Nemzeti Sport, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-02 / 32. szám

II. 32. ♦ 1991. február 2. KLUBJÁNAK TAGJAI (birkózó) (1939—1970) Kétszeres olimpiai, há­romszoros világ- és egysze­res Európa-bajnok. 1967- ben az Év sportolójává vá­lasztották. Gerevich Aladár (vívó) (született: 1910-ben) Pici... Kötöttfogás, nehézsúly. Magasság 198 centiméter, súly 140 kiló, 54-es láb és ötvenes nyak. De! Jó fazonú, ará­nyos felépítésű, rendkívül dinamikus, technikás, akció­dús birkózó. Pici... Tehát a világ legjobbja. A magyar sport egyik ki­emelkedő egyénisége. De! Nemcsak egyéniség, hanem vezéregyéniség. És! Nem csak az eredményei és a ter­mete miatt. Racionálisan, tisztán gondolkodik. Intelli­gens, őszinte, igazságos, jóindulatú, jólelkű. Meg pedáns és jóképű. Meg szerény és sportszerű. Nem fogyaszt szeszes italt — viszont imádja az éjszakai életet. Min­denkivel közvetlen, páratlan akaraterővel, tehetséggel és küzdőképességgel megáldott lény. Pici... Kivel jószívűség és étvágy tekintetében senki nem veheti fel a versenyt. Ki általában délig alszik, na­ponta kétszer eszik, másodszor este, de akkor kiadósan. Olykor tíz—húsz szelet rántott húst és másfél liter ma­dártejet. Pici... Te örökké fiatal, gyerek­arcú teremtés! Immár hu­szonegy éve hiányzol... Hétszeres olimpiai, ki­lencszeres világ-, ötszörös Európa-bajnok kardozó. Az olimpiákon további egy ezüst- és két bronzérmet, a világbajnokságon egy ezüstöt, a kontinensviada­lon pedig egy bronzot szer­zett. Gerevich Aladár. Nem kizárt, hogy hosszú évek múlva bekerül a szótárakba is. Ha valamiről azt akar­juk majd mondani, hogy elegáns, finom kezű, művészi mozdulat, elég lesz csupán ennyi: olyan gereviches. És pontosan leírtuk. Sokan akarták már eddig is megfejteni e szinte pá­ratlanul eredményes pályafutás titkait. Nos, az állandó elégedetlenség, az állandó törekvés a még jobb felé: ez az érzés nagy hajtóerő. Igazi vívócsalád az övé, édesapja is olimpikon, fele­sége, Bogáthy Erna kitűnő bajnoknő volt, fiai György és Pál is méltó utódokká váltak. Annyi méltatása közül idézzük ezúttal maestro San­­telli szavait: „Mindent tud, maga a megtestesült, élő technika.” Brcsma István Alig lépett a 20. életévébe, amikor 1973-ban megnyer­te első Európa-bajnokságát lólengésben. S ezzel kezde­tét vette egy hosszú győzelmi sorozat, amely révén — évtizedek múltán — ismét a világ élvonalába emelke­dett a magyar férfitorna. Vígh László tanítványa hét évig legyőzhetetlen volt világversenyen lólengésben. Közben ezen a szeren for­radalmi változások­at hozott. Két egymást követő olimpián, 1976-ban és 1980-ban is övé lett a lólengés aranya. Igaz, ott Moszkvában lát­ta őt utoljára tornászni a közönség. Pályafutása során — EB- és VB-elsőségei mellett — még egy hármas győ­zelmet aratott: 1974-ben, 1978-ban és 1980-ban az Év sportolójának választották minden idők egyik legkiemel­kedőbb tudású tornászát. Visszavonulása után az Állat­orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát, s azóta orvosként praktizál. Tagja a Magyar Torna Szövetség elnökségének. (ökölvívó) (született: 1926-ban) Háromszoros olimpiai bajnok, kétszeres amatőr, 1962 és 1964 között hivatá­sos Európa-bajnok. A nyolcvanas évek közepén történt... Az ökölvívó­válogatott néhány tagjával egy bécsi nemzetközi via­dalon vehettem részt. A csapat edzőjeként Papp László tartott vekü­nk. A szállodában úgy alakult, hogy egy szobába kerültem a háromszoros olimpiai bajnokunk­kal. Az első verseny végén annak rendje-módja szerint behúzódtunk a szobába, lehajtottuk fejünket a „mi” közös franciaágyunkra. Reggel ő ébredt először. Hal­lottam, hogy tesz-vesz, majd kimegy a fürdőszobába, de engem fogva tartott az ágy. Ismét elszundítottam, ám néhány perccel később arra ébredtem, hogy szelíden megrázza a vállamat. — Bújj már ki az ágyból, így csak az eredményhir­detésre érünk oda — nógatott amúgy ,,papposan”. Ki­botorkáltam a fürdőszobába, ahol már friss víz volt a fogmosópoharamban, annak tetején keresztben feküdt a kefém, rajta a frissen kinyomott fogkrémmel... Ott, akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen két Papp László létezik. Az egyik a „kegyetlen” szorítókirály, a másik pedig a jólelkű, segítőkész Laci bácsi. (r.) Dr. Magyar Zoltán (tornász) (született: 1953-ban) A lólengés kétszeres olimpiai aranyérmese, há­­■omszoros világ- és Európa­­bajnoka. Papp László NEMZETI SPORT 5 Az ötvenes években mindenki öcsije, a nép bálvá­nya. A hatvanas években szinte a nevét sem lehetett leírni. A hetvenes években egy ország várta haza. A nyolcvanas években hazajött, újra játszott a Népsta­dionban. Legenda lett, akit olyanok is istenükként tisz­teltek, akik sohasem látták játszani. A szurkolók min­dig nagyon szerették. Nemcsak Magyarországon tudott a futball bálványa lenni, az egész világ rajongott a „galopping major”-ként tisztelt száguldó őrnagyért. Változtak az idők, a „legenda” is pocákot eresztett, van azonban valami, ami nem változott: segítőkészsé­ge, amivel mindig, mindenki szolgálatára akart tenni. Valamint a szíve, amely mindig magyar maradt. (kenus) (született: 1948-ban) Kilencszeres világ-, há­romszoros Európa-bajnok. .­Minden idők legtöbb (37) hazai bajnokságát nyerte a kenusok közül. 1979-ben az UNESCO nemzetközi fair play-díjával tüntették ki. Hosszú évekig úgy tűnt, hogy ez a fiú sohasem fog megkomolyodni, s legyen bár a kenuzás koronázatlan királya, örökvidám bohémként fogja leélni az életét. Ő ébresztette hangos kürtszóval az edzőtáborok la­kóit reggelente, ő kapta legelőször a kezébe a gitárt. Jupát-miséket celebrált, és ő vitte a vezérszólamot, ha a kenusok a szellemes, de a nyomdafestéket nem min­dig tűrő Jupát-dalokra rázendítettek. De az is ő volt, aki önmaga számára nehezítette ólomsúlyokkal a hajót az edzéseken, ő volt, aki haj­nalok hajnalán már elvégzett egy edzést, és a nap fo­lyamán azt is megcsinálta, amit a többiek. Ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyen, ez is kevés volt. És hogy éle­tében először, Moszkvában feladni kényszerült egy versenyt, végleg megkomolyította. Olyan emberré vált, aki emberfelettire is képes lett, mert azt akarta, úgy emlékezzünk rá, mint a bajnokok bajnokára. A csúcson állva döntött úgy, hogy befejezi. A „halhatatlanok” közé egyedül került be olimpiai aranyérem híján. Puskás Ferenc (labdarúgó) (született: 1927-ben) Világbajnoki ezüstérmes, olimpiai bajnok, ötszörös magyar, hatszoros spa­nyol bajnok. A magyar válogatottban 84 mérkőzé­sen 83 gólt szerzett. A Real Madrid játékosaként négy­szeres BEK-győztes és egy­szer Világ Kupa-első. Wichlteik­er Tamás Ne herdálják el a csodaéveket ! A 15 ünnepelt sportoló maga döntött. Ők szavaztak arról, hogy ki lesz a Halhatatlanok Klubjának első elnöke. A „harcostársak” úgy döntöttek: Kár­páti Rudolf kerüljön a „trónra”. Ha lehet itt, ebben a társaságban még külön trónról beszélni. Hiszen, mindannyian azon ülnek... Pénteken estig szent meggyőződé­sem volt, hogy Kárpáti Rudolf nem dohányzik. Ezért is lepődöm meg na­gyon, amikor „mezítlábas” Symph­o­­niára gyújt A délután során már a sokadikra. — Hogy van ez? — Megmondom őszintén, hogy már fiatal koromban is dohányoztam. Mégpedig az erősebb fajtából, Kos­suthot, Munkást, s ha hozzájutottam a kedvenc cigarettámhoz, akkor Gita­­nest pöfékeltem.­­­ Még a végén úgy tűnik, hogy az ünnepi beszélgetés helyett cigaretta­reklámot akarunk eladni. — No, azért azt el kell mondanom, hogy versenyzőként heteken, hónapo­kon át eszembe sem jutott. De egy-egy győzelem után az volt az első, hogy el­bújtam egy üres sarokba és rágyújtot­tam. Az idegi fáradtság, a feszültség után nagyon kellett.­­ Ak­kor hát ma is, mert minden bizonnyal izgalmas, emlékezetes nap ez az életében. — Egyelőre föl sem fogom, mi tör­ténik velem, körülöttem. Ünnepség, szép szavak, kitüntetés, aztán a végé­re még ez a megtiszteltetés a legjob­baktól. Meg vagyok hatva, bár most még nem tudom, mi is lesz a felada­tom. De amit rám bíznak, azt tudá­som szerint megteszem.­­ Tudom, nagyon sokan és sok­szor megkérdezték már előttem, hogy minek köszönhető az a fényes sikerso­rozat, a párját ritkító pályafutás, ame­lyet maga mögött tudhat. — Valóban sokan kérdezték, és én már rengetegszer elmondtam, hogy kitartó munka, szorgalom, koncentrá­ció és akarat. De volt — van — az életemben még egy meghatározó erő, amely mindig segített, a ze­ne. Természetesen az én pályafutá­som alatt is voltak olyan asszák, ame­lyektől féltem. Féltem, hogy kikapok, s akkor mi lesz... S olyankor jött a muzsika. Egyrészt, mert a gondolatá­tól is megnyugodtam, másrészt pedig, mert az nekem mindig is egzisztenciá­lis biztonságot adott. Fiatal koromban hegedűtanfolyamot végeztem, a későb­biekben pedig a Honvédség Művelődé­si Házában foglalkozhattam azzal a csodálatos világgal, amelyet úgy hív­nak, muzsika. A ritmus, a mozgás szo­rosan összefügg a zenével. — Különösen az ön sportágában, a vívásbam, mert ott is az az igazi, ha muzsikálnak a mozdulatok. — Ott is, de gondoljunk csak pél­dául egy rúdugróra, gátfutóra, vagy hármasugróra. A mozgássorra. Dal­lam, ritmus van minden pillanatában. A sport és a zene sohasem választha­tó el egymástól.­­ Még az esztendő elején járunk, még nem késő a jó szó, az új esztendő hátralévő tizenegy hónapjára. Mit kí­ván a magyar sportnak? — Hadd válasszam ezt kétfelé. A ma még névtelen, a sporttal nem fog­lalkozó fiataloknak azt kívánom, ta­nácsolom, hogy ne herdálják el fölös­legesen azokat a csodaéveket, amelye­ket koruknál fogva élvezhetnek. Le­gyen előttük példa Egerszegi Kriszti­na, Rózsa Norbert gyönyörű pályafu­tása. D­k a profiknak? — Nekik annyit, hogy már az idei világversenyeken szerezzenek olyan tekintélyt, amely már eleve az esélye­sek közé emeli őket a barcelonai olim­pián. — Hány évre kapta az elnöki meg­bízatást? — Erről még nem volt szó, nem volt idő ezt megbeszélni. Azt fogom java­solni, hogy egy-, két-, esetleg három­­évenként válasszanak, válasszunk új elnököt. •»­­ Kívánunk ehhez sok s­ikért, erőt és egészséget kedves Elnök Úr, kedves Kárpáti Rudolf!

Next