Népsport, 1989. szeptember (45. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-15 / 219. szám
2 NÉPSPORT Labdarúgás | Újra találkoznak a válogatottak A Ligával történt ismételt egyeztetés után újra találkoznak az A- és az olimpiai válogatott labdarúgók és szeptember 17. és 19. között a Hotel Stadionban edzőtáboroznak. Az edzésekre az Építők SC pályáján kerül majd sor. Bicskei Bertalan szövetségi kapitány tizennégy játékost hívott meg az A-keretbe, természetesen a külföldiekre ezúttal nem számíthat. Az edzéseken elsősorban taktikai variációkat gyakorolnak majd a játékosok. A keret névsora a következő: Disztl P., Brockhauser, Sallai, Limperger, Bognár Z., Keller, Sass, Kovács E., Duró, Fodor, Hajszán, Balog T. (V. Dózsa), Cseh, Rabold. A játékosok 17-én 11 órakor gyülekeznek a Hotel Stadionban. Azok a játékosok, akik vasárnap játsszák bajnoki mérkőzésüket, a találkozó után csatlakoznak a kerethez. A kapitány ismertette az olimpiai válogatottak névsorát is, akik szintén 17-én, de 9 órakor találkoznak a Hotel Stadionban. A névsor: Miklya, Zahorán (Békéscsaba), Lázár (Tatabánya), Geress, Bozsér (Vasas), Árki, Anka (Bp. Honvéd), Kuttor, Babai (Videoton), Bódog, Rott, Braun (PMSC), Báder (FTC), Balázs (VI. Dózsa), Tóth Lajos (DVSC), Bánföldi (Vác), Szabó László (DMTE), Fujsz (ZTE), Czumpf (BVSC), Rácz (Eger), Földes (Szabó L. SE), Szilágyi (Nyíregyháza). Világsztárok az Üllői úton „Egy nap a gyermekekért" Nagyszerű programnak ígérkezik és ráadásul nemes cél érdekében szerveződik az október 22-i, vasárnap délelőtt megrendezésre kerülő gálaműsor a Ferencváros Üllői úti stadionjában. A cím már önmagában sokat kifejez: „Egy nap a gyermekekért”. A színvonalas műsort látványos futballmérkőzés követi, amelyben az olasz popénekesek válogatottja, a Nazionale Italiana Cantati játszik a magyar sportújságírók és színészek közös csapatával. Az esemény ötletgazdája és szervezője déli laptársunk, a Mai Nap szerkesztősége Erről tartottak csütörtökön sajtótájékoztatót. Horváth Istvántól, a lap főszerkesztőjétől megkérdeztük, mit is takar a program címe. — Jótékony célú kezdeményezésről van szó, a beteg és nehéz sorsú gyermekeket, azok életlehetőségeit próbáljuk a bevételből javítani. Továbbá speciális oktatóeszközöket szeretnénk vásárolni nyomorék gyerekeknek, továbbá a beteg koraszülöttek és a leukémiás gyerekek ápolására kívánjuk fordítani a belépőjegyek árát. A műsorra száz forintos egységárú jegyeket adunk ki. — Miért éppen a Mai Nap vállalkozott erre? — kérdeztük a főszerkesztőtől. — Félreértés ne essék, nem a lap reklámozásáért. A jövőben is szeretnénk hasonló jótékony célú kezdeményezések élére állni. A sajtótájékoztatón jelen volt Gianni Morandi, az olasz popénekes-válogatott első számú sztárja, aki annak idején a Térden állva jövök hozzád című nagy sikerű slágerrel a világ és a magyar zenerajongók szívébe egyaránt belopta magát. Morandi a következőket mondta a mérkőzésről: — Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen szép gesztus értékű eseménynek a részesei lehetünk. Egyébként csapatunk, amelyikben a leghíresebb énekesek játszanak, nyolc éve alakult. Évente általában tíz-tizenkét jótékony célú mérkőzésen szerepelünk. Az utóbbi öt évben meccseink bevételéből tízmilliárd lírát fordítottunk beteg és elhagyatott gyerekek támogatására. — No és milyen szinten futballoznak? — kérdeztük a világsztártól. — A szakmánkban profik vagyunk, a futballban amatőrök, de azért nem bánunk ügyetlenül a labdával. Én például a védelmet erősítem. Gianni Morandi egyébként csütörtökön felkereste a Tűzoltó utcai gyerekkórházat, azt a részleget, ahol leukémiás kis betegeket ápolnak, és látogatást tett a Gyermekklinika koraszülött osztályán is. A magyar színészcsapat egyik legjobb játékosa, a Szomszédok sorozatból jól ismert Nemcsák Károly, miután Moranditól átvette az olasz együttes mezét, köszönetet mondva az ajándékért, megjegyezte: " Úgy érzem, nagyszerű hangulat lesz az Üllői úti pályán, az egész program minden bizonnyal a régi nagy SZŰR-ok emlékét idézi majd, de mindennél fontosabb az, hogy a bevétel segítséget nyújtson az arra rászorulóknak. Múlnak a gyermekévek Ihász Gáborra, a közelmúltban elhunyt táncdalénekesre és egykori Vasas-játékosra emlékeznek Angyalföldön. A Fáy utcai stadionban rendezik szeptember 19-én, kedden 18 órai kezdettel a Múlnak a gyermekévek című műsort, amellyel a népszerű művésznek állítanak emléket. A programban először a Vasas öregfiúk csapata mérkőzik a színész-zenész válogatottal. A művészek együttesében többek között pályára lép Aradszky László, Komár László, Sólymos Antal és Koós János. A műsorban közreműködik még Kovács Kati, Dékány Sarolta, Heilig Gábor, Délhusa Gjon, Payer András és Gátas Iván. Az est konferansziéja Déri János, szerkesztője pedig Matus Imre. Ezt követi a jelen sportolóinak tiszteletadása (akik közül nagyon sokan voltak Ihász Gábor barátai), a Vasas—Ferencváros barátságos találkozó. Jegyek kaphatók a Vasas és a Ferencváros stadionjában, valamint az Országos Rendező Iroda jegypénztáraiban (Vörösmarty tér 1., valamint a Népköztársaság útja 18.). Bajnokcsapatok Európa Kupája Mire elegendő az előny? U a S-1,* azt mondja a Fiatalolis mérkőzés előtt a Bp. Honvéd játékosainak, hogy 1-0 az eredmény a javukra és le sem kell játszani a találkozót a Vojvodinával, akkor bizonyára senki sem fogadja el az ajánlatot. Vagyis az 1-0 nem éppen megnyugtató eredmény az idegenbeli visszavágó előtt. A körülmények ismeretében viszont merőben más a helyzet, ennek az 1-0-nak örülni kell, hiszen 75 percen keresztül tíz emberrel játszott a Honvéd. Az első negyedóra végén Csehi kiállításakor talán a legelfogultabb Honvéd-szurkoló sem fogadott volna csapata sikerére. Hát még úgy, hogy ebben a negyedórában a teljes létszámú hazai csapat valamivel gyengébb volt, mint ellenfele. Amikor Werner játékvezető felmutatta a piros lapot Csehinek, úgy éreztük, mindennek vége. És ekkor következett a csoda! Elszántabbak lettek a házigazdák, bár a félidő hátralévő részében ez csak görcsös akarásban nyilvánult meg. A második félidőben viszont játszott is a Honvéd, különösen a vezető gól után. Ekkor már egyáltalán nem látszott a létszámkülönbség. Fodor látványos gólja fellelkesítette a csapatot, többek teljesítménye ugrásszerűen feljavult. Nehéz helyzetből, a padlóról felállni mindenképpen dicséretes. A mérkőzést követően érthető volt az öröm a játékosok körében. Both József viszont rendkívül csalódott volt, egyszerűen nem tudott napirendre térni Werner bíráskodása felett. — Az látszott mindkét csapat teljesítményén, hogy nehéz bajnoki sorozat után vannak — mondta a Bp. Honvéd vezetőedzője. Ez kétségtelen rányomta bélyegét a találkozóra. Mi lélektanilag kerekedtünk felül. Valami óriási belső hajtóerő segített bennünket, végül egygólos győzelmet arattunk. Azt is el kell mondanom, hogy edzői pályafutásom során ilyen csapnivaló játékvezetéssel még nem találkoztam. Aki valaha futballozott, bármilyen szinten is, az tudja, hogy a mérkőzések légkörének velejárója a reagálás. Nos, Csehit eltalálta az újvidéki játékos, láttam az arcán a fájdalmat. Erre ő meglegyintette, mint aki azt akarja tudomására hozni, többet ilyen ne forduljon elő. Szó sem volt ütésről. Ha a bíró szerint ezért kiállítás jár, akkor Jokanovicsot is le kellett volna küldenie. A jugoszláv labdarúgó megúszta egy sárga lappal, holott valósággal földbe tanosta Sasst. — Milyen esélyt lát a továbbjutásra? — Véleményem változatlan: a kupában két mérkőzésen dől el minden. Lehet, ha most mi szerdán négy góllal nyerünk, az sem lenne elegendő a Vojvodina otthonában. De az is lehet, hogy ez az egy gól előny kint tovább növelhető és mi jutunk el a második fordulóba. Tartom olyan erősnek a csapatot, hogy Vijvidéken is méltó ellenfél legyen. Nem reménytelen a helyzetünk. — Korábban többször látta a Vojvodinát, alaposan ismeri az ellenfelet. Szerdán este érte valamilyen meglepetés? — Nem, a vendégek azt játszották, amire számítottam. A Vojvodina jó csapat, nem véletlenül előzte meg a múlt évi bajnokságban a patinás jugoszláv klubokat. Számítok arra, hogy hazai környezetben még jobban igyekeznek majd, s lehet, hogy Sesztics is felépül addigra. Az ő jelenléte nehezebbé teszi dolgunkat, de ismétlem, nem reménytelen a helyzetünk. BothBilla kollégája Ljubko Petrovics is. Bólogatott, amikor az eredménnyel példálózott a magyar szakvezető. Petrovics szerint is hiba lenne az 1-0-ból különösebb következtetést levonni, majd így folytatta: — A visszavágón mi leszünk a házigazdák, s kétségtelen, a hazai pálya mellettünk szól. Most úgy tűnik, hogy mi vagyunk az esélyesebbek, de nem mehetünk biztosra. A Honvéd nagyon fegyelmezetten játszó csapat. Ez a győzelme is megérdemelt, melyhez gratulálok. Tíz emberrel is fölénk kerekedtek, megragadták a lehetőséget. Mi viszont képtelenek voltunk kihasználni az emberelőnyt. Ami a kiállítást illeti, nem tudok véleményt alkotni. A továbbjutásról én sem mondhatok mást, csak anynyit, hogy bizakodunk. Hogy mit tartogat a következő kilencven perc, s az egygólos előny mire elegendő, mi is csak találgathatjuk. Egy tény, a Vojvodina van lépéshátrányban, mert az újvidékieknek két gólt kell rúgniuk a továbbjutáshoz. Abban reménykedhetünk, hogy ezt nem hagyja a Honvéd. A kispestiek már testközelből ismerik az ellenfelet, s miért ne hasznosíthatnák jobban ezeket a tapasztalatokat, mint a Vojvodina. Ami pedig Werner játékvezető működését illeti, mi is láttunk már ennél jobb bíráskodást. Hiba lenne azonban napokig ezen meditálni. Történt, ami történt, változtatni már úgysem lehet. A Honvéd örüljön az előnynek és arra figyeljen, hogy ezt sikerüljön megtartania. Ha képes volt tíz emberrel helyállni, akkor miért ne sikerülhetne teljes csapattal. Még akkor is, ha idegenben kell pályára lépnie. Lázár Lajos CSEH: A második félidőben belelendült SASS: Sokszor csak szabálytalanul tudták megállítani UEFA Kupa Mesterek és kisinasok A magyar labdarúgás vesztett Kijevben Egyáltalán nem egyszerű dolog visszapillantani az MTK-VM kijevi mérkőzésére. Annál is inkább, mert gondolom, sokan láthatták a televízió jóvoltából a találkozót, amely után nekünk, magyaroknak nem volt okunk örömre. A 0-4-es eredmény egyértelmű, önmagáért beszél. Szinte hallom azoknak a hangját, akik az MTK-VM mesterét, Verebes Józsefet „szerencsés kóklernek” tartják, s most tenyerüket dörzsölve megjegyzik: Na, ismét jól megleckéztették a nagy mágust! A négy gól, amit kapott az MTK-VM, nem hagy kétséget a továbbjutást illetően. Mégis, nem lehet egyértelműen elmarasztalni az MTK játékosait, mert azt nyújtották, amire képesek. A két együttes között — legalább — négy gól a különbség. Nem maradt más hátra a kék-fehéreknek, mint hogy a visszavágón becsületesen, szépen búcsúzzanak, és levonják a tanulságokat, amelyek szép számmal akadtak. Zombori Sándor Mielőtt ízekre szedném a Dinamó elleni összecsapást, rendhagyó módon az edző személyével kezdem. Meggyőződésem, hogy ez a kijevi vereség nem Verebes veresége, hanem a mai magyar labdarúgásé. Mondom ezt azért is, mert alkalmam volt ott lenni a kék-fehérek között a mérkőzést megelőzően és utána is. Verebes olyan taktikát vázolt fel, amellyel elméletieg csak nyerni lehet. Hangsúlyozom: elméletileg! Igen ám, de az elképzeléseket a gyakorlatban végre kell tudni hajtani. Ehhez persze nagy tudású játékosokra lenne szükség. Verebes az értekezleten nem fukarkodott a játékosait dicsérő jelzőkkel, amelyek hallatán nem egy NB I-ben játszó labdarúgó, de még egy kezdő is elhiszi magáról, hogy fantasztikusan jó futballista. Ennek hatása addig tartott, míg ki nem értek a pályára. Ott aztán szembetalálkoztak a valósággal és összeroppantak. Egy jó magyar közmondás azt tartja: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Verebes esetében éppen erről van szó. Azokkal a játékosokkal kell megoldani a feladatokat, akik rendelkezésre állnak. Még mielőtt megneheztelnének rám az MTK-VM labdarúgói, kijelentem: magyar viszonylatban valamennyien jó labdarúgók. Mondom, magyar viszonylatban! Java részük le tudja venni a labdát, oda is passzolja, ahová akarja abban a ritmusban, amelyet megszokott a bajnoki küzdelmek során. Nos, ez az, ahol keresnünk kell a kijevi vereség okait. Az a hajtás, küzdés, amelyet az MTK játékosai a kijevi városi stadionban produkáltak, bármely hazai együttessel szemben elég a győzelemhez. De a Dinamó ellen négyon kevés. Kevés azért, mert a mai korszerű labdarúgás alapfeltétele a gyors játék és a még gyorsabb gondolkodás. Az a fajta gondolkodás, amikor a játékos még nem birtokolja a labdát, de már tudja, ha hozzákerül, miképpen folytatja az akciót. A magyar játékosok ma még akkor kezdenek — kezdenének — gondolkodni, amikor már sikerült megszelídíteni a játékszert. Azaz csak sikerült volna, mert addigra már el is vették tőlük a labdát. Leegyszerűsítve a dolgot, ez történt a kijevi mérkőzésen. A szovjet együttesben valamennyi játékos mestere a szakmának, míg az MTK- saik egyelőre csak kisinasok. Csupán tíz percig volt képes a kék-fehér együttes úgy-ahogy partiban maradni a Dinamóval. Protaszov gólja után, amelynél Zsiborás a kezét sem tudta felemelni — bár ezzel legalább megpróbálkozhatott volna — tulajdonképpen az történt, amit a szovjetek akartak, és ennek megvalósításáért különösebb erőfeszítéseket sem kellett tenniük. Olyan érzésem volt ott a stadion tetején, hogy a Dinamo akkor rúg gólt, amikor éppen kedve tartja. XLV. 219. 4 1989. szeptember 15.