Népsport, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 21. szám

XXXIX. 21. ♦ 1983. január 27 ARANYBÁNYA LEHET IS Úszás _ Széchy Tamás, a váloga­tott vezető­edzője — köz­tudottan nem a nagy sza­vak embere — így sommáz­ta véleményét a dunaújvá­rosi úszókról: — Kiemelkedő szerepet kezdenek játszani a magyar úszósportban! Tetszik ne­kem az a modell, amely szerint dolgoznak, s ez túl­nő azon, hogy csak duna­újvárosi legyen... A KSl­­nél is — de nemcsak ott! — át kell erre térni! Elér­kezett a nagy ugrás éve, s az idén be kell érnie a hat­éves kemény, céltudatos munkának. Olyan tehetsé­gei vannak a Kohásznak, akik aranyérmet szerezhet­nek az Ifjúsági Barátság Versenyen, s éremre számít­hatnak az ifjúsági Európa­­bajnokságon. Az alapokról indultak Dunaújvárosban csoda történt ? Erről szó sincs! Az 1977 áprilisában át­adott városi 50 méteres fe­dett uszoda tette lehetővé, hogy megalakuljon a szak­osztály. És elkezdődött az úszósport alapjainak meg­teremtése ... A klub elnöksége — az OTSH-nak a sportágra vo­natkozó irányelveinek figye­lembe vételével — jóváha­gyott egy középtávú tervet. Hogy mi mindent is tartal­mazott ez, azt most kár lenne részletezni... Min­denesetre a dunántúli vá­rosban a semmiből próbál­tak úszósportot csinálni. Ehhez az egyetlen járha­tó utat választották: apró­lékos gonddal építették fel az „úszógyártás” technoló­giáját. — A kiválasztás nálunk többéves folyamat — mond­ja Perjámosiné Tóth Erzsé­bet vezető­edző, akit or­szágszerte úgy könyvelnek el, hogy sikerkovács, a szakosztály „szakmai motor­ja”. — Adatlapot szerkesz­tettünk, s ezen nemcsak a gyerekek testmagassága, súlya van feljegyezve, ha­nem a szülőké és a nagy­szülőké is ... Fel van je­gyezve, hogy kinek milyen végzettsége van, mi a fog­lalkozása, s hogy sportolt-e s ha igen, milyen eredmé­nyei voltak. Már az óvo­dákkal is nagyszerű a kap­csolatunk, s az óvónők rendszeresen beszámolnak arról, hogy az apróságok­nak milyen a mozgásigé­nyük, a figyelmük, van-e türelmük, kitartásuk. Az ovisok közül tesztek alap­ján válogatjuk ki azokat, akik 20 órás alapfokú úszásokta­táson vesznek részt. A már úszni tudók közül — újabb szűrés után — 50—60 gye­rek marad, s további kivá­lasztás után marad az a 36 apróság, aki az általános iskola első osztályába kerül. Gyakorlatilag ez egy úszó­­szakosztály! ... Szerencsés helyzet volt, hogy a korábbi években a tornászok már hasonló mód­szert alkalmaztak, s így az uszoda mellett lévő Vasvá­ri Pál iskolában az úszók is minden támogatást meg­kaptak. Szabó József, a DKSE el­nöke örömmel említette: — Az iskolában a tan­rend kialakításakor is fi­gyelembe veszik az úszás igényeit. A gyerekek idő­­kedvezményt kapnak, ké­sőbb mennek iskolába, mint a többiek. Az úszópalánták a negyedik osztály végéig együtt vannak, de akkor csak a 18 legtehetségesebb marad, s a tornászokkal együtt közös osztályba ke­rülnek, ahol emeltszintű a testnevelés. Közel a csúcshoz... A szakosztály 258 ver­senyzőjével, hat főfoglalko­zású edző dolgozik. Még­hozzá reggeltől estig!... Paczolai Györgyi, Kovács József, Török Zoltán, Mak­rai Sándorné, Komáromi László és Perjámosiné Tóth Erzsébet minden reggel leg­később fél hétkor már az uszodában van, s általában este hét — fél nyolc (!) kö­rül távozik. — Órarendszerűen be van mindenkinek osztva, hogy mikor mit kell csinálnia — magyarázza Perjámosiné. — Edzőtársaim két-két cso­porttal foglalkoznak, van, aki emellett az úgynevezett nagycsoportnál segédkezik nekem, mások pedig az alapfokú úszásoktatást is végzik. Nem unatkoznak!... És jó munkát végezhet­nek, mert a szakosztály él­versenyzői közül hárman a lengyelországi IBV-n 11.25 pontot szereztek, míg a ser­dülő bajnokságon 21, az if­júsági bajnokságon pedig 7 olimpiai pontot gyűjtöttek a lányok és a fiúk. Az úttö­rő és a gyermek bajnoksá­gon 63(!) helyezést vallhat­tak magukénak, ebből 21 az aranyérmek száma. Az ORV-versenyek során mind a kilenc csapat bekerült a döntőbe, és minden korosz­tályban az A-csapat az első helyen végzett. A minősített versenyzők közül kilencen ifjúsági aranyjelvényesek, kilenc ezüst-, míg tizenket­tő bronzérmes ... Azt mondják: soha rosz­­szabb esztendőt, mint ami­lyen 1982 volt! — Nagyon jó gyerek­úszóink vannak — szögezte le Szabó József —, de ne­künk nem ez a célunk, ha­nem az, hogy a felnőttek között is főszerepet játsz­­szunk! A legidősebbek most járnak a gimnázium első osztályában, így még a jö­vő zenéje, hogy a középis­kola elvégzése után hogyan is tartsuk meg a gyerekeket. Három év alatt sok min­dennek el kell dőlnie, min­denekelőtt annak, hogy vé­gig tudunk-e menni azon az úton, amelyen elindul­tunk. És a sikeres lépést még sikeresebb követhet... Az út adott! Magas a mérce A szakosztály vezetői, szakemberei nem árulnak zsákbamacskát, az idei ter­vek készítésénél alaposan megnyomták a ceruzát. Nem titkolják, hogy az IBV-re és az ifjúsági EB-re utazó csapatba pontszerző úszókat akarnak adni, s a magyar bajnokságon 40—50 olimpiai pontot szeretnének gyűjteni. Természetesen tar­tósítani kívánják az ORV- sikereket, s nyomatékosan aláhúzták: az 1968—69-ben született kiemelkedő képes­ségű versenyzőknek a hazai élmezőnybe kell kerülniük! — Sokat, nagyon sokat várok az idén a dunaújvá­rosi úszóktól — említette Szláchy Tamás. — Nem egy közülük Európa legjobbjai közé kerülhet a korosztá­lyában! Eszerint is kell ve­lük foglalkozni... A közel­múltban harminchetedszer voltam a városban, s láttam — meggyőződtem róla —, hogy itt nem vizet prédi­kálnak és bort isznak! A mérce magas, de biztos, hogy sikerül is gond nél­kül teljesíteni a kitűzött cé­lokat. Dunaújváros a ma­gyar úszósport egyik arany­bányája lehet... Lantos Gábor ­ EGY SZAKOSZTÁLY BÖLCSÖMNÉL EKarate Ilír: „A BVSC elnöksé­gének ülésén karateszak­osztály alakítását hatá­rozták el. A szakosztály­­vezetői tisztet Heltai Ti­bor látja el.” ★ Tulajdonképpen semmi szenzáció nincs a fent le­írt két mondatban, hiszen az utóbbi években nagyon sok karateszakosztály ala­kult szerte kis hazánkban. Közülük azonban egyik sem nagy egyesület, esetleg kiemelt klub égisze alatt működik. Legtöbbjét — el­nézést a kifejezésért — ne­­vesincs egyesület tartja fenn. Talán ezért meglepő, hogy a BVSC elnöksége út­törő szerepet vállalva a nagy, országosan is ismert, elismert klubok közül, 12. szakosztályaként a karaté­nak adott zöld utat. A „születés” után , néhány nappal Heltai Tibor szak­osztályvezetőt kerestük fel, hogy számoljon be célkitű­zéseikről, terveikről.­­ Úgy hallottuk, hogy az új szakosztály edzői és versenyzői magja adott volt... — Valóban, hiszen leg­többjük — már az IBUSZ SE-nél is foglalkozott a ka­­ratével. Most a BVSC égi­sze alatt dolgozunk tovább, ami valószínűleg nagyot lendít majd rajtunk. Ter­mészetesen az IBUSZ SE­nél sem adtuk fel „hadál­lásainkat”. Az IBUSZ szak­osztálya továbbra is meg­marad, amolyan „leányvál­lalatként” tevékenykedik majd. Tanfolyamokat szer­vezünk ott, s a legtehetsé­gesebbek kerülnek majd át a BVSC-hez. — Hány szakággal kezd­ték meg a munkát? — Kettővel. Jelenleg a ♦sotokan és a kiokusinkai szakág képviselői tartoznak a klubhoz, ám csoportgya­korlás jelleggel kung-fu­­sok is edzenek nálunk. — Hányan oktatják a sportág titkait? — Kellemes helyzetben vagyunk, hiszen több kitű­nő, részben még aktívan sportoló karatés vállalta az edző, az oktató szerepét. A két főállású mester — Bör­­zsei Károly és Hardi Ró­bert — mellett nem keve­sebb mint tíz szakember tevékenykedik nálunk má­sodállásban. Ebben termé­szetesen benne vannak azok is, akik az IBUSZ SE- nél folyó tehetségkutató tanfolyamokat vezetik. Er­re, mármint a szakember­ellátottságra, nem lehet pa­naszunk.­­ A legtöbb újonnan alakult szakosztálynak gon­dot okoz, hogy hol tartsák edzéseiket... — Ez ügyben is szeren­csénk volt. Az előzetes tár­gyalásoknál arról volt szó, hogy a vívók termét kap­juk meg. Közben azonban változott a helyzet, s úgy tűnik, néhány hét múlva már a birkózók jelenlegi termében gyakorolhatunk. Első edzéseink egyikén egyébként neves vendég keresett fel bennünket: Gyarmati Dezső, a BVSC vízilabdázóinak vezető ed­zője nézte végig egyik ed­zésünket, s utána közölte , szeretné ha lehetőség nyílna arra, hogy fiai részt vehessenek néhány erőnlé­ti edzésünkön... — Terveznek-e olyan szolgáltatásokat, újításokat, amelyekkel más szakosz­tály még nem kísérletezett? — Mindkettőt megpró­báljuk. A szolgáltatás az lesz, hogy minimális térí­tés mellett karate-sport­­napközit szervezünk a leg­­fiatalabbaknak a nyári szünidő hónapjaiban. Újí­tás? Nos, az is lesz. Aki a BVSC-ben kíván karatézni, attól először személyi iga­zolványt kérünk, a leigazo­lás előtt pedig a leendő bajnok köteles erkölcsi bi­zonyítványt bemutatni a szakosztály vezetőinek. Nem szeretnénk, ha szó ér­né a ház elejét... " Mikor lesz az első nyilvános „fellépésük”? « — Január 29-én a Nem­zeti Sportcsarnokban ren­dezi meg a BVSC első hi­vatalos karateversenyét. Juniorok részére írtuk ki a viadalt, s a programban férfi és női csapatverseny szerepel. (róth) Jelenleg két szakág képviselői tartoznak a klubhoz, s tíz szakember irányítja az edzéseket NÉPSPORT 5 EGY SPIRÁLFÜZET „EMBERISMERETE” és hogy nem olvasunk! Dehogyisnem. Az úgynevezett „megszabott élethelyzetekben” például — jobb híján — mindig olvasunk. A buszra, illetékes főelőadóra, partnerre várás percei mind-mind a nyomtatott betűké. A vona­ton zötykölődés is elviselhetőbb egy nyaláb folyó­irat társaságában. Végigböngészünk szakácsköny­vet, plakátot, kárbecslési jegyzőkönyvet, műszaki leírást, röplapot. Ha úgy adódik ... Nekem például úgy adódott a minap, hogy egy tanácsi hivatal előcsarnokában bolyongtam. A kényszertetlenség iziben kiváltotta a szokványref­­lexet. Lázasan kutattam bárminemű olvasnivaló után. Márpedig, aki keres ... Nos, én egy „Észre­vételek, Javaslatok” címkével ellátott spirálfüze­tet leltem. A plajbász sem hibádzott. Hadd fejt­sék ki építő, jobbító szándékú észrevételeiket a lakótársak az épülőfélben lévő lakótelep távlati fejlesztési terveiről. Így helyes! Fogjanak ceru­zát az emberközpontú tervezés áldásait vagy fo­gyatékosságait saját bőrükön érző emberek. És a ceruza — vágyak, sirámok, méltánytalanságok hordozója és habitusok kifejezője — serényke­dett. „Köszönöm, hogy betekintést engedtek terveik­be ..." Ennyi nem több, „n-f-1” alkalommal ismét­lődve, más és más betűformákkal. Hiába, a de­mokrácia elvei még nem ivódtak be a sejtek leg­mélyére. Sokan hálát éreznek, pusztán, mert meg­kérdezték őket. A bejegyzések gyakoriságában második helyen a „mindennel egyetértők” követ­keznek. Ők, akik alkalmasint nem is látják át a távlati tervet a maga bonyolultságában, ötlettel, gondolattal azt dúsítani képtelenek, de fájdalom, beidegezték, hogy a legbiztosabb besorolni a min­denre rábólintók táborába. Nem hiányozhat a vé­leményezők közül a szakértelmét leereszkedően közreadó „hivataloskodó”. Mondataiban hemzseg­nek hivatásának szóhasználat-panelei — „magas­építés jellegű létesítmények, nyomvonalvezeték kialakítása, talajmechanikai adottságok, fűtési és használati melegvíz” — a gondolkodás üresjára­tai... És színre keretezik az önös, jobbára kicsinyes érdekeit fúriaként vigyázó kispolgár. A, más ká­rára mindenre hajlandó, a magáéból egy jottá­nyit sem engedő. ........ Az Ibolyka útnál készült sportlétesítmény tervét erősen ellenzem. A zsúfolt helyen elhelye­zett pályák nem a munkás pihenését szolgálnák, inkább zavarna minket a sportolók zaja .. E­ttől fogva a javaslattevők teljes fonton ro­hamra indulnak a társadalmi összefogás­sal készülő sportkombinát ellen. Persze, körmönfontan teszik. Dehogy mernék megkérdő­jelezni a sportcentrum létjogosultságát. Mert, ugye, „a sport az kell, de miért pont itt, inkább ott..Az „ott” bejegyzésre a Rezeda utcaiak törrennek fel. Ők sem látnak szívesen egy „zaj­keltő objektumot” lakókörnyezetükben. Áthidaló javaslatuk: „építsék fel a sporttelepet a Csiperke úton túli senki földjén ...” Jól kifundálták. A senki földje mocsaras terü­let. Nyáron a békák, nádirigók, pákászok biro­dalma. A belvíz elvezetése, a földmunkák, a köz­művesítés forintmilliókkal duzzasztanák fel a be­ruházó költségeit. Sebaj, csak ne az én ablakom alatt kurjongassanak a labdázó gyerekek. Az a fránya zaj! A beépítésre szánt terület déli határát autó­sztráda jelöli ki, mögötte a vasúti sín kígyózik. A panelházak visszhangzanak a Balatonra tartó gépjárművek zúgásától, a harsány sivításokkal spékelt zakatolás jelzi a vasúti személy- és teher­forgalom lankadatlanságát. Ettől még édesdeden alszik , aki fáradt. A sport keltette decibel­mennyiség más természetű lenne? Elviselhetetle­nebb? Korántsem. A tulajdonosi szemlélet kandi­kál ki a tiltakozások mögül. Inkább maradjon sportolási lehetőség nélkül egy ötezres lélekszá­mú, zömében fiatal lakosságú telep, nehogy „ér­tékcsökkenést szenvedjen” a lakás , a tanuszo­da és a futballpálya közelsége miatt... T­örténetesen az Ibolyka utcai lakóbizottsági elnöktől tudom, hogy a házsor fiataljai korábban összehangolt erőfeszítéseket tet­tek egy „dühöngő” társadalmi munkában való felépítéséért. Tanácstagi és lakógyűlések napiren­di pontja volt a pályaínség, gyűjtőívvel kilincsel­tek hivataltól hivatalig. Akkor még átérezték, hogy egyetlen sportpálya képes kiráncigálni a te­lepeseket a fotelból. Megdöntené az ulti, a ka­naszta, a pia egyeduralmát, közösségi szórakozást, közös (sport) élményt kínálna helyettük. Aztán, amikor a távlati terv — hivatalos formában — rajzolja ki vágyaikat, kétségbeesetten rúgkapál­­nak ellene. Ma már tudom: igenis olvasunk, sőt írunk is. Egyúttal még egy kapitális igazságra bukkantam. Emberek vagyunk... No, de ennyire... (török) .

Next