar­ják a csendet. Elkeseredett a küzdelem. Az arcokon már fáradtság jelei, de a tekin­tetek villognak. A győzelem vágya ég mindegyikben. Fe­hér Pista és Orbán Józsi ke­ményen összecsapnak, de semmi vész. Kiinga László szava mégis csattan:­ — Ne keménykedjetek, ilyent még egyszer nem sze­retnék látni. Fogjatok kezet és mehet tovább a játék .. . Megy is. Fittyet hánynak a késői időpontnak, a bir­kózók Edmontonba készül­nek, a világbajnokságra. Nyolc óra lesz az időeltoló­dás. Erre is fel kell ké­szülni . . . — Ezen a héten már dél­után négytől és este fél ki­lenctől edzünk — mondja Kiinga László, a szabadfogá­sú válogatott edzője. — Úgy tizenegy óra tájban befejez­zük a gyakorlati foglalkozást, a játékot és megfürdettek a fiúk. Különösen élénk a késő es­ti fürdés. Ott a zuhany alatt, az áztató medence körül mindig történik valami. .. Ott oldódik a feszültség. Ugratások, hidegzuhanyos le­­fröcskölés, miegymás ... ♦ A hét elején még küzdel­mek is voltak. Rövid, ke­mény összecsapások. Körül­belül akkor, amikor már a tv bemondója is nyugodal­mas jóéjszakát kívánt. Még­is mindig volt megfelelő el­lenfél. — Ebben a válogatottban most már bíznak a többiek is — mondja Mák Lajos, a vá­logatott gyúrója —, aki csak tehette, lejött, segített a fiúknak . . Ha az edző úgy kívánta, akkor óriási iramot diktál­tak a korábbi rengeteg mun­kától bizony már fáradt csa­pattagoknak. Előfordult, hogy ilyenkor a segítő­ ember volt az eredményesebb. Márpe­dig az élemberek nehezen vi­selik, hogy csak úgy forgas­sák, dobálgassák őket. Szabó Lajos ki is fakadt: — Ezt én nem bírom, fá­radt vagyok, bénák az iz­maim — csattant fel dühö­sen. — Meglátod, Laci, túl­­edzem magam! Figyelmeztetik szépen, hogy az EB előtt is ez volt az ag­gálya és lám, milyen jól sze­repelt. Biztos második lett. . . Még ez sem elég. Duzzog tovább. A pszichológusnő, dr. Borsos Ilona beszélget el ve­le. Megnyugodva, jókedvűen jön ki a szobából. ♦ A pszichológusnőnek kapó­ra jött ez a késői edzéssoro­zat. Különféle felmérő tesz­teket csinált a válogatottak­kal, személyiségvizsgálatot végzett. Néha eltartott úgy éjfélig is. Jól jött ez a csapatnak. Ment vele az idő. Az edzés után ugyanis még messze volt a lefekvés. Csak két óra felé hunyhatták le a szemü­ket a fiúk. Most már a vi­dékiek is, a fővárosiak is a közös szálláson alszanak. Séta a Városligetben, a Körúton, mindegy, hogy hol, csak ne feküdjenek le ko­rán a fiúk. Edmontonban itthoni idő szerint éjjel há­rom óra után kezdődnek a délutáni versenyek . . . Még mindig van idő. Mo­ziba mennek a birkózók. A seriff és az idegenek című filmet nézik meg. A Bástya mozi előtti nagy tömegben úgy vegyülnek el, mint akik­nek semmi, de semmi gond­juk nincs. Különös gondolatokat su­gall a film. Erről a szabad­fogású csapatról egyre töb­ben mondanak mostanában jókat, elismerést kifejező mondatokat. De mindig hoz­záteszik: csak egy kicsit ga­­lamblelkűek. Mint az a film­beli seriff. Ha azonban a helyzet úgy hozta, az a se­riff nagyon szigorú is tudott lenni. Szigorúak voltak az ellenfelekhez a mi szabadfo­gású birkózóink is Várnában. Fogadkoznak, hogy azok lesz­nek Edmontonban is . .. ♦ Most azonban még van egy minden nap derűt fakasztó esemény: a dinnyeevés. Min­den délután jókora görög­dinnyéket raktak a hűtőszek­rénybe. És minden este volt egy kis foci. Hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de azért küzdöttek, hogy az ellenfél fizesse a dinnyét. A vesztes az dinnye! A győzteseknek különösen ízlik a jéghideg pirosbélű gyümölcs. Ők heccelődnek mindig élénkebb hangnem­ben. A vesztesek fizetnek . .. Takarodó. Éjjel két óra van. Néhányan még ekkor is könyvet vesznek a kezük­be. Olvasnak egy keveset. Aztán a birkózók háza tá­ján is elcsendesedik min­den. Ébresztő csak délfelé. A reggelit átalusszák. Délben reggeliznek, este hat órakor ebédelnek. Utána jön az ed­zés. Aztán az időtöltés. Lassan megszokják ... NÉPSPORT 5 Vélemény - szomközetből A felkészítés munkájá­nak közvetlen hatását a legjobban a gyúró tudja érzékelni. Ő az izmok ál­lapotából megbízhatóan tud következtetni, meny­nyire veszi igénybe a szer­vezetet a mindennapos edzés. Mák Lajos, a válogatott gyúrója még csak novem­ber óta van a csapat mel­lett, de korábban az FTC- ben hosszú évek során gyűjtött tapasztalatokat, hogy milyen előjelzések alapján lehet sikerre szá­mítani.­­ Érdekes módon a szabadfogásúak az alapo­zás idején és az EB előtt sem igényelték különösebb­­en a mindennapos gyú­rást. Hogy most milyen gondosan készülnek, azt jelzi gyúrásra jelentkezé­sük sűrűsödése is. Ballát például kilenc éve isme­rem közelről de csak most kéri rendszeresen a segítségemet. A sokat fo­gyasztó versenyzők eddig általában az edzéseken hívtak a szőnyegre: be­görcsölt az izmuk a sok folyadék- és sóveszteség­től. Most figyelmesebben fogyasztottak, egyetlen egyszer sem kellett edzés közben görcsöt kimasszí­roznom az izmokból. A versenyzők izmainak álla­pota egyértelműen jelzi a jó fizikai állapotot, s azt orvosi mérések is alátá­masztják. AKIK KÜZDENEK 48 kg: Bíró László (egyesülete: FTC, életkora: 22 év). Négy világver­senyen indult már, ez lesz a második világbaj­­noksága. Várnában a tavasszal Európa-bajnok lett. ;22 kg: Szabó Lajos (DVTK, 26). Edmontonban indul har­­madszor VB-n, 1979-ben ötödik volt. Tavaly Lódzban, az idén Várnában ezüstérmes volt az EB-n. 57 kg: Szalainál Imre (DVTK, 27). Eddigi két világbajnok­­ságán egyaránt hatodik lett. Várnában súlycsoportja második legjobbjának bizonyult. 62 kg: Orbán József (Csepel SC, 23). Tavaly Szkopjéban indult először a VB-n, tetszetősen birkózott, de kiesett. Ugyan­így járt Várnában is. Második világbajnoki szereplésétől­­ ön­maga is pontokban mérhető eredményt vár. 68 kg: Szalontai Zoltán (DVTK, 25). Korábban a 62 kg-ban birkózott, 1978-ban ötödik volt a világbajnokságon. Tavaly váltott súlycsoportot, az idén EB-ezüstérmes lett. Negyedik alkalommal indul világbajnokságon. 74 kg: Fehér­ István (FTC, 28). Eddig egy világbajnokságon szerepelt, akkor nem tudott pontot szerezni. Most újabb le­hetőséget kapott ha sikeresen versenyez, megerősíti helyét az olimpiai csapatban. 90 kg: Szakkai Attila (Bp. Spartacus, 25). Különösebb nem­zetközi sikerek nélkül kapott lehetőséget a várnai EB-n való indulásra és ott negyedik lett. Eddigi eredményei azt mutat­ják, hogy ősszel mindig jobb formába lendül. 100 kg: Robotka István (Bp. Honvéd, 24). Eddigi két világ­­bajnoki szereplése közül tavaly ötödik volt. Még mindig nem érte el a testsúlya a 100 kilót­, de már megközelíti, így a szor­galmas versenyzőtől jó eredmény várható +100 kg. Balla József (FTC, 27). Tizenháromszor indult már EB-n, VB-n és olimpián. Az EB-ken és az olimpián min­dig sikeresebben szerepelt, mint a világbajnokságokon. Az idén sérülés miatt nem indult az Európa-bajnokságon, viszont fizikailag is, idegileg is feltöltődött. Két olimpiai ezüstérme mellé most világbajnoki érmet szeretne nyerni. .. Rajcsev otthon maradt A bolgár szabadfogás lehető legjobb csapatával utazott Edmontonba. Ott van a világbajnok Szimeon Szerev, s valamennyi idei bolgár Európa-bajnok is. Az egyedüli kivétel az olimpiai bajnok Valentin Rajcsev, aki az idei várnai kontinensviadalon igazán nem vette ki részét a hazai sikerekből, hiszen az első hat közé sem jutott. Rajcsev története­­ villámkarrier volt. Szinte isme­retlenül került a moszkvai csapatba, aranyérme szak­mai szenzáció volt. Ismételni azonban nem tudott, a későbbi világversenyekre mindig „előzetes bizalom­mal” utazott el. Ara nemcsak birkózásának moszkvai színvonala maradt el, hanem a felkészülésben és ma­gatartásában is akadt kifogásolni való. Úgy tűnik, most már betelt a pohár. A 74 kg-ban Alekszandar Nanev képviseli a bol­gár színeket. A most 26 éves birkózó eddig hét világ­­versenyen szerepelt, Rajcsev elődje volt. 1977-ben ezüs­töt nyert a VB-n, két évvel később bronzot az EB-n. Győzelmet nem vár tőle a bolgár szakvezetés, de jó birkózást, akaratot, tisztes helytállást igen. Vagyis mindazt, amivel Rajcsev adós maradt. ------------------------------------------------------------­ Másodszor Edmontonban A kanadai város 1970 júliusában rendezett már világbajnokságot. Méghoz­zá mindkét fogásnemben. Számunkra igencsak em­lékezetes volt az a VB. A mieink ekkor már — sajnos — Kozma István nélkül utaztak, Varga Já­nos viszont itt szerezte meg első világbajnoki aranyát. A kötöttfogásban ekkor született utoljára nem európai VB-győze­­lem, a 62 kg-os japán Hi­­deo Fudzsimoto révén. A szovjet válogatottak közül első lett a kötöttfogású Igumenov és a szabadfo­gású Sahmuradov, aki a müncheni olimpia után a két fogásnem vezető ed­zőjeként dolgozott, és nem mindennapi sikerek­re vezette a szovjet bir­kózást. A tizenkét év előtti sza­badfogású viadalon négy szovjet, három iráni, va­lamint egy-egy egyesült államokbeli, japán és tö­rök aranyérmest ünnepelt Edmonton. Most Európa alighanem kevesebb tró­feát enged át a világ töb­bi részének ... Az oldalt írta és összeállította: Kaszás Sándor és Szekeres István

Next