Nemzeti (nép)Sport, 1990. június (1. évfolyam, 78-107. szám)
1990-06-18 / 95. szám
í. 95. ♦ 1990. június 18. Labdarúgás Osztályozó az NB I-ért Kispest nagy boldogsága Kazincbarcika—Bp. Honvéd 2-2 (1-1) Kazincbarcika, 15 000 néző. Vezette: Puhi (Varga L., Szabó J.). Kazincbarcika: Májer — Kondás, Sztahon, Lipcsei, Budai — Balogh, Deszatnik, Búza — Kalmár, Csipke, Asszony. Edző: Varga Zoltán. Bp. Honvéd: Disztl — Sallai S., Ács, Bánfi, Cseh — Pisont, Sikesdi, Fodor, Csábi — Gregor, Csehi. Edző: Ilaász Sándor. Csere: Gregor helyett Orosz a 73., Pisont helyett Sallai T. a 89. percben. Gólszerző: Kalmár a 2., Gregor a 33., Asszony az 52., Csehi a 82. percben. Sárga lap: Sikesdi a 34., Kondás a 46., Balogh a 62., Fodor a 84. percben. Szögletarány: 10:5 (5:4) a Kazincbarcika javára. 2. perc: Lipcsei kitűnően indította Búzást, aki keresztbeíveltt, Asszony átlépte a labdát. Kalmár érkezett, 14 méterről kilőtte a jobb sarkot. 109. perc: Csehi ment el a bal oldalon, közeli lövését Májer bravúrral hárította szögletre. 25. perc: Csipke közeli perdítése az oldalhálóban akadt el, majd — mindjárt utána — nagy erejű lövését Disztl szögletre ütötte. 33. perc: A hazaiak roszszul alkalmazták a lestaktikát. Kondás bentmaradt, Csehi elviharzott a bal oldalon, középre adott, közben Májer kiindult, s az üresen álló Gregor tíz méterről az üres kapu közepébe gurított. A kazincbarcikaiak lest reklamáltak, de Puhl hajthatatlan maradt és gólt ítélt. 1- 34. perc: Sikesdi kapott sárga lapot, mert felvágta Csipkét. 46. perc: Kondás szabálytalankodott Fodorral szemben, és a hátvéd is „besárgult”. 52. perc: Búza viharzott el a bal oldalon, mesterien kanyarított középre, s a jókor érkező Asszony nyolc méterről a bal alsó sarokba fejelt. 2- 1 62. perc: Balogh is kiérdemelte a sárga lapot, miután leterítette Csábit. 82. perc: Csehi végzett el szabadrúgást 25 méterről, bal oldalról. Úgy rúgta meg a labdát, hogy az alig fért be a jobb felső sarokba a jobb kapufa és Májer keze között. 2-2 84. perc: Fodor kapta a mérkőzés utolsó sárga lapját a reklamálásért. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a mérkőzés helyenként izgalmasabb, érdekesebb, változatosabb volt, mint jó néhány VB- csoportmérkőzés, amelyet a tévé jóvoltából láthattunk. A hazaiak számára nagyszerűen indult a találkozó, hiszen mindjárt az elején gólt lőttek, és egymás után akadtak helyzetek Disztl kapuja előtt. A Bp. Honvéd nehezen szabadult a nagy nyomás alól, de aztán főleg szögletekkel hívta fel magára a figyelmet és néhány ügyes kontratámadással. Az egyenlítő gólról még sokat fognak vitázni, mert a hazaiak egyértelműen úgy állítják, lesből esett. Mi ezt az ellenkező oldalról, a sajtópáholyból nem tudtuk megállapítani. Szünet után javult a Honvéd játéka, hosszú időn át ott tanyáztak a hazaiak kapuja előtt, aztán jött a nagy fordulat: újra vezetést szerzett a Barcika. Ettől az időszaktól olyan nyomás nehezedett a Honvéd-kapura, amilyet ritkán látni magyar pályán. Állandóan a vendégek térfelén volt a labda, s egymást követték a helyzetek. A Kazincbarcika ritmust váltott, a Honvéd pedig próbálta tartani a labdát. Levegőben lógott a harmadik hazai gól, s ekkor ők kaptak egyet egy ritkán látható szép szabadrúgásból. A hajrában a Honvéd az eredmény tartására, a Kazincbarcika pedig legalább a győzelem megszerzésére tett meg mindent. Ez azonban nem sikerült. Nagyszerű mérkőzés volt. Tulajdonképpen, ha volna ilyen a szabályokban, akkor a játék alapján a Kazincbarcika is NB I-es lehetne. Jó: Sztabon, Lipcsei, Budai, Deszatnik, Csipke, ill. Disztl, Sallai S., Fodor, Csehi, Varga Zoltán: — Gratulálok játékosaimnak a bajnokságban nyújtott teljesítményért, és azért, amit az osztályozón mutattak. A Bp. Honvéd ellen végül is egyenlő erőt képviseltünk, és ha a játékvezető nem adja meg a Honvéd lesgólját, minden másképpen alakulhatott volna. Köszönjük közönségünk lelkes biztatását Haász Sándor: — A végére nekünk is maradt egy kis öröm, a kárörvendőknek pedig az ismert hollóvicc poénja: KÁR ... Tichy Lajos: — Végtelenül boldog vagyok. Fejedelem György, a Kazincbarcika elnöke: — Ha ez a csapat együttmarad, jövőre bejutunk az NB I- be. Varga Béla HITEKA-30 Immár a második alkalommal rendezik meg a HITEKA—30 teljesítménytúrát. Az útvonal: Pomáz— Pilisszentkereszt—Csobánka—Pomáz. A nyolc órás szintidő igen kedvező azoknak, akik most ismerkednek meg a teljesítménytúrázással. Indulás: június 23-án, 7 és 9 óra között, Pomázról, a Művelődési Háztól. A részvételi díj 70 Ft, amelynek ellenében a túrázók útvonalleírást, a teljesítők emléklapot, emlékjelvényt s a célban frissítőt kapnak. A túra teljesítésével egyébként hatvan minősítő pont érhető el. Részletes felvilágosítás: Eötvös Lóránd Természetbarát Egyesület, Bp. Sasadi u. 73. 1118. NEMZETI (nép)SPORT 9 VIHAROS TANÁCSKOZÁS MISKOLCON Huszonöt tagú elnökség az MTSZ élén MÉGIS ROBBANT A BOMBA ta.ja I •Kicsit ez familjuk a demokráciát, tükröződött szombaton, Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetem jogi karának aulájában, ahol a Magyar Természetbarát Szövetség 2. küldöttközgyűlését tartotta. Már az előzmény is viharos volt. A XI.kerületi természetbarátok óvást nyújtottak be a Legfőbb Ügyészséghez, kifogásolván az MTSZ ügyvitelét, a számvizsgáló bizottság — két héttel a küldötthözgyűlés előtt — közel félszáz pontban, olyan hiányosságokra hívta fel a fiigyelmet, amelyek a gazdálkodás terén visszaélésre adhatnak okot. Mindezek alapján az is felmerült, hogy új tisztségviselők kerülnek az MTSZ élére. A küldöttközgyűlést megelőző este, majdnem éjfélig ülésezett a választmány ... Feszült légkörben kezdődött tehát a küldöttközgyűlés. Aztán elhangzott a választmány elnökségi beszámolója, amelyet Peták István elnök tartott meg, majd Szabó Imre főtitkár adott tájékoztatót a végzett munkáról. Ezt követte az 1989-es mérlegbeszámoló, amelyet Bognár Mária gazdasági vezető mondott el. Mindebből úgy tűnt, az 1987-ben elsőként önállóságra lépett szövetség jó munkát végzett. Ha nem is sokkal, de nőtt a szervezett természetjárók száma, bővült a túrázást, a kirándulási alkalom, s ha szerény mértékben is, de gyarapodtak a turistalétesítmények ... Mégis robbant a bomba! Mielőtt a vita megkezdődött volna, dr. Vízkelety László, a számvizsgáló bizottság vezetője emelkedett szólásra. Ismertette a számvizsgáló bizottság megállapításait, amelyekben több pontban emelt kifogást az MTSZ gazdálkodása ellen. Az sejteti: trehány a gazdálkodás, fennáll a visszaélés lehetősége, s ebből adódóan kérdéses: alkalmas-e a jelenlegi vezetés a feladatok ellátására. Következtek a hozzászólások, köztük azoké a szakértőké is, akiket, az elnökség kért fel, bízott meg a számvizsgáló bizottság által emelt kifogások kivizsgálására. A szakértői bizottság vezetője, Lonkay Attila gazdasági igazgató sorra cáfolta a kifogásokat, majd úgy foglalta össze véleményüket, hogy az MTSZ gazdálkodásában súlyos fegyelmi vonzatú hiányosság nem merült fel. A szövetség önállósodási folyamatának figyelembevételével kijelenthetik: az igen kis létszámú apparátus maximálisan eleget tesz az előírásoknak ... A megállapítás, sajnos, több küldöttet nem befolyásolt. Vitatkoztak — a vitáért! A „demokrácia szellemében” mondták a magukét. Szerencsére a józan többség kerekedett felül. Végül is elfogadták az elnöki, a főtitkári, illetve a gazdasági vezető beszámolóját. Méghozzá jelentős többséggel. Leszavazták viszont a számvizsgáló bizotttság jelentését, azaz nem fogadták el a beszámolót! Ebből a tényből kinek-kinek le kellett volna vonnia a konzekvenciát. Ehelyett azonban ismét szavaztak arról, hogy visszahívják-e a számvizsgáló bizottság tagjait és vezetőjét, s helyettük másokat válasszanak. Többszöri nekirugaszkodás után, a számvizsgáló bizottság ismét bizalmat kapott. Ki érti ezt? Ha nehezen is, de lecsillapodtak a kedélyek, s késő délután folytatódott a tanácskozás. A küldötteik az alapszabály módosítását vitatták meg. Egyebek között elfogadták, hogy a jövőben minden „megkezdett 300 fő” után választhatnak küldöttet a természetbarát egyesületek. Az MTSZ legfelsőbb szerve továbbra is a küldöttközgyűlés, amelynek évente egy alkalommal kell üléseznie. A választmány, mint testület, megszűnt, intézőbizottságot sem hoztak létre. A két küldöttközgyűlés között a huszonöt főre bővített elnökség intézi a dolgokat, s legalább kéthavonta ülésezik, és hogy azokra az ügyek'«"Hl *■■« re, amelyek éppen a természetbarát mozgalom fejlődését, előrelépését szolgálnák — a fejlesztés programja, a szövetségi hozzájárulás, és így tovább —, kevés időt fordíthattak a küldöttek. A tanulság? A küldöttközgyűlést alaposabban elő kell készíteni, s ha a szükség úgy kívánja, akár kétnapossá tenni. Persze, az sem baj, ha a küldöttek — tisztelet a kivételnek — meggondoltabban képviselik választóikat ! V. Gy. ÉRDEKVÉDELEMRE SZORUL A TESTNEVELÉS Máshol már törvények garantálják... Harc, harc és harc! Ez már a testi nevelés híveinek sorsa. A tornatanítóktól a testnevelőkig mindenki küzdelemre ítéltetett. Már 1871-ben azért alakították a Magyar Tornatanítók Egyletét, hogy tantárgyként fogadtathassák el az „iskolai tornászást”, s ennek érdekében kidolgozzák a tantervet. Nem csupán szakmai elhivatottság késztette erre őket, hanem az életpálya megvédése is. Mert a katonás rendre nevelésre alkalmasak lettek volna az állástalan tisztek is, de ezzel a tornatanítók kenyerét vették volna el. Patay D. Zsigmondtól, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének szombati közgyűlésén hallottuk, hogy a II. világháború előtt milyen vérre menő küzdelmet kellett vívni a testnevelők egyenrangúsításáért. Ennek nagy harcosa volt a Lónyai utcai Református Gimnáziumban dolgozó tanártársa, Jakus Kálmán. Ez a derék testnevelő például párbajról hívta rá az akkori kultuszminisztert, Hóman Bálintot, mert az megsértette a testnevelőket. Ebből a párbajból semmi sem esett, elsimították az ügyet. De az jellemző, hogy a mostani kultuszminiszterrel is szópárbajt kell vívniuk többeknek is. Valahogy nagyon lassan kerül sínre nálunk a testnevelés ügye. Még mindig szükséges az érdekvédelem a tantárgynak is, meg a testnevelőknek is. Mint 1881-ben, amikor Matolay Elek vezetésével létrejött a Magyarországi Tornatanítók Egylete, a MOTTE, amelyet a maiak a jogelődjüknek tekintenek. Azóta csak annyit sikerült elérni, hogy papíron megvan az egyenlőség a többi tanárral. Ez is milyen áron? A háború viharos időszakában Jakus Kálmán Patay D. Zsigmondra bízta a harc további folytatását. A MOTTE-t azonban megszüntették, mint annyi más egyletet. Helyette a szakszervezet lett az érdekvédelmi szerv. Azon belül is a testnevelésszakcsoport folytatta a küzdelmet a többi tanárral egyenlő fizetésért és óraszámért. Addig több órában kevesebb pénzért dolgoztak. — Beadványt beadvány követett, választ nem kaptam — emlékezik Patay D. Zsigmond. — Erre írtam egy még több érvet felsorakoztató beadványt a párt központi bizottságának. Ennek lett foganatja. Kettő is. Részben megoldották régóta fájlalt problémánkat, de én tíz évig ittam a levét a kemény érvelésnek. Kétszer is közvetlenül az elutazás előtt emeltek ki a külföldi versenyre utazó csoportból. Fizetésemelést, soron kívüli előléptetést, külön jutalmat abban a tíz esztendőben nem kaphattam. Pedig elismert testnevelő- és röplabdaszakember voltam, a TF- hallgatók hozzám is jártak gyakorlatra. Később más miatt kellett szót emelni. Többek között az iskolai testnevelés és az élsport közötti kapcsolat eltorzulása ellen. Azt még elérték a testnevelők, hogy a tagozatos iskolák tantervébe tehetséggondozás megfogalmazás kerüljön, de a gyakorlatban sportági utánpótlás-nevelésre kényszerültek. Az iskola képtelen volt ezt tökéletesen megoldani, de közben a testnevelés is szétzilálódott. Most úgy állunk itt, ahogy dr. Som Ferenc, az MTTE létrejöttében bábáskodó testnevelő, a mostani elnök mondta: — Sok oka van annak, hogy ifjúságunk egészsége megromlott. Számos tényező szegte kedvét a testnevelőknek, hibás döntések tették eredménytelenné a testnevelést. A kívülállók előtt mégis nekünk kell most helyreállítanunk a szakma tekintélyét, amit viszont csak a belső igényesség újrateremtésével érhetünk el. Nem lesz könnyű. A közgyűlésre is csak kevesen jöttek el. Az a soványka érv, hogy rosszul választották meg az időpontot, még erősebbnek bizonyult a kötelességérzetnél, hogy most közösen kell megfogalmazni a követendő út alaptételeit. Hajdan, bizony, nagyobb volt a kötelességtudat. Somorjai László 90 éves testnevelőt tiszteletbeli tagnak hívták meg a közgyűlésre, Hajdúnánásról. Mivel beteg a felesége, szólt a 91 éves Nyíri László barátjának, menjen el helyette, mentse ki. És Nyíri László, a volt iskolaigazgató ott ült az első sorban ... Az egyesület új elnöke, dr. Nádori László a külföldi tapasztalatokat összegezne: — A testnevelő tanári pálya szerte a világban felértékelődőben van. A legtöbb országban már törvényes garanciák védik a jogaikat, teremtik meg lehetőségeiket az igényes munkához. Nálunk pedig érdekvédelemre kell szervezkedni, jogot követelni, hogy beleszólhassanak, s megakadályozhassák: ne születhessenek kedvezőtlen döntések. (kaszás)