Nemzeti (nép)Sport, 1990. május (1. évfolyam, 52-77. szám)
1990-05-02 / 52. szám
I. 52. ♦ 1990. május 2. Labdarúgás | Az elnök: Pecha László Kamarát alakítottak a labdarúgók HÉTFŐN DÉLELŐTT nagy volt a nyüzsgés a Testnevelési Egyetem előcsarnokában. ki csak véletlenül tévedt be, akár azt is gondolhatta, hogy egy parlamenti ülés előtt áll: elegáns, öltönyökbe öltözött urak csevegtek kisebb csoportokban, társalogtak a büfé előtt. Most azonban nem képviselők várták a gyűlés kezdetét, hanem labdarúgóink jöttek össze, hogy megtartsák a Hivatásos Labdarúgók Kamarájának alakuló ülését. Zvara József, a Vasas csatára egy társaság közepén lelkendezett: — Éppen itt az ideje, hogy megalakítsuk saját szervezetünket, képviseljük saját érdekeinket. Sokkal jobb szerződéseket köthetünk, ha ügyvéd áll a hátunk mögött, jogilag védve leszünk. A KISELŐADÁS után mindenki helyet foglalt az aulában, és megkezdődött az ülés. Bicskei Bertalan, a Magyar Labdarúgóedzők Testületének elnöke megnyitójában elmondta, hogy az előzetesen kiküldött kérdőíveken beérkezett válaszok alátámasztják: a játékosoknak szükségük van a kamarára, amely jogilag megalapozott védelmet nyújthat a külvilág ellen. Ezután dr. Izsó Ignác, az MLT jogi irodájának vezetője emelkedett szólásra, s rámutatott, véleménye szerint az MLSZ már elfelejtette, annak idején azért alakult, hogy az legyen, amit neve is mutat: Magyar Labdarúgók Szövetsége. Az egykori válogatott játékos még megemlítette, furcsának, mi több szomorúnak találja, hogy a néhány száz érdeklődő ellenére mindössze hatvanan jöttek el. Az MLSZ részéről dr. Pathó Róbert üdvözölte a Kamara megalakulását, majd a gyűlés levezetésére felkérték dr. Bratianu Dán Lászlót, aki ismertette a jelenlévőkkel a Kamara alapszabály-tervezetét. AZ ALAPSZABÁLY kapcsán mindössze egyszer alakult ki rövidebb vita. Híres Gábor, az MTK-VM játékosa soknak találta a havi 500 forintos tagdíjat, mondván, hogy az alacsonyabb osztályokban szereplő játékosoknak magas ez az összeg. Dr. Izsó Ignác válaszában elmondta, hogy a befizetett pénzből a Kamara vagyonát szeretnék gyarapítani. Ezután a játékosok az alapszabály-tervezetet egyhangúlag elfogadták. A Kamara tisztségviselőinek megválasztása előtt rövid szünetet tartottak. Petres Tamás, a Veszprémi? játékosa az előcsarnokban álldogált: — Ha fél évvel ezelőtt alakult volna meg a kamara, most az én ügyem sem itt áll ma. Remélem, most már nem lesznek ilyen esetek. Nagy lehetőségek vannak előttünk! Időközben a játékosok leadták voksaikat, amit a sebtiben alakult szavazatszámláló bizottság (Komjáti András, Dzurják József, Pölöskei Gábor) öszszegzett. Befutott Eperjes Károly színművész is. A népszerű Szamóca így indokolta jelenlétét: — Imádom a focit, ha tehetem, minden labdarúgó eseményen ott vagyok. Mi, színészek nemrég alakítottuk meg a kamaránkat, biztosan nagy hasznát látjuk majd. Ezalatt megszületett a szavazás végeredménye. Elnöknek Pecha Lászlót, a Vasas játékosát választották a labdarúgók. A hátvéd élete első elnöki nyilatkozatát adta: — Nem is gondoltam arra, hogy engem választanak majd. Boldog vagyok, hogy kiérdemeltem a többiek bizalmát. Remélem, hamarosan csatlakoznak azok is, akik most nem jöttek el, hiszen az ő érdekeiket is képviseljük. Fel kell készülnünk arra, hogy lehet néhány komolyabb összetűzésünk a ligával. KÉT ELNÖKHELYETTEST is választottak, Híres Gábor mellett dr. Kovács Gábor (Szeged SC) kapott bizalmat. Elnökségi tagok: Csík Ferenc (Veszprém), Horváth Róbert (Budafok), Sallai Sándor (Bp. Honvéd), Váczi Dénes (Tatabánya). Főtitkárnak Kiss Józsefet, helyetteseknek pedig dr. Horváth Gábort és dr. Néder Zoltánt választották. A felügyelő bizottságba Dzurják József (FTC), Pölöskei Gábor (MTK-VM) és Sass János (Bp. Honvéd) került be. Tiszteletbelli elnöknek Somogyi Jenőt, a volt MLSZ- elnököt kérték fel. Kora délután jó érzéssel indultak haza a labdarúgók, érezhették, ezen a meccsen mindenki nyert. Gonda László FŐ A PONTOSSÁG NEMZETI (nép)SPORT 3 1 ,-r t.- le'1 urrv • .i'.r. -*A, “r'-rv ^-r .uui-f—*—-re- ......................... ■■ T ■ ,-ry1 rigytfr *3sry-g.'*3£' 'l w '.'Iflft. I.JI a.il. ^ H.iii ■ iL»f SZÜNETEL A FOCI KUNCSORBAN Egy kiscsapat halála? öreg barátom ajánlotta régebben, a falusi fociéletről folyó társalgásunk közben: — Látogasd meg egyszer a kuncsorbai csapatot. Ott annyira szeretik a labdarúgást, hogy ha az edző a pálya közepén felrúgja magasba a labdát, az otthon lévő játékosok pedig az égre tekintve meglátják azt, egyből rohannak, amire újra földet ér a játékszer, már együtt az egész csapat. Ez aztán összetartás a javából — gondoltam, még akkor is, ha az általam ismeretlen együttes ilyen bemutatása kissé mesébe illő. Az viszont már valóság, hogy a megyei másodosztály sereghajtója jelezte a szövetség felé szándékát: a bajnokságban való részvételükre a továbbiakban ne számítsanak. Ez lenne az a pettyes Labda bűvöletétől átitatott, hangyaszorgalmú kiscsapat, amelyik az idény kellős közepén bedobja a törülközőt? — ötlött fel bennem a kérdés. Kevés a játékos A község bejáratánál útbaigazítanak, menjek be a központba, majd a boltos elmond mindent. Délidőben a vegyeskereskedés bejáratánál lelakatolt rácsok fogadnak. Sebaj, a szomszéd bisztró körül ételhordós emberek jönnek-mennek, hátha valaki felvilágosít. Bóka Istvánra ráhibáztam, s talán nem véletlenül, hiszen tipikus focista járása feltűnő, főleg annak, aki maga is az, volt. Már az első mondata meglepett: — Nehogy azt higgye, kérem, hogy nem volt pénzünk. A tanács és a téesz annyit adott minden évben, amennyi kellett. Egyszerűen kevesen vagyunk, nincs, aki játsszon ifjúsági és felnőtt csapatunkban. Van itt öltöző, pálya, szerelés, labda, csak éppen hiányoznak a használóik. Murányi Sándorné tanácselnökként nagyon sajnálja a történteket, és főként az bosszantja, hogy nem tudott ellene tenni. Legszívesebben két fiát is küldte volna focizni, de még egyelőre kicsik ahhoz. Nem nyugszik bele, tervezi, hogy összetrombitálják a falu számításba vehető fiataljait, és próbálják meggyőzni őket a rendszeres sportolás előnyeiről. Nagyobb összefogásra van szükség, annyi bizonyos. Még a felnőttekkel nem is lenne baj, inkább az ifisták kiállítása a nehezebb. A szövetség előírása szerint pedig ilyen korosztályú csapatot kötelező indítani, s mivel immár sokadszor kevés volt a játékos, félő volt, hogy előbb-utóbb kizárnak bennünket a bajnokságból. Elgondolkodtató szavak. Ha így áll a helyzet, azt kell mondjam, tisztességes szándékkal jártak el az egyesület vezetői. Nem vártak büntető intézkedésre, megelőzték azt saját maguk, félreállításával, s ezzel elterülték annak a lehetőségét is, hogy netán rossz színben tüntethessék fel őket. A téesz-elnök nem adja fel A helyi termelőszövetkezet elnöke is hasonló véleményen van, de még hozzáteszi, a pofozógép szerepét semmiképpen nem akarták magukra vállalni. Kuncsorba 900 fős lakosságát is elérte a demográfiai hullám hatása, persze, Prókai Zoltán azt sem tagadja, az újonnan vásárolt kultúrházi színes televízió és videodiszkó jobban csábítja a fiatalokat, mint egy másfélórás mérkőzés. Szerinte szó sincs a csapat haláláról, ősztől egy „emelettel” lejjebb, a körzeti bajnokságban újra csatasorba állnak. Helyzetüket az is könnyíti, hogy ott már nem előírás az ifjúságiak szerepeltetése. Feltett szándékuk szerint, a mostani, átmenetinek tekinthető, kellemetlen időszak után a nyárutón újra benépesül a pálya, és remélhetőleg a környéke is, mert ugye, a jó meccsnek a közönség is nélkülözhetetlen kelléke. Időközben betoppant a boltos, becsületes nevén Bálint Gyula, az együttes régi játékosa, ma menedzsere. Benne van a legtöbb keserűség. Negyven esztendős folyamatosság után nincs, aki tovább vigye a falu fociját. Tavaly még 46 évesen sem volt rest beállni, csakhogy meglegyenek. Három kutat fúrtak a pálya mellé, hogy legyen miből locsolni, huszonhét pár cipőt vásároltak a fővárosban, a fele úgy van dobozban, ahogy megérkezett. Bálint Gyula az újrakezdésben nem hisz igazán, ugyanis, ha egy csapattal szerepelnek, feljutásra eleve nem pályázhatnak. Akkor meg minek az egész? — Amondó vagyok, becsületből végig kellett volna gördülnünk ezt a szezont, hiszen így nemcsak magunkat, hanem minden héten más-más csapatot is megfosztunk egy játéknaptól. Ma is alig hiszem, ami történt. Képtelenek voltunk meggyőzni a fiatalosait, s bizony, azt sem szívesen hallgatnám el, hogy némelyikük nemegyszer másnaposan, vagy félig józanul állított be az öltözőbe, helyet követelve magának a csapatban. Ha ősszel is így akarjuk folytatni, nem pártfogolom őket tovább, pedig ötvennyolc óta nem hiányoztam egyszer sem a mecssekről. Irány a mozi, a disco... Végezetül egy szakmai kérdésre is felhívták a figyelmemet. Nem a kis faluknak való igazán az ifjúságiak versenyeztetése. Sokkal inkább fontos lenne az egykori tartalékbajnokság visszaállítása a megyében is. Ne kelljen elküldeniük olyan 19—20 éves srácokat, akik pusztán kedvtelésből, a játék szeretetéért és saját egészségük megőrzéséért látogatják a pályát. Többségük persze ezt már meg sem várja. Irány a videomozi, a diszkó, ahol ugye, nemcsak üdítőt mérnek, és a záróra sem közvetlenül az esti mese után következik. És másnap kezdődik elölről. Néder István A futballpálya játéktér ma is. Játszótér... EZT VÁROM A FORDULÓTÓL - PARÓCZAI SÁNDOR Otthonában a Fradi az esélyesebb, de... Furcsa helyzetben lehet Paróczai Sándor, hiszen 35 évvel ezelőtt Békéscsabán született, később a Bp. Honvédben játszott, de pályafutását Debrecenben fejezte be, és most már debreceninek vallja magát. Több mint 230 NB I-es mérkőzésen szerepelt és IS gól fűződik a nevéhez. A kitűnő labdarúgó jobbhátvédet és jobboldali középpályást játszott legtöbbször és kilencszer tagja volt az A- válogatottnak is. Első válogatottságát 1976-ban az argentin válogatott ellen ünnepelte, győztes 2-0-ás mérkőzésen, amelyen a későbbi világbajnokot, Kempest kikapcsolta a játékból. Az UEFA Kupában 1980-ban az Ajax Amsterdam és a Sporting Lisboa elleni továbbjutás is maradandó emlékei közé tartozik. Paróczai olyan világnagyságok ellen is helytállt, mint Cunningham (Real Madrid), Jordao (Sporting Lisboa), vagy Jara és Krankl (Austria Wien). Itthon saját bevallása szerint Zámbó volt a legkellemetlenebb ellenfele, de nagy csatákat vívott Nagy Lászlóval és a csabai Szekeressel is. A jobbhátvéd 1985-ben, 30 éves korában hagyta abba az aktív játékot egy sérülés miatt. Előbb a DMVSC ificsapatánál, majd az NB Illas kábai csapatnál edzősködött. Az utóbbi öt évben viszont leginkább már munkája kötötte le idejét, üzletvezetői képesítése van és ő a gazdája Debrecenben a Muskátli presszónak. Úgy érzi, hogy az aktív játékkal felhagyva nehéz volt a civil életben, különösen az üzleti világban talpon maradnia, de szerencsére sikerült. Ha olyan ajánlatot kapna, amely szakmailag izgatja, akkor nem mondana nemet és vállalná, hogy ismét edző legyen. Így látja a forduló mérkőzéseit : DVSC—Békéscsaba: „Egyesre tippelek. A Debrecennek élethalál kérdés ez a találkozó és a számára kedvezőtlen hagyománynak, vagyis a Békéscsaba elleni sikertelenségnek úgy érzem, egyszer meg kell szakadnia.” Pécs—Rába ETO: „A Pécs az őszhöz képest gyengélkedik, a Győr viszont előrelépett. A tippem: kettes, vagyis a vendégek győznek.” Videoton—Csepel: „Ez országos egyes. Biztos, hogy Mezey György jó csapatot csinál, és ezelőtt a Csepel most nem lehet akadály.” FTC—Bp. Honvéd: „Otthonában a Fradi esélyesebb, de a Honvéd is elindult felfelé és bizonyára nem adja meg magát. Döntetlenre tippelek, de jobban örülnék a Honvéd győzel-mének.” Siófok—V. Dózsa: „Magyar Zsolték odahaza igen jól szerepelnek, s úgy érzem, hogy győzelmükkel az MTK—VM-nek is kikapar- ják a gesztenyét.” Vác—Tatabánya: „A Vácnak mindenképpen kell a három pont. Otthonában a Dózsát is megverte már, tehát képes lesz a Bányászt is legyőzni.” Vasas—Haladás: „Döntetlent jósolok, mert a Vasas otthonában nem meggyőző és a szombathelyiek is a létükért küzdenek.” MTK—VM—Veszprém: „Két fanatikus edző csapata találkozik. Ha nem Verebes lenne a kék-fehérek mestere, akkor az MTK most nem győzne, így viszont övé lesz a három pont.’’ Csubak Zoltán