Nemzeti Sport, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-22 / 79. szám
II. 79. ♦ 1991. március 22. BOTRÁNYOS KUPAFORDULÓ A Real Madridnak a Szpartak Moszkva celebrált „gyászmisét” Európa-szerte ünnepre készülődtek a labdarúgás rajongói. A kontinentális kupák negyeddöntőinek szerdai visszavágói közül azonban kettő botrányosan fejeződött be, keserű szájízt hagyva mindannyiunkban. Marseille-ben az AC Milan elkényeztetett kedvencei próbáltak kiskaput találni, s a rövidzárlatra hivatkozva levonultak a pályáról. Drezdában pedig az immár hírhedtté vált „szurkolók” kőzáporral „fújták le" a BEX- mérkőzést. Pedig olyan szépnek ígérkezett a kupanap! A vendégcsapatok ismét kitettek magukért (öt győzelem, egy döntetlen, a 31 gólból 15-öt érve el), bálványok dőltek a porba, s „profán csapatok” dicsőültek meg. Köztük a Szpartak Moszkva, amelyet még a szovjet sajtó is „gyászmisére” engedett el Madridba, ám végül a Stamancev-legénység celebrálta a madridi szentélyben a Real búcsúját. Ezen a kupaszerdán kisebb földindulással felérő erőviszony-átrendeződésnek voltunk tanúi. Az eseményekről külföldi tudósítóink segítségével számolunk be. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában a feltörekvő Olympique Marseille és az immár leszálló ágában levő AC Milán összecsapását előzte meg a legnagyobb érdeklődés. Olaszországban még nagyon sokan bíztak a milánói együttes továbbjutásában. A La Gazzetta dello Sport például, száz hírességet szavaztatott meg, köztük Oscar-díjas filmrendezőt, egykori világbajnokot, neves tenoristát stb.,s nyolcvanhatan Milan-győzelmet jósoltak. A dollármilliókkal felépített vendéglátó együttes azonban más véleményen volt. Az Olmeta — Mozer — Amoros, Bolt, Casoni, Di Meco — Waddle, Fournier (Vercruysse, 81. p.), Pelé, Germain — Papin összeállításban felálló Olympique átengedte ugyan a kezdeményezést az olaszoknak, de a pályán végeredményben az történt, amit Goethals edző elképzelt. Arrigo Sacchi mester a szünet után csatárokat küldött be két középpályása helyére: Ilossi — F. Barcsi — Tassotti, Costacurta, Maldini — Rijkaard, Donadoni (Simone, 73. p.), Ancelotti (Massaro, 56. p.), Evani — Agostini, Gullit. A továbbjutást eredményező gólt az angol Waddle (74. p.), kapásból vágta a jobb sarokba. Sárga lapok: Tassotti, Ancelotti, Evani (Milán), illetve Amoros, Mozer (OM). Már a sérülések miatt elrendelt ötperces hosszabbításban jártak a csapatok, amikor az egyik villanyoszlopon kialudtak a lámpák. A svéd Karlsson éppen akkor ítélt kapukirúgást az AC Milán javára, ám az olasz játékosok azt gondolták, hogy vége a mérkőzésnek? — elindultak az öltöző felé. A rövidzárlat kijavítása után sem voltak hajlandóak Gulliték visszamenni a játéktérre, hiába könyörgött nekik a bíró. Baresi csapatkapitány volt a legmegátalkodottabb. A játékvezető — mi mást tehetett volna? — kétszer is konzultált a török UEFA-ellenőrrel, majd letette az ötösre a labdát, sípolt egyet, majd további hármat és befejezettnek nyilvánította az összecsapást. Pedig a mérkőzés nem ezzel fog befejeződni . .. MÉRKŐZÉS UTÁNI NYILATKOZATOK: Bernard Tapie klubelnök (OM): „Az olasz csapatot egyesek a Scala nagyzenekarához hasonlították, minket pedig egy háromtagú szájharmonika-együtteshez. Mégis mi muzsikáltunk szebben. Kár, hogy a Milán nem tudott méltóságteljesen veszíteni.” Arrigo Sacchi edző (Milán): „Lezárult egy korszak. Ez a csapat már nem hasonlít a három évvel ezelőttihez. Akkoriban sokkal ékesebbek voltak a sikerre a játékosaim, mára már a többségük telítődött. Gratulálok a Marseille-nek, s kívánom, hogy a játékosai hosszú ideig őrizzék meg a dacos akarásukat.” A francia szurkolók egész éjszaka önfeledten ünnepeltek, nem úgy a gólszerző Waddle, (a Puputeve), akinek már az öltözőben emlékezetki-hagyása volt (nem tudta megmondani, hogy miként lőtte a gólt). Az angol idegenlégióst, aki nyakszírtfájdalmaira panaszkodott, a díszvacsoráról szállították kórházba. Olasz lapvéleményeket ezúttal nem tudunk közreadni, mert az újságírók sztrájkolnak! Silvio Berlusconi klubelnök a vesztett mérkőzésre egyet már aludva mondta: „A mérkőzés záróeseményeiről most nem akarok nyilatkozni. Majd kivizsgáljuk az ügyet. Egy dolog biztos: felül kell vizsgálnunk néhány dolgot, köztük az edző és a játékosok viszonyát is." Baljós előjelek vezették fel a Dynamo Dresden—Crvena zvezda (1-2) találkozót. A hírhedt drezdai huligánok már jó előre jelezték, hogy ott lesznek és „véleményt is nyilvánítanak” a meccsen. Sajnos, állták a szavukat. Soriano Aladrea spanyol játékvezető a 78. percben kénytelen volt félbeszakítani a mérkőzést. A Real Madrid—Szpartak Moszkva BEK-találkozóról a spanyolországi lapok haraglángokat lehelve írnak, kegyetlenül elverve a port a vesztes madridiakon. A barcelonai Sport, például — a kelet-európai politikai-társadalmi átrendeződésekre is célozva — azt írja, hogy az utolsó szovjet spartakiádot Madridban rendezték. Tény és való, a szovjet játékosok a biliárdasztal simaságú pályán kedvükre viháncoltak, s olyan önfeledten játszadoztak, mint a végre virágos rétre kijutó tömbházlakó gyerekek. Reál—Szpartak 1-3 (1-2). Madrid, 100 000 néző. (30 millió peseta bevétel). Vezette: Waddell (skót). G: Butragueno (9. p), il.1. Radcsenko (19, 37. p.), Smarov (03. p.). Reál: Jaro — Chendo, Hierro, Sanchis (Llorente, 75. p.), — Solana, Villarroya, Michel, Maqueda (Aldana, 56. p.), Gordillo — Butragueno, Hugo Sanchez. Szpartak: Csercseszov — Bazulov — Kulkov, Pozdnyakov, Popov (Busmanon, 89. p.) — Salimov, Karpin, Ivanov, Radcsenko — Popovics, Smarov. MÉRKŐZÉS UTÁNI NYILATKOZAT. Alfredo Di Stéfano edző (Real): „Nem hibáztatom a játékosokat. Küzdöttek, akartak a pályán, most pedig sírnak az öltözőben. A Szpartak akár hat góllal is nyerhetett volna, ha legalább a fele helyzeteit kihasználja.” ★ FC Porto—Bayern München 0-2 (0-1). Porto, 90 000 néző. V: Hackett (angol). G: Ziege (19. p.), Bender (69. p). FC Porto: Baia — Joao Pinto, Aloisio, Geraldao, Tavarez — Bandeirinha, Semedo, Andre (Madjer, 37. p.) — Couto, Kosztadinov, Domingos. Bayern: Aumann — Reuter — Grahammer, Kohler — Effenberg, Schwabl, Thon, Pflügler, Bender, (Münch, 85. p.) — Wohlfarth, Ziege (Sternkopf, 75. p.). ★ Az FC Barcelona—Dinamo Kijev KEK-mérkőzésen (1-1) a jugoszláv Petrovics játékvezető főszereplővé lépett elő. Még a spanyolországi lapok szerint is „szemérmetlenül hazabíráskodott"’. Carlos Rexach megbízott edző (FC Barcelona): „Tudtam, hogy az ukránok győzni jönnek hozzánk. Koeman öthavi kihagyás után játszott, nagyon elfáradt.” R. Kozman, a hazai csapat holland játékosa: „A játékvezető 0-0-ás állásnál kétszer is tizenegyest ítélhetett volna ellenem. Az első szabálytalankodásomért még én is megadtam volna a büntetőt. Szerencsére a síp Petrovicsnál volt.’’ Oroszhegyi Károly Drezda '91: a német labdavúgás legfélelmetesebb btránya A balhék már a mérkőzést megelőzően kezdődtek. A pályaudvar környékén — reggel nyolc óra körül — szépszámú huligáncsapat várta a jugoszláv szurkolók érkezését, akik ellen azután támadást intéztek. Ekkor azonban a rendőrségnek még sikerült megakadályoznia, hogy elfajuljon a helyzet. Ennek ellenére a stadionhoz vezető úton a két tábor között ismételten tettlegességre került sor, sőt a belvárosban is több kirakatot törtek be a vandálok. A Rudolf Harbig-stadion bejáratánál a biztonsági szervek alkalmazottai egy pisztolyt, 38 kést, könnygázsprayket és fojtogatásra alkalmas köteleket koboztak el a bevonuló „szurkolóktól”, akik a találkozó megkezdését követően sem mondtak le arról, hogy zavarják a hangulatot. Üvegek, vasdarabok repültek be a pályára. A partjelző könnyebben megsebesült. Különösen elmérgesedett a helyzet azt követően, hogy a rendezők a szünetben beengedtek az arénába ötven, Berlinből érkezett huligánt, noha előzőleg megtiltották a belépést. Az újonnan érkezettek hamarosan akcióba léptek. Köveket szaggattak fel, ezeket bedobálták a pályára, petárdákat robbantottak. A Dynamo labdarúgói igyekeztek megnyugtatni a tömeget — sikertelenül. Számos jelenlévő szerint a helyzet félelmetesen hasonlított a Heyselstadionban 1985-ben történt tragédiához. Thomas Köhler, a hazaiak kapusa így nyilatkozott: „Katasztrofálissá vált a helyzet. Mi játékosok életveszélyben voltunk, ha a bedobott kövek eltalálnak valakit az belehalt volna.” A játékvezetőnek nem maradt más lehetősége, minthogy félbeszakítsa a találkozót. Erről az elhatározásáról azonban előzőleg nem tájékoztatta a biztonsági szerveket, amelyeket így váratlanul ért a döntés. Ezért tartott hosszú ideig, amíg a vízágyús kocsi a helyszínre érkezett és feloszlatta a továbbra is köveket dobáló tömeget. A német labdarúgás legfélelmetesebb botrányát élte meg. „A huligánok előzőleg levélben kértek segítséget dortmundi és berlini »kollégáiktól«, akik eleget is tettek a meghívásnak” — nyilatkozta a Dynamo egyik vezetője, Manfred Kluge. A jugoszláv szurkolók biztonságáról 1203 rendőr gondoskodott, közöttük a határvédelmi alakulatok 280 fős brigádja. Amikor a huligánok látták, hogy ilyen erővel szemben nem boldogulnak, más célokra fordították figyelmüket. Drezda üzleti negyedében a Prager-strassén további kirakatokat törtek be, egy fotóüzletet kifosztottak és több gépkocsit megrongáltak. A rendőrség összesen 41 személyt vett őrizetbe. Az események szomorú mérlegének megvonásánál a biztonsági szervek gyors törvénymódosítást követelnek. A tartományban ugyanis még nincs lehetőség arra, hogy egyenruhás rendőrök végezzék az ellenőrzést a stadionok bejáratánál. Az események után Hermann Neuberger, a Német Labdarúgó Szövetség elnöke levelet intézett Helmut Kohl kancellárhoz. Ebben emlékeztetett arra a megbeszélésre, amelyet tavaly ősszel folytatott Bonnban a politikusokkal, az elharapódzó erőszak megfékezésére. Akkor a felek abban egyeztek meg, hogy különbizottságot alapítanak a „Sport és a biztonság” címszó alatt. Stefan Lázár NEMZETI SPORT 3 Ma rendhagyó naplónkat zárjuk ki az olvasó előtt. Ezúttal valamennyi bejegyzésünk a szerdai Magyar Kupaforduló meglepetéseiről szól, s a legilletékesebbek tollából ered. A BP. HONVÉD VEZETŐEDZŐJE, dr. Mezey György a kupaforduló talán legnagyobb meglepetését volt kénytelen végigszenvedni, hiszen csapatát, az NB I éllovasát az NB II keleti csoportjának listavezetője elbúcsúztatta. — Aki eltöltött már néhány évet a labdarúgásban, az nemigen beszél csalódásról, mert tudja, ebben a játékban minden előfordulhat — mondja dr. Mezey György, a Bp. Honvéd mesteredzője. — Mi az első meccsen, Diósgyőrött rontottuk el, a fegyelmezetlen védőjáték miatt kaptunk gólt. A visszavágón hat állandó játékost kellett nélkülöznöm, a csapat soha nem játszott ebben az összeállításban. Elismerem, minőségben így is jobbak voltunk papíron, de a DVTK jó csapat, és szervezett, lelkes játékával megérdemelten ejtett ki minket. Az étvágyunk telhetetlen, szerettünk volna a kupában is az élen végezni, ezért bánt a kiesés, de a tényeket tudomásul kell venni. Feltétlenül szeretném hangsúlyozni, hogy nem kezeltük félvállról sem a Magyar Kupát, sem az ellenfelet, már csak azért sem, mert a továbbjutásért járó prémium mindenkinek jól jött volna. Ám nem volt szerencsénk, hibáztunk is, ezért kellett a kupáról lemondanunk. A DIÓSGYŐR ÜGYVEZETŐ ELNÖKÉNEK, Fülöp Istvánnak csupa öröm, móka és kacagás volt az élet a kispesti döntetlen után. — Különösebb szemrehányás nem érhette volna játékosaimat, ha mondjuk kétgólos vereséget szenvednek a bajnokesélyestől. De megtartották előnyüket és elbúcsúztatták a Honvédot. Óriási siker. Együttesünk fegyelmezetten játszott, s teljesítményével újabb híreket szerzett az egyesületnek, és a futballnak. Klubházunknál szerdán több száz szurkoló várta a híreket Kispestről, s amikor meghallotta, hogy továbbjutottunk, örömujjongásban tört ki. Azt hiszem, az elmúlt hét évben, amióta másodosztályúak vagyunk, még nem volt ilyen egységes, jó csapatunk, amely joggal apellálhat a feljutásra. Megítélésem szerint nincs nagy különbség az NB I és az NB II között... A VESZPRÉM FC KLUBELNÖKE, Kiss József még csütörtökön sem ocsúdott fel a kupakudarc okozta kábulatából. — Értetlenül állok a történtek fölött. A kezdő tizenegyből hiányzott ugyan a sérült Bognár és Szoibert, valamint az épp csak felépült Plotár és Rugovics, de ez sem magyarázat a kiesésre, hiszen a Dorogot a tartalékoknak is meg kellett volna verniük. Nem találom a kudarc okát, mivel az edzések hetven-nyolcvan százalékát végignézem, s ott minden jónak tűnik, ráadásul a játékosok a továbbjutásért a bajnoki alapprémiumuk két és félszeresét kapták volna. Ennek ellenére szégyent hoztak a városra, az egyesületre és rám is, hiszen a mérkőzés végén leköpködtek, szidalmaztak a szurkolók. Amit labdarúgóink szerdán műveltek, az egyenlő a nullával. Szeretek jutalmazni, de ha kell, nagyon keményen büntetek. Most ez utóbbira kerül sor. Egy órát beszélgettem a fiúkkal, akiknek az orra a földet érte szégyenükben. Azt hiszem, az a minimum, hogy átérzik tettük súlyát. Magam is végiggondoltam, mit rontottam el, s azt hiszem, nekem is át kell értékelnem idei tevékenységemet. Remélem, hamar túljutunk a holtponton, s a bajnokságban megszerezzük az egyik UEFA Kupás helyet. AZ ÚJPESTI TE MESTERE, Kovács Ferenc, már tapasztalta a dal igazát, amely szerint „Az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod’’. Az újpestiek ugyan eddig sem kényeztették el jobb időkhöz szokott szurkolótáborukat, a koronát mégis szerdán tették fel eddigi produkciójukra. — A legszomorúbb, amit mondanom kell, hogy a Paks teljesen megérdemelten lépett a legjobb nyolc közé. Sajnos, nem áltathatom a szurkolóinkat azzal, hogy beterveztük a kiesést, mert a bajnokságra akartunk koncentrálni. Nem, mi igenis szerettünk volna túljutni a Pakson, csakhogy ehhez is keveset nyújtottunk. Be kell látni, azok a labdarúgók, akik ma egészségesek a Megyeri úton, egyszerűen ennyire képesek. Márpedig ha játékosaink képtelenek átugrani az NB II-es ellenfél által felállított magasságot, akkor önmagukat is minősítik, mégpedig legfeljebb másodosztályúnak. Most keserű vagyok, de nem adjuk fel, mert én a pofonokat sosem tudom megszokni. • ••••••