Népsport, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-21 / 278. szám

XLIV. 278. ♦ 1988. november 21. Ilesingh Osskar és Göncsi és ran­yé (Folytatás az 1. oldalról) kegyelmet. A nyugatnémetek tavalyi világbajnokát, Gabri­el Tammot magabiztosan győzte le. A világ- és Euró­­pa-bajnoki bronzérmes Ba­logh bebizonyította, hogy fej­lődése töretlen. A következő két fináléban 57 és 60 kg-ban brit siker született. A 63,5 kilósok döntője után ismét a magyar Himnuszt hallgathatta a közönség. A 20 esztendős nyíregyházi Gönczi János nem hagyott kétséget afelől, hogy jobb el­lenfelénél, a finn Aalto As­­kónál. Ezzel Világ Kupa­ezüstérme mellé egy fénye­sebb medált is nyert. A 67 kg-ban óriási hang­orkán kísérte a döntőt, s nem hiába: a jugoszláv Ba­­sovics Európa-bajnoki címet szerzett. Egy súlycsoporttal feljebb, a 71 kilósok között ismét érdekeltek voltunk, Jorcsák József révén. Az olasz Eiberatti túl kemény diónak bizonyult számára, ám minden dicséret megilleti őt. Ugyanez mondható el a -1 91 kg-ban versenyző Pékó Gáborról is, aki­ a lengyel Saletától szenvedett veresé­get. A közbeeső három súly­csoportban nyugatnémet, brit és olasz versenyző diadal­maskodott. Formagyakorlatban (kata) is rendeztek Európa-bajnok­ságot Trogirban. Ebben Pa­­takfalvy Miklós képviselte színeinket. A tékvandóból át­­rándult sportoló nem vallott szégyent, az ötödik helyen fejezte be a kontinensviadalt. A magyar együttes az érem­táblázaton Nagy-Britan­­nia (3 arany, 1 ezüst, 1 bronz) mögött a második helyen végzett 2—2 arany-, ezüst­ös bronzéremmel. 3. kick-box full-contact Európa-bajnokság. A győztesek és a magyar versenyzők eredményei: 54 kg. Európa-bajnok: Ba­logh Oszkár (Magyarország). 57 kg: Darren Clark (Nagy- Britannia) ... 3. Németh Fe­renc (Magyarország). 69 kg: Elvis Parsley (Nagy-Britannia). Piócza Mi­hály a nyolc közé jutott. 63.5 kg: Gönczi János (Ma­gyarország). 67 kg: Mehudin Basovics (Jugoszlávia) ... 3. Sándor György (Magyarország). 71 kg: Paolo Libera­tti (Olaszország), 2. Jorcsák Jó­zsef (Magyarország). 75 kg: Georg Hartig (NSZK). 81 kg: Keith Wilson (Nagy-Britannia). Tóth Imre kiesett. 91 kg: Bruno Campiglia (Olaszország). +91 kg: Przemislaw Saleta (Lengyelország), 2. Fékó Gá­bor (Magyarország). Pékó Gábor Jorcsák József Jégkorong BEK Harmadik az Ú. Dózsa A dániai Esbjergben az erőviszonyoknak megfelelően zárult a körmérkőzéses so­rozat a jégkorong BEK A- csoportjában. A magyar részt­vevő, az Ú. Dózsa utolsó találkozóján 7-3-ra kikapott az NDK bajnokától, a Dy­namo Berlintől. Miként Bó­­la Gusztáv, a lila-fehérek technikai vezetője telefonon elmondta, rendkívül bátran és harcosan kezdett a ma­gyar bajnok, hiszen az első harmadban egészen a 19. percig 1-0-ra vezetett. A folytatásban már kevésbé ment a Megyeri útiaknak, bár az is igaz, hogy a má­sodik játékrészt, csaknem végig emberhátrányban volt kénytelen eltölteni az­ Ü. Dózsa, amelyet a sorozatos kétperces kiállítások mel­lett tízperces fegyelmi bün­tetéssel is sújtottak a bírók. Végül­ az döntött, hogy a Dynamo Berlin összeszo­­kottabb, jobb csapat, mely­nek tagjai, ha technikailag nem is, de erőnlétben fel­tétlenül jobbak a magyarok­nál. A másik mérkőzésen a CSZKA Moszkva könnyen verte a dán bajnokot, így magabiztosan végzett az élen és bekerült a jövő feb­ruári BEK-elődöntőbe, ahol a négy csoportgyőztes mér­kőzik egymással. Eredmények: Dynamo Ber­lin—II. Dózsa 7-3 (1-1, 3-1, 3-1), CSZKA Moszkva-­ EIK Esbjerg 21-1 (6-0, 5-1, 10-0). A­ csoport végeredmé­nye: 1. CSZKA Moszkva 6 pont, 2. Dynamo Berlin 4, 3. 3. Dózsa 2, 4. EIK Esb­jerg 0. (MTI). AZ ÖRÖK ELÉGEDETLEN (Kapota Bálint rajza) NÉPSPORT 9 ■I A férfiak javítottak, a nők megbotlottak trp.kk­­ (Folytatás az 1. oldalról) csapattagként pedig Zsófia tért vissza két pihenőnap után. S miközben a lányok meg­tették az első lépéseket, a terem másik végében a fér­fiak is elindították a sakk­órákat. Az előzetes számí­tások persze ezúttal is cső­döt mondtak, s a már há­rom fordulóval ezelőtt jó­solt ellenféllel, Indonéziával, most kellett szembenéznünk Azzal az Indonéziával, amely az utóbbi tíz év sakk­olimpiáinak eredményeit vé­gigböngészve még véletlenül sem került az első 15-be. A papírforma tehát magyar győzelmet ígért. És fiaink ezen a délutánon nem is okoztak csalódást számunk­ra , megnyerték a találko­zót. Persze, ez nem ment ilyen gyorsan ... Portisch ugyan magabiz­tosan gyűjtötte be a teljes pontot Ardiansyah ellen, de Pintérért Gintinggel szem­ben már a játékidő utolsó percéig szorítanunk kellett. Nem így a harmadik táblán Sax Gyuláért. Nagymeste­rünk ugyanis ezúttal is pom­pás napot fogott ki, s ez Szalonikiben már cseppet sem meglepetés: úgy tűnik, az ő felkészülése sikerült a legjobban. Sax eddig 40 győ­zelmet szerzett az olimpiá­kon, ha­ így folytatja, még az ötvenediket is megszerezhe­ti. Ezúttal is rá jellemző módon, harciasan lépett fel, egy pillanatnyi nyugtát sem hagyva az ellenfél (Barus) udvartartásának. S mivel a második táblán Ríbli Zoltán döntetlenül végzett Guna­­ivan ellen, ezzel a férfiak elkönyvelhették a 3:1-es si­kert. A „szomszédban” a szov­jetek ugyanilyen arányban bizonyultak jobbnak a min­ket — sajnos — verő své­dekkel szemben. Úgy tűnik, a bajnoki cím védőitől alig­ha vehető el az aranyérem. A vasárnapi játéknap — számunkra — legszomorúbb szenzációját női csapatunk szereplése jelentette. Polgár Zsuzsa ugyan döntetlenül végzett a Maries elleni partiban, Módi Ildikó azonban kénytelen volt kapitulálni Makszimoviccsal szemben. Ez azt jelentette, hogy a középső Polgár lány­nak a csapatdöntetlenért mindenképpen győznie kel­lett volna. Sajnos, a feltéte­les mód nem válhatott kije­lentővé: Zsófi remije a har­madik táblán a jugoszlávok 2:1-es győzelmét jelentette. Hidegzuhany ez az ered­mény. De, ha az első pihe­nőnapon, a sikeres rajt után azt írtuk, hogy korai még bár­miféle ünneplés és hur­ráhangulat, akkor most is legyünk következetesek ... Éppen a feléhez érkezett a sakkolimpia, ne sirassuk meg az elveszített lehetősé­geket. Hét forduló vár te­hát lányainkra, fiainkra. Másfél pont a nők hátránya, és most már a könnyebb el­lenfelek jönnek. Persze a Szovjetuniónak is. A férfiak azonos pont­számmal osztoznak a svédek­kel a harmadik helyen, igaz, miig öt­tük rendkívül szoros az élmezőny. FÉRFIAK A 7. forduló eredményei: Magyarország—Indonézia 3:1 (Ardiansyah—Portisch 0:1, Ribli—Gunawan döntetlen, Barus—Sax 0:1, Pintér— Ginting döntetlen). Szovjet­unió—Svédország 3:1, NDK— Egyesült Államok 1.5:1.5 (1), Kuba—Izland 2:1 (1), Jugo­szlávia—Bulgária 2:0 (2), Hollandia—Kína 1.5:0.5 (2), Fülöp-szigetek—Spanyolor­szág 2.5:1.5, Svájc—Olaszor­szág 2:2, Norvégia—Ausztria, 3:1, Csehszlovákia—Görög­ország ,,AO 2.5:1.5. Az élcsoport: Szovjetunió 23 Jugoszlávia 18.5 (2), Ma­gyarország és Svédország 18.5—18.5. NDK 18 (1), Fü­löp-szigetek és Norvégia 18—18, Hollandia 17.5 (2), Egyesült Államok 17.5 (1), Kína 17 (2) pont. NDK A 7. forduló eredményei: Magyarország—Jugoszlávia 1:2 (Polgár Zsuzsa—Maries döntetlen­ , Mikszimovics— Mádl 1:0, Polgár Zsófia— Basagics döntetlen), Szov­jetunió—NSZK 3:0, Lengyel­­ország—Anglia 3:0, Csehszlo­vákia—Görögország „A” 2:1. Az élcsoport: Szovjetunió 18. Magyarország 16.5, Ju­goszlávia 15. Lengyelország 14.5, Csehszlovákia 13,5. Kí­na és Hollandia 13—13 pont. Larionov kontra Tyihonov Ismét forrnak az indulatok a szovjet jégkorong világá­ban. A szurkolókat már ko­rábban is élénken foglalkoz­tatta néhány kérdés: miért alkotják a válogatottat szin­te kizárólag a CSZKA Moszkva játékosai, miért gyenge a jégkorong-utánpót­lás, mi volt a kudarc oka a csehszlovákiai, majd a bécsi világbajnokságon? Viktor Tyihonov szövetségi kapi­tány válaszai korántsem vol­tak mindig meggyőzőek: az elégedetlenek, a „támadók” azonban nem dúskáltak az érvekben, így a kapitány maradt. A bomba most vá­ratlanul robbant, hiszen a szovjet jégkorongsport a cal­­garyi téli olimpián visszasze­rezte világelsőségét. Az Ogo­­nyok nemrégiben közzétette Igor Larionovnak, a váloga­tott és a CSZKA középcsa­tárának Tyihonovhoz intézett nyílt levelét. Larionov a sokat emlege­tett glasznoszty szellemében rántja le a leplet a szovjet jégkorongsportban uralkodó parancsuralmi rendszerről. Szerinte Tyihonov — aki 1977 óta a válogatott szövetségi kapitánya és a CSZKA ed­zője — deformálta a szov­jet jégkorongot. A Honvé­delmi Minisztérium csapatá­ból nem az utánpótlás-neve­lés, hanem az időben kikül­dött behívók révén formált elitegyüttest. A csatár saját példájára hivatkozik: 1981- ben szólította fel Tyihonov az átigazolásra, majd amikor ő ezt visszautasította, soron kívül behívták. A CSZKA-ba került, később tiszti ran­got kapott (jelenleg száza­dos). Tyihonov ezredes úgy gondolja — írja Larionov —, hogy könnyebb kézben tarta­ni olyan válogatottat, amely­ben a játékosok egyben fe­gyelmezett — és fegyelmez­hető — alárendeltek. A fegyelemre egyébként valóban nagy szükség van. A csapat tagjai évente tíz hó­napot töltenek családjuktól távol: mérkőzéseken, túrá­kon, edzőtáborokban. A nyá­ri alapozó edzések program­ja hihetetlenül nehéz: 10 órától 12-ig súlyzógyakorla­tok (Larionov szerint a já­tékosok naponta 24 tonna vasat mozgatnak meg), az­után csapatjáték, 17 órától tíz km futás ritmusváltások­kal, végül 6—5 km mezei f­u­tás. Keserű iróniával „cso­dálkozik” Larionov, hogyan fordulhat elő, hogy a jég­­korongozók feleségei is szül­nek, hiszen az ezzel kapcso­latos tevékenység merőben ellentétes a tyihonovi napi­renddel. .. Hivatkozik Vlagyiszlav Tretyakra, a világ talán leg­ismertebb amatőr jégkorong­kapusára, aki 32 évesen, ere­je teljében fordított hátat az aktív sportnak, belefáradva az edzésekbe. Tyihonov ugyanis nem engedélyezte, hogy a világhírű hálóőr egyé­ni terv alapján készülhessen. Korán felhagytak az aktív játékkal a jégkorong más el­ismert egyéniségei is: Droz­gyeckij, Babinov, Zsupikov... A levélíró szerint Tyihonov a „kollektív játékra” helyez­ve a hangsúlyt nem értéke­li, sőt elnyomja az egyéni­séget, annál többre becsüli viszont a glukózinjekciókat. Amikor Larionov a helsinki világbajnokság előtt elutasí­totta ez utóbbit, az edző az Állami Testnevelési és Sport­­bizottsághoz fordult (Lario­nov azt állítja, eredménytele­nül, a kezdő ötös tagjai vé­gül nem kaptak injekciókat). Tyihonov a négy évvel ez­előtti olimpiai siker után a bécsi ezüstöt taktikai húzás­­nak minősítette, a közép­­csatár azonban az első kör­ben kierőszakolt százszáza­lékos teljesítményt tartja a kudarc okának. Két éve La­rionov a Szovjetunió és Ka­nada közötti játékoscsere mellett érvelt, kanadai új­ságíróknak nyilatkozva. Ott­hon az újságból tudta meg, hogy a közelgő amerikai, majd olaszországi turnén nem számítanak rá sem a válogatottban, sem a CSZKA színeiben. Kis idő múlva a katonai elhárítás illetékes szervei hivatták majd közöl­ték vele, hogy névtelen le­vél érkezett arról, hogy a házában provokáció készül. .. Bécsben, a világbajnokság alatt a svéd játékosok fele­ségükkel sétálgattak a vá­rosban, az „összetartó szov­jet kollektíva” viszont kizá­rólag együtt mozgott , és mégis lemaradt az arany­éremről. Tyihonov tízéves működése alatt csak akkor kért tanácsot játékosaitól, amikor mindkétszer erősen ingott alatta a kispad. Moszk­vában a világbajnokságon, illetve Calgaryban az olim­pián. Az aranyötös tagjainak (Fetyiszovnak, Kaszatanov­­nak, Makarovnak, Larionov­nak és Krutovnak) eredmé­nyességét a középcsatár sze­rint az magyarázza, hogy a megfelelő időben tudják fi­gyelmen kívül hagyni a ka­pitány utasításait. A szovjet gyerekeket egykor Tretyak, Harlamov, Mihajlov, Bobrov játéka vonzotta a jégkorong­hoz, amely mostanra erőho­kivá alakult át, ez pedig se­bezhetőbb, mint az egyéni­ségekre alapozott játék. La­rionov az erőpolitika helyett a politikából jól ismert új gondolkodást ajánlja, a leg­több szurkoló egyetértése mellett. Úgy érzi, adóssága van a jégkoronggal szemben, amely ugyancsak átalakítás­ra szorul. * 76 Olcsó poén lenne azzal zárni Larionov levelének is­mertetését, hogy a csatár az­óta hiányzik a válogatottból. A szovjet TV-híradó, majd az Izvesztyija című lap is később hírül adta, Larionov súlyos lábsérülése miatt ma­radt ki a keretből, felépülé­séhez legalább másfél hónap­ra van szükség. A kapitány­ezredes viszont továbbra is hallgat... Polgár László A HARMADIK NEKIFUTÁSRA SIKERÜLT Évek óta nagyszerű ered­ményeiről ismert a női ge­­relyhajításban Petra Felke. Első NDK-csúcsát 1934-ben érte el, s azóta négyszer ke­rült neve a világrekordlistá­­ra is. Csaknem két éven át sorozatban 26 versenyen győ­zött. Az 1986-os Európa-baj­­nokságra is nagy esélyesként utazott, ám Stuttgartban le kellett nyelnie a keserű pi­rulát. A brit Fatima Whit­bread már a selejtezőben „elvette” a világcsúcsát, s a döntőben is megelőzte. So­vány vigaszt jelenthetett szá­mára, hogy utána a GP-dön­­tőben visszavágott legyőző­jének. . Tavaly a római VB-n a szőke jénai dobónő már is­mét vil­ágrekorderként in­dult, de most sem tudta fel­tenni az i betűre a pontot. Idegei újra cserbenhagyták, s a sötét hajú szigetországi lány csaknem öt méterrel jobbnak bizonyult. Petra és edzője, a világhírű Kari Hellmann, aki annak idején Ruth Fu­chst is nagy sikerei­re vezette, alaposan elemez­ték az idényt, keresték az in­gadozó eredmények okait. Az idén az állandó, biztos for­ma kialakítását tűzték ki fő célul. Amikor Felke május végén első versenyét 76.80 m-rel nyerte, sokan korainak tar­tották ezt a formát. Kemény, a többpróbázókéhoz hasonló edzéseikkel azonban a követ­kező hónapokban is tartani tudta a magas szintet, s köz­ben fölényesen győzött Whit­bread ellen. Edzőjével sike­rült egy technikai hibát is kijavítania, s szeptember elején pontosan a 80 m-es álomhatárra hajította vado­natúj, Diana 80 típusú gere­lyét. Mindjárt kijelentette, hogy ez a világcsúcs nem je­lent terhet számára, hanem még nagyobb önbizalmat ad az olimpiára. Két kudarc után a harmadik nekifutás azután sikerült, Szöulban jó négy méterrel Whitbread előtt biztosan szerezte meg az annyira áhított aranyér­met. Tizenkét nappal később, a hazatérés, az otthoni ünnep­lés és az érthető lazítás után még egy verseny várt rá. Tokióban nemcsak veretle­nül fejezte be az idényt, de a zuhogó esőben is 77.52 m­­rel, olyan eredménnyel girts­­zött, amelynél eddig csak ő maga ért el jobbat, három alkalommal. Az idén a se­lejtezővel együtt 18 verse­nyen indult, heten hajított 76 m-en felül, tíz legjobb eredményének átlaga ragyo­gó, 76.33 méter! Most, hogy minden vágya teljesült, a 29 éves atlétanő még nem döntötte el, hogy folytatja-e a versenyzést. Mindenesetre az­ utód már jelentkezett 21 esztendős klubtársnője, Beate Koch személyében. Az újabb Hell­­mann-tanítvány az idén óriá­si javulással került az élvo­nalba, s az olimpián, megle­petésre, bronzérmet szerzett.

Next