Népsport, 1983. december (39. évfolyam, 285-310. szám)
1983-12-27 / 306. szám
XXXIX. 306. ♦ 1983. december 27. Sportolók karácsonya (Folytatás az 1. oldalról) ismét én vettem kezembe a százat. — Alakul-e a világbajnoki fogat? Szépen együtt vannak a lovak, ismerik már egymás mozdulatait, rezdüléseit. Sajnos néhány nappal ezelőtt, egy röntgenvizsgálat után derült ki, hogy „fix” gyeplőslovamnak egy Syglavi Capriolának patacsont-felrakódása van, ezért pihentetni kell. Mindenesetre máris befogtam a beteg helyére egymásikat. Persze, van a fogatnak egy „nagy öregje” is. Füles, a félvér lipicai okosan, az öregek bölcsességével szoktatja fogathoz a többi lovat. — Van-e központi edzésterv, a sportág vezetése segíti-e a világbajnok munkáját? - Kicsit megváltoztatnám az ismert mondást. Nálam így hangzik: magad uram, ha gazdád nincsen ... Pasaréti pályaavató És még mondja valaki, hogy csak a rossz hír terjed gyorsan ... Biztosra vehető, hogy szerdán szűknek bizonyul majd a Vasas Pasaréti úti teniszcsarnokának néhány száz néző befogadására képes lelátója. A hír, hogy a két ünnep között egyszerre láthatjuk játszani a sportág két nemzetközi klasszisát, Taróczy Balázst és Temesvári Andreát , máris mozgósította a teniszbarátokat. Azt már kevesen tudják, mi adott lehetőséget erre az örömteniszre. A Pasaréti úti csarnok repedezett-törődött, kopott-egyenetlen öreg bitumen talaja már a múlté, helyébe lépett az Európában igen kedvelt Green Set borítás — hasonló található Bécsben a Stadthalléban, aztán Kölnben, Bázelban, Brüsszelben, Rotterdamban. A lábnak kellemes, mert nem túl kemény, s kedvez a látványos, hosszú labdamenetek kialakulásának. Körmöczy Zsuzsa — a Vasas teniszszakosztályának vezetője — mesélte, hogy felkérésükre Taróczy Balázs lépett kapcsolatba az osztrák céggel, s bizony nagy mértékben ennek, legjobb férfiteniszezőnk közbenjárásának is köszönhető, hogy a piroskékek nem kis kedvezménynyel jutottak a kitűnő pályához. Taróczy mellett az Aszfaltútépítő Vállalat kollektívája szerzett elévülhetetlen érdemeket —, olyan kitűnő altalajt készített, hogy az osztrákok is csettintettek ... Az új pályát szerdán Taróczy—Machán, Temesvári— Fagyas, majd fénypontként Taróczy, Szabó—Machán, Temesvári - mérkőzéssel avatják. Apropó, öröm tenisz. Taróczy Balázst arról kérdeztük, lát-e lehetőséget arra, hogy ilyen bemutatóra — külföldiek bevonásával — máskor is sort kerítsenek. — Nehéz ügy, több feltétele van. Először is, hogy mindketten itthon legyünk. Néhány éve épp a Pasaréten szerepelt az akkor ranglistaharmadik Gottfried és a nyolcadik helyen álló Barrazutti. Ma az ilyesminek nem is akármilyen anyagi vonzata van, bár úgy gondolom, lenne iránta érdeklődés. De belekezdeni csak akkor érdemes, ha valamilyen cég vállalja az üzleti kockázatot... A szervezésbe mindenesetre szívesen besegítenék. Figyelem, megfontolandó javaslat. Már „csak” vállalkozóra van szükség. A jó tenisz ígérete akár a Budapest Sportcsarnokot is meg tudná tölteni__ Norbi Xéniával ünnepelt — Nem, az ünnepek alatt nem edzettem. Nagyon örültem, hogy végre együtt lehetek a családommal. A kis Xénia már öt és fél hónapos és jó, ha egy hónapnyit láttam — mondta hétfőn délután Növényi Norbert, a kötöttfogású birkózás 90 kg-os olimpiai bajnoka. — Persze, azért reggelente szép csendben csak megcsináltam a fekvőtámasz-adagomat, a felüléseket, a hátizom-erősítést. — Hogyan tervezi az új versenyidényt? Sok versenyen mul, vagy kihagy viadalokat? — Minden hazai és külföldi nemzetközi versenyen ott leszek, amelyiken lehetőségem van az indulásra. Még nem tudom, hogy az Európabajnokságon részt veszek-e. Ezt majd még megbeszéljük. De a két ünnep között elkezdem egy új fogáskombináció begyakorlását. Hogy mi lesz az? Maradjon az én titkom .. . Mindenesetre eddig kevés volt a felkészülésünkben a szőnyegmunka, az igazi birkózás, most már annak az időszaka következik. Az olimpia éve mindig lázas izgalomban telik, egyre nagyobb feszültségben ... Próba a Ponduson Edzéssel és utazással töltötték jégkorong-válogatottunk tagjai a karácsonyi ünnepek egy részét. Mivel hétfőn útra keltek Koppenhágába a hagyományos Pondus Kupára, így érthetően kevesebb idejük maradt szombaton és vasárnap is a vendégeskedésre, vendéglátásra, hiszen egy ilyen torna előtt — edzeni kell! A dániai vendégszereplés érdekessége, hogy ugyanazokkal a válogatottakkal — Dánia, Franciaország, Bulgária — mérkőznek a mieink, amelyekkel január 17—19-én a Budapest Sportcsarnokban is megküzdenek a Magyar Nemzet Kupáért. Boróczi Gábor szövetségi kapitány nem szállhatott gépre a tervezett csapattal, hiszen Szadovszky -kapus betegség, Búzás György pedig sérülés miatt nem utazhatott. Kérdéses volt még Pintér szereplése is, de ő az utolsó edzésen már részt vehetett, így aztán az utazó csapat: Kovalcsik, Bóna (kapusok), Kovács. Flóra, Balogh I, Pintér. Gogolák, Hajzer T., Balogh B., Terjék, Kék, Ancsán, Farkas .J., Szailai, Palla, Kiss T., Kereszty, Joci, Hudák, Lantos. A Télapó: Poprócsi A Marczibányi téri Statisztika-csarnokban az idén először leszedték a pingpongasztalokat. Igaz, csak a karácsonyi ünnepség idejére szüneteltette a játékot Európa legjobb női asztaliteniszszakosztálya. Százhúsz gyerek énekelt, szavalt, ajándékozta meg egymást az Ormai házaspár által rendezett kitűnő összejövetelen. Még igazi Télapó is akadt Poprócsi Barna edző személyében. A Statisztika Petőfi SC nemcsak kiváló eredményeivel tűnik ki, hanem jó kollektív szellemével, megemlékezéseivel, rendezvényeivel is. Lehet, hogy a kettő között van valami összefüggés? ... A TOTÓ 52. HETI EREDMÉNYE 1. Birmingham—Nottingham 1-22 2. Coventry—Manchester United 1-1X 3. Everton—Sunderland 0-0X 4. Notts County—Luton 0-32 5. Stoke City—Norwich 2-01 6. Watford—Aston 'Villa 3-21 7. West Bromwich—Liverpool 1-22 8. West Ham—Southampton 0-12 9. Fulham—Derby County 2-2X 10. Grimbsy—Sheffield Wednesday 1-01 11. Leeds—Huddersfield 1-22 12. Middlesbrough—Carlisle 0-12 13. Shrewsbury—Chelsea 2-42 +1 Leicester—Queen’s Park 2-11 NÉPSPORT 9 HÁMORI TIBOR CIKKSOROZATA AZ ÍRORSZÁGI LÓRABLÁSRÓL 2. A bűntény után... Jim Fritzgeraldot tehát — mintegy harminc mérfölddel a ménteleptől — elengedték a gengszterek. A főlovász egy ideig futott, majd amikor elfáradt, megállított egy kocsit, és anélkül, hogy az idegennek elárult volna valamit, autóstoposként elvitette magát Ballymanyba. Megnyugodva látta, hogy a családjának semmi baja, egy váratlan látogató sem maradt a házban, vagy jött vissza. Rögtön a telefonhoz lépett és tárcsázta a farm menedzserének számát: — Mr. Orion, elnézést a késői zavarásért, de szörnyű dolog történt. Betörtek a telepre és elvitték Shergart! — Mit beszél? — Nem tehetek róla, higgye el. Több álarcos jött, fegyvereket fogtak rám, megfenyegették a családomat, ha nem vezetem őket a boxhoz Chislain Drion, Aga Khan francia származású bizalmi embere, aki a méntelepre mindig úgy vigyázott, mint a szeme világára, most azt hitte, menten elájul. — Szólt már valakinek, Fritzgerald ? — Nem, engem is magukkal vittek, és csak most értem vissza. — Máris intézkedem! A menedzser azonnal riasztotta a körzeti rendőrséget. Murphy felügyelő — aki átvette az irányítást — leadta a „drótot” a megyei kapitányságnak, onnan értesítették a fővárosi kollégákat, s a hír máris eljutott a belügy-miniszterhez. Murphy ment, hogy még az éjjel kihallgassa az embereket. Fritzgerald volt az első, akihez kérdéseket intézett. A felügyelő látta, hogy a főlovász még mindig remeg az idegességtől, ezért kíméletesen bánt vele. Túlságosan nem lehetett használni az információt. A rablók személyleírása zavaros volt. Az egyik állítólag észak-ír akcentussal beszélt, a másikat zsokétermetűnek látta, ha jól emlékszik, magabiztosan mentek a box felé, tehát a méntelepen nem először járhattak, ugyanakkor azzal kezdték az egészet, hogy hol találják Shergart? A család sem tudott különösebbet mondani, fogalmuk sem volt, kiket takartak az álarcok, a néhány előkerült istállófiú pedig csak hebegett-habogott. Természetesen azonnal kiadták a parancsot a határok lezárására, a lószállító kocsik alapos átvizsgálására. Nehezítette a helyzetet, hogy aukció előtt álltak, amikor rengeteg lovat vittek egyik városból a másikba. Shergarnak nem volt különleges ismertetőjele, legfeljebb a feje közepén húzódó fehér csík, a hóka, a négy tárka pedig kese, ott fehér „zoknit” viselt. Persze, ilyen lovak is százával legelnek, vagy várnak a versenyre Írországban. Mindenesetre máris széles körű nyomozást folytattak a szupersztár kézrekerítésére! Shergart mintha egy bűvész tüntette volna el! Reggelre már több száz boxot megnéztek az ország különböző méntelepein, rengeteg lószállító autót átvizsgáltak. Sehol semmi. Bankot már raboltak ezerszer, az aranyrudakat és a pénzkötegeket sikerült eldugni, de hogyan lehet ,,lenyelni” egy hatalmas lovat? A farmon szinte lesték a telefont, hátha jelentkeznek a rablók. Érvelőre váltságdíjra gondolt mindenki. Nem is kellett sokat várniok. A rablás utáni napon egy mély hang szólt a kagylóba, az isten tudja, honnan. — Mr. Orion, Shergar nálunk van! — Miért vittek el? — Megtetszett. — Félre a tréfával, kik maguk? — Nem fontos, kérdezze meg inkább a váltságdíj összegét! — Mit kérnek? — Pontosan kétmillió fontot! — Megőrült, kétmillió fontot egy lóért? — Nem egy lóért, Mr. Drion, hanem Shergarért! Mert mi tisztában vagyunk az értékével. Számoljuk ki együtt? — Gondolkodási időt kérek — mondta izgatottan a menedzser és letette a kagylót. A méntelepen már százával álltak a hazai és külföldi újságírók, fotóriporterek, újabb szenzációra várva. Még nem tudták, hogy nemsokára kitiltják őket Ballymanyból. Orion egyelőre kiválasztat magának három riportert, olyanokat, akiket jól ismert, akikkel az évek során kitűnő volt az együttműködése. — Rövidesen jön egy újabb telefon a rablóktól. Kérlek benneteket, próbáljatok ti alkudni, hogy ezzel időt nyerjünk. A presztízsünk miatt nem fizethetünk. Mondjátok, hogy kapnak harmincezer fontot. Csak vigyázzatok, nehogy beguruljanak, mert akkor bosszút állnak a lovon! Az újabb jelentkezésből azonban nem lett semmi. Aga Khan, Shergar legfőbb részvényese természetesen már mindenről tudott, Franciaországban várta a fejleményeket, szinte óránként hívták a telefonhoz. Shergar elrablását nem lehetett titokban tartani a világ előtt. Ez pedig nagyon aggasztotta az ír közvéleményt. Mert ilyen még nem történt az országban, hogyan merik ezután a külföldiek itt tenyészteni a lovaikat, ha pedig váltságdíjat fizetnek, precedenst teremtenek a következő bűntetthez! Szépen fel lett adva a lecke mindenkinek. Az emberek elkezdtek együttérző táviratokat küldeni a méntelepre, ahová az idegeneket már be sem engedték. A rendőrség azonban tehetetlen volt. Mivel a telefonvonalakra nem szereltek lehallgató készülékeket, a hírek kiáramlását nem tudták ellenőrizni Ballymanyból. Murphy felügyelő, hogy csökkentse az érdeklődést, olyan nyilatkozatot adott, amely később csaknem az állásába, de mindenesetre az áthelyezésébe került: — Drága uraim, minden jel arra mutat, hogy a ló már halott! Erre, persze, nem volt semmi bizonyítéka. Mégis sokan hittek neki, megkönnyezték a világsztárt. Egészen addig, amíg a The Irish Times, amelyre különösebben nem jellemző a szenzációvadászás, ezt írta: „Megtudtuk, hogy suba alatt egyezkedés folyik a szindikátus és a rablók között. A váltságdíj jelenleg 1,4 millió dollár.” Murphy most már őrjöngött. — Előbb kellett volna elűzni a közelünkből az újságírókat. Most már világgá kürtöttek mindent. Mit szól ehhez Aga Khan őfőméltósága? Ő egy nagyon értelmes és intelligens ember, és eddig nyugodtan várta a megoldást. A többi a rendőrség dolga és nem az újságíróké, akik akaratlanul is a rablók malmára hajtják a vizet! Továbbra is mindenféle feltételezések születtek. Sok spekuláció keringett azokról a személyekről, akik a rablási ügy mögött álltak. Vajon nem Írországon kívül tervelték ki a bűntettet? Aga Khan teljes telivérbirodalma Franciaországban, Angliában és Írországban több mint 500 lóból — köztük 150-nél több tenyészkancából és edzésben lévő versenylóból — áll. A ritka értékű paripa lehet, hogy nincs már Írországban, de vajon hol a rejtekhely, hol található? A déli Armaghban? Bordeaux szőlőültetvényein ? Egy középkeleti sejk birtokán? Ez a mendemonda szétpukkant és újabb kelt szárnyra. Csupán nyereségvágyból vitték el, a pénzszerzési lehetőség ösztönözte a rablókat. Mert, ugye,, eddig egyetlen szakszervezeti vezető szabadon engedéséhez sem ragaszkodtak. Vagy az Ír Köztársasági Hadsereg tette? Hiszen ők mindent elkövetnek azért, hogy növeljék a kaszszájukat, fegyvereket vegyenek. Vajon beépült-e valaki a bandába a méntelepről? Mindenesetre az Ír Lótenyésztők Egyesülete nagy összegű pénzjutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek. Egy darabig sokan nagy lelkesedéssel hittek abban, hogy az az út járható lesz, de aztán ebből sem lett semmi. Sean Berry kapitányhoz, a lótenyésztők egyesületének titkárához sok bejelentés érkezett, de egyik sem ért semmit, a mén nem került elő. Az IRA mélyen hallgatott, nem kommentálta az esetet. Újabb váltságdíjért nem jelentkeztek. Maradt a feltételezés: rosszindulat. De hát Shergart mindenki szerette! Bosszú ? Nem akarok a dolgok elébe vágni... Következik: A Ballymany-méntelepen Shergar, * m / hot vagy?^ s -v -AT $» a SÜSS $8*. a-. ■. ««i Shergar verseny közben