Népsport, 1984. július (40. évfolyam, 155-182. szám)
1984-07-01 / 155. szám
AZ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTHIVATAL LAPJA VASÁRNAP, 1984. JÚLIUS 1. • Art. 1,90 FT • XL. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM. Wimbledoni jelentésünk A nyolcaddöntőben: Temesvári—Carlsson SZOMBATON fél egykor Wimbledonban már a pályára lépéskor kderült, hogy a 16 közé jutásért folyó találkozón Temesvári és ellenfele, az ausztrál Susan Leó nincs egy sútciportban. Andrea mellett ugyanis Leó nem annyira oroszlánnak, mint inkább kis mackónak tűnt. Egyébként sem a világranglistán elfoglalt helyezése — hiszen nincs az első száz közzött —-, hanem wimbledoni eredményei adtak tekintélyt a füves pályán edződött „auezi” hölgynek. Tavaly is eljutott itt a harmadik fordulóig, most pedig előbb az amerikai Terry Holladffst verte, igaz, olyan mérkőzésen, amelynek végigszurkolásához vagy adag türelem kellett. Másfél órán át afféle „potyogás” folyt. Sűrűn repült a labda az ég felé. A második fordulóban a francia Amiac sérülés miatt Lee 4:1-es vezetésénél feladta. Hát ezeik után került sor a szombati összecsapásra a ittas pálya zsúfolásig megtelt nézőtere előtt. Még az időjárás is kedvezett, sütött a nap, szél sem fújt. Temesvári kezdett adogatni, ezt villámgyorsan megnyerte, majd elnyerte ellenfele adogatását is. Már kezdettől féloldalassá vált a játék: Temesvári támadott, Leó védekezett. S mivel Andrea egyre kevesebbet hibázott, adogatásai és hatalmas erejű tenyeresei megoldhatatlan feladat elé állították ellenfelét. Mind sűrűbben csattant a taps, és Temesvári tulajdonképpen csak a mérkőzéslabdával bajlódott sokáig, de negyedszerre azt is sikerült megnyernie. A MÉRKŐZÉS után nehéz volt hozzáférkőzni, hiába neki már kijár a rendezői védelem. Két markos férfi és egy nő fogta közre, vigyázta az őt ostromló szurkolóiktól, autogramkörőktől. — Talán ez volt a legkönynyebb győzelmem itt Wimbledonban — mondta különösebb fáradtság nélkül, percekkel a találkozó után. — Úgy érzem, jó taktikát választottam, nem hagytam lélegzethez jutni ellenfelem. És aminek a legjobban örülök, játék közben alig éreztem már, hogy fáj a derekam. Amikor Temesvári Andrea nyert, még nem tudhatta, ki lesz az ellenfele: Virginia Wade, a britek játékosa, vagy a svéd Carlsson. A hazai pályán játszó veterán Wade, az 1977-es bajnok okozta a torna egyik nagy meglepetését (összesen két nagy meglepetés volt eddig: a negyedik helyen kiemelt svéd Mats Wilander kiesése, és az, hogy a nőknél Wade az ötödik helyen kiemelt (Folytatás a 7. oldalon.) III. Dr. Hepp Ferenc kosárlabda-emlék torna A jugoszláv válogatott végzett az első helyen A magyar Adidas vegyescsapat harmadik . Ha valaki azt mondja a torna előtt, hogy a második nap után még a végső győzelemre is esélyünk van, nem hiszek neki — mondta Ránky Mátyás, a jugoszlávok elleni találkozót megelőzően. De nemcsak a magyar Adidas vegyes csapatnak, hanem még valamennyi együttesnek esélye volt a tornagyőzelemre, hiszen mindenki három ponttal állt, a sorrendet csak a kosrkülönbség döntötte el. Izgalmas összecsapásokra volt tehát kilátás szombaton. Hiába, úgy látszik, ez sem bizonyult nézőcsalogatónak. Minden eddiginél kevesebben ültek a lelátón, talán ha kétezren voltak. Pedig nem valószínű, hogy valaha is jobb mezőny gyűlik össze a Budapest Sportcsarnokban . .. A magyar Adidas a jugoszláv találkozó első negyedóráját jobb mihamarabb elfelejteni, legalábbis ami a mieink teljesítményét illeti. Nemhogy távolról, de még a „nyugodt” büntetőkből sem találtak be játékosaink, és egymást sem lelték, ezt mutatta a sok eladott labda. Aztán hirtelen megrázták magukat és ezúttal is Losonczy, valamint Byrd vezényletével üldözőbe vették a már-már elkényelmesedő jugoszlávokat, sőt, a 18. perc legvégén Elsinghausen kosara már a vezetést jelentette. (Folytatás a 8. oldalon. Írásaink a Hepp-emléktornáról az 5. oldalon.) Keserves hazai rajt az Intertotó Kupában Rubold, a Ferencváros középpályása elviszi a labdát P. Hrstic mellett. A zöld-fehérek játékosa kétszer is betalálhatott volna a Klagenfurt kapujába (Tudósításaink a 4. oldalon) (Koppány György felvétele) Az MLSZ döntései arányilast állnak a labdarúgás ügyének okozett károkkal Az OTSH elnöke elutasította a megbüntetett egyesületek panaszát Az NB I osztályú labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójában lejátszott Volán SC— Budapesti Honvéd, valamint DVTK-Nyíregyháza mérkőzések ügyében az MLSZ elnöksége — 1984. június 7-én megtartott rendkívüli ülésen — mind a négy csapatot elmarasztaló döntést hozott. Az MLSZ döntése ellen az érintett sportegyesületek vezetése panasszal fordult az OTSH elnökéhez. A panaszokban eltérő indokokkal ugyan, de lényegében az MLSZ elnökségének eljárását kifogásolták és jogkörét vitatták, ugyanakkor a döntést megalapozatlannak, a hozott intézkedéseket pedig aránytalanul súlyosnak találták. Ezért azok megváltoztatását — enyhítését, illetőleg törlését — kérték. A beadványokban foglaltakat az OTSH elnöke kivizsgálta, ennek során az érintett sportegyesületek képviselőit, valamint az MLSZ vezetőit személyesen is meghallgatta. A vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy az MLSZ elnöksége a döntés meghozatalakor a labdarúgó-bajnokság 1983—84. évi versenykiírásában meghatározottak szerint jogszerűen járt el, az eljárás lefolytatása és az intézkedés meghozatala hatáskörébe tartozott; — a rendelkezésre álló adatok, dokumentumok és ismeretek kettő bizonyítékot szolgáltattak annak megállapítására, hogy a csapatok mindkét mérkőzésen sportszerűtlen, komolytalan játékot mutattak, amelyet alapvetően a Volán SC-nek és a Nyíregyházának a bajnokság végső sorrendjének alakulására vonatkozó érdeke motivált; — a hozott intézkedések az elkövetett cselekménnyel, a labdarúgás érdekeinek okozott sérelemmel arányban állnak. A vizsgálat megállapította, hogy az egyes csapatokat érintő intézkedések formáinak és mértékének meghatározásánál az MLSZ helyesen vette figyelembe a sportegyesületeit eltérő helyzetét, a sportszerűtlen, komolytalan játék kialakulásában való közreműködésüket, valamint az egész bajnokságban tanúsított magatartásukat, a magyar labdarúgás érdekében kifejtett tevékenységüket. Mindezek alapján az OTSH elnöke az MLSZ elnökségének intézkedéseit — melyek szerint a Budapesti Honvéd SE 1983—84. évi eredményéből öt bajnoki pontot levont és a bajnoki címért járó 500 000 forintos MLSZ helyezési jutalmat visszatartotta, a Volán SC csapatát az NB I osztályból kiesettnek nyilvánította, a DVTK és a Nyíregyháza csapatát az 1984-85. évi bajnokságra kihatóan négy-négy büntetőpont levonásával sújtotta, mindkét mérkőzés eredményét megsemmisítette , helybenhagyólag tudomásul vette, egyúttal a sportegyesületeknek az új eljárás lefolytatására és az intézkedések enyhítésére vonatkozó kérelmét elutasította. A konkrét ügyekkel, valamint az NB I és NB II osztályban a bajnokság egyes fordulóiban tapasztalt kedvezőtlen jelenségekkel kapcsolatosan az OTSH elnöke felhívta az MLSZ elnökségét, hogy továbbra is kellő szigorral járjon el azokkal a játékosokkal, sportvezetőkkel és sportegyesületekkel szemben, akik, illetőleg amelyek a labdarúgásban sportszerűtlen, meg nem engedett eszközök igénybevételével maguknak vagy egyesületüknek jogtalan előnyöket igyekeztek szerezni. Kötelezte az MLSZ elnökségét arra is, hogy a még vizsgálat alatt álló ügyekben a szükséges intézkedéseket tegye meg. Elvégeztetett tehát: a legmagasabb szintű elnöki döntéssel pont került az 19831 84-es bajnoki idény negatív szenzációjának végére. Az NB 1-es bajnok átveheti ugyan az aranyérmet, de nem élvezheti felhőtlenül a valós erőfeszítéseinek gyümölcseit. Három csapat pedig megbélyegzetten megy a második osztályba, ahonnan náluk jobbak, morálisabban erősebbek sem tudták mindig visszaküzdeni magukat az élvonalba. Egy büntető ítéletet — különösen a sportban — nem lehet üdvözölni. Csak elfogadni. Mert, sajnos, elkerülhetetlenül nemcsak a vétkesek néhány fős csoportjának okoz fájdalmat. A jelek szerint most is jobban szenvednek miatta azok a szurkolók, akiknek a szórakoztatására a versenysorozatot annak idején kitalálták, s akiknek az érdekeit a döntést hozók most megvédeni kényszerültek. Az ország legkülönbözőbb részeiből szerkesztőségünkbe érkezett sok száz levél is azt bizonyítja, hogy a labdarúgás tábora együtt érez az elmarasztalt egyesületek azon vezetőivel, akiknek a keze tiszta maradt, együtt érez e csapatok megsértett közönségével is, de azt nem kívánja, hogy a most elkövetett sportszerűtlenségek büntetlenül maradjanak. Hogy a csapatok jövőre ott és úgy folytathassák, ahol és ahogyan az idei bajnokságot be akarták fejezni. Számunkra nem volt kétséges, hogy ez lesz az elnök döntése, mert ismerjük a változtatni akarás szilárd elhatározását. A szándékot, aminek következményeként függeléket fogalmaztak meg az elmúlt bajnokság versenykiírásához, és ezzel felhatalmazták az MLSZ elnökségét, hogy beismerő vallomások nélkül is eljárhasson a „furcsa” mérkőzéseket játszó csapatok ellen. Ezt a döntést az ősszel valamennyi egyesület elnöke, edzője és csapatkapitánya döntő jelentőségű előrelépésként üdvözölte, mert ők tudták a legjobban: évtizedeken keresztül a bizonyíthatatlanság bátorította egyre cinikusabb és szemérmetlenebb viselkedésre a bajnokságot nem a pályán lejátszani akarókat. És ez az egyöntetűség őszintének is tűnt. Joggal feltételezhettük: a futballisták is érzik, látják, hogy a sportág útja egyre veszélyesebben zsákutcába fordult. A játék legfőbb célja és értelme, a szórakoztatás helyett jó néhányszor bosszantották és megsértették a közönséget! A tavalyi rajt után hamar bebizonyosodott, hogy a rossz beidegzéseket nem mindenki tudja egyik napról a másikra leküzdeni. Ezért a nemzeti bajnokság mindkét osztályában figyelmeztető büntetéseket rótt ki a szövetség, de a későbbi tapasztalatok azt bizonyították, hogy ezeknek a viszonylagos enyheségét ismét félreértették a kiskapukat keresgélők. A bajnokságról szóló tudósításainkban visszatérően felhívtuk a figyelmet a morális szinten jelentkező visszaesésekre. Megírtuk, amikor fütyült a közönség, s otthagyta a lélektelen tologatást, mégis jó néhány lelket gyötrő esemény zajlott le később is a pályákon, amíg a hajrában kicsordult a régóta teli pohár, és most már húsba vágóan büntetett az MLSZ. Nem értettük azokat, akik évek óta bírálják a nyilvánosság előtt a szövetség vezetését , vádolva őket bátortalansággal, megalkuvással —, s most, a vita legélesebb pillanataiban arról kezdtek polemizálni, hogy — nem minden gyenge mérkőzés bunda. Mintha ezt valaha is állította volna valaki... Nem értettük, hogy amikor a vizsgálatot kezdeményező szerv vezetői — a vizsgálat eredményessége érdekében — nem nyilatkozhattak a folyamatban levő ügyekről, miért kellett egyeseknek kiállni az elmarasztalt csapatvezetők és játékosok magukat természetesen mentegető, s a szövetséget kimondva vagy kimondatlanul viszontvádoló nyilatkozatai mellett. És végül nem értettük, de jelzésnek fogtuk fel a kishitűeknek a szavát, akik a múlt rossz tapasztalataira emlékezve attól tartottak, hogy az eseményektől időben távolodva csökken a harag, s a játékosok most is megússzák szigorú dorgálással, soha be nem váltott fenyegetésekkel. Mert az elnök döntése nem lehetett más, mint a közhangulat elvárásának szentesítése, a most már bebizonyíthatóan alaptalan fellebbezések elutasítása. Mi, a magunk lehetőségeivel továbbra is támogatjuk az MLSZ vezetését abban, hogy teljesíthesse az OTSH elnökének a jövőre vonatkozó utasításait, ezután is szigorúan, az eddiginél is szigorúbban járjon el azokkal szemben, akik netán a most elmarasztalt csapatok szégyenéből sem okulnának!