Nemzeti Sport, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-21 / 78. szám

K­. 78. ♦ 1991. március 21. INVÁZIÓ A LEGJOBB NYOLC KÖZÖTT Veszprém FC—Dorog 0-0 Veszprém, 1200 néző. Vezette: Pillér (Lázin, Tóth). Veszprém FC: Végh — Gersics, Bimbó, Csík, Perger — Csornai, Kiss, Claude, Kelemen — Horváth I., Hor­váth II. Edző: Dunai Antal. Dorog: Belányi — Harmatti, Varga, Schuttovich, Szépvölgyi — Ignácz, Tóth, Szenc­zi, Csapó, Orosz, Szed­­lacsek. Edző: Reszeli-Soós István. Csere: Horváth II. helyett Rugovics a szünetben, Kiss helyett Plotár a 67., Tóth helyett Burkodi a 80., Orosz helyett Ágoston a 90. percben. Sárga lap: Gersics a 22., Harmatit a 29., Szépvölgyi a 87. percben. Szögletarány: 6:5 (2:1) a Veszprém javára. 29. perc: Harmatti az ol­dalvonal mentén szabályta­lankodott Pergerrel, Pillér neki is sárga kártyát mu­tatott fel. 78. perc: Jobb oldali szöglet után Belányi a bal alsó saroknál kiejtette a labdát, de mielőtt Plotár rácsa­pott volna, másod­szorra megkaparintotta. 89. perc: Most viszont Belányi-bravúr követke­zett : Claude 12 méteres lö­vését védte nagyszerű ref­lexszel. Az alacsony színvona­lú első félidőben a hazai közönség döbbenten konstatálta, hogy az előnyét a Dorog nem hajlandó kiengedni a ke­zéből. A sok hibával tar­kított mezőnyjátékban még csak jelentős fö­lényt sem tudott kihar­colni a Veszprém, szak­mai szempontból csak a védelmek munkája ütöt­te meg az átlagszintet. Tempósabban kezdte a második félidőt a Veszp­rém, amihez Rugovics beállása nagyban hozzá­járult. Később jött Plo­tár is, gyakran beszorult a Dorog, de jól szerve­zett, biztos lábakon álló védelmével szemben nemcsak egy, de két fecske sem tudott nyarat csinálni az egyébként napsütéses, nyájas veszp­rémi tavaszból. Ez a ta­vasz Dorogon viszont na­gyon szép lehet... Most „jók” címszó alatt neveket kellene felsorol­ni, de ezúttal érjük be annyival, hogy a két csa­pat védelmének működé­sét elfogadjuk — a töb­bit már nehezen ... Dunai Antal: — Nem gondoltam volna, hogy nem tudunk gólt rúgni a Dorognak, ha nem látom, nem hiszem el. Nincs gól­­lövőnk, ilyen teljesítmény kevés az NB I-ben. Reszeli-Soós István: — Az utóbbi évek legna­gyobb dorogi labdarúgósi­kerét arattuk. Az öröm el­ső perceiben a rám eső részt felajánlom beteg fe­leségemnek és a nyolcva­nadik születésnapját ün­neplő édesapámnak! Dobozy László Tatabánya-MTK-VM 1-0 (1-0) Tatabánya, 1000 néző. Vezette: Molnár (Huták, V­ág­n­­er). Tatabánya: Tőkés — Hegedűs, Váczi, Klausz — Jár­tás, Simon, Udvardi, Lázár — Süveges, Kanyok, Hor­váth I. Edző: Tornyi Barnabás. MTK-VM: Pici — Talapa, Híres, Hahn, Wendler — Cservenkai, Hannich, Horváth Csa Lass — Jován, La­katos. Edző: Verebes József. Csere: Wendler helyett Szabó és Jován helyett Ma­gyar, mindkettő a szünetben, Kanyok helyett Arany a 78., Horváth I. helyett Szekeres a 88. percben. Gólszerző: Váczi a 17. percben. Sárga lap: Wendler a 9., Járiás az 56., Hahn az 58. percben. Szögletarány: 8:6 (4:3) az MTK-VM javára. 9. perc: Az MTK-VM tizenhatosa előtt Wendler lerántotta Süvegest. A já­tékvezető nyomban felmu­tatta a védőnek a sárga lapot. 17. perc: Ismét Wendler szabálytalankodott, húsz méterre Piel kapujától. A sértett ezúttal is Süveges volt. A szabadrúgásból Vá­czi nagy erővel a bal alsó sarokba vágta a labdát. 1-0 56. perc: MTK-s szabad­rúgásnál a sorfalban álló Járfás kézzel húzta le a labdát, sárga lap lett a vé­ge 58. perc: El sem kellett volna tennie a lapot Mol­nár játékvezetőnek, mert két perccel Járfás sza­bálytalansága után Hahn buktatta az oldalvonal kö­zelében Kanyokot. Ezért is kijárt a figyelmeztetés. Az MTK-VM kezdett jobban, de hiába volt mezőnyfölényben, erőt­len támadójátéka miatt a kapura kevés veszélyt jelentett. A Tatabánya gólja után viszont meg­változott a kép. Átvette a kezdeményezést a ha­zai csapat, s ha valami­vel higgadtabbak játéko­sai, tovább növelhették volna előnyüket. Fordulás után az MTK-VM mindent egy lapra feltéve támadott, beszorult a Tatabánya, de a vendégek elrontot­ták a legjobb helyzete­ket is. Az MTK-s tábor a já­tékvezetőt is hibáztatta, mert a találkozó hajrá­jában Tőkés és Cserven­kai ütközésekor szabály­talanságot látott. A saj­tóhelyről nem lehetett eldönteni, hogy valóban tizenegyest kellett vol­na-e ítélni vagy sem. Ám ez mit sem változ­tat a tényen, annyi hely­zetet nem lehet büntet­lenül kihagyni, mint amennyit az MTK-VM elpuskázott. Jó: Váczi, Klausz, Ud­­vardi, ill. Híres, Hannich, Lakatos. Tornyi Barnabás: — Iga­zi kupamérkőzés volt.. Nem játszottunk igazán jól, de továbbjutottunk. Verebes József: — Ez a futball paródiája volt! A két mérkőzésen húsz hely­zetet hagytunk ki, a Ta­tabányának egy sem volt és úgy jutott tovább. A játékvezető két büntetőt nem adott meg a javunk­ra. Állandóan sújtanak bennünket. Nincs értelme így a játékunknak. Küz­dünk, harcolunk, még sincs eredménye. A játékvezetést illetően le kell vonni a ta­nulságot. Sajnos, ezzel a csapattal mindent meg le­het csinálni. Ez politika? Mi sportolók vagyunk, nem politikusok . . . Lázár Lajos BMTE-Törley—Kazincbarcika 1-4 (0-4) Budafok, 300 néző. Vezette: Bay (Nagy II J., Hor­váth O.). BMTE-Törley: Raczkó — Martin, Bátyi, Csikós, Cse­­resznyik — Horváth, Herbály, Godó — Stranyóczky, Jankov, Kénoszt. Edző: Sárközi Lőrinc. Kazincbarcika: Májer — Szabó, Sztahon, Nagy Z., Takács — Balogh, Kondás, Deszatnik — Zsiga, Csipke, Smolniczki. Edző: Varga Zoltán. Csere: Stranyóczky helyett Vanicsek a szünetben, Godó helyett Takó az 59., Smolniczki helyett Ternován a 75., Deszatnik helyett Asszony a 84. percben. Gólszerző: Zsiga a 13., Kondás (11-esből) a 25., Bá­tyi (öngól) a 31., Deszatnik a 42., Kénoszt a 78. percben. Sárga lap: Jankov a 36. percben. Szögletarány: 6:5 (4:1) a BMTE-Törley javára. 13. perc: Remek barci­kai támadás végén Balogh átadásával Zsiga került helyzetbe, élt az alkalom­mal, s 15 méterről a bal alsó sarokba talált. 0-1 25. perc: Csipke a fek­e­­zővonaltól iramodott meg, az utána eredő Bátyi csak a 16-oson belül érte utol, ott viszont a lövés pillana­tában visszahúzta a csatárt. Bay megítélte a büntetőt, amelyből Kondás a háló közepébe bombázott. 0-2 31. perc: Bátyi a hazai térfél közepéről hazaívelte a labdát, amely a 16-ostól kétségbeesetten hátráló Raczkó fölött az üres ka­puba hullott, öngól. 0-3 36. perc: Jankov buktat­ta Nagy Z.-t, sárga lapért. 42. perc: Deszatnik el­húzott két védő között, majd 30 méterről okosan, a kint álló Raczkó fölött a hálóba ívelt. 0- 4 78. perc: Jankov lövése lepattant a védőkről, az elsőnek eszmélő Kénoszt öt méterről a bal alsó sa­rokba továbbított.­ 1- 4 Egy forgalmi dugó miatt késtek a vendé­gek, ezért a mérkőzés húszperces csúszással kezdődött. A barcikai já­tékosok alighanem mele­gítettek a buszon, mert NEMZETI SPORT 5 Ferencváros—Pécsi MSC 2-0 (1-0) Üllői út, 6009 néző. Vezette: Bognár (Fazekas, Var­ga L.). Ferencváros: Józsa — Limperger, Pintér, Lipcsei — Vaszil, Albert, Szenes, Keller — Nagy Zs., Fischer, Dukon. Edző: Nyilasi Tibor. Pécsi MSC: Bodnár — Tónika, Balog, Lőrincz, Pa­­laczky — Megyeri, Medgyes, Braun, Kocsis — Lovász, Lehota. Edző: Garami József. Csere: Palaczky helyett Vókó a 33., Medgyes helyett Takács a 72., Albert helyett Szurgent és Dukon helyett Báder a 76. percben. Gólszerző: Szenes a 40., Szenes a 84. percben. Szögletarány: 6:4 (3:0) a Ferencváros javára. A találkozó előtt Ma­gyar Zoltán, a Ferencvá­ros labdarúgó-szakosztá­lyának ügyvezető igazga­tója abból az alkalom­ból köszöntötte Limper­ger Zsoltot, hogy század­­szor lépett pályára a klub első csapatában. É­rdekesség volt a hazai együttes összeállításában, hogy ismét elfoglalta he­lyét a kapuban Józsa, akinek január elején el­törött a talpcsontja. 9. perc: Dukon rajzolni sem tudta volna szebben bal oldali beadásának az útját, így a labda ponto­san hullott az ötös jobb sarkára, vele együtt ér­kezett a szemfüles Fischer. A nagyszerű találkozás gólt érdemelt volna, ám a középcsatár hajszállal a bal alsó sarok mellé lőtt. 21. perc: Dukon megint jól lőtte középre a labdát, ezúttal Albert robbant be az ötösre, csakhogy öt mé­terről, óriási helyzetből rosszul fejelt. 40. perc: Gólt hozott a mérsékelt, de egyértelmű ferencvárosi fölény. Nagy Zsolt jobbról félmagasan adta középre a labdát, Szenes pedig tíz méterről, kapásból küldte a bal alsó sarokba. Szép jelenet volt. 1-0 54. perc: Lovász remek emelését Lehota 16 mé­terről suhintotta a kapu közepére , Jézisa bizto­san védett. 57. perc: Dukon jobb ol­dali szögletét Albert 10 méterről kitűnően fejelte Bodnár kapujára, a pécsi kapusnak minden tudásá­ra szüksége volt ahhoz, hogy szögletre mentsen. 67. perc: Zúgott a „Fló­rt! Flórt!” a lelátóról, mi­után az ifjabbik Albert apjára emlékeztető cselso­­rozattal szétzilálta a teljes pécsi védelmet, de a ka­pura lövésig már nem ju­tott el. 79. perc: Megyeri 14 mé­terről célozta meg a bal a mérkőzés előtt erre nem volt idejük, mégis ők tűntek frissebbnek, már az első percekben helyzethez jutottak. A házigazdákról lerítt, hogy részükről a továbbjutás kérdése már az első mér­kőzésen tisztázódott, és különösebb ambíció nél­kül futballoztak, szem­látomást csak azért, mert a kupa kiírása ezt a visszavágót is elrendelte. A látottak alapján nehéz volt elhinni, hogy a két együttes labdarúgásunk­nak ugyanabba az osztá­lyába tartozik. Jó: Marton, ill. Sztahon, Kondás, Deszatnik, Csipke. Sárközi Lőrinc: — Szép volt idáig eljutni, de szebb búcsúra számítottunk. Varga Zoltán: — Nagy­szerű, hogy a nyolc kö­zött vagyunk a kupában. Pajor-Gyulai László alsó sarkot, Józsa azonban ismét a helyén volt. 84. perc: Fischer csa­pott le egy rossz pécsi át­adásra a kaputól 20 mé­terre, egyből indította a jobbösszekötő helyén Sze­nest, aki 13 méterről he­lyezett a bal alsó sarokba. 2-0 88. perc: Lipcsei bal ol­dali beadását Keller a ka­putól 10 méterre elvétette, nem úgy Szurgent, aki 13 méterről a kiinduló Bod­nár fölött előbb a lécre emelt, majd a dermedten álló pécsi védők között el­sőként ébredt, lecsapott a visszapattanó labdára, de két méterről fejjel a jobb kapufát találta el. Háromgólos hátrány­nyal és tartalékos csa­pattal érkezett a PMSC az Üllői útra, így aztán nem dédelgethetett to­vábbjutási reményeket. „Tisztes helytállás” — mindössze ennyi volt a vendégek célja, s ezért a legoptimistább szurko­lók sem bízhattak ab­ban, hogy fergeteges ku­pacsatát látnak majd szerdán este. Nos, akik mindezzel tisztában vol­tak, s mégis kilátogattak a Fradi-pályára, tulaj­donképpen azt kapták, amire számíthattak: mér­sékelt iramú, ám néhány igazán szép jelenettel színesített 90 percet. A Fradi fél gőzzel játszva is ellenfele fölé nőtt. A vendégek tisztességgel helytálltak, de arra sem sok esélyük volt, hogy aprócska sikerélmény­­nyel, azaz döntetlennel távozzanak a fővárosból. Jók: Lipcsei (a mezőny legjobbja), Fischer, Szenes, illetve Balog. Nyilasi Tibor: — Há­rom-nullás előnyünk bir­tokában nehéz vol­t a játé­kosokat „felpörgetni” erre a találkozóra. A fiúk en­nek ellenére megfelelő tel­jesítményt nyújtottak. Ha az első félidőben bemegy a két százszázalékos hely­zetünk, akkor a közönség hangulata is jobb lett vol­na. Garami József: — A to­vábbjutás már Pécsen el­dőlt, ezért nem is bosz­­szankodom , a kiesés miatt. További sikereket kívá­nok a kupában a Ferenc­városnak. Borókai Gábor Báti László: „Csodálatos ! » •• •« /• ## a Fradi-kaza­iség... Az Üllői úti mérkőzést együtt néztük Rácz László­val, a Ferencváros — jó kimondani — kitűnőségé­vel, valamint csinos feleségével és két és féléves tündért kisfiával, Lacikával. — Ezek szerint már végleg áttelepült a család? — Igen, most már a formaságokat intézzük, a különböző okmányokat. — És hol laknak? — Egyelőre egy bérelt lakásban, de a jövő hét folyamán már elkezdjük keresni a végleges ottho­nunkat. — Hogy tetszett az FTC játéka? — Jó együttes, minden csapatrészében vannak klasszis játékosok. A Pécs ellen hosszú időn ke­resztül jóformán egykapura játszottunk. — Na és milyen a zöld-fehér közönség? — Csodálatos a Fradi szurkolótábora. Élveztem, hogy a mi játékosaink minden szép megmozdulá­sát milyen szeretettel, hálásan fogadja. Nem vélet­len, hogy erre a publikumra azt mondják, hogy fa­natikus és fantasztikus. — Mikor kezdi az edzéseket? — Ez Nyilasi Tibortól és az orvosoktól függ. Úgy érzem, kihevertem már a vírusfertőzést és napokon belül elkezdhetek a fiúkkal együtt tréningezni. Minden mende­mondával ellentétben jól vagyok, azért viselt meg ennyire ez a betegség, mert éle­temben először estem ágynak. A játékommal sze­retném bizonyítani, hogy én igenis a régi Rácz vagyok. Ezzel a közönséggel, na meg ilyen kitűnő társakkal ezt nem lesz nehéz igazolnom.

Next