Népsport, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

0 Labdarúgás XIIV. 261. ♦ 1988. november 2. Ibravik­ kellene a Kolonna ellen Erőt adhat az FTC-nek a kupahagyomány. Szerdán 16 órakor az egyik legpatinásabb olasz klub, az FC Bologna vendégszerepel az Üllői úton. A 79 éve ala­pított egyesület dicsőségtáb­­lája sok mindent elárul. Hétszer nyertek bajnokságot és kétszer szerezték meg az olasz kupát. Három KK-győ­­zelemmel büszkélkedhetnek 1932-ben, 1934-ben és 1931- ben szerezték meg azt a tró­feát, amelyért most küzde­nek a Ferencvárossal. Pillantsunk vissza egy ki­csit a sporttörténetembe. 1939. július 9-én Bolognában ját­szott elődöntőt a Ferencvá­ros, a város ünnepelt csapa­tával. Az olaszok 3-1-re nyer­­tek, egy igen parázs hangu­latú, sok-sok durva belépő­vel tarkított mérkőzésen. A fanatikus bolognai közönség az első perctől kezdve meg akarta félemlíteni a magyar gárdát. Minderről a 70. évé­ben járó Gyetvai László így emlékezik: — Tizenöt percen át állt a második félidőben a játék, mivel a közönség kis na­­rancsüdítös üvegeket dobált a pályára. Őszintén meg­mondom, nekünk is inunkba szállt a bátorság, de főleg Greenwood angol játékveze­tőt zavarta meg a különös közjáték. Ettől kezdve min­den durvaságot megengedett az olaszoknak, egyszóval részrehajló lett. Szerencsét­len meccs volt, ráadásul ne­künk sem ment igazán a füllesztő júliusi kánikulában a játék. Senki nem gondol­ta akkor, hogy ezek után ki tudjuk vívni hét nappal ké­sőbb az Üllői úton a tovább­jutást. Nos, Toldi Géza ve­zérletével sikerült a csoda. 4-1-re nyertünk úgy, hogy a Ferencváros minden gólját Toldi Géza szerezte öröm­mámorban úszott a közönség, s minket, játékosokat a vál­lukon vittek le a szurkolók a pályáról. A nap hőse azon­ban egyértelműen Toldi volt, és azért is emlékezetes szá­momra ez a nap, mert ek­kor engedte meg először, hogy lélegezzem. A sporttörténetből emel­jünk ki még két találkozót. Az elsőt 1960. május 22-én játszották a Népstadionban, ekkor a Vásárvárosok Kupá­jáért mérkőzött a Ferencvá­ros a Bolognával. Rápilant­­va az FTC összeállítására, eléggé tartalékosnak tűnt, alaposan lőhetett dr. Lakat Károly edző feje. Hiányzott Albert és Rákosi, így aztán jócskán át kellett szerveznie csapatát. Végül is 3-2-re nyert a Fradi, méghozzá úgy, hogy egy 19 éves csatár — akinek mozgása megtévesz­tően hasonlított a Császáréra, vagyis Albert Flóriánéra­­. Branikovits László két gólt lőtt a Bologna hálójába. A Népsport tudósítója így szá­molt be az ifjú csatár pro­dukciójáról : ..Branikovitsot illeti a legnagyobb elisme­rés, főleg két szép góljáért. Varga szívvel küzdött, sokat mozgott, de a mérkőzés nagy részében nem tudott elsza­badulni Guarneritől, és a közelharcokban sok­szor alul­maradt. A tartalékos Fradi-siiker annál is nagyobb fegyver­tény volt, mivel a Bologna középpályás sorát nem más, mint a sokszoros NSZK válo­gatott Haller dirigálta. 1968. május 27-én játszot­ták a visszavágót, amelynek eredménye: 2-2. Az FTC csapatának legjobbja Havasi Sándor volt, az örök póttar­talékos. Róla így írt a Nép­sport. ..Havasi volt csapata legjobbja. Hallert teljesen kikapcsolta a játékból és még arra is volt ereje, hogy gólt lőjön . . Egyébként az FTC másik gólszerzője Varga Zoltán volt. Ezzel a döntet­lennel a Ferencváros beju­tott az 1967—68. évi VVK döntőjébe, allot­ azonban a Leeds United jobbnak bizo­nyult a zöld-fehéreknél és megnyerte az azóta már UEFA Kupa néven ismert trófeát. De térjünk vissza a szerdai Közép-Európa Kupa mérkő­zéshez, az Üllői úti össze­csapáshoz. Mint ismeretes, az első mérkőzést Modená­ban játszották október 20-án és a Bologna 5-2-re nyert. A találkozó nagy szakmai ta­nulsága az lehet a Fradi szá­mára, hogy az első félidő be­fejezése előtt közvetlenül — a 43. percben — kaptak egy gólt, majd az utolsó három percben pedig kétszer talál­tak az olaszok Józsa hálójá­ba. Ez egyértelműen a jelen­legi FTC-gárda rutintalansá­gát bizonyítja, s azt, hogy baj van az összpontosítással A Bologna játékosai között több ismert név is találha­tó. Aaltonent, a finn közép­pályást az Inter csak egy esztendőre adta kölcsön a Bolognának. A középpályán található még Bonini, aki ko­rábban a Juventusban sze­repelt, valamint a belga De­­mol, ő az Anderlechtben lett ismert futballista. Ha a Ferencvárosnak sike­rülne 3-0-ra vagy 4-1-re győznie, akkor kivívhatná a KK-döntőbe jutást. Lebeg­jen a szemük előtt a 49 év­vel ezelőtti nagy elődök bra­vúrja. Kedden délután a mérkőzés időpontjában tartott edzést a Ferencváros. Amikor a játé­kosok kivonultak, még csak sötétedett, de nem sokkal később teljes sötétségbe bo­rult a pálya, s a játékosok csak sejtették, merre jár a labda. Rákosi Gyula edző dühösen ment a klubházba a világítás ügyében, ám visz­sza­térve közölte, nem járt sikerrel. Már-már burleszk­­filmbe illő jelenetek adódtak a pályán, s úgy tűnt, hogy negyedórányi mozgás után az edző öltözőbe kell küldje já­tékosait . . . Aztán Bodnár Jó­zsef gyúró könyörült meg a játékosokon, és élénk hamtá­­zás közepette bekapcsolta a stadion reflektorait. Közben kedves vendég érkezett. Zsi­­boros Gábor, a lábadozó ka­pu védő, akit játékostársai nagy szeretettel fogadtak. A ferencvárosiak jókedvűen vé­gezték a gyakorlatokat, majd a kapuralövések gyakorlása következett, sűrű ugratások közepette. Józsa és Szeiler röpködött a levegőben, nem egy lövés a klubház ablakát veszélyeztette. Harsogott is .Rákosi Gyula hangja, majd Pintér hatalmas gólja után „viszlátot” intett társainak. Ám korai volt a búcsú, mi­vel az edző még egy kör fu­tást rendelt a válogatott hát­véd számára. Lassan véget ért az edzés, még a büntetőket gyakorol­­ták, aztán Rákosi edző öltö­zőbe parancsolta játékosait. — A szombati Videoton elleni találkozón már több biztató jelet láttam a csapat­játékban — mondta. — Há­rom gól a hátrányunk, de képesnek tartom a csapatot hogy ledolgozzuk a hátrányt és kiharcoljuk a továbbjutást. Ugyanaz a csapat kezd, mint szombaton. Tehát: Józsa — Vaszil. Pintér. Limperger. Keller — Nagy Zs.. Bánki Kincses — Fischer. Dzurják. Dukon. Az öltözőfolyosón találkoz­tunk Magyar Zoltánnal, a zöld-fehérek technikai veze­tőjével, aki elmondta, hogy kedden délelőtt megérkezett a Bologna, majd délután a játékosok városnézésen vet­tek rész­t. Az olasz csapat szerdán tíz órára kért edzés­­lehetőséget az Üllői úton. A technikai vezető máris sorol­ta az olasz csapat kezdő ti­zenegyét, amely így fest: Sorrentino — De Marchi — Lappi. Villa. Demol. Monza — Bonini. Aaltonen. Ales­­sio —­­ Poli. Marronaro. Megtudtuk, hogy a mérkő­zést a csehszlovák Rudolf Liska vezeti, a két partjelző Puhl és Lazin lesz. A kez­­dőrúgést Gyetvai László, a Fradi egykori legendás játé­kosa végzi majd el. Főpróba, villanyszerelő nélkül it 12. r­sart­eit­sí jáérluma : Plo­íír IZsfiala (Titiaabrentjti) Még bőséges a góladósságom Első csapata: Szuhavölgyi Bányász. Első edzője: Három szakvezető indított el a pályán, Sziráczky József, Virágh József és Demeter Béla. Kora: 27 esztendős vagyok. Milyen posztokon szerepelt. Mindig középcsatár voltam. Válogatottságainak száma: Egyszer szerepeltem az A-csapatban, húsz alkalommal az utánpótlás- és hat­szor az olimpiai együttesben. Erényei: Elég jól fejelek, s a kínálkozó lehető­ségeket, ha jól összpontosítok, ki is használom. Sfibái: Technikailag még nem vagyok igazán kép­zett, javítani kellene cselezőkészségemen is. Osztályzatai: 5, 6, 6, 6, 5, 6, 5, 4, 5, 6, 7. A forduló játékosa címet azzal érdemelte ki, hogy a Fáy utcában két gólt lőtt a Vasasnak, s ezzel dön­tő érdemeket szerzett a győzelem kiharcolásában. — Két gólt rúgni idegen­ben nem kis dolog. Mit ér­zett, amikor másodszor is be­talált Babócsy kapujába?­­- Nagyon fontos volt szá­munkra a győzelem. Éppen ezért rendkívüli módon örül­tem a góloknak. Ott va­gyunk az élbolyban, s ezzel a két találatommal újra po­zitívvá vált a gólkülönbsé­günk. — Melyik helyzetet volt nehezebb értékesítenie?­­­ Kívülről talán úgy tűn­hetett, hogy a másodikat, hi­szen akkor messzebb voltam a kaputól. Ám el kell mon­danom, hogy sokszor a leg­nagyobb ziccert is ki tudjuk hagyni. Voltam már én is így néhány esetben. — Fogalmazhatunk úgy, hogy Plotár Gyula vérbeli le­­sipuskás? 4- Igen, azt hiszem, ez a legjobb kifejezés. Van bizo­nyos érzékem, hogy a lepat­tanó labdákat elcsípjem. Eh­hez kicsit előre kell gondol­kodni, úgy mint a sakkozók teszik. — Tehát nem kenyere a távoli lövés? 4- Bevallom, csak Szuha­­völgyben voltam távolabbról is igazán gólveszélyes. Most az NB I-ben ez ritkán sike­rül. Pedig a­­távoli, jól irány­zott lövések egyfajta takti­kát is jelenthetnek a zárt és tömör védekezés ellen. — Bekotorni, bepréselni, bepöccinteni a labdát a ka­puba, ez is egyféle gyönyör. -­ A fineszes, közeli gólok sokszor megfűszerezik a já­tékot. Talán ezért is szere­tem ezeket a megoldásokat. Ám nem nagyon járok idén az élen a gólgyártásban. Ed­dig csak négy gólt rúgtam. Van tehát mit pótolnom. — Valóban, egy középcsa­tártól ennél több várható. Plotár Gyula 1998 óta játszik az élvonalban, rutinja tehát már van. -­ Az a helyzet, hogy na­gyon hiányzik Vincze ,,­Pilu”. Sokszor még mindig azt hi­szem, itt van a pályán, s vá­rom a beadását balról. — Beszéljünk arról, meny­nyiben változott a szerepkö­re, mióta két ékkel játsza­nak. Korábban a­­Tatabánya három csatárral játszott s szorgalmasan „termelte’’ a gólokat. ” Akárhogyan is vesszük, bizonyos fajta szerkezetvál­tás történt Tatabányán. Kip­­rich Józsinak és nekem jóval többet kell most futnom. Persze nagyobb lett a terü­letünk, lendülettel lehet ér­kezni az ellenfelek kapuja elé. Nekem még ezt is egy kicsit tanulnom kell. Hiába, két ember az két ember. Bár nem panaszkodhatunk, mert igazán technikás középpályá­saink vannak, akik tudnak indítani, meg a felzárkózás is erősségük. Én elég gyak­ran húzódom be középre, és akkor a bal oldalon legtöbb­ször Schmidt jön, így volt ez a Vasas ellen is. Adott jó né­hány remek labdát. — Ki a legjobb barátja? -s Kiprich Jóska. Nagyon megértjük egymást. De a többiekkel is. A foci csapat­játék. Szükségünk van egy­másra. — Hány pontot terveztek az őszi befejező szakaszra? 4- Pontosan nyolcat. Ez azt jelenti, hogy a két hazai meccset meg akarjuk nyerni, és Siófokon is szeretnénk két pontot elcsípni. Ezzel jelen­tősen megerősítenénk he­lyünket. Vincze István távo­zásával bizonyos fokig mó­dosulnak az elképzelések, ám mi továbbra is azt valljuk, ott leszünk az első ötben. — Ehhez kellenének újabb Protár-gólok.­­ Tudom. Azért szerződte­tett annak idején a Tatabá­nya, hogy lehetőleg minél többször találjak a kapuba. Még nyárig tart a szerződé­sem. Szeretném ezt az időt emlékezetessé tenni. Varga Béla NÉPSPORT 3 A Népsport székében: Zalka András A BUNDABOTRÁNY „KIFICAMÍTOTTA” A BAJNOKSÁGOT A manapság SSüi1 egy közvéleményt alaposan megrázta a „legújabb­ régi” bundabotrány. Amikor mindennapi gondunk redőket barázdál az emberek homlokára, akkor is tu­dunk, tudtunk örülni a szöuli győzel­meknek és felüdülést jelentett néhány jobbra sikerült bajnoki mérkőzés is. Nem nehéz elképzelni ezek után, hogy milyen károkat okozhat ilyenkor egy morális bűzbomba. Ne csodálkozzunk azon sem, ha a sportot, a labdarúgást egyébként igazán szerető emberek között is szép számmal vannak olyanok, akik ugyan elismerik a sportteljesítmé­nyek erkölcsi és anyagi értékeit, de mégis ágaskodik ben­nük a felháborodás. Joggal! Az emberek nem szeretik, ha megcsalják őket! Főképpen akkor nem, ha mindezt sokszo­ri ígérgetés, esküdözés után teszik ... A jogos nyilvánosságigény kielégítése hatszámjegyű ösz­­szegekről adott hírt, ráadásul negatív teljesítmények ellen­értékeként. Akkor, amikor az országban az emberek száz­ezrei küszködnek anyagi gondokkal, akkor, amikor — le­galábbis elméletben — a teljesítményelv kezdi visszanyerni rangját. A közvélemény érzékenyen figyeli az eseményeket — és vár. .. Mödncylan-ik­ a vélemények. Vannak, akik legszíveseb­b­ü­­l Vo­­ldllhn­ben egy időre bezárnák a futballpályák kapuit, sőt, hallottam olyan véleményt is: „játsszanak azok, akik saját maguk veszik a felszerelést és még pályabér­letet is fizetnek.” Ha az ificsapatok, vagy a második vo­nalba tartozók játsszák a mérkőzéseket, akkor is lesz baj­nok, akkor is lesznek kiesők. Ez igaz, hangzik az ellenérv, de így teljesen irreálissá válik a bajnokság, hiszen van­nak „érintetlen” csapatok és játékosok, akik mások vétkei­ből nyernek előnyt. Mindenesetre a botrány — úgy néz ki — „kificamította” az 1988—89-es NB I-es bajnokságot... Sokan keresik a mentőövet: hogyan lehetne elkerülni a fulladásos halált? Biztosan lesznek kísérletek, próbálkozá­sok- kompromisszumos megoldásokra is. Előre elkötelezem magam: ebben az esetben a közvélemény „nem nyelheti le” az egészségtelen kompromisszumokat. Igazságot és tisztasá­got akar — de nem a labdarúgás halálát! A halottak napja előtti bajnoki fordulóra — ha jól szá­moltam — 48 000 néző volt kíváncsi. Ez a közel félszázezer drukker nem temetni ment ki a pályákra. .. A Ferencváros—Videoton találkozó nézői a második fél­időben jó futballt láttak. Mindkét csapat játéka tetszett, a második játékrészben korszerű FTC-támadások gördültek a székesfehérváriak kapuja felé, a Videoton pedig néha ve­szélyesen kontrázott. Tehetséges, fiatal játékosokból for­mázza csapatát Kaszás Gábor vezetőedző. Már most lát­szik, van elképzelés játékukban és mindez tervszerű szak­mai munkát sejtet. A Ferencváros kapusa Józsa bemutatott néhány parádés védést (7-es osztályzatot kapott), de azt talán kevesen vet­ték észre, volt egy-két bosszantóan hibás megmozdulása is. Ne nehezteljen rám az FTC tehetséges védője, Pintér sem, de „utolsó” védőként kerülnie­ kellene a kockázatos meg­oldásokat. Egyébként a legjobban Kincses és Limperger já­téka tetszett ezen a mérkőzésen. „És mégis mozog a föld ” nyilatkozta a Siófok— • a Pécsi MSC mérkőzés után Garami József. Mit akarhatott ezzel a véleményével kifejezni a mesteredző? Azt hiszem, hogy nem csupán a ti­zenegyesekkel szerzett győzelem értékét, hanem azt is, hogy az önmagát „megtizedelt” gárda is alkalmas lehet lelkes játékra és az NB I-ben még keveset edződött labdarúgók is képesek összekapni magukat, ha a szükség így kívánja. A Bp. Honvéd öt játékosát nélkülözte a vasárnapi talál­kozón , és mégis győztesen hagyta el a játékteret. Nehéz lenne egyértelműen megállapítani, hogy ebben mennyi sze­repe volt az újpestiek hosszan tartó gyengélkedésének és mennyi szerepe van annak, hogy a kispestiek rendelkeznek talán a legjobb tartaléksereggel az NB I-ben. A PMSC és a Bp. Honvéd hét végi sikere természetesen még nem jogosít fel bennünket messzemenő következteté­sekre. Az őszi idény hátralévő fordulói és a tavasz sok kér­désre keres még választ. Elképzelhető az is, hogy nemcsak két-három együttesnek kell új csapatot formálnia a baj­nokság második félidejére. Nem tudjuk, nem is tudhatjuk még, miként alakulnak a dolgok az elkövetkező hetekben, hónapokban. Egyet tu­dunk csupán. A szégyenletes bundabotrány ellenére sem állhat meg az élet. A labdarúgást, a játékot nem lehet eltemetni, vagy­­,nol, valamilyen központi határozattal leváltani, csak azokat — ha vétkük bizonyosságot nyer —, akik a játék tisztaságát beszennyezték, akik visszaéltek a hűséges drukkerek hitével, bizalmával és jóhiszeműségével. Ha ez a bajnokság el is veszítette eredeti realitását, én mégis azt mondom az élet új realitásokat teremtett, a vét­kesek miatt pedig ne bűnhődjenek a vétlenek. Jól tette tehát az MLSZ, hogy nem függesztette fel a bajnokságot és jól teszi azt is, hogy megvárja a hatósági intézkedéseket, aztán majd kidolgozza a jövőt illető, haté­kony megelőzés eszközeit, módszereit.

Next