Nemzeti Sport, 1990. szeptember (1. évfolyam, 169-198. szám)
1990-09-01 / 169. szám
4 NEMZETI SPORT PÁLYÁRÓL PÁLYÁRA V, PÁLYÁRÓL PÁLYÁRA | Ki rendezi a bányásznapi ünnepséget? Tatabánya—Ú. Rózsa TATABÁNYA, 16.30. Vezeti: Nagy L. (Kovács I L. Rácz). TATABÁNYA: Tőkés — Vincze, Váczi, Kiss, Szalma — Jártás, Kiszi, Simon, Krausz — Süveges, Horváth. Ú. DÓZSA: Brockhauser — Varga, Kósa, Szabó Gy., Szlezák — Unhold, Fitos, Kecskés — Miovecz, Eszenyi, Zsivótzky. Három legyel egy csapásra? — ez lehet a szombat délutáni 74. Tatabánya— II. Dózsa NB I-es találkozó legizgalmasabb kérdése. A bányászok ugyanis a Békéscsaba és a Ferencváros legyűrése után újabb értékes „skalp" begyűjtésére készülhetnek . . . Ami a korábbi egymás elleni mérkőzéseiket illeti, még mindig tetemes a lilák előnye: 39-szer győztek, 15-ször döntetlen volt az eredmény, míg a Tatabánya csak 19-szer diadalmaskodott. Tatabányán felkészültek a bányásznapi rangadóra. Legalábbis Sárosi Ferenc ügyvezető elnök azt mondta, rajtuk nem múlik, hogy a két csapat színvonalas előadással szórakoztassa a közönséget. — Azt hiszem, minden futballcsapat hazai pályán nyerni szeretne. Számunkra a szombati találkozó különösen fontos, ebben a városban ugyanis még mindig jelentős esemény a bányásznap. Feltételezem, hogy Tornyi Barnabás és a játékosok győzni akarnak, ha ez mégsem sikerülne, akkor sem leszünk elkeseredve. Felkészültünk az újpesti szurkolók fogadására, s arra kérjük őket, hogy az útbaigazító táblákat vegyék figyelembe. A lelátón egyébként külön szektort biztosítunk a számukra. Szekeres József még mindig biceg, ha minden igaz, szeptember közepén kerül le a lábáról a gipsz. A csatár szerint a legrosszabb esetben iksz várható szombaton. Tény, hogy a bajnoki rajt legnagyobb meglepetését Simon és Hegedűs okozta Tatabányán. Hogy minderről mi a véleménye a vezető edzőinek? — Minden jel arra utal, hogy Simonék visszatérése valóban bombameglepetést jelentett a hazai közönségnek — kezdte tornyi Barnabás. — Ezt viszont tudtam, mire képesek, hiszen Oroszlányban együtt dolgoztunk. Jó lenne, ha szurkolóink is reálisan ítélnék meg a helyzetet, és úgy értékelnék a Ferencváros elleni győzelmünket, ahogyan mi. A két győzelmünk ellenére, sem hiszem, hogy kész csapat lettünk. Azt mindenki tudja, hogy az Újpest egységesebb és nagyobb játékerőt képvisel, mint mi, de a sikeres rajt lélektani hatását kihasználva bármi lehet szombaton...• Két ötössel kezdett az Újpest. Bár a kettő között akkora a különbség, mint a Niagara-vízesés és a szentendrei Bükköspatak között. A Fraditól kapták, a Vasasnak meg adták a „jelest” a lilák. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy megállapítsuk: Tatabányán nem valószínű, hogy folytatódik az ötös széria. A Bányász jó rajtja óvatosságra inti az újpestieket is. Kovács Ferenc vezetőedző mértéktartóan nyilatkozott: „ A Vasas ellen látott csapat már jobban emlékeztetett az igazi Dózsára. Angyalföldön helyenként kifejezetten jól játszottak a fiúk, s ennek azért örülök, mert mindezt egy súlyos vereség után tették. Természetesen ebből a győzelemből sem vonunk le messzemenő következtetéseket, hanem továbbra is keményen dolgozunk. Láttam a Tatabányát az Üllői úton, s csak azt mondhatom, hogy kitűnő csapat. Persze, ennek ellenére szeretnénk legyőzni. Kósa László remekül játszott az előző fordulóban. Magabiztosnak tűnik a szombati találkozó előtt. — Remek csapat a Bányász, de ha úgy játszunk, mint a Fáy utcában, legyőzhetjük. feketék otthonában ugyanis vajmi kevés a valószínűsége annak, hogy pontot, esetleg pontokat szerezzenek a közlekedésiek. — Inkább az esélytelenek idegességével — helyesbített az indulás előtt Ebedli Ferenc vezetőedző. — Mert esélytelenek vagyunk ugyan, de nem nyugodtak, hanem kicsit idegesek, mégpedig a vártnál lényegesen gyengébb rajt miatt. Az első két mérkőzéstől ugyanis két pontot vártunk, s egy sem lett belőle. A fiatal edző elsősorban az akarás, a küzdeni tudás hiányának tudja be az eddigi fiaskókat. — Egy hétig magyaráztam a játékosoknak, hogy csak óriási lelkesedéssel, akarással képesek egyenlő partnerei lenni a papíron jobb Siófoknak, ám ők, úgy tűnik, elengedték a fülük mellett az intő szót. Aztán vasárnap, a mérkőzésen a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy nekem volt igazam. Szombaton, legyünk reálisak, ismét az ellenfél az esélyesebb, de remélem, egyetlen pályára lépő játékos sem kezdi feltartott kézzel a kilencven percet, s akkor talán ... A busz elindult, a vezető edző a mondatot már nem fejezte be ... Emlékkép az elmúlt bajnokságból. Oroszki bűvöli a labdát, mutatványát Bácsi, Miovecz és a tatabányai Domonics figyeli. A bányászok bizonyára nem szívesen emlékeznek a tavalyi Dózsa elleni találkozóikra, hiszen mindkétszer vesztesen hagyták el a pályát. Így lesz e az idén is?... ti Az esélytelenek idegességével PMSC-Bp. Volán PÉCS, 16:30. Vezeti: Pillér (Vágner, Nagy II J.). PMSC: Bodnár — Kónya, Balog, Braun, Czerna — Tomka, Megyeri, Bérczy, Czéh — Hanzs vagy Belansky, Lehota. BP. VOLÁN: Berecz — Schneider, Varga J., Szőllősi, Waszner — Harasztia, Szabó, Farkas, Dukon — Balogh J., Urban. A 11. PMSC—Bp. Volán NB I-es összecsapás előtt jelentős a hazaiak előnye: korábbi tíz meccsükön hatszor nyertek, háromszor végeztek döntetlenre, és a budapestiek mindössze egyetlen alkalommal győztek (1980. augusztus 30-án 2-1-re, azaz szinte napra pontosan tíz esztendeje!). S egy fontos adat a totózók számára: a Bp. Volánnak fennállása óta még egyszer sem sikerült nyernie Pécsett. Nyugodtan napi vizitet tarthatna Garami József. Nem a híres pécsi, 400 ágyas klinikán, hanem az öltözőben, ahol sérült, beteg, ápolt megfordul éppen elég. Íme, a névsor: Túri (nemrégen újra műtötték), Bódog (megúszta az operációt, de egyelőre nem edz), Palaczky és Lovász (szintén sérültek), Czérna és Belansky (betegek voltak a héten). A rögtönzött orvosi jelentés jelzi a pécsi szakvezető gondjait. A legnagyobb közülük az, hogy egy nappal a Volán elleni találkozó előtt még nem volt kezdőcsapata, csak a körvonalai látszottak. Ezek után bármilyen különbségű győzelemben kiegyezne Garami József. Talán a szokásos bizakodás mellettmég az önthet bele erőt, hogy a PMSC a Volán mumusa. Az esélytelenek nyugalmával utazhatott el pénteken délután a Bp. Volán csapata Pécsre. A tavalyi bajnokság 4. helyezettjénak, a KEK-ben induló piros Folytatódik a hétéves hagyomány? DVSC—Ferencváros DEBRECEN, 16.30. Vezeti: Lázin (Varga S., dr. Szőke). DVSC: Mező — Plókai vagy Kiss, Nagy, Szűcs, Balogh — Moldván, Sándor, Vancsa — Horváth M. Turka, Csiszár vagy Rostás. FERENCVÁROS: Józsa — Simon, Telek, Lipcsei, Keller — Bánki, Limperger, Szenes — Páling, Fischer, Fonnyadt. Debrecenben már a 37. DVSC—FTC bajnoki mérkőzés szerepel műsoron. Az 1943. szeptember 5-ei premier óta (FTC —DVSC 4-0) nyomasztó lett a Fradi fölénye: eddig nyolc pontosztozkodás mellett 22 pesti és csupán hat debreceni siker született. De az is tény, hogy a zöld-fehérek több mint hét esztendeje nyeretlenek a cívisvárosban. Utoljára 1983. április 20-án győztek a debreceniek pályáján — 2-1-re . . . — Készültünk a Fradiból, tanulmányoztuk a fővárosi csapat játékmódját a Tatabánya ellen készült videofelvétel alapján — említette pénteken Szabó Béla, a debreceniek vezető edzője, aki utalt arra is, hogy a játékoskeret tagjai közül Uiveczki beteg, Kerek sérült és Kiss Lajos is rúgást kapott a lábára. A hazaiak már nagyon szeretnék, ha a nyáron igazolt Toderasra számíthatnának, de eddig még nem érkezett meg Romániából a csatár játékengedélye. Igen nagy szükség lenne rá, mert bizony góllövőcsatárokban szűkölködik a Loki, amelynek eddigi két gólját két középpályás, Plókai és Vancsa lőtte. A DVSC előreláthatólag 4—3—3-as felállásban, támadó szellemben játszik a Fradi ellen, és tagjai legalább a döntetlenben bíznak. A debrecenieknek is bőven van javítani valójuk, hiszen legutóbb Békéscsabán alárendelt szerepet játszottak, és simán kikaptak 3-0-ra. A hét Üllői úti kérdése az, sikerül-e Nyilasi Tibornak a múlt heti hazai fiaskó után talpra állítania csapatát. Nehezítette az edző dolgát, hogy kulcsjátékosai a válogatott tatai edzőtábora, illetve — Pintér és Fischer — sérülésük miatt csak csütörtöktől készülnek együtt a csapattal. Pontosabban: Pintér térdsérülése nem jött rendbe, ő csak hétfőn kezdhet edzeni. Ezért Debrecenben Telek kapja a hármas mezt. A múlt héten még a maródiak között szereplő Simon viszont meggyógyult, és elfoglalhatja a helyét a védelemben. Napokig Limperger és Vaszil is beteget jelentett, ők azonban végül is vállalták a játékot. A debreceni mérkőzésre a játékosok közül minden bizonnyal Patkós Csaba készül a legnagyobb izgalommal. — Nem szeretnék türelmetlennek látszani, de nagyon várom már, hogy „NB I-es játékos lehessek”. A debreceni mérkőzés számomra különleges alkalom, mivel „csak” száztíz kilométerre játszik a Fradi a szülővárosomtól, Szatmárnémetitől. Sajnos, édesapám a múlt héten kórházba került, de ha minden igaz, a bátyám a nézőtéren szorít majd a Fradiért, és persze — ha lehetőséget kapok — értem is. Veretlen és nyeretlen Siófok— Veszprém SIÓFOK, 19. Vezeti: Márton (Plasek, Stander). SIÓFOK: Bíró — Keszeg, Kolovics, Olajos, Szabó — Marozsán, Zare, Zsadányi — Magyar, Meksz, Páli. VESZPRÉM: Végh Z. — Végh T. Bimbó, Csík, Szécsi — Csornai, Bognár, Kelemen — Rugovics, Szeibert, Handel. A Balaton fővárosában a két együttes ötödször mérkőzik meg egymással az NB I-ben. Nem kis meglepetésre a jelentősen megerősödött bakonyiak még nyeretlenek a Siófok ellen. Az 1988—89-es idényben mindkétszer 1-1-re végeztek, tavaly viszont a Siófok volt az eredményesebb. (2-0, 0-0). Vajon most Rugovicsék megszakítják-e ezt a negatív sorozatot?... Lassan már igazi presztízscsalává válik a siófokiak és a veszprémiek mérkőzése. A két szomszédvár eddigi csatáiból egy győzelemmel a Siófok áll jobban. A hazaiak optimizmusát ráadásul az is fokozhatja, hogy a klub történetében először válogatott kerettag labdarúgókkal büszkélkedhetnek. . Mészöly Kálmán csapatában a szerdai edzőmeccsen helyet , kapott Aczél és Marozsán. Bár Varga István vezetőedző középhátvédjére, Aczél Zoltánra nem számíthat a szombati mérkőzésen, köztudott, hogy a játékos kiállítás miatt nem szerepelhet. A siófoki mester ennek ellenére bizakodó. " Hazai pályán játszunk, és mindenképpen szeretnénk örömet szerezni szurkólóinknak, csakúgy, mint az első fordulóban. Sajnos, Czigány megint megsérült a Volán ellen, újból nem számíthatok rá. A játékosok között remek a hangulat, s amolyan nyárbúcsúztató mérkőzésen szeretnék megszerezni, a Veszprém skalpját. Marozsán megjegyezte, hogy szerdán Tatán, hatalmas gólt rúgott a Veszprémnek, s ígéri, hogy szombatra is tartogat egyet. Lehangoltan távoztak a veszprémi szurkolók a múlt heti Szeged elleni 0-0- as mérkőzésről. Nem csupán a pontvesztés, hanem a vártnál gyengébb játék miatt is. Glázer Róbert vezetőedző is ezzel kezdte: — Sajnos, nem azt játszotta a csapat, amit egész héten gyakoroltunk, amit szerettünk volna megvalósítani. Levontuk a szükséges konzekvenciát, s az új héten előre tekintettünk. Annál is inkább, mert remekül rajtoló, kitűnő formában lévő Siófokkal szemben kell szombaton este bizonyítanunk. A szomszédvári vetélkedőn mindig szoros mérkőzést, nagy küzdelmet, taktikai csatározást vívtunk. Ezért szerintem most is jó meccs várható. A pillanatnyi torna dönt majd, és a jobb idegállapot. Legutóbb Siófokon kettő-nullra kikaptunk, de nekünk is voltak jócskán helyzeteink. Ezeket kell majd kihasználnunk, s akkor nem lesz ránk panasz. Az öszszeállításon nem változtatok, remélem, frissebb, jobb lesz a csapat, s nem marad el a jó eredmény. I. 169. ♦ 1990. szeptember 1. „Nem szeretem” kilencven perc Bp. Honvéd—Rába ETO BOZSIK-STADION, 19. Vezeti: Szilágyi (Roxin, Bogyó). BP. HONVÉD: Petry — Bognár, Csepregi, Bánfi — Jenei, Pisont, Kovács, Urbányi, Csehi — Gregor, Vancea. RÁBA ETO: Boros — Csikós, Pecsics, Udvardi, Bordás — Tóth L. Freppán, Somogyi, Farkas — Csertői, Mörtel. A harmadik forduló legpatinásabb párharca. Az 1937-es bajnoki premiertől számítva (Kispest—ETO 5-2) most következik a két régi rivális 83. randevúja. Az eddigi mérleg a kispestieknek kedvez: 34 győzelem, 27 döntetlen, 21 győri siker, 159-110-es összgólkülönbséggel. Különösen hazai pályán nyomasztó a piros-fehérek fölénye. hi