Népsport, 1984. július (40. évfolyam, 155-182. szám)

1984-07-01 / 155. szám

XL. 155. ♦ 1984. július 1 A nyolcaddöntőben: Temesvári—Carlsson UT Tmil­1 (Folytatás az 1. oldalról.) amerikai Zita­ Garrisont le­győzte­. — Én mostanában mindig úgy kezdem Wimbledont, sőt, minden itteni meccsemet, hogy eszembe jut, lehet hogy ez az utolsó ... — mondta a 39 éves Wade Garrison ki­verése után, könnyesen. *— És ez óriási erőt ad. A NAP legizgalmasabb ta­lálkozóján dőlt el végül, hogy ki lesz a vasárnapi szünnapot követően Temes­vári Andrea ellenfele a nyolc közé jutásért. Az ősz Wade­­nel szemben egy 14 évesnek kinéző, valójában 19 eszten­dős, hosszú szőke hajú, ma­gas svéd lány állt, akinek eddigi eredményeiről vajmi keveset tudtunk, így aztán nagy meglepetést keltett, hogy az első játszmában 6:2- re nyert, sőt a másodikban 2:2-nél elnyerte ellenfele adogatását. Akkor viszont fel­támadt az örökifjú Wade, 6:4-re megnyerte a játszmát, és kezdődött az utolsó felvo­nás. Virginia „anyó” 5:3-ra elhúzott, és ő adogatott. Még­sem tudott nyerni! Szinte már erejük végső megfeszíté­sével küzdve 9:9-ig fej fej mellett haladtak, majd a svéd lány elnyerte ellenfele adogatását, majd megnyerte a sajátját. Alighanem fel kell figyelni rá, nemcsak azért, mert most Temesvári ellen fog küzdeni, hanem mert jól helyezett, erős tenyeresei, kitűnő fonákja és színes, öt­letes játéka a legszebb jövőt ígéri a számára. A nagy mérkőzés előtt ki­csit elterelődött a figyelem a női párosokról. Temesvári Andrea kora este — ismét a 13-as pályán — Bassett-tel az olőalán a negyedik helyen kiemelt rutinos Potter. Walsh kettős ellen játszott. Kezdet­től Potterék irányítottak, s egy pillanatig sem engedve át a kezdeményezést, végig ve­zetve nyertek. Andreának estére még egy mérkőzése lett volna, vegyes párosban. Az a partner, aki­vel játszani szeretett volna — a francia Leconte — nem jött el Wimbledonba, akit számá­ra a rendezőség javasolt, Curren, a hetedik éve Ame­rikában élő versenyző pedig most kapott táviratot édes­apja haláláról, úgyhogy ami­kor tudósításomat diktálom, még nem dőlt el, hogy egyál­talán játszik-e Andrea olda­lán, vagy hazautazik. Wimbledonban vasárnap szünnap lesz, s hétfőn folyta­tódik a verseny. Bacsók Miklós Férfi egyes, a 16 közé ju­tásért: McEnroe (am)—Masur (ausztrál) 6:, 6:4, 6:3, Gomez (ecuadori)—Forget (i­ra) 6:3, 6:4, 4:6, 1:6, 9:7, Cash (auszt­rál)—Motta (bra) 6:1, 6:2, 6:4, Moor (am)—Edmondson (ausztrál) 6:3, 6:4, 3:6, 4:6, 6:2, Scanlon (am)—Becker (wynézia) 6:2, 2:6, 7:6, 1:2, j­., Becker sérülés miatt feladta. Curren (d.-afr.)— Krishnan (indiai) 6:2, 3:6, 7:6, 7:6, Sad­­fi (am)—Acuna (chilei) 7:5, 7:6, 7:5. Női egyes, a 16 közé jutá­sért: Temesvári Andrea—Lee (ausztrál) 6:2, 6:2, Carlsson (svéd)—Wade (brit) 6:2, 4:6, 11:9, Graf (nyném)—Bunge (nyném) 7:5, 6:3, Kohde (ny­ném)—Kiyomura (am) 6:3, 6:1, Mandlik­ová (csehszl)— Tanvier (fra) 6:4, 7:6, Suko­­vá (csehszl)—Casale (am) 7:6, 6:7, 6:4, Evert-Lloyd (am)— Croft (brit) 6:3, 6:4. Női páros, a 16 közé jutá­sért: Potter, Walsh (am)— Temesvári, Bassett (magyar, kanadai) 6:3, 6:4. B­udapest-bajnokság Wladár és Gyúró aranypárbaja Ül Úszás_________ A magyar úszósport ászai közül ketten a nézőtéren fog­laltak helyet. Orosz Andrea, a Bp. Spartacus sokszoros bajnoka lábtörése után a szó igazi értelmében még csak lábadozik. Klubtársa, Énekes Zoltán betegségét kiheverve alig egy hónapja edz, s így érthetően még nincs olyan erőáll­apotban, hogy verse­nyezzen. Vermes Albán, olimpiai ezüstérmesünk pedig nem versenyzett saját úszásnemé­ben ... — Vermes az országos baj­nokságon akar nagyon jó időt elérni, kétszáz mellen — magyarázta Tóth Ákos szö­vetségi kapitány —, ezért most, a hét végén csak ide­gen úszásnemben, vegyesen áll rajthoz. Ilyen előjelek után tehát sok izgalomra nem volt ki­látás szombaton a Komjádi uszodában. A verseny színvonalának mindenesetre nagyon jót tett, hogy az olimpiai és kétsze­res Európa-bajnok Wladár Sándor és Gyúró Mónika amolyan „aranypárbajt” ví­vott. Gyúró előbb 200 pillangón úszott nagyon jó időt, majd tíz perccel később 200 gyor­son is alaposan kitett ma­gáért. Wladár Sándor pedig nem­csak a 100 m hátat nyerte meg, hanem a legklassziku­sabb számot, a 100 m gyor­sot is. E szám magyar csúcs­tartója, Kovács Ottó (53.36) ezúttal csak a 18. (!) helyen kötött ki, méghozzá rossz idővel (58.80). Lehet, hogy ő is az OB-re tartogat?!.. . Az ifjúsági Európa-bajnok­­ságra készülők viszont nem vattázták magukat, hiszen Gyűrő mellett Szabó J., Sza­bó P., Szabó V. (nem testvé­rek) is jól úszott. A csapat­tagságra pályázók közül Lóti 200 m pillangón mindössze 5 századdal maradt el a szi­gorú EB-szinttől, Gyenes vi­szont 200 mellen a luxem­burgi utazást jelentő időn (2:30.60) belül ért célba (2:28.69). Így érthetően ő volt a bajnokság első napja után a legboldogabb. Remélhetőleg vasárnap Só­ti, Fülöp, Galla, Veszett, Kar­­valics és Gottler is hasonló hangulatba kerül. Ehhez „csak” az EB-szintet kell megúszniuk .. . Férfiak. 100 m gyors. Baj­nok: Wladár Sándor (II. Dó­zsa) 53.85, 2. Szilágyi (Bp. Honvéd) 54.93, 3. Hegedűs (Vasas) 56.00. 400 m gyors. B: Koczka Lajos (Bp. Honvéd) 4:10.54, 2. Darnyi (I. Dózsa) 4:12.19, 3. Szabó J. (Bp. Hon­véd) 4:12.90. 200 m pillangó. B: Darnyi Tamás 2:05.95, 2. Szabó J. 2:07.58, 3. Sóti (BVSC) 2:03.25. 100 m hát. B: Wladár Sándor 53.53, 2. Dar­­­nyi 59.82, 3. Balajti (OSC) 1:00.69. 200 m mell. B: Sza­bó P. (BVSC) 2:23.54, 2. Dzvonyár (BVSC) 2:24.38, 3. Szabó J. 2:28.12. 200 m ve­gyes. B: Wladár Sándor 2:08.58, 2. Darnyi 2:10.57, 3. Hegedűs 2:11.52. Nők. 200 m gyors. B: Gyú­ró Mónika (KSI) 2:04.92, 2. Ormos (Vasas) 2:06.02, 3. Csi­­kány (BVSC) 2:09.04. 800 m gyors. B: Hegedűs (Bp. Spar­tacus) 9:33.02, 2. Gyurácz (Bp. Spartacus) 10:02.42, 3. Prédl (D. Kohász) 10:02.72. 200 m pillangó. 1: Gyúró Mónika 2:18.66, 2. Pocsai Gy. (Vasas) 2:21.29, 3. Fülöp (KSI) 2:23.68. 100 m hát: B: Virágh Katalin (Vasas) 1:03.65, 2. Váradi (OSC) 1:08.69, 3. Gyúró 1:08.47. 200 m mell. B: Szabó Vera (D. Kohász) 2:43.88, 2. Kindl (BVSC) 2:49.14, 3. Kriska (Vasas) 2:49.47. 200 m vegyes. B: Gyúró Mónika 2:25.44, 2. Pócsai Cs. 2:25 63, 3. Pócsai A. (Vasas) 2:29.77. Naményi József jelenti Koppenhágából: Kőbán és Géczi szerezte első érmünket Iijps kajak-kenu A koppenhágai nemzetközi kajak-kenu verseny első, pénteki döntőjében Parfeno­­vics villant óriásit. 350 méte­rig hagyta vezetni fiatal hon­fitársát, Vodovatovot, utána viszont leckét adott a me­zőnynek a hajrá című tan­tárgyból. Nagyjából-egészéből ugyanezt tette Rajna­is, de hát nem elhanyagolható kü­lönbség van — még? — köz­tük, így is, a két NDK-belit megelőzve, alig maradt le a dobogóról. Azaz, ha nagyon odafigyel, ott tud lapátolni a leg­jobbakkal. — Nem sűrűn vagyok vele elégedett — mondta Parti János dr., szövetségi kapi­tány a lelátón —, de mindig az lennék, ha így evezne. Kevesebb örömöt hozott a kenu I-es döntő. Buday csú­nyán beragadt a rajtnál, s ezen a távon ez már behoz­hatatlan hátrányt jelentett, Sarusinak pedig hátravolt még a páros. Heukrodt ma­gabiztosan, gyönyörű ver­senyben rázta le magáról az üldözőiket. Következte­k a nők, illetve, ami a mieinket illeti, a lá­nyok. Kőbán, a tekintélyt nem tisztelő csitri és­ Rakusz, akinek egyszer már sikerült legyőznie Fischert. Ez a ver­seny nem hasonlított arra. Fischer Alekszejevával a nyomában elhúzott a me­zőnytől, a másik oldalán, pe­dig Kőbán próbált vele lé­pést tartani... Csak próbált. Még az évekkel ezelőtti VB- ezüsérmes svéd Andersson hirtelen megtáltosodása kész­tetett csodálkozásra, aztán nem épp jókedvűen láttuk Rakuszt és Kőbánt az ötödik­­hatodik helyen célba érni. Az egyetlen olyan szám jött, a kajak kettes, amely­nek döntőjébe nem jutott be magyar egység. De ebben a számban nem ez volt a leg­nagyobb meglepetés, hanem, hogy átruccant két új-zélan­­di fickó az ottani télből Eu­rópába és világbajnokokat, olimpiai bajnokokat megelőz­ve nyert. Fergussont az egye­s küzdelmeiből már is­merjük, McDonald szintén volt már négyesben világbaj­nok. Ha így folytatják, le­hetnek még párosban is azok. Kenu kettesben ttem volt hasonló meglepetés. A Poszt­­rehin, Bereza szovjet páros „leutazta” a mezőnyt, ami nem is csoda egy világbaj­nok kettőstől. Inkább az a furcsa, hogy a gyengébbnek tartott NDK-páros megelőz­te az erősebbet,­­ és az is, hogy a sok versenyzéstől ki­csit „megrogyott” magyar ket­tőst még a románok is meg­előzték. Amolyan szépségtapasz lett a verseny első napjának vé­gén női párosunk szereplése. A lehetetlent ők sem tudták megvalósítani, tehát az NDK- soktól lemaradtak, de a szov­jetekkel már nagyon nagy küzdelmet vívtak a máso­dik helyért. Kőbán Rita csak úgy tolta a remek iramot diktáló Géczi Erika alá a ha­jót. Végül is ők szerezték csapatunk első érmét. Remél­hetőleg nem az utolsót, hi­szen vasárnap még újabb hat döntőt rendeznek.­­A magyar válogatotton kívül az NDK, a Szovjetunió, Kanada és az Egyesült Államok leg­erősebb csapataival vesz részt a viadalon. Összesen 16 or­szág indította versenyzőit.) Eredmények. Nők. K I 500 m: 1. Fischer (NDK-beli) 1:56.6, 2. Andersson (svéd) 1:56.7, 3. Alekszejeva (szov­jet) 1:56.8, 4. Jefrentova (szovjet) 1:57.3, 5. Rakusz 1:59.2, 6. Kőbán 1:59.8. K II 500 m: 1. Fischer, Kühn (NDK-beli) 1:46.2, 2. Alek­­szejeva, Dugyina (szovjet) 1:47.4, 3. Kőbán, Géczi (ma­gyar) 1:47.7, 4. Andersson, Olsson (svéd) 1:48.4, 5. Jef­­remova, Szalonyikova (szov­jet) 1:48.9, 6. Povázsán, Ra­kusz 1:50.5. Férfiak. K 1 500 m: 1. Parfenovics (szovjet) 1:44.6, 2. Fergusson (új-zé­­landi) 1:44.7, 3. Vodovatov (szovjet) 1:44.8, 4. Rajna (ma­gyar) 1:44.9, 5. Stohl (NDK- beli) 1:45.2,.. . 8. Gyulai (magyar) 1:47.4. K I­ 500 m: 1. Fergusson, McDonald (új­­zélandi) 1:35.0, 2. Puszev, Szuperata (szovjet) 1:35.5, 3. Bliesener, Fiedler (NDK-beli) 1:36.1, 4. Bengtsson, Moeberg (svéd) 1:36.5, 5. Wohllebe, Fischer (NDK-beli) 1:36,9, 6. Hervieu, Legras (francia) 1:38.4. C I 500 m: 1. Heukrodt (NDK-beli) 1:57.2, 2. Volkov (szovjet) 1:58.2, 3. Papke (NDK-beli) 1:58.6, 4. Klemen­­tyev (szovjet) 1:58,7, 5. Cain (kanadai) 1:59.2, 6. Sarusi (magyar) 1:59,9, 7. Buday (magyar) 2:00.3. C­N­ 500 m: 1. Posztrehin, Bereza (szov­jet) 1:46.2, 2. Papke, Schuk (NDK-beli) 1:47.6, 3. Ogurski, Serghei (román) 1:48.9, 4. Madeja, Heukrodt (NDK- beli) 1:50.0, 5. Sarusi, Hajdú (magyar) 1:50.2, 6. Oszadcsij, Klementyev (szovjet) 1:50.3. Értékes döntetlen Duisburgban 3 Vízilabda. Nemzetközi torna, Duis­­burg. Magyarország—NSZK 11-11 (3-2, 2-3, 5-3, 1-3). Ausztrália—Görögország 11-7 (2-3, 2-1, 3-2, 4-1). Spanyolország—Kuba 10-5 (1-2, 3-0, 3-1, 3-2). A torna állása: 1. NSZK 7, 2. Magyarország 7 3. Auszt­rália 5, 4. Spanyolország 3, 5. Görögország 2, 6. Kuba 0. A júniusi budapesti Tungs­ram Kupán a magyar válo­gatott — egy rendkívül rossz sorozatot követően — az NSZK-beliek ellen döntetlent ért el. A 7-7-es eredménynek nagyon örültek a szurkolók, s a szakemberek, hiszen az 1981. évi Európa-bajnok ellen szerzett egy pont azt jelentet­te, hogy együttesünk kezd lábra állni. A mostani dön­tetlen, ha lehet, még többet ér. Az NSZK-beliek otthoná­ban harcoltak ki pontosztoz­kodást a mieink, méghozzá lendületes,, jó játékkal. Mi­vel a duisburgi küzdelemsor­­rozaton eddig még veretlen a magyar válogatott, öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi hetekben sok ku­darcot megélt csapat magára talált. A magyar vízilabda presztízse szempontjából fon­tos, hogy a többször is meg­bírált idősebb vízilabdázók megrázták magukat, s a csak­­azértis­ hangulatban felülke­rekedtek vetélytársaikon. A jövő már nem az övék, de a szomorúra sikeredett Tungs­ram Kupa után ennyivel fel­tétlenül tartoztak ... NÉPSPORT 7 Mozgássérült sportolók Fáklya Világjátéka Luklos György jelenti New Yorkból: Elcsendesedett a sportfalu A HOFSTRA Egyetem sport­paradicsomának már-már megszokott, nyüzsgő össze­visszaságát pénteken feltűnő, áttekinthető rend váltotta fel. A zárónapon ugyanis már csak az atléták „dolgoztak”. A világjátékok programjából búcsúzóul maradtak a futó­számok döntői és a záróün­nepély, így aztán az öt kon­tinensről összegyűlt közel há­romezer résztvevő többsége kora reggeltől éjfélig szinte el sem mozdult a stadionból. A magyar mozgássérült-vá­logatott számára Lorensz Pé­ter futásával fejeződött be a New York-i szereplés. A szombathelyi atléta 100 méte­ren verekedte be magát a döntőbe. Vinkó György edző a 2—5. helyre jósolta és nem tévedett. Lorensz — igaz, csak a célfotó alapján lehe­tett megállapítani — negye­dikként érkezett a célba, úgy, hogy az ezüstérmestől 7, a harmadik helyezettől pedig mindössze 3 századmásod­perccel volt lassabb. KORA ESTÉRE karneváli hangulat uralkodott el az arénában. Skót dudások, nemzeti viseletbe öltözött ja­pán és hawai-szigeti lányok fogadták a­­ záróünnepélyre érkező csapatokat. A kapu­ban mindenkinek egy-egy zöld színben foszforeszkáló rudacskát nyomtak a kezé­be, így a sötétedést követően sok ezer világító „gyertyács­­ka” szolgáltatta a fényt, egé­szen a tűzijáték kezdetéig. A hivatalos ceremónia ha­mar lezajlott. New York pol­gármestere köszönte meg a sportolók részvételét és a rendezők munkáját. Búcsúzóul még egyszer megteltek a szórakozás ottho­nául szolgáló sátrak, de mel­lettük már ott hevertek a szétszerelésükhöz szükséges szerszámok is. ötvenhárom ország mozgássérült és csök­kentlátó sportolója búcsúzott el egymástól jó hangulatban és kissé megilletődötten is. Kár, hogy a rendezők egy­két meglepő húzással elron­tották néhány csapatvezető és sportoló hangulatát. Már el­könyvelt eredményeket sem­misítettek meg, különböző indokokkal, sőt, néha várat­lanul új győzteseket találtak. SPORTOLÓINK — bár az önkényes intézkedés a miein­ket is érintette — jókedvvel, az elégedettség­­ érzésével fel­töltődve búcsúztak. Tehették, hiszen — a dolgok jelenlegi állása szerint — a világta­lálkozón szerzett 12 arany-, 12 ezüst-, és 4 bronzérem minden előzetes várakozást felülmúló sikernek számít. A magyar küldöttség va­sárnap 13.50-kor Zürich felől érkezik Ferihegyre. Aki figyelemmel kísérte a New Yorkban történte­ket, annak most bizonyára feltűnik, hogy „elveszett” egy magyar aranyérem. Hiszen előző tudósításomban még 13-ról számoltam be. Az illetékesek levélben ér­tesítették küldöttségünket, hogy Jeszenszky Attilát megfosztják a 100 m-es gyorsúszásban szerzett aranyérmétől. Íme, az indok!... Szervezési hiba miatt (!) egy szabályosan nevezett versenyzőt nem indítottak a számban, és ezt pótlandó, a sportoló — a már lezajlott döntő után két nappal — egyedül úszta le a távot. Mint kiderült, ideje bronzérmet je­lentett volna. Ezért úgy gondolták, hogy meg kell ismételni a döntőt. Erről azonban néhány résztvevőt — ismét szervezési hiba miatt — elfelejtettek értesí­teni. Köztük volt az aranyérmes Jeszenszky is. En­nek a „pótdöntőnek” a végeredményét hitelesítették, és még az sem zavarja az illetékeseket, hogy egy szabályszerű eredményhirdetésen kapott aranyérem a magyar fiú táskájában van. Együttesünk vezetése természetesen azonnal óvott, de ezt elutasították. A MEOSZ (Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége) sportbizottsága minden bizonnyal —már Budapestről — újabb fellebbezést fog eljuttatni a versenybizottsághoz, de a házigazdák cselekedeteinek káros hatásain ez már nem sokat segíthet. Szeren­csére, az elért teljesítmények mindig elárulják a mögötte levő, sokszor teljes életet igénylő munkát, és ennek értékén semmilyen intézkedéssel sem lehet változtatni. Hársfai, Juhász és Tóth győzött Motorsport ) Csak a dicséret hangján le­het szólni a Zalka Máté Mo­toros Klubról, amelynek fi­zetett és társadalmi aktivis­tái — az utóbbiak vannak többen — tengernyi fáradság­gal engedélyeztették és fel­építették Csopakon a 73. sz. úton a gyorsasági motoros hegyipályát. Ám azt sem szabad elhallgatni, hogy Veszprém megye gazdasági és társadalmi vezetői messzeme­nőkig partnerek voltak a szervezésben. Adott volt tehát a lehető­ség, hogy a régi motoros, he­­gyiversenyek, például a tiha­nyi erőpróbák hangulatát fel­idézzék a résztvevők. Nem egészen így történt... Az első gondot a váratlanul rákezdő eső jelentette. Az égi áldásra a versenyzők a szo­kott módon reagáltak: átcse­rélték a minta nélküli gumi­kat mintás, vizes „papucsok­ra”. ' ‘­­— Zavar, hogy nem tudok viszonyítani — mondta Dra­­pil János —, mert sem ne­kem, sem a többieknek nem adják meg a futamidőket. Nem tudom, hogy lazsálha­tok, vagy jobban rá kell-e húznom a gázt. A második futamra azon­ban csaknem teljesen felszá­radt a 3 km hosszú aszfalt­csík. S ez okozta a gondot. A versenyzők ugyanis — a száraz pályáin rohamosan foszló vizes gumik helyett — visszacserélték volna a régi kerekeket, csakhogy a bírók meglehetősen szokatlanul­ kö­telezték az indulókat, hogy vizes gumikkal induljanak. Aki cserélt, azt kizárták a második futamból. Hiába motorozott akár pályacsúcsot is . .. A harmadik futamra végre mindent­ szabadon választ­hatott a gumik közül, s Dra­­pál János 1:19.67 perces idő­vel pályacsúcsot­ ért el. Ám — mint az a verseny végén kifüggesztett eredménylistá­ból kiderült — ez sem volt elég a győzelemhez. A papí­rokból azt is kiolvashattuk, hogy a 250 kcm-es sportgép­­osztályban Tóth István, az MZ-vel mindkét futamát biz­tosan nyerte Nauser Lajos előtt. A 125 kcm speciál ka­tegóriában Hársfai Lajos „megrázta” magát, a BBK versenysorozatán kitűnően motorozó Hagymási Lajost előzte meg mindkét felfutás­ban. A győztes Hársfai La­jos így értékelt: — Az edzé­sek után áttételt cseréltem, így 180 km per óra lett a Morbidelli végsebessége. Azt hiszem, ez segített a győze­lemhez. Eredmények. 125 kcm spe­ciál géposztály: 1. Hársfai (HPSE), Morbidelli 2:53.47,2. Hagymási (HPSE), Morbidelli 2:59.15, 3. Csősz (HPSE), Morbidelli 3:04.29. 250 sport­­génosztály: 1. Tóth (ZMMK), MZ 3:10.85, 2. Nauser (ZMMK) P-20 3:17.95, 3. Stefka (ZMMK), MZ 3:21.18. 250 speciál tzénosztály: 1. Ju­hász (ZMMK), Yamaha 2:41.94 2. Hársfai (HPSE), Yamaha 2:42.69, 3. Drapál (HPSE), Yamaha 2:44.17.

Next