Népsport, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-01 / 181. szám

2 NÉPSPORT Nem a tévé miatt ürülnek ki a stadionok Megdöbbenéssel hallottam, a tévé Hírháttér című műsorában az OTSH el­nökének azt a kijelentését, hogy az MLSZ egy bajnoki idényben csak négy NB I-es mérkőzés televíziós közvetítését engedé­lyezi. Úgy gondolom, hogy most, amikor az egyik fő cél a szurkolók visszacsalo­gatása a lelátókra, ez az intézkedés éppen az ellenkező irányban hat. Nem tudom, gondoltak-e arra az ille­tékesek, hogy az NB I-es csapattal nem rendelkező városokban is szeretnének az emberek első osztályú találkozót látni, de az utazási nehézségek miatt erre alig van módjuk!? Nagyon sok külföldi pél­da igazolja, hogy nem a tévé közvetíté­sei miatt ürülnek ki a stadionok, hanem a csapnivalóan rossz meccsek miatt. Higgyék el az MLSZ vezetői, hogy azok­nak, akik nem járhatnak NB I-es mécs­esekre, szintén jólesne, ha a szövetségben gondolnának rájuk. Lenne egy áthidaló javaslatom: közve­títsen a tévé minden fordulóban bajnoki mérkőzést, de ne közöljék előre, hogy me­lyiket, s a találkozót felvételről, esetleg az esti órákban sugározzák. Azt hiszem, százezrek tapsolnának az MLSZ rugal­masságának, ha jóval több mérkőzést lát­hatna az ország labdarúgást szerető kö­zönsége. Bakos Zoltán Szeged, Gogol u. 31. Kollektív büntetés? Hogy évtizedeken keresztül milyen hát­rányos megkülönböztetés érte a vidéki csapatokat, arról olyan terjedelemben ír­hatnék, hogy nincs lap, amely azt lekö­zölné. Úgy látszik, ez folytatódik. Ez ab­ból is kitűnik, hogy az MLSZ nem tesz különbséget a büntetésben a Rába ETO- val. Két és fél millió forintot von el a szövetség összességében a magyar csapa­toktól. Tehát érinti ez a Rábát is, amely­nek nézőszáma átlagban 17 ezer volt, pe­dig ekkora közönséget a sportág vezetői üdvösnek látnának a többi stadionban is. Úgy gondolom, az MLSZ főként a baj­nokság utolsó fordulójában tapasztaltak alapján döntött úgy, hogy megbünteti a klubokat, hisz akkor telt be a pohár. De hadd jegyezzem meg: míg Csepelen, az FTC—Csepel mérkőzésen a közönség fü­tyült, addig Győrött a futballrajongók vé­gigtombolták a mérkőzést... Azt hiszem, hogy az ilyen — összes­ségében jogos és helyeselhető — intézke­dések esetében körültekintőbben kellene differenciálni, nem helyes, ha a megbün­tetettek sorába a bűntelenek is bekerül­nek. A kollektív büntetés soha nem ve­zetett jóra! Dr. Győrffy Pál Győr, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. I (cpz OBffiOf fl s£D A FUTBALL AKTUÁLIS KÉRDÉSEIRŐL Továbbra is nagy számban érkeznek szerkesztőségünkbe a labdarúgásunk helyzetét elemző, illetve a magyar futball jövőjéért aggódó jobbító szándékú le­velek. Leginkább a morális kérdések foglalkoztatják a sorok íróit, de az MLSZ állásfoglalása után sokan már a jövőt fürkészik. A legérdekesebb gondolatokat tartalmazó levelekből idézünk egy cso­korra valót. Erkölcsileg leszerepeltek A Népsport július 30-i számában nyi­latkoznak a Siófoki Bányász vezetői az MLSZ fegyelmi bizottságának határoza­táról. Érdemes ezzel kapcsolatban rámu­tatni arra, hogy a vezetők által kifogá­solt határozat nem is jogi, hanem sokkal inkább erkölcsi problémát vet fel. Formális jogi szempontból tekintve ugyanis el lehet fogadni a vezető edző, a technikai vezető és az ügyvezető elnök védekezését, hiszen az egyesület csak a kérdéses mérkőzés után három nappal kapta meg a hivatalos értesítést. Abban is igazuk van, hogy a Népsport nem hi­vatalos közlöny­. Ezek azonban csak ala­kiságok. Van ennek a vezetői magatartás­nak erkölcsi vetülete is. Ebből a szem­szögből tekintve az egyesület vezetői s­ú­­ly­o­s­a­n vétkeztek. Nem vitatják, hogy olvasták a Népsport július 21-i számát, amelyikben felsorolták az MLSZ által el­tiltott játékosok nevét. A Népsport olva­sása — megítélésem szerint — egyébként „munkaköri feladata” minden sportveze­tőnek, éppúgy, mint például a Népszabad­ságé egy vállalati vezetőnek. Bár egyik sajtótermék sem nevezhető hivatalos köz­lönynek. Ha az egyesület vezetői lelkiismeretesen akartak volna eljárni, azonnal telefonál­nak az MLSZ-be, és érdeklődnek a rész­letek felől. De ők nem ezt tették, hanem vártak a hivatalos értesítésre. Ebből vi­szont nyilvánvaló, hogy számítottak az elmarasztaló döntésre. Következésképpen magatartásuk messzemenően rossz­hiszemű volt, és számítva a bürokrá­ciára — mert ki ne számíthatna erre Ma­gyarországon ? — nyugodtan engedték játszani az eltiltott játékosokat. Ebben az ügyben tulajdonképpen a két játékos hibáztatható a legkevésbé, ők ugyanis utasításra játszottak. A vezetők azonban elmulasztották azt, ami minden vezetés feladata: az informálódást, és ez­zel kockára tették az egyesület amúgy is megtépázott hírnevét. Mentségük még ak­kor sincs, ha a formális jogi szempontok miatt felmentést kapnának. Erkölcsileg leszerepeltek és ezzel alkalmatlanná vál­tak arra, hogy még a maguk eddigi sze­rény szintjén is sportvezetőnek tarthas­sák magukat. El kell azonban marasztalni az MLSZ-t is! Az ítéletről nyomban értesíteni kel­lett volna minden érintett egyesületet. Ezzel elejét lehetett volna venni olyan erkölcsileg megalapozatlan, de jogilag in­dokolható állásfoglalásoknak, amelyek az érintettek részéről a Népsport július 30-i számában olvashatók voltak. Dr. Del Medico Imre 1149 Budapest, Handzsár u. 6. Miért csak halasi? Mint régi futballhívő és mint jogász, szeretnék az MLSZ nemrégiben megje­lent állásfoglalásával kapcsolatban a kö­vetkezőkre rámutatni: 1. A bunda nagyon súlyos vád, olyan, amellyel csínján kell bánni! Ha igazak a közszájon forgó, de eddig konkrét bizo­nyítékokkal alá nem támasztott vádak, akkor kímélet nélkül el kell járni az el­követőkkel szemben! El kell őket tá­volítani még a sport közeléből is, s nem szabad csak általánosságban hangoztatni az elítélő kijelentéseket. De kizárólag a konkrét bizonyíték lehet az erélyes intéz­kedés alapja. 2. Az MLSZ közleménye megnevez hat egyesületet, amelyet elmarasztal, teszi mindezt konkrét bizonyítékok hiányában. De nem ez a fő hiba, a bundázáshoz ugyanis legalább két fél szükséges. Ha te­hát a kiemelt hat egyesület bundázott, akkor valahol lenniük kell ilyesmire kap­ható partnereknek is. Vegyük például az MTK-VM-et. A kék-fehérek utolsó három bajnokijukat az U. Dózsa, a Bp. Honvéd és a DVTK ellen játszották. Ha tehát volt bunda, akkor ebben a fent nevezett el­lenfelek játékosai is benne voltak. Nem értem, miért nem szerepelnek ezek az egyesületek is a felsorolásban? Dr. Pál Jenő Budapest XIII., Kresz G. u. 24. A sport nem egyesek hobbija! Bármennyire is megfogadtam, hogy nem foglalkozom többé a magyar sport­tal, a futballal, annyira tévúton járunk, hogy nem tudom türtőztetni magam. Kri­tikus és határozott leszek, kérem, ne sér­tődjenek meg ezért. A magyar labdarúgás soha nem volt ilyen alacsony színvonalon, mint ma, sem erkölcsileg, sem szakmailag. A futball ve­zetőit sem lehet felmenteni a hibák alól, annak ellenére sem, hogy egyes vezetők ma úgy viselkednek, mintha semmi kö­zük nem lenne az erkölcstelenségekhez. Szerintem olyan a helyzet a magyar lab­darúgásban, hogy sok vezetőnek majd­hogynem érdeke a káosz fenntartása, az elvtelenség, a protekcionizmus, mert ez­által sütögethetik saját pecsenyéjüket is. A véleményem, hogy azokat a vezető­ket, akik bizonyságot tettek alkalmatlan­ságukról, le kell váltani. Semmi szükség arra, hogy alkalmatlan emberek a dol­gozók pénzén mecénáskodjanak, vissza­éljenek pozíciójukkal. A sport a társa­dalmi kultúra szerves része, nem pedig egyes emberek hobbija! A megoldás a következő: mivel a fut­ball szórakoztatás, aki szórakozni akar, fizessen. Az élvonalba tartozó futball, ha jól csinálják, lehet akár szórakoztató is. Aki képes szórakoztatni, kapjon érte pénzt. De ne a bázisszervek dolgozóinak béralapját, részesedési alapját kurtítsa ez az összeg, hanem a pénztárnál megváltott jegyek árából tartsák fenn magukat a játékosok. A sportkörök számolják el a bevételeket szabályosan, kiadásaikat do­kumentálják, a játékosok a nézőszám ala­kulása szerint kapják fizetésüket, melyet az eredmény függvényében differenciál­nak. (Az új szabályozók lényegében egy­beesnek olvasónk elképzeléseivel — A szerk.) Sisák István Szeged, Földváry u. 6. Kerekes az NB II-ben tolkozolja tehetségét Magam is vidéki vagyok, de egyáltalán nem értek egyet Kiss Imre, palotaszállá­si levélírójuk soraival. Szerintem, ha Pö­­löskei Győrött maradt volna, akkor ma nem tapsolhatnánk a nagyon tehetséges Hajszánnak, s nem valószínű, hogy a Rá­bához került volna Szentes, Burcsa és Kovács László sem. Úgy vélem, hogy Pö­­löskei távozásával kifejezetten erősödött az ETO! És egyébként is úgy gondolom, nem az amúgy is elmérgesedett „Buda­pest-vidék” viszályt kell szítani, hanem a nemzetközi kupákban induló kupacsa­patainkat kell erősíteni az országos és nem a helyi érdekek figyelembe vételé­vel. Ha jobban belegondolunk, csakis ez le­het az előre mutató út. Mert nézzük csak: külföldi ellenfeleink megvehetik a vi­lág legjobb labdarúgóit, ha elég vastag a pénztárcájuk. Nyilvánvaló, hogy óriási előnyben vannak a mieinkkel szemben, hiszen nem titok, hozzánk nem töreked­nek a világnagyságok. Sőt, a Ferencváros három kulcsjátékosa épp külföldre igyek­szik. Ugyanakkor az FTC képtelen leiga­zolni még közepes magyar játékost is. Persze, nemcsak az FTC. Ugyanebben a cipőben jár az U. Dózsa, a Bp. Honvéd és a Rába ETO is. Akkor, amikor a deb­receni Kerekes az NB II-ben tékozolja majd a tehetségét... • Úgy gondolom, hogy a széthúzás, sőt, kimondom, az irigység zülleszti az amúgy sem egységes magyar futballt. Mindenki óvja, félti saját játékosát, csakhogy a si­keresen szerepelt gárdákhoz ne távozhas­son. Úgy gondolom, ha az MLSZ az át­igazolási időszak utolsó napjaiban nem változtat jelenlegi álláspontján, akkor to­vábbra sem sok esélyük lesz klubcsapa­tainknak a sikeres szereplésre. Pákozdi Antal Celldömölk, Aradi u. 140. szükségességét sommás tényezőnek tekin­tem. Enélkül ugyanis nincs kötelesség­tudat, nem létezik a sikerélmény vágya, a játék során nem érvényesülhet az egészséges küzdőszellem. Aki játékában minden mozdulatot anyagiakhoz köt, fo­­rintosít, az a még több pénz ígéretével könnyűszerrel megkörnyékezhető, a küz­dőjáték helyett passzivitásra késztethető, a sport igazi szellemét demoralizáló elv­telen ügyletekbe könnyen bevonható. Több fórumon adtak már hangot (nem­csak a futballsportot érintően) az olyan véleménynek, miszerint számos játékos­gárda kollektív szellemének, egyöntetű győzni akarásának hiánya megszámlálha­tatlan sportbéli kudarcnak volt már az előidézője. Nemcsak arra gondolok, hogy a pályára lépő csapat tagjaiból olykor hiányzott az ellenfél feletti győzelembe vetett hit, hanem az olyan sajátságos tö­rekvés érvényesülésére, amikor — a gár­da irányításával, összeállításával vagy menedzselésével megbízott illetékesek hi­bás szemléletéből következően — a csa­pattagok többségének a középszerűség konzerválásához fűződött leginkább az ér­deke. Számos mérkőzésen (hiába tagad­nánk) láthattunk enerváltan játszó spor­tolókat, akiknek mozdulataiból valóság­gal „ordított” a dilettantizmus mesterkélt imitálása, a lazsálásra való törekvés. Köztudottan igen jól felkészült, tehetsé­ges sportoló létükre nem tudták palás­tolni valóságos szándékukat. Az egészséges sportmoráltól idegen efféle megoldások érzésem szerint azért hódíthattak tért, mert a játékosok a csa­patjátékban és a magánéletben egyaránt elkülönült, kizárólag individuális szemlé­letük és érdekük szerinti megoldásokat, törekvéseket érvényesíthettek. Az illetékes szakvezetők pedig — óva­kodván a népszerűtlennek tartott felada­toktól — a játékosok teljesítmény szerin­ti differenciált értékelése helyett a tel­jesítményértékeket figyelmen kívül ha­gyó egyenlősdit valósították meg. A min­denkor elfogadható, elismerésre érdemes teljesítmény alapján történő mérlegelés és javadalmazás helyett egyeseknek ügye­letes sztárstátust kreáltak. Az ilyeneket aztán éveken át nem lehetett kiszorítani a címeres mezben játszó, vagy az alsóbb osztályú csapatok tagjai közül. Nem kétlem, hogy az MLSZ-re és a futball jövőbeni sorsáért felelős más szervekre, tisztségviselőkre minden való­színűség szerint morális téren várnak a legkeményebb tennivalók. Dr. Südi Bertalan Jánoshalma Ügyeletes sztárstátust kreáltak Magam azok nézőpontját osztom, akik a honi labdarúgás alacsony színvonalát nem elsősorban technikai fogyatékossá­goknak, hanem bizonyos visszahúzó er­kölcsbeli indítékoknak tulajdonítják, kö­vetkezésképpen azt vallják, hogy a mo­rális tisztaság érvényesülése a sport­­tevékenységben sem nélkülözhető. E te­kintetben a játékos részéről a csapat tel­jesítményéért érzett egyéni felelősség XXXIX. 181. ♦ 1983. augusztus 1. Miért nem indítottak pert rágalmazásért? Örömmel hallottam és olvastam az MLSZ állásfoglalását, amely a sportág felemelkedését hivatott elősegíteni. Tisz­telem a szövetség szándékait, de kéte­lyeim vannak a végrehajtást illetően. Utalni szeretnék az idény végi bundákra. Felelősségre is vontak néhány egyesüle­tet, de a vádakat az érintettek tagadták. Csak azt nem értem, miért nem indítot­tak pert rágalmazásért?! Nyilván azért, mert az kellemetlen lett volna a számukra. Dehát akkor miért nem büntették meg őket sokkal kemé­nyebben? Szerintem azt a gárdát, amely egy mérkőzésért pénzt ad, de azt is, ame­lyik pénzt fogad el, azonnal ki kell zár­ni a küzdelmekből. Úgy tűnik azonban, hogy erre az MLSZ-nek nincs kellő ere­je. Ezt támasztja alá, hogy korábban is tett a szövetség hangzatos ígéreteket, me­lyeket nem, vagy csak félig váltott be. Nagyon remélem, hogy a jövőben már valóban keményebben büntet a szövetség. Persze, lehet bizonyos kényszerítő esz­közökkel is segíteni a szurkolókat a lelá­tóról eltávolító jelenségeken. A bunda olyan dolog, mintha a moziban elárulnák, mi lesz a krimi vége! Sokan így látják a helyzetet a futballban is — érdektelen­né válik, nincs miért izgulni. Úgy gon­dolom, ha a győzelmet 3, a döntetlent pe­dig továbbra is 1 ponttal jutalmaznák, kevesebb, jóval kevesebb lenne a meg­egyezéses eredmény. Schüller János Zalaegerszeg, Kosztolányi u. 9/A. • • • A jobbító szándék valamennyi levél­írónk véleményében nyilvánvaló. A vé­leménynyilvánítás elvét tiszteletben tart­va, válogatás nélkül közöljük a leveleket, később azonban­­ az olvasók gondolatai­nak összesítését tartalmazó cikkünkben visszatérünk azokra a részletekre, ame­lyekkel nem értünk, nem érthetünk egyet.

Next