Népsport, 1986. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1986-03-01 / 51. szám

2 NÉPSPORT VB-láz Spanyolországban A sport mindenek felett. Aligha kérdőjelezhető meg ez a jelszó Spanyolország­ban. Valóban szinte futó­szalagon követik egymást a rangosabbnál rangosabb események. Július 6-tól 20-ig kerül sor a férfi ko­sárlabda-világbajnokságra. A sportág történelmében először huszonnégy ország válogatottja méri össze tu­dását. A döntő színhelye az 1902. évi nyári olimpiai játékok rendezésére pá­lyázó Barcelona lesz. Barcelona helyett Madrid Alig tö­bb mint három héttel később, augusztus 13-tól Madridban megkez­dődik az V. úszó-, vízi­labda-, műugró- és mű­úszó-világbajnokság. Ér­dekesség, hogy eredetileg ennek is Barcelona kívánt otthont adni, hiszen e vá­ros minden lehetőséget megragad, hogy bizonyít­hassa sportbéli felkészült­ségét. A spanyol sportve­zetők egy része azonban ezt a törekvést nem mél­tányolja. Enrique Landa, aki tavaly még mint az úszószövet­ség elnöke tevé­kenykedett, úgy döntött, hogy más városnak is kell valamit adni. Így lett Bar­celonával szemben Madrid a házigazda. A döntés nagy vitát vál­tott ki. Barcelona már úszó Európa-bajnokságot­­is­­ rendezett 1970-ben, s mindenki számára bizo­nyos, hogy létesítmény­­helyzete kiváló. Ezzel szemben Madridban még mind a mai napig hiá­nyoznak a kellő feltételek. Most épülnek az uszodák, remélhetőleg augusztusig el is készülnek. Esteva szerény utódai összességében, persze, dicséretes, hogy a spanyo­lok úszó VB-t is rendez­nek. Biztos, hogy a me­dencék is megfelelőnek bi­zonyulnak majd. Ami vi­szont gond: úszó nincsen. Legalábbis kellő szintű. Az eddigi legeredménye­sebb úszók, így Torres (1500 méteren 1962-ben a magyar Katona József mö­gött lett ezüstérmes), Este­va (100 háton 1970-ben második, 400 és 1500 gyor­son harmadik) mögött ütőképes új nemzedék nem nőtt fel. Jelenleg egyedi­: Germendiának van esélye VB-döntőbe jutásra. A spanyol edzők mun­kája ebben a sportágban nem igazán színvonalas. Az elkövetkező években csak azoktól az ifjaktól várható fejlődés, akik most az Egyesült Államok­ban készülnek. Más a helyzet a vízilab­dában. Az ma már egyike a legnépszerűbb spanyol sportágaknak. Ebben ha­talmas érdeme van Mar­­kovits Kálmánnak, aki a CN Barcelonát előbb BEK-, majd Szuper Kupa­győzelemre vezette. Nem véletlen, hogy Manuel Ibern edző lemondása után őt kérték fel — szinte­­a betegágyból — a váloga­tott edzőjének. A szófiai EB-t követően Markov­its is megvált a csapattól, és nem kis versenyfutás kö­vetkezett. Szikora Imre, Gianni Lenzi volt az első két jelölt, ők azonban nem tudtak a szövetséggel megegyezni. Ekkor az egykori válogatott játékos, Janet jött szóba. A Duis­­burgban a legutóbbi Világ Kupán szép sikert ért el: irányításával harmadik lett a spanyol együttes. Janet azonban inkább a CN Barcelona előnyösebb feltételeit fogadta el, így végül a válogatott vezető­edzője a fiatal Esteller lett. Nemrég még ő is já­tékos volt. Csak dobogós helyezés A rossznyelvek szerint a kormánypálca Cornel Marculescu kezében van Az egykori román váloga­tott vízilabdázó, majd nemzetközi játékvezető ma a spanyol vízilabdázás technikai igazgatója. A világbajnokság sor­solására május 20-án Bonnban kerül sor. Mivel a VB első hat helyezettje az olimpiai részvételre se­lejtező nélkül jogosult, a minimális cél a VB-házi­­gazdák számára is adott. Kellő elégedettséget azon­ban csak dobogós helyezés válthat ki.­ Rafael Samu Balázsfiék remekeltek Athénban Súlyemelés•­­ Hazaérkezett Görögor­szágból, a Világ Kupa-for­dulónak számító athéni nemzetközi versenyről a súlyemelő mini válogatott. Bagócs János edző nagy lel­kesedéssel számolt be arról, hogy a Milán-csarnokban lezajlott háromnapos vetél­kedőn mindhárom verseny­zőnk, remekelt. Messzi sza­kításban és összetettben, Sándor a lökésben szerzett első helyet, Balázst­ mind­két fogásnemben és össze­tettben is győzött.­­ A korai időpont ellené­re jó formában versenyez­tek válogatottjaink - mond­ta Bagócs. - Messzinek és Sándornak öt-öt, Balázsfi­­nak, aki többet kockáztatott, négy érvényes gyakorlata volt. A szakítás világbajno­ka, Balázs­fi különösen ki­emelkedett: két és fél kiló­ra sikerült megközelítenie Söderbiljében VB-aranyat jelentő teljesítményét a sza­kításban. A válogatott vezetőedzője, Ambrus László pénteken már Mátraházáról jelezte, hogy az Athénban szerepelt versenyzők a többiekkel együtt, jó egészségben foly­tatják az idei világverse­nyekre a felkészülést, s ki­emelkedő szereplésük nagy lendületet adott a többiek­nek is. "Az athéni győztesek: 52 kg (3 induló): Martinez (spa­nyol) 182.5 (77.5, 105). 56 kg (6): Marinov (bolgár) 260 (115, 145). 60 kg (6): Grab­lev­­ (bolgár) 272.5 (120, 152.5) . 67.5 kg (11): Galaba­rov (bolgár) 322.5 (142.5, 180). 75 kg (5): Sztakianisz (görög) 297.5 (132.5, 165). 82.5 kg (7): Messzi István 335 (150, 185), 2. Pasov (bolgár) 320 (135, 185). 90 kg (5): Balázsfi Zoltán 365 (175, 190), 2. Zawada (lengyel) 330 (150, 180). 100 kg (6): Dob­­rowski (lengyel) 335 (152.5, 182.5) . 110 kg (5): Aszparu­hov (bolgár) 377.5 (165, 212.5) , 2. Sándor István 375 (162.5, 212.5), lökésben a ki­sebb testsúly döntött Sándor javára. +110 kg (4): Szin­­csarics (bolgár) 380 (170, 210). KONFERENCIA A TF-EN Áttörés a sporttudományos kutatásban — Nagyszerű eseménynek voltunk szemtanúi. A Test­­nevelési Főiskola­­ vezetése büszke lehet, hogy kilenc országból ide tudta gyűjteni a tes­tneveléssel foglalkozó szakember-utánpótlás leg­jobbjait. Ez a jelenlegi ok­tatói gárda külföldön is el­ismert szakmai tekintélyei mutatja. Nálunk, sajnos, szóba sem került még ehhez hasonló konferencia rende­zése, mert nincs, aki anya­gilag támogatna efféle kez­deményezést. Ha a legköze­lebbi tanácskozásra meghí­vást kapunk, örömmel hoz­zuk el la­nítványainkat is - mondta Michele Metouda, a párizsi TF szociológiai la­­b­o­ratóri­um árul­ó munkatársa. De ne vágjunk a történé­sek elébe. Ünnepélyes egyetemi ta­nácsüléssel vette kezdetét csütörtökön a testnevelési és tanárképző főiskolák tu­dományos di­ákikör­ein­ek nemzetközi konferenciája. A f­­gulájában Frenk Róbert tanszékvezető egyetemi ta­nár, a Tudományos Diákkö­ri Tanács elnöke köszöntöt­­te a részt vevő­­ országok Huszonegy intézményének képviselőit, majd Földe­siné Szabó Gyöngyi rek­torhelyet­­tes mondott beszédet. A külföldi delegációk nevében felszólaló kölni Werner Skipk­a professzor után Ist­­vánfi Csaba rektor a követ­kező gondolattal nyitotta meg a konferenciát: — Főiskolánk vezetése ar­ra törekszik, hogy a hatvan­éves TF-et a tudományos diákköri mozgalom európai központjává alakítsa, ezzel is hozzájárulva a hazai szakemberképzés, valamint a társintézmények közötti jó kapcsolatok fejlődéséhez. A tanácsülést követően társadalomtudományi és ter­mészettudományi szekciók­,­ban indult meg a két napig tartó érdemi munka. A tíz­­tizenöt perces előadások pergő ritmusban követték egymást. Szó esett a labda­rúgócsapatok technikai tel­jesítményének vizsgálatáról éppen úgy, mint a szívbete­gek rehabilitációjában szer­zett tapasztalatokról. A konferencia a ma­gyar résztvevőknek nem egyszerű seregszemlét, ha­nem versenyt is jelentett. Teljes dolgozatokat bírált ez a szakmai zsűri, amelyekből csak rövid kivonat, ha úgy tetszik figyelem­felhívó volt az elhangzó előadás. Pénteken már befejeződött az érdemi munka, amikor megkerestük Frenkl Róber­tet, hogy a szakember és a házigazda szemével értékel­je a tanácskozást. — Elég sok konferenciát vezettem már, és még több ilyen jellegű eseményen vettem részt, így elfogultság nélkül mondhatom, megle­pően jól sikerült a rendez­vény. A legkellemesebb meglepetést a konferencia színvonalas tudományos munkája jelentette. Ezek a fiatalok bebizonyították, hogy a sporttudományos ku­tatásban is van áttörés, és elérhető a hagyományos vizsgálatok tudományos szín­vonala. Ezzel nagyszerű ká­oszt kaptak az ebben kétel­kedők, és mi, a főiskola ok­tatói is láthattuk erőfeszíté­seink eredményét. — Milyen tanulságokkal szolgált a tanácskozás? — A legfőbb tanulság: benne kell élni a tudomé­ny­os élet nemzetközi vér­keringésében. Azzal, hogy mi vállaltuk egy ilyen ta­nácskozás terheit, biztosít­juk fiaink és lányaink szá­mára a helyet a külföldi konferenciákon, és ez sem­mivel sem pótolható szak­mai előnyökkel járhat. A kétnapos esemény zá­róünnepségén díjakat adtak át a legjobb hazai és a kül­földi résztvevőknek. A foly­tatás 1988-ban lesz, amelyen már valószínűleg kínai és indiai társintézmények is képviseltetik magukat. Borókai Gábor Labdarúgás XLII. 51. ♦ 1986. március 1. Harmincöt év! 1951. január 13. .. . Törvény jelent meg az Orszá­gos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB) megszer­vezéséről. Két héttel később, január 27-én közel 600 (!) résztvevővel összeült az első magyar labda­rúgó-értekezlet, amelyen a sportág minden időszerű kérdése terítékre került. A legfontosabb szervezeti változás: megszűnt a régi alszövetségi (kerületi) rend­szer, s minden megye (és a főváros is) külön alszö­­vetséget „alkotott”, az NB I és az NB II a központi vezetéshez tartozott. ★ Milyen is volt 1951-ben az első megyei bajnokság? Minden megyében megrendezték, Zalában indult a legkevesebb csapat, s 16 megyében egycsoportos, há­romban kétcsoportos volt a bajnokság. A létszám nem érte el a 300-at! A bajnokságot a városi csapatok fö­lénye jellemezte. A Kaposvári Kinizsi a 3., a Siófok az 5. helyen végzett, s az osztályozó küzdelem után, egyik sem (!) jutott feljebb. A 15-ös létszámú Fejér megyei bajnokságban az első öt helyet fehérvári csa­pat foglalta el, az élen az Sz. Lokomotiv (mai MÁV Előre) kötött ki (ma is ez a helyzet). Jó néhány me­gyében már a kezdet kezdetén izgalmas, érdekes volt a bajnokság, különösen a vasutascsapatoknak ment jól. Bajnok lett Győr, Nyíregyháza és Fehérvár vas­utasgárdája. A győri együttesben hét olyan labda­rúgó is szerepelt, akikkel később az NB I-es Gy. Va­sasban is találkozhattunk. Pesti, Kalmár 11 és III, Raffai, Kapitány, Pilis és Fehérvári nevét az egész országban jól ismerték. Bács-Kiskunban, ahogy az ak­kori Népsport is írta, a bajnokság hajrájában adták­­vették a csapatok a pontokat. Szóval, ilyen is volt! A tartalékcsapatok indítása sok galibát okozott. Ezek­nek a játékosoknak a legtöbbje otthon még úgy­­ahogy eljátszogatott, amikor azonban utazniok kel­lett, néhányan mindig hiányoztak, így aztán meg­történt, hogy azonos képességű együttest hazai pályán 5—6 góllal legyőztek, idegenben viszont 5—6 gólos ve­reséget szenvedtek. A végén 24 csapat négy hatos cso­portban osztályozót játszott a feljebbjutást jelentő 8 helyért. A mérkőzések iránt a legtöbb megyében igen nagy volt az érdeklődés, az orosházi rangadót (O. Kinizsi—O. Bástya) négyezer néző tapsolta vé­gig ■ ■ • Hol is tart most, 35 éves korában a sokak ál­tal gyakran szidott, gyengének tartott megyei baj­nokság? Néhány sorban nehéz lenne felelni. Tény, ma már a megyei szövetségekben szakemberek dol­goznak, értik és komolyan veszik dolgukat. És még valamit nem szabad elfelejteni: a csapatokból játé­kosok százai kerültek az évek során, magasabb osz­tályokba! N. J. _______| Piros lopot kapott a Népsport Olvasóink többször kérdez­ték már, honnan szerzik be a játékvezetők a piros és a sárga kártyákat. Első hallásra könnyűnek tűnt a kérdés. Gyors körte­lefon —­ gondoltuk —, aztán kiderült, hogy nem is olyan egyszerű az eset. Végül „he­roikus”, hosszan tartó utána­járással a következők derül­tek ki a fegyelmezés két nagyszerű eszközéről: Amikor bevezették a lapo­kat, a Sportpropaganda Vál­lalat megrendelte — hogy kitől, arra már senki nem emlékszik — a játékvezetők­nek. Akkor potom 30 forin­tért lehetett megvásárolni. Ezek a kártyák nem állták az idő vasfogát, nem felel­tek meg a követelmények­nek, hamar elkoptak. A legfrissebb információ szerint a játékvezetői „ink­vizíció” eme megbélyegző eszközeit Szegeden gyártja egy kisiparos. Nevét azért nem közöljük, nehogy né­hány bohókás néző tucat­számra rendeljen a lapokból, és esetleg egy téves játék­vezetői ítéletnél a síp gaz­dájának mutassa fel vala­melyiket. Ezek az új lapok már meg­felelnek a célnak, műanyag­ból készülnek és foszforesz­­kálnak. Lehet rájuk jegyze­telni, és szivaccsal le is tö­­rölhetők. S ami a döntő, a villanyfényes mérkőzéseken is jól láthatók, mert vissza­verik a fényt. A FIFA-bírók szerencsés helyzetben vannak, mert őket ellátja „zsugával” a nemzetközi szövetség. A ha­zai kártya árát nem sikerült kinyomoznunk, de a mai árakat ismerve . .. erről jobb, ha nem beszélünk. Megkaptuk tehát a piros lapot, íme „felmutatjuk”... Mit ígér a meteorológiai Mindennapos téma volt az elmúlt hetekben az időjá­­rás. Unjuk a telet, de a hi­deg csak nem mozdul. Pe­dig a futballban már itt a tavasz, az időjárás viszont nem hajlandó ezt tudomásul venni. Az már biztos, hogy az első fordulóban téli idő­ben játsszák a mérkőzés­e­ket, de vajon a következő­­játéknapok mennyivel lesz­nek jobbak. Bán Mihály, az OMSZ Központi Előrejelző Intézetének főmunkatárs­a vállalkozott arra, hogy prog­nózist adjon márciusra és áprilisra. — Ami a tavaszi időjárást illeti, nem sok jóval bíztat­hatom a labdarúgókat és a szurkolókat. Májusig igen változékony idő várható, nagy lesz a hőmérséklet­ingadozás. A jövő héten ugyan emelkedik a hőmér­séklet és várható csapadék is. Előbb hó, majd havas eső és eső. Március közepén a napi átlaghőmérséklet 4—5 fok körüli lesz.­­ Húsvétkor játsszák az első tavaszi kettős rangadót a Népstadionban és rang­adót vívnak Pécsett meg Zalaegerszegen is. Az idő méltó lesz ehhez a fontos fordulóhoz? — A tavaszi hangulatot csak a mérkőzések teremt­hetik meg, mert az átlagos­náll alacsonyabb lesz a hő­mérséklet — a napi átlag 7 fok körüli — és nagyobb mennyiségű csapadék i­s esik. — Áprilisban újabb sors­döntő összecsapások követ­keznek. A játék­osok keres­hetnek kifogást az időjárás­ban? — Az előrejelzések szerint április hű marad a szeszé­lyes jelzőhöz, de a bajnok­ság hajráját már nem be­folyásolhatja az időjárás. Az első szakasz száraz l­esz, a hőmérséklet a 14—15 fokot is elérheti. Április közepe viszont melegebbet­­ígér a sokévi átlagnál. A FRADI MEG SEM ÁLL A HARMADIK HELYIG? A Sallai utcai City söröző mostanában han­gosabb a szokottnál. Ide jár Szusza, Gö­­röcs, Bene, Virágh, Só­vári, Józsa, számos ed­z­ző, szurkoló, s feltűnik néha az MTK-VM-ből Turner, Katzenbach, Lő­­rincz és Orovecz, vagy Kékesi is. Ők persze nem sörözni, hanem be­szélgetni jönnek, vagy megkóstolják a szakács­­mesternek, Köves Ga­­binak az ízes falatait, s hörpintenek rá egy üdí­tőt. Az egyik sarokban, egy krigit sörrel a ke­zében a 140 kilós Tóth Kálmán viszi a szót, ő a fogathajtás szerelme­se, de értője a futball­­nak is. — A Knopp utcában óriási derbi lesz. A Honvéd kikapott Eger­ben, a Rába pedig sok­kal jobb csapat, miért ne győzhetnék le ők is a kispestieket. Igaz, a Honvéd már Győrben is megtréfálta őket. Két bajnok viaskodik majd ... — És mi nyerünk! — replikázik Richter Ti­bor, a Bp. Honvéd in­tézője, aki tizenöt esz­tendeje tölti be ezt a posztot Kispesten. Nagy taktikai csata lesz ... Göröcs sopánkodik: — Mi lesz velünk Csepelen? Ha legalább Rostás játszhatna ... Nincs góllövőnk!... A Csepel a kiesés ellen küzd . . . Jagrik Barnabás, az újpestiek törzsszurkoló­ja vigasztalja: — Sebaj, Titi, hátul Kardosék majd rendet csinálnak, elöl pedig a Schróth gyerek a fürge­ lábával faképnél hagy mindenkit. Németh Gyula, a Bu­dafok egykori kapusa, a Kútvölgyi úti kórház neves fogtechnikusa a kiszolgáló pult bűbájos Andreáját, Turner menyasszonyát faggatja: Mi lesz az MTK-val Debrecenben? — Ha Csaba játszik, nyerünk! ■ Mindenki mosolyog, csak éppen Csaba nem . . . Sóvári Kálmán élcelő­­dik: — A Fradit leütik Békéscsabán! Salamon Károly, az Üllői útiak hívője indu­latosan inti le: — Fiacskám, ti csak a Fradi hátát nézheti­tek. Most már van egy Szabadink, Pogányunk, egy egészséges Kincse­sünk. Meg sem állunk a harmadik helyig! Megtapsolják, mások pedig lehurrogják. Lelátói hangulat lett úrrá a Cityben. Mi lesz itt, az ered­mények ismeretében, hétfőn? n. gy.

Next