Népsport, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-17 / 274. szám
XLIV. 274. ♦ 1988. november 17. labdarúgás Négy hét, felfüggesztve! Délután fél háromkor kezdődött és öt óra tájt ért véget a keddi fegyelmi tárgyalás. Szabó András és Katona György kihagyta az edzőmérkőzést, Híres Gábor pedig nem vett részt az MTK délutáni foglalkozásán. Az MTK-VM—II. Dózsa bajnoki mérkőzésen november 5-én, az 52. percben Katona húzott kapura a jobb oldalon. Lőtt, a labda kicsúszott Gáspár kezéből, Katona utána ment, közben Lőrincz kezén fennakadt, majd elesett. A bíró fújt és szabadrúgást ítélt a kapus megtámadása miatt az MTK javára. Gáspár és Katona körül tumultus támadt. Rohant Szabó András is, s aztán annyi látszott a nézőtérről, hogy egymással szemben áll Híres meg Szabó. Megindult a két fej egymás felé, a következő pillanatban Híres a földön feküdt, Szabó András pedig megkapta a piros lapot. ★ Bán Nándor, az MLSZ ellenőre azt írta jelentésében, hogy Híres megrúgta a földön fekvő Katonát. A jelentések alapján egyértelmű, hogy be kellett idézni az érdekelteket. A három játékost, a bírót, és a szövetségi ellenőrt. És jó, ha van videofelvétel, mert talán sok mindent tisztáz. Nos, az érdekeltek két filmet is behoztak. Előbb azonban élőszóban folyik az események visszapergetése. Szabó azt állítja, mérgében hívta külön szócsatára Hírest. A fejük pedig nem ért össze, nem tudja miért esett hanyatt ez a nagy darab fiú. Plasek Gábor, a bíró még a csattanást is hallotta, amikor Szabó feje előre lendült. Jön a szembesítés. Egy állítás, egy tagadás. Szabó és Plasek mást állít. Katona György azt ecseteli, hogy amikor a földön feküdt, akkor többen belerúgtak, de hogy kik, nem tudja. Hívják Híres Gábort. Vallomása közepéből egy mondat: ,,Szabó András kitolt a tumultusból és amikor szemben álltunk, arcomba fejelt. . . Elvágódtam. Kicsit rájátszottam a dologra. . . Akkorát azért nem kaptam. Én egyébként az ég világon senkit nem rúgtam meg.” Bán Nándor, akinek jelentése alapján idézték be Hírest, valójában nem tudta bizonyítani állítását. Több dolgot is másként látott ugyanis az ellenőr. Jöjjön hát a videofelvétel. Átmegy az egész társaság egy másik szobába. A jelenetet megnézzük egyszer, kétszer, ötször. Katonát Lőrincz keze térítette el a föld irányába. Nem látszik a közeli felvételen, hogy rugdosták volna a csatárt. És most jön a LÉNYEG. Híres (szemből) és Szabó András (hátulról) — ez a kameraállás, ahonnan a felvétel készült — egymás felé „indítja” fejét. Mint két öklöző. A két mozdulat reflexszerű. ★ Kitessékelnek az előtérbe. Telnek a percek. Mindenki ideges, megy az idő. Híres Gáborral, az egyik főszereplővel beszélgetek. A védő azt mondja, ez nem olyan nagy ügy. Nem neheztel, hogy végül is őt is beidézték. Úgy tűnik, mintha sokkal higgadtabb lenne, mint korábban. Végre nyílik az ajtó. A hosszadalmas ítélethozatal oka gyorsan kiderül. A bizottság újra megnézte a videofelvételt. Újra és újra elemezte a pályán történteket, azt mi is zajlott pontosan Híres és Szabó között? Végül az indoklás: a bizottság Szabó Andrást az ide vonatkozó paragrafus alapján négy bajnoki mérkőzéstől eltiltja. A végrehajtást viszont hathónapi próbaidőre felfüggeszti. Hírest tehát nem büntették, mert nem követett el szabálytalanságot. Az a bizonyos „rájátszás”, ha nem is sportszerű, de nem tartozik a fegyelemsértés kategóriájába. Az elnök, dr. Rácz Gyula fáradtan sorolja a körülményeket. Szabó András játékon kívül elkövetett, tettleges bántalmazásnak minősülő cselekedete négy bajnokit érdemel. Ilyenkor rendkívül ritka esetben alkalmazzák a felfüggesztett büntetést. De úgy vélte a felvétel alapján, a bizottság tagjaival együtt, hogy Híres fejmozdulata indíthatott el valamit, ekkor Szabó feje „elindult”. A két játékos testsúlya és magassága nem azonos. Az, hogy ekkorát esett a hátvéd — maga is elismerte — rájátszás volt. ★ Még ülünk kicsit a teremben. És immár sokadszor érezzük — a bejelentéseket valahogyan gondosabban kellene előterjeszteni! Először is megalapozott, pontos jelentések kellenének. Korábban a Hartmann kontra Kaszás ügy nem ért volna meg egy percet sem, Hírest is úgy idézték be, hogy nem tett semmit Katonával szemben. És Szabó András? Az egymásnak ellentmondó szemtanúk észrevételei, s a videofelvételek annyit igazolnak, hogy valami történt. És talán éppen ezért, került a négyhetes eltiltás mellé a felfüggesztés. A tárgyalás után még átnéztük a többi jegyzőkönyvet. Tizenkét ifjúsági és serdülőjátékos ügyét tárgyalta a bizottság másik három tagja. Meg kellene állítani ezt a folyamatot. Talán nem késő. A Szabókkal és a többiekkel is talán ebben a korban kellett volna kezdeni.. . Varga Béla Liléim Madrid, Rapid, Kaiserslautern Kié lesz Széüdi? Gyengén szerepel a Vasas csapata a bajnokságban. Mégis, az utóbbi időben több Vasas-játékos külföldi szerződéséről röppent fel hír. Kardos József görögországi szerződéséről már beszámoltunk. A piros-kékek középcsatára, a 27 éves, kétszeres válogatott Szabadi László már hetekkel ezelőtt tárgyalásban állt a Bundesligában szereplő Kaiserslauternnel. Szeptember végén maga a játékos mondta, már úgy tűnik, csak hetek választják el a végleges szerződés aláírásától. Vajon hol tartanak most a tárgyalások? Vagy esetleg megszakadtak? Erre kerestünk választ a Fáy utcai stadionban, ahol dr. Genzwein Ferenc szakosztályvezető meglepő hírrel szolgált. — A múlt héten, amikor Görögországba indultam tárgyalni, egy belga menedzserirodán keresztül megkerestek bennünket az Atletico Madrid képviselői — mondta a szakosztályvezető. — Abban maradtunk, hogy ezen a héten valamilyen formában visszatérünk az ügyre és megkezdjük a tárgyalásokat. Érdekesség, hogy a spanyol klubon kívül egy holland csapat és az osztrák Rapid is élénk érdeklődést tanúsít Szabadi szerződtetésére! • A nyugatnémet Kaiserslauternnel megszakadtak a tárgyalások? — Szó sincs róla! Sőt, a nyugatnémet klub vezetői decemberre ígértek végleges választ. El kell mondanom azt is, van velük egy szóbeli megállapodás, amelynek alapján félmillió márkáért elővételi joguk van játékosunkra. (burkovits) Bosszantás helyett bosszankodás Tulajdonképpen már edzettek vagyunk a futballmegrázkódtatások terén, mivel — sajnos — az utóbbi időben nem egy kínos mérkőzést vívott nemzeti tizenegyünk. Még ütőképesebb együttesünk, Mezey György szövetségi kapitány Mexikóra készült legénysége is alaposan leszerepelt a világbajnokságon, majd az ezt követő újabb és újabb csapatkeresés bizony sok kellemetlenséggel járt. Szép lassan kiderült, hogy ha új válogatottat kezdünk építeni, az rögtön megroppan, ha nem a régi pillérek támasztják alá. Végül egy újólag átszervezett társaság szenvedett csúfos vereséget májusban a Népstadionban az osztrákoktól, s megint kezdődött minden elölről. Viszszatért a válogatott élére Mezey György, visszatértek a keretbe a régi, kipróbált emberek, s ha nem is adtunk ettől kezdve futball-leckéket a világnak, de a nagy szélsőségek megszűntek a csapat játékában. Bár a játékosok egy része csak öregedett, régi gyorsaságuk is megkopott, ám rutinjukkal még így is hasznára voltak együttesünknek. A régi-új válogatott aztán elkezdte a felkészülést a VB-selejtezőre, s az első összecsapáson, ha nehezen is, de bekasszírozta a két pontot az északírektől. Ezután robbant a bomba! Az idegenlégiósok többségét a szövetségi kapitány egy ideig kénytelen nélkülözni, emiatt egy teljesen újjászervezett kerettel utazott el Görögországba. A tizennyolc labdarúgó közé zömmel olyan ifjú reménységek kerültek, akik a bajnokságban eddig többször is kitettek magukért, s akik Mezey György szerint is, a jövő nagy ígéretei. Akik pedig itthon jobbára vitézkednek, azokat miért kellene túlontúl félteni? Különösen akkor. Ha nem egy futballnagyhatalom ellen kell élet-halál harcot vívni, hanem egy nagyon is középszerű válogatott az ellenfél, amely ráadásul ugyancsak hasonló alkalmi társulás, hiszen új kapitány rántotta össze az együttest, minden különösebb rákészülés nélkül, röviddel a hétvégi bajnoki fordulót követően. Ráadásul, ha azt is hozzászámítjuk, hogy a görögöket, a Garami József vezette, s ugyancsak átszervezett nemzeti tizenegyünk nem is olyan régen negyedóra alatt három góllal lelépte, akkor még bizonyos fokú elvárásaink is lehettek volna a mostani találkozó kimenetelét illetően. De nem voltak. Nem, mert nyilvánvaló volt, hogy egy csapat még akkor sem mindig csapat, ha éppen a legjobb formában játszó futballisták alkotják. Természetesen, ha vannak klasszisai, az más dolog. Azok képesek arra, hogy kivételes tudásukkal eldöntsenek mérkőzéseket. Ám, ha valahol hiánycikknek számítanak az egyéniségek, ott a középszerű futballisták csak akkor hozhatják a tőlük elvárható eredményeket, ha van egy gondosan begyakorolt harcmodoruk, s e mellé párosul nagy taktikai fegyelmük, s küzdőszellemük. Mezey György — lévén kitűnő szakember — már annak idején felmérte játékosanyagát, s ennek jegyében tervezett meg egy csapatjátékot. Az pedig nem véletlen, hogy nem a virtuozitásra, a könnyedségre, — hanem a precízségre, a harcosságra, a pontos védőmunkán alapuló kontrajátékra épült. És ezzel nem egy figyelemre méltó eredményt értek el legjobbjaink. Ráadásul ebből a társaságból azért kinőtt egy Détári is, s Nyilasi Tibor személyében volt egy vezéregyénisége. Mindezek mellett ez a válogatott is csak addig nem futott komolyabb zátonyra, amíg a rukkolók nem érezték úgy, most már számukra is vége a rohangálásnak, s áttérhetnek a játék színezésére. A Görögországban színre lépő csapatunkból nem csupán vezéregyéniségek hiányoztak, de legtöbben még a Mezey-iskola felvételi vizsgáján sem estek át. Nem volt begyakorolt játékuk, de még különösebb elképzelésük sem arról, hogy ők most együtt mit is akarnak csinálni az ügyben, hogy legalább kellően felbosszantsák ellenfelüket. Csak úgy összeálltak, s mindenki próbálta azt csinálni, amit általában a bajnoki mérkőzéseken. Ha a szokott közegben teszik, bizonyára többre is futotta volna, így, a szokatlan partnerek között, viszont mindenki nehézkesen, idegenül mozgott, az újoncok lába szemlátomást remegett, ráadásul a rutinosabbak sem tudtak az élre állni. A gyengélkedésünkre mindez bizonyos fokig magyarázatul szolgál. Ezért igazat kell adni Mezey Györgynek abban, hogy még a lesújtó teljesítmény után sem szabad ezeknek a fiatal embereknek a „fejét” venni. Nekik is türelmet kell szavazni, mint ahogy elődeik sem lettek egyik napról a másikra tapasztalt, megbízható futballisták. Egy dologról azonban mégsem szabad megfeledkezni. Mégpedig arról, hogy ellenfelünk sem VB-győztes, nem extraklasszis, hanem kevéssé ismert, bár kétségkívül mozgékony, fürge, s lelkes, de nem igazán kiemelkedő tudású labdarúgókból állt. De ezek is átszaladtak rajtunk ... Csupán azzal, hogy lendületesebbek, gyorsabbak, elszántabbak, s főleg pontosabbak voltak a mieinknél. Nem voltak tehát különösebb elvárásaink, arra, azt hiszem, senki sem gondolt, hogy megint negyedóra alatt lerendezzük a 90 perc sorsát, mint egy éve az EB-selejtezőn. Ám a keddi játék még a peszszimista szurkolókat is meglepte. Mert egy válogatásra érdemesült NB I- es labdarúgótól az mégiscsak elvárható, hogy összeszokottság ide, összeszokottság oda, többször paszszoljon ugyanabban a színben játszóhoz, mint az ellenfélhez. Hogy a versenyfutásokban nagyjából „partiban” legyen a görögökkel, s nemcsak a meccs eldőltét, a három bekapott gólt követően vezessen végre egy-egy ígéretes akciót. Vagy már a görög bajnokság is ennyire elment tőlünk? Jó lenne, ha nem így lenne. Várkonyi Sándor Csak Vincze robog tovább, a labda marad. Mégpedig hazai játékos lába előtt XIs lélegzetvétel, 3-0! Ez volt az egyik legnagyobb athéni sportnapilap, az Athletiki főcíme szerdán reggel. A lap a továbbiakban a következőket írja: „Szenzációs eredmény a magyar csapat ellen. A három gólon kívül az új nemzeti tizenegynek számos más lehetősége is volt, elsősorban Karaszavvidisz révén. A görög csapat nagy reményekre jogosít a jövőt illetően.” Nyilatkozott Szofianidisz kapitány is: „A mostani siker ellenére nem felejtettem el Anasztopuloszt és a többieket sem. Továbbra is tagjai a bő keretnek. A szövetségtől viszont azt a feladatot kaptam erre a mérkőzésre, hogy fiatalítsak. Az volt a jelszavunk, most kell megmutatni tudásukat, nem egy AEK—Kalamaria mécsesén. A csapat legjobbja Tszaluhidisz volt, ő egyébként a régiek közé tartozik, s két csodálatos gólt szerzett. Kitűnő volt Lagonidisz is.” Az Athletik egyébként nem írta le a mérkőzés krónikáját, így nem minősítette a magyar csapat játékát sem. Csak a nyilatkozatokat közölte. A Fasz főcíme: Sima 3-0- ás győzelem. A gyenge produkció ellenére Kiprichet lehet dicsérni, valamint Kovács és Kozma igyekezetét. A magyarok az utolsó percig megpróbálták átvenni a kezdeményezést, de ez csak a végén sikerült, amit kapufáik is jeleztek. A Filabhrosz „Az új vér 3-0-át jelentett” címmel tudósít a mérkőzésről. A lap megállapítja, hogy szép jövő vár a görög válogatottra. A magyarokról csak annyit jegyez meg, hogy megtizedelte őket a bundabotrány és ezt nem bírta el a csapat. Görög lapvélem NÉPSPORT 3