Népsport, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
2 NÉPSPORT Szerkesztőségünkbe továbbra is nagy számban érkeznek a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetével foglalkozó olvasói levelek, jó néhány ezek közül az utóbbi időszakban felszínre került eseményekre, gondolatokra reagál. A legutóbbi időszak „levélterméséből" adunk közre ezúttal néhányat. Mégis kinek a labdarúgása? Ma már korántsem érdekel annyira a labdarúgás, mint akár tíz esztendővel ezelőtt. Most mondhatják, elpártoltam ... De kérdem: az olyan labdarúgók, vezetők és edzők, akik a sportból és nem a sportnak élnek, minősíthetetlen teljesítményükkel nem pártoltak el a labdarúgástól ? Nem pártoltak el attól a közönségtől, azoktól a szurkolóktól, akik hűségük jeleként hétről hétre megváltják belépőjegyüket, olykor meglehetősen borsos áron is ? A magyar labdarúgást nem volna szabad ennyire lejáratni, már csak a múltja miatt sem! Ami ugyanis jelenleg a magyar pályákon folyik, az csupán az egykori szép játék paródiája. Az én véleményem szerint válaszút elé kellene állítani labdarúgásunkat, mégpedig szigorú rendszabályok bevezetésével. Úgy gondolom, hogy az arra érdemesek megértenék az idők szavát, beállnának a sorba, ellenkező esetben felkopna az álluk. Aki pedig erre nem hajlandó, nos, arra semmi szükség nincs! Ez a réteg ugyanis egyáltalán nem hajlandó többet nyújtani a langyos vízben locsogásnál, már csak azért sem, mert így is megtalálja a számítását. Az a véleményem, hogy inkább legyen kevesebb élvonalbeli labdarúgónk, de akik megmaradnak, azok igazi színvonalat képviseljenek. Ők kapjanak jelentős juttatásokat! Ha viszont ez az út nem járható, akkor nincs értelme összehasonlítást tenni, példálózni akár a belga, akár az angol bajnoksággal, s azok játékosaival, mert jelen helyzetben képtelenek vagyunk megközelíteni az európai élvonalat. Sok labdarúgónkat fűti a vágy, hogy a profizmusban, a profik között bizonyítson. Ugyanakkor kielégíti őket idehaza a mérsékelt teljesítmény is. Nem lehetne mégis elérni, hogy hazánk javára bizonyítsák képességeiket? Chemecz Dénes Bp. VI., Rózsa F. u. 72. Fogjon össze a vidék és Budapest Jelenleg a Videoton áll a táblázat élén, míg három nagy múltú, patinás csapatunk, az FTC, az MTK-VM és a Vasas alaposan viszszaesett. Más szóval ezek a gárdák egy szintre kerültek a vidéki együttesek átlagteljesítményével. Véleményem szerint valóban nagyon üdvös lenne, ha a vidéki klubok méltó ellenfelei lennének a fővárosi csapatoknak. Megkérdezem azonban: vajon a mostani fővárosi egyesületek mérhetőek nagy elődeikhez? Mérhetőek a mostani vidéki csapatok a korábbi fővárosi nagyokhoz? Tényleg jó lenne az, ha a vidékiek egyenrangú ellenfelei lennének a budapestieknek, de csak akkor, ha a fővárosiak ismét a régi dicsőség fényében tündökölnének. Úgy gondolom, a jelenlegi helyzetben az a fő feladat, hogy a különböző okok miatt megrekedt csapatokat segítsük ahhoz, hogy hírnevükhöz méltóan szerepeljenek. Vagyis akkor fejlődik az egyetemes magyar labdarúgás, ha nagycsapataink visszaszerzik egykori rangjukat, s ahhoz a szinthez nőnek fel a vidékiek, tekintet nélkül arra, hogy melyik várost képviselik. Ha csak a VB- selejtezőket vesszük figyelembe, akkor is nyilvánvaló, hogy össze kell fogniuk vidékieknek és fővárosiaknak, ha azt akarjuk, hogy meginduljon végre a fejlődés a magyar futballban. Véleményem szerint az a megfogalmazás, hogy a vidéki csapatoké a jövő, nem túl szerencsés. A magam részéről úgy fogalmaznám meg a magyar labdarúgás jövőjét, hogy csakis a fővárosi és a vidéki csapatok nemes versengése eredményezhet színvonalasabb bajnokságot, aminek egyértelmű következménye labdarúgásunk előbbrelépése is. Dr. Boros László Bp. XI., Ibrahim u. 9. Nem szabad csökkenteni a csapatok számát Úgy gondolom, úgy tapasztalom, hogy labdarúgásunk felelős vezetői elsősorban a „krém” gondjaival foglalkoznak, s nehezen azonosítják magukat a „kicsik” bajával. Panaszkodnak, hogy nemigen áramlik felfelé a futballista, de miért is áramlana, amikor szintó „intézményesen” apasztják a csapatok számát? Az aranycsapat idején gombamódra szaporodott az együttesek száma, manapság a fúziókkal egyre csökken. Mondanék egy példát. Szabolcsból korábban igen sok tehetség került felszínre: Dajka, Nagy Antal, Halász, P. Nagy, Pásztor. Utánuk azonban szinte senki nem jelentkezett a nagy futball-színpadon. Nem csodálom, mert a jelenlegi keretek között szinte képtelenség felszínre hozni a tehetségeket. Higgyék el, hogy — létezéséig — a járási bajnoksággal szemben legalább olyan presztízse volt a megyei II. osztálynak, mint a fővárosban egy NB II-es csapatnak! És ott már igenis észrevették a tehetségeket. Egy alig 2500 lakosú kisközségből, Tuzsérból például két NB I-es játékos is felszínre került. Kizárt dolog, hogy a „járásiban” észrevették volna őket! Nem egy kiscsapatnak sokkal nagyobb nézőszáma volt, mint a favorizált nagyobbnak, de amikor mesterségesen „egybeolvasztották” őket, a korábbi szurkolótábor már nem érezte magáénak kedvenc együttesét és távol maradt a mérkőzésekről. Szerintem sokkal inkább segíteni kellene az újabb csapatok létrejöttét, semmint bajnoki osztályok és egyesületek megszüntetésével szegényíteni a számukat. Úgy gondolom, hogy így sokkal több tehetség kerülne felszínre, ami már az egész magyar labdarúgás érdeke is. Király Gábor Kisvárda, Kísérleti Intézet Nem szakmai okok miatt... Az utóbbi évek gazdaságpolitikai követelménye Magyarországon, hogy államunk azt támogassa, ami össztársadalmi hasznot hoz. Másként fogalmazva: meg kell teremteni gazdasági életünkben azt a szemléletmódot amely olyan vállalkozásoknak nyújt szabad utat, amelyek a befektetett költségeket minél hamarabb megtérítik. Köztudott, hogy társadalmunk nem kis összeget áldoz a sport céljaira. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az eredmény nem mindig felel meg a befektetésnek. Ez a helyzet a labdarúgással is! Óriási a támogatás, de a befektetés közel sem hozta meg a kívánt eredményt. Véleményem szerint egyáltalán nem szakmai okok miatt, hanem azért, mert az edzők és a játékosok akkor is megkapják a juttatásukat, ha munkájuk mögött nem áll megfelelő teljesítmény. Bizonyíték erre külhonban jól szereplő játékosaink és edzőink esete. A teljesítményt követelő szemléletű munkahelyükön kénytelenek tudásuk maximumát nyújtani. A mi gazdaságpolitikánk egyik fő követelménye a valósan elvégzett munka, a megtermelt értékek szerinti juttatás. Ezt a tendenciát tudomásul kellene venni a labdarúgásban is. Olyan labdarúgókat kellene nevelni és csatasorba állítani, akik képesek kimagasló eredmények elérésére, akik hasznot tudnak hozni klubjuknak. Ezeket,a játékosokat meg is kellene fizetni tisztességesen, de mindenképpen , vigyázva arra, hogy teljesítményük függvényében részesüljenek a haszonból. Az a véleményem, hogy ha a magyar futballista valós teljesítménye alapján részesülne a bevételből, akkor egészen másként, sokkal tisztességesebben készülne a mérkőzésekre. Higgyék el, ha így lenne, mindjárt másként fociznának labdarúgóink! Lipták József 2700 Cegléd Egy ügy, amin nincs Rendszeres olvasója vagyok a Népsportnak, de amit a minap olvastam a debreceni témáról (Menyhárt, dr. Lakat), az kissé felkorbácsolta az idegeimet. Kérem, hogyan engedhet meg magának egy doktori diplomával rendelkező, elismert mesteredző olyan nyilatkozatot, amivel durván belegázol egy játékos lelkivilágába? Biztosan van hiba a játékosban is, de ha ő ilyesmit nyilatkozna az újságban az edzőről, az MLSZ fegyelmi bizottsága talán örökre eltiltaná! Megjegyzem, nem vagyok Debrecen-drukker, Menyhárt sem kápráztatott el a játékával, csupán azért írtam, mert egy sportemberről és családjáról van szó. Kérem, írják meg a Népsportban az állásfoglalásukat, ne menjenek el szó nélkül a levelem mellett. Sáringer Mihály, Szeged, József Attila sétány 75. ★ Az újságíró valószínűleg csak a cikkben felsoroltakat hallgatta meg, akik dr. Lakat jelenlétében nem is mernek szólni. Menyhárt azért tett már valamit a debreceni labdarúgásért. Lehet, hogy voltak vitái Telekivel és Kováccsal is, de azt is lehet állítani, hogy a kiesés nem Menyhárton múlott. AZ újságírónak a Bajcsy-Zsilinszky úti Borkóstolóban kellett volna érdeklődnie, ott sok mindent megtudhatott volna. A csapaton belüli nézeteltéréseket egyébként addig kellene tisztázni, amíg azok „pletykává” nem fajulnak. Mi a magunk részéről az igazságot nem neveznénk pletykának. Jó volna, ha a DMVSC vezetői felülvizsgálnák álláspontjukat és helyrehoznák azokat a hibákat, amelyeket ők is elkövettek ebben az ügyben! Takács Lajos Debrecen, Gyöngyösi u. 4. — és 35 aláírás Az olvasóé a szó, tehát élek vele. Mélyen fel vagyok háborodva az Egy ügy, ami nincs című cikk elolvasása után azon, hogy egy vezető edző hogyan használhat ilyen sértő kifejezéseket. Előrebocsátom, hogy Menyhártot nem ismerem. De ha Menyhárt sem gólt lőni, sem futni, sem szerelni nem tud, Lakat miért játszatja? Az edzői magatartás enyhén szólva tűrhetetlen. Azt javaslom, nyissunk nyilvános vitát a témáról, azért, hogy a magyar labdarúgás jövőjéért aggódó szurkolók is kifejthessék véleményüket! Mészáros László Szeged, Csanádi u. 15. ★ Itt a fővárosban is hallani lehet arról, hogy Debrecenben nincs minden rendben. Én nem hiszem, hogy a DMVSC-ben csupán a Lakat dr. kontra Menyhárt ügy bolygatja a kedélyeket. De lehet, hogy az egyesület elnöke más ügyekben épp olyan tájékozatlan, mint a fent említett esetben. Debrecenből eljött Kovács edző, eljött Kerekes, lemondott a szakosztály régebbi, nagy tapasztalattal rendelkező vezetője, a DMVSC-t megbüntette az MLSZ is. Köztudott az is, hogy a játékosok között is ellentét volt, amiről annak idején Sallai is nyilatkozott. Ami Menyhártot illeti, nagy tudású játékosnak tartom, nem véletlenül volt válogatott kerettag. De eléggé közismert az is, hogy összeférhetetlen, zsörtölődő ember. Ha Menyhártnak panasza van Lakatra, miért nem jelentette ezt a vezetésnek már az őszi idény közben, miért hagyták enynyire elmérgesedni a dolgot. Én Lakat dr. pártján vagyok, de őszintén szólva nagyon sajnálom, hogy a dicsőségtől övezett mesternek az utóbbi időben sokszor kell magyarázkodnia. Appel György Bp. XIII., Janicsár u. 10. XL. 26. ♦ 1984. február 1 Ii7/ffHiiHiFr/ií Hidegkúti Nándorral • Labdarúgás Az aranycsapat egykori középcsatára, Hidegkúti Nándor rövid szabadságát tölti itthon. A kitűnő szakember az Egyesült Arab Emirátusokban edzősködik, szép sikerrel. — Január 26-án ért véget a bajnokság, öt napra jöttem, pénteken már repülök vissza Dubaiba — újságolta. • Hogyan szerepelt együttese az első osztályban? — Kitűnően. Az Álovi mögött a második helyet szerezte meg a Naciónál. Azért nagy eredmény ez, mert az én csapatomban csak hazai játékosok szerepelnek, a bajnokegyüttesben pedig több idegenlégiós is. • Milyen összetevői vannak a sikernek? — El tudtam fogadtatni a játékosokkal, hogy jóval többet kell edzeni, mint korábban. Megszilárdult a fegyelem is. • Úgy tudjuk, fontos feladatok várnak 194-ben a válogatottra. Jelentős tornán vesznek részt. A dubai gárdából hány futballista került a legjobbak közé? — Örömmel mondhatom: hat játékosom tagja a nemzeti tizenegynek. • Milyen eseményhez fűződik a legnagyobb élménye? — Én lettem az év edzője. A bajnokságban és a kupában elért eredményeimet értékelték ilyen magasra, s azt a tényt, hogy hazai játékosokkal vívtam ki a sikert. • Kollégái hogyan állnak helyt? — Bacsó István és Monostori Tivadar csapata az NB I-ben ötödik lett, Száger György és Makray Balázs együttese pedig a második osztályban ezüstérmet szerzett. • Szeretik a futballt az Egyesült Arab Emirátusokban? — Nagyon. Ezt léptennyomon tapasztaljuk. A gazdag sejkek erőteljesen támogatják a csapatokat. A kedvenc a bajnokegyüttes. A csapat a sejkek városának első számú gárdája. • Kinntartózkodás során találkozott magyarokkal? — Az ország villamos távvezetékeinek építésén magyar szakemberek dolgoznak. Nagyon jó a hírük, kitűnően végzik a munkájukat. 9 Úgy tudjuk, az MTKVM is Abu Dhabiba készül. — Igen, egykori csapatom előreláthatóan 4—5 meccset játszik odakint. Az én együttesemmel is találkozik. 9 Meddig szól a szerződése? — 1985. június elsejéig. De a nyáron ismét hazajövök! v. b. SZALMA: 787, SISKA CSÚCSKÖZELBEN Atlétika_______ A BEAC dr. Majzik László fedettpályás felnőtt emlékversenye. Olimpiai Csarnok. Férfiak.00 m: 1. Kiss F. (Csepel) 6.94, 2. Szőrre (PMSC) 6.99, 3. Gelencsér (PMSC) 7.02. 400 m: 1. Halász (Ü. Dózsa) 50.2, 2. Takács J (DVTK) 50.5, 3. Kiss J. (Ü. Dózsa) 50.7. 800 m: 1. Kovács A. (Videoton) 1:53.7, 2. Maklár (MVSC) 1:53.8. 2000 m: 1. Tóth L. 5:10.2, 2. Nyikos 5:19.3, 3. Molnár 5:20.6 (mindhárom Bp. Honvéd). 60 m gát: 1. Kelemen (BVTC) 8.28, 2. Szűcs (REAC) 8.31. Rúd: 1. Salbert (Csepel) 520, 2. Franké (Bp. Honvéd) és Makó (DMVSC) 500. Távol: (dr. Majzik László emlékverseny): 1. Szalma (Vasas) 787, 2. Szabó Zs. (Bp. Honvéd) 728, 3. Sári (BVTC) 722. Hármas: 1. Sári 15.74, 2. Kiss T. (MTK-VM) 15.64, 3. Farkas (REAC)15.28. Súly: 1. Ladányi (SZEOL AK) 17.60, 2. Póczos (MTK-VM) 16.32. Nők. 60 m: 1. Siska (Vasas) 7.61, 2. Hargitai (Vasas) 7.80, 3. Palombi (TBSC) 7.89. 200 m: 1. Siska 25.4, 2. Elek (TFSE) 25.5, 3. Gazdag (Bp. Honvéd) 25.7. 800 m: 1. Bugya (Bp. Honvéd) 2:10.6, 2. Horváth J. (Haladás VSE) 2:10.9. 60 m gát: 1. Siska 8.22, 2. Palombi 8.67, 3. Szabó M. (STC) 8.81. Távol: 1. Novobáczky (Építők SC) 623, 2. Dancsa (Vasas) 604. Súly: 1. Szélingerné Horváth V. (Haladás VSE) 16.40, 2. Elekes (TBSC) 15.40. Csak egyes számokban indultak népesebb mezőnyök, a 60 m-es női gáton a hat induló miatt például mindjárt döntőt tartottak. — Négy századra, a csúcstól? Jól hallom? Azt hittem, hogy csak 8.40 körüli az idő. Kár, hogy csak egyet futhattunk, ezért elindulok 60 és 200 m-en is — mondta a győztes Siska a befutás után. De nemcsak mondta, meg is nyerte a két másik számot is. Kezdetnek nem rossz, hiszen először indult az idén. * Pálóczi sikere Nemzetközi fedettpályás verseny, Jablonec. Férfiak. Távol: 1. Pálóczi (magyar) 786. Hármas: 1. Bilik (csehszlovák) 16.38, 2. Rakosi (m) 16.28. Súly: 1. Macimra (cs) 21.29. Nők, 100 m: 1. G. Walther (NDK-beli) 11.62. 1500 m: 1. Kleinová (cs) 4:13.72. Távol: 1. Murková (cs) 663. Súly: 1. Dittrich (NDK-beli) 19.93. ★ A Bécsben rendezett nemzetközi fedettpályás versenyen a magyarok további eredményei. Férfiak. 400 m: 2. Bankó 48.04, 3. Menczer 48.21. 1500 m: 2. Vágó 3:47.6, 3. Gábri 3:49.1. 60 m gát: 2. Bodó 7.92, 3. Simon Bálla 7.98. Rúd: Salbert kiesett az 520 cm-es kezdőmagasságon. Távol: 3. Szenczi 688. Szalma háromszor belépett. Hármas: 2. Kiss T. 16.04. Nők. 60 m: 3. Forgács 7.55. 200 m: 1. Forgács 24.14, 2. Rósa 25.40. 60 m gát: 2. Ruff 8.80.