Népsport, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
2 NÉPSPORT KAPOCS, ALULÉS FELÜLNÉZETBŐL Síelés Senki sem lepődik meg, ha azt hallja vagy olvassa, hogy egy ismert sportoló vagy edző külföldre szerződik. A hosszabb „kirándulás” indítéka legtöbbször az előnyös szerződéssel járó anyagiak. Olyan sportágak is vannak, amelyekben a hazai legjobbak határainkon túl ütik vagy rúgják a labdát. Sokkal ritkábban fordul elő, éppen ezért meglepőbb, ha egy külföldön élő sportoló hozzánk igazol. Főleg olyan sportágban, amelyben hazánkban szűkös lehetőségek vannak, s ha egy olyan országból érkezik, ahol összehasonlíthatatlanul jobbak a feltételek, így aztán nem csoda: sokan nem értették a Svájcban élő Kozma Pétert, amikor egy évvel ezelőtt bejelentette a Nemzetközi Sí Szövetségnek, hogy magyar színekben akar versenyezni. A választ a szarajevói téli olimpián kaptuk meg. Kozma műlesiklásban 18. lett a 103 fős mezőnyben úgy, hogy a két síhatalom, Svájc és Ausztria versenyzői közül mindössze a svájci Buergler végzett előtte. A busz jó ütemben gurul a téli olimpián szerepelt magyar sportolókkal Szarajevóból Budapest felé. Kozma Péter először utazik a válogatottal, hiszen az olimpiára Bulgáriából érkezett edzőjével, Kovács Barnával. Több órán át figyelem, hogyan illeszkedik be az „idegenlégiós” a csapatba. A legfeltűnőbb, hogy nincs mire felfigyelnem. Éppen olyan csendesen viselkedik, mint társai, ugyanis a síelők és a korcsolyázók nem tartoznak a hangoskodó versenyzők közé. A hosszú út során egyetlenegyszer kerül a középpontba, amikor egy svájci csokoládégyár két nagy doboz termékét osztja szét társai között, s közben szakértőként magyarázza, hogy melyik csokoládé milyen ízű. — Ilyen hozzáértő vagy? — kérdezem tőle. — Hát igen, valami ragadt rám... Kozma Péter Zürichben született, ehhez képest igen jól beszél magyarul. Szülei válogatott síelők voltak, akik közel 30 éve hagyták el az országot. Versenyzői álmukat 21 éves fiuk váltotta valóra, akiknek megadatott, hogy olimpián indulhasson. Szarajevói szereplése balszerencsésen kezdődött, legerősebb számában, az óriásműlesiklásban — sok esélyessel együtt — kiesett. Így egyetlen lehetőség maradt a bizonyításra: a műlesiklás. Két választási lehetőség volt: a szinte merőleges jégpályán biztonságra törekedni, vagy pedig kockáztatva elcsípni egy jó helyezést. — Meg sem fordult a fejemben, hogy óvatoskodjak. Olimpián egyetlen lehetőség van, a maximumot nyújtani. S különben is, az alpesi síelésben kockázat nélkül nincs eredmény. És aki egyszer taktikázik, nem a legtöbbre törekszik, az lehet, hogy egy-két jobb helyezést elér, de továbbfejlődni már nem tud. A kérdésünk viszont az: — Kozma Péter betörhet-e a nagyon erős nemzetközi élmezőnybe? — Hogy meddig jutok? Ez csak rajtam múlik. No, meg apámon, aki a költségeimet fedezi. Már amikor Magyarországra igazolt, tisztában volt azzal, hogy nagyon nehéz feladatra, a magányos farkas szerepére vállalkozik. Ugyanis a svájci szövetségtől kapott támogatása megszűnt, a Magyar Sí Szövetség költségvetése pedig szinte a hazai versenyek megrendezésére is kevés. Menedzsere, az édesapja ugyan támogatja versenyzését, de azt is szeretné, ha Péter az orvosi egyetemen előbbrehaladna. " Az idény végén sok mindenben döntenünk kell szüleimmel. Könnyebb lenne a helyzetem, ha már a legjobb tíz között lennék, hiszen akkor a sígyáraktól kapnék támogatást. Addig azonban továbbra is csak apám jóindulatára számíthatok, aki viszont szeretné, ha végre befejezném az első évet az egyetemen. Ugyanis Svájcban nincs felvételi, de az első év nagyon nehéz, akkor dől el, hogy a hallgató folytathatja-e tanulmányait. Péter látszólag óvakodik attól, hogy az anyagiakról beszéljen, pedig ebben a nem olcsó sportágban két síléc kevés a sikerhez, m ert edzőmmel, Kovács Barnával jól kijövök. A felkészülési időszakban szívesen dolgozom együtt a magyar versenyzőkkel. A probléma csak az, hogy míg ők rám figyelnek, nekem nincs kire figyelnem, pontosabban olyan síelőre, aki még jobb, intenzívebb munkára ösztökélne. Éppen ezért jó lenne többször olyan csoporthoz kerülnöm, ahol látnám hiányosságaimat. Mert nehogy azt gondolja valaki, hogy azt hiszem magamról, jó síelő vagyok. Viszont az szeretnék lenni, méghozzá piros-fehér-zöld színekben. „A zene nem ismer határokat” mondás kibővíthető a sportra is, mivel napjaink rideg politikai légkörében összekötő kapocs országok között, s mint Kozma Péter esetében, összekötő az ó- és újhaza között. Sokat hallhatunk a külföldre szerződött edzők, versenyzők beilleszkedéséről, problémáiról. Úgy látszik, ha egy versenyző hozzánk igazol, akkor sincs ez másképpen. A sportág vezetői bizonyára minden tőlük telhetőt megtesznek majd, hogy segítsék Kozmát, s nemcsak az eredményeket várják tőle. Salánki Miklós 1 m A SZÍN sportszínei korszerű ember — igaz, csak egyetlen vetélkedő elnevezése ez, de tömörebben és kifejezőbben jellemezni sem lehetne az egy éven áttartó fővárosi szakszervezeti ifjúsági napok tartalmát és célját. Ugyanis az említett szellemi verseny három részből áll. Az Olimpia ’84 a sportot, a Csak egyetlen Föld van a kultúrát és a politikát, a Vállalati gazdálkodás a munkát, a szakmát képviseli. S ez a három a pillére a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa által hatodszor meghirdetett eseménysorozatnak is. Az idei esztendőre összeállított programajánlat — hakimondatlanul is — a sokadik állásfoglalás amellett, hogy az emberek mindennapjait teljessé csak a fenti három terület szerves kapcsolódása, egymást kiegészítő szerepe teheti. S az még örvendetesebb, hogy erre a majdani felnőttek figyelmét igyekszünk egyre hatékonyabban és — reméljük — eredményesebben ráirányítani. A januárban kezdődött és december végéig tartó ifjúsági napok a fővárosi szakmunkástanulóknak, valamint a 30 éven aluli dolgozó fiataloknak, azaz több mint 300 ezer embernek kínálnak tartalmas és hasznos szabadidejű elfoglaltságot. És amiért mindez a szakszervezet szervezésében és rendezésében bonyolódik: a fiatalok közül 280 ezer a szakszervezeti tag. Az már a testnevelés és sport szakemberei számára jelenthet külön elégedettséget, hogy a testedzés kiemelkedő szerepet kap a tizenkét hónap eseményeiben, sőt, várhatóan a legnagyobb tömegeket is ez mozgatja meg. Már az ifjúsági napok nyitánya is a sporthoz kötődött, hiszen a szakmunkástanulókollégiumok versenysorozatának rajtjával kezdődött az éves program. A nyolc sportágból és szellemi vetélkedőből álló versengés az eltelt öt év alatt igencsak felkorbácsolta a kollégiumok lakóinak bizonyítási vágyát, versenykedvét. Erre vall az is, hogy az idén huszonkét intézet 2424 tanulója, vesz részt a küzdelmekben, amelyek január 29-én kezdődtek, s május 8-án a szellemi döntővel fejeződnek be. A sportprogramok sorát folytatva szólhatunk a Los Angeles-i ötkarikás játékokhoz kapcsolódó vetélkedőről amelynek döntőjét június 9- én a Magyar Rádió 6-os stúdiójában rendezik meg. És hogy a sport elméleti tudnivalói is érdeklik az embereket, azt mutatja a szellemi torna népszerűsége. A nevezett kétezer fiatal közül a legjobbak összesen 46 selejtezőn vesznek részt. És még egy, valóban tömegeket megmozgató rendezvény: szeptember 14. és 16. között ismét a verőcemarosi Expresstábor ad otthont a budapesti fiatalok sporttáborának. Az ugyancsak kedvelt összejövetelre közel ezer résztvevőt várnak a rendezők. A szerdán délelőtt megtartott sajtótájékoztatón Fördős László, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának titkára, a SZÍN operatív bizottságának egyik vezetője is csak részeiben tudta érinteni az ifjúsági napok verseny- és programkínálatát. Ám ez is a szervezők munkáját dicséri: olyan gazdag, változatos és tartalmas eseménysorozatot állítottak össze, amely valóban a korszerű emberek nevelésének szolgálatában áll. El Labdarúgás MNKA BP. HONVÉD MTK-VM—Csepel 1-0 (1-0) Hungária kft., 3000 néző. Vezette: Büki (Latibér, Hazafi). MTK-VM: Gáspár — Kürtösi, Balogh, Turner, Kovács — Fülöp, Borsó, Lukács — Fodor, Boda, Handel. Edző: Falicskó Tibor. Csepel: Kovács — Kincses B., Kőhalmi, Elekes, Gálhidi — Mészöly, Varga, Kincses S. — Tulipán, Krisztin, Budavári. Edző: dr. Puskás Lajos. Csere: Lukács helyett Varga a szünetben, Budavári helyett Csucsánszky a 60., Fodor helyett Hegyi a 70., Mészöly helyett Fischli a 83. percben. Gólszerző: Boda a 41. percben. Szögletarány: 12:4 (6:2) a Csepel javára. A 3. percben egy legurított szabadrúgás végén Borsó 20 méteres lövését Kovács csak szögletre tudta ütni. Tíz percre rá ismét Borsó nagyerejű szabadrúgása foglalkoztata a vendégek válogatott kapusát. A 15. percben Mészöly 8 méterről az üresen maradt kapu jobb sarka mellé gurított. A 37. percben Gáspár rossz ütemben indult ki kapujából, Kincses B. azonban az üres kapu mellé lőtt. A 41. percben Fodor futott el a jobb oldalon, jól adott középre, a csepeli védők nem ügyeltek eléggé Boádra, aki a kapujában maradt Kovács mellett öt méterről a jobb felső sarokba fejelt. 1-0 SZENET UTÁN Varga jó labdát adott Fülöpnek, aki 8 méterről előrevetődve fejelt. A Labda a bal kapufára vágódott, majd végiggurult a gólvonal előtt. A 60. percben Handel átadását Boda öt méterről küldte fölé. Egymást követték a csepeli szögletek, az egyiknél Galhidi a kaputól egy méterre lyukat rúgott. A 80. percben Tulipán beadását Gáspár elvétette, Mészöly azonban nem ismerte fel a kínálkozó lehetőséget. Az elkeseredetten rohamozó Csepel a 85. percben,egyenlíthetett volna, Csucsánszky lövését Gáspár kiütötte, pontosan Varga elé, aki nagy gólt akart rúgni, és 10 méterről a felső lécet találta telibe. A közönség érdeklődéssel várta, mit nyújtanak a csapatok ezen a fontos kupatalálkozón. Az MTK-VM portyán vett részt az Egyesült Arab Emírségekben, s ott többek között a dán válogatottal is megmérkőzött, a Csepel pedig élvonalbeli szovjet klubokkal találkozott, így hát egyik gárda sem mondhatta azt, hogy nincs játékban! Nos, az első félidőben mindkét együttes keveset nyújtott. Az MTK-VM arra törekedett, hogy pontos átadásokkal közelítse meg a kaput, a vendégek pedig megpróbálkoztak egyéni kitörésekkel, és elég sokat lőttek távolról kapura — igaz, nagyon pontatlanul. A vezető gólnál a vendégek védői sorra hibáztak. Fordulás után a Csepel rákapcsolt. Több akciót vezetett, ám a befejezésekbe rendre hiba csúszott. Baj volt az összpontosítással és az irányzékkal. Úgy tűnik, néhány játékos önbizalma megingott. Mindent összevetve a két együttes küzdelméből a hazai csapat azért került ki győztesen, mert egy helyzetet értékesített. Jó: Balogh, Kürtösi, Boda, Borsó, illetve Kőhalmi, Kincses S. Palicskó Tibor: — Helyenként érdekes volt a mérkőzés. A második félidő azért vált izgalmassá, mert az üvegében lógott az egyenlítő gól. Ez a győzelem lendületet adhat a csapatnak. Dr. Puskás Lajos: — Megint sok helyzetünk maradt kihasználatlanul. Amíg nem tudunk jobban összpontosítani a kapu előtt, nem számíthatunk sikerre! Varga Béla XI. 51. ♦ 1984. március 1 iébss ETO—Bóly 3-1 (3-1) Boly, 2500 néző. V: Huták (Lázin, Juhász I.). Rába ETO: Kovács L. — Csonka (Giron), Szíjártó, Mile, Magyar — Hannich, Kurucz, Burcsa — Szabó, Szentes, Vági (Szepesi). Edző: Verebes József. Boly: Puch — Papsity, Hancz (Panta), Fitt, Vígh — Schneider (Becker), Marián, Nagy — Schulcz, Baumholzer, Brezniczki. Edző: Bán László. Bajnokhoz méltóan kezdett a Rába, a 10. percben már 2-0-ra vezetett. Ezután kissé alábbhagyott a győriek lendülete, feljött a területi bajnokságban szereplő Boly, előbb szépített, majd kapufát is rúgott. A lelkes hazai csapat a mérkőzés ezen szakaszában egyenrangú partnernek bizonyult. A félidő végén egy szöglet utáni fejesgóllal viszont gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés. A második félidőben már kevesebb volt az izgalom, a Rába ETO szemlátomást csak annyit adott ki magából, amennyi a továbbjutáshoz szükséges volt. A Boly igyekezetéért feltétlenül dicséretet érdemel. G: Szabó, Szentes, Burcsa, ill. Nagy. Jó: Kovács .L., Hannich, Burcsa, Szabó, ill. Fitt, Marián, Nagy, Baumholzer. Siófok—Keszthely 2-0 (1-0) Siófok, 1500 néző. Vezette: Nagy László. (Fekete, Dalik). Siófok: Horváth II — Brettner, Onhausz, Takács, Virágh — Szajcz, Bódi, Olajos — Szabó (Ruppert), Horváth I, Tieber (Csóti). Edző: Szőke Miklós. Keszthely: Németh Gy. — Engloner, Földházi, Bagó (Nagy), Nikischer — Németh I, Ilalász, Major (Kiss) — Rócz, Rácz, Horváth Z. Edző: Kiss László. Nagy iramban kezdtek a csapatok, a 10. percben Olajos közeli fejesét védte ragyogóan Németh Gy. Pár pillanattal később Szabó óriási helyzetben a kapust találta el. A 13. percben megszerezte a vezetést a Bányász. Szünet után, a 72. percben eldőlt a mérkőzés sorsa. Olajos a bal oldalon megszerzett egy labdát, jó érzékkel gurította középre és Horváth I közelről nem hibázott. Végig jó iramú mérkőzésen a Siófok döntő fölényben játszott, továbbjutása egy pillanatra sem forgott veszélyben. G: Brettner, Horváth I. Jó: Brettner, Onhausz, Virághi Takács, Horváth I, ill. Németh Gy., Englóner, Földházi, Nagy, Halász.. Békéscsaba-NYVSSC 5-0 (1-0) Békéscsaba, Kórház utca, edzőpálya. Vezette: Szávó (Bubori, Köböl). Békéscsaba: Újhelyi — Királyvári, Kerekes, Rácz, Fabulya — Pásztor, Plastyik (Csanálosi), Sulija — Kanyári, Steigerwald (Melis), Szekeres. Edző: Pataki Tamás. Nyíregyházi VSSC: Rabcsák — Pólyák, Szűcs, Szikszai, Csőke — Moldván, Czeczeli (Simon), Bücs, Varga J. — Csehi (Fecsku), Vágó, Edzsi: Kovács Imre. Tétmérkőzésen először nyertek a csabaiak régi riválisukkal szemben! Mint az eredmény is érzékelteti, a Békéscsaba fölénye egyértelmű volt, különösen a szünet után. A gólok mellett azonban a játék is megörvendeztette a hazai híveket. Pásztor és Sulija ügyesen mozgatta a csatárokat. Az NB I-es csapat mérsékelt teljesítménye mellé kívánkozik, hogy elöl és hátul is sokat bizonytalankodtak a szabolcsiak. G: Szekeres (2), Kanyári, Pásztor, Steigerwald. Jó: Fabulya, Pásztor, Sulija, Kanyári, Steigerwald, Szekeres, ill. Pólyák, Bücs. Olefin SC-STC 1-1 (0-0,1-1,1-1,) Leninváros, 2000 néző. V: Makó (Csáki, Szabó J.). Olefin SC: Dohány — Kovács, Kalapos, Bodolai, Paulovics — Kapus, Czerva, Lipcsei — Korhut, Polonkai (Gulyás), Lukács (Répási). Edző: Gál Béla. STC: Rédei — Mákos, Kovács (Tolnai), Babcsán, Juhász — Zsidó, Sági, Tóth (Oláh) — Bartus, Földi, Berindán. Edző: Borbély András. A hazai együttes lépett fel támadólag, a tarjániak kapujuk elé szorultak, egyetlen akció vezetésére sem futotta erejükből. A területi bajnokságban szereplő leninvárosi együttes tagjai nagy lelkesedéssel, kifogástalan harci szellemmel vetették magukat a küzdelembe, ötletes, sokmozgásos játékkal rukkoltak elő. Sokat foglalkoztatták a szélsőket, az oldalról kapu elé lőtt labdák állandó gólveszélyt jelentettek Rédei kapuja előtt. Szünet után sem talált magára az STC, ebben az időszakban nyomasztó fölényt harcolt ki az Olefin SC. Futószalagon alakították ki a jobbnál jobb helyzeteket, de a befejezés rendre sikertelen maradt. A hosszabbításban már mindkét csapaton kiütközött a fáradtság, jó néhány pontatlanság is becsúszott a játékba, de a szurkolókat a küzdelem hevessége kárpótolta. A 11-es rúgásokban az Olefin SC 6-5-re jobbnak bizonyult ellenfelénél, így bekerült a legjobb nyolc közé. G: Polonkai, ill. Bartus. Az Olefin SC valamennyi játékosa dicséretesen küzdött, a salgótarjániak közül Juhász, Zsidó és Berindán érdemel elismerést.