Népsport, 1984. december (40. évfolyam, 289-313. szám)

1984-12-01 / 289. szám

Népsport AZ ORSZÁGOS TESTNEVELÉS­ ÉS SPORTHIVATAL LAPJA SZOMBAT, 1984. DECEMBER 1. • Ára: 1,90 forint • XL ÉVFOLYAM, 289. SZÁM. XXVI. SAKKOLIMPIA Végh-Alpor Sándor jelenti Szalonkából: Új sorozat kezdődik? DOBOLT" AZ EXVILÁ­GB­AJ­NOK... „No nem, ez a tempó hihe­tetlen” — mondja az ember, amikor megpróbál átcsusz­­szanni a túloldalra . Szaloniki főutcáján, az Egnatián. Az­tán­ lihegve beér a vásárvá­ros 13-as pavilonjába, ahol minden zaj szőnyegpuha, és minden suttogva kiejtett szó­kiálltásnak halli­k, s rájön, a levnti ben­zingőzös tempó szin­te csoszogás ahhoz ké­pest, a amit a XX­VI. sakk­olimpia menete diktál. A délelőtti­­ függőjátszmák egyikét Mádl Ildikó „vias­­kodta” a görög csapat máso­dik táblásával. Csütörtökön kezdték, délután háromkor, este, folytatták éjfélig, s né­hány óra alvás után pénte­ken délelőtt újra­ nekiültek. Ha hozzágondoljuk, hogy ez a tapolcai kislány november­ben múlt 15 éves, nem akár­milyen erőpróba ez a szá­mára. És a déli gangszó sem ho­zott döntést. Alighanem a magyar csajzat leghosszabb függőjátszmája lesz ez a par­ti. Tompa János, a kapitány elemezgeti utóbb, mit, hol, s hogyan kellett volna, s mit, hol­­és hogyan, kell majd az esti folytatásban. ,,Ildikó játszik a bolgárok ellen?” — kérdem, amikor­­egy óra tájban kiballagunk a csarnokból. Rossz kérdés volt, hisz előre tudhattam a nemleges választ, de azzal is tisztában voltam, mit je­lent az esti mérkőzés. Az esetleges győzelem már-már a lányok elé helyezheti a dobogót... A bolgároknak­­ eddig min­den sikerült. Verőci Zsuzsa mondta negyedórával később a szállodában: „Vojszka ed­digi kilenc játszmájából 7.5 pontot szerzett. Egyszerűen fantasztikus...” A férfiakra Spanyolország várt délután, Julba és Sax jött szemben a tengerparti sétányon, ebéd előtti sétát tartott. „Hogy áll fel a csapat?” — érdeklődtem. „Titok...” — és nevettek. Ez jó, gondoltam. Végül is az előző estén elvesztett Por­­tisch-függő után, a mieink­nek inkább orrlógatva kellett volna a szálló környékén „bolyonganiuk”. De nem. Nyoma sem volt a rossz­kedvnek. Pintér, az eddigi sikerem­ber oldotta meg végül a rej­télyt — mondta, hogy az alapcsapat játszik. Tehát: Portisch, Stibli, Adorján, Sax... A sétányba aztán feltűnt Kállai Gábor és Orsó Mik­lós, ők az előző napon fejez­tek be egy nyílt versenyt ugyanitt. Kállai második lett, Orsó valahol középen vég­zett. Csendben szotyolázgat­­tak, s hasonló tempóban sze­­mezget­ték az esélyeket. „A fiúknak ma nagyon kellene a siker! — mondtam. Aztán még hozzátettem, hogy szakmai alapja is­ legyen a kijelentésnek: — Ezek a spa­nyolok nem olyan erősek.” „Nincs olyan, hogy nem erősek — kontrázott Orsó mester. — Az izlandiak sem voltak azok, mégis megiz­­zasztottajk bennünket. Más­hol is tudnak már sakkozni. Nem lehet biztosra menni.” „Kis akkor?” — kérdeztem várakozóan. „Hát, ma nagyon kellene nyerni” — felelte. Ebben maradtunk, amikor elváltunk. Este aztán folytatódott a nagyüzem. A férfiak elöl, a legjobbak dobogós szektorá­ban ültek asztalhoz, a kivi­lágított demonstrációs táblán Portisch Beh­em elleni parti­ját követhettük. Érdemes volt követni. Nagymesterünk világossal viszonylag hamar „szétaprította” ellenfelének királyszárnyát. Eközben Rib­­li megállapodott egy döntet­lenben Fernandezzel. Sajnos, a többi táblán folyó „ügyek­ről” csak különböző kémek (Folytatás a 2. oldalon.) Porlisch Lajos LABDARÚGÓ NB / A forduló mérkőzése: Bp. Honvéd- Tatabányai Bányász Vasárnap már őszi bajnok lehet a Video­ton © Sok a sérült a Vasasban, Debrecenben „aratott” az influenza © A Bp. Honvédban hiány játéka húzódás, Esterházy szereplése megfázás miatt kérdéses A Sérüléshullám Tatabányán © Kurucz bevonult, ezért hiány­zik az ETO zalaegerszegi vendégjátékán . Az Ú. Dózsa sérültlistája: Kovács J., Ambrus, Sarlós, Törőcsik © Sérülés miatt kimarad az FTC és az MTK-VM első számú kapusa is . Sárga és piros lapok miatt három játékos hiányzik a Haladásból © 1972. május 23-i NB I-es fehérvári szereplésének (0-8) emléké­vel viaskodik az Eger (Beharangozunk a 3. oldalon) filf&gyar vív€­nók sikere MSécsben (Tudósításunk a 7. oldalon) Nagy sikert aratott a Klimova, Ponomarenko jégtánckettős (Koppány György felvétele) Búcsú a gálával Hozhat-e újat egy gála­műsor? Hiszen mindig ez a versenyek csúcspontja, itt már nincs izgalom, csak fel­szabadult, szép korcsolyázás. Egy-egy esés bocsánatos bűn, néha még kedves poénnak is számít. A Danubius-Thermal nagy­díj mégis rendhagyó gálával szolgált. A helyezetteken kí­vül ugyanis sok meghívott is jégre lépett. S természetesen úgy, hogy a legjobbak a leg­végén következtek. A vendégek között volt Simone Koch­, az NDK ifjú­sági világbajnoka, aztán az az Anna Kondiiseva, aki ja­nuárban Pesten­ még lekéste saját eredményhirdetését az EB-n, a VB-n, azonban már időben ott termett, ezüstér­me átadásánál. No és persze jött — csat­tanóként — Marina Klimova és Szergej Ponomarenko, a kettős, amely éppen Buda­pesten kezdte el annak ide­jén az éremgyűjtést. S jó­voltából a jégtánc minden árnyalatában gyönyörködhet­tünk. Voltak tüzes déli rit­musok, lírai dallam, no és persze Kálmán Imre zenéje, ahogy az már dukál Magyar­­országon. Ezzel a szép élménnyel ért véget a verseny, amely még nem mindenben volt tökéle­tes, a vége azonban nagyon jóra sikeredett, s ez pedig biztató a jövőre nézve. Mert hogy érdemes foly­tatni, az biztos ... (2. oldal.) \ | VANUMUS !? ’$4! \ TKSUMAL Tt&fm ! ­ Slun­giária—Sopiana Kupa nemzetközi férfi kézitalálatorna Lendületes játék, hatgólos siker a jugoszláv utánpótlás ellen A pécsi szurkolók még jól emlékeztek a válogatott el­múlt évi sikerére a Sopiana Kupán, és a torna kezdetére csaknem meglelt a Városi Sportcsarnok. A jugoszláv csapat bemutatásánál a több­ség meglepődött: hiányoztak az ismert, „aranyos” Los Angeles-i nevek. — Legjobbjaink klubj­uk kupaszereplése miatt nem jöttek el erre a tornára — mondta az érdeklődőknek Szlobodan Miskovics, a ju­goszláv csapat szakvezetője. — Úgy határoztunk, hogy ju­niorcsapatunkat indítjuk, de ebben a keretben szerepel hat olyan játékos, aki tagja az olimpia után megfiatalí­tott felnőtt válogatott keret­nek. Reméljük, nem okozunk csalódást! Válogatottunk úgy kezdett, ahogy a dinamikus jugoszláv fiatalok ellen kell: pillana­tok alatt két gól volt az elő­nyünk. Aztán úgy folytatták, mint­ha az olimpiai bajnok jugo­szláv együttes lenne az el­lenfél, mert a „plávik” rö­vid idő alatt egyenlítettek. Tíz percig együtt haladt a két csapat, majd gyors indí­tások végén Kovács Mihály és Iváncsikc rendre betalált az ellenfél kapujába. Hatgó­los előnyünknél már egyér­telmű volt, hogy itt nem le­het különösebb gond. Igaz, a félidő végére kissé „leült” a magyar csapat, de az előnyt így is tartotta. A második játékrész ele­jén egy-két remek akció is­mét tűzbe hozta a közönsé­get, de Kovács Mihály két­perces kiállítása alatt három gólt kaptunk. Időnként­ felpattant a kis­­padról Kovács László vezető­edző, mert hiba csúszott a védekezésbe, és a jól ledol­gozott helyzeteket nem min­dig sikerült eredményesen befejezni. Az edzői tanácsok aztán megnyugtatták a csa­patot, és minden ment to­vább a maga útján. Tartot­tuk az 5—6 gólos előnyt. A mérkőzés utolsó eseménye, hogy Oross és Jegenyés is hárított egy-egy hét­méterest. Végül is a várakozásnak megfelelő eredmény szüle­tett. Nem a legjobb össze­tételű jugoszláv válogatott­nál bizonyultunk jobbnak, de a magyar válogatott is átalakulóban van. Magyarország—Jugoszlávia 28-22 (13-7) V: Nusser, Koppé (hollan­dok). Magyarország: Oross — Iváncsik 3, GYURKA 5, KOVÁCS M. 4, Debre, MA­ROSI 5, Zsódi 2 (1). Cs: JE­­GENYÉS (kapus), Horváth G. 2, Vura 4 (2), Polgár 2, Kedves, Balogh I. 1. Edző: Kovács László, Katé Sándor. Jugoszlávia: Hadik — Va­­szics, GERATOVICS 2, Ma­­rinkovics 1, MEDVEGY 4, Manaszkov 4 (2), Szm­a­kovszki. Cs: Sztremecsko (kapus), Muratagics, KU­­KICS 2, Tomljanovics, FUC 7, Szpaszojevics 2, Babics. Edző: Szlobodan Miskovics. Kiállítások: 4—4 perc. Kétméteresek: 4/3, ül. 4/2. Az eredmény alakulása. 4. p.: 2-0, 7. p.: 2-2, 11. p.: 4-3, 17. p.: 8-4, 22. p.: 11-5, 35. p.: 17-9, 57. p.: 27-20. Kovács László: — A tanu­lás időszakában vagyunk, és ez a torna kitűnően alkalmas arra, hogy , megmérhessük, meddig jutottunk. A véde­kezésben voltak biztató je­lek, de még sok finomításra van szükség. Többször elő­fordult, hogy a játékosaink nem voltak szinkronban egy­mással. A gyors helyzetvál­­toztatásos támadásoknál is fel-felcsillant már valami, de nem egy alkalommal adó­sak maradtunk a helyzet ki­használásával. Hollandia—Bulgária 20-19 (10-9). V: Rabesch, Schwarz (osztrákok). Ld: Louwers 6, Groner 5, Hamers 4, VL Aposztolov 6, Masev 3. (A nap beszélgetése a 2. oldalon.)★ A rapszodikus hírügynök­ségi jelentések miatt csak a csapat hazaérkezése után vált teljessé a kép az NB I- es újonc O. Dózsa férficsa­­patának ausztriai túrájáról. — A már ismert brucki győzelmünk előtt Leobenben 35-26-ra vertük a területi bajnokságban szereplő he­lyieket — mondta Lévai Bála csapatvezető. — A másod­­osztályú N­C Rauppach ellen aratott 38-24-es győzelem után végül a kétszeres oszt­rák bajnok ATSE Wagner Il­ro együttese következett. A Vass Sándor vezette gár­da ellen a félidőben még 13-10-re vezetett, de végül 23-20-ra kikapott a még csak az alapozó időszak elején já­ró, fiatal csapatunk­.

Next