Nemzeti Sport, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-01 / 31. szám
II. 31. ♦ 1991. február 1. MmmMikhn várftslk «s M1M1II f *imi§',; •; nemki&iMi • vártuk. m IIIMIIfl-ssal A tenisz számomra életmentés A decemberben meghirdetett vendégjárás a teniszkedvelők érdeklődését is felkeltette. Jelentkezett olyan kedves olvasó, aki Szeles Mónikával (??) szeretett volna találkozni. Mások vidéki teniszvezetők gondjaival kívántak megismerkedni, a világranglista-készítés rejtelmeibe szándékoztak volna bepillantani, Jákfalvi Bélát, a korábbi sikeres kapitányt akarták faggatni a finom falatok fogyasztása közben. A legtöbben Taróczy Balázst invitálták volna a fehér asztalhoz, ám a wimbledoni bajnok elnézést kért, mondván: Ivanisevics patronálását befejezve téli üdülésre megy családjával. Taróczy mellett az örökös bajnoknő, Körmöczy Zsuzsi személye iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. Vendégünk vendége így adott volt, már csak a vendég kiválasztása okozott fejtörést. Ezúttal nem sorsoltunk a bajnoknővel találkozni kívánók között. Őszintén bevalljuk, a fair-play minden szabályát felrúgva bundáztunk! A jelentkezők közül egy ismerőst, mi több, barátot választottunk a bajnoknő házigazdájának. Blaskó Tibort, az OTP Számítástechnikai és Üzemszervezési Igazgatóságának főosztályvezetőjét, aki a nyári hétvégeken kora reggeltől késő estig fáradhatatlanul üti a labdát a Takarékpénztár békásmegyeri telepén. Az általunk ismert leglelkesebb amatőr teniszezők egyike, akinek vezérletével az OTP kis csapata tavaly újabb bajnokságot nyert, s az idén már a Budapest I. osztályban folytatja. — Diákként több sportággal megpróbálkoztam — emlékezett vendégünk. — Előbb atletizáltam, általános iskolásként százhatvan-százhetven centit is átugrottam a Vasasban. Közben az Elektromos kölyök-, majd az ificsapatában a védelem utolsó embereként igyekeztem megállítani az ellenfél támadásait. Telente meg a kaucsuklabdát ütöttem, több-kevesebb sikerrel. Azután, amikor vagy tíz éve megnyílt a békásmegyeri üdülőtelepünk, a salakos dühöngőben rúgtam a labdát, s a tenisz is egyre jobban megtetszett. Azóta is szerelmese vagyok a fehér sportnak. A szerelmese, a szó igazi értelmében, Filigrán felesége, Ágika mesélte, hogy amikor néhány éve Bécsbe kirándultak, s az osztrák tévé órákon át közvetítette az US Open Flushing Meadow-ban rendezett mérkőzéseit, Tibort négy ökörrel sem lehetett volna elhúzni a tévé elől. Bécsbe ment teniszt nézni. Manapság már bennünket hívhatna káposztásmegyeri otthonába, hiszen 56 videokazettán őrzi az elmúlt évek Grand Slam-versenyeinek döntőit, legjobb mérkőzéseit. A rendszeres, még télen is heti kétszeri tenisz, számomra életmentés, az egészségmegőrzés egyik eszköze — magyarázta. — Lehet, hogy egyesek nem hiszik, de állítom, a múlt nyáron például, amikor Görögországban nyaraltunk ott, a tengerparton, a tűző nap elöl a pálmafák alá menekülve is a munka, a gondjaimra bízott száztíz ember munkája, a bank további gépesítése járt az eszemben. De otthon a lányaimnak is kétszer meg kell kérdezniük valamit, amíg egyszer rájuk tudok figyelni. A teniszpálya az egyetlen hely, ahol ki tudok kapcsolódni, ahol a játékra, a labdára összpontosítok. Három lánya közül még csak a 14 éves Zsófit vezette be a sport világába. S hálás Keresztes Pista bácsinak, aki Zsófit a szárnyai alá vette, mert szépen, stílusosan úszott, kiváló vízfekvéssel, csak éppen lassan. Azután a Dózsában tartott második rostán fennakadt. Eltanácsolták, mondván: nem lesz belőle versenyző. De Zsófi talán nem is akart versenyezni, csak az úszást kedvelte, amire az Izzóban lehetőséget kapott. S ősztől már a hétéves Vera és a hatéves Judit is az uszoda állandó vendége lesz. . .Mi tetszik lapunkban, s mi az amin változtatna? — folytattuk érdeklődéssel a beszélgetést. — Ha min is vagyok előfizető, vagy mindennapos vásárló, de azért a sportlap rendszeres olvasói közé sorolom magam — hangzott a válasz. — Elsősorban az eredményeket, a híreket, az értesüléseket, az aktualitásokat értékelem. Óriási dolognak tartom, hogy például a BLASZ eredményei éppúgy megtalálhatók a Nemzeti Sportban, mint az angol vagy olasz bajnokság eseményei. Azt viszont már ne vegyék rossz néven, de borzasztónak tartom, amikor írásaikba erőltetett irodalmi életképeket kevernek. Lehet, hogy én, a számok embereként az eredményeket helyezem előtérbe, de azt hiszem ez az, ami a legtöbb embert érdekli. Később a szerkesztőség nem éppen tágas szobáit végigjárva vendégünk kérdezett: Milyen a szerkesztőség szervezeti felépítése? Hogyan szervezzük a munkát? Miként alakul a munkarend? Milyen technikai berendezések állnak rendelkezésre ? — Bevallom, megleptek a mostoha körülmények — összegezte véleményét vendégünk a látottak és hallottak alapján. — Tudom, hogy a műszaki, technikai fejlesztéshez pénz kell, nem is kevés. De ilyen feltételek között féltem a Nemzeti Sportot. A „laptop” gépek például, amelyek egy táskaírógép harmadánál is kisebbek, de mégis egy gombnyomással továbbítják a tudósításokat, ma már a médiák elengedhetetlen eszközei. Az eredmények, statisztikák, táblázatok, de fontos cikkek kezelését is számítógépekkel kellene végeztetni. Nem is beszélve a szövegszerkesztő számítógépek használatáról, a lap külső formájának szükséges korszerűsítéséről. A Nemzeti Sportnak ezen a téren, szerény véleményem szerint, erősítenie kellene, hogy lépést tartson Európával, s a hazai fejlődő konkurenciával... ///////////////í* •//////////////////. //. y////zw/////^//,.; : //////////////z////, . //////////////////*: '//////////////////;*: /Z////////Z//////.ZT ///y) Hazaszeretet, klubhűség A helyzethez alkalmazkodva egy jó párost szerettünk volna összehozni a találkozó előtt, de a bajnoknő vállfájása miatt a szabadtéri idényre halasztották a partit. — Zsuzsika, ellenem adogathatott volna alulról is — mondta már a fehér asztalnál vendégünk, Blaskó Tibor. — Szó se róla, olykor adogattam alulról! Engem olykor elkapott az idegesség, féltem a szerváktól, s még döntőkben is előfordult, hogy alulról szerváltam — válaszolta Körmöczy Zsuzsi, s ezzel vendégünk és vendége túl is jutott az ismerkedés nehézségein. Kezdhettük a mérkőzést. 12 eres játszmában a bajnoknő emlékezett . Bár készültem Körmöczyből, tudom, hogy legnagyobb sikerét Párizsban aratta a francia nemzetközi bajnokság megnyerésével, de mégis, hogyan kezdte? — kérdezte a vendég. — Sajnos, régen volt. Számtalanszor el is mondtam, de nem élhetek vissza a vendégjoggal, így újra felidézem — így Körmöczy Zsuzsi. S idézte 1.. Balatonföldvári nyaralójuk kertje végén volt a teniszpálya. A copfos kislány minden délután ott ült és kis székéről nézte a nagyok játékát, figyelte a labdaszedőket, barátkozott velük. Remélte, hogy egyszer majd a nagyok játéka előtt vagy után beveszik a faütőspartiba. S egyszer végre bevették, szerencséjére az edző Czeitler János meglátta milyen ügyesen játszik, s azon nyomban engedélyt kért a kislány papájától, hogy foglalkozhasson felfedezettjével. Első klubja az UTE volt. Egészen addig, amíg Aschner Lipót, a klub fő mecénása meg nem hívta díszpáholyába, a Fradi elleni rangadóra. S mikor a bíró néhány téves ítéletével a kislány által oly kedvelt zöldfehéreket sújtotta, Lipi bácsi megszólalt: — Kicsi Zsuzsikám, a lilafehéreket kell ám biztatni! Mire a kislány indulatosan válaszolt: — De én a Fradit szeretem! — Azután a Pasarét, a BBTE következett, majd a fasizmus következtében nehéz kényszerpihenő, rövid kirándulás Lágymányosra, és végül a Vasas. Újra a Pasarét, mert itt érezte és érzi magát otthonosan. A másodikban ászokkal játszottunk — Nem tudom Zsuzsika, hogy van vele, de nekem nem nagyon tetszik Szeles Mónika kétkezes játéka. A kedvencem Chris Evert volt, csodásan helyezte a labdáit. Élvezet volt nézni mozgását — vélekedett vendégünk. — Nálam Navratilova az első, már ami a teniszt,, a játékot illeti. Kifejezetten kedvelem a nők által alkalmazott támadójátékot. A látványos röptéket — vágott vissza Körmöczy Zsuzsi. Utána a férfiakat vettük sorra. — John McEnroe-nak nem volt és jelenleg sincs párja. — folytatta a bajnoknő. — Ha ültem a lelátóin vagy a tévé képernyője előtt, s figyeltem McEnroe-t, biztos, hogy megoldásainak többségével meglepett. Mindig oda ütötte a labdát, ahová azt sem ellenfele, sem én nem vártam. Helyzetfelismerése, ötletessége utolérhetetlen. Lendl az ellentéte. Minden tiszteletem ezé a fantasztikus szorgalmú, küzdőképes teniszezőé. Játéka bárha eredményes is, de számomra hallatlanul egysíkú, unalmas. A jövőt a rokonszenves, s remek fonákokat ütő Sampras és talán Ivanisevics jelentheti. — Nekem Pat Cash az egyik kedvencem. Az ausztrál wimbledoni győzelme idején kiválóan játszott. Adogatását , röptejátékát nagyon élveztem, de Noah trükkjét is nagyon szeretem — így vendégünk. — Nagyszerű dolog, hogy a műholdas televíziós adások Magyarországon is lakásainkba hozzák a világ teniszsportját — szögezte le Blaskó Tibor. — Valóban örömteli dolog, de mint minden éremnek, ennek is van egy másik oldala, s ez az összehasonlítás lehetősége, ami bizony a magyar tenisz számára lehangoló — mondta a bajnoknő, s szomorúan folytatta: — S ezt egyesek egyszerűen nem akarják tudomásul venni. A harmadikban hazatértünk Hát igen, mi is van a magyar teniszsporttal? Egy ilyen rövid beszélgetés során aligha lehetne alaposabb elemzésre vállalkozni, de a vendég és a bajnoknő egy-egy megjegyzése így is rendkívül elgondolkoztató. — Korábban az egyik fővárosi tenisztelep közelében volt a munkahelyem — mondta vendégünk. — Délutánonként kinéztem a pályára. Nagyon elkeserített, hogy az egyik tizenéves gyerek hozzátartozója a kis ellenfél mögé állt, s játék közben hangosan ócsárolta, becsmérelte, megpróbálta kizökkenteni a játékból. S mindez következmények nélkül maradt. — Ez sajnos nem elszigetelt jelenség — magyarázta a bajnoknő. — A szülők egy része eredményt vár gyerekétől. Eredményt, mindenáron, s szeretné, ha csemetéjéből egyszer százezreket kereső bajnok lenne. De sajnos, ez általában elmarad. Különben a mi játékosaink többsége egyszerűen nem tudja elviselni a vereséget, de a győzelmekkel sem tud együttélni. A búcsúkávé kavargatása közben a bajnoknő mintegy végszólként mondta: — Tudja, Tibor, nálam a hazaszeretet, a klubhűség, mindig meghatározó volt. S ez sajnos kezd kimenni a divatból. Hát sajnos igen. Viszontlátással búcsúztunk, hiszen pénteken kezdődik a Davis Kupamérkőzés, ahol a szovjet teniszezők játéka élményt ígér a Folyondár utcában. S nem feledkeztünk el a tavaszra halasztott partiról sem, midőn mi leszünk vendégek a Pasaréten. Vendegünk: Blaskó Tibor Vendégünk vendége: Körmöczy Zsuzsa Házigazda: Vad Dezső m . VHotel BékeRadissonJ jpi Budapest figyelYtíl NEMZETI SPORT 3 ^SSSS//7/7,sSSSS/SSSSSSSSSSSSSZZr ssss/^ | Hérám | | káván(c$i)- | 1 ság | 3 Vendégünket rendhagyó^ 5 módon szerkesztőségünk- 3 - kel kapcsolatos kérdések § ^ érdekelték, amelyekre § 3 Borbély Pál, a Nemzeti | § Sport Kft. igazgatója vá- 3álaszolt. | | 1. Hogyan áll a lapok® § vitája a postával, számít- ^ 3 hatnak-e az olvasók a 3 ^ terjesztés javulására? 3 ^ — A postát felkészület- je lenül érték a rendszervál-1 3 tás nyomán megindult^ 1 számtalan új lap terjesz- 3 I tésével megnövekedett 3 3 feladatok. Ez alatt a la- § 3 pok árusítását, a vissza- 3 ^ maradó példányok kezelé- § 3 sőt, a kiadókkal való kor- 3 d rekt elszámolást értem, 3 Az év elején két új vál-3 3 satot alakult, egyik az 3 előfizetőket szolgálja ksi, ^ 1 a másik az árusítást, a 3 § terjesztést szervezi. Kor-3 3 szerű gépi berendezéseik 3 3 segítsége révén remélni § 3 lehet, hogy március végé-1 3 re zökkenőmentesen mű-1 3 ködnek a terjesztés és az 3 § elszámolás terén egyaránt, 3 ! De arra is szeretnénk szá- 3 v mítani, hogy a jelenlegi, 3 3 több mint negyvenmilliós 3 3 adósságukat végre rende-3 3 zik. Sokat, az áruspélda-1 3 nyolc eladásáért 2,93 fo- 1o rintot kérnek, az előfizesz téses példányokat Buda- 3 | pesten 3.10-ért, vidéken 3 13.60-ért terjesztik. Ezért 3 3 már színvonalas, jó mun- 3 ° kát várunk. 8 S V 3 2. Milyen részleteket is 3 3 merhet meg az olvasó a | 3 Nemzeti Sport Kft. jelen-g ? légi helyzetéről? | — Mindennél többre ér- ^ | lékelem azt, hogy bár 3 3 szinte leheletvékony jé-3 3 gén indultunk el az önál- ^ 3 lóság útján, és ha messze® 3 is vagyunk az igazán pro- | 3 finak mondható üzleti | 3 szellemtől, de nem buk- 3 3 tünk el! Munkatársaink § 1 döntő többsége mellett a 3 lapunkat előállító Szikra § 3 Lapnyomda (39.5'’/o-kal) 3 3 és a Közép-európai Be- 3 3 fektetési Társaság (30%- 3 3 kal) tartozik a tulajdono- 13 sok közé. A társasága 3 300 000 dollárral járult az 3 S alaptőkéhez, amit bankba v tettünk és a kamataiból 3 3 utaztatjuk munkatársain-3 3 kát. Átvettünk két meg-3 3 szűnésre ítélt lap, az Eu- 3 3 rópa-hírű Sakkélet és a 1 3 népszerű Gól, Labdajáté-S 3 kok kiadását. Ez utóbbi- 3 3 ban szeretnénk a vidéken® 1 népszerű kosárlabdának 3 1 és kézilabdának nagyobb 3 3 nyilvánosságot teremteni. § 3 Vállalkozásunk nyerése- 3 3 gól, de csak megfelelő tér- 3 3 jesztéssel és időben tér-1 3 ténő elszámolással gondol-1 3 hatunk komolyabb tervek 3 3 megvalósítására. 3. Mikorra tervezik 3 lap külsejének változtató-3 3 ját, esetleg színes képek 3 3 közlését? 3 . A lap külső megjele-3 3 nésének formája jelenlegi 3 kizárólag pénzkérdés. A 1 3 korszerű Szikra nyomda képes volna rá, hogy akár 3 i holnaptól hófehér papírra, ^ 3 többszínű, ofszet nyo-fc 3 mással, színes fotókkal 3 3 állítsa elő a Nemzeti® 3 Sportot. Mindez azonban | 3 a jelenleginek többszörö- I 3 sere emelné a lap árát. A 3 3 papír jelenleg is rendkí- 3 1vüli drága, többe kerül, 3 £ mint az egész műveleti ^ 3 költség, nyomdai előállí- 3 3 tás! Márpedig mi úgy§ 3 érezzük, hogy nem első- 3 3 sorban azoknak készítjük 1 3 a lapot, akik nyugat-1 3 európai luxusautókkal® 1 járnak, hanem a sportoló § 1 fiataloknak, a hírekre, az eredményekre éhes szűr- 3 3 kólóknak és a sportot 3 3 oly nagyon szerető nyug- ^ 3 díjasoknak, akik már a ~ 3 mai áron is bizony csak 1 3 nehezen tudják megvenni 3 3 kedvenc lapjukat, a Nem-3 Szeti Sportot. És őket szerretnénk megtartani. Az el- 3 3 ismerésüket kiérdemelni! 3 s s ^SSSSSsMJSSSSSSSSSsSSsSSSrtW/rZSSSSSSX