Népsport, 1987. június (43. évfolyam, 127-151. szám)

1987-06-01 / 127. szám

XLIII. 127. ♦ 1987. június 1 ­ Labdarúgás K­ * Egyoldalú játékkal kez­dődött a mérkőzés. A MÁV MTE nyomasztó fö­lényben játszott, egyre­­másra vezette támadásait, de ezekben — mint már annyiszor a korábbi mér­kőzéseken — nem volt semmi tervszerűség. Tubák például az üres kapuba sem tudott betalálni. A Budafok negyed óráig mindössze kétszer ment át a felezővonalon. Később kiegyenlített mezőnyjáték következett. Szünet után valamit élénkült a játék, nagyobb volt az igyekezet, a küzdőkedv, de a szín­vonal nem érte el az át­lagost. A szürkeség nyom­ta rá a bélyegét a mérkő­zésre, és hiába volt több helyzete a Szolnoknak, vérszegény támadójáték híján meg kellett eléged­nie a döntetlennel. Jó: Ágh, Rózsavölgyi, Csá­bi, ill. Lipták, Tóth, Tyu­kodi, Varga. Szatmári János: — Ezen a mérkőzésen sok helyze­tünk, és sok gyámoltalan támadónk volt. Megyeri Győző: — Jó csapat ellen nagyon nehéz mérkőzésen fegyelmezett já­tékkal értékes pontot sze­reztünk. Pataki István Szolsidk-BurSafok 0-0 Szolnok, 1800 néző. V:­r Nagy II J. (Karsai, Ádám). Szolnoki MÁV MTE: Boros — Kiss, Ágh, Szilágyi, Ró­zsavölgyi — Csábi, Sugár, László­ — Kántor, Tubák, Szabó. Edző: Szatmári János. Budafoki MTE: Lipták — Ferencz, Tóth, Tyukodi, Földházi — Takács P., Varga, Balogh — Beringer, Krisz­tin, Pogány. Edző: Megyeri Győző. Csere: László helyett Hegedűs az 57., Balogh helyett Somogyi, Beringer helyett Fekete, mindkettő a 65. perc­ben. Sárga lap: Balogh a 32., Varga a 42., Rózsavölgyi a 78. percben. Szögletarány: 15:2 (8:0) a Szolnok javára. Nyíregyháza—Metripound SE 0-1 (0-0) Nyíregyháza, 2500 néző.V: Varga L. (Kurmai, Ringl). Nyíregyházi VSSC: Rabcsák — Szobonya, Boda, Szik­­szai, Ács — Gere, Tóth E., Drobni — Szegedi, Váczi, Csehi. Edző: Tóth János. Metripond SE: Tóth — Harguly, Miklósi, Leindler, Ko­vács — Olasz, Tasi, Adorján — Pásztor, Bárány, Csernus. Edző: Himer István. Csere: Gere helyett Hidegh az 55., Olasz helyett Repka a 73., Bárány helyett Kolozsi a 74., Szegedi helyett Cseke a 75. percben. Gólszerző: Bárány a 70. percben. Sárga lap: Boda a 40., Pásztor a 41., Szikszai a 71. percben. Kiállítva: Adorján a 75. percben. Szögletarány: 13:2 (1:1) a Nyíregyháza javára. 70. perc: A szabolcsi vé­dők késlekedtek a labda elvágásával. Bárány felis­merte a helyzetet, s 10 mé­terről kapura továbbított. A kétségbeesetten menteni akaró Szikszai már csak a gólvonalon túl érte el a labdát. 0-1 75. perc: Adorján meg­rúgta Bodát, Varga játékve­zető joggal állította ki a vásárhelyi játékost. ★ ★ ★ Küzdelmes mérkőzést vívott a két csapat. Az első perctől lendületes, kemény játék folyt. A ven­dégek taktikai elképzelé­sének lényege a tömör vé­dekezésben és az ebből ki­alakított gyors ellentáma­dásokban rejlett. A nyír­egyháziak a széleken igye­­­­keztek támadásokat vezet­ni, elsősorban Csehi gyor­saságát kívánták kama­toztatni. Fordulás után nagyobb sebességre kap­csoltak a szabolcsiak, sor­ra vezették támadásaikat, de hiába értek el 12 szög­letet, a vendégek védői jól álltak a lábukon, s ha hi­báztak is, ott volt mögöt­tük Tóth kapus, aki biz­tos kézzel hárított. Az NYVSSC támadott , és bánta. A vendégek ki­használták a lehetőséget, váratlan góljuk fontos győzelmet hozott számuk­ra. Jó: Tóth E., ill. Tóth, Miklósi, Kovács, Tasi. Tóth János: — A győze­lemért az NB II-ben is töb­bet kell tenni, ráadásul ma szerencsénk sem volt. Himer István: — Izgalmas mérkőzésen értékes két pon­tot szereztünk. Kovács György Szekszárd—­Vác 1-1 (1-0) Szekszárd, 2500 néző. V: Kovács I L. (Aczél, Sze­keres). Szekszárdi Dózsa: Hujber — Nagyfalusi, Varga F., So­­modi, Lauer — Gracza, Márkus, Boros — Vető, Szirják, Pilisi. Edző: Teszler Vendel. Váci Izzó MTE: Brockhauser — Kosztolnik, Kósa, Gyi­­mesi, Csima — Nagy, Polónyi, Hermann — Balogh, Vá­­radi, Cseri. Edző: Haász Sándor. Csere: Cseri helyett Mózner a szünetben, Vető helyett Kiss a 67., Váradi helyett Szenczi a 80. percben. Gólszerző: Szirják a 40., Polónyi az 55. percben. Sárga lap: Brockhauser a 41. percben. Szögletarány: 8:5 (1:2) a Vác javára. 40. perc­: Márkus remekül indította Vetőt, aki két csel­lel betört a 16-osra, lövése Brockha­u­­serről kivágódott, és Szirják 8 m-ről a jobb alsó sarokba helyezte a labdát. 1-0 55. perc: A bizonytalanko­dó szekszárdi védők közül hárman is felszabadíthattak volna az 5-ös sarkánál, de nem tették, s a berobbanó Polónyinak nem okozott gon­dot közvetlen közelről háló­ba gurítania a labdát. 1-1 Mindvégig nyílt, küzdel­mes, de csak közepes szín­vonalú mérkőzést vívott a két csapat. Az első ne­gyedórában akár kapusok nélkül is játszhattak vol­na, hiszen a két 16-os kö­zött hullámzó mezőnyjá­tékban „munkanélkülivé” váltak a portások. Az erő­felmérést aztán lüktető tempó váltotta fel, a ha- ★ ★ ★ zaiak valamivel többet kezdeményeztek, támadóso­ruk gyámoltalansága révén helyzeteik egy kivétellel kimaradtak. Szünet után mintha csak kicserélték volna a vendégegyüttest: átvette az irányítást, roha­mozott, ám egyenlítő gól­ját „gyermeknapi” gyerme­teg védelmi hiba előzte meg. A folytatásban is a váciak uralták a mezőnyt, a csereként beállt Mózner harcossága rendre gólve­szélyt eredményezett. A véghajrában nagy nyomás nehezedett Hujber kapujá­ra, a 87. percben egy gyors kontra végén mégis Boros lábában volt a hazai győ­zelmet jelentő gólszerzés lehetősége, de elhibázta. Jó: Hujber, Márkus, ill. Hermann, Mózner, Balogh, Teszler Vendel: — A mu­tatott játék alapján ma az egy pontnak is örülnünk kell. Haász Sándor: — Addig játszunk a tűzzel, míg egy­szer megégünk. Fekete László Szarvas—Ózd 1-3­­0 Szarvas, 500 néző. V: Nagy B. (Márton, Csáki). Szarvas: Pocsai — Holp, Hegyi, Plastyik, Szakál — Bernjén, Filyó, Vígh L. — Kanyári, Márton, Durucskó. Edző: Kerekes Imre. Ózd: Fekete — Kovács, Fodor, Tokár, Stancv — Far­kas B. Králik, Farkas L. — Jegesi, Nagy, Bém. Edző: Bánkuti László. Csere: Filyó helyett Varga a Szünetben, Kanyári he­lyett Vígh Z. a 63., Jegesi helyett Homonnai a 65., Nagy helyett Utassy a 76. percben. Gólszerző: Kovács L. a 45., Farkas B. (II-esből) a 47., Jegesi a 63., Durucskó a 69. percben. Sárga lap: Hegyi a 65., Fodor a 75. percben. Szögletarány: 4:2 (2:1) az Ózd javára. 45. perc: Bémi elfutott a bal oldalon, átívelt a túlsó oldalra és Kovács L. közel­ről a hálóba fejelte a labdát. 0-1 47. perc: Szakál buktatta Kovács L.-t. A 2I-esből Far­kas a kapu bal oldalába küldte a labdát. 0-2 63. perc: egy szarvasi ha­zaadást Jegesi csípett el és laposan lőtt a kapu jobb ol­dalába. 0- 3 69. perc: Márton átadását Durucskó vágta közelről a bal sarokba. 1- 3 ★ ★ Az első félidőben egy ideig az Ózd veszélyezte­tett. Utána a Szarvas sor­ra dolgozta ki helyzeteit, de a csatárok szinte egy­mást múlták felül azok kihagyásában. A vendégek vezető gólja után a Szarvas feladta. Jó, a hazai együttesből senkit sem lehet kiemelni, ill. Fodor, Farkas B., Farkas S., Bém, Kerekes Imre: — Az első félidőben legalább öt gól­helyzetet hagytunk ki. For­dulás után hitét vesztett csa­patunk ellen az Ózd meg­érdemelten nyert. Bánkúti László: — Fegyel­mezett játékunk a második félidőben gólokban is meg­mutatkozott. Csabai Pál -1) NB II Megérkezett a svéd olimpiai válogatott Első a­­ Városnézés helyett­i edzés Azt hinné pülőtér, a Ferihegy-1 kicsit kiszuszoghatja magát a sok-sok évi egyedül telje­sített szolgálat után, hiszen manapság már csak kül­földi légitársaságok gépei­nek kerekei koptatják be­tonját. Hinné az ember, hogy a váróteremben in­kább csak idegen szavak jutnak a fülébe. Nos, va­sárnap délután a légikikö­tőbe érkezőket élénk nyüzs­gés, s talán még a repülő­gépek dübörgését is „hal­­kító” várótermi zaj fogad­ta. Volt, aki kezében vi­rággal várakozott, s volt, aki bőröndjét cipelve a jegyvizsgálathoz tartott. Ebből a repülőtéri „csend­életből” kicsit kirítt az MLSZ munkatársainak hat­tagú csoportja, amelynek tagjai tétlenül álldogálva, beszélgetéssel múlatták az időt. Néha-néha valame­lyikük felpillantott a gé­pek érkezését hirdető digi­tális táblára, várva, hogy kigyulladjon a zöld fény a SAS Koppenhága felől ér­kező járatának neve mel­lett. S amikor a két apró lámpa felvillant, elégedet­ten vették tudomásul, hogy a svéd olimpiai labdarúgó­válogatott megérkezett Bu­dapestre. A tényt megerő­sítette a hangosan beszélő, s pár perccel később Havasi Mihály — aki a Ferencvá­ros technikai vezetője is — a teraszról figyelte a gép landolását. S mintegy va­rázsütésre a hétköznapi dolgokról folyó beszélgetés aktuálisabb témára tere­lődött, arra például, hogy milyen programjuk lesz szerdáig a svédeknek. Ha­vasi Mihály azonban csak arról tudott felvilágosítást adni, amit ez ügyben a vendégek már korábban kértek. Nevezetesen, hogy mindennap tarthassanak edzést a mérkőzés színhe­lyén, a Vasas-pályán, s ha lehet, naponta kétszer is. Az időpontokat sem titkol­ták, miszerint: délelőtt ti­zenegy óra és délután egy óra között, este pedig hat és nyolc között edzenének szívesen. Persze, ez csak akkor lesz végleges, ha szó­ban is megerősítik a tech­nikai értekezleten. Megérkezett Zeii Fe­­renc, a Vasas technikai ve­zetője is, akivel Sári László, az MLSZ munka­társa tartott megbeszélést, mégpedig arról, hogy mi­lyen korú gyerekek legye­nek a labdaszedők. A pi­ros-kék klub a serdülő­k labdarúgóit jelölte a fel­adatra, ám Sári László szerint idősebbek lennének alkalmasabbak. Lám, ilyen gondok is vannak. Persze, ezek apróságok, de a fut­ballhoz ugyanúgy hozzá­tartoznak, mint egy szín­házi előadáshoz a díszle­tek. Aztán hozták a hírt, hogy a vendégekre váró autóbusz a bejárat elé gör­dült, s erre — mint a vég­szóra — a vámterület ki­járatánál megjelentek a svéd labdarúgók. Ám ami­lyen gyorsan jöttek, olyan hirtelen el is hagyták a várótermet. Benny Lennartsson szö­vetségi kapitány viszont utolsóként érkezett, s mi­után a bemutatkozás szo­kásos szertartását megej­tette a magyar fogadóbi­zottság tagjaival, készség­gel állt a Népsport rendel­kezésére. Horváth Zoltán tolmács segítségével kér­tünk néhány információt a szövetségi kapitánytól. Lennartsson elmondta, hogy elsősorban olyan fia­talok szerepelnek az olim­piai válogatottban, akikre a későbbiekben az A-válo­­gatottat kívánják építeni, így nem csoda, hogy so­kukkal csak most ismer­kedhet meg a labdarúgó­világ, a játékosok többsé­ge még ismeretlen. A ka­pitány hozzátette még, hogy az olimpiai együttesben csak olyan labdarúgókat szerepeltet, akik nem tag­jai az A-válogatottnak, míg Magyarországon, ahogy ő tapasztalta, több labdarúgó játszik itt is, ott is. a kapitányt ar­ra kértük, hogy ismertesse a csapat prog­ramját, csak arról tudott még beszélni, hogy mit csi­nálnak az érkezés után: városnézés helyett kiláto­gatnak a Csörsz utcai fí­­pályára, ahol rövid átmoz­gató edzést tartanak. Hiá­ba, első a szakma. Ezután már csak arra maradt idő, hogy megtu­dakoljuk, az UEFA Kupa­győztes Göteborg csapatá­ból kik jöttek el a váloga­tottal Budapestre. Nos, minden bizonnyal pályára lép majd Carlsson, Anders­­son, és a kupadöntőn cse­reként beállt Zetterlund és Johansson is. A rövid be­szélgetés befejeztével Ben­ny Lennartsson gyorsan leírta a Magyarországra ér­kezett olimpiai keret név­sorát: Sven Andersson, Bengt Nilsson — kapusok: Carls­son, Svensson, Heden, Lönn, Arnberg, Kinlund, Zetter­lund, Andersson, Holm­­berg, Them, Johansson, Truedsson, Forsberg — mezőnyjátékosok. V. A. Gondolatok a sötétben „Csík nevének hallatára a magyar tábor kezdett taps­ba és huj-hu­ hajrázott... Olyan nagy az izgalom, hogy az emberek nem tudják a szájukat befogni. . . Ferkó, Ferkó, most belel... Én úgy láttam, hogy "első volt..." Pluhár István klasszikus, soha nem feledhető közve­títése ott duruzsolt a fü­lemben, miközben a vász­non, ha nem is mindig pre­mier plánban, de fel-fel­­tűnt Csík Ferenc, Berlin hő­se, az olimpia talán legna­gyobb magyar meglepetés­embere. Az egyébként ki­tűnő film operatőre sem bí­zott igazán a magyar spor­tolóban, mert állandóan az első hat pályát hozta „képbe”, s csak az utolsó métereken váltott rá a győztesre. * ★ Ha csak ez az egy em­lék, ha kizárólag ez a ma­gyar siker kerített volna ha­talmába, már akkor is fe­ledhetetlennek minősíthető az Olimpiai Filmek Nemzet­közi Fesztiválja, amelyet a közelmúltban rendeztek Tu­niszban. De ott volt min­denki, aki 1912 — nem té­vedés! —, Stockholm óta a nyári, illetve a téli olim­piákon említésre méltóan szerepelt. Hogy köztük ha­zánk fiai is voltak szép számmal, nos, ezt nem kis büszkeséggel nyugtázta a magyar néző. Amikor a Sportfilmesek Nemzetközi Szövetsége el­határozta, hogy összegyűjti az eddigi olimpiák legjobb filmjeit, nem kis fába vág­ta a fejszéjét. A Nemzetkö­zi Olimpiai Bizottság azon­nal az ügy mellé állt, az adidas az egyéb feltételeket biztosította, s lám, úszik Csik Ferenc, fut Gammoudi, kosarat dob Bjelov — ugye feledhetetlen valamennyi? — és ha csak egy pillanatra, de feltűnik Szalai József is. Igen, 1912-ben tornászcsapa­tunk ezüstérmese volt. Köz­tük az idén 93 éves kiváló sportember.★ Kint 30 fok, rekkenő hő­ség, benn a teremben bor­­zongok. Nem a légkondicio­náló teszi, hanem az em­lékek. Potyog a könnye a macinak, mert véget ért a moszkvai fiesta, sír-zokog az atlétalány, mert szertefosz­lottak a reményei a győze­lemre. De ott, az a másik meg éppen azért pityereg, mert élete álma teljesült. Olimpia. Filmesek a világ minden táján kameravégre kapják a látnivalót, s évekkel — mit, évekkel — évtizedekkel ké­sőbb az utódok összegyűj­tik, bámulják, csodálják azo­kat. Coubertin beszél, Bikilát temetik. Wilma Rudalph még mai szemmel is kecses. Iva­nov aranyérmét keresik a vízben... Patzaichin izzad, Bubka nem kevésbé. Drut a tech­nikáját csiszolja, s egy szót sem szól a rajtpénzekről. (Akkor!) De melege van Wiili Dauménak is, amikor Berchtesgaden mellett agi­tál. Ott, a sötétben már tudjuk, eredménytelenül. A barcelonai fiatalok lendülete elsöprőbb volt, no meg Jean-Claude Killyé. S bár utóbbi azóta átadta helyét, Albertville és a katalán fő­város javában készül. Ahogy Calgary és Szöul is. Meg­mutatták, hogyan. Techni­ka. Csúcs. Mi szem-szájnak ingere.★ A zsűritagok, között nincs szemüveges. Így könnyebb egy mozdulattal a szemün­ket dörzsölni. Reggel ki­lenckor Montreal kezdett, s éjjel fél egykor Tokiónál tartunk. Tegnap Moszkvá­ban jártunk és Lake Pla­­cidben, holnap „elugrunk” Chamonix-ba és Oslóba. S végül vitatkozunk: ki a jobb? A díjak száma véges, az elismerést érdemlőké csak annyira, ahány filmet elküldtek. Mind jó. A krém itt van. Cannes-ban köny­­nyebb. Végül Tokió hajszál­lal győz Berlin előtt. A két svéd televíziós dicsősége, hogy a stockholmi olimpiá­ról szupervideót készítettek. Barcelona Berchtesgadent „veri”, Gammoudi Bikilát, a román kenukirály és a szovjet rúdugrófenomén — a zsűri jóvoltából — „kike­rülik” egymást, s külön-kü­­lön nyernek. A díjak kiosztása után a gondolatsor ,nem szakad meg. Csehszlovák film. Animáció. A kisember elhatározza, hogy a máglyából kivesz egy fadarabot, s fáklyájával meggyújtja az olimpiai lán­got. Amikor a szél elfújja, visszamegy a másikért. Az­tán ez az átvonuló gyerek­sereg miatt alszik ki. A kö­vetkező kísérleteknél más és más az ok, s a láng nem vi­lágít többé. Ugye, ez nem igaz? Ugye örökké fénylik? Hárshegyi János NÉPSPORT 3

Next