Népsport, 1987. március (43. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-01 / 50. szám

4 NÉPSPORT Labdarúgás____ Videoton—Dunaújváros 1-1 (0-1) Székesfehérvár, 4000 néző. Vezette: Drigán (****), (Szabó R., Kiss G.). Videoton: Koszta 6 — Végh 6, Disztl L. 5, Nováth 6, Horváth 5 — Sallói 5, Csongrádi 5, Vadász 6 — Kanyuk 6, Wittman 5, Kovács 4. Edző: Tajti József. Dunaújváros: Holló 6 — Krukk 6, Boldóczky 7, Meny­hárt­­i, Miskovicz­­i — Dienes 7, Dupai 6, Késs 7, Vajda 6 — Tatár 6, Deb­ota 8. Edző: Kovács András. Csere: Sallói helyett Máriási (—), Kovács helyett Sza­bó (—), mindketten a 68., Vajda helyett Törő (—) a 88., Dienes helyett Kalmár (—) a 10­. percben. Gólszerző: Lehota a 17., Kanyok a 78. percben. Sárga lap: Disztl L. a 31., Horváth a 44. percben. Szögletarány: 11:2 (5:1) a Videoton javára. Videoton-támadásokkal kez­dődött a találkozó. A 3. percben Sallói kapott ke­csegtető átadást, de a védők időben közbeavatkoztak. Né­hány perc múlva Kovács Ferenc csapott rá egy át­adásra, de Menyhárt ezúttal is jól lépett közbe és fel­szabadította kapuját, majd Sallói elől védett merész ki­vetődéssel a vendégek ka­pusa, Holló. A 9. percben gyors Kohász-ellentámadás következett. Dupai indításá­val Lehota futhatott fel a jobb oldalon, jó beadását Tatár fejelte Véghtől szo­rongatva a kapu mellé. A 15. percben viszont veszé­lyes hazai lövésnek lehettek szemtanúi a nézők. Novak­h unta meg a csatárok tehe­tetlenségét, 16 méterről cé­lozta meg a kaput. Holló azonban biztosan fogta ma­gához a labdát. A 17. perc­ben váratlanul a vendégek szerezték meg a vezetést. Szögletrúgáshoz jutottak a jobb oldalon. Tatár adta be a labdát, Ress átvette, majd pontosan tálalt Lehota fejére, aki a tehetetlen K­aszta lába között négy méterről a kapu közepébe fejelt. 1-1 (Mint a nem túl tehetsé­ges, de nagyon szorgalmas diák, a Dunaújváros be­magolta a LECKÉT. Me­chanikusan válaszolgatott a Videoton kérdéseire, s mivel a tanár nem tudot­t semmi váratlant feltenni, mindenre csattant a félé­sét. Sőt, az anyaghoz kap­csolódva előkerült egy olyan rész, amelyet a pe­dagógus könnyen vett, nem nézett át előzetesen, így aztán zavarba jött a nem­­ várt választól. Az történt, hogy Disztlék el sem tud­ták képzelni, hogy a ven­dégek olyan tiszteletlensé­get forgatnak a fejükben, hogy gólt szerezzenek. Ezért meglehetősen hosszút pórázra engedték a két du­na­újvárosi támadót, a szögletnél például méte­rekre álltak Lehotától, aki aztán volt olyan udvariat­lan, hogy visszaélt sza­badságával. Kosztra ugyan lépett előre, de balszeren­cséjére a lába között a há­lóba vágódott az élesem lefejelt labda.­ A Videoton a hátrányos helyzetben igyekezett még több erőt koncentrálni a tá­madásokra. De ezekben ke­vés volt az ötlet, a váratlan elgondolás, s a vendég vé­dők könnyedén hárítottak.­­A 21. percben azonban úgy tűnt, a Kohász-védők is hi­báznak. Egy jobb oldéli be­adásnál elvétették a labdát, Holló is rosszul jött ki ka­pujából, ütközött Kanyokkal, mindketten a földre kerül­tek, végül Boldócziky szaba­dította fel a kaput. A 23. percben ismét a vendégek veszélyeztettek, Hess átadása után Dienes törhetett kapura, ő is jó helyzetben volt, de a még jobb helyzetben levő Lehota elé passzolta a labdát, így a kapujából kifutó Koszta ve­tődve hárítani tudott. Támad­gatott a hazai együttes, de változatlanul a vendégek veszélyeztettek többet. A 31. percben Disz­ti L. a kapura törő Tatárt utolsó lehetőségként „el­ütötte”, s emiatt jogos volt a sárga lapos figyelmeztetés. A másik kapu előtt Kovács F. beadását Sallói lefejelte Wittman elé, mielőtt azon­ban kapura lőhetett volna, Menyhárt közbelépett és a mezőnybe vágta a labdát. Meddő hazai fölény köze­pette a 36. percben a Ko­hász-védőkről kipattanó lab­dát Wittman kapásból, 20 méterről vágta kapu fölé. A 42. percben Végh előtt volt szabad az út, ki is használ­ta ezt, az alapvonal közelé­ből jól adott középre, de a kapu torkában Kovács F. le­késett az átadásról.­­A gól óta meglehetősen egysíkúan ívelgetett a Vi­deoton, a vendégek bemu­tatták fejelőtudományu­kat. Végh elfutása volt az első olyan fehérvári ak­ció, amely előtt a társak tudatosan teret nyitottak a felfutó védőnek.­ A félidő előtt a 44. perc­ben Horváth reklamált a já­tékvezetőnél egy ítélet miatt, ám az nem fogadta el a bí­rálatot, viszont sárga lappal figyelmeztette a fehérvári védőt. SZENET UTÁN tovább növelte fölényét a Videoton. Az 53. percben Kanyok beadását Csongrádi sarokkal továbbította kapu­ra, Hollót nem lepte meg a váratlan megoldás és el­csípte a labdát. Valóságos tűzijátékot rendeztek a ha­zaiak a Kohász kapuja előtt. Négy lövést hárítottak a vé­dők, végül a kivágódott lab­dát Lehota elől kellett Díszt­ Lászlónak az ellenfél térfe­lén hárítani, hogy ne legyen veszélyes ellenakció. Fehér­vári támadások közben Ta­tár indított ellenakciót, több védőt is átjátszott, már a fe­hérvári 16-osnál járt, ami­kor Sallói utolsó emberként avatkozott közbe és felsza­badított. A 64. percben Hor­váth bal oldali beadására Disztl L. remekül ugrott fel, ha kevéssel is, de kapu mel­lé fejelt. Két perc múlva is­mét Lehota szerezhetett vol­na gólt. Egyedül vezethetett támadást, Koszta azonban jó ütemben lépett ki és az ötös oldalvonalánál belevetődött a lövésbe.­­A második játékrészben jószerivel egykapuzott a fe­hérvári csapat. Tehette, mert a vendégek meg­lehetősen szokatlan, 9-1-es felállási formációt válasz­tottak. Lehota kivételével mindenki védekezett, ám amint a csatár meglódult, rögtön melegük lett a Vi­deoton védőinek. Ezúttal hat hazai hátvéd is loholt utána, mégis csak Koszta bravúrja hárította el az újabb dunaújvárosi gólt.­ Változatlan Videoton-fö­­­nyben teltek a következő igyekezett Tajti József erő­síteni csapatának támadójá­tékát. Szabó jó átadására Kanyok rajtolt, a 18-ason be­lül ütközött Hollóval, mi­közben a Kohász kapusa, az oldalvonalon kívülre hárí­tott. Az ütközés következté­ben a fehérvári játékos meg­sérült, ápolni kellett. Rögtön ezután Végh beadását Szabó J. fejjel megcsúsztatta, de a labda­­ a kapu mellé került. (Alig lépett pályára a Görögországból télen visz­­szatért Szabó, máris bizo­nyította: változatlanul érzi a kaput, könnyen odake­rül, más kérdés, hogy ez­úttal nem volt szerencsé­je a fejessel.) A 75. percben szögletrúgás után, amelyet Máriási vég­zett el, ezúttal is Disztl L. emelkedett fe­l legjobban a védők gyűrűjéből és fejese most is veszélyesen csúszott kapu mellé. A másik oldalon Tatár átadását Lehota kap­ta, ügyesen kivárt, de Koszta ezúttal észrevette, hogy megint a lába között akarja elgurítani a labdát, és jó ütemben lépett közbe. Nagy erővel rohamozott a Videoton, amelynek eredmé­nyeképpen a 78. percben si­került egyenlítenie. A bal oldalon, az alapvonal közelé­ből Vadász adott be, s lab­dája a kapu előterében sza­badon találta Kanyokot, aki nyolc méterről a kapu köze­pébe fejelt. 1-1 A hajrában mindkét kapu előtt volt izigalom, a 81. perc­­■ ben Lehota beadását Ress elől az utolsó pillanatban há­rította Novath. Négy perccel később Szabó J. 15 méterről célozta meg a jobb alsó sar­kot, többen már gólt kiál­tottak, de Holló jó vetődés­sel megkaparintotta a lab­dát. ★ ★ ★ Mindig van abban vala­mi különleges, amikor az egyik csapat, már meccs előtt könyvel, mondván, majd csak találunk egy gólt, a másik pedig nem hajlandó belenyugodni az elhamarkodott ítéletbe. Nos, Fehérvárott ezúttal erről volt szó. Érkezett egy olyan csapat, amelyet már csak a matematikai trük­kök biztatnak a bentmara­­dásra, és amelyik egyálta­lán nem akarja ezt a tényt szó nélkül tudomásul ven­ni. Mert a vendégek nem­csak igen-igen lelkesen, hanem meglepően tudato­san küzdöttek, s ennek vé­gül aztán meglett a jól megérdemelt eredménye. A fehérváriak a mérkőzés előtt azt kapták feladatul edzőjüktől, hogy már a du­naújvárosi térfélen támad­ják le a labdát hozó ellen­felet, csakhogy ez a szán­dékuk a játékukból egyál­talán nem derült ki. Külö­nösen az első félidőben, sokkal inkább az történt a pályán, amit Lehotáék akartak, villanásszerű el­lenakcióikkal a helyzetek számában és veszélyessé­gében is felülmúlták a há­zigazdákat. Szünet után már abba a hibába estek, hogy túlontúl őrizték megszerzettnek látszó két pontot, s ennek az lett a következménye, hogy Csongrádiék mégis lecsíp­tek belőle egyet. Mégis az esős, sáros tavaszi folyta­tásnak csak a dunaújváro­siak örülhettek igazán. Már csak azért is, mert számukra az egy pont nem mennyiségileg, hanem lé­lektanilag jelenthet sokat a hátralevő 14 fordulóra. Tajti József: — Csak küz­delemről beszélhetünk, já­tékról már kevésbé. Kovács András: — A vá­rakozásnak megfelelően ala­kultak a dolgok, egy pontért jöttünk és azt el is visszük. A helyzetek alapján akár a győzelmet is megszerezhet­tük volna. Kiss Ílászló Székelyhídi János A vendégek állandó készültségben várták a fehérvári támadókat. Képünkön a labdát ve­zető Kanyokra három dunaújvárosi védő is jut, a negyedik, Boldóczky (5) a tizenhatos vonalán állva figyeli, hogy közbe kell-e avatkoznia (Rabáczy Szilárd felvétele) Az NB I állása 1. MTK-VM 16 101 3 28-12 22 2. 2. Dózsa 158 4 3 23- 9 20 3. Pécs 158 4 3 14- 5 20 4. Tatabánya 168 3 5 26-14 19 5. Haladás 168 3 5 19-14 18 6. Ferencváros 166 7 3 14- 9 18 7. Bp. Honvéd­ 167 4 5 23-23 13 8. Videoton 166 3 7 17-15 15 9. Vasas 166 3 7 22-23 15 10. Debrecen 165 4 6 20-23 14 11. Békéscsaba 154 6 5 16-18 14 12. Rába ETO 163 6 7 22-26 12 13. Zalaegerszeg 163 8 7 14-20 12 14. Siófok 163 6 7 16-23 12 16. Eger 154 4 7 13-20 12 16. Dunaújváros 161 5 10 11-327 XLIII. 50. ♦ 1987. március 1 Rajt a területi és a megyei bajnokságban is Sok-sok öröm és bánat, va­lóra vált és valóra nem vált remény, azaz jó és rossz sze­replés minden bajnoki év kí­sérője, velejárója. A bajnok­ság első fele után szűkebb é­s szélesebb körökben, egy-egy szakosztályban ezúttal is megvizsgálták, hogyan csi­nálták (ha sikerült), illetve hogyan kellett volna csinál­­niuk (ha nem sikerült). Az őszi idény értékelése után bi­zonyára mindenütt megszüle­tett a bajnokság második fél­idejének harci taktikája. Hogy jó vagy rossz lesz-e ez a taktika tavasszal, az csak pár hónap után dől majd el. Az azonban biztos, hogy ta­vasszal fent és lent egyaránt az eddiginél jobban kell küz­deniük a csapatoknak, ha el akarják érni céljukat! A területi bajnokságban, a száz között alig húsz olyan csapat található, amely meg­felel az osztály eszmei szín­vonalának ! Ezek az együtte­sek a téli felkészülés­ idején is sok mindent megkaptak, ami a jó szerepléshez szük­séges. A bajnoki címért har­coló gárda mögött legalább negyven olyan található, amelyik felkészültségben, já­tékerőben elmarad ugyan a bajnokesélyes csapatoktól, ar­ra azonban mindenképpen vi­gyáz, nehogy a kiesés ellen küzdő harmadik csoportba essen vissza. Mert bizony az itt tengődőknek nem öröm a sorsuk. (Már a félidőben 8-10 olyan csapat van, amelyek­nek a megmenekülése kü­lönleges bravúrnak számíta­na.) Rendkívül izgalmasnak ígérkezik a Duna-csoport első négy csapatának (111. ker. TTVE, Dorogi Bányász, ESMTK, BKV Előre), a Kö­rös-csoport első két csapatá­nak (Kecskeméti SC, Építők SC), a Tisza-csoport első két helyezettjének (Debreceni Kinizsi, II. Szabó L. SE) ta­vaszi küzdelme a bajnoki cí­mért. De ugyanez mondható el a Mátra-csoport első négy helyezettjéről (H. Papp I. SE, Kazincbarcika, Recsk, Salgótarjáni Síküveggyár) és a Bakony-csoport első két helyezettjének (Ajkai Hung­­alu, Soproni SE) várható viaskodásáról is. A Mohácsi TSZ SE pillanatnyilag már 5 ponttal vezet, gólkülönbsége pedig (21-1), szinte példátlan labdarúgásunk történetében. Ez aztán azt mutatja, hogy aligha akad olyan csapat a mai magyar bajnokságok bár­melyik osztályában, amelyik az őszi forduló mérkőzései után ilyen, szinte fantaszti­kusnak mondható gólkülönb­séggel áll az élen! A jövő titka, hogy a történelmi vá­ros csapata idegekkel hogyan és meddig bírja . . . Hol vannak már azok a szép idők, amikor néhány város­ban 6—8 ezer ember szurkolt csapata győzelméért a har­madik vonalban. Amikor, mint például 1961—62-ben, az akkori NB III-ban, a Pápa— Veszprém rangadót 6000, a Győri Dózsa—Pápa és a MÁV DAC—Veszprém mérkőzést 5—5 ezer ember látta, az őszi győri NB III-as helyi rang­adón pedig hétezren szurkol­tak. Győrben ma is jól emlé­keznek ennek az évnek a bajnokságot eldöntő találko­zójára,, a MÁV DAC—Pápa összecsapásra. Ezt a meccset ugyanis tízezer (!) néző iz­gulta végig. De nemcsak a Dunántúlon volt futball-láz! A Szegedi VSE csapata ugyanabban az évben, április 4-én (!) a Békéscsabai Épí­tőkkel játszott. Ha a csabaiak győznek, előnyük 7 pontra növekszik. 11—11 játékos a pályán. 3000 szegedi és 2000 csabai szurkoló pedig a nézőtéren „küzdött’’ egy­mással. A szegediek 11-es­­ből lőtt góllal győztek 1-0-ra. A mostani területi bajnok­ságban a Kecskeméti SC ha­zai mérkőzései iránt nyilvá­nul meg a legnagyobb ér­deklődés. Az ottani ötezres nézőcsúcs azt mutatja, hogy a százezres lélekszámú város sportszerető közönsége már nagyon szeretné, ha csapata újra a második vonalban játszhatna. Szinte hihetetlen, de így van: Szekszárdon kí­vül még Kecskemét az a me­gyeszékhely, amelynek soha nem volt NB I-es csapata . .. A fővárosiak érdeklődése a területi mérkőzések iránt el­képesztően gyenge. Még azoknál a csapatoknál is, amelyek bajnokesélyesek! Ezt a problémát hosszú évek óta emlegetjük, megoldásukra néhány gondolatot (tagszer­vezés, a mérkőzések helyes időpontjának megválasztása stb . . .) régebben már felve­tettünk, de minden maradt a régiben. A tavaszi küzdelem egyébként szombaton elkez­dődött (a Körös-csoport egy mérkőzését játszották le). Ami még említésre kívánko­zik: a Duna-csoportban a pá­lyák rossz állapota miatt egy héttel később kezdenek. Körös-csoport Építők SC—Kecskeméti SC 0-1 (0-0). Népliget, 400 néző. V: Kokavecz. Építők: Sze­keres — Huszák, Pócza, Ge­ra, Paksi, Varga, Bogdán, Gregor B. (Papp), Czanka, Márton dr., Oláh. Edző: Ste­­fancsik Alajos. Kecskemét: Erdei — Somogyi M. (Csor­ba), Szabó, Somogyi J., Há­­jer, Hoffmeister, Safranyik, Hegedűs, Óvári (Fóris), Czéh, Rácz. Edző: Pataki Tamás. A kisméretű füves edzőpálya havas, csúszós ta­laján kezdetben jobban fel­találta magát a kecskeméti csapat, de 20 perc után ki­egyenlítetté vált a küzde­lem. Szünet után is a KSC kezdett jobban, majd ne­gyedórás Épí­tők-fölény kö­vetkezett, de a rohamozás eredménye csak egy Papp­­lövés volt — 18 méterről! A 75. percben villámgyors jobb oldali kecskeméti támadást követően nagyon szép fejes­góllal szerezte meg Hegedűs a vezetést, s a gól egyben a győzelmet is jelentette a vendégeknek. G: Hegedűs. Jó: Gara, Bogdán, Oláh, ill. Somogyi M., Somogyi J., Safranyik, Hegedűs.­­ Vasárnap elkezdődnek a megyei bajnokságok is. Egye­lőre 8 megyében rajtolnak a csapatok, a többi tizenegyben (elsősorban a pályák kímélé­se miatt) később kerül sor az első fordulóra. N. J. Szinte egyedülálló teljesítmény a magyar labdarúgó-baj­nokságok történetében: a területi bajnokság Dráva-csoport­­jában, a Mohácsi TSZ SE, az őszi idény tizenöt mérkőzé­sén, azaz 1350 perc alatt, 21 adott góljával szemben mind­össze egyet kapott! A képen a mohácsiak keretének a tagjai (Farkas Tibor felvétele)

Next