Népsport, 1985. április (41. évfolyam, 78-103. szám)
1985-04-01 / 78. szám
XLI. 78. ♦ 1985. április 1 Labdarúgás Kedden Vácott gólokat várunk utánpótlás-válogatottunktól A Népstadionban, a szobrok közötti térségen srácok kergetik a labdákat. A többes számba tett játékszer nem véletlenül került a mondatba, mert ameddig a füves térség tart, legalább nyolc csapat játszik. A toronyépület felől melegítőbe öltözött játékosok jönnek. Elöl Bicskei Bertalan utánpótlás-kapitány, a sort segítője, Piski Elemér zárja. Gyors eligazítás következik, aztán elkezdődik a foglalkozás. A grundfocisták illedelmeesen átadják a terepet, leülnek a szobrok tövébe, s figyelik a játékosokat. Egymást követik a gimnasztikai gyakorlatok. Közben Piski Elemérrel váltunk néhány szót. A program felől érdeklődünk. Igazán nem lehet panasz arra, hogy kevésbé változatos. A keret tagjai csütörtök este találkoztak. Pénteken két edzés is volt.. Az egyik a Szőnyi úton, a másik a Tatai úti BVSC-pályán. Délelőtt taktikai gyakorlás folyt, délután pedig mérkőzésszerű elemeket sulykoltak igen intenzíven. Sok támadást vezettek a széleken és fárasztó volt a játék, amelyet nyolcan hat támadóval szemben próbáltak. Éppen ezért szombaton kicsit kevesebbet „markoltak”. Amit csináltak, azt intenzíven és gyorsan végezték. És ami különösen szembetűnt, igen jókedvűen. Nem véletlen! Tavasszal új sorozat kezdődik. Még minden lehetséges az EB-selejtező csoportunkban. Már ami az elsőséget illeti. Egy látszik teljesen bizonyosnak: vagy a magyar, vagy a holland csapat jut az utánpótlás EB-n a legjobb nyolc közé. A keddi, Vácott sorra kerülő találkozón sok függ attól, hogy ha nyer, milyen különbséggel teszi ezt együttesünk. A várható folytatás ugyanis igencsak fogcsikorgató lehet A, csapat két hét múlva Ausztriába, Fürstenfeldbe megy. És a végén a csoportrangadóra jönnek a hollandok. Addigra minél több pontot és gólt kell „begyűjteni.” Közben a játékosok gyorsan felszedelőzködtek, s elindultak fürödni, majd gyúrás következett Tóth Kálmán szakavatott keze fürgén dolgozott. A Honvéd egykori kitűnősége éppoly precízen végezte munkáját, mint annak idején a pályán. Bicskei és Piski még maradt. Várták a különóra résztvevőit: Tópart és Pintért. A szombathelyi fiú főiskolai neccset játszott, ezért kihagyta a pénteki napot. Pintér, a Ferencváros középhátvédje pedig sérüléssel bajlódott korábban, ezért felmentést kapott. Most pótolnia kellett mindent. Miközben vártuk a két futballistát, bő negyedóránk volt a beszélgetésre Bicskeivel. Először természetesen a ciprusiakról. Közvetlen tapasztalataim vannak ellenfelünkről — fejtegette Bicskei. — Tavaly decemberben mi játszottunk velük, röviddel ezelőtt pedig Hollandiában néztem meg őket. A hollandoktól 5-0-ra kaptak ki, de az eredmény kicsit csalóka. Az első félidő utolsó percében kapták az első gólt, s lényegében a második játékrészben kerekedett felül a hazai csapat. A szigetországiak hősiesen védekeztek, s ha mód nyílt rá, veszélyes ellenakciókat vezettek. Mi felkészültünk ellenük. Úgy vélem, ha mindenki megteszi a magáét, nem lehet különösebb gond! Az eredmény felől nem is érdeklődtünk. Mindenki joggal várja el a sikert és a gólokat, bár tudják a szurkolók is, előbb meg kell törni az ellenállást. Az összeállításról is szólt Bicskei: — Még nem döntöttem, hogy a három túlkoros közül melyik kettő kerül a kezdő csapatba. A keret: Gelei, Kozma, Pintér, Balogh Tibor, Fabulya, Topor, Kincses Sándor, Vincze, Mészáros, Plotár, Kovács Kálmán, Gróf, Rezi, Katzenbach, Kovács Imre, Zsínka, Lippai. A két játékos közben befutott, s jó órán át keményen edzett a két szakvezetővel. Az utánpótlás egyébként vasárnap Váccal ismerkedett és kétszer is edzett a mérkőzés színhelyén. Hétfőn hatvanperces edzés szerepel a műsoron, kedden délelőtt pedig taktikai értekezlet. És röviden a vendégekről. Szombaton gyakoroltak először Magyarországon. Takisz Haralambosz edző elmondta, hogy a Páfoszban 3-1-es vereséget szenvedett csapatból csupán öten maradtak hírmondónak. A többiek új fiúik. Végezetül a csoport állása: 1. Hollandia 3 2 1 - 6-0 5 2. Magyarország 3 2-1 5-2 4 3. Ausztria 3-21 1-3 2 4. Ciprus 3-122-91 A Vácott kedden 16.30 órakor kezdődő találkozón a lengyel Czemarmazowicz fújja a sípot. Segítői is lengyelek: Gloss és Orlowski, V. B. Hárman az utánpótláskeretből. Balról Kozma, Kincses Sándor és Plotár bemelegítés közben (Koppány György felvétele) A limasszoli vendéglőtulajdonost egyhamar nem felejtem el. A köpcös, bajuszos ember kollégámtól és tőlem tudta meg, hogy másnap 6 órakor VB-selejtező lesz a városban Ciprus és Magyarország válogatottja között. Amikor azonban, hírül vette az eseményt, kijelentette, hogy imádja a focit és ott lesz a stadionban. A biztonság kedvéért azért még megtudakolta, hogy reggel vagy este hatkor kezdődik a találkozó, merthogy úgy készül . . . Hát, van ilyen is a szigetországban. Ugyanakkor van egészen fanatikus, nagyszámú szurkolósereg is a bajnoki mérkőzéseken. A hozzáértők lekicsinylően legyintettek a válogatott meccs 12 ezres lelkes serege láttán, mondván, hogy egy rangadón ennek több mint a duplájais kimegy a stadionokba, a többiek pedig a zárt kapuk előtt szentségelnek, hogy képtelenek bejutni. Hogy mit látnak a szerencsés jegytulajdonosok, azt Magyarországról nehéz megítélni. Mert a tavaszi mélyszántás utáni állapotra emlékeztető játékterek nem ígérnek fejedelmi látványosságot az ínyencek számára. Ezek a pályák mégis a gyerekek álmaiban szerepelnek, ők a „fűre” ugyanis nem léphetnek. Az ifjúsági csapat — egyet, legfeljebb kettőt tart fenn a klub — magyar szemmel vizsgálva — elképesztően rossz körülmények között gyakorol, edzőik legtöbbje alig-alig konyít valamit a korszerű edzésmunkához. De hát a „menők” sem épp sztárokhoz méltó módon élnek. A szó legigazibb értelmében amatőrök, legfeljebb némi prémiumot kapnak győztes meccs után. Egyébként valamennyi első osztályú focista napi hat és fél órát dolgozik, utána bekap valami harapnivalót és rohan az edzésre. A válogatottnál némiképp más a helyzet. A jelentős mérkőzések előtt néhány napos edzőtáborba vonulnak a legjobbak. Persze, csak a görögök. A törökök a demarkációs vonalon túl rendeznek maguknak bajnokságot, oda a szövetség görög ajkú vezetői nem mennek érdeklődni. Szavvasz Kosharisz, a csapatot Magyarországra kísérő három újságíró egyike el is mondta, hogy ha netán egy Maradona-szintű zseni kergetné „odaát” a labdát, akkor sem lenne semmi esélye, hogy magára húzza a válogatott mezét. A 14 első osztályú csapatban szereplő görög ajkú játékosoknak viszont igen. Sőt, még prémiumot is kapnak. Ha például szerdán legyőzik a mieinket, fejenként 800 dollár üti a markukat... Csakhogy erre vajmi csekély az esély, Ciprus válogatottja ugyanis — szó sincs róla, hogy elkiabálnánk! — rendszeresen veszít külföldön, a különböző selejtezőkön, s végül is rendre pont nélkül, az utolsó helyen végez. Gyötrelmes dolog lehet. Az emberben fel is merül a kérdés: mi szükségük lehet az ilyesmire? Hiszen még féljózan számítgatás szerint sem lehet csöppnyi esélyük valahol a továbbjutásra. Takisz Tsamadosz, a három újságíró közül a második, aki, miként társa is, csak másodállásban foglalkozik a betűvetéssel (tulajdonképpen postatisztviselő), így beszélt erről vasárnap délelőtt a BVSC- pályán : — Tudja, ez nálunk nem szakmai, hanem politikai kérdés. Az állam szinte valamennyi jelentősebb külföldi rendezvényre elküldi polgárait. Legyen az esemény akár Dél-Amerikában, akár Ázsiában, mi ott vagyunk akkor is, ha énekelni kell, akkor is, ha táncfesztivál van, de akkor is, ha a futballisták méretnek meg. Ott vagyunk, mert ott kell lennünk. Ott kell lennünk, mert azt akarjuk, hogy a világ tudja meg: létezünk, vagyunk, és hogy a ciprusiak minden iránt érdeklődnek! Persze, az sem baj, ha a külföldiek megismerik csodálatosan szép szigetünket. Rájönnek, megéri ellátogatni arrafelé, s ezzel hozzájárulnak egyre fejlődő idegenforgalmunk fellendítéséhez. Meg aztán mi is ismerkedünk a világgal. Én például most vagyok először Magyarországon, de mondhatom, egészen másképp képzeltem el. Budapest gyönyörű világváros! És meglepett az is, hogy mindent lehet kapni. Mint bárhol Nyugaton. Tele vannak az üzletek áruval, az emberek jól öltözöttek. .. vagyunk ha énekelni kel! Jó az ilyesmit tudni, ha egyszer otthon például Magyarországról esik szó... Érthető és teljes mértékben elfogadható álláspont. Még mielőtt azonban bárki kedélyes játszadozásnak fogná fel válogatottunk szerdai megméretését, kéretik visszaemlékezni a límasszoli kínkeserves kilencven percre! És az sem akármi, amit az ember az edzéseken láthat. A BVSC- pályán vasárnap délelőtt ugyan nem volt csontkemény párharc, izzasztó vágták sorozata, jobbára Rétairamban gyakoroltatta Panikosz Isakova a szerdán követendő taktikát. Az az odaadó áhítat azonban, amellyel a játékosok figyelték mesterük minden szavát , bizonnyal gondolkodóba ejtene mindenkit... Szabó Illés NÉPSPORT 3 Gyakorlómérkőzés, szauna, pihenés Vasárnap délután négy óra. Tárcsázzuk a tatai edzőtábor számát. A központos néhány pillanat múlva jelentkezik, s kapcsolja a magyar válogatott vezetőit. A vonal végén Egervári Sándor, a csapat technikai vezetője. • Hogyan telnek az órák az edzőtáborban? — kérdeztük tőle. — Szombaton délután gyakorlómérkőzést játszottunk Tatabányán, a hazaiak vegyescsapata ellen. Vasárnap délelőtt úszás, gyúrás és szauna szerepelt a programban. Délután pedig pihentek a játékosok. • Az idegenlégiósokkal mi a helyzet? — Szokolai vasárnap délelőtt már megérkezett, délutánra jelezte érkezését Nyilasi Tibor. Esterházy hétfőn reggel fut be hozzánk, így lesz teljes a létszám a ciprusiak elleni keretben. 9 Mit terveznek a szerdai mérkőzésig? — Hétfőn és kedden is délután tart edzést Mezey György szövetségi kapitány. — Milyen a hangulat? — Kitűnő! Úgy érezzük, gyorsan ráhangolódott a társaság erre a fontos VB-selejtező mérkőzésre. Ezután a technikai vezető kérdezett. Az után érdeklődött, mi újság a ciprusiaknál és a magyar utánpótlás-válogatott körül. Örömmel nyugtázta, hogy Bicskei csapatában is mindenki egészséges és jó a hangul... Akárcsak Tatán. Maradona a miénk lesz? Hír: Maradona, az Olaszországban futballozó argentin csillag nálunk kívánja folytatni pályafutását. A szenzációs bejelentést követően azonnal meglátogattuk a szupersztárt. Nápolyi villájában hosszas keresgélés után meg is leltük, mégpedig az épület negyvenharmadik szobájában. Éppen az NB I legutóbbi fordulója után készült tabellát tanulmányozta — Helló, Diego! — köszöntöttük. Barátságosan integetett. ■f Adios. Mi járatban? — Meglepő átigazolási terve miatt vagyunk itt — mondtam, és mindjárt kérdeztem is: — Igaz, hogy magyar csapathoz akar szerződni? Most ő csodálkozott. -f Miért? Mi ebben a meglepő? — Már maga a tény. Mármint hogy egy külföldi világnagyság nem milliomos klubot választ. Legyintett. -f Nem minden a pénz! Számomra például sokkal többet jelent a nyugodt környezet. Itt, Nápolyban egyszerűen nyomasztó az élet. Nincs egy szabad percem, nyugodtan már levegőt sem vehetek. Ha hiszi, ha nem, edzésre úgy járok, hogy hátul kimászom a kerítésen. A kapu előtt ugyanis szinte egész nap ezrek várnak, hogy megsimogassanak, vagy autogramot kérjenek. Az utcán nem mutatkozhatom, mert megrohannak az imádók, el akarják vinni az ingemet emlékbe. A meccsen nyolcvanezren ordítanak torkuk szakadtából, de úgy, hogy majd megsüketülök. A mérkőzés végén csak másfél óra múlva tudok kijönni az öltözőből, akkor is rendőri kísérettel, mert a sok őrült mindig elhatározza, hogy a vállán visz végig a városon. Mindig ez a rumli, ez a felhajtás ... — Mit vár a magyarországi vendégeskedéstől?- Elsősorban nyugalmat. Maguknál nem kellenek testőrük, nem kell álszakán, nyugodtan sétálgathatok az utcán, s az a néhány ezer néző sem csinál olyan cirkuszt. — Talált már egyesületet? + Tulajdonképpen még gondolkozom, hol jelentkeztem. Minden valószínűség szerint a SZEOL AK-hoz próbálok majd leszerződni. — Miért nem egy patinásabb klubot keres? + Gondolja, hogy oda is beférnék? — Esetleg — nyugtattam meg, majd arról faggattam, hogy mit kér a szerződés aláírásáért? + Nem vagyok igényes. — Ez megkönnyíti az átigazolását. Ilyen villára például ne nagyon számítson. + Nem is kell. Csak arra jó, hogy naponta többször is eltévedjek benne. Egy szövetkezeti lakás is megteszi. Ami a prémiumot illeti, az sem érdekel különösebben. Majd dolgozom, s délutánonként, munka után, tréningezem. — Milyen munkára gondol? — Lehetőleg fizikaira. Szerelem ugyanis az egészséges testmozgást. Például villamost is vezethetek. Van érzékem hozzá. — Ez nehéz lesz, mert az élvonalban nálunk is szerződtetett labdarúgók szerepelnek. + Akkor elmegyek egy kiscsapatba. Ott nyugodtan dolgozhatok. — Az a gyanúm, nem fog menni ez a klubcsere. + Már miért ne menne? — Mert március 31-én lejárt az átigazolási időszak. - Akkor is jövök! Ebben maradtunk. Elköszöntem, ő az újságba mélyelt. Az ajtóból láttam, hogy a területi bajnokságok állását kezdte tanulmányozni, 1985. április 1. v. s. SZAKKÖNYV ...dőre az..iléri., JJért MÉSZÖLT tilALMAK