Népsport, 1987. május (43. évfolyam, 101-126. szám)
1987-05-27 / 122. szám
XLIII. 122. ♦ 1987. május 27. Moszkvai levél A nyitottság fokozatai Amiből kevés van, az mindig nagy kincs. Emlékszem, Pekingben a nem túl tiszta és igen sekély folyócskákban is boldogan pancsoltak kicsik és nagyok a forró nyárban. A tájat ugyanis sokszor sújtja szárazság, így aztán érthető, hogy a kicsi patak is tengernyi boldogsággal tölti el a fürdőzni vágyót. Mindez azért jutott eszembe, mert Moszkva a hűvösebb éghajlatú fővárosok között van elkönyvelve. A gyakorlat azonban most gyökeresen ellentmond az elméletnek. Mert amíg odahaza, s a környező országokban gonosz idő didergette az embereket, addig itt, a máskor hűvös Moszkvában, tombolt a nyár. Mintha egy varázspálcával érintették volna meg a várost, lekerültek a kiskabátok, elővillantak a színes nyári holmik. A folyók partján fürdőruhára vetkőzött emberek százai sütkéreztek az ajándék napsütésben. Szóval kinyílt a város. Ami akár képletes is lehetne, mert ma Moszkvában az egyik legtöbbet használt szó a glasznoszty, a nyíltság. Érdemes lenne egyszer megszámolni, hogy egy nap alatt a rádió hányszor mondja a már fogalommá vált kifejezést. Mert így csak azt tudom, hogy nagyon sokszor. Belopódzik a fülekbe, fejekbe, gondolatokba. Talán éppen ez a cél. Szombaton este a képernyőn látjuk: tévések vernek hidat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a résztvevők vitatkoznak, véleményt cserélnek, ismerkednek egymás életével, gondolataival. Mindezt nézve az jut az eszembe, hogy a sport milyen nagyszerű dolog. Amin a politikusok hosszasan fáradoznak, azt egy verseny, egy nemzetközi összecsapás pillanatok alatt megvalósítja. A Hotel Szportban most is csúcsforgalom van. Egy szoboralakú kajakos fiú alaposan szemügyre vesz egy magas, csinosan öltözött lányt. „Glasznoszty" — értelmezi sajátosan a szót a külföldről érkezett fiatalember, lehet, hogy számára a legutolsó divat jelenléte testesíti meg a nyíltságot. Két kanadai tornaszakember viszont saját bőrén tapasztalja. Brian McVey és Bernard Pellot a kanadai női tornászválogatott mellett dolgozik és most Moszkvába jöttek tanulni. A dologban van valami csalóka. Mert ugye az természetes, ha egy fejlődés első szakaszánál tartó sportág képviselői a legjobbhoz jönnek tanulni. Csakhogy Kanada már jóval előbbre tart. Két éve Montrealban a világbajnokságon női csapatuk csak a kilencedik lett, éppen a magyarok mögött végzett. S most? McVey igen határozottan állítja, hogy ősszel Rotterdamban mindenképpen már az első hatban a helyük! Túlzott önbizalom? Aligha. A skót születésű edző tavaszszal tanítványaival ellátogatott néhány jelentősebb európai versenyre. S a lányok, például Lori Strong és Monica Covacci sorra érték el az értékesebbnél értékesebb sikereket. Azt mondja, először éppen az áprilisi budapesti nemzetközi bajnokságon fordult meg a fejében, hogy lehet keresnivalójuk a világ élmezőnyében. Mert azzal tisztában voltak, hogy jó úton járnak, csak azt nem tudták, hogy ez mire elég a világban. „Két okból jöttünk Moszkvába. Részben azért, hogy újabb tapasztalatokat szerezzünk, amit a világbajnoki felkészülésben hasznosíthatunk. Részben pedig azért, hogy együtt lássuk Európát, s felmérhessük, milyen esélyeink lehetnek velük szemben. Kanadának az a legnagyobb baja, hogy túlzottan elzárt, mert nagyon messze van. Itt Európában sokkal inkább szemmel tudják tartani a szakemberek egymás fejlődését.’’ McVey tehát figyeli, tanulmányozza az európai tornát. No meg persze a szovjet edzésmódszereket. A francia származású, montreali Bernard Pellot másról mesél. Elmondja, hogy három nevelési központot is fel akartak keresni. Videóval felszerelve és tágra nyitott szemmel el is látogattak a CSZKA, a Dinamo tornaközpontjába, valamint az olimpiai reménységek sportiskolájába. Megkaptak minden segítséget, elmondtak nekik mindent, amit titoknak gondoltak volna. „Számomra a legérdekesebb az volt, ahogy a fiatal versenyzőkkel bánnak. Nem azon lepődtünk meg, amit tanítanak, hanem ahogy. Különösen a fiúknál csodálatos, ahogy az edzők bánni tudnak a gyerekekkel. Rendkívül ügyesen alakítják az egyéniségüket, úgy, hogy a kis tornász már kezdettől fogva motiválva érezze magát a minél jobb munkában." Aztán meglepnek egy kijelentéssel. Mondják, ők nem amerikaiak, ők sokkal nyitottabbak a kelet felé. S szerintük így, csak így lehet jól dolgozni. Attól dinamikus a fejlődésük, hogy a legkülönbözőbb országokból érkezett edzők egyesítik a tudományukat, mindenki magával hozza országa tradícióit. Nyitottság tehát mindkét oldalon. Az egyik legértékesebb tulajdonság, ami az embertől telik. A kanadaiak utazás előtt azt mondták, hogy eztán biztosan másképp fognak dolgozni. Mire ezt a levelet befejezem, sajnos, elromlott az idő. Szerencse, hogy csak az időjárás ilyen változékony. Buda Ildikó A rendező „" Beszélgetés Kalmár Tiborral a ,,SZÚRZÓ-PRÓBÁRÓL,, Ha másfél száz színész, újságíró és zenész árad a Népstadion pályájára, s ehhez illően népes az asszisztencia, akkor akad bőven dolga a rendezőnek. Ehhez nem elég az évtizedes színházi gyakorlat: látványos szabadtéri előadások tapasztalata is kell hozzá . . . — Hányadik SZŰR ez, és az idei miben különbözik az előbbiektől? — kérdeztük Kalmár Tibortól. • Ez a hetedik SZÚR- om — felelte —, tehát az én hetedik próbám, de nem azért került a forgatókönyvbe, hogy hét színház művésznői hét játékos versenyszámban vetélkednek egymással. Magam is kíváncsi vagyok, melyik színházé lesz az elsőség. Újdonság, hogy a pódiumműsort, az eladóművészi részt sűrítjük, és persze, most is különös súlyt helyezünk a látványosságra, a mulattatásra. A komikus alapgondolat a műsorban az hogy mi lenne, ha a nők vennék át a hatalmat? Megalakítjuk a pályán a világkormányt, és a pénzügyminisztert, Carmen szerepében, Kishonti Ildikó alakítja. Bankókötegeken ülve gördül be kocsiján a stadion gyepére. A külügyminiszter, Kovács Kriszta Evita mezében, a Malév önjáró lépcsőjén érkezik. Nem maradhat el mellőlük a belügyminiszter, természetesen Linda, azaz Görbe Nóra sem, aki rendőrmotorján robog be, karatésok díszkíséretében. A honvédelmi miniszter, Zsadon Andrea, Mária főhadnagy egyenruhájában, lovon érkezik. A mezőgazdasági miniszter, Isaura szerepében Gálvölgyi János ... A női kormány nemzetközi csúcstalálkozót is szervez: Nancy Reagan (Psota Irén) és Raisza Gorbacsova (Schubert Éva) a férjeik helyett megkötik a békét — és a pulóvereket... • Kifejezetten újdonság lesz az is — folytatta a rendező —, hogy a zöld gyepen a labdarúgók forgószínpadszerűen szerepelnek. Ez annyit jelent, hogy a színészek és az újságírók két-két csapatot szerveznek, és ezek tízpercenként váltják egymást a pályán. Az egyik csapat szabályosan, sportosan játszik, a másik pedig mókázni fog. Az utóbbiak válogatottjába tartozik például a színészek közül Andorai Péter, Balázs Péter, Benedek Miklós, Kern András, Koltai Róbert, Nagy Bandó András, Straub Dezső és Tóth László, az újságírók közül Avar János, Boncz Géza, Chrudinák Alajos, Egri János, Érdy Sándor, Farkasházy Tivadar, Pálffy József, Sinkó Péter és még sokan. Felsorolni is nehéz őket hirtelenjében. URH-s készülékkel lépnek pályára, és amit egymásnak mondanak egy-egy helyzet kapcsán, azt a nagyközönség is hallhatja . . . Azért vezettük be ezt az újítást, mert tapasztalatunk szerint az „ősi” SZÚR-ok hagyománya, tehát a mulatságos focizás feledésbe merült. Mindenki komolyan akart bizonyítani, mintha a válogatottba pályázna ... — Tudomásunk szerint a komoly mérkőzés hívei, például az újságírócsapatban valóban értik a labdarúgást — jegyeztük meg. — Igen, ez így van. Bizonyítja az is, hogy az újságírók Európa-bajnokságán harmadik helyezést értek el. Rendszeresen edzenek, tehát egész évben nagyon komolyan készülnek. A komikus csapat, mindkét félnél, természetesen rögtönöz, csak egy edzést tart a döntő előtt... Ebből következik, hogy mi, a rendezőség, csak a „balhés" csapat tagjait kértük fel a játékra. A másik két csapat évek óta állandó, maguk állítják össze a névsort... — A „mi, a rendezőség” kifejezést használta. Ezzel kapcsolatban hadd kérdezzük meg: hogyan jött létre együttműködése Verebes Istvánnal, és mi a felkészülési módszerük? • Korábban is igényeltem egy olyan munkatársat, aki segít a nagyszabású műsor létrehozásában. Tehát a forgatókönyv írásában az ötleteivel és aztán a kivitelezésben is. Verebes István közismerten ötletgazdag, szellemes rendező, ezért kértem fel őt az idei rangadón való közreműködésre. • A beszélgetésünk kezdetén kiemelte, hogy a rendezés látványosságra törekszik. Mivel tudná érzékeltetni, hogy mit is látunk majd? • A műsor három részre tagolódik. Az elsőben különböző bibliai és mitológiai alakokat jelenítünk meg, természetesen megfelelő jelmezekben, kellékekkel és díszletekkel. A paradicsomnál kezdjük: a földi és égi bíró egyszemélyben Bessenyei Ferenc. Ádámot Gáli Oszkár, Évát Bencze Ilona alakítja, és Luciferkó, azaz Tahi Tóth László alma helyett labdát szakíttat le a bűnbe eső asszonnyal... Majd Páris fogaton akarja elrabolni a pesti Helénkéket. Segítségül hívja barátait, a kaszkadőröket, akik betyárjelmezben lóra kapják a szénásszekerekben bujkáló szép lányokat. . . Az elsőtől a nyolcadikig az összes Henrik szerepel, feleségeikkel egyetemben. VIII. Henrik targoncán jön, stílusosan fatönkkel és bakóval. .. Apropó. VIII. Henrik: a malackodó verseny sem mindennapi látványosságot ígér, de erről semmit nem mondok. Meg kell nézni! Tóth Mariann NÉPSPORT 5 Megelőzés és ösztönzés A pályák rendjéért Tibor Tamásnak, az ÁISH elnökhelyettesének elnökletével zajlott le az a tanácskozás kedden délelőtt a Budapest Sportcsarnokban, amelyen sportegyesületi és szövetségi vezetők vettek részt. Először a magyar sportpályákon egyre vészesebben eluralkodó rendbontásról volt szó. Felszólalt Tóth Ferenc rendőr vezérőrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőhelyettese, Bohár János rendőr ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési csoportfőnökének helyettese, Konczer István rendőr vezérőrnagy, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője, majd Lochmayer György, az ÁISH főosztályvezetője. Az ülésen részt vett Obranovics József, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. A napirend második pontjában a résztvevők konzultációt tartottak a magyar sport egyéni ösztönzési rendszerének korszerűsítéséről szóló, az ÁISH által készített tervezetről. n Hogy a pályákon mi minden történik manapság, tudjuk. Magunk is sokszor emeltünk szót ellene, mint ahogy minden jobb érzésű embert bánt és elkeserít a nézőterek trágár és gyalázkodó rigmusa, a „szurkolótáborok" testi konfliktusa, a rongálás, a garázdaság. Ijesztőek azok az adatok is, amelyeket a keddi tanácskozás résztvevői mondtak el. Az elmúlt év eleje óta napjainkig a különböző sporteseményeken, illetve azok után, a rendőri szervek 15 személyt vettek őrizetbe, százhetet állítottak elő. 1758 esetben történt feljelentés, 66 gyanúsított ellen indult büntető eljárás hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, illetve szándékos rongálás miatt. Az áprilisi Vasas—FTC labdarúgó MNK-mérkőzést követő garázdálkodás nyomán 22 személy ellen indult eljárás, tizennégyen előzetes letartóztatásban vannak, s ügyüket az elkövetkező napokban adja át a XIII. kerületi rendőrkapitálysság a kerületi ügyészségnek. Ez a tanácskozás azonban nem azért ült össze, hogy egybehordja a riasztó adatokat. Sőt, a magas rangú rendőr vendégek éppen azt hangsúlyozták: a sporteseményeken alapvetően a szurkolók fegyelmezettsége jellemző. A néhány sportágban, elsősorban a labdás mérkőzéseken előforduló rendbontások száma azonban tendenciájában növekszik — figyelmeztetően. Most tehát a megelőzésről kell beszélni, amely a rendőri és a sportszervek közös feladata. A szurkolók többségével nincs baj. A legveszélyeztetettebb budapesti labdarúgó-stadionokban a 200-1500 fő közötti, jobbára italos fiatalok alkotják a magot, akik a szélsőséges tetteket végrehajtják, akik nemcsak maguk verekednek össze, hanem gyalázkodnak, sőt, meggyalázzák az ellenfél zászlaját, füttykoncerttel kísérik az ellenfél himnuszát, a mérkőzések után pedig újabban a Belvárosban akarják folytatni a randalírozást. Az ellenük való küzdelem mind nagyobb feladatot jelent. A közös fellépésben néhány sportegyesületünknek jócskán vannak adósságai. A legtöbb helyen elöregedett rendezői gárda dolgozik, ráadásul a mérkőzések kritikus időszakában, a hajrában már ők sem, miután akkor elindulnak, hogy tiszteletdíjukat felvegyék ... Akad, ahol rendőri felügyelet alatt álló személyek kapnak helyet a rendezői gárdában. A rendőri szervek nemcsak a hazai eseményeket figyelik, hanem rendőri szempontból feldolgozták a két évvel ezelőtti, brüsszeli tragédia tapasztalatait, majd az UEFA körlevélben közreadott előírásait is. Mindezeknek megfelelően láttak napvilágot a hazai biztonsági rendelkezések, amelyeket azonban korántsem mindenhol tartanak be. Hiányzik a lelátó és a játéktér közötti, szabványos méretű kerítés, nem választják el megfelelően az egyes szektorokat, és így tovább. A sportmozgalom sokat tehet azért, hogy ismét azok töltsék meg a nézőteret, akiket a mai állapotok riasztanak el. Vagyis erősíteni kell a rendezők és a rendőrök közötti együttműködést, az egyesületeknek szorgalmazniok kell azt, hogy a rendbontókat kitiltsák pályájukról, hogy a környékbeli üzletekben a mérkőzés körüli időszakban ne áruljanak alkoholt. De sokat tehetnek a pályán levők is, az edzők, aztán a színlelésre és „rájátszásra” hajlamos sportolók, akik reklamálással, gesztusokkal gyakran keltenek hangulatot, sokat a játékvezetők is, akik kellő felkészültséggel és jó formában működve csökkenthetik a botrányos jelenetek számát. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elkészítené a sportélet anyagi támogatásának koncepcióját. A keddi tanácskozáson — immár a többedik fordulóban — annak egyik szeletéről, az egyéni ösztönzés kérdéseiről folyt konzultáció. Egyelőre csupán javaslatról van szó, hiszen még hátravan az egyeztetés az illetékes kormányzati szervekkel. Az irány azonban világos. A teljesítményelvnek kell érvényesülnie, a középpontban azzal a jelenlegi 263 sportolóval, aki ma nemzetközi osztályú minősítéssel rendelkezik. Az is biztos, hogy a népgazdaság képtelen eltartani a legjobbak mögött, tudásszintben ráadásul sokkal hátrébb álló minősített sportolók mai, nagy tömegét. Már az első osztályú minősítéssel rendelkezők száma is túlzott, és abban a szövetségek által túlzott jóindulattal megállapított szintek is ludasak A gazdálkodó szervek maguk is egyre kevésbé vállalják a sportstátusok fenntartását, tehát, hogy sportolók — munkavégzés nélkül — kössenek le státusokat. A sportvezetés tehát a valóság jelenségei alapján keresi a korszerűsödés útját, vagyis nem pusztán ellenlépésekről van szó. A pénzügyileg megalapozott új konstrukcióba nem férnek be például a legtöbb sportágban meglevő „állóvíz" képviselői, mindenekelőtt a tehetséges utánpótlás támogatására viszont előkészületben van a tanulmányi sportösztöndíj kiterjesztése. Vagyis a realitásokkal számoló, csakugyan ösztönző erejű, az agyonszabályozásnak még a gondolatát is kerülő elképzelés a pályán belüli rendet célozza meg. Sz. I.