Népsport, 1984. május (40. évfolyam, 103-128. szám)

1984-05-02 / 103. szám

V­ K Szabó Péter győzött a pályaavatón Autósport ) Az­ autocross hihetetlen népszerűségét jelzi, hogy bár mindössze három éve írták ki az országos bajnokságot, máris kilenc pályával dicse­kedhet a szakág az ország különféle tájain. Sőt, Nagy­kanizsán — ahol az első két évben a­­notocross-pályán szorítottak helyet a négyke­­rekűek versenyének — most a Csónakázó-tó partján ki­tűnő, technikás pályát avat­ták az OB első futamán. „Kicsit szédülés és a renge­teg kanyar miatt lehetetlen tökéletesen betanulni!’’ — összegezte véleményét Szabó Péter, az 1982. évi bajnok a rajt előtt. Mindenesetre a pálya viszonylagos rövidsége kedvező a nézők számára — ezúttal mintegy nyolcezren fagyoskodtak a szeles, hűvös időben —, mert gyakorlatilag szabad szemmel is végig követhető az erőpróba. Az első osztály elődöntői­nek izgalmát Nagy Sándor, a tavalyi bajnok „szolgál­tatta”, akinek BMW-jéről le­rázódot­t a gyertyapipa. A versenyző kikászálódott a gépből, visszanyomta a meg­lazult kábelt a helyére, de ezzel annyi időt vesztett, hogy bármilyen jól is autó­zott, a másfél kör hátrányt nem tudta behozni. A Sze­gedi Autójavító versenyzője volt a főszereplője a re­ményfutamnak is. Ekkor a nyolcadik kör végén, a cél előtt 80 méterrel a BMW differenciálműve ledarálta a fogaskerekeket, így Nagy biztos döntőbe kerüléstől esett el. Az A-középfutamot Gubala Pál nyerte, a helyi remény­ség Radák Sándor előtt, míg a B-futamban Szabó Péter, győzött imponáló fölénnyel. Az első osztály döntője több esélyesnek látszott. Egészen a rajt pillanatáig. Akkor ugyanis a Volvo mo­torjára panaszkodó Szabó Péter nagyszerűen lőtt ki a zöld fényre, és rajt-cél győ­zelmet aratott. A honi autó­cross megalapítója, Darázs Antal rosszul rajtolt, de kör­­ről-körre közelebb került a vezető Szabó Péterhez. Az utolsó körben mintegy 15— 20 méterre lehetett tőle, amikor Szabó gond nélkül leelőzte a sportszerűen lehú­zódó, lekörözött Darázs Fe­rencet. Ő a­­következő ka­nyarban testvére elől is ki akart térni. Balszerencséjük­re azonban rossz irányba húzódott, ütköztek és ez elég volt ahhoz, hogy Szabó fö­lényesen, elsőként érjen cél­ba.. . Eredmények: I. osztály: 1. Szabó P. (Csepel Autó VSE) Volvo 2600, 2. Darázs A. (Sze­gedi Volán) Renault 1800, 3. Gubala (Buják SE) Opel 4700, 4. Hellinger (FŐTAXI SC) Volvo 2700, 5. Radák (Kanizsa SE) Lada 1600, ti. Szabó A. (Szegedi Autójavító) Lada 1600. II. osztály: 1. Szekeres (Ka­nizsa ÁFÉMSZ) Lada, 2. Glá­­zer (Csepel Autó VSE) Re­nault, 3. Biel (FŐTAXI SC) Lada. XL. 103. ♦ 1984. május 2. Országos Középiskolás Kupa Pattogó labdák között Tanítás nélküli nap ide vagy oda, ezen a hét végén benépesedtek a Testnevelési Főiskola sportlétesítményei. No nem a leendő testnevelő tanárok repetáztak a közel­­­­gő év végi vizsgák anyagé­­ből. A „birtokháborítók" ez­úttal a középiskolák legjobb kupacsapatainak tagjai vol­tak. Akik azért adtak egy­másnak randevút, hogy el­döntsék, közülük ki a leges­­legjobb a négy labdajáték­ban. Bányai — kétszer Hiába játszott a budapesti Eötvös gimnázium leánycsa­pata hazai környezetben, leg­alábbis ami a fővárost illeti, a kosárlabdaterem az ellen­félnek szóló buzdítástól volt hangos. — Hányái! Bányai! — har­sogták a f­iúk, s a szurko­lásnak meg is volt a hatása. A kecskeméti lányok, bár nehezen lendültek játékba, nyolc ponttal nyertek. — Igaz, nincs olyan mű centerünk, mint tavaly volt, viszont a többiek sokat fej­lődtek, jól dobnak messziről — mondta érthető boldog­sággal dr. B­ebek Lőrincné testnevelő. — T­agyon ké­szültünk, hogy megvédjük előségünket. A tanárnő azonban nem­csak a „lányaiért" izgult, hi­szen a legjobb négy közé ju­tottak a fiúk is. — Mivel iskolánkban a lá­nyok vannak, többségben, igencsak nehéz eredményes csapatot összeállítani a fiúk­ból — folytatta a másik test­nevelő, Tóth Viktor. Vágyakozás A hozzá nem értő azt gon­dolhatná, hogy a röplabdá­ban nincsenek a labdarúgás­hoz hasonló posztok, hiszen itt állandó a forgás, min­denki mindenhol játszik. — Azért ez nem ilyen egy­­szerű — jegyezte meg Ja­­godics Zsolt.­­— A pályán va­lamennyiünknek külön fel­adata van. Én középjátékos vagyok, de szeretek szélen is játszani. Majd barátjára, Bencsik Zoltánra mutatott: — Ő viszont feladó A tatabányai 314. sz. Szak­munkásképző Intézet kelt legmagasabb röplabdása kö­zül Zsolt az ismertebb, az ifjúsági válogatott kezdő embere. — Most is egyenesen a ta­tai edzőtáborból jöttem —, tette hozzá. — Már jó ideje az ifjúsági Európa-bajnok­­ság selejtezőjére készülünk. Nagyon szeretnénk Klagen­furtban az első két helyen végezni, mert akkor ott le­hetünk a franciaországi dön­tőben is. Zoli némi vágyakozással hallgatta csapattársát,. Nem is tudta magában tartani. — Sajnos, a B-válogatott nem készül semmilyen fon­tos feladatra. Így nekünk nincs s­özös edzésünk. «■ edzőtáboris-Jz. De majd jö­vőre.­.. Talán akkorra már én is bekerülök az A-keret­­be S ha ez így lesz, akkor a­ következő esztendőben is egy csapatban játszanak. De nem az iskolaiban, hiszen Zsolt a tanév végén már búcsút mond az iskolapadnak Megfigyelők A kézilabdázók talán nem is sejtették, hogy a pályát övező lelátódombon két szakember árgus szemekkel figyelte játékukat. Kovács László, a­­felnőtt férfi­ és Barabás Zsolt, az ifjúsági leány válogatott szakvezető­je szemlélte érdeklődve a ta­lálkozókat. " Érdekes, hogy ebben a korban milyen nagy különb­ség van a lányok és a fiúk között — állapította meg Ko­vács László. — Azok a fiúk, akik itt a legjobbak, nem biztos, hogy évek múltával, felnőttként is ezt mondhat­ják majd el magukról. — A lányok közül azonban több NB I-es játékos van az együttesekben — vette át a szót Barabás Zsolt. — Ők szinte már teljesen kiforrott kézilabdázók. ♦ Előfordult már, hogy középiskolás versenyen fede­zett fel addig ismeretlen te­hetséget? — Ritka az ilyen, hiszen abban a városban, ahol jó a felnőtt csapat, gondolnak az utánpótlásra is. Ezért a töb­bi helység játékosait érde­mes figyelemmel kísérni, így találtam rá a csurgói Simics J­utkára. ♦ Csak a véletlen műve, hogy egyetlen fővárosi csa­pat se jutott a négy közé? — Az NB I-ben is csak­nem évről évre fogy a pesti csapatok száma — mondta Kovács László. — Az egye­sületek egyre kevesebb gon­dot fordítanak a sportágunk­ra, és rövidesen még azt is megérhetjük, hogy nem lesz kézilabda Budapesten. A győzelem ára Tavaly igazgatói dicséret­tel a zsebében kelt útra a labdarúgócsapat, mert az is­kolában már azt is nagy eredménynek tartották, hogy bejutottak a legjobbak közé. Aztán — ahogy mondani szo­kás — az esélytelenek nyu­galmával megnyerték az aranyérmet. Nem is maradt el a tantestületi dicséret, pe­dig azt csak az igazán jó sportolók és tanulók kaphat­ják meg a nyíregyházi Vas­pöri Pál Gimnáziumban. — A győzelem ára az volt, hogy az idén mindenki min­ket akart legyőzni — mesél­te Szuhár Attila, aki a kö­zéppályás sor legfifikásabb tagja. — Mégis veretlenül jutottunk el idáig, tizenhat gólt rúgtunk és csak négyet kaptunk. Csupa , ismerős arc, s ez nem véletlen. A három évvel ezelőtti úttörő­ olimpiai baj­nok csapatból, a nyíregyházi 14.­­sz. Általános Iskola diák­jai közül ma jó néhányan a gimnázium színeiben rúgják a labdát. — Mivel nálunk testneve­lési osztályok is vannak, az általánosból a legtehetsége­sebbek hozzánk kerülnek — jegyezte meg a gimnazisták testnevelője, Szalka Géza. És mivel az ifjú labdarú­gók szinte valamennyien az NYVSSC játékosai, Szuhár Attila nem kerülhette el a kellemetlen kérdést: ♦ Mi történt a nyíregyhá­ziakkal az NB I-ben? Nem jött zavarba. — Ugyanazok játszanak most is, akik bejuttatták a csapatot a legfelsőbb osztály­ba. Úgy tűnik, elfáradtak már, és nem is a legfiata­labbak. Lehet, hogy a mai vasvá­rosok hozzák majd el újból a Nyírség fővárosába a sportág fénykorát? . .. Beke Csilla Végeredmény. Kézilabda. Fiúk: 1. Közlekedésgépészeti Szakközépiskola, Veszprém (testnevelő: Németh Csaba), 2. Mechwart András Gépipari . Szakközépiskola, Debrecen, 3. Építőipari Szakközépiskola, Miskolc, 4. Gyermekváros. Fel. Lányok: 1. Bercsényi Miklós Gimnázium és Szak­középiskola. Győr (testneve­lő: Legányi Gábor), 2. Cso­konai Mihály Gimnázium, Debrecen, 3. Münnich Ferenc Gimnázium, Dunaújváros, 4. Sebes Gy. Szakközépiskola, Békéscsaba. Kosárlabda. Fiúk: 1. Rad­nóti Miklós Gimnázium, Sze­ged (testnevelő: Wirt István), 2. Bányai J. Gimnázium és Szakközépiskola, Kecskemét, 3. Ganz Ábrahám Szakközép­­iskola, Zalaegerszeg, 4. III. Béla Gimnázium, Baja. Lá­nyok: 1. Teleki Blanka Gim­názium, Budapest (testneve­lő: Csohány Pál), 2. Bányai J. Gimnázium és Szakközép­ Iskola, Kecskemét, 3. Eötvös J. Gimnázium, Budapest, 4. Dózsa Gy. Gimnázium, Bu­dapest. Röplabda. Fiúk: L 314. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet, Tatabánya (testnevelő: Ganzler József), 2. Rig E. Gimnázium, Ráckeve, 3. Ka­tona J. Gimnázium, Kecske­mét, 4. 623. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet, Kecs­kemét. Lányok: 1. Kaffka Margit Gimnázium, Pápa (testnevelő: Rigó Zoltánná), 2. Táncsics M. Gimnázium, Kaposvár, 3. Árpád Gimná­zium, Budapest, 4. Közgaz­dasági Szakközépiskola, Kecs­kemét. Labdarúgás: 1. Komarov Gimnázium és Szakközépis­kola, Pécs (testnevelő: Káli István), 2. Ganz Á. Szakkö­zépiskola, Zalaegerszeg, 3. Vasvári Pál Gimnázium, Nyíregyháza. 4. 1. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Miskolc. XXXIII. cselgáncs EB, Liege bernyújtás a repülőjegyekért Van de Walle titkolódzik • „Érdekes" a francia válogatott E­gy-két jó szót megérdemelne a cselgáncsválogatott — mondta valamelyik nap egyik kollégám. — Várj néhány napot, s majd dicsérhetjük őket! — válaszoltam. Lehet, hogy csöppet bátor voltam a megelőlegezett bizalommal, de a dicséret mindenféleképpen kijár a kon­tinensbajnokságra utazó „nyolcaknak”. Miért „jóságos­­kodunk" már előre ezekkel az emberekkel? — kérdez­hetik most sokan. Nos, aki végigkövette a tatami legé­nyeinek útját az elmúlt fél év során, az tudja, hogy min­denki a maximumot nyújtotta a felkészülés cseppet sem leányálomszerű útján. Évekkel ezelőtt alapvető gondként — és kritikaként — merült föl a helytelen menedzselés kérdése a sport­ágban. Az, hogy csak a „kiválasztottak” utaznak a nem­zetközi viadalokra, s az úgynevezett második vonalnak nincs lehetősége kontinensünk színpadára lépni. Logikus lépésnek tűnik a szakvezetés döntése, hogy az olimpia előtt az „ászokat" (Bujkó, Fürjész, Ozsvár, Nagysolymosi) el kell „dugni". Elsősorban azért, hogy nyugodt körülmények között, pszichés teher és nem utolsósorban fogyasztás nélkül készülhessenek a Los An­­geles-i játékokra. Természetesen nem akarjuk kijelentésünkkel azt ál­lítani, hogy a belgiumi gárdának (vagy valamelyik tag­jának) nincs esélye eljutni az olimpiára. Számukra az EB lesz a mérce, s amennyiben ezt sikerrel veszik, ak­kor ők is rivaldafénybe kerülnek. Tehát nem „séta­galopp" EB-ről van szó, nem lehet kézlegyintéssel el­intézni ezt a társaságot. S ahogy a jelenlegi válogatottat nem lehet kön­y­­nyedén venni, úgy pozitív változásként kell elkönyvel­nünk azt is, hogy a sportág képes kiállítani egy olyan — nevezzük így — második vonalat, amelyik sikerrel veheti föl a küzdelmet földrészünk legjobbjaival. Végigpillantva az elmúlt évek kontinens- és világ­­versenyein, valamint a jegyzett nemzetközi viadalok jegyzőkönyvén, láthatjuk, hogy az NDK, a Szovjetunió és Franciaország kivételével mindig ugyanazok a nevek köszönnek vissza. Majdnem teljes bizonyossággal kije­lenthetjük tehát, hogy Európában csupán néhány or­szág rendelkezik két csapatnyi válogatott szintű csel­­gáncsozóval. S hogy a mieink is az említett országok közvetlen „szomszédságába" kerülhettek, már önmagá­ban is örvendetes tény. A szakvezetés tíz pont megszerzését tűzte ki célul a liege-i gárda elé. Ez testet ölthet mondjuk két bronzéremben, vagy ennél több ötödik helyezés­ben. Véleményünk szerint alapvetően egy tényező be­folyásolhatja majd válogatottjaink szereplését: a pszi­chés felkészülés, felkészítés sikere. Említettük már, hogy a hosszúra nyúlt felkészülési időszakban mindenki tu­dása legjavát nyújtotta, tehát fizikális gondok, kondíció­beli hiányosságok nem „szólhatnak bele” szereplésükbe. A bátorságot, a senkitől sem félek virtust (négy újonc szerepel válogatottunkban) viszont mindenkinek magá­nak kell önmagába szuggerálnia. Sikeres szereplés esetében fura helyzet áll elő. So­kan lesznek majd azok, akik joggal nyújtják kezüket az olimpiai repülőjegyért. Persze, ez legyen a legnagyobb gondunk! Meg aztán kollégám vágya is valóra válik ... Hasonló akciókat vár a belga közönség is Arcképcsarnok 60 kg: Wagner József. Technika és lendület jel­lemzi a Bp. Honvéd csel­,­gáncsozóját. Újonc, s így a bevezető írásunkban említett pszichés ténye­zők — no, és a sorsolás . .. — nagymértékben befo­lyásolhatják teljesítmé­nyét. 65 kg: Tóth Béla. „Hul­lámember”. 1978-ban a sportág gyöngyszemeként könyvelték el, azóta azon­ban­­ nem fűzött újra gyöngysort a nyaka köré. Bizalmat kapott, most bi­zonyíthat a tatabányai fiú. 71 kg: Tóth József. Ő is újonc, az V. Dózsa ver­senyzője. E sorok írója látta parádés győzelmét Potsdamban egy csehszlo­vák versenyző ellen. Ha ennek a bravúrnak csak töredékét lenne képes megismételni, akkor . . . 78 kg: Fogarasi Dénes. A képlet rá is vonatkozik. tudótudásával, techniká­jával, erejével semmi gond. Higgadt, megfontolt versenyzéssel helyett le­het a lila-fehérek sporto­lója. 86 kg: Szabó Miklós. Tavaly karnyújtásnyira volt tőle a VB-ötödik hely Moszkvában. Idén talán nem a levegőt kapja el a KSC reménysége ... 95 kg: Szepesi István. Fel kell kötnie a csel­gáncsnadrágot! Molnár I­ajossal áll csatában az olimpiai kiküldetésért. El­lenfelének EB-harmadik és ötödik helye van. Leg­alább azt a bizonyos bron­zot várja a szakvezetés az V. Dózsa sportolójától. + 95 kg: Tamás László. A skóciai Edinbourgh-ban junior EB-ezüstöt szerzett a bajai fiú. Azóta csönd van körülötte, talán most letelik a szünettel.... Abszolút kategória: E. Kovács Károly. ..Vitatott egyénisége a sportágnak. Képességei elismertek, gondolkodásban kellene felnőnie az EB rangjához a kecskeméti sportoló­nak ... NÉPSPORT 5 Hátizomrost... Nem titkolják a belgák, büszkeségük, Van de Wal­le két aranyérem­mel gaz­dagítja országuk csel­gáncsdicsőségét a liége-i napok során. Nos, április elejéig min­den a legnagyobb rend­ben zajlott. A 95 kilós olimpiai bajnok készült, edzett. Egészen addig, amíg egy fránya — és el­sősorban kellemetlen — hátizomrost-szakadás megálljt nem parancsolt edzésmunkájának. Gustin úrból, a Namur J. C. klub edzőjéből — ő Van de Wal­le mestere — csak annyit sikerült kiszedni, hogy versenyzője már rendbe­jött, s fokozatosan elkezd­te az edzéseket. Az el­múlt héten ,már kétszer gyakorolt naponta, indul­ni fog. Ám arra a kérdés­re, hogy „aranyos tervei­ket” továbbra is fenntart­ják-e, kitérő választ, amo­lyan diplomatikus küb­ü­­mögést adott. A „nyilatkozatháború" tehát elkezdődött ... A gall-csapat Utolsó hírünk szerint a Francia Cselgáncs Szö­vetség — egy kivétellel — kijelölte az EB-n induló válogatottat. Ennek értel­mében Roux (60 kg), Alexandre (65), Dyot (71), Nowak (78), R. Vachon (95), dél Colombo (+95), Párisi (absz. kát.) indul a kontinensbajnokságon. 86 kg-ban még titkolóznak a francia vezetők. Érdekes­ség, hogy T. Rey és a pá­rizsi EB-győztes Melille— mivel mindketten csak harmadik helyen végeztek a válogató versenyen — csupán néző lehet Liége­­ben. Írta és összeállította: Róth Ferenc

Next