Népsport, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 17. szám

XLII. 17. ♦ 1986. január 20. Középiskolás sportbirodalom H­árom régi épület Debrecenben egymás tőszomszédságában. Középiskolások bi­rodalmai, de mondhatnánk azt is, hogy a megyei diáksport központja. Mind­három a maga sajátos eszközeivel, lehetőségeivel a tanulók mind eredménye­sebb sportolását kívánja biztosítani, és természetesen az­ élsport utánpótlását is. A Csokonai Vitéz­ Mihály Gimnáziumban testnevelés tagozatos osztályok vannak. A Móricz Zsigmond Sportkollégium a megyeszékhelytől távolabb lakó, tehetséges spor­­toló fiataloknak nyújt „kosztot és kvártélyt”, biztosítja az edzések zavartalan láto­gatásit. A Tóth Árpád Gimnáziumban pedig egy példamutatóan dolgozó diáksport­kor található. Protekciót kérő telefonhívások Érthető büszkeséggel egy levelet vesz elő Czinega Albert, a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium igaz­gatója. A Magyar Atléti­kai Szövetségtől jött, s többek között azt köszö­nik meg az iskolának, hogy segítettek Csapó Ka­talin és Kovács Judit ta­nulójuknak abban, hogy kiváló eredményeikkel di­csőséget szerezhettek or­szágunknak. És most csak két diá­kot említettünk a gimná­zium kitűnő sportolói kö­zül. Tizenkét esztendővel ez­előtt ültek először padba a testnevelés tagozatos osztály tanulói. Azóta év­folyamonként egy-egy ilyen osztály található a négy-négy nem sportos osztály mellett. Három testnevelő foglalkozik a fiúkkal, lányokkal. — Népszerűek a tago­zatos osztályok? — kér­deztük az igazgatót. — De még mennyire! Úgy két és fél, háromszo­ros a túljelentkezés. Nem egy protekciót kérő tele­font is kapunk. — Hogyan lehet beke­rülni ezekbe az osztályok­ba? ♦ Hármasnál rosszabb osztályzatú tanuló nem je­lentkezhet. A Debreceni Sportiskola ajánlhatja az általa felfedezett gyereke­ket. Tavaly a spor­tiskola több mint negyven ifjú sportolót, javasolt, de hát ennyit összesen nem ve­hetünk fel, mert a kollé­gák figyelik a környékbeli tehetséges gyerekeket, és őket is tesztelik. Bradács Miklós testne­velő tanár előveszi a ta­valyi felvételi tesztlapo­kat. Néhány névre, ered­ménysorra mutat. " + Akadnak itt olyan ki­sebb településekről felvé­telizett gyerekek, akik egy-egy feladatot nem tud­tak megoldani, lévén, hogy az iskolájukban technikai okok miatt nem volt mód­juk ezeket gyakorolni. De a többi szempontot figye­lembe véve őstehetségek, így őket természetesen fel­vesszük. — Nem debreceniekről lévén szó, el tudják he­lyezni őket kollégiumban? ♦ Amennyit csak aka­runk. Itt van mellettünk a Mó­­cz Zsigmond Sport­kollégium. — Mi a célja ezeknek a tagozatos osztályoknak? — A tehetséges gyere­kek sportpályafutásának segítése — veszi vissza a szót az igazgató , de azt is tudjuk, hogy mind­egyikükből nem lesz él­sportoló. Ezért a másik célunk, a testnevelőtanár­­utánpótlás biztosítása. Az elmúlt öt évben a végzet­tek közül száznyolcvanki­­lencen tanultak tovább, döntő többségük testneve­lő tanári szakon. De ha tanár nem is lesz belőlük, de az iskolapadból kike­rülve a környezetükben a sportolás lelkes támogatói lesznek, már megérte, hogy hozzánk jártak. Az épület a nyolcvan­­harmadik évét tapossa. Annak idején nem ter­vezhették testnevelés ta­gozatos osztályok majdani létrejöttének figyelembe­vételével. Egy közepes méretű tornatermük van és két kisebb kondiicioná­­lószobácskájuk. Nem pa­naszkodnak, ha szűkösen is, de mindenkit be tud­nak vinni a terembe. Csak hát egy uszoda, az úszás­­lehetőség nagyon hiány­zik. Három-négy évvel ez­előtt még valamicske kis lehetőség adódott erre, de most már az sincs. Pedig alig látni valamelyikükön is az általános iskolai kö­telező úszásoktatás hatá­sát. Magyarul: csapniva­lóan úsznak, már aki tud. Pedig az úszástudás alap­­feltétel annak, aki testne­velő tanárként kíván to­vábbtanulni. — Kapnak valamiféle könnyítést a magas szin­ten sportoló tagozatos ta­nulók? - Érthető dolog, hogy az edzések miatt ezeknek a gyerekeknek kevesebb idejük marad a tanulásra. Éppen ezért olyan tanáro­kat osztottunk be az ő osztályaikba, akik az órán jobban elmagya­rzzák az anyagot. És ezeknek a diákoknak lehetőségük van órán kívüli időben rs fe­lelni. Természetesen akik nem sportolnak lelkiisme­retesen, nem járnak rend­szeresen az edzésekre, azo­kat áttesszük a párhuza­mos osztályokba. Kivételt jelentenek, akik sérülés vagy betegség miatt nem sportolhatnak tovább. A következő kérdésünk­kel ismét a testnevelő ta­nárhoz­ fordulunk. — A testnevelésórák hogyan segíthetik a tanu­lók felkészítését, hiszen más-más sportágak képvi­selői jelennek meg az órá­kon? — Ha az edzők idead­ják tanítványaik edzés­terveit,­ azok a tanulók az órán annak megfelelő gya­korlatokat végeznek. — Mennyire népsze­rűek a délutáni fakulta­tív sportfoglalkozások?­­ Ezzel gondjaink van­nak, pedig lehetőség len­ne rá. Még a szombati sportolási lehetőséget is tudnánk biztosítani, de nincs érdeklődés. A taní­tás után a gyerekek any­­nyira fáradtak, hogy nem jönnek már sportolni, meg aztán annyi más délutáni iskolai elfoglaltság is akad, hogy erre már nincs is idejük. Kifelé menet szóba hoz­tuk, hogy a minisztertaná­csi rendelkezés szerint az iskolai sport került az el­ső helyre. -­ Korábban is ennek kellett volna a legfonto­sabbnak lennie! A dicsőségtáblán a ki­emelkedő eredményeket elért sportolóik képei, új­ságkivágások, verseny­­eredmények láthatók. „ Eddig huszonegy vá­logatott került ki tanu­lóink közül — jegyzi meg Bradács Miklós —, de ugyanolyan büszkék va­gyunk arra is, hogy kézi­labdázásban és atléfiká­ban középiskolás­ bajnok­ságot nyertünk tavaly. És arra is, hogy a korábban végzettek közül negyven­­hárman még mindig aktí­van sportolnak. Mert mi figyelemmel kísérjük az életüket azután is, hogy végleg kilépnek a gimná­zium kapuján. A megyei tanács osztálya 1982-ben a Móricz Zsigmond Kollégiumra bízta a sportoló középisko­lások elszállásolását.­­ Az elmúlt négy esz­tendő igazolta, hogy jó el­gondolás volt a Debrecen­ben tanuló és sportoló te­hetséges vidéki diákokat egy helyre költöztetni. Bár ez még csak félig valósult meg, hiszen az itt lakó 206 fiatalnak egyelőre csak a fele sportoló. Ugyanakkor a város többi kollégiumá­ban is lakik 60—80 olyan diák, akik különböző egye­sületekben­­ versenyeznek. A jövőben tehát a kollé­giumok terveit egyeztetve még tovább, 100 százalékig kell növelni a sportolók létszámát a Móriczban. Eh­hez viszont arra is szük­ség lesz, hogy a megyei és a városi művelődési osztá­lyokon kívül a hasonló szintű sportvezetés is egyenlő beleszólási lehető­séget kapjon a sportkollé­­gium ügyeiben — állítja Póser Pál igazgató, aki több mint két évtizedes középiskolai tanári múlttal a háta mögött ,­mellesleg" a szebb napokat látott fér­fi röplabdázás életbentar­­tója, a megyei szövetség el­nöke és a D. Kinizsi ed­zője. A diákok a háta mögött is tisztelettel beszélnek ró­la, hiszen ahogy ők mond­ják: „Pali bácsival, a ta­nár úrral,” azaz Póser Pál igazgatóval bármikor és bármiről elbeszélgethetnek. — Ő szereltette meg ve­lem a röplabdát a Tóth Árpád Gimnáziumban, ő vitt magával a Kinizsibe. Ha bármilyen gondunk van, nyugodtan szólhatunk neki, feltétlenül segít. Még abban is, hogy a konyhán repetát adjanak nekünk — dicséri Nyíri Laci, aki a Szabolcs-Szatmár megyei Nagyecsed­ről jött. A nádudvari kint éves korában bemutatko­zott a D. Dózsa felnőtt ké­zi­labd­ac­sapa­tában. — Ha nincs mérkőzé­sünk, minden hét végén hazamegyek — mondja. — Hétközben jól érzem ma­gam itt a ,,kód”-ban, hi­szen szabad kimenőnk van, akárcsak a többieknek. Hideg Jancsi a DSI-ben kézilabdázik. — Én korábban a Balás­­házi Mezőgazdasági Szak­­középiskola kollégiumában laktam, cseréppátyás, vas­ágyas szobában, rossz kö­rülmények között. Tavaly költöztem ebbe az átlagos­nál sokkal jobb „kolesz”­­ba. A hajdúböszörményi Gyarmati Imre, a D. Ki­nizsi labdarúgója vegyipari szakközépiskolában tanul. — Jó ez a koli, mert nincs vasfegyelem. Ez, per­sze, nem jelenti azt, hogy a házat is felfordíthatjuk. örülünk, hogy felnőttként kezelnek bennünket a ne­velő tanárok. A bizalom­mal n­em is élünk vissza. — Így igaz, hiszen kizá­rásra vagy komolyabb fele­­lősségrevonásra okot adó rendbontás még nem volt — említi az igazgató, aki kilenc nevelő tanárral és további 24 fős személyzet­tel biztosítja az intézmény zavartalan működését. A Móricz Zsigmond Sportkollégium saját főző­konyhával, gázkazános köz­ponti fűtéssel, könyvtárral, klubszobával és házi stú­dióval rendelkezik. Hat­tízágyas szobái nyáron, az iskolaszünetben sem üre­sek, hiszen a diáksport ér­dekeit szolgálják, sporttá­borok résztvevői és diák­­turisták kapnak itt olcsón szállást. — Öt és fél millió forin­tos az éves költségveté­sünk. Akkor lenne ideális a helyzetünk, és a nevelő tanárok anyagi megbecsü­lését is növelni tudnánk, ha rendszeresen kapnánk hoz­zá évente még egymilliót. Sportolókról lévén szó, fel­tétlenül emelni kellene az étkezési normákat, no meg javítani az edzési lehető­ségeket is. Az alagsorban már készül egy mini (15 négyzetméteres) kondicio­nálóterem, de a végleges megoldást az jelentené, ha a kollégium és a Csokonai Mihály Gimnázium közötti hatalmas udvaron torna­csarnokot építenének. A sporttagozatos Csokonainak sincs megfelelő tornater­me, sőt, a szomszédos Tóth Árpád Gimnázium diákjai is átjárhatnának ebbe a csarnokba! — fejezte ki vágyait és terveit Póser Pál igazgató. Repetát is adnak A középiskolások száz számmal vesznek részt a tömegsportakciókban (Kapitány Ferenc felvétele) NÉPSPORT 7 Diáksportkör — iskolatéesszel ..Röplabdás .. fellegvár, Bárdi­­Gyöngyi,­­a sporthálak, az idén tesz 30­ éves” ‘— a Debreceniben tanuló diákok egyből kitalálják, hogy JEssieisl a­­Tóth­ Árpád Gim­náziumról lehet szó. Szól­jon hát ez az ú'árt­ a gim­náziumról — megérdemli! Polgár Sándor igazgató kezdettől itt dolgozik, dön­tő szerepe­ van a­ röplabdá­zás meghonosításában. Régóta elnöke a DM­VSC­­NB I-es női­­szakosztályá­­nak. Az NB I-es játéko­sok­., zöme a Tóth Ár­pád Gimnáziumban (TÁG-ban) a­­ tanítványa volt. Róla mondják, hogy röplabdá­val fekszik és ébred. A Tóth Árpád Gimná­zium sportéletéről tájéko­zódni a hasonlóan elhiva­tott Farkas Istvánná is se­gített, akinek keze alatt az­ elmúlt húsz évben tucat­nyi játékos bontogatta te­hetségét, köztük Gerevich­né Bárdi Gyöngyi is. Far­­kasné sorra kovácsolta ösz­­sze az országos középisko­lás bajnokcsapatokat, után­pótlás-nevelő­­ tevékenysége országosan elismert.­­ A 847 tanulót összefogó diáksportkör szinte min­den héten hallat magáról. Vetélkedőket, futóverse­nyeket, sportbálokat, váro­si tornabemutatókat, ta­nári diák meccseket, ki­rándulásokat szervez és remekül összekovácsolja a tagokat. Nem véletlen, hogy a TÁG-osok az­ érett­ségi után is visszajárnak az alma materba, amely­hez négy szép esztendő emlékei fűzik őket. A három szakosztályt (röplabda, atlétika, ország­járó diákok köre) összefo­gó diáksportkörre a példás lelkesedés ugyanúgy jel­lemző, mint a szűkös anya­gi­ lehetőségek. S ezen a Pacon kimért, 10 hektáros iskolai ifjúsági téesz sem tud ma már sokat­­lendíte­ni. Pedig a diákok minden évben szorgalmasan meg­művelik a pöszmétést és a kukoricást, de így is csak száz-százhúszezer forintot tudnak összegyűjteni az órán kívüli­ sportolásra, s­­ebben már a központi tá­mogatás is bentfoglaltatik.­­En­­ek ellenére a diák­sportkör a labdajátékokat tekintve az országban a legeredményesebb volt az 1983/1984-es tanévben.­­ A diáksportkör tanár­ai nőke Farkas Istvánná, aki a Debreceni Sportisko­la röplabdásainak is veze­tőedzője. A TÁG-osok az Országos Középiskolai Ku­pában (KIK) tizenegy éven át mindig döntősök voltak. Az Országos Kö­zépiskolai Bajnokság (KIB) döntőjéből sem hiányoztak: hatszor voltak arany-, há­romszor ezüstérmesek. A tanítványok közül legtöbb­re Gerevichné Bárdi Gyön­gyi, Fehér Anna, Kaszás Irén, és a Debrecenben sportoló Baloghné Szilágyi Nóra, Kincses Ágnes, Bálint Ildikó és Nagy Judit vitte. Tizennégy esztendeje min­den évben röplabdás edző­tábort tar­tanak. Az idén Ba­jára utaznak. Polgár Sándor hozta lét­re a fiú röplabda-szakosz­tályt, amely már az ötve­nes években országos hírű volt. Itt játszott Fodor Antal is, aki jelenleg a vi­dék legjobb női csapatá­nak, a DMVSC-nek a ve­zetője. Póser Pál immár húsz éve dolgozik­­a fiúk­kal, akik 1­975-től a KSK- ben és a KIE-ben minden évben döntősök voltak. ♦ Az atlétikai csoport el­ső országos középiskolás bajnoka Szöör Gyula volt, 1957-ben ka­apácsvetésben. Ma a KLTE Ásványtani Intézetének professzora. Sári Elek diákként lett 3. Párizsban az­ ifjúsági Eu­­rópa-bajnokságon. Újhelyi Mária és Buzási Károly is jól ismert a sportág ber­keiben, akárcsak a maiak közül az­ ügyességiek: Vaj­da Katalin, Ladányi And­rea, Petényi Szilvia ,­és mások. Törökné Palatinszky An­na matematika, ábrázoló geometria szakos tanárnő vezetésével évenként négy­et háromnapos túrát szer­veznek az országjáró diá­kok, főleg az Északi-közép­hegységben. Rendszeres résztvevői az Olimpiai öt­próbának, nemrégen Eger­ben 80-an gyalogolták vé­gig a téli csúcstúrát.­­ A régi és mostani diá­kok nemsokára ismét ösz­­szegyűlt­ek. A debreceni Városi Sportcsarnokban ugyanis február 21-én, ju­bileumi sportünnepélyt tartanak a gimnázium fennállásának 30. évfordu­lója alkalméból. Az oldalt írta: Csuhák Zoltán, Kocsi Tibor

Next