Népsport, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
2 NÉPSPORT labdarúgás ! A 12. forduló játékosa: Ulveczki Zoltán „Ilyen lelkesen még nem köszöntöttek bennünket" Első csapata: Püspökladányi MÁV Egyetértés SE. Első edzője: Gaál Bertalan. Kora: Május 1-jén múltam 18 éves. Válogatottságainak száma: ifjúsági A-válogatott voltam tízszer, ifjúsági B-válogatott háromszor. Mindegyik mérkőzésen csatárt játszottam, és egy gólt szereztem a csehszlovákok ellen. Tagja voltam 1988-ban az IBV-n ezüstérmes magyar csapatnak. Milyen posztokon szerepelt eddig: Jobbszélső, jobb oldali középpályás, center és bal oldali középpályás voltam. Ez utóbbi szerepkört kedvelem a legjobban. Erényei: Gyors vagyok, aránylag jól cselezek, és mindkét lábbal jól rúgok. Fogyatékosságai: A mérkőzések egyes időszakaiban nem koncentrálok megfelelően, azaz lazítok, és a fejjátékomon is szeretnék javítani. Eddigi osztályzatai: 5, 5, 6, 5, 6, 5, 5, 5, —, —, —, 8. A forduló játékosa címet azzal érdemelte ki, hogy a bajnokcsapat elleni 2-1-es mérkőzésen lőtt egy látványos gólt, és előkészítette Moldván találatát is. Bejátszotta a pálya bal oldali részét, támadó és védekező feladatát kitűnően ellátta. Lehet, hogy Ulveczki Zoltán neve több olvasónak ismerősen cseng már, hiszen a forduló játékosának édesapja is futballozott egykor a DVSC, az Elektromos és a DASE mezében az NB I/B- ben és az NB 111-ban. Ifjabb Ulveczki Zoltán Püspökladányban járt iskolába, és három évig a MÁV Egyetértés serdülői között szerepelt, majd Debrecenbe került a mezőgazdasági szakközépiskolába. Első évben tanárai közül néhányan — túlzott óvatosságból — nem engedték futballozni, ezért Zoli a hétvégeken hazajárt, S az Egyetértés felnőttcsapatát erősítette. Aztán a tanárok megbékéltek, a játékos az NB III-as DVSE-hoz került és húsz mérkőzésen 12 gólt szerzett. Az 1938-as tavaszi jó teljesítménye elég volt ahhoz, hogy a DMVSC megkeresse a játékos szüleit, akik beleegyeztek fiuk átigazolásába. A labdarúgó az NB II-ben 15-ször játszott, egy gólt ért el, ősztől pedig mindössze kétszer hiányzott csapatából. Ifjabb Ulveczki Zoltán még az édesapjánál is nagyobb csatárígéret, de egyelőre nem több. Ne tekintsük „ügyeletes zseninek”, csak egyszerűen tehetségnek (bár manapság ilyen is ritkán akad), aki a korára jellemző erényekkel rendelkezik. Pályán és azon kívül is lezser, lámpalázat nem ismer, „neveket” nem tisztel, beszáguldja a játékteret, bátran odateszi a lábát, és meccsenként legalább egyszer gólhelyzetbe kerül. Legnagyobb erénye mégis az improvizációs képessége, hiszen meghökkentő megoldásokra is képes. Szerencsés fickó, amolyan nyerő típus, akit edzője, Temesvári Miklós az első fordulóban kényszerből jelölt a kezdőcsapatba a lázas Plókai helyére. Beállt és majdnem gólt lőtt Andruschnak, később a váci Geleit dolgoztatta meg egy kapáslövéssel, és a videotonos Pettynek is munkát adott. Aztán a Siófok ellen megsérült, majd három és fél meccset kihagyni kényszerült. Alighogy felépült, máris helyet követelt magának a DVSC- ben. Jött, látott és (0-1-ről) győzött a Honvéd ellen társaival. Hogy emlékszik az első NB I-es góljára? — Az első negyedórában megilletődöttek voltunk, a Honvéd pedig szervezett és magabiztos, de Cser gólja mégsem tört le bennünket. Szerencsére hamar egyenlítettünk, megnyugodtunk és elkezdtünk játszani. A gólom előtt Vancsa Miklós helyesen tette, hogy a jobbszélről nem azonnal adott be, hanem kivárt. Én számítottam a beadásra és éreztem, hogy egyből kell meglőnöm a labdát, amely meg sem állt a hálóig. - A második gól szerzője is lehetett volna ... — A balszélen felfutottam, és ismét Vancsától kaptam egy kitűnő indítást, miközben Csiszár Imre helyet csinált nekem. A tizenhatoson keresztbe kellett vezetnem a labdát és valóban lőni akartam, de nem tudtam, mert a védők mindig zártak előttem. Inkább visszagurítottam a labdát, Moldván Miklósnak, aki gyönyörű gólt szerzett. " A csapatnak jól ment. — Ősszel talán csak a Fradi ellen játszottunk ennél is jobban, azzal a különbséggel, hogy most már győzni is tudtunk. Élvezetes mérkőzés volt a szombati, a közönség is lelkesen szurkolt, s amióta a DVSC-nél vagyok, ilyen lelkesen még nem köszöntöttek bennünket. Örülök, hogy hatodikok vagyunk, és remélem, hogy a bajnokság végén sem csúszunk a tizedik hely alá. + Milyen ábrándjaid vannak még? — Nekem is álmom a válogatottság. De egyelőre az a legfontosabb, hogy biztos, és hasznos tagja legyek a DVSC-nek, amelyhez 1991-ig köt a szerződésem. + Szombaton édesapád is elégedett volt veled? — Gyakran megnéz bennünket, de sajnos a Honvéd elleni játékomat és az első NB I-es gólomat nem látta. Most ugyanis agrármérnökként fontosabb dolga volt a földeken. Csak elmeséltem a történteket, de így is boldog volt. Csuhák Zoltán Géléi Antwerpenben? A belga bajnokságban jelenleg harmadik helyen álló FC Antwerp kapusa megsérült és a klub helyettesét keresi. Pintye János, az egykori élvonalbeli labdarúgó, aki menedzserként dolgozik, Hoffer József volt szövetségi kapitány javaslatára Géléi Károlyt, a Vác kapusát ajánlotta a belgáknak. Belgiumi értesüléseink szerint Gelei az első számú jelölt. Antwerpenben azt szeretnék, ha néhány nap alatt megköthetnék a szerződést. Anyagi kérdésekben már folytak tárgyalások a két klub között. Az FC Antwerp Geleivel személyesen is akar tárgyalni. Ebből adódóan a fiatal kapus szerdán Belgiumba utazik, ahol orvosi vizsgálaton is átesik. Megalakult az edzők testülete Jámbor óhajok Újjáalakult az edzők testülete. Újjá, mert hogy volt már ilyen intézménye a magyar labdarúgásnak, csak éppen alulról kezdeményezett, önállóan működő és feladatát komolyan vevő társaihoz hasonlóan ezt is beolvasztották egy nagy egészbe, amivel helyét és jelentőségét elveszítette. Most az edzők — az MLSZ segítségével — saját lábra állhatnak, a testület révén jobban védhetik érdekeiket, s talán az olykor sokszor hiányolt szakmai műhelymunkára is több figyelmet szentelhetnek. Talán. De valószínűbb, hogy mindez csupán jámbor óhaj marad. A legismertebb edzők közül ugyanis Verebes József, Kaszás Gábor, Mészöly Kálmán, Szentmihályi Antal, Both József és Rákosi Gyula még arra sem méltatták kollégáikat, hogy — az MLSZ elnökéhez hasonlóan — üzenetben üdvözöljék a tanácskozásukat, vagy kimentsék magukat. S ha az edzők egymást sem becsülik semmire, akkor hogyan várhatják el a munkájuk iránti tiszteletet másoktól, s hogyan akarnak egységesen fellépni érdekeik védelmében? ... A 69 megjelent — akik közül néhányan egyesületi edzőtársaikat is képviselték — ötórás vita után elfogadta az alapszabályzatot, s megválasztotta a vezetőket. A testület elnöke Bicskei Bertalan lett, míg az elnökségben Zalka András, Kovács Ferenc, Ökrös Sándor, Zurbó Sándor, Illovszky Rudolf, Tornyi Barnabás, Kovács Jenő, Temesvári Miklós, dr. Emir Hamarandi és dr. Szilágyi György kapott helyet. Tiszteletbeli elnöknek Baráti Lajost választották meg. Döntés november 8-án óvott az MLSZ Európa-bajnoki selejtező után kénytelen volt óvni a Magyar Labdarúgó Szövetség. Szombaton a bulgáriai Blagoevgrádban lejátszott bolgár —magyar női EB-selejtezőn, amint arról már tudósításunkban is beszámoltunk, 3-3-as állásnál a hazaiak nyilván időhúzási szándékból, két csere után egy harmadik labdarúgót is becseréltek. A szabálytalan cserére sem a jugoszláv játékvezető, sem a cserét engedélyező, úgynevezett „negyedik” bíró, aki egyébként szintén FIFA-kerettag, az adott pillanatban nem figyelt fel. A magyar küldöttség vezetői hétfőn délelőtt írásbeli jelentést készítettek az MLSZ részére, s ennek nyomán a magyar szövetség még aznap délután eljuttatta — a szokásos 500 svájci frank kíséretében — az óvást az UEFA-hoz. Amint a szövetségben megtudtuk, a szabályok értelmében helyt kell adni a benyújtott óvásnak, s a nemzetközi szövetség a legrosszabb esetben is újrajátszást rendelhet el. Az UEFA fegyelmi bizottsága egyébként, értesüléseink szerint, legközelebb november 8-án ül össze, s előreláthatólag ekkor tárgyalja majd az MLSZ óvásét is. (dobó)★ Az országos női bajnokság eddig még nem közölt eredményei: László Kórház I— Tipográfia I 2-3 (0-1), Egri Lendület—Renova 0-1 (0-1), Tiszaliget SE (Szolnok)— László Kórház II 0-4 (0-1), Tipográfia II—Gyulai SE 1-1 (1-0), Tipográfia II—Egri Lendület 3-2 (1-2), Monostorpályi—Pécsi Dohánygyár 4-1 (2-0), Egri Lendület-Gyulai SE 5-1 (3-1). A bajnokság állása 1. Renova 8 - - 57- 2 24 2. László K. I 7 - 1 41- 3 21 3. Tipogr. I. 7 - - 38- 6 21 4. Tipogr. II 3 13 21-16 10 5. Eger 3 - 4 18- 9 9 6. Székesf. 3-3 18-20 9 7. Gyula 2 1 4 4-16 7 8. Lász. K. II 1 1 5 8-27 4 9. Monostorp. 1 - 6 7-40 3 10. Tiszai SE 1 6 3-53 3 11. Pécs 1 4 3-26 1 Budapesti kispályás teremlabdarúgóbajnokság Eredmények: Várfok—Polo Senior 10-2, Flandria—Promontor 7-2, Müszi—TIG 3-1, Budapest Bank Rt—Külker 6-3, Mezőgazdaság—Lőrinc 1-5, Aramisz—Kispest 4-2. Az élmezőny állása: 1. Aramisz 6 pont, 2. Várfok 4, 3. Lőrinc 4. Az NB I-es tartalékbajnokság állása 1. II. Dózsa 84 27-- 728 2. Csepel 912 29--1128 3. Bp. Honvéd 831 28--1627 4. Siófok 633 17-■1021 5. Haladás 624 21--2020 6. FTC 534 25--1918 7. Vác 525 21--2017 8. DVSC 525 11-4417 9. PMSC 444 22-2016 10. Vasas 516 22--2316 11. Rába ETO 516 20--2616 12. MTK-VM 336 15--2112 13. Tatabánya 237 11--239 14. Veszprém 237 23--349 15. Videoton 228 10--208 16. Békéscsaba 138 10-240 XLV. 259. ♦ 1989. november 1. Dr. Jakab Sándor, a DVSC ügyvezető elnöke: — Kimondhatatlanul örülök a győzelemnek. Aki látta, az igazolhatja, hogy nagyon szoros volt a mérkőzés. Sajnos jellemző a magyar labdarúgásra, hogy az élvonalban lévő Bp. Honvéd, a bajnokcsapat csak ennyit tud. Számomra ez most öröm volt, mert nekünk ez pontokban realizálódott, de ez nem segít a magyar futballon. A mi gondjainkon viszont igen. Egy biztos, megérdemelten nyertük ezt a találkozót. Mindkét gólunk akcióból született, nem elhullajtott és megtalált gólok voltak. Sőt, rúgtunk még egy kapufát is, örülök annak, hogy a fiataljaink ötletesen, jól játszottak. Gondolok itt Ulveczky Zolira, Vancsa Mikire, Csiszár Imrére. A tespedő magyar labdarúgást talán a fiatal hullámmal lehet színesebbé, ötletesebbé tenni. — Az első perctől biztos voltam a győzelemben, és még akkor sem gondoltam vereségre, amikor a Honvéd megszerezte a vezetést. Hiszen akkor is mi játszottunk, csak nagy hiba után sikerült gólt elérni az ellenfélnek. — Nagy taktikai hibának tartom, ahogy 2-1-es vezetésünk után teljesen védekezésbe vonult a csapat. Ilyenkor ugyanis egy lepattanó labda vagy egy apró hiba és máris jön az egyenlítés. — Elkönyvelve ezt a győzelmet, biztos vagyok abban, hogy nem lesznek kiesési gondjaink. Sok tehetséges fiatalunk van. Rudas Ferenc, a Ferencváros egykori válogatott hátvédje: — Csalódtam ezen a mérkőzésen. A Ferencváros csaknem végig támadott. Ám hiába volt fölényben a csapat, a pályán mégsem az történt, amit az FTC elképzelt. Azt mondtam a mellettem ülőknek, ha az első húsz percben nem rúgunk gólt, akkor baj lesz. Sajnos, jó jósnak bizonyultam. Kimaradtak a helyzetek, s ahogy ilyenkor lenni szokott, az ellenfél szerzett gólt, és az az egy találat elegendő volt a Tatabányának a győzelemhez. — Azt sem mondhatom, hogy nem küzdött egykori csapatom, de támadásai tervszerűtlenek voltak. Hiába, a támadások vezetését is tanulni kell, de sajnos olyanok is játszanak ebben a csapatban, akik képtelenek erre. Sokan nehezteltek a játékvezetőre, és azt mondták, hogy a gól előtt nem történt szabálytalanság. A nézőtérről ezt nem tudom eldönteni, de az tény, hogy egy bírói tévedés benne van a játékban, és a Ferencvárosnak hazai környezetben ez nem jelenthet hátrányt. Ha a csapat kihasználja a helyzeteit, akkor ki figyel oda a bíróra. — A Tatabányáról annyit, hogy lelkesen és nagyon fegyelmezetten játszott. Tulajdonképpen a Bányász tervszerűsége jutott érvényre. Védekezett és kihasználta a kínálkozó lehetőséget. Több jó egyéni teljesítményt láttam a tatabányai csapatban, de a legjobban Kiss kapus tetszett. Szuromi Antal, az MTK volt válogatott csatára: — Három végigszenvedett mérkőzés után, amelyek során mindössze négy pontot szerzett a csapat, végre ismét jó futballt láttam. Az MTK-VM végig, de különösen az első félidőben, frissen, könnyedén és ötletesen játszott, valahogy úgy, ahogy azt Verebes a bajnokság előtt ígérte. Persze, az igazság kedvéért azt is hozzá kell tennem, hogy a vendég Vasas az első 45 percben, ki tudja, miért, csak és kizárólag a védekezéssel törődött. A Szünet után már bátrabban kezdeményeztek a piros-kékek is, ekkor már valamivel kiegyenlítettebb volt a játék, de szerintem ezen a délelőttön egy pillanatig sem forgott veszélyben a hazai győzelem. Úgy érzem, ezúttal többen is válogatott formában játszottak. Mindenekelőtt Lőrincz, aki immár hétről hétre kiemelkedő teljesítményt nyújt, s nagyon csodálkozom, hogy még nem akadt meg rajta a válogatók szeme. Nagyon tetszett még a fiatal Horváth Csaba védőjátéka. Végre láttam egy hátvédet, aki mindvégig szabályosan szerelt, s az esetek döntő többségében kitűnően. Emellett még ahhoz is volt bátorsága, hogy felzárkózzon a támadásokhoz, ebből lett a második gól. Végül külön fejezet Hannich, aki erősen feljavult erre a mérkőzésre, s ez mindjárt meg is látszott az egész csapat teljesítményén. Horváth Károly, a Gamma, majd az Újpest fedezet játékosa. — Eléggé viharos volt a Dózsa—Haladás találkozó. A körülményekért tekintve volt csapatom végül is megérdemelten nyert. Az Újpest az őszi idényben sokat fejlődött. Korábbi eredményei tulajdonképpen előlegnek tekinthetőek. Számítottam kisebb visszaesésre. Ez be is következett. A Haladás elleni 90 perc azonban már afféle előrelépésnek könyvelhető el, többet nyújtott a csapat, mint az előző két találkozón. Régi igazság, hogy a helyzethez mindig alkalmazkodni kell, a pillanatnyi indulatok nem viszik előre a dolgokat. — A Haladás jó csapat, biztosra veszem, hogy az MTK-VM ellen többet nyújt majd, mint most. A Dózsa számára pedig a következő forduló lehet az igazi erőfelmérő. Többekkel ellentétben azt vallom, hogy a Csepel egyetlen együttes számára sem könynyű ellenfél. — Egyébként megfigyeltem már, hogy a 10 főre csökkent ellenféllel szemben minden együttes egy darabig zavarban van. A Dózsa időben átlendült a holtponton, s végül biztosan nyert a lelkes, ügyes, veszélyes ellentámadásokat vezető Haladás ellen.