Népsport, 1982. augusztus (38. évfolyam, 186-211. szám)
1982-08-08 / 192. szám
XXXVIII. 192. ♦ 1982. augusztus 8 XXL szabadfogású birkózó-világbajnokság ELSZÁNTABBAN, TUDATOSABBAN A VILÁG ELŐTT (csak az a kár, hogy most van tengerentúl a VB...) Valamikor a hetvenes évek elején kezdődött a nagy erőfeszítés, hogy a hajdan oly eredményes szabadfogás - időleges visszaesése után - újra felzárkózzon a kötöttfogás mellé. Mármint eredményességben . . . Az adminisztratív intézkedések (pl. a szakosítás bevezetése), a több nemzetközi szereplés, hozott némi javulást, de a jobb eredmények hosszú időt követeltek. Az itt-ott megcsillanó új értékek egyik gyöngyszemének tekinthettük Kovács István 1979-ben San Diegóban kiharcolt világbajnoki aranyérmét, amely első és eddig egyetlen a sportág hazai történetében, noha olimpiai aranyérmeknek korábban is sokszor örülhettünk. Hatalmas sikernek könyveltük el 1976-ban Gál Henrik e fogásnemben kiharcolt Európa-bajnokságát is. Ők azonban mindketten az idősebb nemzedékhez tartoztak. \ fiHlTcmm tartós sikereiért számítóUMI filkolók jól tudták, hogy a szakág tényleges előrelépéséről akkor beszélhetünk, ha majd új nemzedék verekszi fel magát a világversenyek dobogóira. Egyszer-kétszer ez sikerült, de nem a felső fokra léptek. Az idén ez is bekövetkezett. Várnában Bíró László Európa-bajnok lett. S már teljes mértékben az új nemzedék képviselője, Túrkevén Kiss Miklós irányításával már az új hullám legnagyobb reménységeként tűnt fel. Sikerei eddig is voltak. EB-negyedik, olimpiai hatodik helyezés jelezte a fiatal versenyző kivételes tehetségét, de ahhoz a sokat jelentő aranyéremhez még sok minden kellett... Annál is inkább, mert Bíró László heteket hagyott ki tavaly ősszel betegeskedés miatt. Már-már úgy tűnt, végleg be kell fejeznie a birkózást. Várnában aztán az addig mindig sikeresebben szereplő kötöttfogásúaknak gyengébben ment. Kedvezőtlenné váltak tehát az előjelek ... Mégis sikerült az első hely kiharcolása a szabadfogásban! És mellé további négy ezüstérem is a magyar szabadfogású válogatott birtokába került. A nagy öröm mellett kerestük a választ: mi történt, hogyan sikerülhetett mindez?.. . Kiinga László, EB előtt jelezte, hogy fordulatra számíthatunk. Hetekkel a várnai erőpróba előtt, nem túl fényes nemzetközi szereplések ellenére is azt hangoztatta, hogy jól birkóznak majd az EB-n a magyar szabadfogásúak. — Már az alapozás idején éreztem, hogy a fiúk más szellemben készültek, mint korábban — mondta a jeles szakember. —• Elszántabbak, tudatosabbak lettek. Edzések után gyakran felkerestek, hogyan lehetne az eddig is végzett sok munkát úgy finomítani, hogy hatását az eredmények is jelezzék, így már könnyebb volt mindenre kiterjedően jobb munkát végezni. S ebben a minden gondolatukat lekötő felkészülésben szép lassan összeforrott, csapattá kovácsolódott a válogatott. Várnában a kötöttfogásúak mérsékeltebb eredményei már nem törték össze őket, sőt kialakult bennük a dac, hogy „azért is megmutatjuk”. Küzdöttek a maguk sikeréért, a szakág tiszteletéért, a magyar birkózás rangjáért. Ez a fokozott felelősségtudat, a mindennel dacoló akarat, a szárnyakat adó csapatszellem új vonala lett az együttesnek ... Ez vezetett oda, hogy sorra nyerték a sorsdöntő mérkőzéseket. Nem ijedtek meg, mint korábban hasonló helyzetben. Nem azt mondogatták, hogy az ellenfét legalább olyan jó, mint ők, és ez milyen bizonytalanná teszi őket. Inkább azzal a gondolattal léptek szőnyegre, hogy „én is vagyok olyan jó, mint az ellenfelem”. És ez a valóban egyenlő felkészültségű ellenfelek esetében nagyon nagy dolog!... Cseppet sem változott a 16 óta. Ha úgy vesszük, még erősbödött is. Bár ennek igazi bizonyítékát mindig a nagy tétű vetélkedéseken lehet felmérni, azért látszik az edzéseken is. Ezért kár, hogy a világbajnokság Kanadában, Edmontonban lesz. Túl az óceánon, nyolcórás időeltolódás mellett, szokatlan környezetben, amelyhez a helyszínen nem is tudnak időben alkalmazkodni. Sok összetevő miatt csak augusztus 8-án érkeznek a verseny színhelyére és 11-én már szőnyegre lépnek . .. Külön szakirodalma van már az akklimatizálódásnak, és egyik elmélet sem tartja szerencsésnek három nappal a rajt előtt a helyszínre érkezést. Megpróbáltak sok mindent itthon, a kellemetlen hatások csökkentése érdekében, de ki tudja azt megjósolni, próbálkozásaik mennyire lesznek segítő erejűek?... Most jó lett volna egy olyan világbajnokság, amely nem nehezíti még az akklimatizációs gondokkal is a magyar birkózók erőfelmérését. A mezőny úgyis jóval erősebb mindig, mint az Európa-bajnokságokon. Ázsia a még többnyire ma is élő népi birkózáson felnevelődött versenyzői különösen veszedelmes ellenfelek Az Egyesült Államok szabadfogású birkózói között is sok a klasszis, ugyanakkor Afrika is ebben a fogásnemben iparkodik hírnevet szerezni. Kettős lehet az Edmontonban születő eredmények hatása. Ha ott is siker lesz, akkor méltán mondhatjuk, hogy a jövőben már nem kell félteni szabadfogású birkózóinkat. Akkor elmondhatjuk róluk, hogy már a szokatlan körülményekhez is jól tudnak alkalmazkodni. A sikertelenség pedig nem dönt el semmit. Még nem gyökeresedhettek meg olyan mélyen az új, bíztató jellemvonások, hogy szétrepedezésüket ne kellene még ideiglenesnek tekinteni. A spilíÁSZ!!!!! ugyanis jó volt. És a luivtduna ezért teljesen egyetérthetünk dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitánnyal: „Most nem az eredményességben kell mérni a szakág szereplését, hanem a felfogásban, az egyszer már felizzott jó szellem megőrzésének képességében. Ha erről jót mondhatunk, akkor eleve sikerek kísérik végig a szereplést Ehhez tartjuk magunkat. Idézet önmagunkat, egészen pontosan a Népsport június 24-i számát idézzük. Íme, a szovjet szabadfogású bajnokságról szóló beszámolónk egy részlete: „Egy másik tavalyi junior világbajnok, Tejmuraz Dzgojev viszont már most első lett! Cserkeszében néhány évvel ezelőtt kísérteti csoport kezdte meg munkáját. A mester, Dzgojev édesapja 18 fiatalt szemelt ki. Az akkori újakból ma már tizenketten tagjai a szovjet válogatott keretnek. A legnagyobb sikert Tejmuraz érte el most: veretlenül lett a Szovjetunió bajnoka, s az egyébként igen szigorú szovjet szakemberek birkózásáról egyértelműen mondták ki: hibátlan, csodálatos. Ahogy a szovjet szakvezetés bátorságát, kísérletező kedvét ismerjük, néhány most feltűnt fiatal már ott lehet a világbajnokságon. Legelsősorban Tejmuraz Dzgojev, aki a 82 kg régóta vajúdó kérdését — a jelek szerint — gyorsan megoldhatja.” És a hír: a 82 kg-ban újonc mutatkozik be a szovjet válogatottban. Tejmuraz Dzgojev. Most sajnáljuk csak, hogy júniusban nem azt írtuk le inkább: két magyar világbajnok lesz Edmontonban. Hátha az is bejött volna . .. Az ikrek feljebb Moszkva óta először szerepelnek együtt a szovjet válogatottban a Bjeloglazov ikrek. A két év alatt azonban mindketten feljebb léptek olimpiai aranyérmes súlycsoportjukhoz képest. Vagyis Anatolij most már az 57 kgban, Szergej helyén szerepel, Szergej pedig a 62 kg-ban, az ugyancsak fiatal olimpiai bajnok, Abusev súlycsoportjában. A két Bjeloglazovon kívül a szovjet olimpiai győztesek közül csak a 100 kg-os Hja Mate került az edmontoni csapatba. A VESZTESEK DINNYÉK! Csendesek az utcák. Még a körúton van valamicske mozgás, de ahogy haladunk a régi Sportcsarnok felé, úgy fogynak a járókelők. Már jócskán sötétedik. A kapuőrök kicsit töprengenek, hogy megszólítsanak-e, aztán észbekapnak, persze, a birkózókhoz siet . . A különben teljesen néma Sportcsarnokban a nagyteremben sűrű a levegő. Nincs kiabálás, nincs vezényszó, csak a lábak dobognak, a labda pattogása hallik és a ziháló lélegzetvételek zavarják a csendet. Elkeseredett a küzdelem. Az arcokon már fáradtság jelei, de a tekintetek villognak. A győzelem vágya ég mindegyikben. Fehér Pista és Orbán Józsi keményen összecsapnak, de semmi vész. Kiinga László szava mégis csattan: — Ne keménykedjetek, ilyent még egyszer nem szeretnék látni. Fogjatok kezet és mehet tovább a játék .. . Megy is. Fittyet hánynak a késői időpontnak, a birkózók Edmontonba készülnek, a világbajnokságra. Nyolc óra lesz az időeltolódás. Erre is fel kell készülni . . . — Ezen a héten már délután négytől és este fél kilenctől edzünk — mondja Kiinga László, a szabadfogású válogatott edzője. — Úgy tizenegy óra tájban befejezzük a gyakorlati foglalkozást, a játékot és megfürdettek a fiúk. Különösen élénk a késő esti fürdés. Ott a zuhany alatt, az áztató medence körül mindig történik valami. .. Ott oldódik a feszültség. Ugratások, hidegzuhanyos lefröcskölés, miegymás ... ♦ A hét elején még küzdelmek is voltak. Rövid, kemény összecsapások. Körülbelül akkor, amikor már a tv bemondója is nyugodalmas jóéjszakát kívánt. Mégis mindig volt megfelelő ellenfél. — Ebben a válogatottban most már bíznak a többiek is — mondja Mák Lajos, a válogatott gyúrója —, aki csak tehette, lejött, segített a fiúknak . . Ha az edző úgy kívánta, akkor óriási iramot diktáltak a korábbi rengeteg munkától bizony már fáradt csapattagoknak. Előfordult, hogy ilyenkor a segítő ember volt az eredményesebb. Márpedig az élemberek nehezen viselik, hogy csak úgy forgassák, dobálgassák őket. Szabó Lajos ki is fakadt: — Ezt én nem bírom, fáradt vagyok, bénák az izmaim — csattant fel dühösen. — Meglátod, Laci, túledzem magam! Figyelmeztetik szépen, hogy az EB előtt is ez volt az aggálya és lám, milyen jól szerepelt. Biztos második lett. . . Még ez sem elég. Duzzog tovább. A pszichológusnő, dr. Borsos Ilona beszélget el vele. Megnyugodva, jókedvűen jön ki a szobából. ♦ A pszichológusnőnek kapóra jött ez a késői edzéssorozat. Különféle felmérő teszteket csinált a válogatottakkal, személyiségvizsgálatot végzett. Néha eltartott úgy éjfélig is. Jól jött ez a csapatnak. Ment vele az idő. Az edzés után ugyanis még messze volt a lefekvés. Csak két óra felé hunyhatták le a szemüket a fiúk. Most már a vidékiek is, a fővárosiak is a közös szálláson alszanak. Séta a Városligetben, a Körúton, mindegy, hogy hol, csak ne feküdjenek le korán a fiúk. Edmontonban itthoni idő szerint éjjel három óra után kezdődnek a délutáni versenyek . . . Még mindig van idő. Moziba mennek a birkózók. A seriff és az idegenek című filmet nézik meg. A Bástya mozi előtti nagy tömegben úgy vegyülnek el, mint akiknek semmi, de semmi gondjuk nincs. Különös gondolatokat sugall a film. Erről a szabadfogású csapatról egyre többen mondanak mostanában jókat, elismerést kifejező mondatokat. De mindig hozzáteszik: csak egy kicsit galamblelkűek. Mint az a filmbeli seriff. Ha azonban a helyzet úgy hozta, az a seriff nagyon szigorú is tudott lenni. Szigorúak voltak az ellenfelekhez a mi szabadfogású birkózóink is Várnában. Fogadkoznak, hogy azok lesznek Edmontonban is . .. ♦ Most azonban még van egy minden nap derűt fakasztó esemény: a dinnyeevés. Minden délután jókora görögdinnyéket raktak a hűtőszekrénybe. És minden este volt egy kis foci. Hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de azért küzdöttek, hogy az ellenfél fizesse a dinnyét. A vesztes az dinnye! A győzteseknek különösen ízlik a jéghideg pirosbélű gyümölcs. Ők heccelődnek mindig élénkebb hangnemben. A vesztesek fizetnek . .. Takarodó. Éjjel két óra van. Néhányan még ekkor is könyvet vesznek a kezükbe. Olvasnak egy keveset. Aztán a birkózók háza táján is elcsendesedik minden. Ébresztő csak délfelé. A reggelit átalusszák. Délben reggeliznek, este hat órakor ebédelnek. Utána jön az edzés. Aztán az időtöltés. Lassan megszokják ... NÉPSPORT 5 Vélemény - szomközetből A felkészítés munkájának közvetlen hatását a legjobban a gyúró tudja érzékelni. Ő az izmok állapotából megbízhatóan tud következtetni, menynyire veszi igénybe a szervezetet a mindennapos edzés. Mák Lajos, a válogatott gyúrója még csak november óta van a csapat mellett, de korábban az FTC- ben hosszú évek során gyűjtött tapasztalatokat, hogy milyen előjelzések alapján lehet sikerre számítani. Érdekes módon a szabadfogásúak az alapozás idején és az EB előtt sem igényelték különösebben a mindennapos gyúrást. Hogy most milyen gondosan készülnek, azt jelzi gyúrásra jelentkezésük sűrűsödése is. Ballát például kilenc éve ismerem közelről de csak most kéri rendszeresen a segítségemet. A sokat fogyasztó versenyzők eddig általában az edzéseken hívtak a szőnyegre: begörcsölt az izmuk a sok folyadék- és sóveszteségtől. Most figyelmesebben fogyasztottak, egyetlen egyszer sem kellett edzés közben görcsöt kimasszíroznom az izmokból. A versenyzők izmainak állapota egyértelműen jelzi a jó fizikai állapotot, s azt orvosi mérések is alátámasztják. AKIK KÜZDENEK 48 kg: Bíró László (egyesülete: FTC, életkora: 22 év). Négy világversenyen indult már, ez lesz a második világbajnoksága. Várnában a tavasszal Európa-bajnok lett. ;22 kg: Szabó Lajos (DVTK, 26). Edmontonban indul harmadszor VB-n, 1979-ben ötödik volt. Tavaly Lódzban, az idén Várnában ezüstérmes volt az EB-n. 57 kg: Szalainál Imre (DVTK, 27). Eddigi két világbajnokságán egyaránt hatodik lett. Várnában súlycsoportja második legjobbjának bizonyult. 62 kg: Orbán József (Csepel SC, 23). Tavaly Szkopjéban indult először a VB-n, tetszetősen birkózott, de kiesett. Ugyanígy járt Várnában is. Második világbajnoki szereplésétől önmaga is pontokban mérhető eredményt vár. 68 kg: Szalontai Zoltán (DVTK, 25). Korábban a 62 kg-ban birkózott, 1978-ban ötödik volt a világbajnokságon. Tavaly váltott súlycsoportot, az idén EB-ezüstérmes lett. Negyedik alkalommal indul világbajnokságon. 74 kg: Fehér István (FTC, 28). Eddig egy világbajnokságon szerepelt, akkor nem tudott pontot szerezni. Most újabb lehetőséget kapott ha sikeresen versenyez, megerősíti helyét az olimpiai csapatban. 90 kg: Szakkai Attila (Bp. Spartacus, 25). Különösebb nemzetközi sikerek nélkül kapott lehetőséget a várnai EB-n való indulásra és ott negyedik lett. Eddigi eredményei azt mutatják, hogy ősszel mindig jobb formába lendül. 100 kg: Robotka István (Bp. Honvéd, 24). Eddigi két világbajnoki szereplése közül tavaly ötödik volt. Még mindig nem érte el a testsúlya a 100 kilót, de már megközelíti, így a szorgalmas versenyzőtől jó eredmény várható +100 kg. Balla József (FTC, 27). Tizenháromszor indult már EB-n, VB-n és olimpián. Az EB-ken és az olimpián mindig sikeresebben szerepelt, mint a világbajnokságokon. Az idén sérülés miatt nem indult az Európa-bajnokságon, viszont fizikailag is, idegileg is feltöltődött. Két olimpiai ezüstérme mellé most világbajnoki érmet szeretne nyerni. .. Rajcsev otthon maradt A bolgár szabadfogás lehető legjobb csapatával utazott Edmontonba. Ott van a világbajnok Szimeon Szerev, s valamennyi idei bolgár Európa-bajnok is. Az egyedüli kivétel az olimpiai bajnok Valentin Rajcsev, aki az idei várnai kontinensviadalon igazán nem vette ki részét a hazai sikerekből, hiszen az első hat közé sem jutott. Rajcsev története villámkarrier volt. Szinte ismeretlenül került a moszkvai csapatba, aranyérme szakmai szenzáció volt. Ismételni azonban nem tudott, a későbbi világversenyekre mindig „előzetes bizalommal” utazott el. Ara nemcsak birkózásának moszkvai színvonala maradt el, hanem a felkészülésben és magatartásában is akadt kifogásolni való. Úgy tűnik, most már betelt a pohár. A 74 kg-ban Alekszandar Nanev képviseli a bolgár színeket. A most 26 éves birkózó eddig hét világversenyen szerepelt, Rajcsev elődje volt. 1977-ben ezüstöt nyert a VB-n, két évvel később bronzot az EB-n. Győzelmet nem vár tőle a bolgár szakvezetés, de jó birkózást, akaratot, tisztes helytállást igen. Vagyis mindazt, amivel Rajcsev adós maradt. ------------------------------------------------------------ Másodszor Edmontonban A kanadai város 1970 júliusában rendezett már világbajnokságot. Méghozzá mindkét fogásnemben. Számunkra igencsak emlékezetes volt az a VB. A mieink ekkor már — sajnos — Kozma István nélkül utaztak, Varga János viszont itt szerezte meg első világbajnoki aranyát. A kötöttfogásban ekkor született utoljára nem európai VB-győzelem, a 62 kg-os japán Hideo Fudzsimoto révén. A szovjet válogatottak közül első lett a kötöttfogású Igumenov és a szabadfogású Sahmuradov, aki a müncheni olimpia után a két fogásnem vezető edzőjeként dolgozott, és nem mindennapi sikerekre vezette a szovjet birkózást. A tizenkét év előtti szabadfogású viadalon négy szovjet, három iráni, valamint egy-egy egyesült államokbeli, japán és török aranyérmest ünnepelt Edmonton. Most Európa alighanem kevesebb trófeát enged át a világ többi részének ... Az oldalt írta és összeállította: Kaszás Sándor és Szekeres István