Nemzeti Sport, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-01 / 31. szám

II. 31. ♦ 1991. február 1. MmmMikhn várftslk «s M1M1II f *imi§',; •; nemk­i&iMi • vártuk. m IIIMIIfl-ssal A tenisz számomra életmentés A decemberben meghirdetett vendégjárás a teniszkedvelők érdek­lődését is felkeltette. Jelentkezett olyan kedves olvasó, aki Szeles Mónikával (??) szeretett volna találkozni. Mások vidéki teniszveze­tők gondjaival kívántak megismerkedni, a világranglista-készítés rej­telmeibe szándékoztak volna bepillantani, Jákfalvi Bélát, a korábbi sikeres kapitányt akarták faggatni a finom falatok fogyasztása köz­ben. A legtöbben Taróczy Balázst invitálták volna a fehér asztalhoz, ám a wimbledoni bajnok elnézést kért, mondván: Ivanisevics patro­­nálását befejezve téli üdülésre megy családjával. Taróczy mellett az örökös bajnoknő, Körmöczy Zsuzsi személye iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. Vendégünk vendége így adott volt, már csak a vendég kiválasztása okozott fejtörést. Ezúttal nem sorsoltunk a bajnoknővel találkozni kívánók között. Őszintén bevalljuk, a fair-play minden szabályát felrúgva­­ bundáztunk! A jelentkezők közül egy ismerőst, mi több, barátot választottunk a bajnoknő házigazdájának. Blaskó Tibort, az OTP Számítástechnikai és Üzemszervezési Igazga­tóságának főosztályvezetőjét, aki a nyári hétvégeken kora reggeltől késő estig fáradhatatlanul üti a labdát a Takarékpénztár békásme­gyeri telepén. Az általunk ismert leglelkesebb amatőr teniszezők egyike, akinek vezérletével az OTP kis csapata tavaly újabb bajnok­ságot nyert, s az idén már a Budapest I. osztályban folytatja. — Diákként több sportággal megpróbálkoztam — emlékezett vendégünk. — Előbb atletizál­­tam, általános iskolásként száz­­hatvan-százhetven centit is át­ugrottam a Vasasban. Közben az Elektromos kölyök-, majd az ifi­csapatában a védelem utolsó em­bereként igyekeztem megállítani az ellenfél támadásait. Telente meg a kaucsuklabdát ütöttem, több-kevesebb sikerrel. Azután, amikor vagy tíz éve megnyílt a békásmegyeri üdülőtelepünk, a salakos dühöngőben rúgtam a labdát, s a tenisz is egyre job­ban megtetszett. Azóta is szerel­mese vagyok a fehér sportnak. A szerelmese, a szó igazi ér­telmében, Filigrán felesége, Ági­­ka mesélte, hogy amikor néhány éve Bécsbe kirándultak, s az osztrák tévé órákon át közvetí­tette az US Open Flushing Mea­­dow-ban rendezett mérkőzéseit, Tibort négy ökörrel sem lehetett volna elhúzni a tévé elől. Bécs­be ment teniszt nézni. Manap­ság már bennünket hívhatna ká­posztásmegyeri otthonába, hiszen 56 videokazettán őrzi az elmúlt évek Grand Slam-versenyeinek­ döntőit, legjobb mérkőzéseit.­­ A rendszeres, még télen is heti kétszeri tenisz, számomra életmentés, az egészségmegőrzés egyik eszköze — magyarázta. — Lehet, hogy egyesek nem hi­szik, de állítom, a múlt nyáron például, amikor Görögországban nyaraltunk ott, a tengerparton, a tűző nap elöl a pálmafák alá menekülve is a munka, a gond­jaimra bízott száztíz ember mun­kája, a bank további gépesítése járt az eszemben. De otthon a lányaimnak is kétszer meg kell kérdezniük valamit, amíg egy­szer rájuk tudok figyelni. A te­niszpálya az egyetlen hely, ahol ki tudok kapcsolódni, ahol a já­tékra, a labdára összpontosítok. Három lánya közül még csak a 14 éves Zsófit vezette be a sport világába. S hálás Keresz­tes Pista bácsinak, aki Zsófit a szárnyai alá vette, mert szé­pen, stílusosan úszott, kiváló víz­­fekvéssel, csak éppen lassan. Az­után a Dózsában tartott második rostán fennakadt. Eltanácsolták, mondván: nem lesz belőle ver­senyző. De Zsófi talán nem is akart versenyezni, csak az úszást kedvelte, amire az Izzóban le­hetőséget kapott. S ősztől már a hétéves Vera és a hatéves Judit is az uszoda állandó vendége lesz. . .Mi tetszik lapunkban, s mi az amin változtatna? — folytat­tuk érdeklődéssel a beszélgetést. — Ha min is vagyok előfi­zető, vagy mindennapos vásárló, de azért a sportlap rendszeres olvasói közé sorolom magam — hangzott a válasz. — Elsősorban az eredményeket, a híreket, az értesüléseket,­­ az aktualitásokat értékelem. Óriási dolognak tar­tom, hogy például a BLASZ ered­ményei éppúgy megtalálhatók a Nemzeti Sportban, mint az an­gol vagy olasz bajnokság ese­ményei. Azt viszont már ne ve­gyék rossz néven, de borzasztó­nak tartom, amikor írásaikba erőltetett irodalmi életképeket kevernek. Lehet, hogy én, a szá­mok embereként az eredménye­ket helyezem előtérbe, de azt hi­szem ez az, ami a legtöbb em­bert érdekli. Később a szerkesztőség nem éppen tágas szobáit végigjárva vendégünk kérdezett: Milyen a szerkesztőség szervezeti felépíté­se? Hogyan szervezzük a mun­kát? Miként alakul a munka­rend? Milyen technikai berende­zések állnak rendelkezésre ? — Bevallom, megleptek a mos­toha körülmények — összegezte véleményét vendégünk a látot­tak és hallottak alapján. — Tu­dom, hogy a műszaki, technikai fejlesztéshez pénz kell, nem is kevés. De ilyen feltételek kö­zött féltem a Nemzeti Sportot. A „laptop” gépek például, amelyek egy táskaírógép harmadánál is kisebbek, de mégis egy gomb­nyomással továbbítják a tudósí­tásokat, ma már a médiák elen­gedhetetlen eszközei. Az ered­mények, statisztikák, táblázatok, de fontos cikkek kezelését is számítógépekkel kellene végez­tetni. Nem is beszélve a szö­vegszerkesztő számítógépek hasz­nálatáról, a lap külső formájá­nak szükséges korszerűsítéséről. A Nemzeti Sportnak ezen a té­ren, szerény véleményem sze­rint, erősítenie kellene, hogy lé­pést tartson Európával, s a ha­zai fejlődő konkurenciával... ///////////////í* •//////////////////. //. y////zw/////^//,.; : //////////////z////, . //////////////////*: '//////////////////;*: /Z////////Z//////.ZT ///y) Hazaszeretet, klubhűség A helyzethez alkalmazkodva egy jó párost szerettünk volna összehoz­ni a találkozó előtt, de a bajnoknő vállfájása miatt a szabadtéri idény­re halasztották a partit. — Zsuzsika, ellenem adogathatott volna alulról is — mondta már a fehér asztalnál vendégünk, Blaskó Tibor. — Szó se róla, olykor adogattam alulról! Engem olykor elkapott az idegesség, féltem a szerváktól, s még döntőkben is előfordult, hogy alul­ról szerváltam — válaszolta Kör­möczy Zsuzsi, s ezzel vendégünk és vendége túl is jutott az ismerkedés nehézségein. Kezdhettük a mérkő­zést. 12 eres játszmában a bajnoknő emlékezett . Bár készültem Körmöczyből, tudom, hogy legnagyobb sikerét Pá­rizsban aratta a francia nemzetközi bajnokság megnyerésével, de mégis, hogyan kezdte? — kérdezte a ven­dég. — Sajnos, régen volt. Számtalan­szor el is mondtam, de nem élhetek vissza a vendégjog­gal, így újra fel­idézem — így Körmöczy Zsuzsi. S idézte 1.. Balatonföldvári nya­ralójuk kertje végén volt a tenisz­pálya. A copfos kislány minden dél­után ott ült és kis székéről nézte­­ a na­gyok játékát, figyelte a labdaszedő­­ket, barátkozott velük. Remélte, hogy egyszer majd a nagyok játéka előtt vagy után beveszik a faütős­­partiba. S egyszer végre bevették, szerencséjére az edző Czeitler János meglátta milyen ügyesen játszik, s azon nyomban engedélyt kért a kis­lány papájától, hogy foglalkozhasson felfedezettjével. Első klubja az UTE volt. Egészen addig, amíg Aschner Lipót, a klub fő mecénása meg nem hívta díszpá­holyába, a Fradi elleni rangadóra. S mikor a bíró néhány téves ítéleté­vel a kislány által oly kedvelt zöld­fehéreket sújtotta, Lipi bácsi meg­szólalt: — Kicsi Zsuzsikám, a lila­fehéreket kell ám biztatni! Mire a kislány indulatosan válaszolt: — De én a Fradit szeretem! — Azután a Pasarét, a BBTE kö­vetkezett, majd a fasizmus követ­keztében nehéz kényszerpihenő, rövid kirándulás Lágymányosra, és végül a Vasas. Újra a Pasarét, mert itt érezte és érzi magát otthonosan. A másodikban ászokkal játszottunk — Nem tudom Zsuzsika, hogy van vele, de nekem nem nagyon tetszik Szeles Mónika kétkezes játéka. A kedvencem Chris Evert volt, csodá­san helyezte a labdáit. Élvezet volt nézni mozgását — vélekedett ven­dégünk. — Nálam Navratilova az első, már ami a teniszt,, a játékot illeti. Kife­jezetten kedvelem a nők által alkal­mazott támadójátékot. A látványos röptéket — vágott vissza Körmöczy Zsuzsi. Utána a férfiakat vettük sorra. — John McEnroe-nak nem volt és jelenleg sincs párja. — folytatta a bajnoknő. — Ha ültem a lelátóin vagy a tévé képernyője előtt, s fi­gyeltem McEnroe-t, biztos, hogy megoldásainak többségével megle­pett. Mindig oda ütötte a labdát, ahová azt sem ellenfele, sem én nem vártam. Helyzetfelismerése, öt­letessége utolérhetetlen. Lendl az el­lentéte. Minden tiszteletem ezé a fantasztikus szorgalmú, küzdőképes teniszezőé. Játéka bárha eredmé­nyes is, de számomra hallatlanul egysíkú, unalmas. A jövőt a rokon­szenves, s remek fonákokat ütő Sampras és talán Ivanisevics jelent­heti. — Nekem Pat Cash az egyik ked­vencem. Az ausztrál wimbledoni győzelme idején kiválóan játszott. Adogatását , röptejátékát nagyon élveztem, de Noah trükkjét is na­gyon szeretem — így vendégünk. — Nagyszerű dolog, hogy a mű­holdas televíziós adások Magyaror­szágon is lakásainkba hozzák a világ teniszsportját — szögezte le Blaskó Tibor. — Valóban örömteli dolog, de mint minden éremnek, ennek is van egy másik oldala, s ez az összeha­sonlítás lehetősége, ami bizony a magyar tenisz számára lehangoló — mondta a bajnoknő, s szomorúan folytatta: — S ezt egyesek egysze­rűen nem akarják tudomásul venni. A harmadikban hazatértünk Hát igen, mi is van a magyar te­niszsporttal? Egy ilyen rövid beszél­getés során aligha lehetne alaposabb elemzésre vállalkozni, de a vendég és a bajnoknő egy-egy megjegyzése így is rendkívül elgondolkoztató. — Korábban az egyik fővárosi te­nisztelep közelében volt a munkahe­lyem — mondta vendégünk. — Dél­utánonként kinéztem a pályára. Na­gyon elkeserített, hogy az egyik ti­zenéves gyerek hozzátartozója a kis ellenfél mögé állt, s játék közben hangosan ócsárolta, becsmérelte, megpróbálta kizökkenteni a játék­ból. S mindez következmények nél­kül maradt. — Ez sajnos nem elszigetelt je­lenség — magyarázta a bajnoknő. — A szülők egy része eredményt vár gyerekétől. Eredményt, mindenáron, s szeretné, ha csemetéjéből egyszer százezreket kereső bajnok lenne. De sajnos, ez általában elmarad. Kü­lönben a mi játékosaink többsége egyszerűen nem tudja elviselni a vereséget, de a győzelmekkel sem tud együttélni. A búcsúkávé kavargatása közben a bajnoknő mintegy végszólként mondta: — Tudja, Tibor, nálam a hazaszeretet, a klubhűség, mindig meghatározó volt. S ez sajnos kezd kimenni a divatból. Hát sajnos igen. Viszontlátással búcsúztunk, hiszen pénteken kezdődik a Davis Kupa­mérkőzés, ahol a szovjet teniszezők játéka élményt ígér a Folyondár ut­cában. S nem feledkeztünk el a ta­vaszra halasztott partiról sem, mi­dőn mi leszünk vendégek a Pasa­réten. Vendegünk: Blaskó Tibor Vendégünk vendége: Körmöczy Zsuzsa Házigazda: Vad Dezső m . VHotel BékeRadissonJ jpi Budapest figy­elYtíl NEMZETI SPORT 3 ^SSSS//7/7,sSSSS/SSSSSSSSSSSSSZZr ssss/^ | Hérám | | káván(c$i)- | 1 ság | 3 Vendégünket rendhagyó^ 5 módon szerkesztőségünk- 3 - kel kapcsolatos kérdések § ^ érdekelték, amelyekre § 3 Borbély Pál, a Nemzeti | § Sport Kft. igazgatója vá- 3­á­laszolt. | | 1. Hogyan áll a lapok® § vitája a postával, számít- ^ 3 hatnak-e az olvasók a 3 ^ terjesztés javulására? 3 ^ — A postát felkészület- j­e lenül érték a rendszervál-1 3 t­ás nyomán megindult^ 1 számtalan új lap terjesz- 3 I tésével megnövekedett 3 3 feladatok. Ez alatt a la- § 3 pok árusítását, a vissza- 3 ^ maradó példányok kezelé- § 3 sőt, a kiadókkal való kor- 3 d rekt elszámolást értem,­­ 3 Az év elején két új vál-3 3 satot alakult, egyik az 3­­ előfizetőket szolgálja ksi, ^ 1 a másik az árusítást, a 3 § terjesztést szervezi. Kor-3 3 szerű gépi berendezéseik 3 3 segítsége révén remélni § 3 lehet, hogy március végé-1 3 re zökkenőmentesen mű-1 3 ködnek a terjesztés és az 3 § elszámolás terén egyaránt, 3 ! De arra is szeretnénk szá- 3 v mítani, hogy a jelenlegi, 3 3 több mint negyvenmilliós 3 3 adósságukat végre rende-3 3 zik. Sokat, az áruspélda-1 3 nyolc eladásáért 2,93 fo- 1­o rintot kérnek, az előfize­­s­z téses példányokat Buda- 3 | pesten 3.10-ért, vidéken 3 13.60-ért terjesztik. Ezért 3 3 már színvonalas, jó mun- 3 ° kát várunk. 8 S V 3 2. Milyen részleteket is­ 3 3 merhet meg az olvasó a | 3 Nemzeti Sport Kft. jelen-g ? légi helyzetéről? | — Mindennél többre ér- ^ | lékelem azt, hogy bár 3 3 szinte leheletvékony jé-3 3 gén indultunk el az önál- ^ 3 lóság útján, és ha messze® 3 is vagyunk az igazán pro- | 3 finak mondható üzleti | 3 szellemtől, de nem buk- 3 3 tünk el! Munkatársaink § 1 döntő többsége mellett a 3­­ lapunkat előállító Szikra § 3 Lapnyomda (39.5'’/o-kal) 3 3 és a Közép-európai Be- 3 3 fektetési Társaság (30%- 3 3 kal) tartozik a tulajdono- 1­3 sok közé. A társasága 3 300 000 dollárral járult az 3 S alaptőkéhez, amit bankba v­­ tettünk és a kamataiból 3 3 utaztatjuk munkatársain-3 3 kát. Átvettünk két meg-3 3 szűnésre ítélt lap, az Eu- 3 3 rópa-hírű Sakkélet és a 1 3 népszerű Gól, Labdajáté-S 3 kok kiadását. Ez utóbbi- 3 3 ban szeretnénk a vidéken® 1 népszerű kosárlabdának 3 1 és kézilabdának nagyobb 3 3 nyilvánosságot teremteni. § 3 Vállalkozásunk nyerése- 3 3 gól, de csak megfelelő tér- 3 3 jesztéssel és időben tér-1 3 ténő elszámolással gondol-1 3 hatunk komolyabb tervek 3 3 megvalósítására.­­ 3. Mikorra tervezik 3 lap külsejének változtató-3 3 ját, esetleg színes képek 3 3 közlését? 3 . A lap külső megjele-3 3 nésének formája jelenlegi 3 kizárólag pénzkérdés. A 1 3 korszerű Szikra nyomda­­­­ képes volna rá, hogy akár 3 i holnaptól hófehér papírra, ^ 3 többszínű, ofszet nyo-fc 3 mással, színes fotókkal 3 3 állítsa elő a Nemzeti® 3 Sportot. Mindez azonban | 3 a jelenleginek többszörö- I 3 sere emelné a lap árát. A 3 3 papír jelenleg is rendkí- 3 1­vüli drága, többe kerül, 3 £ mint az egész műveleti ^ 3 költség, nyomdai előállí- 3 3 tás! Márpedig mi úgy§ 3 érezzük, hogy nem első- 3 3 sorban azoknak készítjük 1 3 a lapot, akik nyugat-1 3 európai luxusautókkal® 1 járnak, hanem a sportoló § 1 fiataloknak, a hírekre, a­z eredményekre éhes szűr- 3 3 kólóknak és a sportot 3 3 oly nagyon szerető nyug- ^ 3 díjasoknak, akik már a ~ 3 mai áron is bizony csak 1 3 nehezen tudják megvenni 3 3 kedvenc lapjukat, a Nem-3 S­zeti Sportot. És őket szer­­­­­retnénk megtartani. Az el- 3 3 ismerésüket kiérdemelni! 3 s s ^SSSSSsMJSSSSSSSSSsSSsSSSrtW/rZSSSSSSX

Next