Népsport, 1983. december (39. évfolyam, 285-310. szám)

1983-12-01 / 285. szám

2 NÉPSPORT Jobb helyezések nélkül Ritmikus sportgimnasztika IBV, Moszkva. Egyéni összetett: 1. Tatja­na Drucsinyina (szovjet) 38.45, 2. Dunavszka (bolgár) 38.25, 3. Lobacs (szovjet) 38.15,. ... 18. Lakatos 38.65, ... 23. Béres 36.45, ... 27. Bó­dog 36.20, ... 34. Somogyi 35.50. Szerenkénti döntők. Buzogány: ... 8. Lakatos 18.65. A 39 egyéni indulót felvo­nultató ifjúsági seregszemlén ezúttal nem szerepeltek fé­nyesen a magyar kislányok. Az persze nem volt meglepő, hogy ezúttal is a szovjet és a bolgár versenyzők játszották a főszerepet, hiszen ez a két ország képezi a sportág fel­nőtt élvonalát is. A nem hi­vatalos pontversenyben a ki­lenc csapat közül a szovje­tek végeztek az élen a bol­gár, az NDK-beli, a román és a magyar együttes előtt. A szerenkénti döntőkben is a minimális eredményt köny­velhettük el, hiszen egy dön­tőbe jutott csak versenyzőnk, s ott is a 8. lett. A­ tavalyi IBV-szerepléshez képest a mostani visszalépésnek tűnik, ám el kell mondani, hogy ak­kor a ma már felnőtt világ­­versenyeken helyt álló lá­nyok indultak, a mostaniak viszont még szűkében van­nak a nemzetközi rutinnak. ★ Négyes ifjúsági fiú váloga­tott találkozó, Górna Orja­­hovica. Csapatban: 1. Románia 279.80, 2. Magyarország 277.00, 3. Bulgária 276.40, 4. Lengyel­­ország 266.40. Egyéni össze­tettben: 1. Pataluca (román) 57.00, 2. Pruma Tibor 56.50. Szerenkénti sorrend: Tálai: 1. Béres 18.85, ... 4. Élő 18.65. Lólengés: 5. Élő 17.90. Gyűrű: 1. Pruma 19.70, ... 6. Hor­váth 18.65. Ugrás: 1. Pruma 19.30, 2. Béres 19.20. Korlát:­­ Pruma 19.15, 2. Hegyes 19.10. Nyújtó: 3. Hegyes 19.20. A beszámolók szerint jó versenyt vívott egymással a négy csapat. A magyar együt­tes legjobbja Pruma volt, aki a versenyen végig veze­tett az egyéni összesítésben, nyújtón azonban rontott, s így az utolsó pillanatban megelőzte őt a román fiú. ★ Kolacskovszky Kupa, rit­mikus sportgimnasztikai ver­seny, Eger, összetett. Gyermekek: 1. Kovách M. (Egri Kolacs­kovszky) 26.60. Serdülők: 1 Nádor (Egri Kolacskovszky) 46.45. Ifjúságiak: 1. Vas (Eg­ri Kolacskovszky) 36.95, 2. Sütő (Óbuda TSZ SE), 3. Szabó T. (Egri Kolacskovsz­ky) 36.35. Felnőttek: 1. Csuzi (Szolgáltató-Építő Sparta­cus) 37.15, 2. Jehoda (Óbuda TSZ SE) 37.00, 3. Kaslik (Eg­ri Kolacskovszky) 36.50. Csa­patban: 1.­ Egri Kolacskovsz­ky SE 289.25, 2. Szolgáltató- Építő Spartacus 284.95, 3. Óbuda TSZ SE 283.35, 4. BEAC 279.40, 5. Kazincbarci­kai VSE 279.20, 6. OSC 276.00. LEGÚJABB BRIDZS Amszterdam. A nemzetközi verseny a magyar válogatott csapat sikerét hozta. Ered­mények: 1. Magyarország 178 2. Hollandia 169, 3. Norvégia 168 pont. •k KOSÁRLABDA. Férfi Ázsia­­bajnokság, Hongkong. Döntő: Kínai­­ NK—Japán 95-71 (49-32). A 3. helyért: Dél- Korea—Kuvait 83-60 (45-36). A kínai együttes győzelmé­vel jogot szerzett a Los An­geles-i olimpiai indulásra. LABDARÚGÁS. Utánpótlás Európa-bajnoki selejtező, Trecin. Csehszlovákia—Ro­mánia 2-2 (1-1). G: Griga, Pavlik (11-esből), ill. Cojo­­caru, Bálint. 16 éven aluliak Európa­­bajnoki selejtezője, Povazs­­ka Bystrica. Csehszlovákia— Románia 3-1 (0-1). Nemzetközi mérkőzés: Ra­bat. Hamburger SV (nyugat­német)—Far Rabat (tuniszi) 2-1 (2-1). ­3 Labdarúgás Dunaújvárosi bravúr az MNK-ban merten harcolta ki a 32 közé jutást az MNK-ban. G: Le­­hota (3), ill. Kiss (2). Jó: Hol- _ ... . , ló, Keller, Tóth, Menyhárt, Dunaújvárosi Kohász— Lehota, ül. Híres, Balogh. Vasas 3-2 (2-0) * Dunaújváros, 800 néző. V: Előkészületi mérkőzés Huták. Dunaújváros: Holló— Ifjúsági válogatott—MTK-VM Keller, Tóth, Paizs, Tímár 3-2 (1-1) (Gróf) — Martai, Flórián Hungária K­rt., 200 néző. V: (Schneider), Menyhárt, Né- Makay Gy. Ifjúsági váloga­­tott — Lehota, Csik­esz. Va­­tott: Petry (Szeiler) — Ta­­sas, Kakas — Csima (Izsó), Kács, Pintér, Szélpál (Halá- Híres, Rácz, Csorba — Ra­­pi), Potornai — Szoboczky Jogh, Kiss, Csik — Katona, (Romanek), Herczeg (Zsi- Pecha, Kuti (Zvara),­vótzky), Kovács E., Vincze Az első tíz percben a har­ — Zsinka, Kovács K. MTK-­­os felfogásban játszó Duna- VM: Brünyi — Nagy J. (Si­­újváros meglepte NB I-es íye), Lőrincz, Balogh, Kovács ellenfelét. Az újonc Lehota J. — Valuch (Turner, Sólyom), három perc alatt kétszer is Fülöp, Katzenbach — Han­­bevette a Kakas által védett del (Papp), Boda, Bognár. Jó kaput. Utána hiába került iramú mérkőzésen a nagyobb mezőnyfölénybe a Vasas, rém akarással küzdő ifjúsági rá­­tudta feltörni a rutinosan lát­­logatott szünet utáni bátrabb szó Kohász-védelmet. Szünet játékával, bravúros egyéni után ismét Lehota volt erőd- alakítások után szerzett re­­ményes. A 3 gólos hátrány­­lokkal nyert a kissé fárab­ban taktikát változtatott a­tan küzdő MTK-VM ellen. Vasas, Izsó állt be, Kiss G, Kovács K. (2), Zsinka, ill. előbbre lépett egy sorral. A Boda, Fülöp. Jó: Kovács K., napsütéses délutánon a kitű- Pintér, Petry, Zsinka, Szel­­nően és óriási lelkesedéssel pár, ill. Brünyi, Boda, Tur­­játszó Dunaújváros megérdem­nel. SZÉKESFEHÉRVÁRI GYŐZELEM EST Jégkorong"­­ Székesfehérvári Volán—FTC 8-7 (3-3, 1-4, 4-0). Székesfe­hérvár, 100 néző. V: Schell, Moharos, Szongoth, Szív. Vo­lán: Kovalcsik — BALOGH 2 (1), Katona, Palla 1 (1), KISS T. 3, GILJÁN (3). Cs: Farkas, KOLBENHEYER, TERJÉK 2, Földi, Kövesi (1), Weisz, Kóger (1), Pesti, La­ki, Németh, Póznik. Edző: Palla Antal. FTC: Bóna — FARKAS G. 2 (1), Kovács Z. (1), ZÖLLEI 2 (2), Mészöly, BÁLINT 1 (1). Cs: Rasz­tovszky (1), Hajzer, Kereszty 1 (1), Farkas B. 1, Havrán, Lévai, Szikora, Molnár, Hu­­dák, Rimer, Jécsi, Laczó, Tury. Edző: Orbán György. (A játékosok neve után az általuk lőtt gólok, zárójelben a gólpasszok száma.) Kiállí­tások: 4, ill. 8 perc. Gól — egyéni akcióból: a Volánnál 1. Az eredmény alakulása. 5 perc: 2-0, 10. p.: 3-1, 17. p.: 3-3, 34. p.: 3-6, 39. p.: 4-7, 52. p.: 6-7, 54. p.: 7-7, 57. p.: 8-7 A rendkívül izgalmas ta­lálkozón hét perccel a befe­jezés előtt még az FTC ve­zetett. A bajnokság állása négy­­négy mérkőzés lejátszása után: 1. I. Dózsa 6 pont, 2. Szív. Volán 4, 3. FTC 2. XXXIX. 285. ♦ 1983. december 1. A FERENCVÁROS NYERTE A PICK KUPÁT Kézilabda­­ I. Pick Kupa, Gulyás Já­nos emlékverseny, az FTC rendezésében. Szeged, Városi Sportcsarnok, 500 néző. Ered­mények. Az 5 helyért: Ma­gyar junior válogatott—ESV Ingolstadt (NSZK-beli) 47-30 (24-10). V: Dzsipoff, Kiss L. Ld, Borsos 12, Adorján 11, Farkas 7, ill. Böhm 10, De­mel 7. A 3. helyért: Poli­­tehnica Timisoara (román)— Potisje Ada (jugoszláv) 27-20 (15-6). V : Ambrus, Brecska. Ld: Nagy 7, ill. Sterbik 6, Bödő 5. Döntő: FTC—Szegedi Volán 30-24 (17-12). V: Löt­te, Witte (NSZK-beliek). Ld: Csizmadia 7, Klemán 7, Fá­bián 6, ill. Tóth G. 6, Lele 6, Tenke E. 5. A különdíjak nyertesei. Legjobb kapus: Basaraba (Politehnica Timisoara), me­zőnyjátékos: Bödő (Potisie Ada), legeredményesebb já­tékos: Tenke E. (Sz. Volán) 29 góllal; legsportszerűbb csapat: ESV Ingolstadt. Továbbjutott a BVSC ps!­ Vízilabda MNK A négy közé jutásért BVSC—FTC 13-11 (4-3, 4-1, 0-3, 5-4). Komjádi-uszoda, 500 néző. V: Kosztolánczy, dr Martin. BVSC: BORS — Pet­­lyánszki, Heltai 1, dr. Horkai 4, KISS CS. 2, Gerendás 3, SZILECZKY 2. Cs: Eppel 1, Dóczi, Petz, Varga. Edző: Gyarmati Dezső, Molnár End­re. FTC: Szakonyi — Hont­ 1, Fehér 1, UDVARDI 2, MATSIK 2, UDVARDI II., MARNITZ 3. Cs: Kun, Wies­­ner, Győri, Harsányi 2, Pá­linkás. Edző: dr. Szívós Ist­ván, Kemény Ferenc. Gól — emberelőnyből: 12/8, ill. 10/6. Négy méteresből: 1/1, ill. 3/2. A mérkőzés elején igencsak potyogtak a gólok, hol em­berelőnyből, hol négyméte­resből. Ezután a BVSC lát­ványos támadásokkal tetemes előnyre tett szert. A harma­dik negyedben az FTC vál­toztatott a taktikáján és szo­rossá tette a találkozót. Rend­kívül feszült lett a légkör, hiszen az első találkozón 10-10 volt a végeredmény és az FTC-játékosok előtt fel­csillant a remény, hogy még továbbjuthatnak. 8-7-es BVSC-vezetésnél Heltait és Wiesnert a játékvezető vere­kedésért csere nélkül végleg kiállította. Az utolsó negyed­ben az FTC még egyenlíteni tudott, de aztán a BVSC már máskor is tapasztalt nagy lelkesedése — annak ellené­re, hogy Horkai és Gerendás is kipontozódott — ismét si­kerre vezetett. ★ A Jugoszláv Kupa döntője: Jug Dubrovnik—POSK Split 10-9 (3-2, 2-3, 1-2, 2-1, 1-1, 1-0). Zrenjanin, 500 néző. V: Rogyinovics, Drobnjak. A rendes játékidő végén 8-8 volt az eredmény, ezért két­szer háromperces hosszabbí­tás következett, melynek le­járta előtt 54 másodperccel Oraz megszerezte a Jug győz­tes gólját. A dubrovnikiak dupláztak, a bajnokság meg­nyerését követően a kupa döntőjében is diadalmaskod­tak. „Megtiszteltetésnek vettük, ha foglalkoztak velünk” Az első kölyökválogatot-mérkőzés emlékére „Mit mesél egy régi sportlap, mit mesél...” — különösen ha felhívják rá a figyelmet. Néhány soros levélben arról értesültünk, hogy ötven éve kezdődött meg hivatalosan a kölyök­­bajnokság, akkor játszották az első kölyökválogatott­­mérkőzést is. Nemcsak az elfelejtett ju­bileum izgatott, hanem a kíváncsiság is vezetett, hogy fellapozzam elődünk, a Nemzeti Sport öt évtized­del ezelőtti példányait. Egyébként is izgalmas a megsárgult lapok között bóklászni, sokszor rádöb­ben az ember, hogy tulaj­donképpen nincs új a nap alatt...! Vasárnap, 1933. szeptember 17. Az újság első oldalán négyhasábos hatalmas cím tudatja, hogy délután fél négykor az MTK-pályán, a Hungária körúton Európa Kupa-mérkőzés lesz Ma­gyarország és Svájc csapa­tai között. A két együttes összeállítása alatt egy újabb cím: „Kölyökváloga­­tott-mérkőzés. Hungária körút, negyed 3." Itt is ki­szedve a két csapat játé­kosainak nevet. Ez igazi beharangozás volt! A hétfői számban csak úgy virított a címoldal: „Avar nagy meccse”. Aztán öt hasábon: Magyarország —Svájc 3:0 (1:0). Végül öt oldalon keresztül csak­ a nagyok mérkőzéséről szólt a tudósítás. Már azt hittem, el is felejtették a gyereke­ket, mire a hatodik oldalon megtaláltam: „A nagy meccs előjátéka: Pirosak— Fehérek 3:0 (2:0). Bíró: Ba­csó László.” Csak néhány sor a tu­dósításból: „Még nagyon gyéren jön a közönség, amikor lemegyünk az öltö­zőbe, ahol a „kölykök”, a jövő reménységei öltözköd­nek. Nagy csend. Senki másnak nem lehet a hang­ját hallani, mint a „Zsazsa bácsiét”, ő ad utasítást, hogy ki mit játszik, ő nézi át a „játékosok” felszerelé­seit, minden gond az övé. Mielőtt kimennének, az egyik vezető a következő­ket mondja: — Azért játszotok ti a nagyválogatott előtt, hogy megmutassátok, hogyan kell futballozni.” A két csapat így állt fel. Pirosak: Salabek — Skar­­ka, Holper — Czumpi, Steinbach, Komoretto — Weiser, Sárosi III, Deve­­cseri, Pitzer, Gyetvay. Fe­hérek: Raffai — Bárdos, Marencsák — Tóth, Nagy, Kulcsár — Teller, Saro­­veczky, Barsi, Csuti, Csá­szár. Játszottak még: Sze­­belédi, Kap, Weisz, Rúzsa, Havel, Göncöl, Sütő, Bóka, Hrotko, Hagyma, Chován és — a második félidőben, a fehéreknél W­ullovszky Rudolf. A mérkőzés krónikájá­ról csak annyit, hogy Raf­­fai beejtett egy labdát, Sze­­belédi nagy gólt lőtt, majd a második játékrészben De­­vecseri 3:0-ra növelte a pi­rosak előnyét. Az első fél­idő harminc, a második húsz percig tartott. A krónikás így foglalta ös­sze a látottakat: „A kölyök csapatok mérkőzése sikert aratott és a közönség sok szeretettel figyelte a futballjövő reménységeit.” ■ ötven év telt el azóta. Illovszky Rudolfot Fáy utcai birodalmában keres­tem fel. Rudi bácsi akko­riban az MTK-kölyökben rúgta a labdát. — Sajnos, nem emlék­szem pontosan erre a talál­kozóra, de ahogy nézem a neveket, a szereplőknél jó­val fiatalabb voltam. Ti­zenegy évesen csak koren­gedéllyel játszhattam. A közénk telepedő csend arra volt jó, hogy a volt szövetségi kapitány, a Va­sas-utánpótlás jelenlegi igazgatója visszakalandoz­zon a múltba. — Hű, de más volt ak­kor a világ! Egy héten egy­szer jártunk edzésre, né­ha játszottunk egy-egy ed­­z­őmérkőzést és vasárnap találkoztunk. Hogy meg­spóroljuk a villamospénzt, „zónáztunk” az ütközőn. De a grund volt a hazánk. Több volt a szabadidőnk. Naponta legalább négy-öt órát fociztunk. Sok volt a technikás gyerek, hiszen a rongylabdát nem volt könnyű megszelídíteni. Ha belegondolok, hogy ma öt edzés van, a tagozatos osztályokban pedig hét, s a gyerekek autón járnak edzésre és meccsre, akkor kicsit furcsállom, hogy nem tartunk előbbre. Igaz, a grund helyett mi a felnőt­tek edzésmunkáját húztuk rá a gyerekekre, ahelyett, hogy hagynánk játszani őket. Hiszen a játék a leg­jobb edzés...! ■ A fehérek csapatában a jobbösszekötő Saroveczky névre hallgatott. Igen, nincs tévedés, Saroveczky Gyuláról, a Magyar Tenisz Szövetség nyugalmazott fő­titkáráról van szó, akit ma is Sara bácsi néven tisztel a sportvilág. — Hadd olvassam el — kérte, küszködve a meg­hatottsággal, amikor meg­mutattam neki a Nemzeti Sport tudósítását. — Én ír­tam a levelet. Kerestem valamit a régi iratok között és véletlenül a kezembe került az első igazolásom, amelynek dátuma 1933 augusztusa. Akkor lettem tagja a Vasas kölyökcsapa­­tának. Abban az évben in­dult az első kölyökbajnok­­ság, és akkor volt ez a vá­logatott mérkőzés is. Meg­indult egy folyamat. Egy­más után alakultak a gye­rekcsapatok. Mindenütt akadt egy önzetlen ember, aki gondoskodott a srácok­ról, és mi megtiszteltetés­nek vettük, ha foglalkoztak velünk. Az első csapat ed­zői jobban odafigyeltek a kicsikre, mint ma. Nem túlzás, de egy-egy mérkő­zésünkön többen voltak, mint ma a Vasas NB 1-es találkozóin... A szerve­zettségnek meglett az ered­ménye. Egymás után tűn­tek fel a csapatokban az ügyes gyerekek, akik az­tán eljutottak a nagyválo­gatottságig és sok-sok di­c­séget szereztek a ma­gyar labdarúgásnak. A mérkőzés tudósításá­ból a következőket olvas­tam fel neki: „Külön kell megemlékezni Izsó Károly­ról, a „Zsazsa bácsiról”, aki bámulatos odaadással, nagy szakértelemmel és szere­tettel foglalkozik a szám­talan sok fiatal fiúval. Minden egyes gyereknek tudja a nevét, hogy mit játszik és hogy mi a hi­bája. Hallgatnak rá a gye­rekek, mint az apára a fia. Sok ilyen „Zsazsa bácsira” volna szüksége a magyar futballnak, és akkor­ egy­kettőre más lenne a ma­gyar futball.” — Ki volt ez a Zsazsa bácsi? — kérdeztem ez­után. — Páratlan ember volt! Ma sem tudom, mi volt a foglalkozása. Élt-halt a gye­rekekért, teljhatalma volt a gyerekfutballban. Ha öt­ven éve igaz volt, akkor ma méginkább­ elkelne egy-két ilyen ember ifjú­sági labdarúgásunkban. — Az összeállításokat ol­vasva, ebből a két csapat­ból lett néhány nagy fut­ballista ... — De még mennyire. Gyetvay tizenhétszer, Sáro­si III huszonötször húzta magára a válogatott mezt. Teller a Vasasban, Barsi a Kispestben, Császár a Tö­rekvésben, Weiser, Váradi néven a Csepelben neves játékos lett. Jómagam is sokáig játszottam a Vasas NB I-es csapatában. — Kik élnek még a fel­sorolt játékosok közül? — Sokukról már nem tu­dok. Sárosi Bélával tartom a barátságot, ha időnként hazatér Zaragozából, sokat vagyunk együtt. És gyak­ran meghívnak Gyetvayék a ferencvárosi öregfiúk összejövetelére. ■ — Mi volt a régi idők focijának titka? — Talán jobban szeret­tünk focizni, mint a maiak — így Saroveczky Gyula. N­ekünk az öltöző szentély volt, szerettünk együtt len­ni és mindig, mindig ját­szani. Most sokat beszé­lünk a gyerekekről, de ke­veset teszünk értük. Ponto­sabban: mindent megadunk nekik, de keveset követe­lünk tőlük. — Sara bácsinak ötven éve szerelme a Vasas. Sportvezetőként ment nyugdíjba. Most miért nem tevékenykedik a piros-ké­keknél, mint társadalmi munkás? — Ahova nem hívnak, orra nem megyek.. . De er­ről ne beszéljünk többet. Láttam, hogy fáj neki a kérdés. Úgy látszik, ilyen gazdagok vagyunk tapasz­talatokban”. Visszasírjuk a Zsazsa bácsikat, de akik élnek, azokat nem vesszük figye­lembe. Boross Dezső

Next