Népsport, 1988. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1988-03-13 / 61. szám
XLIV. 61. ♦ 1988. március 13 Meglepetések a tarsolyban Jégre vitték a rendezőnőt Suszter maradjon a kaptafánál. Azaz, mindenki foglalkozzon azzal, amihez ért. Milyen egyszerű. Mégis felkapjuk a fejünket, amikor meghalljuk, hogy a március 21-én kezdődő műkorcsolya-világbajnokság nyitó és záró eseményeit egy igazi profi rendezi. S eltűnődünk azon, hogy miért is nem jutott ez már jóval előbb eszünkbe. Hiszen sportversenyeket már kiválóan tudunk rendezni, bizonyíték erre sok-sok sikeres világesemény, amelynek Magyarország volt a házigazdája. Ahhoz viszont — valljuk be őszintén —, ami a verseny „pályán kívüli” részéhez tartozik, nem mindig nyúlunk szerencsés kézzel. A műkorcsolya VB azonban változást hoz! Az esemény reklám- és propagandagépezetét irányító Skála Reklám Stúdió felkérte Csenterics Ágnest, a televízió ismert rendezőnőjét, hogy az általuk kidolgozott koncepció szerint legyen gazdája a korcsolyás világtalálkozó nyitó, illetve záró eseményeinek. — A nevét elsősorban zenei showműsorok rendezése kapcsán ismerhettük meg. De hogyan kerül Csenterics Ágnes a jégre? — Az első pillanatban magam is dermedten fogadtam a hírt. Aztán, ahogy megbarátkoztam a gondolattal, már örültem is, hogy engem választottak. Főleg azért, mert mindig szerettem elkalandozni más területekre, kipróbálni az ott adódó lehetőségeket. — Volt valamilyen fő elv, amely vezette önöket a munkában? — Természetesen, több is. Elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy maga a világbajnokság, tehát a verseny a legfontosabb, s annak a jó hangulatát szeretnénk megteremteni a felvezető programokkal. Vagyis mindig történjen valami érdekes, de az ne legyen öncélú, hanem a sportesemény szolgálatában álljon. A másik szándék pedig az, hogy elkerüljük a hivalgó magyaroskodást, de azért minden viselje magán annak a jegyét, hogy ez a verseny igenis Magyarországon van. — Mivel készülnek a megnyitóra? — Már a megnyitó előtt is lesz egy hivatalos program, nevezetesen a sorsolás, amely egyébként egy nagyon unalmas és hosszadalmas esemény. Erre március huszonegyedikén, a Vigadóban kerül sor. Úgy tervezzük, hogy ekkor már a VB-n részt vevő országok zászlai között érkezzenek a vendégek, s a Vigadó koncerttermében kínálunk egy odakötődő élményt is. Nevezetesen Jandó Jenő zongoraművész játszik majd el egy Lisztrapszódiát. Ami a megnyitót illeti, annak, s a finálénak is Antal Imre lesz a házigazdája. Kedden este szintén lesz jégen kívüli program is, ekkor a Concertus Hungaricus, az MRT szimfonikus zenekarából alakult kamarazenekar játszik majd. A jégen harmincat gyerek palotást táncol, amit Géczi Éva tervezett, s Berecz Ilona vitt jégre. Meglepetésben is lesz része a nézőknek, hiszen a hivatalos megnyitó előtt néhány pillanatra újra jégen láthatja majd Regőczy Krisztinát és Sallai Andrást. — A záróünnepélyt mindig meghatározza az érmes korcsolyázók gálája. Lehet ezen valamit újítani? — Természetesen nincs beleszólásunk a gála ezen részébe. A végére azonban tervezünk egy zárópoént, ami a következő VB színhelyére, Párizsra utal, de ez hadd maradjon tényleg meglepetés. — Az elképzeléseik mind meg tudtak valósulni? — Igen, de mindent egyeztettünk a szervezőkkel. Egyébként számomra igazán élmény például dr. Terták Elemérrel együttműködni, akit eddig én is csak a tévéből ismertem, mint a nemzetközi szövetség nagytekintélyű tagját. A szervezők tehát jó partnerek. S hogy ne mozogjak teljesen idegenül a számomra abszolút új közegben, a tévés csapatomból most is velem dolgozik egy hangmérnök és egy asszisztens. — A záróbankett már kizárólag a VB részvevőié. S tapasztalatból tudom, hogy a legritkább esetben sikerül igazán hangulatossá tenni... — A bankettre a Kongresszusi Központban kerül sor. Itt azt tartottam szem előtt, hogy azok, akik a verseny során a szoros menetrend miatt csak percekre találkozhattak, most kedvükre kibeszélgethessék magukat. Ezért a vacsora alatt csak egy halk, kellemes orgonamuzsika szól majd. Később a Bergendy szalonzenekar és Ungár Anikó bűvész szórakoztatja a részvevőket, s azok, akik hangerőre vágynak, egy másik teremben, a Dévényi-diszkóban kitombolhatják magukat. Tehát mindenki azt a fajta szórakozást választhatja magának, amit akar, s nem kell esetleg egy estén át ordítoznia, ha az asztalszomszédjával akar néhány szót váltani. — Megízlelve a korcsolya világát, nem kapott esetleg ihletet egy tévés jégrevü megrendezéséhez? — Őszintén szólva nem teljesen idegen tőlem ez a műfaj, hiszen annak idején a Lidóban az első korcsolyás műsort én rendeztem. Aztán készültünk a Regőczy, Sallai kettőssel is egy show-ra, de végül különböző nehézségek miatt nem jött össze. Engem legjobban a látvány vonz, tehát érdekelne a dolog, de egy ilyen produkcióhoz rengeteg pénz kell. Persze, ha akadnának bőkezű szponzorok... Egyelőre azonban egy Balatonról szóló, szórakoztató műsoron dolgozom, ez is izgalmas feladat. Boda Ildikó „ mi mín ötletem volt !”)shotten a Siltonei-stílusról A Caola Kupa sífutóversenyen, közvetlenül a rajt után, a mezőny végén indult gyerekek egy kis emelkedőn egymásba gabalyodtak. A galibát az okozta, hogy a legfiatalabbak is a „korcsolyázó” stílussal vágtak neki a távnak. Naná! Hisz ott volt a versenyen Pauli Liitonen is. Neki meg kellett mutatni, még ha össze is akadtak a lécek ... A finnek egykori világklasszisa, amióta abbahagyta a versenyzést, járja a világot, népszerűsíti a sífutást. Két éve ismerkedett meg a magyar síelőkkel, tavaly már a Caola Kupa sztárja volt, idén pedig a legtöbb versenyző, mint régi kedves barátot üdvözölte. — Milyen volt a verseny? — kérdeztem tőle. — Nagyszerű, bár az időjárás nem volt a legjobb, örülök, hogy ennek ellenére sokan eljöttek. Magyarországon csak rövid ideig van hó, de látom, az emberek nagyon szeretnek síelni. — És sokan futnak az ön stílusában . .. — Igen, elsősorban a fiatalok, akik könnyen megtanulják az újat. Annak, aki hosszú évekig a hagyományos stílusban versenyzett, nehéz az átállás, és olykor nem is eredményes. — Amikor ön először ezekkel a mozdulatokkal futott, sokan elképedtek. Honnan jött az ötlet? — Nem az én ötletem volt, csak én mutattam be világversenyen. Amióta megjelentek a műanyag lécek, mindig problémát okozott, hogy hamar lejött róluk a viasz,é s ez nehezítette a futást. Rájöttünk, ha a sílécnek csak a talp alatti részét „vakszoljuk”, ezekkel az oldalazó mozdulatokkal sokkal kevesebb erőt használunk és gyorsabban lehet előrejutni. — A viták azóta is tartanak . .. — Igen, szerintem ezzel egy új szakág jött létre a sífutáson belül, amit talán síkorcsolyázásnak lehetne nevezni. Meggyőződésem, hogy a versenysportban az új stílusé a jövő, akik pedig csak szabadidőben sportolnak, azoknak mindegy. Az a fontos, minél többet legyen síléc a lábukon. A finn sífutó elmondta, hogy egyre jobban megismeri és megszereti hazánkat, s jövőre, szeretne meglepetést szerezni. Jó barátja, Harri Holker, a finn miniszterelnök, aki megígérte neki, hogy jövőre megpróbálja úgy intézni az államügyeket, hogy jusson ideje egy rövid „rokonlátogatásra”, természetesen síléccel felszerelve... (ládonyi) NÉPSPORT 5 ISMERŐS ARC A KÖZÉLETBŐL: Dr. Randó Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára A labda sokfelé elgurul • Ha nem tévesek az ismereteim, mindig is nagy sportbarát volt. Felesége, Hajós Ilona egykori válogatott kosaras, az ötvenes években az EB- ezüstérmet szerzett csapatban is játszott. — Hát nem ezért szerettem meg — mondja derűsen dr. Randó Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára. A kosármérkőzéseket — már csak az ismert okok miatt is — azért bizonyára lelkesen látogatta. — Mi több, magam is játszottam. Igaz, nem olyan szinten, de nagy élvezettel. Képzelje el, a BEAC színeiben egyszer még utánpótlás vándordíjat is nyertünk. Gondolom, megannyi kitüntetés tulajdonosa. Ugye, az a bizonyos utánpótlás vándordíj azért mégiscsak más? Nevet. — Persze. Anélkül, hogy bármely egykori elismerést alábecsülnék, másmik feltétlenül más. Hát, el lehet-e valamikor is felejteni? Kocsis Pubi felvezette a szélen a labdát, egy gyors elzárás Rémai oldalán és én már dobhatok is ... A diákköri sportélmények egy életre maradandóak. A Könyves Kálmán gimnáziumba jártam. Nyolc évig mindennap testnevelési óra, ráadásul a közvetlen közelben ott volt az UTE-pálya. Mindez együtt szinte meghatározta a fiatalságunkat, a szabadidőnk programjait. Szomorúan, aggódva figyelem azóta a fiatalokat, akiknek jelenleg esetleg nincs hasonló lehetőségük. önnek meglehetősen mozgalmas az élete. Több mint két évtizedig a rádióban, aztán a televízióban a politikai adások főszerkesztőjeként, majd a Külügyminisztérium sajtó főosztályának vezetőjeként tevékenykedett. Később Egyiptomban és Ausztriában volt nagykövet, immár három éve pedig a Magyarok Világszövetségének a főtitkára. A diákévek és a sport kötődése egyértelmű, immár ismeretes. A munka mellett is megmaradt a méltó helye a sportnak? — Nyilván, de a különböző területeken más és más hangsúllyal. Nagykövetként tapasztaltam, hogy a nemzetközi diplomáciai életben a sport milyen nagyszerű találkozási pont. Egy-egy bécsi osztrák— magyar labdarúgó-mérkőzésen szinte felvonult az egész helyi kormány és a parlament. A találkozók gyorsértékelése közepette olykor több fontos kérdésben lehetett gyorsabban megállapodásra jutni, mint esetenként heteken keresztül a tárgyalóasztalnál. Egyiptomi éveim alatt edzősködött Kairóban Hidegkúti Nándor. Az ő eredményeinek a hatása a magyarok iránti érdeklődésben bizonyos értelemben többet jelentett, mint a nagykövet, vagy akár — egy kis túlzással — a nagykövetség egész munkája. Elgondolkoztatónak tartom azt is, hogy például Ausztriában az osztrák kormány az év végén a diplomáciai testületeket rendszeresen néhány napos közös kirándulásra hívja meg a különböző téli sportparadicsomokba. Ez is kitűnő alkalom arra, hogy más és más országok képviselői közelebb kerüljenek egymáshoz. Nálunk ugyanerre a hagyományos szüreti mulatság a hivatott. Mindebből, persze, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen a választott megoldásban a helyi sajátosságoknak szerepük van. A Magyarok Világszövetségének alighanem a legnemesebb küldetése az anyanyelv ápolása, az óhazától elszakadt magyarokkal a kapcsolattartás. A sport, mint összetartó erő, ebben mennyiben kap szerepet? — A labda sokfelé elgurul. Magyarokkal szinte mindenütt lehet találkozni. Talán nincs olyan út, ahol a magyar sportküldöttségek közül ne sorakozna fel néhány hazánkfia. Sajátosság, hogy a sportolókat mindenki egyedi elbírálásban részesíti. Léteznek még olyan külhonban élők, akik a szakmai vezetőket, közéleti embereket inkább elkerülik. Ha viszont feltűnik egy-egy jó foci- vagy vízilabdacsapat, az rögtön más megítélés alá esik. A sport más értelemben is összetartó erő. A kint élő magyarok számos tekintélyes sportklubot alakítottak. Ilyen például Ausztráliában a több mint három évtizede létrejött St. George Budapest. Több magyar egyesület élvezhette a vendéglátásukat. A kapcsolattartás egyik módját különböző élménybeszámolók jelentették, ezeket is a Magyarok Világszövetsége szervezte? — Csak kezdetben. Grosics Gyula és Sebes Gusztáv egykor a mi égiszünk alatt járt a tengerentúlon. Később már öntevékeny sportemberek maguk vállalkoztak hasonló feladatokra. Jelen időszakban már kevésbé van szükség ilyen látogatásokra, hiszen aki akar, az bármikor hazajöhet. Pusztán tavaly kétszázötvennégyezer magyar látogatta meg a szülőföldet . Ismeretes, hogy az elmúlt évek látogatói között egykor nagy sikereket elért sportolók is voltak. Puskás öcsi és néhány hasonló sportcsillag annak idején történt távozása jelentős érzelmi viharokat keltett, mint első hazatérésük is. A sport hatalmas népszerűsége miatt ez mindig a figyelem középpontjába kerül. Mondják, az egykori labdarúgó aranycsapat tagjainak a névsora sok országban még ma is ismertebb, mint akár jeles tudósainké, íróinké, művészeinké. Mennyiben számol ezzel a ténynyel a világszövetség? — Talán csalódást kell okoznom, de számunkra, jelképesen, egy atomtudós esetleges távozása azért nagyobb csapás, mint egy góllövő csatáré. Ennek ellenére a sport jelentőségét mi is felfedeztük. Istvánfi Csaba rektor kezdeményezésére jövőre, július 17—22-ig rendezi meg a Testnevelési Főiskola a magyar sportemberek első világtalálkozóját, amelyet az ÁISH-val és a MOB-bal együtt a Magyarok Világszövetsége is támogat. A meghívott egykori kitűnő élsportolók, sportemberek személyes súlyukkal sokat tehetnek a magyar—magyarral viszony építésében. Nemrégiben Izraelben jártam, ahol kellemes meglepetésemre Keleti Ágnessel, az egykori nagyszerű tornásznővel találkoztam, mint az izraeli magyar kapcsolatokat fejlesztő társulat vezetőségi tagjával. Nagy érték számunkra ezeknek az embereknek a kötődése! Nagyon sokan keresik a lehetőséget magyarságuk kifejezésére. Fontos teendő ennek az igénynek az elősegítése, a fenntartása. Oly kevesen vagyunk mi magyarok, s közülünk igen sokan élnek tőlünk messze, a nagyvilágban. Gyárfás Tamás