Népsport, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

11 NYÁRESTI BESZÉLGETÉS A nagy játszmáról, s arról, hogy régen megállt a trolibusz Félkrajcárnyi darabját mutatta már csak a nap, s utolsó suga­raival úgy festette vert arany szí­nűre a tó tükrét, hogy valami azért maradjon holnapra is. A tá­volban egy fehér vitorla Kata­­jev, a csipkézett sziluettjüket mutató tihanyi, badacsonyi dom­bok Bertha Bulcsú világát­ idéz­ték, a nosztalgiától fosztott jelen­re és valóságra a vijjogó rendőr­motoros ébresztett csupán. A stégen már csak ketten ül­tünk. Kit a koraeste,a­kit a va­csoraidő nógatott zártabb vidé­kekre, az egész napos őrült pi­­henve-rohanás után nem is ár­tott egy kis magány. Ám a ma­gány, ha akarják, pillanatok alatt osztódik, mint a sejt, különösen akkor, ha osztani akarják. .. Osztani, mint nap a kincsét, költő a rímeit, sportoló győzel­­mét-kudarcát, beatzenész a hit­vallását. ELSŐ AKKORD Zorán: így ismeri egy ország, mint akinek nincs is vezetékne­ve. Mi ez, ha nem siker, népsze­rűség, mindenünnen áradó sze­retet? Ezzel a mellettem ülő, lá­bait lógázó, meglett férfikorba lé­pett emberrel együtt nőtt apa­korba egy generáció, a mai har­mincasok nemzedéke. — Megöregedtünk, Zorán? — állítom és kérdezem egyszerre, s miközben érlelődik a válasz, ar­ra gondolok, milyen régen is cit­­romízű már a banán, s milyen messzi, milyen távoli az az idő, amikor még „kócos kis ördögök voltunk”... — ... szó, ami szó, ma már lassan a mi gyerekeink keresnek ideált. Úgy, ahogy mi kerestünk egykoron. Mégsem hiszem, hogy az öregség a jó szó erre... Férfi­kor, felnőttkor.... Valami ilyes­mi jobban illik rá. Hallgatunk egy sort, nézzük a ▼izet, ahogy éppen egy játékos­kedvű halacska húzza rajta vé­gig a maga sajátos hieroglifáit. — A plakátok szerte a Balaton mellett, úgy hirdetik koncerte­det, hogy JÁTSSZ MÉG... Ez lehet véletlen, lehet a népszerű sláger egyszerű kiragadása, de le­het küldetés, üzenet is .. . — Ne hidd, hogy nálunk min­dennek forgatókönyve, vagy filo­zófiája van... Az életben a dol­gok sohasem csak hófehérek, vagy pokolfeketék. Valaki azt mondta: legyen a nyári koncert címe, hogy JÁTSSZ MÉG ... Tet­szett, Jó, legyen, mondtuk, s ez­zel a kérdés eldőlt. Ennyi... — Hidegen hagy a játék? — Az egész életem játék... MÁSODIK AKKORD Szörfös húz el nagy sebesség­gel stégünk mellett, nem hall­hatja — feltehetően nem is na­gyon érdekelné —, hogy az a két „félcivil” a sport és a beatzene köldökzsinórját keresi, tapogatja. — Amikor a Metróval berob­bantatok, a sportpályák világá­ban olimpiai és világbajnokok so­ra tündökölt, a futballt például olyan nevek jellemezték, mint Albert, Farkas, Bene, Göröcs, Ti­­chy. Első sikereit aratta egy te­hetséges képzőművész, filmes, író, költő nemzedék, a közönség érdeklődése és értékskálája még­sem mutatott meghatározó nagy­ságrendű kilengést. A fiatalok jártak mérkőzésre, kiállításra, színházba, moziba, koncertre, az irányzatok, a műfajok sokkal in­kább kiegészítették, mint gyengí­tették egymást. Ma ... Kár ta­gadni, tömegeket néhány újhul­lámos zenekaron kívül senki, semmi nem képes tartósan ma­ga után húzni ... — Most olyan leszek, mint a bölcs öregek, s azt mondom: „a mi időnkben, fiam, más világ volt..Hogy manapság inkább a botrányra építő bandák vonz­zák a tömeget, annak oka na­gyon egyszerű: a fiataloknak mindig tetszik az ellenkezés, az, ha valaki a kitaszított, az üldö­zött szerepében tetszeleg . .. Amíg a sportban, a művészetben, a tu­dományban, a zenében nem je­lennek meg korszakhatározó zse­nik; míg nem tudunk mi már befutottak, vagy a most indulók, újat, érdekeset, értékeset adni a legfiatalabb generációnak, addig az törvényszerűen azok felé for­dul, akik látványos külsőségeik­kel, nemegyszer torz, hamis, igaztalan ideológiáikkal számára adnak valamit... Mindegy, hogy mit, hogy talmit, de a fogódz­kodót, vagy annak látszót. — Miért nem lehet a szépbe, a nemesbe, a sportba fogódzkod­ni? — Gondolod, hogy ez csak a beatzene hibája? HARMADIK AKKORD Szákját üríti már a parti hor­gász, elcsavargott kisfiát keresi kiáltozva egy anyuka, az araszol­va közelítő estére figyelmeztet a durvábban támadó szél is. Belém villan egy szövegrészlet: „Sok futballmeccs, meg vetélkedő na­gyon kéne még, hogy legyen, amit önfeledten élvezhet a nép ... „Kérdezem: cikizés ez, vagy őszinte vélemény? — Mikor, mi ... — mondja Zorán, majd leveszi napszemüve­gét, és olyan gondossággal, pre­cizitással kezdi tisztogatni, ahogy egy latintanár sorolja a szótöve­ket. — A koncerteken is mindig az éppen adott helyzetnek, ered­ménynek, történésnek megfele­lően éneklem ezt a kék sort... Döntse el mindenki magában, hogy mit hisz róla ... — Testvérednek, Dusánnak jószeri­vel minden szöve­ge hasonló kérdő­jeleket állít. .Az ember csak for­gatja, morzsolgat­­ja, elemezgeti a mondatokat, s Vé­gül rájön: a dalok szövegének mon­danivalója jóval több immár, mint egy zenére, papír­ra vetett ritmizáló­­ betűsor... — Ha ez így van, akkor az jó, hi­szen a tudatosan vállalt cselekvés visszajelzése. Mi már nagyon régen figyelünk arra, hogy a dalokkal MONDJUNK VA­LAMIT, éppen a legalkotóbb, leg­munkaképesebb, legin­venciózusabb korban levő gene­rációnak. Ez a mi cementünk, ami a közönséghez köt, ez az a bizonyos fogódzkodó, amivel belénk talán kapaszkodni lehet. A sportnak is valami hasonló formanyelvre, eszközre, segítségre lenne szük­sége ... A futballban például va­lami kétségtelenül elromlott. Élet­re szóló emlékem: az 1954-es vi­lágbajnokság idején trolival jár­tam haza az iskolából. Az egyik mérkőzés időpontjában is úton voltam, akkoriban sokkal kisebb volt a forgalom, családiasabb volt a közlekedés is. Az egyik meg­álló éppen egy ház nyitott abla­kához esett, ahonn­n csak úgy harsogott kifelé a riporter hang­ja. Mi, utasok a vezetővel együtt a troli szintén nyitott ablakán át ittuk a riporter szavait, s el nem indultunk volna, amíg az akció véget nem ért . El tudod képzelni, hogy egy autóbusz manapság megálljon azért, mert a rádióban futball­meccset közvetítenek ? ... NEGYEDIK AKKORD Jól cselező csatár módjára té­rek ki a válasz elől, a „cserébe’’ megtudom: az egyik legnépsze­rűbb előadóművész egykoron a Bp. Honvéd szertomnásza volt, egészen addig, míg a gyűrű­ről és a nyújtóról a gitár húrjaira csúszott el a kéz, hogy az aktív sport a rendszeres tenisz jelmezében teszi változa­tosabbá mindennapjait. A közön­ségért neki éppen úgy meg kell küzdenie, mint bármelyik spor­tolónak, mindez azonban az ál­landó „edzést”, az örökös gya­korlást igényli. Ha két napig nem vesz gitárt a kezébe, már meg­érzi, ha kimarad egy énekóra, máris megszólal a belső vész­­csengő? A tapsért, a sikerért ma már mindenütt munkával kell adózni. — Milyen szép az a vitorlás ott, Tihany előtt... — mondja, aztán csak lógázzuk tovább a stégről a lábunkat, s nézzük a vizet. Körülöttünk minden nesztelen, semmi sem mozdul, a Szigliget táján lebukó nap is olyan, mint az ember, aki veszi a kalapját, s egy napra elköszön. * Lakat T. Károly tylok 4 ' X St. X 'A 4 .5­ * A '■ im bajnok­ ot minden perc, a le­­szorítóban töltöttem, s rámszámoltak. Ilyen­­ sohasem esett meg mindezek ellenére szép az a csata, mert for­­laltam meg". Soros magyar bajnok­a mondott búcsút a Amikor visszavonult, edző lett. Az Újpesti ánpótlásával fogjal­­észen a múlt esztén- 1 m van értékeli edződ ínyét ? Kortyok a söröskiig­éreztem, tudok bán­okkal. Buga Kálmán­ítványom légsúlyban •s junior bajnoki cí­­el. Ezzel a kis va­­rekkel csak én tud­­ilalkozni, hallgatott ki Csaba úttörő-olimp 1 3/c lett. Keszi Pál és tábor pedig serdülő Ennyi a mérlegem, volna több is, de a betegségem. Né­­vapja még 120 kiló úsvétkor egy szívre- s nem elvitt. De hát­­ könnyű Edőcs Pis­­eni a lábáról, a sörnek sem ? — az újonnan rendelt tagadom, szeretem adig is bohém fickó ■ Legyint! — Pedig, van veszem a bű­re vihettem volna ... Istvánt az utóbbi jó néhány magyar s bűnügyi filmben A keményöklű ex- i kocsmai verekedé­­ttai ökölharcokban ül kamatoztatja a magával hozott ké­an került a filmvk­­ Tamás és Marosi zkadőr főnökök hív­ővel ezelőtt a cso- Első filmszerepe­­ntor című nagy si­­sorozatban kaptam. A kaszkadőrvizsgát — Nehéz volt? — Volt némi protekcióm — magyarázza mosolyogva. — A magasból való leugrásokat el­engedték. Nem akarták, hogy beszakadjon alattam a beton. Egyébként nem könnyű szak­ma a szaszkadőrség. Élethűen kell verekedni," de közben vi­gyázni, hogy az ember nehogy nagyot üssön. Ha nem vigyá­zunk, könnyen sérülés, bal­eset történhet. POFONOK — Legkellemetlenebb film­szerepe? — A Linda című filmben Görbe Nórának ki kellett rúg­nia a cigarettát a számból. Ez a jelenet sehogyan sem akart összeállni. Nóra vagy har­mincszor pofán rúgott, amíg si­került a produkció. Az apró színésznőnek hiába volt mind­össze 35-ös cipője, a sok rú­gást azért megéreztem. Igaz, meg is fizették ... Edőcs István a BM állomá­nyában van, és mint ilyen, sűrűn találkozik az alvilággal. — A nehézfiúk mennyire respektálják? Megsimogatja az ökleit. — Eddig még nem kellett használnom. A nehéz vagá­nyok is kaptákba állnak, ha meglátnak. Minden csibészt is­merek, azt hiszem, kicsit ked­velnek is. Ha bárkinek oda­szólok, „Pajtás, nyugi", esze ágában sincs hőbörögni. — Család? — Évek óta egyedül neve­lem két gyerekemet. Az egyik 18 éves lány, a másik 15 éves fiú. Mindketten középiskolá­sok. A BOKSZ — Terve? — Vissza szeretnék kerülni az ökölvívó sportba. Beval­lom, ez az egy dolog, amihez igazán értek. A boksz az éle­tem. Csacska gyermekversüke jut az eszembe: „Egyszer volt egy „Kilincs”, tovább nincs .. Kemény György v­e­­­ ­ros­ ágat űznek. Azt szeretnénk, ha mindig szé­­letli­ pék, karcsúak, nőiesek maradnának.” Ért­hető. De nem néztek a kanadai lányokra? dez­ként rhor­ikai adat óla­iban járt­Róma. Az örök város. Forum Romanum,­ Colosseum, San Paolo fuori le Mura. A csodák csodája: a San Pietro bazilika és a Vatikán. A pápa székhelye. És a turistáké. Meg a „bennszülötteké”. Az árkádok alatt, évezredes kövek közt dühöng a foci. Időn­ként túlságosan. A Mundial nyomát őrzi jó néhány gyönyörű épület. A festékszóró meg­tette hatását. Útban hazafelé rohanás az egész. Rimini, San Marino csupán egy-egy villanás. Igaz, csodálatos. A tengerről eszembe jut Axel Munthe könyve és egy mondata: „Siete buono come il mare.” Ízlelgetem. Még mindig tet­szik. A kagylógyűjtésről sem mondok le. Emlékek nélkül mit is érne az egész? Klagenfurtban él az éjszaka. A városba menni késő volna. Marad az autópálya. Reg­gel kicsit értetlenül nézünk szét, közöttünk tucatnyi autó. Nagy, zajos élet. Belepot­­­tyantunk a huszonnégyórás verseny útvona­lába. Sokan fázósan, négykerekűjükből né­zik a versenyt, a többség az út mentén ácsorog. Sima szakasz, izgalomra semmi ok. Egy óra múlva mintha mi se történt volna. Újra egymagunkban állunk az autópályán. Délben a határállomásról telefonálok. Élek. Jó volt. Megjöttem... Egyébként nem történt semmi különös. Morvai Katalin :

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék