Népsport, 1987. július (43. évfolyam, 152-178. szám)

1987-07-01 / 152. szám

XLIII. 152. ♦ 1987. július 1 Labdarúgás A lila-fehér színekhez méltóan Évadzáró vacsora az II. Dózsánál Kedden este tartotta évadzáró, s egyben érem­kiosztó vacsoráját az Ú. Dózsa. A klubvezetés abból az alkalomból köszöntötte a labdarúgó-szakosztályt, hogy ezüstérmes lett a bajnoki küzdelmekben, s mellé elhódította a Magyar Népköztársasági Ku­pát is. Az ünnepségen többek között megjelent Földesi Jenő altábornagy, belügyminisztériumi államtitkár, dr. Péter János vezérőrnagy, belügyminiszter-helyet­tes, Tibor Tamás, az ÁISH elnökhelyettese, Fekete János, a IV. Kerületi Tanács elnöke és Somogyi Jenő, az MLSZ elnöke. Hólya István, a Dózsa elnöke köszöntötte a csa­patot, a szakvezetést és a vendégeket, majd dr. Pé­ter János tartott köszöntőt. A belügyminiszter-he­lyettes méltatta a Göröcs János vezetőedző által irá­nyított együttes szép sikereit, s kiemelte: az Ú. Dó­zsa hagyományaihoz méltóan szerepelt. Idézte a ko­rábbi évek, évtizedek bajnoki és kupaeredményeit és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a lila-fehérek a következő bajnoki esztendőben is ki­tesznek magukért, s az egyik legrangosabb nemzet­közi kupaküzdelemben, a KEK-ben is méltóan kép­viselik a klubot. Köszöntötte az ezüstérmes gárdát Somogyi Jenő, az MLSZ elnöke is, aki hangsúlyozta: a labdarúgók büszkék lehetnek 1986—87-es bajnoki szereplésükre. Ezt követően Somogyi Jenő átadta az érmeket Kar­dos Józsefnek, a lila-fehérek kapitányának. A Keszthelyi ATE fellebbez! Bajnok már van az NB II-ben, de ki lesz a legjobb kieső?... Újabb váratlan fordulat kö­vetkezett be a Kaposvári Rá­kóczi Nyíregyházával szem­ben megnyert óvási ügye kapcsán. Mint ismeretes, a nyírségi Váczi Béla a Kapos­várott 1-1-re végződött NB II-es rangadón, majd a kö­vetkező öt fordulóban is négy sárga lapja miatt jogo­sulatlanul szerepelt az NYVSSC együttesében. Az MLSZ fegyelmi bizottsága a múlt hét csütörtökén helyt adott a kaposvári óvásnak, és a Kaposvár—Nyíregyháza összecsapás két pontját 3-0- ás gólkülönbséggel a kapos­váriaknak ítélte. Ez egyben azt jelentette, hogy nem a Váci Izzó, hanem eggyel több pontjával a Kaposvári Rákó­czi lett a másodosztály baj­noka! Az ítélet további részében a Nyíregyházától levontak tíz büntetőpontot Váczi jogosu­latlan szerepeltetése miatt. Ennek eredményeként az ere­detileg 44 ponttal az ötödik helyen végzett nyírségi együttes egy csapásra 57-54- es gólkülönbségének köszön­heti, hogy nem esett ki az ugyancsak 33 ponttal végzett, de 32-40-es gólkülönbségű Keszhelyi ATE helyett. Szombati számunkban kö­zöltük­­, hogy a Nyíregyháza nem kíván élni fellebbezési jogával, mivel a klub ügyve­zető elnöke elismerte, hogy a labdarúgó-szakosztály veze­tése hibázott, amikor Váczi Bélát hat összecsapáson is jogosulatlanul szerepeltette. Az hittük, ezzel végképp le­zárult az ügy. Tévedtünk. Hétfőn ugyanis a Keszthelyi ATE megfellebbezte az MLSZ fegyelmi bizottságának dön­tését! A Balaton-partiak arra hivatkoznak, hogy a fegyel­mi szabályzat 17. paragrafu­sa első bekezdés c) pontja szerint minden olyan mérkő­zés után, amelyen sárgalapos büntetés miatt a játékos jo­gosulatlanul szerepel, az összeredményből két-két büntetőpontot kell levonni óvás nélkül is, ha a szövetség tudomást szerez a jogosulat­lan szereplésről. És miután a nyírségi Váczi összesen hat mérkőzésen lépett jogtalanul pályára, ezért — a Keszthe­lyi ATE szerint — a nyíregy­háziaktól nem tíz, hanem ti­zenkét büntetőpontot kellett volna levonni! És ebben az esetben nem a Keszthelyi ATE, hanem a Nyíregyháza esett volna ki.. . Az MLSZ főtitkárhelyette­séhez fordultunk az ügyben. Czékus Lajos a következőket nyilatkozta lapunknak: — A fegyelmi bizottság a kaposváriak óvását helyén­valónak találta, ezért a Ka­posvár—Nyíregyháza 1-1-es találkozó végeredményét megsemmisítette, és a talál­kozó két pontját 3-0-ás gól­­különbséggel a Kaposvár ja­vára írta. Itt tehát a nyíregy­háziak a pályán elvesztett egy pontjuk után még egyet vesztettek, és romlott a gól­­különbségük. De ezért a mér­kőzésért külön büntetőponto­kat nem vontak le az NYVSSC-től, mert egy vétsé­gért kétféle büntetést nem lehet alkalmazni! A további öt olyan mérkőzésért, ame­lyen Váczi jogosulatlanul ját­szott, a bizottság automatiku­san levonta a tíz büntetőpon­tot a vétkes csapattól, így lett végül is a nyíregyháziak 44 pontjából 33 pont. A szö­vetségbe egyébként beérke­zett a keszthelyiek fellebbe­zése, és az MLSZ fellebbvi­­teli bizottsága héfőn tárgyal­ja azt. Kíváncsian várjuk a fel­­lebbviteli bizottság hétfői tárgyalását, és az ered­ményt. És újfent leszögez­zük: aligha lenne felesleges az érvényes előírások felül­vizsgálata és logikus módo­sítása ! Zs. I. Rófi a gólkirály Az M­­­H-es góllövőlista élcsoportjának végeredménye 21 gólos: Rófi (Komló). 17 gólos: Seres (Bp. Volán). 16 gólos: Csehi (NYVSSC), Kun (Szeged SC), Kovács dr. (Metripond), Varga L. (Szek­szárd). 14 gólos: Gruborovics (Szeged SC). 13 gólos: Gyur­­mánczy (Keszthelyi ATE). 12 gólos: Mózner (Váci Izzó). 11 gólos: Hatvanger (Bp. Vo­lán). Sugár (Szolnok). Tóth I. (Ganz-Mávag). 10 gólos: Balogh (Váci Izzó). Bognár (Baja). Bognár (Veszprém). Bíró (Kaposvár). Cseri (Vá­ci Izzó). Krisztin (Budafok). Szirják (Szekszárdi, Váradi (Váci Izzó). Elszalasztották a nagy lehetőséget Aranyálom — bronzvalóság A tatabányai évzárón jelen voltak a megye életét irányító, országszerte elismert mozgalmi veze­tők, gazdasági szakemberek. A fogadás vége felé helyet foglaltak az őket körülvevő játékosok között. Villantak a vakuk, készültek a felvételek. Sokak számára minden bizonnyal szép emlék lesz a csoportkép. Az is jelentős tény, hogy a megyei pártbizottság első titkára értékelte a teljesítményt, amelyet a csa­pat nyújtott, s amelynek hatását bizonyos mértékig le lehet mérni a megye hangulatán. A sport és a társadalmi környezet, melybe beleépül, plasztikusan fogalmazódott meg az első titkár szavai nyomán. Az elért harmadik helyezés az előzetes, szerény­nek mondható tervezés után tulajdonképpen jelen­tős előrelépés is lehetne. Ám a tények ismeretében a Bányász még többre vihette volna. A feladat most az, hogy az új bajnokságban több legyen az öröm, jelentsen jó értelemben beszédtémát a futball a me­gyében, így foglalhatnánk össze röviden a beszédet. A hosszúra nyúlt évzárón sok vélemény hangzott el. Egyöntetűen, szinte refrénként hallottuk vissza mindenkitől: a Tatabánya még soha nem volt ilyen közel a bajnoki cím megszerzéséhez, mint most. Botlásai most még inkább az érdeklődés homlok­terébe kerültek. A gyenge őszi kezdés, majd a jó hajrá, aztán a tavaszi nagy lehetőség felvillanása, s tükrében a Tatabánya a megtorpanás szakmai és emberi tényezők egész so­rát rajzolja fel. Ezekről nagyon mélyrehatóan beszél­tek a vezetők, a klub irányítói. Úgy vélik, hogy a szombathelyi pontvesztés, majd a zalaegerszegi ve­reség pecsételte meg sorsukat, állította meg a nagy menetelést. A válogatott csapatokat megjárt hármas, Kiprich, Plotár és Vincze egy időszakon át nem szerzett gólt. Mindezek figyelmeztető jelek, s ebből tanulnia kell játékosnak, szakvezetőnek. És erről nagyon is nyíltan beszélt a szakosztály elnöke az évzárón. A játékosok nagyobb felelőssége, a vezetők bátrabb kezdeményezése kell a nagyobb sikerhez. A mai gárdában megvan ehhez a tudás és az­ erő is. Érdekes volt hallgatni, hogyan értékelik saját játékukat azok, akik a pályán voltak, meny­nyire érzik magukénak a sikerek mellett a hibákat. Ilyen szempontból is tanulságos órákat töltöttünk a vezetők és a játékosok között. A Bányászt szeretik a szurkolók, kedvelik a megyében, sőt, annak hatá­rain túl is. A csapatnak, a klubnak ki kell szolgál­nia az igényeket, s ezt jó játékkal teheti meg a jövőben is. Most az Intertotóban, aztán az UEFA Kupában szerepel a gárda. A bajnokságban a mos­taninál jobb játékot, okosabb és hatékony stratégiát várnak, akik az ősszel a szerdai és a vasárnapi na­pokon ott ülnek majd a lelátón. A Tatabánya az Újpesti Dózsával együtt a bajnoki idény nagy vesztese. A ké­kek nem tudták azt a nagy lélektani előnyt a maguk javára fordítani, amelyet tavasszal az MTK­­VM legyőzésével szereztek. Úgy tűnt akkor, fordul a kerék, és felülkerekedik a bányászcsapat. Ám kika­pott Zalaegerszegen és Győrött. Ezzel minden el­úszott, még az ezüstérem is! A mostani bronz ilyen előzmények után olyan, mint amikor 1954-ben a VB-n „csak” második lett a magyar válogatott. Az első osztályú mezőny egyik legjobb, legképzettebb csa­pata a Tatabánya volt, a most véget ért küzdelem­sorozatban. Ám — s ez okozta vesztét —, most nem akadt, aki igazából rá tudta volna vezetni az együttest arra, hogy befogja a jó szelet a vitorlájába. Vezetési kér­dés? Edzői hiba? A játé­kos­ok lépést­év­esztése ? Lehet töprengeni rajta. Nyilván sokan azt hit­ték Tatabányán, hogy „ka­jakból” meg lehet nyerni a bajnokságot. A ravaszságot félretették, s minden meccsnek úgy mentek ne­ki, hogy most aztán min­dent bele! Ám a ZTE-nek is kellett a két pont, meg a Rábának is. A nagy ne­­kigyűr­kőzésből nem lett újabb győzelem. Amikor már észbekaptak, az MTK­­VM már olyan előnyt szer­zett, amelyet már nem le­hetett behozni. Maradt az előny a mai bajnoknál. A futball, s ezen belül a mindenkori bajnokság óriási játszma, amelyben rá kell érezni a nagy le­hetőségre. Nos, ez a képesség hiányzott Tatabányán. Hosszú beszélgetésünk­ben, valahol a közepe tá­ján mondta ki a pontosan körvonalazott valóságot az egyesület elnöke, Kiss László: „Igazából nem va­gyunk klasszis csapat.” És ebben minden benne volt. Az elbizakodottság, a sok­­sok egyéni hiba, a rossz helyzetelemzés, a kishitű­ség. Bármilyen furcsa, de megfért Tatabányán egy­más mellett a két tulaj­donság: a kishitűség és az elbizakodottság. A bajnokság befejezését követően, az MNK-döntőn a bronzról beszéltünk Sza­bó Györggyel. A technikai vezető nagyon őszintén el­ismerte: merészségben, gondolkodásban megrekedtek egy szinten, s nem tudtak innen továbblépni. Az edző, Temesvári Mik­lós is lépéshátrányról be­szélt. Arról az időszakról, amikor már nem volt iga­zából esély a bajnok befo­gására. Ám közben történt egy és más. Többen, úgy tűnik, nem hitték el, hogy bekövetkezhet az, amiről annyit álmodoztak: bajno­kok lehetnek. Kihagyott helyzetek, rossz hazaadá­sok ... Hiányzott valami többlet, amire már nem futotta a Bányász lelemé­nyességéből. Minduntalan visszatér­tünk ehhez a gondolatkör­höz, hiszen önmagukat ver­ték meg a kékek! Az előző évek kudarcai miatt a bajnokság kezde­ténél nagyon szerény célo­kat tűztek a csapat elé: végezzen az első hat kö­zött. Az elmúlt bajnokság 8. helye után ez reális igény lehetett. Mert még sokan emlékeztek olyan korábbi szakosztályelnöki nyilatkozatra, amely úgy fogalmazta meg a lénye­get: a Tatabánya bajnok lehet. És jött a nagy ku­darc . .. Nos, tavaly nyárra be­érett sok minden. Temesvári Miklós szí­vós, nem látványos, ám következetes módszerei nyomán valami megindult. Az edző vesszőparipája a biztos védekezés, s közben visszatért egy ász, a ta­pasztalt Csapó, s ez, mó­dosított sok mindent az alapelképzelésen. Ráadá­sul elöl belejött a játékba Plotár. Vincze István egy­re inkább belelendült, ta­vasszal pedig már ját­szott a leszerelt Kiprich. És ott volt Vincze József, Szalma, P. Nagy, Schmidt. A veterán Lakatos, a meg­bízható Udvardi, a frissen érkezett Moldván és Kiss Miklós. No meg a kapu­sok, az újra egészséges Kiss Imre és a mindig kéznél levő Dombai. Tulajdonképpen hányain is játszottak? Igazából ők, akiket fel­soroltunk. A többiek ki­egészítő emberek. És eb­ben nincsen semmi sértő. A Tatabánya törzsét ők al­kották. A csapat ősszel a 4—4 -2-t játszotta. Ez adódott Temesvári óvatosságából, a divatos kétékes játékból és a Tatabánya játékosállo­mányából. Az eredményi ötödik a Bányász. Aztán leszerelt Kiprich, és a kékek átálltak a 4—3 —3-ra. Színesebb, érdekesebb és eredményesebb lett a játékuk. Egyre fel­jebb nyomultak a tábláza­ton. Tehát a csatárjátékban élen járt a Tatabánya. Meg abban is, hogy nem érté­kelték túl a szakosztályban a középpályás játékot. Ma már van olyan együttes nálunk, ahol öt, netán hat középpályás is szerepel. Ez idegen a magyar felfogás­tól. Ezt látta meg Temes­vári, bár ő is szereti túl­biztosítani a védőjátékot. A túl sok középpályás fel­menti a támadójátékban és a védekezésben részt ve­vőket. A Tatabánya egyik titka éppen abban rejlik, hogy a zárt védekezésből a gyors emberekkel ki tudta iktatni a középpá­lyán tologató futballt. Ám amikor görcsösen ragasz­kodva az eredményekhez, ide visszakoztak, amikor jött a balsiker. Vagyis a Tatabánya még nem igazán érett, nem va­lódi klassziscsapat. Ezt a házon belüli értékelés is kiemeli. De mi lesz ezután? Té­ved-e ekkorát jövőre is a Tatabánya ? Sokakat megkérdeztünk, s a válasz: most már min­dent tudnak, ami elviszi a csapatot a mellékútról. De most meg azt kell megta­nulni, mi tartja a fő irány­ban a csapatot... Varga Béla Az 1987-es fordul­at szám Akik a bronzért talán a legtöbbet tettek: Csapó Károly és Vincze István. Velük beszélgettünk, ami­kor még nem tudtuk, hogy a mezőnyjátékosok kö­zött az elmúlt bajnoki évben osztályzókönyvünkben az élen Csapót Vincze követi. Előbb Csapóval váltottunk szót. Beszélt a profi életről, majd az új Tatabányáról. Ám saját szerepe helyett inkább éppen Vincze Istvánról társalgott. Gondosan becsukta maga mögött az ajtót, hogy ak­kor ne hallja Vincze, mit is mond róla. „A magyar futball fiatal zsenije, ha okosan kéz­ben tartják, és ő sem veszíti el a mértéket, akkor klasszis lesz. Igazából az!” S hogy miért tartja annak, arra azt mondta: azt csinálja, amit mi, magyarok tudunk. Nem akar más lenni, mint ami valójában. Azt játssza, amit a ré­giek, de 1987-es fordulatszámon. Vincze István először Csapóról beszélt, majd a csa­patról. A nagy öreg visszatérte rengeteget jelentett az együttes számára. A karmesteri pálca, amely ott porosodott éveken át, most az őszülő hajú Csapó ke­zébe került. Vele valahogyan megváltozott minden: „El sem tudom képzelni, hogy nélküle játszik a Tatabánya." Így is alakultak a dolgok. Csapó Károly mind a harminc találkozón ott volt a többiekkel a pályán. Csapó az első, Vincze István a második ranglistán­kon. Ezzel is igazolva a tételt, a futball csapatjáték. Minden csapatrészében kellenek a jó futballisták, akikre építkezhet a játék. És Tatabányán igazi klasz­­szis csak a védelemből hiányzott. Talán éppen emiatt lett az arany helyett a bronz. NÉPSPORT 3

Next