Népsport, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

♦ Péntek, 1988. november 25. ♦ XLIV. évfolyam, 281. szám ♦ Ára: 2,30 forint A pályán is jól látszottak Németh Miklós a minisztereinek A Parlament Nyers Rezsőt államminiszternek választotta Németh Miklós 1948-ban született Monokon, közgazdasági egyetemet végzett, a pártnak 1968 óta tagja. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanársegédje volt, majd 1977- től 1981-ig az Országos Tervhivatal osztályvezető-helyettese, ezután az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztá­lyának munkatársa, később osztály­vezető-helyettese. 1987-ben osztály­­vezetővé nevezték ki, majd a Köz­ponti Bizottság tagjává és titkárává választották. Ez év májusában az MSZMP országos értekezletén a Po­litikai Bizottság tagja lett. ★ Gyerekkorától kezdve rendszeresen sportol. Monokon, szülőfalujában asz­taliteniszezett, sőt járási és megyei baj­nokságot is nyert, a Miskolci Vasutas csapatában futballozott gimnáziumi éveiben. Középpályás volt a szerepkö­re. Gyerekkora óta Fradi-szurkoló, s mint a Népsportnak adott interjújában elmondta: „a falu plébánosa beszélt ne­kem először az Üllői úti pályáról, a Fradi sztárjairól”. Néhány év óta a tenisz szerelmese, Nyers Rezső 1923-ban született Bu­dapesten, eredeti foglalkozása nyom­dász. A felszabadulás után a Szociál­demokrata Párt kispesti szervezeté­nek titkárhelyettese volt 1948-ig. Ez­után az MDP Pest megyei szervező­­titkára, majd a Központi Vezetőség politikai munkatársa. Az 50-es évek­ben a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, a SZÖVOSZ elnök­­helyettese, majd elnöke. 1960-tól két évig pénzügyminiszter, 1974-ig az MSZMP KB titkára, a Politikai Bi­zottság tagja. 1981-től az MTA Köz­gazdaságtudományi Intézetének tudo­mányos tanácsadója. 1940 óta párt­tag, 1983-ban az MSZMP országos ér­tekezletén a Politikai Bizottság tag­jává választották.­­ Kispesti srácként először a labdarúgás volt a nagy szerelme, igazolt futballis­tája volt a Kőbányai Torna Kör együt­tesének, majd 13 éves korától a Kis­pesti AC-nak. Együtt játszott Puskással és Boguikkal, de miután nyomdásztanuló lett, a Tipográfiához igazolt. 1945-ig szerepelt a BLASZ I. osztályú együttes­ben, de aztán ahogy ő fogalmazott, a politika elcsábította, s már csak „old boy” szinten kergette a labdát. Közel harminc esztendeje teniszezik rendsze­resen. . Sportminiszterek második konferenciája Vad Dezső jelenti Moszkvából. „A MA ÉLSPORTJA MÁR NEM JÁTÉK” (Tudósításunk a ft. oldalán) MEGNYÍLT! 4. Magyar Versenyautó november 25-27. Kiállítás Budapest Sportcsarnok Naponta 9-től 19 óráig ARANYKAPU Olaszok hihetetlen kalandjai a kupában Nicola Berti, a gólszerző, s az akciót hátul kísérő Serena arcán még ijedt bizako­dás látszik, pedig egy pillanat múlva megpihen a földről éppen tápászkodó Aumann kapujában az Internazionale második gólja. Az olasz bajnokság éllovasa a kupa­szerda legnagyobb meglepetését produkálta a Bayern München idegenbeli, 2-0-ás legyőzésével (MTI Külföldi Képszolgálat felvétele) (2. oldal) Mezey: Oszlassák fel az MÍSZ-t! Bundacsend? Bundaláz! (3. oldal) Vigyázni kell, ha az ember magyar? Olvasom az egyik lapban a sport­­miniszterek moszkvai világkonferen­ciájára utazó kollégám tollából, hogy neki szerencséje volt a seremetyevói repülőtéren a vámnál, mert nincs súlyemelés alkata, és Ben Johnsonra sem hasonlít. Így aztán a csomagjait nem nézték meg, mert ahogy írta: ... Szöul után jó, ha vigyáz az em­ber, különösen — ha magyar. Fejtsük le a humorocskát a sorok­ról — végül is mindenki olyan hu­mort tud írni, amilyen van neki — és egy meghökkentő jelenség világlik elő: a magyar sportolók szerte a vi­lágon nagy visszhangot kiváltó si­kere idehaza mintha háttérbe szorul­na a doppingügyek, és az utóbbi he­tekben kavart egyéb, olimpiával kap­csolatos „szenzációk” mögött. Úgy hozta a sorsom, hogy kint le­hettem Szöulban az olimpián. A saj­tóközpontban volt egy hatalmas di­csőségtábla, amelyen az aranyérmek számától függően sorra rakták az or­szágokat és mellé tették az addig szerzett érmeik számát. A HUN fel­irat — köszönet sportolóinknak — végig az élcsoportban volt. E tábla előtt reggeltől estig igen sok kollé­ga álldogált, nézegetve a sorrendet. Lehet, hogy gyerekes dolognak tűnt, de napjában vagy tízszer kimentem a tábla elé, hogy learassam sportolóink sikerét. Ilyenkor gondosan feltűnővé tettem a nyakamban lógó akkreditá­lási igazolványomat, amelyen ott állt, hogy magyar vagyok. Jó volt ma­(Folytatás a 7. oldalon)

Next