Nemzeti (nép)Sport, 1990. július (1. évfolyam, 108-138. szám)
1990-07-13 / 120. szám
I. 120. ♦ 1990. július 13. Honatyánk, ki vagy a mennyekben... Kísértet járja be a Parlamentet, a demagógiával párosult dilettantizmus kísértete. Ennek a kísértetnek polgári neve is van, ami a kísértetek természetrajzát ismerve, nem éppen szokásos; az általában légnemű és megfoghatatlan kísértet hétről-hétre Torgyán József néven materializálódik a T. Ház üléstermében, s olyan veretes dörgedelmekkel riogatja a magyar honpolgárokat, hogy ahhoz képest egy igazi, lánccsörgető, nyögő, harákoló, hörgő, falépcsőket nyikorgató és évszázadok óta megállt faliórákat hátborzongatóan megszólaltató hagyományos kísértet éjféli műsora csak tégy, esti hegedűszerenád. Kísértetünk, aki bizonyítványa szerint ifjúkorában mesterien cincogott ezen a finom és kecses hangszeren, most inkább a marconább üstdobot részesíti előnyben, és úgy üti-veri útonútfélen, mint egy mindenre elszánt esőcsináló. Szónoklatai, amelyek a hibás magyar nyelvhasználatnak, a terjengősségnek, a rossz hanglejtésnek és a tárgyi tévedéseknek olyan halmazatát tartalmazzák, hogy elrettentő példaként taníthatóak lennének bármely retorikai tanfolyamon, azt sejtetik, hogy joviális maszkja mögött mégsem rejtőzik egy új Kossuth Lajos, Szilágyi Dezső, vagy Apponyi Albert, akik azon kívül, hogy például, nem keverték össze Montesquieu-t Rousseau-val, még mondtak is valami használhatót a régi országgyűléseken. P Pedig, hogy hasonlónak véli önmagát az említettekhez, az abból a nemrégiben megjelent terjedelmes interjúból is kiderült, amelyben a képviselő úr a saját szónoki képességeit hoszszabban ecsetelte, mint politikai nézeteit. Most kérdezheti a Tisztelt Olvasó, hogy mit keres a Nemzeti (nép)Sportban Torgyán József vázlatos leírása — és bizonyára joggal teszi fel a kérdést. A válasz azonban nem lehet más, csak az, hogy sokszor kifejtett meggyőződésünk szerint a sport, az egyetemes emberi és természetesen a magyar kultúra részeként, nem képzelheti magát függetlennek és izoláltnak abban az átalakulásban, amely az országban végbemegy, és ha az a fajta demagógia és dilettantizmus, amely a felsőbb sportvezetésben is évtizedeken át tetten érhető volt, és több fokozatban éppen csak most ért véget, újra kezd éledni, akkor mindenkit aggodalom tölthet el e jelenség láttán. Ki ne emlékezne hasonló stílusú kulturális és sportvezetőkre, akik többek között a nyugati kapitalizmus és.profizmus pestisét idézték föl ,hasonló mennydörgéssel, s ugyanúgy tetszelegtek az Úr hangjának szerepében, mint a népre oly előszeretettel hivatkozó, jeles honatya. Ahogy a Kelet-Európában nemrégen felharsanó hajnali kakasszó elűzte a kommunizmus kísérletét és az állampárti diktatúrát, talán egy másik, nem kevésbé tisztító kakasszó a dilettáns demagógiát is visszariasztja oda, ahová való. Mert ha nem, akkor félő, hogy a vezérszónok úr antibolsevista és leszámolást sürgető szóáradata a végén még — szándéka ellenére — egyesekben valami újkeletű rokonszenvet ébreszt azok iránt, akikkel az ország remélhetően végleg, de európai módon leszámolt. Tonatyánk, ki vagy a mennyekben, talán nem is ártana időnként leereszkedni a földre, s átvenni a rég elfelejtett francia enciklopédistákkal együtt a rég elfelejtett Miatyáinkot is. Mert volna itt egy másik kis feladat mostanság, amiért a legtöbben fohászkodnak ebben az országban: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma... Gömöry Albert Katonás vállalkozás Nem hagyják az utolsó percre: az 1992-es barcelonai olimpia tiszteletére 30 katona a közeli napokban körbe akarja futni Magyarországot — öt nap alatt — éjjel-nappali staféta keretében. A táv 1500 km. A csapat tagja, Szilágyi Árpád, a Békéscsabai Előre Spartacus közép- és hosszú távfutója (jelenleg katona) a következőiket mondta a nagyszabású vállalkozásról : — Naponta mindenkire csaknem egy óra futás vár. Elképzeléseink szerint ez alatt 15 km-t kell teljesíteni. Ez nem lesz megerőltető a társaságnak, hiszen atléták, tájfutók, labdarúgók és teniszezők vannak a csapatban. A Magyar Olimpiai Bizottság és az adidas Budapest Kft. szponzorálja a váltófutást, amely július 17-én, kedden indul a Hősök teréről. Útitervünk Budapest, Győr, Körmend, Nagykanizsa, Pécs, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Balassagyarmat, Budapest, Népstadion. A váltó 30 tagja között a katonai szolgálatot teljesítő sportolókon kívül hivatásos tiszthelyettesek és egy tiszt is található. Az ötlet Pusztai Imre főtörzsőrmestertől származik. A tervek szerint július 21-én 14 órakor érkezünk a Népstadionba. NEMZETI (nép)SPORT 9 MERRE? HOGYAN? (I.) Az elkorhadt fák helyére újakat kell ültetni Szerkesztőségünkbe — szerencsére — szép számmal érkeznek levelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy olvasóink is szívükön viselik a magyar sportmozgalom ügyét. E levelek között vannak olyanok is, amelyek felérnek egy-egy kisebb tanulmánnyal. Az alábbiakban ilyen olvasói levelet teszünk közzé, amely az iskolai testnevelés és sport ügyének kérdéseit taglalja, s javaslatokat is tesz a problémák megoldására. Merre tart az iskolai testnevelés és az iskolai sport ? Hogyan lehetne javítani helyzetükön? Meditálva keresem a megoldást, amely a diákoknak az eddiginél több élményt nyújt, egészségesebb életet kínál. Leírom azokat a tapasztalatokat, amelyeket 45 év alatt, mint ifjúsági sportvezető és testnevelő tanár összegyűjtöttem. Egy-két gondolat talán segíthet a másik ólai sportjának. Tudom, általános recept nincs. Egy-egy iskola modelljét nem lehet átültetni egy másikra, főleg nem lehet számon kérni egy megye kialakult sportarculatát a másik megyén. Veszprémben például van lehetőség úszásra, korcsolyázásra, vitorlázásra, hegymászásra ... Hajdú-Biharban fele ennyi lehetőség sincs. Számomra az elmúlt 50 év számos jó dolgot is „felszínre” hozott, amelyek abban az időben a sport fejlődését szolgálták, és természetesen az ifjúkori sajátosságoknak megfeleltek, az élményszerzésnek bőtárát adták. Voltak például szakmai téren is számottevő versenyek. Labdarúgásban a Szent László Kupa, amely országos szintű volt a középiskolák között. Ennek döntői több nézőt vonzottak, mint sok mai NB-s csapat mérkőzései. Tornában a jelvényszerző versenyek, vagy az 1963-tól 1977-ig az úttörő-olimpia, amely négy sportággal indult, s később huszonkét sportág fiatal versenyzőinek nyújtott megméretést alkalmat. Sőt, arra is lehetőséget adott, hogy felmérjék az utánpótlás helyzetét. Később a versenysorozat átalakult diákolimpiává, de maguk a szervezők, vezetők is elbizonytalanodtak, nem látták meg idejében a kibontakozás lehetőségeit. Azután jöttek a nem várt nehézségek (személycserék, anyagi gondok). Félreértés ne essék! Sem egyik, sem másikversenyrendszert nem kívánom egyértelműen visszahozni. De ma is szem előtt kell faltam azokat a 6—21 éves gyermekeket, fiatalokat, akikből hála isten, több mint egymillió van, s akik az úgynevezett aranytartalék, vagy, ha úgy tetszik, jövőnk zálogai! A jelenleg kialakult helyzetet több olyan körülmény (objektív, szubjektív) szülte, amely gátja az iskolai sport fejlődésének. Ma már őszintén, köntörfalazás nélkül lehet írni az iskolai testnevelés problémáiról. Sokan, sokszor le is írták (örvendetesen), a Nemzeti (nép)Sport hasábjain is, például a Vita az iskolai testnevelésről című cikksorozatban. Csak néhány ezek közül a problémák közül: nem kielégítő az iskolák (főleg az általános iskolák) felszereltsége (tornaterem, sporteszközök, tornaszerek) ; az iskolák költségvetéséhez képest nagyon drágák a sportszerek; a társadalom és az iskolai vezetők jó része érdektelen a testnevelés iránt; a testnevelő tanároknak alacsony a fizetésük, s ennek egyenes következménye a szakmai elszörkülés, a testnevelésóra elvesztette népszerűségét és élvezetességét, s a játékban mintha kevesebb lenne az élmény; a tanulók zömének negatív a hozzállása a sporthoz, amelyet „hoztak” valahonnan (a szülőktől), vagy „szereztek” valahol (az iskolában); a tantervek problematikája is komoly gondot jelent (követelményrendszer útján vagy anélkül mérjük fel a tanulókat) és így tovább ... Nagyon egyszerű lenne, ha ilyen komoly gondok felsorolása után kijelentenénk: „Amíg a problémákat az új kormány, illetve a szaktárca nem tudja megoldani (pénz!, pénz!, pénz!), addig nem is lehet változtatni az iskolai testnevelésen.” Ez esetben, a nagyhangú hibafeltárás után, egyértelműen tovább csökkenne az iskolai testnevelés, a sport, valamint a tanárok alig-alig megmaradt tekintélye. Nem elég a bajok gyökereire rámutatni, ki is kell vágni őket, és helyettük mást ültetni! Ez a problémakör igen bonyolult. Nem véletlen, hogy egy párt sem írta igazán zászlajára az iskolai sportmozgalom megváltoztatását, korszerűsítését. A politikai változások után is nagyon óvatosan fogalmaznak az illetékesek, mert úgy érzem, nem látják át e dolgokat igazi mélységükben. Ebből következően, nagyon messze van az előrelépés ideje. Pedig ha ez így van, ha így igaz, akkor sokára lesz nálunk a helyén a testkultúra, és később iszonyúan sokba kerül társadalmunknak (egészségkárosodás, munkabírás stb.). Glatz László, nyugdíjas testnevelőtanár, Balatonfüred Szabadka után, Seattle előtt Edzésiesen a férfi vízilabda-válogatottnál Pénteken 10.39-kor, a Ferihegy 1-es repülőtérről emelkedik föl a PanAm légitársaság gépe, amely a férfi vízilabda-válogatott keret tizenkét tagját és a szövetség néhány szakemberét szállítja az Egyesült Államokba. A Magyar Vízilabda Szövetség főtitkárának, dr. Kiss Ottónak a vezetésével, először tíznapos edzőtáborozáson vesznek részt a mieink az észak-amerikai válogatottal — hála a két ország nagyszerű sportági kapcsolatainak —, majd Kaliforniából továbbutaznak Seattle-be, a Jóakarat Játékokra. — Valóban kikaptak a juniorok? — kérdezik hitetlenkedve a szerda délutáni edzésen résztvevő játékosok és trénerek, amikor Kemény Ferenc bekiabálja nekik az NSZK elleni kudarc hírét. Alig akarnak hinni a fülüknek Gyöngyösiék, hiszen nagyon bíztak Faragó „Tonó” gárdájában az első három biztos győzelem után. Még a kötelező háromszor két, majd kétszer három hossz végigúszása közben is ez a téma. Persze, azért nem kerüli el a bemelegítők figyelmét, hogy Petőváry csak a sprinteket követően hajlandó átsétálni az ötven méteres medencébe a műugrók mélyvizéből. Akkorra már a labdákat is bedobta a játékosok közé Kolossa István edző. " Az adogatások tempóját már Szabó Sándor tanár úr diktálja. Közben megjön a szövetségi kapitány, dr. Konrád János is, méghozzá vadonatúj, fehér trikóban, mutatós rajzzal és Hungarian Water Polo felirattal. — Jól jött a hétvégén ez a kettős siker Szabadkán, az olimpiai és világbajnok jugoszlávok ellen — mondja. — Persze, biztosan jobb formában lesznek már Seattle-ben a szomszédok, akikkel az idén még négyszer találkozunk. Igazából a januári világbajnokságra kell csúcsformába lendülnünk. Most a két mérkőzésen tizenhat akciógólt lőttünk, és ez nagyon jó jel! Az amerikaiakkal közös edzőtáborozástól, pedig még jobb lesz a kondíciónk. Így is szinte „harapnak” a kétkapuzás közben Tóth Imréék, annyira komolyan veszik az edzőmérkőzést. Mészáros távolról is védhetetlenül lő, Dóczi ejtései élményszámba mennek, Schmiedt ívelését még Nemes is megtapsolja, akinek kényszerű kötelessége utána maga mögé nyúlni. Szerencse, hogy a Goodwill Games alatt mind a dobogóra pályázó magyar válogatottban játszanak majd ... (várkonyi) Mozgássérültek ifjúsági úszó- világbajnoksága Éremese Saint-Etienne-ben Szerda este színpompás záróünnepséggel fejeződött be az első ízben megrendezett mozgássérültek ifjúsági (12-16 évesek úszó-világbajnoksága. A négynapos viadalon részt vevő tizennyolc fős magyar csapatot a végelszámoláskor igen nagy tisztelet övezte. A négyszer huszonöt méteres (Vereczkei, Bók, Simon, Sági) összetételű vegyesváltó győzelmekor csak Paczulák András edző és a csapat vezetői érezték, hogy itt bombameglepetések várhatók. A második nap két ezüstérme (Vereczkei, Simon), illetve két bronzérme (Laki, Bók) után már a nemzetközi szövetség úszószakemberei is egyre nagyobb figyelemmel kísérték a magyar versenyzők szereplését.. . A harmadik versenynapon igazolódott Paczulák edző aranyálma, amikor is Vereczkei Zsolt (50 méteres hát) és Gergencsik János (100 méteres hát) a dobogó legmagasabb fokára állhatott. A két háton szerzett arany mellett, Ráczkó Gitta 100 méter háton ezüstérmes és Laki Anikó (100 m hát), Gergencsik János (200 m vegyes) és 4x50 méteres fiú vegyesváltó (Zsóri, Sőregi, Gergencsik, Spiler) bronzérmet szerzett. A negyedik, befejező napon az előző három nap sikerén felbuzdulva a gyerekek további tíz éremmel gyarapították gyűjteményüket. Ráczkó Gitta (50 m mell) és Bók László (50 m mell) tiszteletére ismét elhangzott a magyar himnusz. A nap ezüstérmesei: Simon Csaba (50 m gyors), Laki Anikó (100 m mell). A zárónap hat bronzérmét Besenyei Rita (100 m mell), Gergencsik János (100 m mell és 100 gyors), Vereczkei Zsolt (50 m gyors), Kovács Ervin (50 m mell) és a 4x100 méteres gyorsváltó (Hanó, Zsóri, Spiller, Gergencsik) vehette át. A legeredményesebb magyar versenyzők: Ez a siker nagy nemzetközi elismerést jelent. Sok külföldi szakember az 1984. évi Fáklya Világ Játékok (Paraolimpia) úszósikeréhez hasonlította a magyar csapat szereplését. Remélhetően ezekre az eredményekre a honi sportvezetés is felfigyel. A mozgáskorlátozott gyermekek sportéletében csak több állami támogatással lehetséges e szép és nemes munka továbbfolytatása. A EB Vereczkei Zsolt2 1 2 Bók László2 — 2 Simon Csaba1 3 — Gergencsik János 1— 5 Ráczkó Gitta1 1— Sági Jenő 1——