Nemzeti Sport, 1990. szeptember (1. évfolyam, 169-198. szám)

1990-09-01 / 169. szám

­­ 4 NEMZETI SPORT PÁLYÁRÓL PÁLYÁRA V, PÁLYÁRÓL­­ PÁLYÁRA | Ki rendezi a bányásznapi ünnepséget? Tatabánya—Ú. Rózsa TATABÁNYA, 16.30. Vezeti: Nagy L. (Kovács I L. Rácz). TATABÁNYA: Tőkés — Vincze, Vá­­czi, Kiss, Szalma — Jártás, Kiszi, Simon, Krausz — Süveges, Horváth. Ú. DÓZSA: Brockhauser — Varga, Kó­­sa, Szabó Gy., Szlezák — Unhold, Fitos, Kecskés — Miovecz, Eszenyi, Zsivótzky. Három legyel egy csapásra? — ez le­het a szombat délutáni 74. Tatabánya— II. Dózsa NB I-es találkozó legizgalma­­­­sabb kérdése. A bányászok ugyanis a Békéscsaba és a Ferencváros legyűrése után újabb értékes „skalp" begyűjtésé­re készülhetnek . . . Ami a korábbi egy­más elleni mérkőzéseiket illeti, még mindig tetemes a lilák előnye: 39-szer győztek, 15-ször döntetlen volt az ered­mény, míg a Tatabánya csak 19-szer diadalmaskodott. Tatabányán felkészültek a bányásznapi rangadóra. Legalábbis Sárosi Ferenc ügyvezető elnök azt mondta, rajtuk nem múlik, hogy a két csapat színvonalas elő­adással szórakoztassa a közönséget. — Azt hiszem, minden futballcsapat hazai pályán nyerni szeretne. Számunk­ra a szombati találkozó különösen fon­tos, ebben a városban ugyanis még min­dig jelentős esemény a bányásznap. Fel­tételezem, hogy Tornyi Barnabás és a já­tékosok győzni akarnak, ha ez mégsem sikerülne, akkor sem leszünk elkesered­ve. Felkészültünk az újpesti szurkolók fogadására, s arra kérjük őket, hogy az útbaigazító táblákat vegyék figyelembe. A lelátón egyébként külön szektort biz­tosítunk a számukra. Szekeres József még mindig biceg, ha minden igaz, szeptember közepén kerül le a lábáról a gipsz. A csatár szerint a legrosszabb esetben iksz várható szom­baton. Tény, hogy a bajnoki rajt legnagyobb meglepetését Simon és Hegedűs okozta Tatabányán. Hogy minderről mi a véle­ménye a vezető edzőinek? — Minden jel arra utal, hogy Simonék visszatérése valóban bombameglepetést jelentett a hazai közönségnek — kezdte tornyi Barnabás. — Ezt viszont tudtam, mire képesek, hiszen Oroszlányban együtt dolgoztunk. Jó lenne, ha szurkolóink is reálisan ítélnék meg a helyzetet, és úgy értékelnék a Ferencváros elleni győzel­münket, ahogyan mi. A két győzelmünk ellenére, sem hiszem, hogy kész csapat lettünk. Azt mindenki tudja, hogy az Új­pest egységesebb és nagyobb játékerőt képvisel, mint mi, de a sikeres rajt lé­lektani hatását kihasználva bármi lehet szombaton...• Két ötössel kezdett az Újpest. Bár a kettő között akkora a különbség, mint a Niagara-vízesés és a szentendrei Bükkös­patak között. A Fraditól kapták, a Va­sasnak meg adták a „jelest” a lilák. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy megállapít­suk: Tatabányán nem valószínű, hogy folytatódik az ötös széria. A Bányász jó rajtja óvatosságra inti az újpestieket is. Kovács Ferenc vezető­edző mértéktartó­an nyilatkozott: „ A Vasas ellen látott csapat már job­ban emlékeztetett az igazi Dózsára. An­gyalföldön helyenként kifejezetten jól játszottak a fiúk, s ennek azért örülök, mert mindezt egy súlyos vereség után tették. Természetesen ebből a győzelem­ből sem vonunk le messzemenő követ­keztetéseket, hanem továbbra is kemé­nyen dolgozunk. Láttam a Tatabányát az Üllői úton, s csak azt mondhatom, hogy kitűnő csapat. Persze, ennek ellenére sze­retnénk legyőzni. Kósa László remekül játszott az előző fordulóban. Magabiztosnak tűnik a szom­bati találkozó előtt. — Remek csapat a Bányász, de ha úgy játszunk, mint a Fáy utcában, legyőzhet­jük. feketék otthonában ugyanis vajmi kevés a valószínűsége annak, hogy pontot, esetleg pontokat szerezzenek a közleke­désiek. — Inkább az esélytelenek idegességével — helyesbített az indulás előtt Ebedli Ferenc vezető­edző. — Mert esélytelenek vagyunk ugyan, de nem nyugodtak, ha­nem kicsit idegesek, mégpedig a vártnál lényegesen gyengébb rajt miatt. Az első két mérkőzéstől ugyanis két pontot vár­tunk, s egy sem lett belőle. A fiatal edző elsősorban az akarás, a küzdeni tudás hiányának tudja be az ed­digi fiaskókat. — Egy hétig magyaráztam a játéko­soknak, hogy csak óriási lelkesedéssel, akarással képesek egyenlő partnerei len­ni a papíron jobb Siófoknak, ám ők, úgy tűnik, elengedték a fülük mellett az intő szót. Aztán vasárnap, a mérkőzésen a sa­ját bőrükön tapasztalhatták, hogy nekem volt igazam. Szombaton, legyünk reáli­sak, ismét az ellenfél az esélyesebb, de remélem, egyetlen pályára lépő játékos sem kezdi feltartott kézzel a kilencven percet, s akkor talán ... A busz elindult, a vezető edző a mon­datot már nem fejezte be ... Emlékkép az elmúlt bajnokságból. Oroszki bűvöli a labdát, mutatványát Bácsi, Miovecz és a tatabányai Domonics figyeli. A bányászok bizonyára nem szívesen emlékeznek a tavalyi Dózsa elleni találkozóikra, hiszen mindkétszer vesztesen hagyták el a pályát. Így lesz e az idén is?... ti Az esélytelenek idegességével PMSC-Bp. Volán PÉCS, 16:30. Vezeti: Pillér (Vágner, Nagy II J.). PM­SC: Bodnár — Kónya, Balog, Braun, Czerna — Tomka, Megyeri, Bérczy, Czéh — Hanzs vagy Belansky, Lehota. BP. VOLÁN: Berecz — Schneider, Varga J., Szőllősi, Waszner — Harasztia, Szabó, Farkas, Dukon — Balogh J., Urban. A 11. PMSC—Bp. Volán NB I-es összecsapás előtt jelentős a hazaiak­­ előnye: korábbi tíz meccsükön hatszor nyertek, háromszor végeztek döntet­lenre, és a budapestiek mindössze egyetlen alkalommal győztek (1980. augusztus 30-án 2-1-re, azaz szinte napra pontosan tíz esztendeje!). S egy fontos adat a totózók számára: a Bp. Volánnak fennállása óta még egyszer sem sikerült nyernie Pécsett. Nyugodtan napi vizitet tarthatna Ga­rami József. Nem a híres pécsi, 400 ágyas klinikán, hanem az öltözőben, ahol sé­rült, beteg, ápolt megfordul éppen elég. Íme, a névsor: Túri (nemrégen újra mű­tötték), Bódog (megúszta az operációt, de egyelőre nem edz), Palaczky és Lovász (szintén sérültek), Czérna és Belansky (betegek voltak a héten). A rögtönzött orvosi jelentés jelzi a pé­csi szakvezető gondjait. A legnagyobb közülük az, hogy egy nappal a Volán el­leni találkozó előtt még nem volt kezdő­csapata, csak a körvonalai látszottak. Ezek után bármilyen különbségű győze­lemben kiegyezne Garami József. Talán a szokásos bizakodás mellett­­még az önt­het bele erőt, hogy a PMSC a Volán mumusa.­ Az esélytelenek nyugalmával utazha­tott el pénteken délután a Bp. Volán csapata Pécsre. A tavalyi bajnokság 4. helyezettjénak, a KEK-ben induló piros­ Folytatódik a hétéves hagyomány? D­VS­C—Ferencváros DEBRECEN, 16.30. Vezeti: Lázin (Var­ga S., dr. Szőke). DVSC: Mező — Plókai vagy Kiss, Nagy, Szűcs, Balogh — Moldván, Sándor, Van­­csa — Horváth M. Turka, Csiszár vagy Rostás. FERENCVÁROS: Józsa — Simon, Te­lek, Lipcsei, Keller — Bánki, Limperger, Szenes — Páling, Fischer, Fonnyadt. Debrecenben már a 37. DVSC—FTC bajnoki mérkőzés szerepel műsoron. Az 1943. szeptember 5-ei premier óta (FTC —DVSC 4-0) nyomasztó lett a Fradi fö­lénye: eddig nyolc pontosztozkodás mellett 22 pesti és csupán hat debre­ceni siker született. De az is tény, hogy a zöld-fehérek több mint hét esztende­je nyeretlenek a cívisvárosban. Utoljá­ra 1983. április 20-án győztek a debre­ceniek pályáján — 2-1-re . . . — Készültünk a Fradiból, tanulmá­nyoztuk a fővárosi csapat játékmódját a Tatabánya ellen készült videofelvétel alapján — említette pénteken Szabó Bé­la, a debreceniek vezető edzője, aki utalt arra is, hogy a játékoskeret tagjai közül Uiveczki beteg, Kerek sérült és Kiss La­jos is rúgást kapott a lábára. A hazaiak már nagyon szeretnék, ha a nyáron igazolt Toderasra számíthatná­nak, de eddig még nem érkezett meg Ro­mániából a csatár játékengedélye. Igen nagy szükség lenne rá, mert bizony gól­lövőcsatárokban szűkölködik a Loki, amelynek eddigi két gólját két középpá­lyás, Plókai és Vancsa lőtte.­­ A DVSC előreláthatólag 4—3—3-as fel­állásban, támadó szellemben játszik a Fradi ellen, és tagjai legalább a döntet­lenben bíznak. A debrecenieknek is bő­ven van javítani valójuk, hiszen legutóbb Békéscsabán alárendelt szerepet játszot­tak, és simán kikaptak 3-0-ra.­­ A hét Üllői úti kérdése az, sikerül-e Nyilasi Tibornak a múlt heti hazai fias­kó után talpra állítania csapatát. Nehe­zítette az edző dolgát, hogy kulcsjátéko­sai a válogatott tatai edzőtábora, illetve — Pintér és Fischer — sérülésük miatt csak csütörtöktől készülnek együtt a csa­pattal. Pontosabban: Pintér térdsérülése nem jött rendbe, ő csak hétfőn kezdhet edzeni. Ezért Debrecenben Telek kapja a hármas mezt. A múlt héten még a ma­ródiak között szereplő Simon viszont meggyógyult, és elfoglalhatja a helyét a védelemben. Napokig Limperger és Va­­szil is beteget jelentett, ők azonban vé­gül is vállalták a játékot. A debreceni mérkőzésre a játékosok közül minden bi­zonnyal Patkós Csaba készül a legna­gyobb izgalommal. — Nem szeretnék türelmetlennek lát­szani, de nagyon várom már, hogy „NB I-es játékos lehessek”. A debreceni mér­kőzés számomra különleges alkalom, mi­vel „csak” száztíz kilométerre játszik a Fradi a szülővárosomtól, Szatmárnémeti­től. Sajnos, édesapám a múlt héten kór­házba került, de ha minden igaz, a bá­tyám a nézőtéren szorít majd a Fradiért, és persze — ha lehetőséget kapok — ér­tem is. Veretlen és nyeretlen Siófok— Vesz­prém SIÓFOK, 19. Vezeti: Márton (Plasek, Stander). SIÓFOK: Bíró — Keszeg, Kolovics, Olajos, Szabó — Marozsán, Zare, Zsadá­­nyi — Magyar, Meksz, Páli. VESZPRÉM: Végh Z. — Végh T. Bimbó, Csík, Szécsi — Csornai, Bognár, Kelemen — Rugovics, Szeibert, Handel. A Balaton fővárosába­n a két együt­tes ötödször mérkőzik meg egymás­sal az NB I-ben. Nem kis meglepe­tésre a jelentősen megerősödött ba­konyiak még nyeretlenek a Siófok el­len. Az 1988—89-es idényben mind­kétszer 1-1-re végeztek, tavaly viszont a Siófok volt az eredményesebb. (2-0, 0-0). Vajon most Rugovicsék megszakítják-e ezt a negatív soroza­tot?... Lassan már igazi presztízscsalává vá­lik a siófokiak és a veszprémiek mér­kőzése. A két szomszédvár eddigi csa­táiból egy győzelemmel a Siófok áll jobban. A hazaiak optimizmusát ráadá­sul az is fokozhatja, hogy a klub tör­ténetében először válogatott kerettag labdarúgókkal büszkélkedhetnek. . Mé­szöly Kálmán csapatában a szerdai edzőmec­csen helyet , kapott Aczél és Ma­­rozsán. Bár Varga István vezető­edző középhátvédjére, Aczél­ Zoltánra nem számíthat a szombati mérkőzésen, köz­tudott, hogy a játékos kiállítás miatt nem szerepelhet. A siófoki mester en­nek ellenére bizakodó. " Hazai pályán játszunk, és minden­képpen szeretnénk örömet szerezni szur­­kólóinknak, csakúgy, mint az első for­dulóban. Sajnos, Czigány megint megsé­rült a Volán ellen, újból nem számít­hatok rá. A játékosok között remek a hangu­lat, s amolyan nyárbúcsúztató mérkőzé­sen szeretnék megszerezni, a Veszprém skalpját. Marozsán megjegyezte, hogy szerdán Tatán, hatalmas gólt rúgott a Veszprémnek, s ígéri, hogy szombatra is tartogat egyet.­ Lehangoltan távoztak a veszprémi szurkolók a múlt heti Szeged elleni 0-0- as mérkőzésről. Nem csupán a pont­vesztés, hanem a vártnál gyengébb já­ték miatt is. Glázer Róbert vezető­edző is ezzel kezdte: — Sajnos, nem azt játszotta a csapat, amit egész héten gyakoroltunk, amit szerettünk volna megvalósítani. Levon­tuk a szükséges konzekvenciát, s az új héten előre tekintettünk. Annál is in­kább, mert remekül rajtoló, kitűnő for­mában lévő Siófokkal szemben kell szombaton este bizonyítanunk. A szom­szédvári vetélkedőn mindig szoros mér­kőzést, nagy küzdelmet, taktikai csatá­rozást vívtunk. Ezért szerintem most is jó meccs várható. A pillanatnyi torna dönt majd, és a jobb idegállapot. Leg­utóbb Siófokon kettő-nullra kikaptunk, de nekünk is voltak jócskán helyze­teink. Ezeket kell majd kihasználnunk, s akkor nem lesz ránk panasz. Az ösz­­szeállításon nem változtatok, remélem, frissebb, jobb lesz a csapat, s nem ma­rad el a jó eredmény. I. 169. ♦ 1990. szeptember 1. „Nem szeretem” kilencven perc Bp. Honvéd—Rába ETO BOZSIK-STADION, 19. Vezeti: Szilágyi (Roxin, Bogyó). BP. HONVÉD: Petry — Bognár, Csep­­regi, Bánfi — Jenei, Pisont, Kovács, Ur­­bányi, Csehi — Gregor, Vancea. RÁBA ETO: Boros — Csikós, Pecsics, Udvardi, Bordás — Tóth L. Freppán, Somogyi, Farkas — Csertői, Mörtel. A harmadik forduló legpatinásabb párharca. Az 1937-es bajnoki premier­től számítva (Kispest—ETO 5-2) most következik a két régi rivális 83. ran­devúja. Az eddigi mérleg a kispestiek­nek kedvez: 34 győzelem, 27 döntetlen, 21 győri siker, 159-110-es összgólkü­­lönbséggel. Különösen hazai pályán nyomasztó a piros-fehérek fölénye. hi­

Next