Népsport, 1983. március (39. évfolyam, 50-75. szám)
1983-03-02 / 50. szám
2 NÉPSPORT a Labdarúgás NB II A 22-es csapdája A NYITÁNY ,HIKE: pattogott a labda, újra lehetett szívszorongva (vagy csak érdeklődéssel) várni az eredményekre, elemeire szedni a sikert vagy kudarcot. S elkészülhetett az 1983-as esztendő első összegezése is, amelyből kiderül, hogy az NB II tavaszi nyitányának tíz mérkőzésén: • 35 500 néző hat hazai és három vendéggyőzelmet látott... 9 25 gól esett, a játékvezetők 15 sárga és 2 piros lapot osztottak ki. Egyetlen együttes volt csupán képes három találatra (Nagykanizsa), öten maradtak adósok a szerzett góllal... 9 A Hódmezővásárhely ezúttal kilencven perc alatt máris száz százalékkal túlteljesítette őszi, idegenbeli mérlegét, amikor 810 perc alatt egyetlen pont megszerzésére futotta erejéből... A forduló adta be beszédtémát egyébként az élenállók gyenge teljesítménye szolgáltatta. A Volán SC úgy szenvedett vereséget Rákoscsabán „testvércsapatától”, hogy akár egy négyest is kaphatott volna ... A közvélemény nehezen boldogul ezzel az eredménnyel, de legalább ilyen fejtörést jelentett volna a mögöttes okokat keresőknek az is, ha a Volán SC győz vagy ha a két csapat netán megosztozik a pontokon ... A három lehetséges eredmény közül azonban az egyikre törvényszerűen végződnie kellett az összecsapásnak, s hogy úgy végződött, ahogy, az a 22-es Volán harcosságát, akarását, lelkesedését és küzdeni tudását dicséri, míg a listavezetőre mindezen erények nem vonatkoznak ... A vereség után a Volán SC-nél most méltán gondolkozhatnak: mit ér a minden tekintetben kifogástalan felkészülés — hazai edzőtábor, külföldi túra, terem- és nagypályás mérkőzések, nemzetközi találkozók sorozata —, ha akkor, amikor teljesíteni, s győzni kell, vajmi kevés mutatkozik az előkészületekből! Egy önbizalmát vesztett, ellenfelétől kifejezetten tartó csapat szenvedett vereséget, amelyben ezúttal csupán ketten (Krémer, Fekete) nyújtottak elfogadható teljesítményt. A 22-es Volán immár a harmadik bajnoki pontot vette el a nagy Volántól. Szó sincs tehát testvéri „szeretésről”, arról nem is beszélve, hogy a Volán SC riválisa, a SZEOL AK őszszel 6-3-ra nyert Rákoscsabán. A kazincbarcikai szurkolók elszoktak a hazai vereségtől, csapatuk, a Vegyész, 1982 őszén egyetlen egyszer vonult csupán vesztesen az öltözőbe ... Most, mindjárt a rajtnál, beállította ezt a „csúcsot” a barcikai gárda, pedig ellenfele, a Nagykanizsai Olajbányász, minimális különbségű vereségnél jobb eredményre álmában sem számított. A barcikaiak szüntelen rohamozása rendre megtört a vendégek védőfalán, az ellencsapások viszont jószerivel teljesen készületlenül érték a szüntelen támadásban, rohamozásban levő, s létszámilag így alaposan megfogyatkozott hazai védőket. Az egyik legjobb pillanatban tudott gólt szerezni az Olajbányász — az első félidő 44. percében —, ettől azonban nem kapott vérszemet, hanem a folytatásban is ugyanazt a taktikus, higgadt, körültekintő játékot igyekezett bemutatni, mint addig. A kanizsaiak rúgtak is még két gólt az előbbi koreográfia alapján, a barcikaiaknak pedig nem maradt más hátra, mint bevésni a leckét: a szertelen, felelőtlen rohamozás legalább akkora taktikai hiba, mint a gyávaság, a félelem, a túlzott óvatoskodás. Nem volt szüksége óvatoskodásra a Bajának Szegeden ... Igaz, a csapattal érkezett mintegy 1200 főnyi, karneváli hangulatot teremtő szurkolótábor minden mozgósító erejét maguk mögött érezhették a vendégek, de mégiscsak egy élcsapat, egy NB I-be jutásra méltán esélyes gárda otthonában léptek pályára! A találkozón mégis az történt, amit az újonc, a bentmaradásért küzdő Dunapark gárda akart.. Szegedi vélemény szerint még az NB I-es időkben is csak elvétve találkozott a SZEOL AK a Bajához hasonlóan korszerű felfogásban futballozó ellenféllel. Ha a SZEOL AK kapusa, Hornyák, nem véd kiválóan, a Baja akár 5-2-re is győzhetett volna Szegeden . . . Hogy végül mégsem így lett, sőt az újonc megérdemelt ünneplésben részesült a pontszerzés után, az csupán a nálunk még mindig uralkodó helytelen szemlélet, hamis értékítélet, rossz beidegződés következménye. Mert, ugye: „Szegeden jó nekünk a döntetlen . . .” Márpedig, ha a jelen úgynevezett kiscsapatai egyszer elhiszik, hogy a „királyok” alatt is inog a trón ... L. T. K. Sorban állás és tombolat Amikor az Egyesült Államokban megkezdődött a labdarúgás népszerűsítésének második, sikeresebb szakasza, a propagandakampányt több millió dollárral támogató üzletemberek azt kívánták, hogy a pályákra érkezők minden kívánságát teljesíteni kell! Már amit lehet... És ahogy elkezdődött a megvalósítás konkrét szervezése, kiderült: sokkal több ötlettel lehet a szurkolókat a pályára csábítani, mint ahogyan először gondolták. így népesedett be a stadionok környéke sátrakkal és elárusító bódékkal, amelyek vidám sokasága a mi vásáros búcsúinkra emlékeztetett. A pálya füvén a mérkőzés előtt és után zenekarok szórakoztatták a közönséget és játszottak talpalávalót a görlök csapatának. És volt divatbemutató, meg nyilvános 11-es rúgóverseny, zsákbanfutás, lepényevés a gyerekeknek és így tovább. A mi egyesületeink még nem kényszerültek arra, hogy a közönséget mással is csábítsák, mint a játék. De így is lehetnének kicsit körültekintőbbek és udvariasabbak! Szombaton ebből a képen látható hosszú sorból kiszólt valaki nekünk: — Csináljanak valamit, húsz perce állok itt, és ha így megy, nem fogom látni a mérkőzés elejét. Hiába fizetek természetesen teljes árat a jegyért. Szóvá tesszük, mert ez így valóban nem jól van. Még akkor sem, ha ugyanezen a pályán a mérkőzés szünetében több ezer forint értékű ajándékot sorsoltak ki tombolán a szurkolók között. A kerékpárt, a rádiót, az utazótáskákat, meg a többit nyilván csalogatónak szánták, így azonban tekintsük kártérítésnek. Engesztelőnek. Olyan kezdeményezésnek, amiből nálunk is további ötletek születnek majd. Például: a jegyek árusításával kapcsolatban is! A labdarúgásnak olykor a mennyei boldogság, máskor a bosszúság az érzelmi kísérő jelensége. Legtöbbször mindkettő egyidőben. Most az a furcsaság esett meg, hogy a zsörtölődés megelőzte a tavaszi nyitányt. Kispesten, a Hungária körúton és a Megyeri úton azonos időben harsant fel a játékvezetői sípszó, vagyis egyidőben játszották a három fővárosi NB 1-es találkozót. A szerkesztőségi telefonok már szombat délelőtt versenyt csörögtek egymással. Felháborodott budapestiek szedték le a keresztvizet az általuk illetékesnek hitt testületekről. Elpanaszolták, hogy szívesen megnézték volna akár mindhárom mérkőzést, ha azokat időben gondosan „szétszórják”. Mindhárom pályán dühös nézők kurjongattak tudósítóink felé:,,... A foci állítólag a szurkolókért van, erre megfosztanak minket a szurkolástól. Ezt írják meg .. Ilyen udvarias kérésnek nehéz eleget nem tenni. Ráadásul a futballt valóban a szurkolók tömeges érdeklődése élteti. Utána jártunk, és ezennel megírtuk. Kézenfekvőnek látszott a megoldás, hogy az MTK-VM szombaton délelőtt vagy délután, a villanyvilágításos sportteleppel rendelkező V. Dózsa aznap este, a Bp. Honvéd pedig — a tökéletes „kitörés” érdekében — vasárnap délelőtt rendezi meg bajnoki találkozóját. Az MLSZ szokásos nyitány előtti sajtóértekezletén dr. Páncsics Miklós főtitkár feketén-fehéren közölte: a szövetség szorgalmazza a mérkőzéseknek a fenti három napszakra történő szétosztását. Akkor mivel magyarázható az egyöntetű kezdés? „...Szombaton délelőtt a szurkoló bevásárol vagy egyéb házi feladatokat végez. Gazdaságtalan volna ilyenkor bajnokit rendezni... A mi 1000—1500 főnyi törzsgárdánk így is, úgy is megnézi az MTK-VM összecsapásait. Aztán, hogy utána átrándulnak-e más pályákra??? Sportvezetőként és mérkőzéslátogatóként elvileg támogatom a kezdési időpontok szétszórását. De akkor viszont egyértelmű elvi döntést várunk: széthúzni, vagy összetömöríteni kívánjuk a bajnoki fordulókat.” Danszky József, az MTK-VM labdarúgó-szakosztályának szakmai elnökhelyettese. ★ Az egyetlen, a választott klubhoz kötődés sajátos értelmezésével Danszky József nem áll egyedül. ..... Nem hiszem, hogy ez hatalmas nagyságrendű ügy. Nem érint tömegeket. Örülök, hogy az MLSZ összébb tolta a kezdést. A múltban sokszor már nem is tudtuk, ki mikor játszik.” Komora Imre, a Bp. Honvéd vezetőedzője. * Két nyilatkozat és mindkettő — másmás érzelmi töltéssel ugyan, de — utal a szövetség döntésére. Ezen a ponton nem árt tisztázni a döntés pontos tartalmát, célját. ........Tavaly széthúztuk a menetrendet. Ezért különböző orgánumoktól is számos bírálatot kaptunk, hogy zavaros, áttekinthetetlen, nyomon követhetetlen a forgatókönyv. Most az a baj, hogy rendet teremtettünk? Három napszakban kezdhetnek a csapatok. Csupán a pénteki és a vasárnap délutáni (esti) időpontot töröltük el. A jelenlegi rendszer bőséges lehetőséget kínál a kitérésre. Egyébként úgy vélem, a nonstop mérkőzéslátogatás csak néhány szakember, szabadjeggyel, pályabelépővel rendelkező személy és a pályák közt gyorsan mozgó autós vágya.” Szepesi György, az MLSZ elnöke. Az adott esetben kizárólag az újpestiek térhettek volna ki — egy villanyfényes összecsapás megrendezésével. Miért nem tették? „ . . . Korábban rendszeresen elkerültük Ti Vasas és a Volán konkurrenciáját. Villanyfénynél játszottunk, elképzeléseink mégsem igazolódtak bevételtöbbletben. Még a világklasszisokat felvonultató Real Madrid ellen is „fél házzal” üzemelt a sporttelep. Manapság nem divat nézni a focit, csak szidni.” Temesvári Miklós, az V. Dózsa vezetőedzője. ★ Számokkal, a könyveléssel vitázni hiábavaló, Temesvári fájdalmas igazságát is oktalanság megkérdőjelezni. Az esti találkozókat — mint a „kitérés” leghatásosabb eszközét — mégis vétek lenne föladni. A parancsoló energiatakarékosság állít talán tilalomfát? „ ... Nem a 3—4 ezer forintnyi áramfogyasztás az igazi gond, hanem a hideg. Ilyenkor még, napnyugta után erősen lehűl a levegő és a játékosok viszolyognak az esti küzdelmektől." Kellermayer Sándor, a Vasas ügyvezető elnöke. ★ „ ... Szükségünk van a közönségre, más klubot sem akarunk megfosztani a többletbevételtől. A villanyfényes meccsek költsége különben is megtérül. Majd ha melegebbre fordul az idő, mi is játszunk esténként.” Losonci Tibor, az FTC ügyvezető elnöke. ★ „ ... Költségvetésünkben egy-egy villanyfényes találkozó nem több 3 ezer forintnyi kiadásnál. Ez is rendre megtérült.” Kun Jenő, a Csepel labdarúgó-szakosztályának Mértékadó szakértőtől is tudakolódtunk a villanyvilágítás drágaságáról (vagy olcsóságáról). Szabó László, az Ü. Dózsa főmérnöke „maximum 4 ezer forintban” jelölte meg a kérdezett összeget, amely — az ilyen rendezvény népszerűsége alapján — a szakosztály „háztartásában” valóban nem horribilis tétel. Laikus körökből származó fenntartás, hogy a villanyfényes találkozók idején az adott körzetben esetleg áramszolgáltatási nehézségek adódhatnak. „ . .. Rendszerünkbe olyan teljesítményt terveztünk és építettünk be, hogy az esti villanyfényes meccsek még fogyasztási csúcsidőben sem okozhatnak fennakadást, sem a közvilágításban, sem a lakossági szolgáltatásban.” Szűcs István, az Elektromos Művek Közép-pesti Közüzemi Igazgatóságának technikusa. ★ Néhány téveszme tehát megdőlt. A válaszokból kiviláglik, hogy az érintettek nem keresnek kibúvókat, többségük kifejezte hajlandóságát, hogy szolgálja a köz érdekeit. Az sem igaz, hogy a rádió külkapcsolásos közvetítésének zavartalansága érdekében született az egységesítési utasítás. A rádió a múltban is alkalmazkodott a klubok igényeihez, az idén is pusztán annyit kért: 6-8 héttel korábban hozzák nyilvánosságra a kezdési időpontokat. Egy jelentős kommunikációs intézmény műsorrendjét ugyanis képtelenség derűre-borúra felborítgatni. A „kitérésnek” fajsúlyos adminisztratív, elvi és anyagi akadálya nincs. Reménykedjünk, hogy a folytatásban az egyesületek tetteikkel tanúsítják a szurkolók megbecsülését. . • T. P. MIÉRT EGYIDŐSEN? A területi labdarúgóbajnokság Bakony-csoportjában a Honvéd Katona SE—Győri Dózsa mérkőzésen történt: a győri védők kissé elméláztak, s nem nagyon ügyeltek a villámgyors Pálira, aki a felező körből megiramodva egyedül húzott a kapu felé. A győri Izsáki utána eredt, de Négy büntetést még úgy sem tudta megakadályozni ellenfelét a gólszerzésben, hogy kézzel rángatta őt vissza. A bíró megadta a gólt. Ez volt a büntetés a játékban a figyelmetlenségért, aztán felmutatta a sárga lapot a visszarántásért, s amikor ezt követően Izsáki sportszerűtlenül reklamált, harmadik büntetésként a pirosat is megkapta. Bizonyára kap egy negyedik büntetést is, az edzőjétől. XXXIX. 50. ♦ 1983. március 2.