Népsport, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

2 NÉPSPORT Párhuzamos pesszimizmus TATA UTÁN, TATAROZÁS Soha nem látott feszítettséggel bonyolódik (a szó szoros értelmében) a röplabdabajnokság, és ez az eről­tetett menet bizony nem kedvez a válogatottaknak. Alig jut hely a közös foglalkozásokra. A múlt heti kupa­forduló után egy hét pihenőt kaptak a klubok, és ért­hető, hogy a két szövetségi kapitány „lecsapott” a lehe­tőségre. Hétfőn mindkét keret a tatai edzőtáborba köl­tözött, hogy péntekig mód legyen néhány alapművelet közös gyakorlására. A munka csúcspontja egy pozsonyi kiruccanás volt, itt a CH Bratislava férfi- és női csa­patával vívtak válogatottjaink barátságos mérkőzést Az edzőtábor kettes csarnoka még a hazautazás napjának délelőttjén is hangos volt a labdapattogástól. A két szakvezető arcán viszont mélyebbnek tűntek a ráncok, mint az elutazáskor. Hosszú éveken, évtizedeken át megszoktuk, hogy a férfi- és női válogatott teljesen különböző gondokkal küzd. A lányok csak az őszre készülnek és ott meg­próbálnak a mindenkori világversenyen az eréig föld­rész legjobbjai között maradni. A fiúk viszont a tavaszt célozzák, hogy a selejtezőn kivívják a kvalifikáció jo­gát. Most azonosak a célok. Sajnos, már mindkét csapa­tunk selejtezőre kényszerül, és ahogy a két szakvezető mondatait fürkészem, még nagyon „képlékeny” álla­potban van a válogatott összetétele. Így aztán talán érthető, ha azonosak a kérdések. Mi volt az edzőtábor célja ? NAGY ISTVÁN, a női vá­logatott vezetőedzője: Tizenöt játékossal utaz­tunk Tatára. Ez amolyan vá­logatás előtti edzőtábor, amelynek elsődleges célja az ismerkedés, összesen hu­szonkét játékost figyelünk, és a tapasztalatok után szűkít­jük a keretet. SÁNDOR PÉTER, a férfi­válogatott vezetőedzője: Komplex feladat. A fiata­lok összeszoktatásától a szer­kezeti elemek gyakorlásáig. A kupaforduló miatt hiányos a keret, a huszonöt éves No­vak a legidősebb játékos. Természetesen az idegenlé­giósok sem tarthattak ve­lünk. Nem kellene már előrébb tartani? Lehet. De mikor és kivel kezdtünk volna dolgozni? Van egy-két hosszúra nőtt, de képzetlen kislány. Né­hány, EB-kel járt játékosnak be kellene töltenie a kulcs­ember szerepét, de Bóta Eni­kő sérült, Fekete Krisztina pedig egyelőre képtelen tel­jesíteni az elvárásokat. Tech­nikailag képzetlen a társa­ság. Ugyanakkor terhelni sem tudom a csapatot, mert utána inkább kórházba kül­­deném a keretet, mintsem a pályára. Jó lenne. De sok az aka­dály. A zsúfolt bajnoki so­rozat nem ad lehetőséget az erőtartalékok edzéseken való mozgósítására. Nehéz össze­hozni a keretet. A kecske­méti Halász Ferdinand, aki a jövő játékmestere lehet, most is sérült. Márpedig a feladó nélkül nehéz a szer­kezeti elemek gyakorlása. Egyéb akadály például, hogy Grózik János meglepetésre ütőt játszik a Dózsában, így őt sem akartam megzavarni az előkészítő szereppel. Melyek a csapatépítés legkényesebb gondjai ? Nincs előkészítő játékos, hiszen Champitar lemondta a válogatottságot. Nincs első ütőnk se, a nyitásfogadás színvonala pedig ... ne is be­széljünk róla. Feladóhiányban szenve­dünk, az ütőerő pedig na­gyon rapszodikus. A labda­biztosság terén van némi elő­relépés. Igyekszem úgyneve­zett ütőpárokat összeszoktat­­ni. Egyáltalán, létezik válogatott ? Elméletben ... Feltétlenül. De hogy meny­nyire ütőképes? Mi a megoldás? Be kell látni, hogy az idő­sebb játékosok mögött nagy űr tátong. Ha azt akarjuk, hogy „porondon” maradjon a magyar női röplabda, akkor időlegesen vissza kell hívni a rutinos embereket. Ez kényszerhelyzet, amely a felmérések szerint egészen addig tart majd, amíg be nem érnek az 1973-as szüle­tésű tehetségek. Abból tudunk főzni, ami rendelkezésre áll. Úgy ér­zem, javul a bajnoki színvo­nal, élesedik a küzdelem, és egyre több fiatal tehetség tűnik fel. Ha ez a folyamat nem szakad meg, szisztema­tikus munkával, nemzetközi mércével mérve is jó csapa­tunk lesz. Mintegy két év múlva ... Hogy sikerült a pozsonyi téliné? Hat játszmát játszottunk a csehszlovák bajnokság bronz­érmesével, a CH Bratislavá­­val. Négy-kettőre vesztet­tünk. A CH Bratislava jelenleg negyedik a bajnokságban. Öt-egyre kikaptunk, de min­den játszma szoros volt . Derűlátó ? Mitől lennék? Hosszú távon.­­ Itt tartunk tehát 1988 novemberének közepén, alig fél évvel az EB-selejtezők előtt. Még temérdek kér­dést lehet és kell is fel­tenni, de hiba lenne a „csúcsot” okolni. Ezeknek a kérdéseknek inkább a hátteret, az iskolai testnevelés sportági hiányosságait, a röplabda magyarországi érthetetlen népszerűtlenségének indíté­kait kell célozniuk. De ez már egy újabb írás témája... Lukács György Folytatódik a Mracskó kontra Lehota-ü­gy ÖTVENEZRET ÍGÉRTEK A PÉCSIEK• • • 51 Labdarúgás Szeptember elején a PMSC -Békéscsaba bajnoki talál­kozón Mracskó és Lehota összeütközését követően Mracskó Mihály, a Békés­csaba húszéves labdarúgója állkapocs-csonttörést szenve­dett. Lehotát Szabó Béla já­tékvezető kiállította. A csatár a meccs után elismer­te a szándékosságot. Az MLSZ fegyelmi bizottsága tárgyalta az ügyet. Mracskó a kórházban azt mondta, szándékos volt az ütés, ám a fegyelmin már meglepő módon visszavonta korábbi állítását. Szeptember közepén megpróbáltunk választ kap­ni arra, hogy miért változ­tatta meg korábbi álláspont­ját, de akkor nem lettünk sokkal okosabbak. A héten viszont levelet kaptam id. Mracskó Mihálytól. „... Szeretném, ha felke­resne nagyon rövid időn be­lül bennünket végegyházi otthonunkban — írta. — A Népsport számára szeretnék tájékoztatást adni a Lehota­­ügyről. Ugyanis fordult a kocka, vagy ha úgy tetszik, visszafelé sült el a puska...” A Békés megyei faluban, Végegyházán vendéglátóm, id. Mracskó Mihály mesélni kezdett .. . — Bevallom, mi ezt az ügyet már lezártnak tekin­tettük. A fiam felgyógyult, sőt már újra játszik — mondta szinte egy szuszra. — Felháborítónak tartom, hogy az újságok arról írnak, hogy a fiamat lefizették! Ma már ott tartunk, hogy alig me­rünk az emberek szeme elé kerülni az utcán, mert min­denhol csak mutogatnak ránk. Azt szeretném, ha vég­re tiszta víz kerülne a po­hárba, ezért újra ügyvédet fogadtunk. Mi egy fillért sem vettünk fel! Az igaz, hogy ígértek pénzt, amit segély címén akartak kifizetni, de sajnos ez az ígéret csak ígé­ret maradt. — Kik ígérték meg azt a bizonyos segélyt? . .. — A fegyelmi tárgyaláson a kihallgatások után, de még az ítélethirdetés előtt közöl­tem Garami Józseffel, a pé­csiek edzőjével és L­ehotá­­val, hogy pert indítunk, mert a fiam a sérülése miatt egy csomó pénztől elesik. Akkor azt válaszolták a pécsiek, hogy majd az ítélethirdetés után leülünk egy presszóban és megbeszéljük a részlete­ket. • És megbeszélték? — Igen. A fegyelmi után az MLSZ szomszédságában található presszóban ültünk le. Ott ígéretet kaptunk tő­lük, hogy harminc napon be­lül személyesen fogják el­hozni nekünk a pénzt. Kin­cses Tibor, dr. Tüske Csaba és Garami József vállaltak garanciát a pénz kifizetésé­re, s ezért nem is kértünk tőlük írást. Bár kértünk volna . .. — Mennyi pénzről volt szó? — Ott a presszóban kifej­tettük, hogy a családunkat milyen anyagi kár érte. Ezért ötvenezer forintban egyez­tünk meg, amit­ kártérítés címén kellett volna adniuk. Írásos bizonyítékunk nincs a megállapodásról. Ha a pé­csiek kifizették volna az öt­venezer forintot, a nyilvá­nosság elé tártam volna, hogy a fiam ennyi pénzt kapott a pécsiektől, segély címén. — És most mit mondanak a pécsiek? — Nem titok, hogy amikor a fiam meggyógyult, jár­tunk Pécsett. Ott akkor azt mondták, hogy írjunk egy kérvényt. Hát én nem írok kérvényt! Majd a bíróság elé visszük az ügyet, dönt­sön a törvény. Egy biztos: hogy most már végére já­runk az ügynek!­­ Ha véletlen baleset tör­tént, miért adnának a pé­csiek segélyt a fiának, és miért akarja ön megvizsgál­tatni a mérkőzésről készült videófelvételt? — A tárgyaláson beszéltem Török Péterrel, az MLSZ fő­titkárával, aki elmondta, hogy az ominózus eset nem látszik a felvételen. Én en­nek ellenére meg fogom né­zetni szakemberrel, hogy meg van-e vágva a film, vagy­­nincs, mert ha bebizo­nyosodik a manipuláció , minden világossá válik a számomra.­­ Szeptember közepén azt mondták, hogy a fiuk egész­ségi állapotától teszik füg­gővé a kártérítési pert. Ak­kor miért nem mondták el, hogy a pécsiek pénzt ígér­tek? — Két dologban bíztunk. Először is a fiam gyors fel­épülésében, másodszor a pé­csiek korrektségében. Sze­rencsére a fiam­ meggyó­gyult, a pécsiek viszont nem tartották be, amit ígértek. Ezután felkerestük Békés­csabán ifj. Mracskó Mihályt, hogy megkérdezzük, ma hogy látja ezt az igen nagy port felkevert ügyet? — Nagyon nagyot csalód­tam a pécsiekben, hiszen megígérték, hogy elhozzák a megbeszélt pénzt. Amikor édesapámmal Pécsett jár­tunk, csak a vállukat válo­gatták, hogy nem tudják előteremteni és forduljunk a bírósághoz. Útravalóul még azt is mondták, nyugodtan pereljünk, úgyis nekik lesz igazuk... Mit lehet ehhez hozzátenni? Egy biztos: több furcsa­sága is van ennek az ügynek. Kérdőjelek sorakoznak. Mert ha valóban véletlen baleset történt, akkor miért ígértek „segélyt” a pécsiek Mracskóéknak? És miért tarthatott volna igényt Lehota vétlensége esetén pénzre — bármilyen címen — a fiatal csabai játékos? Ha viszont a pályán tör­ténteket nem a valóságnak megfelelően adták elő a fe­gyelmi tárgyaláson, akkor joggal hiheti a közvélemény, hogy még mindig nincs tiszta víz abban a bizonyos pohár­ban. Most már csak azt lenne jó biztosan tudni, hogy vé­letlen vagy szándékos volt az a bizonyos ülés ... Burkovits Ferenc Mezey György, a magyar labdarúgó-válogatott szövet­ségi kapitánya a görögorszá­gi barátságos mérkőzés után nem tért haza, hanem azon­nal Sevillába utazott, hogy megtekintse a Spanyolország —Írország világbajnoki selej­tezőt. A kapitányt közvetle­nül visszaérkezése után kér­deztük tapasztalatairól: — Úgy érzem, nagy szük­ség volt arra, hogy lássam a találkozót, mert nagyon elfu­tott mellettünk a nemzetkö­zi élvonal. Rendkívül sok pozitív dolgot láttam, ame­lyeket figyelembe véve kell kialakítanom a válogatott felkészítését. " Mondana néhány konk­rét észrevételt? — Természetesen. Nagyon világosan kirajzolódott mind­két együttesben a ma labda­rúgásának védelmi felállása. Ezek szerint három védőjá­tékos van hátul, s ezek közül kettő emberfogó. A középpá­lyára összpontosítják a leg­nagyobb erőket, a széleken erőteljesen felfutó hátvédek­kel. -f A védekezés ilyesfajta tökéletesítése, mennyiben be­folyásolja a támadójátékot? — Nagyon nagyban, hiszen manapság csak alig lehet kombinatív vagy egyéni já­tékkal gólt szerezni.. Persze vannak kivételek, de nem az a jellemző. A lényeg ma az ellenfél kifárasztása, majd azután hibára késztetése. ♦ Ezt a spanyolok kiváló­an csinálták. — Igen, de hogy ez már egy félidő után sikerült ne­kik, az annak köszönhető, hogy az írek nincsenek hoz­zászokva a rövid, de rendkí­vül gyors mozgáshoz. Ezért aztán gyorsan jelentkezett náluk az izomfáradtság, amit a spanyolok azonnal kihasz­náltak. Meglepte az íreket az is, hogy a spanyol játékosok nem engedtek nekik semmit csinálni, és ezt úgy tudták megoldani, hogy nem is sza­bálytalankodtak. Most má­sodszor láttam az ír váloga­tottat, és meg kell monda­nom, most sem játszottak rosszul, csak ezen az estén a spanyol csapat sokkal jobb volt.­­ A látottakat áthelyezve a mai magyar labdarúgásra, milyen a kép? — Azt kell mondanom, hogy legalább tíz év a le­maradás! Gyökeres szakmai változásokra van szükség ahhoz, hogy közelebb kerül­jünk a legjobbakhoz. ♦ Szerencsére, ezekkel a csapatokkal még sokára ta­lálkozunk, de a Málta elleni mérkőzés itt van a nyakun­kon. Miben bízhatunk egy ilyen találkozó láttán, mint a görögök elleni volt? — Meg kell mondanom, na­gyon őszintén, hogy pillanat­nyilag csak a Málta elleni mérkőzés foglalkoztat, mert nem tudom, később mi fog történni... A görögök elleni találkozó bebizonyította, hogy vannak tehetséges játékosa­ink, de még képtelenek elvi­selni a felelősséget. Szükség van néhány idősebb, tapasz­taltabb játékosra, akik össze­fogják a társaságot. Meg fo­gom találni azokat a­z NB I- es futballistákat, akik alkal­masak lesznek erre. Nem adom fel, és elvárom minden játékostól, hogy hasonlóan gondolkodjon. Zombori Sándor MEZEY GYÖRGY* Tíz év sem 8. Olimpiai Vándorgyűlés, Szombathely Több mint félezer résztvevő A vasi főváros méltó házi­gazdája a 8. Olimpiai Ván­­dorgyűlésnek. A Tanárképző Főiskola díszterme zsúfolásig megtelt erre az alkalomra. A vándorgyűlés elnökségében helyet foglalt Schmitt Pál, a MOB főtitkára, a MOB el­nöke, Szalay László, a Ber­zsenyi Dániel Tanárképző Főiskola főigazgatója, dr. Ku­­tassi László, a MOA főtitká­ra, valamint dr. Gál László, a Tanárképző Főiskola do­cense. A találkozón részt vesz többek között dr. Er­win Niedermann, az Osztrák Olimpiai Akadémia elnöke, Helene Tollisch osztrák pro­fesszornő, dr. Günter Won­neberger, lipcsei professzor, az UNESCO Sport Világtaná­csának tiszteletbeli elnöke és Szokolai Lajos, az újvidéki egyetem dékánja. Számos olimpiás is megje­lent, így többek között No­­vák Dezső — kétszeres olim­piai bajnokunk —, Tóth Gé­za, Szarka Zoltán és Gécsek Tibor is. A bevezetőt Nagy Zsuzsa másodéves hallgató tartotta a kiváló csehszlovák atlétáról, Emil Zatopekről, a „prágai lokomotívról”. A Tanárképző Főiskola fő­igazgatója megnyitójában ki­emelte, hogy a megye sport­életében kiemelkedő ese­ménynek számít a vándor­­gyűlés. Szalay László hang­súlyozta, hogy az ország leg­fiatalabb tanárképző főisko­lája szívesen adott otta­t a sporthétnek. Többszáz tő ne­velő tanár továbbképzését kötötték egybe a vándorgyű­léssel. A köszöntő után Schmitt Pál tartott előadást A XXIV. Nyári Olimpiai Játékok je­lentősége és fő tanulságai címmel. Ezt követően emlék­lapok átadására került sor a szervezők, valamint az olim­pikonok részére. Dr. Nádori László professzor következett előadásával, amelyet Az olimpiai játékok hatása az edzéselmélet fejlődésére cím­mel tartott. A professzor há­rom témával foglalkozott előadásában: a kölcsönhatás, a kiválasztás megnövekedett szerepe, valamint a nevelés mai aktuális kérdései. (lévai) XLIV. 276. ♦ 1988. november 19. Orbán György újra itthon fáj! Jégkorong A nyáron a nyugatnémet Oberligába, a TSV Königs­brunn csapatához szerződött Orbán György jégkorongozó, a Ferencváros 21 éves váloga­tott csatára. Pénteken azon­ban már ismét a Kisstadion­ban edzett a zöld-fehérekkel. " Milyen körülmények várták Königsbrunnban? — kérdeztük. — Ami a hokit illeti, min­den, nagyszerű volt —mond­ta. — A lakással viszont akadtak gondok. Amikor a feleségemmel beköltöztünk, nem volt jó a zuhanyozó, és a fűtéssel is gondok voltak. — Milyen csapat a TSV? — Jó középcsapat, a játé­kosok munka után edzenek. Rajtam kívül egy amerikai profijuk volt, akit a legutób­bi szezonban az Oberliga legjobb hátvédjének válasz­tottak. Tizenkét edzőmérkő­zésen és négy bajnokin ját­szottam, az utóbbiakon négy gólt lőttem. Már ebben az osztályban is nagy az iram, érezhetően felgyorsult a já­tékom. — Mi váltotta ki a szakí­tást? — A szerződésemben ben­ne volt, hogy a világbajnok­ságra való indulás előtt egy héttel el kell engedniük a válogatottba. Időközben mó­dosult a magyar együttes programja, korábban utazik el Ausztráliába. Ez azt je­lentette, hogy már február végén haza kellene jönnöm. A nyugatnémet bajnokságban azonban márciusban dől el a helyezések sorsa, így a Kö­nigsbrunn vezetői kijelentet­ték, ilyen feltételek mellett nem tartanak rám igényt. Én is úgy gondoltam, hogy így nem érdemes kint játszanom. Közös megegyezéssel szerző­dést bontottunk, én hazajöt­tem, ők pedig vásároltak egy másik profit . Visszatérésével erősödött a Ferencváros. Milyen esé­lyei vannak csapatának a magyar bajnokságban? — Egy kitűnően összeková­­csolódott, jó hangulatú gár­da a mai Fradi, és vélemé­nyem szerint most megnyer­jük a küzdelemsorozatot. Ami pedig engem illet, re­mélem, hogy aranyérmesként sikerül egy jó képességű, kül­földi csapathoz szerződnöm. M. S.

Next