Nemzeti Sport, 1990. október (1. évfolyam, 199-228. szám)

1990-10-01 / 199. szám

1. 199. ♦ 1990. október 1. f13| | Labdarúgás Mmndm Mester, így kellett ennek történnie? Mezey György: „Kispesten csak tavasszal lesz igazén jó csapni" Mezey Györggyel, a Budapesti Honvéd edzőjé­vel talán csak egy valamiről nem beszélünk, mégpedig arról, hogy néhány perccel találkozá­sunk előtt kire is adta szavazatát a helyhatósági választásokon.­­ A Nemzeti Sport azzal már egyértelműen voksolt, hogy a Ferencváros elleni kispesti rang­adónak „négy labdát’’ adott. A kispadról is eny­­nyire jó színvonalúnak ítélte a meccset? — Szakmailag is értékes kilencven perc volt, mivel úgy érzem, mindkét csapat felkészült a másikból. Furcsa módon a szerencsés Fradi-sza­­badrúgásgól hozta fel igazán a mérkőzést. Tud­niillik ezt követően mi is többet, bátrabban tá­madtunk, kockáztattunk. Ez az FTC-vezetés adta meg végső soron a mérkőzés lüktető tempóját, lendületét. Végig úgy ítéltem meg — akkor is, amikor a Ferencváros vezetett —, hogy a zöld­fehér védelem egy-egy kihagyását sikerül majd kihasználnunk. A mérkőzés ezt igazolta. — Mit mondott a szünetben, hogyan próbálta felrázni a játékosait egy olyan periódust köve­tően, amikor tahin jobb volt a Ferencváros? — Érdemes lenne ezzel kapcsolatban megkér­dezni a játékosaimat... Mindössze annyit adtam útravalónak: „Gyerekek, ne haragudjatok, de a taktikával nem tudok mit kezdeni, mert bármit is mondanék, azt a Fradi kézből meg tudja kont­rázni. Oldjátok, meg a feladatotokat úgy, ahogy az első félidőben. Ha ezt teszitek, nem lehet baj ...” — Nem érdektelen az a kérdés, hogy mikép­pen tud egy edző mindössze három hónap alatt meggyötört, enervált társaságból, innen-onnan összesereglett, fáradt, lelkileg összetört, megha­­sonlott labdarligákból csapatot csinálni, közössé­get formálni? — Lehet, hogy most azt mondják, álszerény vagyok, de ehhez nekem kevés közöm van. Ha a Budapesti Honvéd vezetése nem ismeri fel anyá­én, hogy mindenképpen változtatni kell, s nem cseréli ki az elfáradt, régi játékosokat — akik egyébként remek labdarúgók voltak — friss erőkre, akkor ma nem beszélhetnénk semmiféle megújhodásról. Nos, én ebbe a folyamatba kap­csolódtam be, egy olyan periódusban, amikor a csapatépítésre vonatkozó elv már megfogalmazó­dott. Szeretném leszögezni, hogy Szabó Tibor és Kozma Mihály nélkül ez nem történhetett volna meg! — Hogyan válogatta össze az új gárdát? Mi döntött? A labdarúgótudás, vagy valami más? — Olyanokkal kötöttem össze az életem, akik hiúak a fut­ballkarrierjükre és nemcsak a pénz dominál náluk. Az itt lévő srácok egytől-egyig tovább akarnak lépni. — Mezey György 1979-ben, az MTK-VM si­keres, fiatal edzője volt. Egy interjú kapcsán azt mondta nekem: „Amelyik magyar csapat jó erőn­létet ér el, aránylag szervezett és együtt van, akár dobogós is lehet ebben a mezőnyben." Azóta tizenegy év telt el. Napjainkra is igaz ez a mondás? — Szomorúan kell beismernem, de a magyar labdarúgás még mindig ott tart, hogy pusztán szer­vezettséggel, tisztességes edzésmunkával óriási ug­rást lehet elérni. Erre jó példát szolgáltat a Tata­bánya, a Vác, a Veszprém vagy a Ferencváros. A hazai mezőnybe mindössze ennyi plusszal fi­gyelemre más jó utat járhat be egy társaság. De rögtön hozzáteszem: mindebből nemzetközi szin­ten már nem lehet megélni. — Az FTC-ből kinek a játéka tetszett a rang­adón? — Bár­ Bognár Zoli jól fogta Fischert, a zöld­fehér csatár lényegesen többet nyújtott, mint mondjuk a Pécs ellen. Rajta kívül Keresztúri, Fonnyadt, Limperger és Lipcsei tette rám a leg­jobb benyomást. Egyébként azért is tartom kü­lönösen értékesnek a sikerünket, mert egy jó Fe­rencvárost győztünk le. — No és a Honvéd kulcsemberei? — Petry végig pompásan védett, s ,a hátsó sor is kifogástalan teljesítményt nyújtott. Kovács Ervin azonban toronymagasan kiemelkedett a többiek közül, nemcsak válogatott szinten, de európai mércével mérve is klasszis játékot pro­dukált." — Gondolom, tudja, hogy amikor a szövetségi kapitányi posztról legutóbb lemondott, sokan azt mondták­: Mezey kiégett tréner, megfáradt, m­eg­­hasonlott szakember. Most pedig jórészt ugyan­ezek szorongatják a kezét, elismerve, hogy azért mégiscsak konyít valamit ehhez a szakmához. — Engem ez nem érdekel... Jó magyar szo­kás szerint, nálunk az emberek megítélését szub­jektív tényezők, pillanatnyi intrikák, lobbizások döntik el. Dolgozom és jól érzem magam a Hon­­védiban. A szép eredmények ellenére azt mon­dom, Kispesten csak tavasszal lesz igazán jó csapat... Gye­n­es 3. András „...sokkal gyorsabban és lelkesebben tették a dolgukat, mint mi, és ez mindent eldöntött...” „...olyanokkal kötöttem­ össze az életemet, akik hittak futball­­karrierjükre, és nem csak a pénz dominál náluk...” - < «■ ■v-v­ (Záhonyi Iván felvételei) Nyilasi Tibor: „Középpályásünk csődje okozta a ve" A mérkőzés lefújása után néhány perccel, amikor kollégám visszaérkezett az öltözőkből az edzői nyilatkozatokkal, és elolvastam azokat, azonnal megemeltem képzeletbeli kalapomat Nyilasi Tibor előtt. A Ferencváros edzője nem magyarázkodott, nem hivatkozott fáradtságra, rossz játékvezetésre, a villanyvilágításra, a pálya talajára, a szögletes labdára, hanem egyszerűen kijelentette: „Sajnos, három-négy játékosunk kritikán aluli teljesítményt nyújtott. ..” Ahogy aztán elkezdtünk beszélgetni, még inká­bb elismeréssel adóztam Nyilasi őszinteségének. — Meglepően higgadtnak látszol... — Azzal nem használok senkinek, ha arcomra van írva az érzelem. — De, gondolom, bánt a vereség ... — Az más... De nem szabad sokat rágódni rajta, mert itt a soron következő feladat és ha az ember túl sokáig filozofál az előző vereség okain, az könnyen jelentheti az újabb holtbiztos kudarcot... — Azért a tanulságokat érdemes levonni... — Természetesen, hiszen fegyelmezetlen játé­kunk szombaton este sok mindent eldöntött. Egyedül Lipcsei Pétert dicsérhetem, aki maradék­talanul megvalósította azt, amit kértem tőle. Szenes árnyéka önmagának, Limperger sem azt tette, amit kellett, de sorolhatnám a többiek ne­vét is. — Mikor érezted, hogy ez a mérkőzés elve­szett? — Az egyenlítő gól után már biztos voltam benne. Ez a gól ugyanis elkerülhető lett volna . .. — Ezt úgy érted, hogy a vezető gólotok után már kezdtél kételkedni? — Így van! A csapat Pintér gólját követően szinte megdermedt, megijedt, nem használta ki a lélektani előnyt, és nem azt játszotta, amit kel­lett volna. — Milyen taktikával kü­ldted pályára a csa­patot Kispesten? — Védekező taktikával. Megerősítettük a kö­zéppályát és két ékkel játszottunk. Simonnak, és Kellernek az lett volna többek között a felada­ta, hogy a középpályáról indulva, a széleken se­gítse a támadásokat. Azt a játékot, amit a fiúk Antwerpenben nyújtottak, nem tudtuk megismé­telni. Keresztúri is gyengén játszott, bár neki megbocsátható, hiszen az előző mérkőzéseken nagyszerűen szerepelt. — Mennyire lepett meg a Honvéd taktikája? — Semennyire... Ismertem hiszen eddig min­den mérkőzésükön azt játszották, amit ellenünk. Nagyon jó csapat, kitűnő erőkből áll, jól véde­kezik és félelmetes a középpályán. A kispestiek sokkal gyorsabban és lelkesebben tették a dolgu­kat, mint mi. És ez mindent eldöntött ... — Véleményem szerint Józsa hibázott a Hon­véd egyenlítő góljánál. A beadásnál kiindult, aztán megtorpant... — Az igaz, de nem csak ő hibáztatható a gó­lért. Hol voltak a többiek? Magas hátvédjeink­nek el kellett volna fejelniük a beívelt labdát. Limperger pedig nem figyelt Kovács Ervinre. Egyébként rendre elkövetünk ilyen hibákat. A Tatabánya ellen is így vesztettünk ... — Mit mondtál a félidőben? ... — A támadójátékra hívtam fel a figyelmet. Aztán próbáltunk váltani is, csatárt kellett be­vinni, de így sem tudtuk megvalósítani, amit akartunk. — Vezető gólja után a Honvéd visszafogottab­ban játszott. . . — Ez várható volt, jobban visszahúzódott, mi pedig kinyíltunk, támadni kezdtük, hiszen hátra volt még negyvenkét perc, de ez a hosszú idő sem kecsegtetett gólszerzési lehetőséggel. A szél­sőhátvédek továbbra sem jöttek fel a támadások­kal ... — Kintről úgy látszott, hogy a Honvéd tuda­tosabb futballt adott elő, mint a Ferencváros... — Ez lehetséges, hiszen a mi középpályásso­runk csődje okozta ezt a vereséget. Nem lehet ilyen erélytelenül, lezserül, fegyelmezetlenül ját­szani.­ Nem tudtuk felvenni ellenfelünkkel a versenyt a középpályán. _ — Ez a mérkőzés egy nagy elszalasztott lehe­tőség volt, de azért, megítélésem­ szerint, az FTC esetében semmi ok a pánikra ... — Nagy sorozat előtt állunk, ezért kell gyor­san elfelejtenünk ezt a vereséget. A szerdai ku­pamérkőzés nagy megmérettetés lesz, csak akkor tudjuk venni az akadályt, h­a ugyanúgy ját­szunk, mint Antwerpenben. Márpedig mi szeret­nénk továbbjutni a kupáiban, de ehhez óriá­sit kell javulnia minden játékosunknak. Azt hiszem, érzik is ezt, meg aztán beszélünk még néhány szót a Honvéd elleni mérkőzés tapasztalatairól... Goross Dezső NEMZETI SPORT 3

Next