Népsport, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-27 / 21. szám
XXXIX. 21. ♦ 1983. január 27 ARANYBÁNYA LEHET IS Úszás _ Széchy Tamás, a válogatott vezetőedzője — köztudottan nem a nagy szavak embere — így sommázta véleményét a dunaújvárosi úszókról: — Kiemelkedő szerepet kezdenek játszani a magyar úszósportban! Tetszik nekem az a modell, amely szerint dolgoznak, s ez túlnő azon, hogy csak dunaújvárosi legyen... A KSlnél is — de nemcsak ott! — át kell erre térni! Elérkezett a nagy ugrás éve, s az idén be kell érnie a hatéves kemény, céltudatos munkának. Olyan tehetségei vannak a Kohásznak, akik aranyérmet szerezhetnek az Ifjúsági Barátság Versenyen, s éremre számíthatnak az ifjúsági Európabajnokságon. Az alapokról indultak Dunaújvárosban csoda történt ? Erről szó sincs! Az 1977 áprilisában átadott városi 50 méteres fedett uszoda tette lehetővé, hogy megalakuljon a szakosztály. És elkezdődött az úszósport alapjainak megteremtése ... A klub elnöksége — az OTSH-nak a sportágra vonatkozó irányelveinek figyelembe vételével — jóváhagyott egy középtávú tervet. Hogy mi mindent is tartalmazott ez, azt most kár lenne részletezni... Mindenesetre a dunántúli városban a semmiből próbáltak úszósportot csinálni. Ehhez az egyetlen járható utat választották: aprólékos gonddal építették fel az „úszógyártás” technológiáját. — A kiválasztás nálunk többéves folyamat — mondja Perjámosiné Tóth Erzsébet vezetőedző, akit országszerte úgy könyvelnek el, hogy sikerkovács, a szakosztály „szakmai motorja”. — Adatlapot szerkesztettünk, s ezen nemcsak a gyerekek testmagassága, súlya van feljegyezve, hanem a szülőké és a nagyszülőké is ... Fel van jegyezve, hogy kinek milyen végzettsége van, mi a foglalkozása, s hogy sportolt-e s ha igen, milyen eredményei voltak. Már az óvodákkal is nagyszerű a kapcsolatunk, s az óvónők rendszeresen beszámolnak arról, hogy az apróságoknak milyen a mozgásigényük, a figyelmük, van-e türelmük, kitartásuk. Az ovisok közül tesztek alapján válogatjuk ki azokat, akik 20 órás alapfokú úszásoktatáson vesznek részt. A már úszni tudók közül — újabb szűrés után — 50—60 gyerek marad, s további kiválasztás után marad az a 36 apróság, aki az általános iskola első osztályába kerül. Gyakorlatilag ez egy úszószakosztály! ... Szerencsés helyzet volt, hogy a korábbi években a tornászok már hasonló módszert alkalmaztak, s így az uszoda mellett lévő Vasvári Pál iskolában az úszók is minden támogatást megkaptak. Szabó József, a DKSE elnöke örömmel említette: — Az iskolában a tanrend kialakításakor is figyelembe veszik az úszás igényeit. A gyerekek időkedvezményt kapnak, később mennek iskolába, mint a többiek. Az úszópalánták a negyedik osztály végéig együtt vannak, de akkor csak a 18 legtehetségesebb marad, s a tornászokkal együtt közös osztályba kerülnek, ahol emeltszintű a testnevelés. Közel a csúcshoz... A szakosztály 258 versenyzőjével, hat főfoglalkozású edző dolgozik. Méghozzá reggeltől estig!... Paczolai Györgyi, Kovács József, Török Zoltán, Makrai Sándorné, Komáromi László és Perjámosiné Tóth Erzsébet minden reggel legkésőbb fél hétkor már az uszodában van, s általában este hét — fél nyolc (!) körül távozik. — Órarendszerűen be van mindenkinek osztva, hogy mikor mit kell csinálnia — magyarázza Perjámosiné. — Edzőtársaim két-két csoporttal foglalkoznak, van, aki emellett az úgynevezett nagycsoportnál segédkezik nekem, mások pedig az alapfokú úszásoktatást is végzik. Nem unatkoznak!... És jó munkát végezhetnek, mert a szakosztály élversenyzői közül hárman a lengyelországi IBV-n 11.25 pontot szereztek, míg a serdülő bajnokságon 21, az ifjúsági bajnokságon pedig 7 olimpiai pontot gyűjtöttek a lányok és a fiúk. Az úttörő és a gyermek bajnokságon 63(!) helyezést vallhattak magukénak, ebből 21 az aranyérmek száma. Az ORV-versenyek során mind a kilenc csapat bekerült a döntőbe, és minden korosztályban az A-csapat az első helyen végzett. A minősített versenyzők közül kilencen ifjúsági aranyjelvényesek, kilenc ezüst-, míg tizenkettő bronzérmes ... Azt mondják: soha roszszabb esztendőt, mint amilyen 1982 volt! — Nagyon jó gyerekúszóink vannak — szögezte le Szabó József —, de nekünk nem ez a célunk, hanem az, hogy a felnőttek között is főszerepet játszszunk! A legidősebbek most járnak a gimnázium első osztályában, így még a jövő zenéje, hogy a középiskola elvégzése után hogyan is tartsuk meg a gyerekeket. Három év alatt sok mindennek el kell dőlnie, mindenekelőtt annak, hogy végig tudunk-e menni azon az úton, amelyen elindultunk. És a sikeres lépést még sikeresebb követhet... Az út adott! Magas a mérce A szakosztály vezetői, szakemberei nem árulnak zsákbamacskát, az idei tervek készítésénél alaposan megnyomták a ceruzát. Nem titkolják, hogy az IBV-re és az ifjúsági EB-re utazó csapatba pontszerző úszókat akarnak adni, s a magyar bajnokságon 40—50 olimpiai pontot szeretnének gyűjteni. Természetesen tartósítani kívánják az ORV- sikereket, s nyomatékosan aláhúzták: az 1968—69-ben született kiemelkedő képességű versenyzőknek a hazai élmezőnybe kell kerülniük! — Sokat, nagyon sokat várok az idén a dunaújvárosi úszóktól — említette Szláchy Tamás. — Nem egy közülük Európa legjobbjai közé kerülhet a korosztályában! Eszerint is kell velük foglalkozni... A közelmúltban harminchetedszer voltam a városban, s láttam — meggyőződtem róla —, hogy itt nem vizet prédikálnak és bort isznak! A mérce magas, de biztos, hogy sikerül is gond nélkül teljesíteni a kitűzött célokat. Dunaújváros a magyar úszósport egyik aranybányája lehet... Lantos Gábor EGY SZAKOSZTÁLY BÖLCSÖMNÉL EKarate Ilír: „A BVSC elnökségének ülésén karateszakosztály alakítását határozták el. A szakosztályvezetői tisztet Heltai Tibor látja el.” ★ Tulajdonképpen semmi szenzáció nincs a fent leírt két mondatban, hiszen az utóbbi években nagyon sok karateszakosztály alakult szerte kis hazánkban. Közülük azonban egyik sem nagy egyesület, esetleg kiemelt klub égisze alatt működik. Legtöbbjét — elnézést a kifejezésért — nevesincs egyesület tartja fenn. Talán ezért meglepő, hogy a BVSC elnöksége úttörő szerepet vállalva a nagy, országosan is ismert, elismert klubok közül, 12. szakosztályaként a karaténak adott zöld utat. A „születés” után , néhány nappal Heltai Tibor szakosztályvezetőt kerestük fel, hogy számoljon be célkitűzéseikről, terveikről. Úgy hallottuk, hogy az új szakosztály edzői és versenyzői magja adott volt... — Valóban, hiszen legtöbbjük — már az IBUSZ SE-nél is foglalkozott a karatével. Most a BVSC égisze alatt dolgozunk tovább, ami valószínűleg nagyot lendít majd rajtunk. Természetesen az IBUSZ SEnél sem adtuk fel „hadállásainkat”. Az IBUSZ szakosztálya továbbra is megmarad, amolyan „leányvállalatként” tevékenykedik majd. Tanfolyamokat szervezünk ott, s a legtehetségesebbek kerülnek majd át a BVSC-hez. — Hány szakággal kezdték meg a munkát? — Kettővel. Jelenleg a ♦sotokan és a kiokusinkai szakág képviselői tartoznak a klubhoz, ám csoportgyakorlás jelleggel kung-fusok is edzenek nálunk. — Hányan oktatják a sportág titkait? — Kellemes helyzetben vagyunk, hiszen több kitűnő, részben még aktívan sportoló karatés vállalta az edző, az oktató szerepét. A két főállású mester — Börzsei Károly és Hardi Róbert — mellett nem kevesebb mint tíz szakember tevékenykedik nálunk másodállásban. Ebben természetesen benne vannak azok is, akik az IBUSZ SE- nél folyó tehetségkutató tanfolyamokat vezetik. Erre, mármint a szakemberellátottságra, nem lehet panaszunk. A legtöbb újonnan alakult szakosztálynak gondot okoz, hogy hol tartsák edzéseiket... — Ez ügyben is szerencsénk volt. Az előzetes tárgyalásoknál arról volt szó, hogy a vívók termét kapjuk meg. Közben azonban változott a helyzet, s úgy tűnik, néhány hét múlva már a birkózók jelenlegi termében gyakorolhatunk. Első edzéseink egyikén egyébként neves vendég keresett fel bennünket: Gyarmati Dezső, a BVSC vízilabdázóinak vezető edzője nézte végig egyik edzésünket, s utána közölte , szeretné ha lehetőség nyílna arra, hogy fiai részt vehessenek néhány erőnléti edzésünkön... — Terveznek-e olyan szolgáltatásokat, újításokat, amelyekkel más szakosztály még nem kísérletezett? — Mindkettőt megpróbáljuk. A szolgáltatás az lesz, hogy minimális térítés mellett karate-sportnapközit szervezünk a legfiatalabbaknak a nyári szünidő hónapjaiban. Újítás? Nos, az is lesz. Aki a BVSC-ben kíván karatézni, attól először személyi igazolványt kérünk, a leigazolás előtt pedig a leendő bajnok köteles erkölcsi bizonyítványt bemutatni a szakosztály vezetőinek. Nem szeretnénk, ha szó érné a ház elejét... " Mikor lesz az első nyilvános „fellépésük”? « — Január 29-én a Nemzeti Sportcsarnokban rendezi meg a BVSC első hivatalos karateversenyét. Juniorok részére írtuk ki a viadalt, s a programban férfi és női csapatverseny szerepel. (róth) Jelenleg két szakág képviselői tartoznak a klubhoz, s tíz szakember irányítja az edzéseket NÉPSPORT 5 EGY SPIRÁLFÜZET „EMBERISMERETE” és hogy nem olvasunk! Dehogyisnem. Az úgynevezett „megszabott élethelyzetekben” például — jobb híján — mindig olvasunk. A buszra, illetékes főelőadóra, partnerre várás percei mind-mind a nyomtatott betűké. A vonaton zötykölődés is elviselhetőbb egy nyaláb folyóirat társaságában. Végigböngészünk szakácskönyvet, plakátot, kárbecslési jegyzőkönyvet, műszaki leírást, röplapot. Ha úgy adódik ... Nekem például úgy adódott a minap, hogy egy tanácsi hivatal előcsarnokában bolyongtam. A kényszertetlenség iziben kiváltotta a szokványreflexet. Lázasan kutattam bárminemű olvasnivaló után. Márpedig, aki keres ... Nos, én egy „Észrevételek, Javaslatok” címkével ellátott spirálfüzetet leltem. A plajbász sem hibádzott. Hadd fejtsék ki építő, jobbító szándékú észrevételeiket a lakótársak az épülőfélben lévő lakótelep távlati fejlesztési terveiről. Így helyes! Fogjanak ceruzát az emberközpontú tervezés áldásait vagy fogyatékosságait saját bőrükön érző emberek. És a ceruza — vágyak, sirámok, méltánytalanságok hordozója és habitusok kifejezője — serénykedett. „Köszönöm, hogy betekintést engedtek terveikbe ..." Ennyi nem több, „n-f-1” alkalommal ismétlődve, más és más betűformákkal. Hiába, a demokrácia elvei még nem ivódtak be a sejtek legmélyére. Sokan hálát éreznek, pusztán, mert megkérdezték őket. A bejegyzések gyakoriságában második helyen a „mindennel egyetértők” következnek. Ők, akik alkalmasint nem is látják át a távlati tervet a maga bonyolultságában, ötlettel, gondolattal azt dúsítani képtelenek, de fájdalom, beidegezték, hogy a legbiztosabb besorolni a mindenre rábólintók táborába. Nem hiányozhat a véleményezők közül a szakértelmét leereszkedően közreadó „hivataloskodó”. Mondataiban hemzsegnek hivatásának szóhasználat-panelei — „magasépítés jellegű létesítmények, nyomvonalvezeték kialakítása, talajmechanikai adottságok, fűtési és használati melegvíz” — a gondolkodás üresjáratai... És színre keretezik az önös, jobbára kicsinyes érdekeit fúriaként vigyázó kispolgár. A, más kárára mindenre hajlandó, a magáéból egy jottányit sem engedő. ........ Az Ibolyka útnál készült sportlétesítmény tervét erősen ellenzem. A zsúfolt helyen elhelyezett pályák nem a munkás pihenését szolgálnák, inkább zavarna minket a sportolók zaja .. Ettől fogva a javaslattevők teljes fonton rohamra indulnak a társadalmi összefogással készülő sportkombinát ellen. Persze, körmönfontan teszik. Dehogy mernék megkérdőjelezni a sportcentrum létjogosultságát. Mert, ugye, „a sport az kell, de miért pont itt, inkább ott..Az „ott” bejegyzésre a Rezeda utcaiak törrennek fel. Ők sem látnak szívesen egy „zajkeltő objektumot” lakókörnyezetükben. Áthidaló javaslatuk: „építsék fel a sporttelepet a Csiperke úton túli senki földjén ...” Jól kifundálták. A senki földje mocsaras terület. Nyáron a békák, nádirigók, pákászok birodalma. A belvíz elvezetése, a földmunkák, a közművesítés forintmilliókkal duzzasztanák fel a beruházó költségeit. Sebaj, csak ne az én ablakom alatt kurjongassanak a labdázó gyerekek. Az a fránya zaj! A beépítésre szánt terület déli határát autósztráda jelöli ki, mögötte a vasúti sín kígyózik. A panelházak visszhangzanak a Balatonra tartó gépjárművek zúgásától, a harsány sivításokkal spékelt zakatolás jelzi a vasúti személy- és teherforgalom lankadatlanságát. Ettől még édesdeden alszik , aki fáradt. A sport keltette decibelmennyiség más természetű lenne? Elviselhetetlenebb? Korántsem. A tulajdonosi szemlélet kandikál ki a tiltakozások mögül. Inkább maradjon sportolási lehetőség nélkül egy ötezres lélekszámú, zömében fiatal lakosságú telep, nehogy „értékcsökkenést szenvedjen” a lakás , a tanuszoda és a futballpálya közelsége miatt... Történetesen az Ibolyka utcai lakóbizottsági elnöktől tudom, hogy a házsor fiataljai korábban összehangolt erőfeszítéseket tettek egy „dühöngő” társadalmi munkában való felépítéséért. Tanácstagi és lakógyűlések napirendi pontja volt a pályaínség, gyűjtőívvel kilincseltek hivataltól hivatalig. Akkor még átérezték, hogy egyetlen sportpálya képes kiráncigálni a telepeseket a fotelból. Megdöntené az ulti, a kanaszta, a pia egyeduralmát, közösségi szórakozást, közös (sport) élményt kínálna helyettük. Aztán, amikor a távlati terv — hivatalos formában — rajzolja ki vágyaikat, kétségbeesetten rúgkapálnak ellene. Ma már tudom: igenis olvasunk, sőt írunk is. Egyúttal még egy kapitális igazságra bukkantam. Emberek vagyunk... No, de ennyire... (török) .