Nemzeti Sport, 1990. október (1. évfolyam, 199-228. szám)
1990-10-01 / 199. szám
1. 199. ♦ 1990. október 1. f13| | Labdarúgás Mmndm Mester, így kellett ennek történnie? Mezey György: „Kispesten csak tavasszal lesz igazén jó csapni" Mezey Györggyel, a Budapesti Honvéd edzőjével talán csak egy valamiről nem beszélünk, mégpedig arról, hogy néhány perccel találkozásunk előtt kire is adta szavazatát a helyhatósági választásokon. A Nemzeti Sport azzal már egyértelműen voksolt, hogy a Ferencváros elleni kispesti rangadónak „négy labdát’’ adott. A kispadról is enynyire jó színvonalúnak ítélte a meccset? — Szakmailag is értékes kilencven perc volt, mivel úgy érzem, mindkét csapat felkészült a másikból. Furcsa módon a szerencsés Fradi-szabadrúgásgól hozta fel igazán a mérkőzést. Tudniillik ezt követően mi is többet, bátrabban támadtunk, kockáztattunk. Ez az FTC-vezetés adta meg végső soron a mérkőzés lüktető tempóját, lendületét. Végig úgy ítéltem meg — akkor is, amikor a Ferencváros vezetett —, hogy a zöldfehér védelem egy-egy kihagyását sikerül majd kihasználnunk. A mérkőzés ezt igazolta. — Mit mondott a szünetben, hogyan próbálta felrázni a játékosait egy olyan periódust követően, amikor tahin jobb volt a Ferencváros? — Érdemes lenne ezzel kapcsolatban megkérdezni a játékosaimat... Mindössze annyit adtam útravalónak: „Gyerekek, ne haragudjatok, de a taktikával nem tudok mit kezdeni, mert bármit is mondanék, azt a Fradi kézből meg tudja kontrázni. Oldjátok, meg a feladatotokat úgy, ahogy az első félidőben. Ha ezt teszitek, nem lehet baj ...” — Nem érdektelen az a kérdés, hogy miképpen tud egy edző mindössze három hónap alatt meggyötört, enervált társaságból, innen-onnan összesereglett, fáradt, lelkileg összetört, meghasonlott labdarligákból csapatot csinálni, közösséget formálni? — Lehet, hogy most azt mondják, álszerény vagyok, de ehhez nekem kevés közöm van. Ha a Budapesti Honvéd vezetése nem ismeri fel anyáén, hogy mindenképpen változtatni kell, s nem cseréli ki az elfáradt, régi játékosokat — akik egyébként remek labdarúgók voltak — friss erőkre, akkor ma nem beszélhetnénk semmiféle megújhodásról. Nos, én ebbe a folyamatba kapcsolódtam be, egy olyan periódusban, amikor a csapatépítésre vonatkozó elv már megfogalmazódott. Szeretném leszögezni, hogy Szabó Tibor és Kozma Mihály nélkül ez nem történhetett volna meg! — Hogyan válogatta össze az új gárdát? Mi döntött? A labdarúgótudás, vagy valami más? — Olyanokkal kötöttem össze az életem, akik hiúak a futballkarrierjükre és nemcsak a pénz dominál náluk. Az itt lévő srácok egytől-egyig tovább akarnak lépni. — Mezey György 1979-ben, az MTK-VM sikeres, fiatal edzője volt. Egy interjú kapcsán azt mondta nekem: „Amelyik magyar csapat jó erőnlétet ér el, aránylag szervezett és együtt van, akár dobogós is lehet ebben a mezőnyben." Azóta tizenegy év telt el. Napjainkra is igaz ez a mondás? — Szomorúan kell beismernem, de a magyar labdarúgás még mindig ott tart, hogy pusztán szervezettséggel, tisztességes edzésmunkával óriási ugrást lehet elérni. Erre jó példát szolgáltat a Tatabánya, a Vác, a Veszprém vagy a Ferencváros. A hazai mezőnybe mindössze ennyi plusszal figyelemre más jó utat járhat be egy társaság. De rögtön hozzáteszem: mindebből nemzetközi szinten már nem lehet megélni. — Az FTC-ből kinek a játéka tetszett a rangadón? — Bár Bognár Zoli jól fogta Fischert, a zöldfehér csatár lényegesen többet nyújtott, mint mondjuk a Pécs ellen. Rajta kívül Keresztúri, Fonnyadt, Limperger és Lipcsei tette rám a legjobb benyomást. Egyébként azért is tartom különösen értékesnek a sikerünket, mert egy jó Ferencvárost győztünk le. — No és a Honvéd kulcsemberei? — Petry végig pompásan védett, s ,a hátsó sor is kifogástalan teljesítményt nyújtott. Kovács Ervin azonban toronymagasan kiemelkedett a többiek közül, nemcsak válogatott szinten, de európai mércével mérve is klasszis játékot produkált." — Gondolom, tudja, hogy amikor a szövetségi kapitányi posztról legutóbb lemondott, sokan azt mondták: Mezey kiégett tréner, megfáradt, meghasonlott szakember. Most pedig jórészt ugyanezek szorongatják a kezét, elismerve, hogy azért mégiscsak konyít valamit ehhez a szakmához. — Engem ez nem érdekel... Jó magyar szokás szerint, nálunk az emberek megítélését szubjektív tényezők, pillanatnyi intrikák, lobbizások döntik el. Dolgozom és jól érzem magam a Honvédiban. A szép eredmények ellenére azt mondom, Kispesten csak tavasszal lesz igazán jó csapat... Gyenes 3. András „...sokkal gyorsabban és lelkesebben tették a dolgukat, mint mi, és ez mindent eldöntött...” „...olyanokkal kötöttem össze az életemet, akik hittak futballkarrierjükre, és nem csak a pénz dominál náluk...” - < «■ ■v-v (Záhonyi Iván felvételei) Nyilasi Tibor: „Középpályásünk csődje okozta a ve" A mérkőzés lefújása után néhány perccel, amikor kollégám visszaérkezett az öltözőkből az edzői nyilatkozatokkal, és elolvastam azokat, azonnal megemeltem képzeletbeli kalapomat Nyilasi Tibor előtt. A Ferencváros edzője nem magyarázkodott, nem hivatkozott fáradtságra, rossz játékvezetésre, a villanyvilágításra, a pálya talajára, a szögletes labdára, hanem egyszerűen kijelentette: „Sajnos, három-négy játékosunk kritikán aluli teljesítményt nyújtott. ..” Ahogy aztán elkezdtünk beszélgetni, még inkább elismeréssel adóztam Nyilasi őszinteségének. — Meglepően higgadtnak látszol... — Azzal nem használok senkinek, ha arcomra van írva az érzelem. — De, gondolom, bánt a vereség ... — Az más... De nem szabad sokat rágódni rajta, mert itt a soron következő feladat és ha az ember túl sokáig filozofál az előző vereség okain, az könnyen jelentheti az újabb holtbiztos kudarcot... — Azért a tanulságokat érdemes levonni... — Természetesen, hiszen fegyelmezetlen játékunk szombaton este sok mindent eldöntött. Egyedül Lipcsei Pétert dicsérhetem, aki maradéktalanul megvalósította azt, amit kértem tőle. Szenes árnyéka önmagának, Limperger sem azt tette, amit kellett, de sorolhatnám a többiek nevét is. — Mikor érezted, hogy ez a mérkőzés elveszett? — Az egyenlítő gól után már biztos voltam benne. Ez a gól ugyanis elkerülhető lett volna . .. — Ezt úgy érted, hogy a vezető gólotok után már kezdtél kételkedni? — Így van! A csapat Pintér gólját követően szinte megdermedt, megijedt, nem használta ki a lélektani előnyt, és nem azt játszotta, amit kellett volna. — Milyen taktikával küldted pályára a csapatot Kispesten? — Védekező taktikával. Megerősítettük a középpályát és két ékkel játszottunk. Simonnak, és Kellernek az lett volna többek között a feladata, hogy a középpályáról indulva, a széleken segítse a támadásokat. Azt a játékot, amit a fiúk Antwerpenben nyújtottak, nem tudtuk megismételni. Keresztúri is gyengén játszott, bár neki megbocsátható, hiszen az előző mérkőzéseken nagyszerűen szerepelt. — Mennyire lepett meg a Honvéd taktikája? — Semennyire... Ismertem hiszen eddig minden mérkőzésükön azt játszották, amit ellenünk. Nagyon jó csapat, kitűnő erőkből áll, jól védekezik és félelmetes a középpályán. A kispestiek sokkal gyorsabban és lelkesebben tették a dolgukat, mint mi. És ez mindent eldöntött ... — Véleményem szerint Józsa hibázott a Honvéd egyenlítő góljánál. A beadásnál kiindult, aztán megtorpant... — Az igaz, de nem csak ő hibáztatható a gólért. Hol voltak a többiek? Magas hátvédjeinknek el kellett volna fejelniük a beívelt labdát. Limperger pedig nem figyelt Kovács Ervinre. Egyébként rendre elkövetünk ilyen hibákat. A Tatabánya ellen is így vesztettünk ... — Mit mondtál a félidőben? ... — A támadójátékra hívtam fel a figyelmet. Aztán próbáltunk váltani is, csatárt kellett bevinni, de így sem tudtuk megvalósítani, amit akartunk. — Vezető gólja után a Honvéd visszafogottabban játszott. . . — Ez várható volt, jobban visszahúzódott, mi pedig kinyíltunk, támadni kezdtük, hiszen hátra volt még negyvenkét perc, de ez a hosszú idő sem kecsegtetett gólszerzési lehetőséggel. A szélsőhátvédek továbbra sem jöttek fel a támadásokkal ... — Kintről úgy látszott, hogy a Honvéd tudatosabb futballt adott elő, mint a Ferencváros... — Ez lehetséges, hiszen a mi középpályássorunk csődje okozta ezt a vereséget. Nem lehet ilyen erélytelenül, lezserül, fegyelmezetlenül játszani. Nem tudtuk felvenni ellenfelünkkel a versenyt a középpályán. _ — Ez a mérkőzés egy nagy elszalasztott lehetőség volt, de azért, megítélésem szerint, az FTC esetében semmi ok a pánikra ... — Nagy sorozat előtt állunk, ezért kell gyorsan elfelejtenünk ezt a vereséget. A szerdai kupamérkőzés nagy megmérettetés lesz, csak akkor tudjuk venni az akadályt, ha ugyanúgy játszunk, mint Antwerpenben. Márpedig mi szeretnénk továbbjutni a kupáiban, de ehhez óriásit kell javulnia minden játékosunknak. Azt hiszem, érzik is ezt, meg aztán beszélünk még néhány szót a Honvéd elleni mérkőzés tapasztalatairól... Goross Dezső NEMZETI SPORT 3