Népsport, 1984. szeptember (40. évfolyam, 212-237. szám)

1984-09-01 / 212. szám

XL. 212. ♦ 1984. szeptember 1 Labdarúgás ) ÚJPESTI VAGY Egyenletes szerepléssel kilépni a nemzetközi porondra Szombaton délután „be­csengetnek” a labdarúgó NB I-ben is. A hosszú fel­készülési időszak után most már „felelniük” kell a játé­kosoknak. Mindabból, amit az elmúlt hónapokban ta­nultak, gyakoroltak. Szá­mot kell adniok arról, mennyit, s hogyan dolgoz­tak a nyáron, hogyan hasz­nálták ki az erőgyűjtés sza­kaszát. A szakemberek már az utolsó simításokat is el­végezték, s várakozástelje­sen ülnek le a kispadra. Milyen gondolatok között várja a rajtot, mire taksál­ja együttesét egyik patinás klubunk, az Újpesti Dózsa vezető edzője, Temesvári Miklós? Erről beszélgettünk a nyitány előtt.­­ Minden az edzői el­képzelések szerint alakult a lila-fehéreknél, rendezet­tek a sorok a bajnoki év kezdetén, avagy nem gond­talanul várja a kezdést jelző sípszót? — Bár jól indult a mun­ka, az NSZK-ban ideális körülmények között edzet­tünk és a­­ belgiumi nap­jaink is hasznosan teltek, aztán itthon is minden a terveknek megfelelően folyt, voltak jócskán gond­jaink is. Menet közben ki­vált a sorból egyik húzó­emberünk, Kisznyér, ezzel nagyon fontos fogaskerék hiányzik az együttes gépe­zetéből. Turőcsik három­hetes kiesése is nyomot ha­gyott teljesítményén. Ott volt még Kardos távozása is, tehát nem ment minden simán.­­ Mikor állhat újból csa­tasorba Kisznyér? — Még nem tudjuk, de nagyon bízom abban, hogy mielőbb rendbejön, s a csa­pat rendelkezésére áll.­­ A Kardos ügy végül is rendeződött, a válogatott já­tékos visszatért a Megyeri útra, tehát vele számolhat. — De nem velünk ké­szült, súlyfelesleg is van rajta, fogalmam sincs ar­ról, milyen az edzettségi ál­lapota, egyáltalán milyen formában van. Annak min­denképpen örülök, hogy nálunk maradt, remélem, zökkenőmentes lesz a visz­­szaállása az edzésmunkába, a csapatba. " A látszat arra enged következtetni, hogy erősö­dött az Újpesti Dózsa. Tö­­rőcsik nem szerződött kül­földre, több, válogatottat is megjárt futballista igazolt a klubhoz, mi több, nem egy fiatal tehetséget is meg­szerzett az egyesület. Így már-már a bőség zavarával küszködhet, s törheti a fe­jét azon, kit hagyjon ki rajtoló együtteséből. — Leigazoltuk Kerekest és Ebedlit, a két rutinos, jó­képességű labdarúgót. Előb­bi műtét után van, egye­lőre még egyéni edzésterv alapján készül. Ha teljesen felgyógyul, s ismét játékba lendül, minden bizonnyal gólokkal fizet a bizalomért. Várom ezt az időt, s számí­tok a csatárra. Ebedli szin­te a nyitányra érkezett, ne­ki is idő kell, míg beillesz­kedik. Mindenesetre szor­galmas, úgy tűnik, bizonyí­tani akar. Valóban sok jól csengő név van Újpesten, de a jól csengő nevekből nem mindig lehet igazán ütőké­pes együttest összeállítani.­­ Mi a legfontosabb ed­zői teendő? — Megtalálni a különfé­le adottságokkal rendelkező futballisták legideálisabb arányát. Mert ahogyan öt szervező játékossal aligha üdvözülhet egy társaság, ugyanúgy csak „darálókkal” sem boldogulhat. Ha a kö­zéppályán csak technikás játékosok dirigálnak, alig­ha kerülhetnénk el, hogy átszaladjon rajtunk az el­lenfél. De a támadósorban sem megy el három cselez­gető, finomkodó ember, oda is kell a lendületes, erőszakos, gyors támadó. — Ez utóbbival is ren­delkezik az Ü. Dózsa? — Úgy fest, Schróth sze­mélyében vérbeli vonalszél­sőt találtunk, aki valóban fut. — Mi van Törőcsikkel? — Megsínylette a sérülés miatti kihagyást. Nem ment neki a válogatottban sem, emiatt aztán jócskán meg­csappant az önbizalma. Ha ismét összeszedi magát erő­ben, tartásban, akkor újból erőssége lesz a Dózsának. · Mit vár az új bajnoki évtől? — Egyenletesebb teljesí­tést, mint az elmúlt baj­nokságban, s azt, hogy az Újpesti Dózsa ott végezzen az élbolyban, s ismét meg­nyíljon előtte a nemzetközi szereplés lehetősége. Temesvári Miklós NÉPSPORT 3 A REND ÉS A FEGYELEM MEGSZILÁRDÍTÁSÁÉRT A versenykiírás változásai Új bajnokság kezdődik szombaton a magyar labdarúgás élvonalában. Nem­csak azért lesz új az 1984—85-ös idény, mert a dolgok rendje szerint ismét el­kezdődik a sportág történetének soron következő mérkőzéssorozata, hanem azért is, mert meglehetősen viharos események után folytatódik a pontvadászat az NB I-ben. Az MLSZ — érthetően — nagyobb gondot kíván fordítani a rend és a fegyelem megszilárdítására, ezért az új versenykiírásban bizonyos változ­tatásokat vezetett be. Világjelenség, hogy nemzetközi szinten elszaporodott a rendbontás a labdarúgó­­pályákon, s­ az utóbbi esztendőkben ha­zánkban is sajnálatosan gyarapodott a sportpályákra nem illő jelenségek száma. Az MLSZ fegyelmi bizottságának meg­voltak ugyan az eszközei a büntetésre , pályabetiltás, mérkőzések zárt kapuk mögötti lejátszása, a­ találkozók semleges pályára utasítása —, mindezek azonban nem csökkentették radikálisan a rend­bontások számát. Az MLSZ elnöksége ezért — igazodva a nemzetközi szövetsé­gek gyakorlatához — újabb rendszabá­lyokat vezetett be, s az 1984—85-ös ver­senykiírást az alábbiakkal egészítette ki. Bajnoki vagy kupamérkőzéseken rend­bontások esetén:­­ a mérkőzés félbeszakadását okozó eset (bedobott tárgy eltalálja a já­tékvezetőt, partjelzőt vagy játékost) az egyéb intézkedések mellett 50—100 ezer forint büntetéssel jár. O valamilyen tárgy bedobása a játék­térre (üveg, kő, ki nem nyílt pénz­tárgépszalag stb.) 10—50 ezer forint bün­tetést jelent. A mérkőzés végén a pályáról történő levonulást zavaró rendbontás 10—50 ezer forint büntetést von maga után. Az összeget az MLSZ egységszámlájára kell befizetni. Sajnálatos módon igen sok gyenge színvonalú mérkőzést játszottak a leg­utóbbi idényben labdarúgásunk élvona­lában. A nem kívánatos jelenség meg­szüntetése érdekében az MLSZ elnöksége pénzbüntetéssel fogja sújtani a klubokat, ha a mér­kőzés színvonala alatta marad a mi­nimális követelményeknek. Ha a mérkőzés hivatalos ellenőre és já­tékvezető-ellenőre vagy játékvezetője je­lentésében beszámol a megengedhetetle­nül alacsony színvonalú játékról, akkor az MLSZ versenybizottsága a fegyelmi bizottság közreműködésével 500 ezer fo­rintig terjedő pénzbüntetést szab ki a vétkes egyesületre. Újdonság még, hogy az ilyen ügyekben négy napon belül döntést kell hozni a büntetés mértékéről, s az összeget — a fellebbezési idő lejárta után — azonnal be kell fizetni. A büntetésekből befolyt összeget az utánpótlás-nevelés fejlesztésére for­dítják. A versenykiírás kiegészítése — több meglehetősen „vitatható” sérülés bejelen­tése miatt.— leszögezi azt is, hogy a vá­logatott keretekbe meghívott játékos sé­rülése esetén is köteles megjelenni a csapat számára meghirdetett találkozó helyén és időpontjában. A sérülés ter­mészetéről a válogatott keret­orvosa az OTSZ bevonásával mond véleményt. Ugyancsak világjelenség a durvaság nagymértékű elterjedése a labdarúgópá­lyákon. Hazánkban is egyre több hason­ló, a játék folyamatosságát, s a játékosok­ testi épségét veszélyeztető jelenség ta­pasztalható az utóbbi években. Az MLSZ elnökségének elvi állásfoglalása feladat­ként határozta meg a durvaság elleni fo­kozott fellépést. A játékvezetők az új bajnokságban határozottabban figyelmeztetik a ma­gukról megfeledkező labdarúgókat, s a durvaságért kiállított játékosok a fegyelmi tárgyalásokon az eddigiek­nél súlyosabb felelősségrevonásra, ke­ményebb büntetésre számíthatnak. Nem árt tudni, hogy a sárga lapokat a játékosok magukkal viszik, tehát „szemé­lyi jellegűek”, s a következő idényben sem veszítik hatályukat. Ugyancsak meg­szívlelendő a labdarúgók és edzők szá­mára, hogy a büntetések összegét a ju­talmazási keretből vonják le. Volt némi zavar az elmúlt idény vé­gén a helyezések és a bajnoki sorrend ki­alakulása ügyében is. A versenykiírás most egyértelműen leszögezi, hogy — mi­ként az elmúlt idényben is — pontegyen­lőség esetén a végelszámolásnál az egy­más elleni eredmény dönt, s ha ez is egyezik, akkor szelektál a gólkülönbség, majd pedig a több adott gól. CSEPELI VACSORAM­ ire az öreg hazajött a gyár­ból, már terített asztal várta. Tegnap még szokás szerint a konyhában evett, ma meg az­ asszony ezzel fogadta: — Jóska, a szobában terítet­tem, végre együtt vacsorázunk hárman! — Józsi hazajött? — Igen, fürdik, három nap szabadságot kapott a parancsno­kától! A jól megtermett srác a haját dörgölve a törölközővel jött ki a fürdőszobából, mosolyogva meg­csókolta az apját: — Szia, irtó rendes a százados, mondta, ha jól sikerül a gyakor­lat kapunk szabit. Persze, nem egyszerre mindenki, a laktanya nem maradhat üresen, igaz? Jó­zsi, mondta, maga pénteken „té­­lakolhat”, tudom, hogy a bevonu­lás előtt meccsre járt az apjá­val, hát szombaton menjenek. Meséltem neki, tudod, hogy te játszottál, meg őrült nagy szur­koló vagy. Nem mondom — fé­sülte le koromfekete haját —, zrikálódott velem a balhé miatt, mert hogy csepeli vagyok, de mondtam, az is maradok. Ami volt, elmúlt, mindenki megkapta a magáét, punktum. Holnap hánykor indulunk a pályára? Az öreg szó nélkül bement a fürdőszobába, kezet mosni, de nyitva hagyta az ajtót és a sze­me sarkából figyelte a fiát. Visz­­szament és leült az asztalhoz. Az asszony hozta a tálat. A kedven­cük, tyúkhúsleves, gőzölgött ben­ne, az illata ingerelte őket, hir­telen még éhesebbek lettek. — Szóval, mikor indulunk, Fa­ter? — Én nem megyek meccsre — mondta lakonikusan a családfő. — Nem? Aztán miért? — Még kérdezed? Mindenki tudja, mi történt. Nem blamálom magam. Tőlem agyonüthetik őket. — A csepelieket? — Azokat. — Szép. Te nem akarod lezár­ni ezt a bundamókát, ugye? — Mókának nevezed! — az öreg kezében megállt a kanál. — Ez a legnagyobb disznóság volt, érted! Még hogy kimenjek a meccsükre. A fradisták ujjal mu­togatnának rám. Hogy nem sül le a bőr a képükről azoknak a lin­keknek ... — Ejnye, fater, nem védi őket senki, meg is kapták a magukét, de örökké nem lehet ezen rágód­ni! Az asszony türelmetlen lett. — Egyetek már, jó?! Egyetek! Z­öldséget, húst tett a tányér­jukba. Gusztusosan gőzöl­gött az étel, de nem sokat figyeltek rá. — Nem érdekelnek — mond­ta az apa —, nem érdekelnek és kész! — Attandez — szólt a fiú —, ugye így szoktad mondani, at­tandez, ha m­egállsz egy témánál. Remélem, nem gondoltad komo­lyan. Tíz évig fociztál, harminc éve meg drukkolsz nekik, erre most ugye, megyek horgászni meccs helyett... — Amit mondtam, megmond­tam. Nincs ott helyem. Eddig köz­tük éreztem magam, de ennek vége. Anya, add ide a sót, légy szíves! — Ide figyelj, Fater — ment fel a pumpa a srácnál —, nem lesz így jó, érted. A vétkesek megkapták a büntetésüket, a töb­biek meg, játszanak, oké? Meg­gyengült a Csepel? Meggyengült. Még nagyobb szüksége van a biz­tatásra! — Ujjongjon, aki ott lesz, én nem vagyok kíváncsi a csapatra. Elment a kedvem az egésztől. Nem beszéltem világosan? Azért jöttél haza, hogy felidegesítse . — Az ég szerelmére — ütött az asztalra a fiú —, pont a nyugdíj előtt zavarodtál meg? — Szájonkaplak, te! Most már az asszony is begu­rult: — Mi az istenen vitatkoztok, te mész meccsre, ő nem megy. Leg­alább itthon marad mázolni az ajtókat, mióta ígéri. Egyetek már, mert kihűl az étel, melegíthetem újra! A fiú izgott-mozgott a helyén, nem volt ereje nyugodtan lakmá­­rozni. — Nem akarlak megbántani, Fater, de gondolj csak a múlt­ra. Velem is megszerettetted ezt a sportágat. Jó, játékos nem let­tem, de nézni imádom. Meghal­tál érte mindig. Erre most csa­lódnom kell? Mi a francnak for­­dítsz hátat?­Bundáztak. Na és? Elítéli őket minden józan ember, de nem állhat le a bajnokság! Az olaszoknál akkora botrány volt, hogy belesántultak. Rossiékat a pokolba küldték, erre később vi­lágbajnokságot nyertek! Ha a balhé idején megölték volna a labdarúgást... Nézd, a katona­ságnál is ez volt a téma. De le­gyen már vége. Az isten áldjon meg, ne légy ilyen makacs. A csapatnak most van rád igazán szüksége! Ha kiderül a közért­ben, hogy lopnak, és lecserélik az alkalmazottakat, nem mész be vá­sárolni? — Rossz hasonlat! A fiú érezte, hogy jól gyúrja az öreget. Sínen van, menni fog a dolog. Előbb-utóbb enged az apja. — Csepeli gyár van, igaz? A csepeli pálya a miénk? A csapat kiáll? Mit akarsz még? Menjünk ki a meccsre, az egész különben nem változott! — A, a te szöveged ... — Fater, ha mindenki lógva hagyná őket, csak az ellenfél jár­na jól! Láttál már csapatot szur­kolók nélkül? Hogyan állnának talpra? A futball olyan nekünk, mint a kenyér. Nem halnánk nél­küle éhen, de miért nélkülözzük? Emlékszel? Mikor kis srác vol­tam, a térdedre ültettél és mesél­tél a nagyokról. Azt hiszem, azt mondtad, ez a játék olyan szép, mint a szerelem. Soha nem elég belőle. Ezt mondtad, vagy nem? — Hát... — Hánykor indulunk, öreg? A­z asszony megint felkapta a fejét. Már kifejezetten idegesen szólt rájuk. — Ezért főztem? Egyetek, mert rátok borítom az egészet vagy odaadom a szomszédnak. Mit a szomszédnak, kiviszem holnap a pályára a játékosoknak! Hirtelen egymásra nézték hár­man. — Te hülye kölyök, te — mondta az öreg —, három napja újságot sem olvasok, erre haza­jössz prédikálni! — közelebb ha­jolt, a szeme kitágult a kíváncsi­ságtól, a hangja letompult, mint­ha berekedt volna — Józsi... mondd az új összeállítást... Hámori Tibor

Next