Népsport, 1987. október (43. évfolyam, 229-255. szám)
1987-10-01 / 229. szám
I Szép kapubúcsú a Hungária körúton * A BHitscmo Kigev Clasgowban köszönt el * Kiesett az UEFA Kupa-védő Göteborg * A belgák is a Bp. Honvédőt dicsérik A BEK-ért Idegenben buktak el a kék-fehérek MTK-¥ffl—Steaua BsiZisressi 2-0 A KEK-ért Elkésett a lila-hajrá Ben Hesg—V. Bassá 3-0 (ÍRÁSUNK A 3., TUDÓSÍTÁSAINK A KUPAMÉRKŐZÉSEKRŐL A 7. ÉS A 8. OLDALON) Ez bizony benn van — konstatálja szomorúan a vendégek kapusa. Stingarin, és mozdulata azt is elárulja, hogy a védők számára volt mondanivalója az MTI K VM vezető góljáról (Koppány György felvétele) női röplabda EB-ről, sntbről, Ikáts György jelenti: Románia— Magyarország 3:1 EB-fIRMEK sokasága hídzette női röplabdasportunk múlt három évtizedét, és most már bizonyos e sétig tévesen hitegettük magunkat azzal, hogy a hat éve Hollandiában elért 9. hely csok kisiklás vált. Itt Belgiumban, a csoportküzdelmek befejeztével le kell végre ift már 1985-ben végetért gy szép korszak a magyar női röplabdázásban. Bizakodtunk, egyik napról a másikra reménykedtünk, itha. . . Aztán sorban jött a pofonok, és rájöhetek: csodára vártunk. Amitdig kaptunk helyette, azt némi túlzással — rémálom- ) is tekinthetjük. Ez a jel, sajnos, ráillik a Románia .m 82 percre is, és félő, mgg ez még nem jelentette magyar lányok belgiumisszefutásának a végét, kmnét új összetételben lé■ pályára az együttes. Irier sérülése nem javult, folytatás a 1. oldalon) 1 _♦ Csütörtök, 1987. október 1. ♦ XLIII. évfolyam, 229. szám ♦ Ára: 2,30 forint ismét a viSö&bts$nokgel&Sfek közelii Husz&ssroil $®kkvBlá&bB$nok$eBo§fi páros mérkőzés Parádés Portisch-partik Vili. Európai Sportkonferencia Vállalkozunk fájdalmas /összefutós lezárt így fejezetet Erre mondják: Nem sem- Időről-időre visszatér, hogy mi! A versenyterem bejű- két lábát megvetve — akár valában egy különös úr áll egy igazi tengerészkapitány jó útját a ki-be igyekvőknek. — a messzelátóján keresztül vegye szemügyre a tőle mintegy tíz méterre csatázó két nagymestert, illetve a játszmájukat kivetítő képernyőt. Hogy mi az, amit így jobban lát a rejtély. Mindenesetre ez igazolni látszik a „néphitet”, miszerint, aki versenyszerűen sakkozik, vagy sakk versenyre, jár, az már ,,csodabogár-gyanús”. (Vagy újságíró.) Szerdán délután bízvást kitehették volna a szervezők a „zsúfolt ház" táblát a Hilton szálló Mátyás-termére, ami azt jelenti: több százan jöttek — feltehetően az újabb vastaps reményében. Egyre-másra tűnnek fel a Sztrákról már jól ismert arcok. Ha ott nem sajnálták a 150 forintot, miért sajnálnák most az ötvenet. Kiváltképp, hogy a bevételt a rendezők a Sportsegély-alapra utalják át. No, de most már essék szó a mérkőzésről! A megnyitás megnyugtató, a középjáték idegőrlő, tele kombinációs csapdákkal. Macskaóvatossággal lépked hát fehér és fekete. A kombinációk virtuóz hercegének tartott Nunn egyre többet töpreng. Portisch pedig — akár egy skandináv — hűvös, kimért és magabiztos. Egy pillantás a táblára, egy pillantás Nunnra: „Vajon mit forgat a fejében?” Az angol küzd — ezen az estén biztos, hogy az „utolsó vérig” — szorongat, majd a kölcsönös cserék után az a vonalon levő gyalogjával (Folytatás a 1. oldalon) Senki nem várt ilyen egyértelmű fölényt (Koppány György felvétele) Doppingtanácskozás és a tizenegyedik Budapesten ? Szerdán Athénben folytatódott az európai sportkonferencia. A hivatalos közleményekben ezt általában úgy fogalmazzák, hogy folytatta munkáját . . . Folytatta, az igaz. Ez azonban nem az a fórum, amelyiken a munka lenne a legtalálóbb megnevezés. Nyílt, a helsinki szellemet kifejező eszmecseréről van szó, amellett pedig a kontinens sportvezetőinek baráti beszélgetéseiről is, az ügy szolgálatába álló személyi kapcsolatokról. Ezt a célt a konferencia úgynevezett kávészünetei és közös vacsorái tökéletesen szolgálják. A tanácskozás hátterére igazán jellemző, hogy dr. Takács Ferenc, a Magyar Testnevelési Főiskola docense, aki egyebek között szenvedélyesen foglalkozik a sportesztétika kérdéseivel, a vendéglátók szívélyességét élvezve kincsesbányára lelt. Eljutott ugyanis az athéni nemzeti könyvtárba, ahol például az első, 1896. évi újkori olimpia féltve őrzött dokumentumaiba nyert betekintést. De — vagy tán éppen ezért — maga a munka is dinamikusan folyik. Sokan kapnak szót, s az előadások tartalmasak és tömörek. Ám az is gyakori, hogy a különböző küldöttségek bizonyos témakörökben írásos anyagot adnak át a többieknek. Ez történt az Ifjúság sportja nevet viselő munkacsoport napirendjével kapcsolatban is, amikor a magyar de(Folytatás az 5. oldalon) Halló, Népsport? írja mecci A Himaláján nincs telefon . . . Mennyi jutalmat kapott Komáromi és Major... A pedagógus minden versenyen elindul. . . Rixer és Elekes hiányzik . .. „Ha győz a Váci Izzó, hatmilliót kapok...” Hiánycikk a jég . . . (Cikkünk az 5. oldalon)