Népsport, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

2 NÉPSPORT labdarúgás ! A 12. forduló játékosa: Ulveczki Zoltán „Ilyen lelkesen még nem köszöntöttek bennünket" Első csapata: Püspökladányi MÁV Egyetértés SE. Első edzője: Gaál Bertalan. Kora: Május 1-jén múltam 18 éves. Válogatottságainak száma: ifjúsági A-válogatott voltam tízszer, ifjúsági B-válogatott háromszor. Mindegyik mérkőzésen csatárt játszottam, és egy gólt szereztem a csehszlovákok ellen. Tagja voltam 1988-ban az IBV-n ezüstérmes magyar csapatnak. Milyen posztokon szerepelt eddig: Jobbszélső, jobb oldali középpályás, center és bal oldali középpályás voltam. Ez utóbbi szerepkört kedvelem a legjobban. Erényei: Gyors vagyok, aránylag jól cselezek, és mindkét lábbal jól rúgok. Fogyatékosságai: A mérkőzések egyes időszakai­ban nem koncentrálok megfelelően, azaz lazítok, és a fejjátékomon is szeretnék javítani. Eddigi osztályzatai: 5, 5, 6, 5, 6, 5, 5, 5, —, —, —, 8. A forduló játékosa címet azzal érdemelte ki, hogy a bajnokcsapat elleni 2-1-es mérkőzésen lőtt egy lát­ványos gólt, és előkészítette Moldván találatát is. Bejátszotta a pálya bal oldali részét, támadó és vé­dekező feladatát kitűnően ellátta. Lehet, hogy Ulveczki Zol­tán neve több olvasónak is­merősen cseng már, hiszen a forduló játékosának édes­apja is futballozott egykor a DVSC, az Elektromos és a DASE mezében az NB I/B- ben és az NB 111-ban. If­jabb Ulveczki Zoltán Püs­pökladányban járt iskolába, és három évig a MÁV Egyetértés serdülői között szerepelt, majd Debrecenbe került a mezőgazdasági szak­­középiskolába. Első évben tanárai közül néhányan — túlzott óvatosságból — nem engedték futballozni, ezért Zoli a hétvégeken hazajárt, S az Egyetértés felnőttcsapa­tát erősítette. Aztán a ta­nárok megbékéltek, a játé­kos az NB III-as DVSE-hoz került és húsz mérkőzésen 12 gólt szerzett. Az 1938-as ta­vaszi jó teljesítménye elég volt ahhoz, hogy a DMVSC megkeresse a játékos szü­leit, akik beleegyeztek fiuk átigazolásába. A labdarúgó az NB II-ben 15-ször ját­szott, egy gólt ért el, ősz­től pedig mindössze kétszer hiányzott csapatából. Ifjabb Ulveczki Zoltán még az édesapjánál is nagyobb csa­tárígéret, de egyelőre nem több. Ne tekintsük „ügyele­tes zseninek”, csak egysze­rűen tehetségnek (bár ma­napság ilyen is ritkán akad), aki a korára jellemző eré­nyekkel rendelkezik. Pá­lyán és azon kívül is lezser, lámpalázat nem ismer, „ne­veket” nem tisztel, beszá­­guldja a játékteret, bátran odateszi a lábát, és meccsen­ként legalább egyszer gól­helyzetbe kerül. Legnagyobb erénye mégis az improvizá­ciós képessége, hiszen meg­hökkentő megoldásokra is képes. Szerencsés fickó, amolyan nyerő típus, akit edzője, Te­mesvári Miklós az első for­dulóban kényszerből jelölt a kezdőcsapatba a lázas Plókai helyére. Beállt és majdnem gólt lőtt Andruschnak, ké­sőbb a váci Geleit dolgoz­tatta meg egy kapáslövéssel, és a videotonos Pettynek is munkát adott. Aztán a Sió­fok ellen megsérült, majd három és fél meccset ki­hagyni kényszerült. Alig­hogy felépült, máris helyet követelt magának a DVSC- ben. Jött, látott és (0-1-ről) győzött a Honvéd ellen tár­saival.­­ Hogy emlékszik az első NB I-es góljára? — Az első negyedórában megilletődöttek voltunk, a Honvéd pedig szervezett és magabiztos, de Cser­ gólja mégsem tört le bennünket. Szerencsére hamar egyenlí­tettünk, megnyugodtunk és elkezdtünk játszani. A gó­lom előtt Vancsa Miklós he­lyesen tette, hogy a jobb­szélről nem azonnal adott be, hanem kivárt. Én szá­mítottam a beadásra és éreztem, hogy egyből kell meglőnöm a labdát, amely meg sem állt a hálóig. -­ A második gól szerzője is lehetett volna ... — A balszélen felfutottam, és ismét Vancsától kaptam egy kitűnő indítást, miköz­ben Csiszár Imre helyet csi­nált nekem. A tizenhatoson keresztbe kellett vezetnem a labdát és valóban lőni akar­tam, de nem tudtam, mert a védők mindig zártak előt­tem. Inkább visszagurítot­tam a labdát, Moldván Mik­lósnak, aki gyönyörű gólt szerzett. " A csapatnak­­ jól ment. — Ősszel talán csak a Fra­di ellen játszottunk ennél is jobban, azzal a különbség­gel, hogy most már győzni is tudtunk. Élvezetes mér­kőzés volt a szombati, a kö­zönség is lelkesen szurkolt, s amióta a DVSC-nél vagyok, ilyen lelkesen még nem kö­szöntöttek bennünket. Örü­lök, hogy hatodikok va­gyunk, és remélem, hogy a bajnokság végén sem csú­szunk a tizedik hely alá. + Milyen ábrándjaid van­nak még? — Nekem is álmom a vá­logatottság. De egyelőre az a legfontosabb, hogy biztos, és hasznos tagja legyek a DVSC-nek, amelyhez 1991-ig köt a szerződésem. + Szombaton édesapád is elégedett volt veled? — Gyakran megnéz ben­nünket, de sajnos a Honvéd elleni játékomat és az első NB I-es gólomat nem látta. Most ugyanis agrármérnök­ként fontosabb dolga volt a földeken. Csak elmeséltem a történteket, de így is bol­dog volt. Csuhák Zoltán Géléi Antwerpenben? A belga bajnokságban je­lenleg harmadik helyen álló FC Antwerp kapusa megsé­rült és a klub helyettesét keresi. Pintye János, az egy­kori élvonalbeli labdarúgó, aki menedzserként dolgo­zik, Hoffer József volt szö­vetségi kapitány javaslatára Géléi Károlyt, a Vác kapu­sát ajánlotta a belgáknak. Belgiumi értesüléseink sze­rint Gelei az első számú je­lölt. Antwerpenben azt sze­retnék, ha néhány nap alatt megköthetnék a szerződést. Anyagi kérdésekben már folytak tárgyalások a két klub között. Az FC Antwerp Geleivel személyesen is akar tárgyal­ni. Ebből adódóan a fiatal kapus szerdán Belgiumba utazik, ahol orvosi vizsgá­laton is átesik. Megalakult az edzők testülete Jámbor óhajok Újjáalakult az edzők testülete. Újjá, mert hogy volt már ilyen intézménye a magyar labdarúgás­nak, csak éppen alulról kezdeményezett, önállóan működő és feladatát komolyan vevő társaihoz ha­sonlóan ezt is beolvasztották egy nagy egészbe, amivel helyét és jelentőségét elveszítette. Most az edzők — az MLSZ segítségével — saját lábra állhatnak, a testület révén jobban védhetik ér­dekeiket, s talán az olykor sokszor hiányolt szak­mai műhelymunkára is több figyelmet szentelhet­nek. Talán. De valószínűbb, hogy mindez csupán jámbor óhaj marad. A legismertebb edzők közül ugyanis Verebes József, Kaszás Gábor, Mészöly Kálmán, Szentmihályi Antal, Both József és Rákosi Gyula még arra sem méltatták kollégáikat, hog­y — az MLSZ elnökéhez hasonlóan — üzenetben üd­vözöljék a tanácskozásukat, vagy kimentsék magu­kat. S ha az edzők egymást sem becsülik semmi­re, akkor hogyan várhatják el a munkájuk iránti tiszteletet másoktól, s hogyan akarnak egységesen fellépni érdekeik védelmében? ... A 69 megjelent — akik közül néhányan egyesületi edzőtársaikat is képviselték — ötórás vita után el­fogadta az alapszabályzatot, s megválasztotta a ve­zetőket. A testület elnöke Bicskei Bertalan lett, míg az elnökségben Zalka András, Kovács Ferenc, Ök­rös Sándor, Zurbó Sándor, Illovszky Rudolf, Tornyi Barnabás, Kovács Jenő, Temesvári Miklós, dr. Emir Hamarandi és dr. Szilágyi György kapott helyet. Tiszteletbeli elnöknek Baráti Lajost választották meg. Döntés november 8-án óvott az MLSZ Európa-bajnoki selejtező után kénytelen volt óvni a Magyar Labdarúgó Szövet­ség. Szombaton a bulgáriai Bla­­goevgrádban lejátszott bolgár —magyar női EB-selejtezőn, amint arról már tudó­sításunkban is beszámol­tunk, 3-3-as állásnál a hazaiak nyilván időhúzási szándékból, két csere után egy harmadik labdarúgót is becseréltek. A szabály­talan cserére sem a jugo­szláv játékvezető, sem a cse­rét engedélyező, úgynevezett „negyedik” bíró, aki egyéb­ként szintén FIFA-keret­­tag, az adott pillanatban nem figyelt fel. A magyar küldöttség ve­zetői hétfőn délelőtt írás­beli jelentést készítettek az MLSZ részére, s ennek nyo­mán a magyar szövetség még aznap délután eljuttatta — a szokásos 500 svájci frank kíséretében — az óvást az UEFA-hoz. Amint a szövetségben megtudtuk, a szabályok értelmében helyt kell adni a benyújtott óvás­nak, s a nemzetközi szövet­ség a legrosszabb esetben is újrajátszást rendelhet el. Az UEFA fegyelmi bizott­sága egyébként, értesüléseink szerint, legközelebb novem­ber 8-án ül össze, s előrelát­hatólag ekkor tárgyalja majd az MLSZ óvásét is. (dobó)★ Az országos női bajnokság eddig még nem közölt ered­ményei: László Kórház I— Tipográfia I 2-3 (0-1), Egri Lendület—Renova 0-1 (0-1), Tiszaliget SE (Szolnok)— László Kórház II 0-4 (0-1), Tipográfia II—Gyulai SE 1-1 (1-0), Tipográfia II—Eg­ri Lendület 3-2 (1-2), Mo­­nostorpályi—Pécsi Dohány­gyár 4-1 (2-0), Egri Lendü­let-Gyulai SE 5-1 (3-1). A bajnokság állása 1. Renova 8 - - 57- 2 24 2. László K. I 7 - 1 41- 3 21 3. Tipogr. I. 7 - - 38- 6 21 4. Tipogr. II 3 13 21-16 10 5. Eger 3 - 4 18- 9 9 6. Székesf. 3-3 18-20 9 7. Gyula 2 1 4 4-16 7 8. Lász. K. II 1 1 5 8-27 4 9. Monostorp. 1 - 6 7-40 3 10. Tiszai­ SE 1­­ 6 3-53 3 11. Pécs­­ 1 4 3-26 1 Budapesti kispályás teremlabdarúgó­­bajnokság Eredmények: Várfok—Polo Senior 10-2, Flandria—Pro­­montor 7-2, Müszi—TIG 3-1, Budapest Bank Rt—Külker 6-3, Mezőgazdaság—Lőrinc 1-5,­­ Aramisz—Kispest­­ 4-2. Az élmezőny állása: 1. Ara­­misz 6 pont, 2. Várfok 4, 3. Lőrinc 4. Az NB I-es tartalékbajnokság állása 1. II. Dózsa 84­ 27-- 728 2. Csepel 912 29--1128 3. Bp. Honvéd 831 28--1627 4. Siófok 633 17-■1021 5. Haladás 624 21--2020 6. FTC 534 25--1918 7. Vác 525 21--2017 8. DVSC 525 1­1-4417 9. PMSC 444 22-2016 10. Vasas 516 22--2316 11. Rába ETO 516 20--2616 12. MTK-VM 336 15--2112 13. Tatabánya 237 1­1--239 14. Veszprém 237 23--349 15. Videoton 228 10--208 16. Békéscsaba 138 10-240 XLV. 259. ♦ 1989. november 1. Dr. Jakab Sándor, a DVSC ügyvezető el­nöke: — Kimondhatatlanul örülök a győzelemnek. Aki látta, az igazolhatja, hogy nagyon szoros volt a mér­kőzés. Sajnos jellemző a magyar labdarúgásra, hogy az élvonalban lévő Bp. Honvéd, a bajnokcsapat csak ennyit tud. Számomra ez most öröm volt, mert ne­künk ez pontokban realizálódott, de ez nem segít a magyar futballon. A mi gondjainkon viszont igen. Egy biztos, megérdemelten nyertük ezt a találkozót. Mindkét gólunk akcióból született, nem elhullajtott és megtalált gólok voltak. Sőt, rúgtunk még egy ka­pufát is, örülök annak, hogy a fiataljaink ötletesen, jól játszottak. Gondolok itt Ulveczky Zolira, Vancsa Mikire, Csiszár Imrére. A tespedő magyar labdarú­gást talán a fiatal hullámmal lehet színesebbé, ötle­tesebbé tenni. — Az első perctől biztos voltam a győzelemben, és még akkor sem gondoltam vereségre, amikor a Hon­véd megszerezte a vezetést. Hiszen akkor is mi ját­szottunk, csak nagy hiba után sikerült gólt elérni az ellenfélnek. — Nagy taktikai hibának tartom, ahogy 2-1-es ve­zetésünk után teljesen védekezésbe vonult a csapat. Ilyenkor ugyanis egy lepattanó labda vagy egy apró hiba és máris jön az egyenlítés. — Elkönyvelve ezt a győzelmet, biztos vagyok ab­ban, hogy nem lesznek kiesési gondjaink. Sok tehet­séges fiatalunk van. Rudas Ferenc, a Ferencváros egykori vá­logatott hátvédje: — Csalódtam ezen a mérkőzésen. A Ferencváros csaknem végig támadott. Ám hiába volt fölényben a csapat, a pályán mégsem az történt, amit az FTC elképzelt. Azt mondtam a mellettem ülőknek, ha az első húsz percben nem rúgunk gólt, akkor baj lesz. Sajnos, jó jósnak bizonyultam. Kimaradtak a hely­zetek, s ahogy ilyenkor lenni szokott, az ellenfél szer­zett gólt, és az az egy találat elegendő volt a Tata­bányának a győzelemhez. — Azt sem mondhatom, hogy nem küzdött egykori csapatom, de támadásai tervszerűt­lenek voltak. Hiá­ba, a támadások vezetését is tanulni kell, de sajnos olyanok is játszanak ebben a csapatban, akik képte­lenek erre. Sokan nehezteltek a játékvezetőre, és azt mondták, hogy a gól előtt nem történt szabálytalan­ság. A nézőtérről ezt nem tudom eldönteni, de az tény, hogy egy bírói tévedés benne van a játékban, és a Ferencvárosnak hazai környezetben ez nem je­lenthet hátrányt. Ha a csapat kihasználja a hely­zeteit, akkor ki figyel oda a bíróra. — A Tatabányáról annyit, hogy lelkesen és na­gyon fegyelmezetten játszott. Tulajdonképpen a Bá­nyász tervszerűsége jutott érvényre. Védekezett és kihasználta a kínálkozó lehetőséget. Több jó egyéni teljesítményt láttam a tatabányai csapatban, de a legjobban Kiss kapus tetszett. Szuromi Antal, az MTK volt válogatott csatára: — Három végigszenvedett mérkőzés után, amelyek során mindössze négy pontot szerzett a csapat, végre ismét jó futballt láttam. Az MTK-VM végig, de kü­lönösen az első félidőben, frissen, könnyedén és ötle­tesen játszott, valahogy úgy, ahogy azt Verebes a bajnokság előtt ígérte. Persze, az igazság kedvéért azt is hozzá kell tennem, hogy a vendég Vasas az első 45 percben, ki tudja, miért, csak és kizárólag a védekezéssel törődött. A Szünet után már bátrabban kezdeményeztek a piros-kékek is, ekkor már valamivel kiegyenlítettebb volt a játék, de szerintem ezen a délelőttön egy pil­lanatig sem forgott veszélyben a hazai győzelem. Úgy érzem, ezúttal többen is válogatott formában játszot­tak. Mindenekelőtt Lőrincz, aki immár hétről hétre kiemelkedő teljesítményt nyújt, s nagyon csodálko­zom, hogy még nem akadt meg rajta a válogatók szeme. Nagyon tetszett még a fiatal Horváth Csaba védőjátéka. Végre láttam egy hátvédet, aki mindvégig szabályosan szerelt, s az esetek döntő többségében ki­tűnően. Emellett még ahhoz is volt bátorsága, hogy felzárkózzon a támadásokhoz, ebből lett a második gól. Végül külön fejezet Hannich, aki erősen felja­vult erre a mérkőzésre, s ez mindjárt meg is lát­szott az egész csapat teljesítményén. Horváth Károly, a Gamma, majd az Új­­pest fedezet játékosa. — Eléggé viharos volt a Dózsa—Haladás találkozó. A körülményekért tekintve volt csapatom végül is meg­érdemelten nyert. Az Újpest az őszi idényben sokat fejlődött. Korábbi eredményei tulajdonképpen elő­legnek tekinthetőek. Számítottam kisebb visszaesés­re. Ez be is következett. A Haladás elleni 90 perc azonban már afféle előrelépésnek könyvelhető el, többet nyújtott a csapat, mint az előző két találko­zón. Régi igazság, hogy a helyzethez mindig alkal­mazkodni kell, a pillanatnyi indulatok nem viszik előre a dolgokat. — A Haladás jó csapat, biztosra veszem, hogy az MTK-VM ellen többet nyújt majd, mint most. A Dózsa számára pedig a következő forduló lehet az igazi erőfelmérő. Többekkel ellentétben azt vallom, hogy a Csepel egyetlen együttes számára sem köny­­nyű ellenfél. — Egyébként megfigyeltem már, hogy a 10 főre csökkent ellenféllel szemben minden együttes egy da­rabig zavarban van. A Dózsa időben átlendült a holt­ponton, s végül biztosan nyert a lelkes, ügyes, ve­szélyes ellentámadásokat vezető Haladás ellen.

Next