Népsport, 1985. december (41. évfolyam, 286-311. szám)
1985-12-20 / 302. szám
XLI. 302. ♦ 1985. december 20. 13 labdarúgás Dobogóm vágyik a Zalaegerszeg Zalaegerszegen, majd Miskolcon bőven kínálkozott arra alkalom, hogy a ZTE vezetőivel és játékosaival még közelebbről megismerkedjem. Az érzelemhullámzás sok jelét sikerült felfognom. Éreztem Balázs és Nagy Imre izzó türelmetlenségét, Czigány Csaba, Soós, Gass, Sipos fegyelmezettségét. És hallgattam a mindig higgadt szakosztályelnök, Pados Zoltán, s a korrekt edző, Gellei Imre nyugodt helyzetelemzését. Minden beszélgetésünk egyetlen kérdés körül zajlott: lesz-e kupacsapat a ZTE-ből? Ha jól emlékszem, tavaly vetődött fel először, hogy a kék-fehérek minőségileg más kategóriába szeretnének végre lépni. Az előkészületek már évek óta folytak, de igencsak apró lépésekkel haladtak. Az idén aztán kimondták: ki kell jutni a nemzetközi kupaporondra. Önbizalom helyett kishitűség Úgy hozta a véletlen, hogy éppen akkor érte a legnagyobb csalódás a vezetőket, s persze a csapatot is, amikor úgy vélték, minden rendben. így volt ez például a Debrecen ellen Zalaegerszegen. Előtte Pécsett 0-2-ről nyert a zalai együttes 4-2-re. Ám jött a Debrecen, és saját otthonukban megverte a kékeket. Méghozzá megérdemelten. Megtört a lendület, elúszott a hazai veretlenség. Egyszerűen annyi történt, hogy mindenki elkönyvelte a sikert. Előre. És a „gyorsaság” hamar visszaütött. Szenvedett a társaság a Csepel ellen, majd súlyos egyéni hibák miatt kikapott a Fáy utcában. Akkor sokakban felvetődött: bármennyire is jónak tűnik a negyedik helyezés, azért még sok minden nincs rendben. A ZTE nem tudja venni azokat a buktatókat, amelyeket simán átléphetne. Még ugrania sem lenne muszáj. A nagy gonddal felépített, kialakított önbizalom gyorsan elszállt, helyébe a kishitűség lépett. Pedig az NB I mostani mezőnyében sokat el lehet érni jó összpontosítással, fegyelmezett, tudatos játékkal. Ehhez a kisiklás-motívumhoz csatlakozik a teremtornán elszenvedett vereség: a Tatabánya meg tudta lepni a zalaiakat. Éppen a cél előtt. Látni kellett volna az arcokat meccs közben, majd a vereséget követően. Vajon kikben merült fel, hogy csak saját magukat hibáztathatják? Az elmaradt siker azonban hasznos is lehet . .. Ha egyszer majd mindenki elhiszi, hogy nem elsősorban objektív okok vezettek a balsikerhez, hanem nagyon is számonkérhető egyéni hibák. Kijutni a nemzetközi kupaporondra A csapat vezetői jól menedzselt, a megye vezetőitől is támogatott társaságot irányíthatnak. Jó közegben élnek a játékosok. A lehetőséget megkapták, s az egyesületen belül kiemelt szerephez jutottak. A nemzetközi szint elérésén sokan munkálkodnak. A szakosztály elnöke és a csapat vezetőedzője beszélgetéseink során minden alkalommal új „fejezettel"’ toldotta meg a képzeletbeli ZTE-enciklopédiát. Mindketten említették, hogy Zalában nemzetközi kupameccsekre vágynak a nézők. Mindezt megfogalmazták a szurkolói ankéton, beszélgetéseken. Ám mindenki belátta, ehhez új csapatot kell kialakítani. A vezetőedző hozzálátott az átszervezéshez. Kereki, majd Török elszerződött külföldre. Másokat — javaslatára — elengedtek, sőt eltanácsoltak. Volt köztük fiatal és idősebb labdarúgó egyaránt. Nem a korukat nézték! Nem. Elsősorban felfogásukat, s azt, hogy végre tudják-e hajtani az elképzeléseket. Komrád, Házi, Major, Csepregi, Takács, Horbor és még jó néhányan máshová kerültek. Megmaradt a két idősebb játékos, Soós és Gass, Obe éppen úgy beleillettek az elképzelésekbe, mint a huszonéves Czigány, Páli, Molnár, Sípos, aztán a középkorosztályhoz tartozó Péter és Nagy Imre. kollégák figyelmeztettek arra, ne értékeljem túl, ami történt. És erről győzött meg a szakosztályelnök és a vezetőedző is. Kibontakozóban van ugyan a ZTE új formája, de még nincs minden rendben. Gyakorta kerül porszem az olajozottnak hitt gépezetbe, így például a csapat ma még túl sok gólt kap. A Csepregi—Pecsics középső kettősnek még fejlődnie kell. Jobbhátvédben Varga és Molnár váltja egymást. Péter, aki ma már állandó válogatott, néha megfeledkezik a védekezésről. A középpályás sor és a támadóhármas jelenti a kékek fő erejét. Galántai, Czigány, Soós, Sipos komoly értéke a csapatnak. Fazont tudnak adni az alakuló ZTE-nek. El kell ismerni, kevés együttesnek van ilyen dinamikus, jól szervező, s időnként már védekezni is tudó középső csapatrésze. Elöl — s erről egy volt vérbeli csatár, a pályaedző Szabó Rezső beszélt — két remek szélsője is van a csapatnak. Nagy Imre, s az egyre inkább belelendülő Páli rendkívül ügyes, tudatos játékos. Nem véletlen, hogy a Honvéd után a ZTE rúgta a legtöbb gólt. Amit Szabó Rezső is hiányolt: nincs gólerős középcsatára a csapatnak. Leginkább Gasst és Soóst szerepelteti a támadósor tengelyében Gellei. Erre a posztra is „érkezik” az utánpótlás, lassan beérhet Farkas, vagy a két Kovács valamelyike. S vannak-e még további nevek az edző noteszában — Nagy Tamás, Rózsa, Vidos, hogy néhányat említsünk. Úgy tűnik, a belső építkezés lassan befejeződik. Át lehet állni a csiszolásra, a csapatrészek „összedolgozására ". Átszervezés idején lehet-e egyáltalán nemzetközi szintről álmodozni? A zalaiak azt mondják, igen. Tulajdonképpen a negyedik hely alátámasztja ezt. Úgy vélik a vezetők, s a játékosok is, a Rába és a Pécs közül valamelyiket meg lehet előzni! Már csak azért is, mert a tavasszal többször játszanak otthon. Az eddigi 19 fordulóból tizenegy jutott házon kívülre és csak nyolc otthonra. Gellei hosszú listát sorolt a tervekről. Januárban teremtorna következik az NSZK-ban, aztán több mérkőzés Jugoszláviában. Később jön a Pannónia—Zala Kupa nyolc csapattal, közöttük négy külföldivel. Olyanokkal, mint a Dinamo Kijev, a Dynamo Berlin és a Legia Warszawa. Ha lehet, a szabadban is megmérkőznek. Edződni, tapasztalatokat szerezni — ez a leglényegesebb. Szokni a nemzetközi légkört, ismerkedni a nemzetközileg is jegyzett klubok stílusával. Sokan például egyenesen esküsznek arra, hogy a ZTE-nek nagyon jót tesz az évek óta tartó jugoszláviai kapcsolat. A nyáron aztán ismét szeretne részt venni a csapat az Intertotó Kupa küzdelmeiben. Sokat tapasztaltak a hat meccsen — állítják a vezetők. Be kell vallanom, a klubnál folyó szisztematikus munka tetszik, s a tervek is reálisnak látszanak. Ám kísért a múlt, a cél előtti gyakori megtorpanás. És ilyenkor a mármár visszaszerzett közönség újra felzúdul, szid, elfordul. Míg egy jó tanács meccs előtt. Előadó Gellei Imre, a hallgatók Péter Zoltán és Czigány Csaba (Koppány György felvétele) Igényesség és türelem A nemzetközi kupákhoz az út a ZTE számára is — az MNK-n kívül — a bajnokságon keresztül vezet. Sokan úgy tartják, már kialakult a kékek sajátos stílusa. Érdekes módon a csapatot sokat látó A közönségnek kell játszani! A korábbi csapat elveszítette a közönségét, s igaz, sokszor nem számított, hányadik lesz az együttes! Egy-két hely lefelé nem osztott, nem szorzott. Most viszont mindent megtesznek a közönség viszszaszerzéséért. Amikor csak tehetik, elmennek a szurkolókhoz, figyelmesen meghallgatják véleményüket. A közönséget azonban mindennap meg kell nyerni. Mégpedig játékkal. S a zalai publikum most már nem fogad el más helyezést, mint a dobogót. Ebben az esetben talán megbocsátja az MNK-fiaskót, és az MLSZ-torna döntőjében elszenvedett vereséget. Mert akkor esetleg a világ nagy stadionjainak egyikében is „látogatást tehet” csapata. Varga Béla NÉPSPORT 3 Százszázalékos rokonszenv (Folytatás az 1. oldalról) hamisítatlan magyar szerelésiben futhattak ki a két csapat előtt a pályára. A két — 9 és 7 éves — fiúcskával ezen az estén madarat lehetett volna fogatas. Játékosaink természetesen viszonozták a rokonszenvet, és a két kabalafiúval fotóztatták magukat. Csapatunk teljesen új felszerelésben lépett pályára: a Mundialra tervezett mezben, nadrágban és sportszárban pompázott a Mezeggárdra. A teljesen szellős, ritka szövésű mez egészen biztos, hogy népszerű lesz a labdarúgók körében a mexikói melegben. Válogatottunk a következő összeállításban lépett pályára: Andrusch — Sserédi, Hiszti L., Balog, Péter (Sallai, a 16. p.) — Nagy J. (Gyimesi a 46. p.), Fitos, Bétári — Kovács (Kiprich a 46. p.), Mészáros (Bognár a 46. p.). Hajszánszán huszonkét méteres bombája a felső kapufán csattant, és a közönség változatlan rokonszenvvel köszöntötte a magyar akciókat. Tapssal, bekiabálásokkal fűszerezte Détáriék snáp húzásait. A 01. percben Bognár jobb oldali pontos beadását Détári nyolc méterről lőtte a bal alsó sarokba. 3- 0 öt perc múlva a hazai csapat felső kapufájáról jött vissza a labda, igaz, most egy hazai hátvéd „felszabadítása” nyomán. Csodálatos dolgokat művelt a magyar csapat, úgy focizott, hogy a leoniaik percekig labdához sem értek. Csakúgy, mint Spanyolországban , amikor az ellenfél elrúgja a labdát, vagyis kigurigázza a másik csapatot —, a mexikói közönség is harsány „allé” kiáltással fejezte ki tetszését a magyar csapatnak. Két perccel a befejezés előtt Hajszán 35 méterről a kifutó kapus feje fölött lőtte a válogatott negyedik gólját. 4- 0 A 90. percben Marcos révén megszerezték a leoniak a becsületgóljukat. 4-1 A jótékony célú mérkőzés a humanitáson túl, remali hírverése volt a magyar labdarúgásnak. Ehhez jó partnernek bizonyult a sportszerű, futballt értő leoni közönség. Vagyis a Mundialra a magyar válogatott már régi, kedves ismerősként térhet vissza a városba. A mérkőzés után többszáz szurkoló állta körbe a magyar csapat autóbuszát. Nemcsak a szurkolók, hanem még a posztoló rendőrök is megtapsolták játékosainkat. A válogatott keret az első perctől kezdve irányította a játékot, és nemcsak jól, hanem bizonyos időszakokban látványosan is játszott. Nagy J. egy-két szép labdaátvétele, indítása, Détári több keresztlabdája azonnal mellénk állította a közönséget. Aztán Hajszán elfutása, majd húszméteres, hatalmas lövése már meghozta az első nyíltszini tapsot. A leoni csapat is vezetett több ügyes támadást, nem véletlenül, hiszen a tavalyi bajnokságban a negyedik helyen végzett az együttes. A leoni stadion talaja lehangoló képet mutatott. Az eddigi mexikói pályákhoz hasonlóan ez is dimbesdombos volt. Nem is beszélve a világításról, amely egy az egyben megfelelt a monterreyi pályáénak: itt is nyugodtan bujkálhattak volna a játékosok, anélkül, hogy a szövetségi kapitány észrevehette volna bármelyikük eltűnését. A 25. percben Kovács Kálmán egyedül tört a kapura, de a kapusba lőtt. Egy perc múlva már nem hibázott, s tizenkét méterről, félfordulattal lőtt a bal alsó sarokba. 1-0 Herédi Attila is kitűnt néhány jóütemű közbelépésével, felfutásával, bár olykor túlzásba vitte a játék cifrázását. Változatlanul szóltak a gyönyörű tenorhangok, „dolgozott” a dob és a kolomp a leoni törzsszurkolók szektorában. A 35. percben Détári két szép csel után huszonöt méterről óriási lövést eresztett meg, ám a kapus bravúrral védett. Két perc múlva Péter Zoltán húsz méterről lövésre szánta el magát, és a jól eltalált labda villámként vágódott a hálóba. 2-0 A leoniak technikás, tipikusan latin-amerikai futballt játszottak. Ha csak tehették, egy szép cselért feláldozták az összjátékot is. A második félidőben az átszervezett magyar válogatott méginkább fokozta az iramot. Az 55. percben Hat-két nyilatkozat a mérkőzésről. Carlos Diaz, a leoni klub elnöke: — Nagyszerű játékot produkált a magyar válogatott, és egyértelműen elnyerte a közönség szimpátiáját. örülünk annak, hogy ez a rokonszenves csapat hozzánk került. Szeretnénk jó házigazdák lenni a világbajnokság idején is. Jaime Rodriguiez régi ismerőse Garabáéknak, hiszen a spanyolországi Mundialon, 10-1-es győzelmünknél ő volt a salvadori csapat középhátvédje, most a León profi játékosa. — Őszintén szólva örülök, hogy kimaradtam a magyarok ellen, úgyis elég keserves emlék az a tíz gól. De kicsit fáj is a szívem, hogy sérülésem miatt most nem tudtam pályára lépni, mert igazi fesztiválhangulat volt. Egy hírverő mérkőzésen ilyen kedvesen kell szerepelni, mint ahogy a magyarok tették. Egészen biztos, hogy sok új barátot szereztek Leonban. A magyar válogatott csütörtökön reggel Leonból Mexikóvárosba repült, ahol a délutánt városnézéssel töltötte. A péntek reggeli hazaindulásig a reptér közvetlen közelében lévő Holliday Inn Aeroporto Hotelben lesz az utolsó mexikói főhadiszállás. BALOG TIBOR — Jól játszott, gólt készített elő PÉTER ZOLTÁN — A befejezésekhez is odaért