Népsport, 1987. május (43. évfolyam, 101-126. szám)

1987-05-27 / 122. szám

XLIII. 122. ♦ 1987. május 27. Moszkvai levél A nyitottság fokozatai A­miből kevés van, az min­dig nagy kincs. Emlék­szem, Pekingben a nem túl tiszta és igen sekély folyócs­kákban is boldogan pancsoltak ki­csik és nagyok a forró nyárban. A tájat ugyanis sokszor sújtja szárazság, így aztán érthető, hogy a kicsi patak is tengernyi boldogsággal tölti el a fürdőzni vágyót. Mindez azért jutott eszembe, mert Moszkva a hűvö­sebb éghajlatú fővárosok között van elkönyvelve. A gyakorlat azonban most gyökeresen ellent­mond az elméletnek. Mert amíg odahaza, s a környező országok­ban gonosz idő didergette az em­bereket, addig itt, a máskor hű­vös Moszkvában, tombolt a nyár. Mintha egy varázspálcával érintették volna meg a várost, lekerültek a kiskabátok, elővil­lantak a színes nyári holmik. A folyók partján fürdőruhára vet­kőzött emberek százai sütkérez­tek az ajándék napsütésben. Szóval kinyílt a város. Ami akár képletes is lehetne,­ mert ma Moszkvában az egyik leg­többet használt szó a glasz­­noszty, a nyíltság. Érdemes lenne egyszer megszámolni, hogy egy nap alatt a rádió hányszor mond­ja a már fogalommá vált kife­jezést. Mert így csak azt tudom, hogy nagyon sokszor. Belopódzik a fülekbe, fejekbe, gondolatokba. Talán éppen ez a cél. Szombaton este a képernyőn látjuk: tévések vernek hidat a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között, a résztvevők vitat­koznak, véleményt cserélnek, is­merkednek egymás életével, gon­dolataival. Mindezt nézve az jut az eszem­be, hogy a sport milyen nagysze­rű dolog. Amin a politikusok hosszasan fáradoznak, azt egy verseny, egy nemzetközi össze­csapás pillanatok alatt megvaló­sítja. A Hotel Szportban most is csúcsforgalom van. Egy szobor­alakú kajakos fiú alaposan szemügyre vesz egy magas, csino­san öltözött lányt. „Glasznoszty" — értelmezi sajátosan a szót a külföldről érkezett fiatalember, lehet, hogy számára a legutolsó divat jelenléte testesíti meg a nyíltságot. Két kanadai tornaszakember viszont saját bőrén tapasztalja. Brian McVey és Bernard Pellot a kanadai női tornászválogatott mellett dolgozik és most Moszk­vába jöttek tanulni. A dologban van valami csaló­ka. Mert ugye az természetes, ha egy fejlődés első szakaszánál tartó sportág képviselői a leg­jobbhoz jönnek tanulni. Csak­hogy Kanada már jóval előbbre tart. Két éve Montrealban a világ­­bajnokságon női csapatuk csak a kilencedik lett, éppen a magya­rok mögött végzett. S most? McVey igen határozot­tan állítja, hogy ősszel Rotter­damban mindenképpen már az első hatban a helyük! Túlzott önbizalom? Aligha. A skót születésű edző tavasz­­szal tanítványaival ellátogatott néhány jelentősebb európai ver­senyre. S a lányok, például Lori Strong és Monica Covacci sorra érték el az értékesebbnél értéke­sebb sikereket. Azt mondja, elő­ször éppen az áprilisi budapesti nemzetközi bajnokságon fordult meg a fejében, hogy lehet keres­nivalójuk a világ élmezőnyében. Mert azzal tisztában voltak, hogy jó úton járnak, csak azt nem tudták, hogy ez mire elég a vi­lágban. „Két okból jöttünk Moszkvába. Részben azért, hogy újabb ta­pasztalatokat szerezzünk, amit a világbajnoki felkészülésben hasz­nosíthatunk. Részben pedig azért, hogy együtt lássuk Európát, s felmérhessük, milyen esélyeink lehetnek velük szemben. Kanadá­nak az a legnagyobb baja, hogy túlzottan elzárt, mert nagyon messze van. Itt Európában sokkal inkább szemmel tudják tartani a szakemberek egymás fejlődését.’’ McVey tehát figyeli, tanulmá­nyozza az európai tornát. No meg persze a szovjet edzésmód­szereket. A francia származású, mont­reali Bernard Pellot másról me­sél. Elmondja, hogy három neve­lési központot is fel akartak ke­resni. Videóval felszerelve és tág­ra nyitott szemmel el is látogat­tak a CSZKA, a Dinamo torna­központjába, valamint az olim­piai reménységek sportiskolájá­ba. Megkaptak minden segítséget, elmondtak nekik mindent, amit titoknak gondoltak volna. „Számomra a legérdekesebb az volt, ahogy a fiatal versenyzők­kel bánnak. Nem azon lepőd­tünk meg, amit tanítanak, hanem ahogy. Különösen a fiúknál cso­dálatos, ahogy az edzők bánni tudnak a gyerekekkel. Rendkí­vül ügyesen alakítják az egyéni­ségüket, úgy, hogy a kis tornász már kezdettől fogva motiválva érezze magát a minél jobb mun­kában." Aztán meglepnek egy kijelen­téssel. Mondják, ők nem ameri­kaiak, ők sokkal nyitottabbak a kelet felé. S szerintük így, csak így lehet jól dolgozni. Attól di­namikus a fejlődésük, hogy a legkülönbözőbb országokból ér­kezett edzők egyesítik a tudomá­nyukat, mindenki magával hoz­za országa tradícióit. Nyitottság tehát mindkét ol­dalon. Az egyik legértékesebb tulajdonság, ami az embertől te­lik. A kanadaiak utazás előtt azt mondták, hogy eztán biztosan másképp fognak dolgozni. Mire ezt a levelet befejezem, sajnos, elromlott az idő. Szerencse, hogy csak az időjá­rás ilyen változékony. Buda Ildikó A rendező „" Beszélgetés Kalmár Tiborral a ,,SZÚRZÓ-PRÓBÁRÓL,, Ha másfél száz színész, újságíró és zenész árad a Népstadion pályájára, s eh­hez illően népes az asszisz­tencia, akkor akad bőven dolga a rendezőnek. Ehhez nem elég az évtizedes szín­házi gyakorlat: látványos szabadtéri előadások ta­pasztalata is kell hozzá . . . — Hányadik SZŰR ez, és az idei miben különbözik az előbbiektől? — kérdez­tük Kalmár Tibortól. • Ez a hetedik SZÚR- om — felelte —, tehát az én hetedik próbám, de nem azért került a forgató­­könyvbe, hogy hét színház művésznői hét játékos ver­senyszámban vetélkednek egymással. Magam is kí­váncsi vagyok, melyik színházé lesz az elsőség. Újdonság, hogy a pódium­műsort, az ela­dóművészi részt sűrítjük, és persze, most is különös súlyt he­lyezünk a látványosságra, a mulattatásra. A komikus alapgondolat a műsorban az hogy mi lenne, ha a nők vennék át a hatalmat? Megalakítjuk a pályán a világkormányt, és a pénz­ügyminisztert, Carmen sze­repében, Kishonti Ildikó alakítja. Bankókötegeken ülve gördül be kocsiján a stadion gyepére. A külügy­miniszter, Kovács Kriszta Evita mezében, a Malév önjáró lépcsőjén érkezik. Nem maradhat el mellőlük a belügyminiszter, termé­szetesen Linda, azaz Görbe Nóra sem, aki rendőrmo­torján robog be, karatésok díszkíséretében. A honvé­delmi miniszter, Zsadon Andrea, Mária főhadnagy egyenruhájában, lovon ér­kezik. A mezőgazdasági miniszter, Isaura szerepé­ben Gálvölgyi János ... A női kormány nemzetközi csúcstalálkozót is szervez: Nancy Reagan (Psota Irén) és Raisza Gorbacsova (Schubert Éva) a férjeik helyett megkötik a békét — és a pulóvereket... • Kifejezetten újdonság lesz az is — folytatta a rendező —, hogy a zöld gyepen a labdarúgók for­­gószínpadszerűen szerepel­nek. Ez annyit jelent, hogy a színészek és az újságírók két-két csapatot szervez­nek, és ezek tízpercenként váltják egymást a pályán. Az egyik csapat szabályo­san, sportosan játszik, a másik pedig mókázni fog. Az utóbbiak válogatottjába tartozik például a színészek közül Andorai Péter, Ba­lázs Péter, Benedek Miklós, Kern András, Koltai Ró­bert, Nagy Bandó András, Straub Dezső és Tóth László, az újságírók közül Avar János, Boncz Géza, Chrudinák Alajos, Egri Já­nos, Érdy Sándor, Farkas­­házy Tivadar, Pálffy Jó­zsef, Sinkó Péter és még sokan. Felsorolni is nehéz őket hirtelenjében. URH-s készülékkel lépnek pályára, és amit egymásnak monda­nak egy-egy helyzet kap­csán, azt a nagyközönség is hallhatja . . . Azért vezettük be ezt az újítást, mert ta­pasztalatunk szerint az „ősi” SZÚR-ok hagyomá­nya, tehát a mulatságos focizás feledésbe merült. Mindenki komolyan akart bizonyítani, mintha a válo­gatottba pályázna ... — Tudomásunk szerint a komoly mérkőzés hívei, például az újságírócsapat­ban valóban értik a labda­rúgást — jegyeztük meg. — Igen, ez így van. Bizo­nyítja az is, hogy az újság­írók Európa-bajnokságán harmadik helyezést értek el. Rendszeresen edzenek, tehát egész évben nagyon komolyan készülnek. A ko­mikus csapat, mindkét fél­nél, természetesen rögtö­nöz, csak egy edzést tart a döntő előtt... Ebből követ­kezik, hogy mi, a rendező­ség, csak a „balhés" csapat tagjait kértük fel a játékra. A másik két csapat évek óta állandó, maguk állítják össze a névsort... — A „mi, a rendezőség” kifejezést használta. Ezzel kapcsolatban hadd kérdez­zük meg: hogyan jött létre együttműködése Verebes Istvánnal, és mi a felké­szülési módszerük? • Korábban is igényel­tem egy olyan munkatár­sat, aki segít a nagyszabá­sú műsor létrehozásában. Tehát a forgatókönyv írá­sában az ötleteivel és aztán a kivitelezésben is. Verebes István közismerten ötlet­­gazdag, szellemes rendező, ezért kértem fel őt az idei rangadón való közreműkö­désre. • A beszélgetésünk kez­detén kiemelte, hogy a rendezés látványosságra tö­rekszik. Mivel tudná érzé­keltetni, hogy mit is látunk majd? • A műsor három részre tagolódik. Az elsőben kü­lönböző bibliai és mitoló­giai alakokat jelenítünk meg, természetesen megfe­lelő jelmezekben, kellékek­kel és díszletekkel. A para­dicsomnál kezdjük: a földi és égi bíró egyszemélyben Bessenyei Ferenc. Ádámot Gáli Oszkár, Évát Bencze Ilona alakítja, és Luciferkó, azaz Tahi Tóth László al­ma helyett labdát szakíttat le a bűnbe eső asszonnyal... Majd Páris fogaton akarja elrabolni a pesti Helénké­ket. Segítségül hívja bará­tait, a kaszkadőröket, akik betyárjelmezben lóra kap­ják a szénásszekerekben bujkáló szép lányokat. . . Az elsőtől a nyolcadikig az összes Henrik szerepel, feleségeikkel egyetemben. VIII. Henrik targoncán jön, stílusosan fatönkkel és bakóval. .. Apropó. VIII. Henrik: a malackodó ver­seny sem m­in­den­napi lát­ványosságot ígér, de erről semmit nem mondok. Meg kell nézni! Tóth Mariann NÉPSPORT 5 Megelőzés és ösztönzés A pályák rendjéért Tibor Tamásnak, az ÁISH elnökhelyettesének elnök­letével zajlott le az a tanácskozás kedden délelőtt a Buda­pest Sportcsarnokban, amelyen sportegyesületi és szövet­ségi vezetők vettek részt. Először a magyar sportpályákon egyre vészesebben el­uralkodó rendbontásról volt szó. Felszólalt Tóth Ferenc rendőr vezérőrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőhelyettese, Bohár János rendőr ezredes, az Orszá­gos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési csoportfőnökének helyettese, Konczer István rendőr vezér­őrnagy, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője, majd Lochmayer György, az ÁISH főosztályvezetője. Az ülésen részt vett Obranovics József, az MSZMP Központi Bizott­ságának munkatársa. A napirend második pontjában a résztvevők konzultá­ciót tartottak a magyar sport egyéni ösztönzési rendszeré­nek korszerűsítéséről szóló, az ÁISH által készített terve­zetről. n Hogy a pályákon mi minden történik manapság, tudjuk. Magunk is sokszor emeltünk szót ellene, mint ahogy minden jobb érzésű embert bánt és el­keserít a nézőterek trágár és gyalázkodó rigmusa, a „szur­kolótáborok" testi konfliktusa, a rongálás, a garázdaság. Ijesztőek azok az adatok is, amelyeket a keddi tanács­kozás résztvevői mondtak el. Az elmúlt év eleje óta nap­jainkig a különböző sporteseményeken, illetve azok után, a rendőri szervek 15­ személyt vettek őrizetbe, százhetet állítottak elő. 1758 esetben történt feljelentés, 66 gyanúsí­tott ellen indult büntető eljárás hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, illetve szándékos rongálás miatt. Az áprilisi Vasas—FTC labdarúgó MNK-mérkőzést követő ga­rázdálkodás nyomán 22 személy ellen indult eljárás, tizen­négyen előzetes letartóztatásban vannak, s ügyüket az el­következő napokban adja át a XIII. kerületi rendőrkapi­­tálysság a kerületi ügyészségnek. Ez a tanácskozás azonban nem azért ült össze, hogy egybehordja a riasztó adatokat. Sőt, a magas rangú rendőr vendégek éppen azt hangsúlyozták: a sporteseményeken alapvetően a szurkolók fegyelmezettsége jellemző. A né­hány sportágban, elsősorban a labdás mérkőzéseken elő­forduló rendbontások száma azonban tendenciájában nö­vekszik — figyelmeztetően. Most tehát a megelőzésről kell beszélni, amely a rend­őri és a sportszervek közös feladata. A szurkolók többségével nincs baj. A legveszélyezte­tettebb budapesti labdarúgó-stadionokban a 200-­1500 fő közötti, jobbára italos fiatalok alkotják a magot, akik a szélsőséges tetteket végrehajtják, akik nemcsak maguk ve­rekednek össze, hanem gyalázkodnak, sőt, meggyalázzák az ellenfél zászlaját, füttykoncerttel kísérik az ellenfél him­nuszát, a mérkőzések után pedig újabban a Belvárosban akarják folytatni a randalírozást. Az ellenük való küzdelem mind nagyobb feladatot je­lent. A közös fellépésben néhány sportegyesületünknek jócskán vannak adósságai. A legtöbb helyen elöreged­ett rendezői gárda dolgozik, ráadásul a mérkőzések kritikus időszakában, a hajrában már ők sem, miután akkor elin­dulnak, hogy tiszteletdíjukat felvegyék ... Akad, ahol rend­őri felügyelet alatt álló személyek kapnak helyet a rende­zői gárdában. A rendőri szervek nemcsak a hazai eseményeket fi­gyelik, hanem rendőri szempontból feldolgozták a két év­vel ezelőtti, brüsszeli tragédia tapasztalatait, majd az UEFA körlevélben közreadott előírásait is. Mindezeknek megfelelően láttak napvilágot a hazai biztonsági rendelke­zések, amelyeket azonban­ korántsem mindenhol tartanak be. Hiányzik a lelátó és a játéktér közötti, szabványos mé­retű kerítés, nem választják el megfelelően az egyes szek­torokat, és így tovább. A sportmozgalom sokat tehet azért, hogy ismét azok töltsék meg a nézőteret, akiket a mai állapotok riaszta­nak el. Vagyis erősíteni kell a rendezők és a rendőrök közötti együttműködést, az egyesületeknek szorgalmazniok kell azt, hogy a rendbontókat kitiltsák pályájukról, hogy a környékbeli üzletekben a mérkőzés körüli időszakban ne áruljanak alkoholt. De sokat tehetnek a pályán levők is, az edzők, aztán a színlelésre és „rájátszásra” hajlamos sportolók, akik reklamálással, gesztusokkal gyakran kel­tenek hangulatot, sokat a játékvezetők is, akik kellő fel­­készültséggel és jó formában működve csökkenthetik a botrányos jelenetek számát. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elkészítené a sportélet anyagi támogatásának koncepcióját. A keddi tanácskozáson — immár a többedik forduló­ban — annak egyik szeletéről, az egyéni ösztönzés kérdé­seiről folyt konzultáció. Egyelőre csupán javaslatról van szó, hiszen még hátra­van az egyeztetés az illetékes kormányzati szervekkel. Az irány azonban világos. A teljesítményelvnek kell érvénye­sülnie, a középpontban azzal a jelenlegi 263 sportolóval, aki ma nemzetközi osztályú minősítéssel rendelkezik. Az is biztos, hogy a népgazdaság képtelen eltartani a legjobbak mögött, tudásszintben ráadásul sokkal hátrébb álló minő­sített sportolók mai, nagy tömegét. Már az első osztályú minősítéssel rendelkezők száma is túlzott, és abban a szö­vetségek által túlzott jóindulattal megállapított szintek is ludasak A gazdálkodó szervek maguk is egyre kevésbé vállal­ják a sportstátusok fenntartását, tehát, hogy sportolók — munkavégzés nélkül — kössenek le státusokat. A sportvezetés tehát a valóság jelenségei alapján ke­resi a korsze­rűsödés útját, vagyis nem pusztán ellenlépé­sekről van szó. A pénzügyileg megalapozott új konstruk­cióba nem férnek be például a legtöbb sportágban meg­levő „állóvíz" képviselői, mindenekelőtt a tehetséges után­pótlás támogatására viszont előkészületben van a tanul­mányi sportösztöndíj kiterjesztése. Vagyis a realitásokkal számoló, csakugyan ösztönző erejű, az agyonszabályozásnak még a gondolatát is kerülő elképzelés a pályán belüli rendet célozza meg. Sz. I.

Next