Népsport, 1990. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-03 / 1. szám
XLVI. 1. ♦ 1990. január 3. íi Futballgála a szabad Romániáért EHO Futballgála a szabad Romániáért a Futball Főszereplők az örömfoci hátterében Hosszasan töprengtünk, melyik pályát válasszuk, melyik lenne a legalkalmasabb a mérkőzés megrendezésére. Sok helyszín felmerült. Végül a város központjában lévő MTKVM stadionja mellett döntöttünk. Igen ám — villant agyunkba —, de megkapjuk-e. Ám elég volt egyetlen telefon dr. Nagy Lászlóhoz, a kék-fehér klub elnökéhez, s máris kimondta a boldogító igent — folytathattuk a szervezést. — Örömmel adtuk a pályát, mi több, nagy megtiszteltetésnek vettük, hogy minket választottak — mondta a mérkőzés szünetében dr. Nagy László. — S ha körülnézek a lelátókon, örömmel látom, hogy nem hiába fáradoztunk napokon, keresztül. Koppány István pályagondnokot már nem volt ilyen könnyű szóra bírni. No, nem azért, mintha nem lett volna mondanivalója, hanem azért, mert — pillanatnyi megállás nélkül — jött-mant, szervezett, intézkedett. A meccs végén aztán már ő is megnyugodva koccintott egyet a büfében a sikerre. — A pályát már hetekkel ezelőtt a tavaszi idényre készítettük elő, s pályamunkásaink is szabadságon voltak. Ám egyetlen hívó szóra jelentkeztek, s kétnapi munkával játékra alkalmassá tették a gyepet. A rendezőgárda is önként, s örömmel jött segíteni, alig-alig kellett néhány régi sportbarátot nekem felhívni. Szabadságon volt Lukács György szertáros is, ám ő ez idő alatt a leltárt csinálta. Vasárnap pedig elsőként foglalta el kis kuckóját az öltözőkkel szemben. Volt is dolga elég, hiszen Bölönitől Kékesiig, no meg a vidéki játékosokig, mindenki kért valami apróságot tőle. Szekeres István, a Népsport főszerkesztője üdvözölte a nézőket és a játékosokat, a szabad Románia javára rendezett focigálán. A kép bal szélén Szepesi György, aki boldogan vállalta a kommentátor szerepkörét JÓTÉKONYSÁGI MÉRKŐZÉS Budapest—Vidék 3-3 (3-0) Hungária körút, 8000 néző. Vezette: Buzánszky Jenő (Mészöly Kálmán, Nagy Miklós). Budapest: Andrusch — Simon, Híres, Lőrincz, Szíjjártó — Bognár Gy.rabold, Bölöni — Fischer, Kovács K., Esterházy. Csere: Józsa, Brockhauser, Sallai, Garaba, Limperger, Mészöly, Kékesi, Gyimesi L., Kincses, Bodonyi, Dzurják, Szeibert, Balog T. (MTK-VM), Kuti, Keneszt, Katona. Kapitány: Hidegkúti Nándor. Vidék: Bodnár — Talapa T., Kardos, Bognár Z., Csima — Urbányi, Túri, Gyimesi A. — Zsinka, Lovász, Lehota. Csere: Kiss I., Koszta, Petry, P. Nagy, Lakatos, Udvardi, Kuttor, Turtóczky, Varga (DVTIC), Bálla, Burcsa, Handel, Márton, Szemere, Krausz. Kapitány: Szusza Ferenc. Gólszerző: Kovács K., a 8., Fischer a 34., Kékesi a 44., Bálla az 51., Turtóczky az 55., Burcsa a 77. percben. Az 5. percben Buzánszky Jenő megállította a mérkőzést, egyperces tiszteletadással emlékeztek a játékosok és nézők a romániai harcokban elhunytak emlékére. A 8. percben aztán megzörrent a háló, Kovács K. szerzett vezetést Budapest válogatottjának. 1-0 Egyre lendületesebben támadott a Vidék, de Híresék jól alkalmazták a lestaktikát. Mészöly Kálmánnak gyakran kellett magasba emelnie a zászlót a lesek miatt. Az egyik ellentámadásnál Talapa csak szabálytalanul tudta megállítani Kovácsot. A nézők tizenegyest reklamáltak, Buzánszky azonban jószívűen a 16-os vonaláról ítélt szabadrúgást. Újabb bekiabálások a lelátóról: „Bölöni, te rúgd!’’ A 108-szoros román válogatott azonban jelezte, hogy nem ő a főszereplő — a játékban gyakran vitte a prímet —, és átengedte a rúgás jogát. Nem sokkal később Fischer hagyott ki nagy helyzetet, majd Bölöni cseréjét kísérte vastaps. A 34. percben aztán Fischer feledtette a korábban elrontott helyzeteket, és elegáns mozdulattal lőtt a bal sarokba. 2-0 Újabb támadások következtek a Vidék részéről, de Lehota fejese a kapufán csattant, és Zsinka lesről talált a kapuba. A 44. percben viszont Kékesi érvényes gólt lőtt. Megkeverte a védelmet, és tovább növelte Budapest válogatottjának előnyét. 3-0 SZÜNET UTÁN a Vidék válogatottja már gólokra váltotta fölényét. Az 51. percben az erdélyi Bálla volt eredményes. 3-1 Az 55. percben a jól szervező Burcsa átadását Turtóczky lőtte a kapuba. 3-2 Ezután Lovász alakítását tapsolták meg a nézők, majd Koszta védése kapott elismerést, amikor Szeibert közeli lövését hárította. A 77. percben Burcsa lőtt újabb gólt, és ezzel a Vidék ledolgozta hátrányát. 3-3 A hajrában Budapest válogatottja szorongatott, de csak egy kapufára tellett erejéből Dzurják jóvoltából. Nem csalódtak, akik a borongós, hideg időben végignézték Budapest és a Vidék válogatottjának mérkőzését. Látványos volt a játék, és hat gólnak is örülhettek. A találkozó igazi focigála volt, a szó szoros értelmében. Bognár Zoltán a szombathelyi szurkolók adományát hozta magával, majd mezbe öltözött és a vidéki gárda szíve, lelke volt NÉPSPORT 3 Ismerős arcok a lelátón: Schmitt Pál, a MOB elnöke, Tibor Tamás, az OSH elnöke £■ dr. Nagy László, az MTK-VM ügyvezető elnöke (Záhonyi Iván felvételei) Jókedv és összetartozás Tibor Tamás, miniszterhelyettes, az OSH elnöke: — A magyar labdarúgás sivár esztendejének utolsó napját a pályára lépett játékosok nemes cselekedetükkel és a szurkolók — azzal, hogy eljöttek — felemelő gesztusukkal csodálatossá tették. Öröm volt látni az ismert labdarúgók határtalan játékkedvét, s a szurkolóikat, akik minden résztvevőt a szívükbe zártak. Az ilyen rendezvények ékesen bizonyítják a sporttársadalom nemes érzéseit, összetartozását. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke: — Nagyon jó volt ez a kezdeményezés, napokon át erről beszéltek az emberek. A rendkívüli érdeklődés itt a stadionban is tükröződött. Igen lényeges, hogy e mérkőzés kapcsán a sport szeretete és a segíteniakarás találkozott össze. Külön óriási lehetőség nyílott az élvonal játékosai számára, hiszen Mészöly Kálmán, az új szövetségi kapitány volt az egyik partjelző. Kapitány ilyen közelről még nem figyelhette jelöltjeit. Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: — Csodálatosan vizsgázott a labdarúgótábor. Hálás köszönet minden játékosnak, minden megjelent szurkolónak, az esemény létrejöttét tiszta szívvel segítő vezetőnek, és egyszerű szurkolónak egyaránt. Ez egy olyan mérkőzés volt, amikor mindenki egy csapatban játszott. Erőt ad a magyar labdarúgás előtt álló munkához, hogy — amint láthattuk, érezhettük — hihetetlen összefogás, erő van a magyar futball híveiben. Erre lehet és kell is építeni. Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára: — Azt hiszem, e jótékony célú mérkőzés szívszorongató momentumait mindenki elraktározta magában. Azok, akik ott voltak a stadionban, s azok is, akik olvasták, vagy szemtanúktól hallották a történteket. Csak azt lehet ismételgetni, hogy köszönjük, köszönjük, köszönjük... Verebes József, az MTK-VM mesteredzője: — Büszke vagyok arra, hogy az anynyit bírált játékos, vezető, edző és szurkoló az első hívó szóra egy emberként mozdult meg, hogy segítsen. Ez a tömeges részvétel, a szívből jött adakozás méltó válasz volt mindazoknak, akik csak rosszat szeretnek rólunk mondani. Félremagyarázhatatlanul látszott, hogy játékos és szurkoló egy nemes célért bármilyen időpontban, hihetetlenül rövid idő alatt nemcsak megmozdul, hanem áldoz is. Ott a pályán, szerettem volna mindenkivel kezet szorítani. Petry Zsolt (Videoton): — Nagyon boldog vagyok, hogy pályára léphettem ezen a mérkőzésen. Remek volt a meccs hangulata, megmutathattuk, hogy mi, focisták is igazi közösség vagyunk. Lehet, hogy rossz a magyar labdarúgás, lehet, hogy nem vagyunk jó játékosok, de emberek vagyunk, és van szívünk. Ha segíteni kell, ránk is lehet számítani. Lehota István (PMSC): — Azt hiszem az emberek azért jöttek ide, hogy segítsenek Románia népeinek, ezen kívül szerették volna látni a külföldön játszó profikat. Biztosan látszott a játékon, hogy ők csak most fejezték be a bajnokságot, sokkal jobb formában játszottak mint mi. Turtóczky Sándor (Vác): — Minden szempontból dicséret illeti a nézőket, akik itt voltak. Szilveszter délben, a hideg ellenére is kijöttek, hogy segítsenek. Az is az ő érdemük, hogy a meccs ilyen jó hangulatban zajlott le. Bognár Zoltán (Haladás): — Olyan játékosok vettek részt ezen a találkozón, akiket a segítés szándéka vezérelt ide. Sokan még sosem játszottunk egy csapatban, de ezután a meccs után jó barátok leszünk. Nagyon örülök, hogy itt lehettem, és képviselhettem a szombathelyieket. BUDAPEST VIDÉK Andrusch József (Vasas): — Nagyszerű volt a mérkőzés, úgy éreztem, hogy a játékosok és a nézők is átérezték, hogy miért rendezték ezt a találkozót. Úgy érzem, nagyon jó hangulat volt. Híres Gábor (MTK-VM): — A mai napon öröm volt játszani! Biztos vagyok benne, hogy nem csalódott az a jó pár ezer ember, akik kijöttek a Hungária körútra. Bognár György (FC Toulon): —■ Örülök, hogy összejött ez a találkozó. Úgy láttam, minden játékos számára öröm volt, hogy ma itt pályára léphetett. Kincses Sándor (FTC): — Ezen a mérkőzésen felemelő érzés volt játszani. A kezdeményezés nagyon jó ötlet volt a Népsport részéről. Így legalább a labdarúgók is kivehették részüket az adakozásból. Dzurják József (FTC): — Remek érzés volt számomra, hogy itt lehettem a pályán. Ez a szilveszteri mérkőzés legalább szép befejezése volt a futballban borús 1989-es esztendőnek. Boldog vagyok, hogy valamit én is segíthettem. Kovács Kálmán (Auxerre): — A mai találkozón óriási érzés volt kijutni a gyepszőnyegre. Nagyon boldog lennék, ha minden december 31-én lenne egy ilyen mérkőzés, csak ne ennyi vért szenvedés, gyász apropóján. 1990 végén a békét, a szeretetet ünnepeljük ilyen jó hangulatú focival. Még mindig csak az egyik végeredményt tudjuk a szilveszteri mérkőzésről. Hat gól születést, testvéri eloszlásban, és ott a pályán csaknem százezer forint gyűlt össze minden gólra. Még mindig érkezik pénz. Kedden délben Bánki József, a Ferencvárosszurkolók egyik kedvence kopogtatott be ötezer forinttal. Sajnálkozva mondta: reggel érkezett vissza külföldről. Vidékről is sokan jelezték, kis rendezvényeik bevételeit hozzánk küldik, a romániaiak megsegítésére. A postai átfutások miatt így csak néhány nap múlva lesz pontos végösszegünk. Az összeget a Magyar Vöröskeresztnek adjuk majd át, hiszen ők tudják, hogy Romániában hol és mire van szükség.