Népsport, 1989. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1989-01-03 / 1. szám
XIV. ♦ 1989. január 3. ) Labdarúgás Alhéni telefon Fitos: „Ha hivatalosan kérik, ...máris csomagolok" A szerkesztőségben megcsörrent a telefon. Ez idáig említést sem érdemlő esemény. Csakhogy, mint kiderült, a vonal vége ezúttal Athénban, a Hotel Meridienben volt. ♦ Hallót Fitos József vagyok, s a labdarúgórovatot keresem. — Megtalálta. Mi újság a napsugaras Görögországban? ■f Semmi különös, de nem is az itteni élményeimről szeretnék beszámolni, hanem másról. De csak akkor mondom el, ami nyomja a telkemet, ha szó szerint közük. — Nyugodtan mondja! ♦ Olvasom az otthoni lapokat, s úgy érzem, hogy egyesek elferdítve a tényeket, ellenem akarják hangolni a közvéleményt, befeketítenek. Ezért szeretném leszögezni, hogy teljesen szabályos útlevéllel, turistaként jöttem Görögországba. A szerződésem december elsejétől ide szólított, s ha nem jövök, másik külföldi játékost vett volna a Panathinaikosz. — Erről mi is tudunk. - Arról viszont nem, hogy én egyetlen görög lapnak sem nyilatkoztam, hogy nem akarok hazamenni. Sőt, azt szeretném, ha minél hamarabb lezárulna ez az ügy. Ha hivatalosan kérik, hogy utazzak Budapestre, s a Panathinaikosz is hozzájárul, már csomagolok is. Az is téves információ, hogy karácsonykor otthon voltam. Nem értem, miért írnak ilyeneket. Úgy tűnik, mintha bizonyos körökben kedvezményezett lennék. Nekem állítólag szabad jogosítvány nélkül autót vezetni, szabad a bundaügy alatt is utazgatni. Szó sincs speciális helyzetről, szó sincs kivételezettségről. — Valahogy mégiscsak kiment. ♦ Mint mondottam, szabályos útlevétellel. — Hogyan telnek a napjai? — Mindennap edzek, s alig várom, hogy játékengedélyt kapjak. A sajtóm csodálatos, s a szurkolók is kedvesek. — Itthon viszont azzal gyanúsítják, hogy a debreceni bundamérkőzésért felvett negyvenezer forintot. + Otthon is azt mondtam, amit Athénban, hogy nem vagyok bűnös. Nem tudtam a bundáról, és még pénzt sem kaptam. — Szóval, ha hívják, hazajön? + Csak a Panathinaikoszon múlik . . . Valóban, csak azon? B. G. Mekkora porció jut a játékosoknak a valutából? Ma ez is érdekes!? A A Magyar Hírlap hétfői számában megjelent Mezeyinterjúban szóba került a labdarúgó-válogatott egyiptomi túrája is. A volt szövetségi kapitány elmondta, azért nem jött létre a találkozó, mert az MLSZ nem volt hajlandó arra, hogy a mérkőzésért fizetendő 15 ezer dollárból Mezey ötezer dollárt kifizessen a játékosoknak. Nos, hétfőn délután szinte egyfolytában csörgött szerkesztőségünkben a telefon. Ki-ki vérmérséklete és Mezey iránti érzelmei alapján ítélte meg a helyzetet. Ezek után úgy éreztük, foglalkoznunk kell a témával. Mezey György a kapott pénz 33 százalékát akarta kifizetni a játékosoknak, úgymond fájdalomdíjként, amiért karácsonykor elviszi őket a családjuktól. Ezt a kérését elutasították. De menjünk sorjában. " Lehet, hogy a volt szövetségi kapitány nem tudta, de van az ilyen pénzes túrákra egy ÁISH-rendelet, miszerint a kapott összegnek maximálisan csak a húsz százalékát lehet devizajutalomként felhasználni. Természetesen abban az esetben, ha a szövetség főtitkára és a Magyar Nemzeti Bank hozzájárul. Czékus Lajostól, az MLSZ főtitkár-helyettesétől azt is megtudtuk, hogy a húsz százalék nem jár, hanem adható. Mezey pedig ennek a dupláját azaz negyven százalékot kért, amelyhez nem járulhattak hozzá. Mint mondta, a labdarúgás jelenlegi helyzete sem alkalmas egy ilyen kérésre, másrészt pedig a mérkőzésre pontonként bruttó harmincezer forint volt a prémium. Nos, ennyi a rövid története az elmaradt egyiptomi túrának. Véleményem szerint nincs semmi jelentősége az egésznek. Csakhogy közben Mezey lemondott, és most minden érdekes, ami a személyével összefügg. Ha maradt volna kapitány, kétlem, hogy valaki is foglalkozott volna ezzel a témával. Azért hadd tegyem hozzá az egészhez a saját véleményemet. Az, hogy a volt szövetségi kapitány pénzt — devizát — akart adni a játékosainak, jó elgondolás volt. Az, hogy manapság 15 ezer dollárt fizetnek a magyar labdarúgó-válogatottnak, az is nagy dolog! Ezért aztán úgy gondolom, jobb lett volna leülni és megbeszélni a dolgokat. Úgy vélem, az észérvek meggyőzték volna Mezeyt, és akkor néhány ezer dollárral gazdagodhatott volna a magyar labdarúgás, meg az ország, hiszen ma minden fillérre szükségünk van, főleg a valutára. (zombori) Útra keltek Hollandiába Újév napján találkoztak, utána két edzést tartottak, majd hétfőn a Lőrinci sportcsarnokban újra gyakoroltak és délután Amszterdamba utaztak a magyar teremlabdarúgó-válogatott tagjai. Csütörtöktől január 15-éig Hollandia látja vendégül az 1. hivatalos világbajnokságon pályára lépő 18 válogatott együttest, amelyet a rendező, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) hívott meg. Magyarországot a következő játékosok képviselik a világbajnokságon. Kapusok: Gelei Károly (Vác), Brockhauser István (II. Dózsa), mezőnyjátékosok: Kósa László, Gyimesi Attila, Mózner János (Vác), Olajos Sándor, Quirikó Sándor, Zsadányi László, Borostyán Mihály, Freppán György (Siófok), Túri Zsolt (Pécsi MSC), Csepregi András, Rózsa László (ZTE). NÉPSPORT 3 Félévi értesítő, 1988—89 Mindig csak egy lépés hiányzik Tatabányán Az 1988—89-es bajnokság megkezdése előtt komoly viharok dúltak Tatabányán, s az előző évben szerzett második helyezés hamar feledésbe merült. Sok játékosnak lejárt a szerződése, és sokan — ismerve a klub anyagi nehézségeit — úgy vélekedtek, képtelenség lesz megtartani a játékosokat. Tetézte a gondokat, hogy az „ezüstkovács”, Temesvári Miklós is távozott a bányászvárosból. Szerencsére hamar megtalálták az új vezető edzőt, Szentmihályi Antalt, aki már korábban edzősködött Tatabányán. A hajdani kitűnő kapuvédő sokáig nem tudhatta, kikkel vág majd neki a bajnokságnak. Aztán szép lassan megnyugodtak a kedélyek, mert egy kivétellel maradt mindenki Tatabányán, csupán Vincze külföldi szerződése borzolta a kedélyeket. Végül — bár sok volt az ellenzője — Vinczét eladta a klub az olasz Lecce csapatának. Szentmihályi megváltoztatta eredeti célkitűzéseit. A dobogó helyett az első öt hely valamelyikének megszerzése lett a cél. Az MNK-ban a döntőbe, jutás, míg az UEFA Kupában legalább két fordulón való túljutás okozott volna nyugalmat. Mindezek után a bajnokság első három fordulójában még a megszokott összeállításban vehette fel a küzdelmet a Bányász. A mérlege: egy győzelem, egy vereség és egy tizenegyespárbaj, amely után egy pont lett a csapaté. Ezeken a találkozókon még nem volt szükség a már jól begyakorolt háromcsatáros hadrend megváltoztatására, hiszen Vincze István rendelkezésre állt. A negyedik fordulótól kezdve aztán már egy más arculatú csapatot láthatott a közönség. Szentmihályi edző ekkor áttért a kétékes játékra. A vezetőedző helyesen döntött, mert Vincze pótlását nem tudta megoldani, s emiatt a bányászcsapat góltermése igen-igen megcsappant. Míg a tavalyi bajnokság őszi idényében 32 gólt szereztek, addig most csupán 19-et! Náluk csak négy együttes rúgott kevesebb gólt. Végül is a csapat szerkezete nem változott, csak Vincze esett ki a támadósorból. S bár a csapat továbbra is a megszokott tudatos, hátulról induló szervezett támadásépítést játszotta, a gépezet nélküle nem volt már a régi. A megtorpanás oka az összpontosítás hiányában, az egyéni játék túlságos erőltetésében is keresendő. A legjobb példa erre az UEFA Kupavisszavágó a Stuttgart ellen, hazai pályán. A Tatabánya remekül felkészült erre a mérkőzésre, a játék képe alapján megvolt a továbbjutási esélye, ám egy felesleges szabálytalanság széttoszlata az álmokat. Mindezek ellenére sem mondhatjuk azt, hogy a Tatabánya gyenge teljesítményt nyújtott az őszi idényben. Való igaz, a táblázaton elfoglalt ötödik helynél többre hivatott a társaság, de az említett okok miatt nem sikerült a csapat formáját állandósítani, ezért most csak enynyire futotta. Górcső alá véve a csapatrészeket, megállapíthatjuk, hogy az egyik legfontosabb poszton, a kapuban egyelőre nem megnyugtató a helyzet. Sem Kiss, sem pedig Mázi nem képes egyenletes, jó teljesítményre. A gólok nagy részét a kapusok számlájára lehet írni. A hátvéd négyes — annak ellenére, hogy tapasztalt játékosokból áll — könnyen zavarba hozható. A két szélsőhátvéd, bár sokat vállalkozik felfutásokra, hathatósan nem tudja segíteni a támadójátékot. A csapat erőssége a középpályás sor. Csapó vezérletével szellemesen és nagyon célratörően futballoznak a középpályások. Képesek gyors ritmusváltásokra, nagyszerűen alkalmazzák a keresztmozgásokat és gyakran vállalkoznak egyéni akciókra. A sok pozitívum mellett azért azt is meg kell jegyezni, hogy többször próbálkozhatnának távoli kapura lövésekkel, és a védőmunkából is jobban kivehetnék a részüket. A két csatár, a válogatott Kiprich és Plotár, egyértelműen a csapat erősségei, de az is igaz, hogy jobban részt vehetnének az összjátékban és a védőmunkában. Lehet, hogy kicsit ellentmondásosnak tűnik a végkövetkeztetés, mégis az az igazság: ez a Tatabánya jó kis csapat. Csupán az magyarázható nehezen, miért nem vitte, viszi többre. Minden évben a bajnokság megkezdése előtt, felmérve az NB I mezőnyét, általános a vélemény, miszerint a Tatabányának dobogón a helye. Aztán hol oda kerül, hol nem. És mindig azért botlik meg, mert képtelen egyenletes, jó teljesítményt nyújtani. Bármelyik csapat ellen győzelmi eséllyel lép pályára, de bármelyiktől ki is kaphat! A rapszodikusságon kell változtatni Tatabányán. Mert ha a játékosállományt vesszük alapul, akkor nem lehet vita abban, hogy a csapatnak ott kellene lennie az aranyérem közelében. És hogy ne csak a közelében legyen, ahhoz több hitre, jobb összpontosításra, keményebb akaratra és nagyobb önbizalomra van szüksége. Ezek pedig nem teljesíthetetlen elvárások. Zombori Sándor Sárga lap a leánysíszoknak, mert évek óta nem képesek előrelépni. Pedig tudásuk alapján ,.illett” volna már a dobogó legfelső fokára állniuk. Ide talán majd ebben az évben ... Amikor a falatlánlunyhára talál... Novák Dezső: „Enyhén szólva nem korrekt eljárás” Novák Dezső számára kellemetlenül végződött az év, hiszen az utolsó napokban váratlanul közölte vele a Haladás vezetése, hogy nem számítanak a munkájára. Szombati számunkban megírtuk, hogy a labdarúgó-szakosztály elnöksége — amely a bérletek elosztásának rendjét kívánta eredetileg megbeszélni — döntött úgy, hogy Nórákkal nem látja megnyugtatónak a csapat jövőjét, majd néhány nap múlva szerződtette vezető edzőnek Gunyhó Ferencet, a Rába ETO eddigi pályaedzőjét, így jelenleg két vezető edzője van a Haladásnak, hiszen Novák Dezső szerződése még él. Az ,,eltanácsolt" edző kedden utazik Szombathelyre, hogy az egyesület vezetőivel tárgyaljon a bontásról. Hétfőn arról kérdeztük először, hogy milyen álláspontot alakított ki a tárgyalásra. — Előre nehezen tudnék bármit is mondani, lehetetlen megjósolni, hogy miben állapodunk meg, ha egyáltalán megállapodunk — felelte. — Úgy tudjuk, a klub álláspontja az, hogy ha nem támaszt különösebb igényeket, akkor kölcsönösen bontják fel a szerződést, ha mégis, akkor felmondanak. Tehát: támaszt? — Ez attól függ, hogy mit értenek különösebb igényeken. De nem szeretném, ha feltételeimet a vezetők az újságból ismernék meg. — És mi a véleménye az elválás indokairól? — Nincs véleményem, mert nem ismerem az indokokat. Azt olvasom, hogy a hozzáállásom erősen kifogásolható. Ám arról, hogy ez konkréten mit jelent, fogalmam sincs. Magas számomra ez az egész. Azt már korábban hallottam, hogy nem kiabálok, nem üvöltözöm a játékosokkal, és ez baj. Ne kérdezze, miért, mert azt nem mondták. Hirtelenjében csak erre tudok gondolni, amikor a hozzáállásomat emlegetik. A másfél év alatt egyetlen edzésről sem hiányoztam igazolatlanul, tehát fegyelmi kifogás aligha érhet. — Pedig érte, nem is olyan régen. Írásbeli figyelmeztetést kapott egy nyilatkozata miatt. Ráadásul sokan megorrolhattak azért is, mert a nyáron szeretett volna átszerződni Tatabányára. Ezek nem húzódhatnak meg menesztése mögött? — Biztosan közrejátszanak. De remélem. Szombathelyen minden vádat tételesen ismertetnek velem, és akkor majd válaszolni is tudok rájuk. — Tudomásom szerint a szakosztály elnökségének társadalmi munkásai kardoskodtak a távozása mellett, az egyesület alkalmazottai — az ügyvezető elnök és a szakosztályvezető — viszont az elválás ellen voksolt. — Látja, ez is roppant furcsa dolog. A szakmához nem értő emberek mondanak véleményt a szakmai munkáról. Korábban előfordult, hogy egyikük rossznak nevezte az edzésmunkát. Amikor rákérdeztem, kiderült, hogy egyetlen edzésemet sem látta, csupán a csapat helyezéséből következtetett. A legjobban azonban az háborít fel, hogy a távollétemben, a meghallgatásom nélkül döntöttek. Ez pedig enyhén szólva nem korrekt eljárás. — Mit szól ahhoz, hogy néhány vélemény szerint a munkája nem garancia a kiesés elkerüléséhez? — Mit szólhatnék? Ha csupán egy meccsel többet nyerünk, nyolcadikok vagyunk. Akkor jobb lenne a helyzet? De hagyjuk egyelőre a vádaskodást. Szombathelyen nyilván pontosan megtudom, miért kell felállítam a Haladás kispadjáról, és akkor, a tárgyalások után, szívesen nyilatkozom mindenről részletesen is. Pajor-Gyulai László