Népsport, 1985. december (41. évfolyam, 286-311. szám)

1985-12-01 / 286. szám

XLI. 286. ♦ 1985. december 1 A3 Labdarúgás Egyesületi mérleg a hosszúra nyúlt őszről Hagyományainkhoz híven ezúttal is megkérdez­tük az NB I-es edzőket, hogyan vélekednek az el­múlt időszakról. Ezt a gyorsmérleget követi majd az a látogatássorozat, amelynek során valamennyi klubot felkeressük, és igyekszünk képet adni a szakosztály életéről. Első lépcsőben tehát halljuk a szakvezetők véleményét. O Milyen tervet készítettek a hosszúra nyúlt őszi idényre? Mit vártak a bajnokságban, az MNK-ban és a nemzetközi porondon? O Az cskpzelésekből mi valósult meg? Melyek azok a területek, ahol nem tudtak előbbre lépni, mi okozott gondot? © Milyen szakmai tapasztalatokat vont le a 19 forduló kapcsán? O Kik azok, akik leginkább segítették elképze­léseinek megvalósítását? Kik okoztak csaló­dást? © Mit csinálnak március 1-ig, a tavaszi idény folytatásáig? — Tizenkilenc forduló után közel ötvenszázalékos a teljesítményünk. Rette­netesen nehezen jutottunk el idáig. Sok buktatót kel­lett elkerülünk. Az MNK- ban a tizenhat közé jutot­tunk, ami önmagában nem kudarc, de nem is jó ered­mény! A csapat kialakítá­sánál nehézséget okozott a még rutintalan, de törekvő új fiúk beépítése. Ők a kritikus mérkőzéseken meg-meginogtak. Ezenkívül nem mindenki és nem mindjárt értette meg, hogy a csapat csak a saját ere­jére támaszkodhat! Sajnos, sok volt a sérültünk, Pa­­róczai és Mohácsi hónapo­kon keresztül hiányzott. A csapatkapitány Kiss János is kidőlt a sorból. Idegen­beli szereplésünkkel, és a fiúk szezonvégi hozzáállá­sával feltétlenül elégedett voltam. Hangsúlyozni sze­retném: nem tudom, hogy mikor játszott a debreceni csapatban ilyen sok saját nevelésű játékos. Az MNK-ban, sajnos, pont az FTC-t fogtuk ki és Buda­pesten kellett ellene ját­szanunk. A KK-ban egy­értelműen jónak tartom a szereplésünket. Mindkét mérkőzésen nagy közön­ségsikert arattunk, a má­sodik hely szép eredmény. — A Bp. Honvéd, to­­váb­bá­­ két-három csapat egyértelműen kimagaslik a mezőnyből, a többiek kö­zött nincs jelentős különb­ség. Szinte a teljes ma­gyar bajnokságban játék­­rendszerben változások történtek. Általában a kerekes támadójáték érvé­nyesül. A képzésben ezért a sokoldalú, több poszton is otthonosan mozgó játé­kosok nevelésére kell tö­rekedni. A DMVSC előre­lépésének is ez az egyik feltétele. " A labdarúgó-szakosz­tály vezetésével közös és helyes volt az a törekvé­sünk, hogy új szakmai és erkölcsi alapokra helyez­zük a munkát. Egyenlő esélyt adtunk a saját ne­velésű játékosoknak. Me­ző kapust, Szűcs Jánost, valamint a csapatkapitány Kiss Jánost emelem ki. Tavasszal Magyar Zsolttól, Supkától és Vargától töb­bet várok. — December 7-én és ui­án Debrecenben rendezik négy NB I-es labdarúgó­csapat teremtornáját, így hazai pályán játszunk a továbbjutásért. Ezt köve­tően — január 2-ig — ak­tív pihenőt kapnak a lab­darúgók. Január első nap­jaiban kezdjük el a hosz­­szú távú és alapos, egyé­nekre szabott, speciális felkészülést. Februárban szeretnénk több edzőmér­kőzést játszani itthon és külföldön. Szó van egy spanyolországi túráról is, egyszer Sárvárra utazunk a termálfürdőbe. Túrát nem tervezünk, de a nyi­tányig tizenöt-tizenhat mérkőzés szerepel prog­ramunkban. A tervek sze­rint a Grazer AK mellett több élvonalbeli osztrák csapattal találkozunk. Az­tán március 1-én Siófokra utazunk, az­ első bajnoki mérkőzésre. Temesvári Miklós (Tatabányai Bányász)­ ­— A szakosztály az el­nökség jóváhagyásával a következő célokat határoz­ta meg: a bajnokságban az ötödik-hetedik hely megszerzése, az MNK-ban — a nyári döntőbe jutás után — most is a lehető legtovább jutni. A KEK- ben az erőviszonyoknak megfelelően , kívántunk szerepelni. Ami a csapat­játékot illeti, új fiúk be­építése, eredményesebb csapatjáték kialakítása és a tavalyi ,„foghíjas” véde­lem átszervezése volt a feladat. — A bajnokságban a meghosszabbodott­­ őszi idény után a 9. helyen for­dulunk, egy ponttal és rosszabb gólkülönbséggel elmaradva a meghatáro­zott helyek egyikétől. Az MNK-beli teljesítményünk dicstelen volt: megyei el­ső osztályú csapattal szem­ben maradtunk alul! A nemzetközi szereplés el­maradt a várttól, mert már az első fordulóban az elmúlt évi KEK-döntős Rapiddal kerültünk szem­be. Hogy kiestünk a KEK- ből, abban véleményem szerint rajtunk kívülálló okok is közrejátszottak. A kupában a Tatabánya nem vallott szégyent, mert Bécsben egyértelműen a játékvezető számlájára volt írható a nagy gólkülönb­­­­ségű vereség, emiatt a visszavágó formálissá vált. Egyébként az új játékosok beépítése sikerült, Józsa, Vincze József és U­dvardi is kapta a legtöbb lehetősé­get. Csapattag lett Szal­ma és Vincze István is. Védőjátékunkat­­ sikerült javítani, hátsó soraink megerősödtek.­­ Az őszi célkitűzések elmaradásának okai között első helyen említem kö­zéppályás sorunk gólkép­­telenségét. Az eddig ját­szott mérkőzéseken csupán egy-egy gólt szerzett kö­zéppályás. Az előretolt csa­tárokat lefogták, középpá­lyásaink pedig nem adtak számukra megfelelő támo­gatást. Sérülések is közre­játszottak abban, hogy nem szerepeltünk eredmé­nyesebben. Szalma, Kip­­rich, Udvardi II, Udvardi I, Barabás, Schmidt hosz­­szú ideig nem állt rendel­kezésre sérülés miatt. Ha játszanak, talán négy ponttal többünk lenne. — Úgy érzem, játékunk szervezett és csupa szív volt, de a támadójátékunk sok kívánnivalót hagy ma­ga után. De nem azért, mert védekezésre épül a taktikánk. A fő ok: a kö­zéppályásoktól nem kap­nak megfelelő támogatást. A támadóktól jobb, ered­ményesebb teljesítményt reméltem. Főleg a helyze­tek kihasználásában hig­gadtabbnak kell lenniük a csatároknak. A feltételek adottak az eredményesebb szerepléshez, ám a napi munkában adódnak zök­kenők. Az akarással nem volt baj, a játékkal már inkább. — Részt veszünk a te­remtornán, Szolnokon. A továbbjutástól függetlenül december 21-ig edzésben maradunk. Január 2-án kezdjük a tavaszi felké­szülést. Először Tatabá­nyán, napközis rendszer­ben készülünk. Január kö­zepén Görögországban szeretnénk folytatni fel­készülésünket, februárban pedig igyekszünk eleget tenni a Dynam­o Berlin és a G­órnik Zabrze meghí­vásának. Dr. Puskás Lajos (DMVSC) — A két idényre külön nem bontottuk le tervün­ket. Az éves cél az, hogy a csapat harminc pontot szerezzen és az első tíz között végezzen. Az MNK- ban a nyolc közé akar­­tunk jutni. A Közép- Európa Kupában való in­dulásunkról csak a baj­nokság kezdete után érte­sültünk, így előzetesen a KK nem szerepelt a cé­lok között. Kálkai László (Haladás VSE) — A bajnokságban öt­venszázalékos eredményt terveztünk. Természetesen figyelembe vettük a zsú­folt programot, a nehéz sorsolást. Az MNK-ban azt irányoztuk elő, hogy leg­alább a legjobb nyolc kö­zé jussunk. Ebben külön kitétel volt: csak NB I-es csapat üthet el bennünket a továbbjutástól! Nemzet­közi téren az volt a cé­lunk, hogy minél erősebb külföldi csapatokkal talál­kozzunk barátságos mér­kőzéseken. — Jóformán semmi!... A bajnokság tizenkilenc fordulóját mínusz két ponttal zártuk, az MNK- tól területi csapat, a MÁV DAC búcsúztatta a Hala­dást. Nemzetközi porondon a granadai torna megnye­rését jónak értékelem. A célkitűzések teljesítésének elmaradását egyértelműen idegi fáradtságnak tudom be, a csapat a hosszúra nyúlt idény végén már nem tudott kellően össz­pontosítani. — A mezőny most talán jobb, kiegyenlítettebb, mint az elmúlt bajnokságban. A Bp. Honvéd után bárki következhetne a sorban. A helyezések bizonyítják, hogy a vidékiek előretör­tek. Ami a hullámzó, már­­már egymásnak ellentmon­dó teljesítményeket illeti, abban éppen a Haladás járt az élen. Szokásunkhoz híven most is a végén buktunk el. Az egyébként az egész mezőny dicsére­tére szól, hogy ezt a zsú­folt programot jól bírták erővel a csapatok. — Maradéktalanul sen­kivel nem vagyok megelé­gedve. A legjobb átlaga Nagy Józsefnek van, rajta kívül elfogadhatónak ér­tékelem még a csapatkapi­tány, Vörös Csaba játékát. A többiek váltakozó telje­sítményt nyújtottak... Elégedetlen vagyok Hege­dűs, Vörös Imre és Hor­váth játékával Többet vártam Topártól, Márton­tól, Dántól és a bajnokság végén Domjántól. De szin­te felsorolhatnám az egész keretet! — A jövő hét végéig ed­zésben maradunk, decem­ber 7-én, 8-án a házigazda ZTE, valamint az FTC és a Rába társaságában sze­repelünk Zalaegerszegen az NB I-es teremtornán. Ha továbbjutunk, akkor egy héttel később kezdődik a szabadság, ha nem, akkor 9-edikétől. Január 3-án ta­lálkozunk újra és napközis rendszerben dolgozunk Szombathelyen. Hetente — A tavasszal jól ment a csapatnak, az ötödik he­lyet szereztük meg. Ezért az új idényre újabb előbb­­relépést terveztünk. Nem nagyot, csupán egy fok­nyit. Ebből a hosszúra nyúlt őszi idényre huszon­egy pontot irányoztunk elő. Az MNK-ban a leg­jobb nyolc közé akartunk jutni. Szakmai téren a csapatjáték eredményeseb­bé tétele volt az elsődle­ges. — A tervezett ötödik helytől jelenleg messze va­gyunk. Ennek sok össze­tevője van. Kezdem a sa­ját felelősségemmel. Időn­ként túlzottan is türelmet­len voltam, túlságosan gyorsan változtattam az együttes összetételén. Lé­nyegében öt új, vagy ko­rábban keveset szerepelt játékost akartam beépíte­ni. Mészöly, Szijjártó, Teo­dóra, Balogh Attila, Nyúl és Ivara került a cs­apat­­ba, nekik természetesen idő kell ahhoz, hogy gyö­keret verjenek. Nem szá­moltam azzal sem, hogy Kiss László pótlása egye­lőre megoldhatatlan fel­adat, továbbá az sem nö­velte ütőképességünket, hogy Birinyi dr. nem nyújtott olyan teljesít­ményt, mint a tavasszal. Sérülések és a sárga la­pok miatt gyakorta vol­tam kénytelen változtatni — szinte mérkőzésről mér­kőzésre — a csapaton. Eb­ben a helyzetben is siet­tettem a fejlődést, ám ez nem sikerült teljes egé­szében. Ettől függetlenül nincs pánikhangulat a Va­sasban! Hibánkat kijavít­va, igyekszünk felzárkóz­ni az élmezőnyhöz. Az MNK-ban a nyolc között vagyunk. Két következő ellenfelünk a döntőbe ve­zető úton alacsonyabb osz­tályú gárda. Anélkül, hogy lebecsülném bármelyiküket is, a Vasasnak le kell győznie mind a Dunaúj­várost, mind pedig a SZEOL-Délépet. — Ami a szakmai kér­déseket illeti, köztudott, ma is az a koncepcióm lé­nyege, hogy a Vasas tá­madószellemben futballoz­zon. Most sem kívántunk mást. Voltak ezen a téren biztató jelek, de az már igencsak elgondolkodtató, hogy négy olyan hazai meccsünk is volt, amelyen nem lőttünk gólt. Védeke­zésben a sok hiányzó és a cserék miatt volt elmara­dásunk. Ami az NB I-es mezőnyre vonatkozik, az a véleményem, hogy a Hon­véd kiemelkedik a me­zőnyből, kár hogy a kis­pestieken kívül nincs iga­zából nagycsapat, ez nem­ tesz jót a színvonalnak. Visszatérve a bajnok-­­­ságra, úgy vélem, voltak nagyon jó mérkőzések vi­déken és a fővárosban egyaránt. Akadt néhány négycsillagos találkozó is. De hosszú távon elég sok a hullámzó teljesítmény. Hogy csak a saját pél­dánknál maradjak, legyőz­tük a Népstadionban a­ Bp. Honvédot, a Debrecen Viszont minket vert a Fáy utcában. A Volán kikapott otthonában a Csepeltől, majd legyőzte ugyanott az I­TU-t. De említhetném a Zalaegerszeget. A kékek nyertek Pécsett, biztosan verték a Honvédot, de megverte őket a Debrecen Egerszegen! És folytathat­nám a sort. A bajnokság színvonalát egyébként az is befolyásolja, hogy kevés a klasszis futballista a csapatokban, az olyan já­­tékos, aki a fontos pilla­natokban döntésre tudná vinni a dolgot. Az ősszel tulajdonképpen egyetlen csapat okozott igazán nagy meglepetést: a Pécs. A pi­ros-feketék szinte végig lépést tartottak a Honvéd­­dal, otthon és idegenben is megállták helyüket. Több példát nem nagyon sorolhatnak fel a szakem­berek. Ez egyébként — mint már korábban emlí­tést tettem róla — nem emeli a bajnokság általá­nos színvonalát.. Régen több volt a jó csapat. Bár erőfeszítések sok helyütt történtek, gyors ered­­ményt nem lehet elérni. Egy biztos, a fel­törekvő új csapatok mellé előbb­­utóbb felzárkóznak a régi nagy egyesületek is.­­-­ Az egyesület vezeté­se és a szakosztály irányí­tói mindent megtettek a sikeres szereplés érdeké­ben. Messzemenően támo­gattak bennünket, ezért erről a köszönet hangján kell beszélnem. A játéko­sok közül Balog Tibor nyújtotta a legtöbbet, raj­ta kívül Kakas, továbbá Farkas, Szijjártó és Bo­rostyán számos mérkőzé­sen szerepelt jól. Többen közepes teljesítményt nyúj­tottak, itt van például Nyúl. Benne több van, mint amit láttunk tőle. Balogh Attilának, Mészöly­nek és a többieknek még idő kell a beilleszkedésre, bár jó néhány alkalommal kaptak lehetőséget arra, hogy eredményesebben szerepeljenek. Mindent, mérlegre téve, ebben a csapatban jóval több van, mint amennyit nyújtott. — Készülünk a terem­torna csoportmérkőzéseire, szeretnénk két hét múlva Miskolcon döntőt játszani. Ezt követően január 2-ig szünet lesz. Utána teljes lendülettel itthon készü­lünk. Portyáról szó sem lehet ebben a helyzetben! Illovsz­­y Rudolf (Vasas) NÉPSPORT 3

Next