Nemzeti Sport, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-22 / 79. szám

II. 79. ♦ 1991. március 22. BOTRÁNYOS KUPAFORDULÓ A Real Madridnak a Szpartak Moszkva celebrált „gyászmisét” Európa-szerte ünnepre készülődtek a labdarúgás rajongói. A kontinen­tális kupák negyeddöntőinek szerdai visszavágói közül azonban kettő botrányosan fejeződött be, keserű szájízt hagyva mindannyiunkban. Mar­­seille-ben az AC Milan elkényeztetett kedvencei próbáltak kiskaput ta­lálni, s a rövidzárlatra hivatkozva levonultak a pályáról. Drezdában pe­dig az immár hírhedtté vált „szurkolók” kőzáporral „fújták le" a BEX- mérkőzést. Pedig olyan szépnek ígérkezett a kupanap! A vendégcsapatok ismét ki­tettek magukért (öt győzelem, egy döntetlen, a 31 gólból 15-öt érve el), bálványok dőltek a porba, s „profán csapatok” dicsőültek meg. Köztük a Szpartak Moszkva, amelyet még a szovjet sajtó is „gyászmisére” enge­dett el Madridba, ám végül a Stamancev-legénység celebrálta a madridi szentélyben a Real búcsúját. Ezen a kupaszerdán kisebb földindulással felérő erőviszony-átrendeződésnek voltunk tanúi. Az eseményekről kül­földi tudósítóink segítségével számolunk be. A Bajnokcsapatok Európa Kupá­jában a feltörekvő Olympique Mar­seille és az immár leszálló ágában levő AC Milán összecsapását előzte meg a legnagyobb érdeklődés. Olasz­országban még nagyon sokan bíztak a milánói együttes továbbjutásában. A La Gazzetta dello Sport például, száz hírességet szavaztatott meg, köz­tük Oscar-díjas filmrendezőt, egyko­ri világbajnokot, neves tenoristát stb.,­s nyolcvanhatan Milan-győzel­­met jósoltak. A dollármilliókkal fel­épített vendéglátó együttes azonban más véleményen volt. Az Olmeta — Mozer — Amoros, Bolt, Casoni, Di Meco — W­addle, Fournier (Vercruysse, 81. p.), Pelé, Germain — Papin összeállításban felálló Olympique átengedte ugyan a kezdeményezést az olaszoknak, de a pályán végeredményben az tör­tént, amit Goethals edző elképzelt. Arrigo Sacchi mester a szünet után csatárokat küldött be két kö­zéppályása helyére: Ilossi — F. Ba­rcsi — Tassotti, Costacurta, Maldini — Rijkaard, Donadoni (Simone, 73. p.), Ancelotti (Massaro, 56. p.), Evani — Agostini, Gullit. A továbbjutást eredményező gólt az angol Waddle (74. p.), kapásból vágta a jobb sa­rokba. Sárga lapok: Tassotti, Ancelotti, Evani (Milán), illetve Amoros, Mo­zer (OM). Már a sérülések miatt el­rendelt ötperces hosszabbításban jártak a csapatok, amikor az egyik villanyoszlopon kialudtak a lámpák. A svéd Karlsson éppen akkor ítélt kapukirúgást az AC Milán javára, ám az olasz játékosok­­ azt gon­dolták, hogy vége a mérkőzésnek? — elindultak az öltöző felé. A rö­vidzárlat kijavítása után sem voltak hajlandóak Gulliték visszamenni a játéktérre, hiába könyörgött nekik a bíró. Baresi csapatkapitány volt a legmegátalkodottabb. A játékvezető — mi mást tehetett volna? — két­szer is konzultált a török UEFA-el­­lenőrrel, majd letette az ötösre a labdát, sípolt egyet, majd további hármat és befejezettnek nyilvání­totta az összecsapást. Pedig a mér­kőzés nem ezzel fog befejeződni . .. MÉRKŐZÉS UTÁNI NYILATKO­ZATOK: Bernard Tapie klubelnök (OM): „Az olasz csapatot egyesek a Scala nagyzenekarához hasonlították, min­ket pedig egy háromtagú szájhar­monika-együtteshez. Mégis mi mu­zsikáltunk szebben. Kár, hogy a Milán nem tudott méltóságteljesen veszíteni.” Arrigo Sacchi edző (Milán): „Le­zárult egy korszak. Ez a csapat már nem hasonlít a három évvel ezelőt­tihez. Akkoriban sokkal ékesebbek voltak a sikerre a játékosaim, mára már a többségük telítődött. Gratulá­lok a Marseille-nek, s kívánom, hogy a játékosai hosszú ideig őriz­zék meg a dacos akarásukat.” A francia szurkolók egész éjszaka önfeledten ünnepeltek, nem úgy a gólszerző Waddle, (a Puputeve), aki­nek már az öltözőben emlékezetki-­­hagyása volt (nem tudta megmonda­ni, hogy miként lőtte a gólt). Az angol idegenlégióst, aki nyakszírt­­fájdalmaira panaszkodott, a díszva­csoráról szállították kórházba. Olasz lapvéleményeket ezúttal nem tudunk közreadni, mert az újság­írók sztrájkolnak! Silvio Berlusconi klubelnök a vesztett mérkőzésre egyet már aludva mondta: „A mér­kőzés záróeseményeiről most nem akarok nyilatkozni. Majd kivizsgál­juk az ügyet. Egy dolog biztos: felül kell vizsgálnunk néhány dolgot, köztük az edző és a játékosok viszo­nyát is." Baljós előjelek vezették fel a Dy­­namo Dresden—Crvena zvezda (1-2) találkozót. A hírhedt drezdai huli­gánok már jó előre jelezték, hogy ott lesznek és „véleményt is nyilvá­nítanak” a meccsen. Sajnos, állták a szavukat. Soriano Aladrea spanyol játékvezető a 78. percben kénytelen volt félbeszakítani a mérkőzést. A Real Madrid—Szpartak Moszk­va BEK-találkozóról a spanyolor­szági lapok haraglángokat lehelve írnak, kegyetlenül elverve a port a vesztes madridiakon. A barcelonai Sport, például — a kelet-európai politikai-társadalmi átrendeződé­sekre is célozva — azt írja, hogy az utolsó szovjet spartakiádot Madrid­ban rendezték. Tény és való, a szov­jet játékosok a biliárdasztal simasá­­gú pályán kedvükre viháncoltak, s olyan önfeledten játszadoztak, mint a végre virágos rétre kijutó tömb­­házlakó gyerekek. Reál—Szpartak 1-3 (1-2). Madrid, 100 000 néző. (30 millió peseta bevé­tel). Vezette: W­ad­dell (skót). G: Butragueno (9. p), il.1. Radcsenko (19, 37. p.), Smarov (03. p.). Reál: Jaro — Chendo, Hierro, Sanchis (Llorente, 75. p.), — Solana, Villar­­roya, Michel, Maqueda (Aldana, 56. p.), Gordillo — Butragueno, Hugo Sanchez. Szpartak: Csercseszov — Bazulov — Kulkov, Pozdnyakov, Popov (Busmanon, 89. p.) — Sali­­mov, Karpin, Ivanov, Radcsenko — Popovics, Smarov. MÉRKŐZÉS UTÁNI NYILATKO­ZAT. Alfredo Di Stéfano edző (Real): „Nem hibáztatom a játéko­sokat. Küzdöttek, akartak a pályán, most pedig sírnak az öltözőben. A Szpartak akár hat góllal is nyerhe­tett volna, ha legalább a fele hely­zeteit kihasználja.” ★ FC Porto—Bayern München 0-2 (0-1). Porto, 90 000 néző. V: Hackett (angol). G: Ziege (19. p.), Bender (69. p). FC Porto: Baia — Joao Pin­­to, Aloisio, Geraldao, Tavarez — Bandeirinha, Semedo, Andre (Mad­­jer, 37. p.) — Couto, Kosztadinov, Domingos. Bayern: Aumann — Reuter — Grahammer, Kohler — Effenberg, Schwabl, Thon, Pflügler, Bender, (Münch, 85. p.) — Wohl­­farth, Ziege (Sternkopf, 75. p.). ★ Az FC Barcelona—Dinamo Kijev KEK-mérkőzésen (1-1) a jugoszláv Petrovics játékvezető főszereplővé lépett elő. Még a spanyolországi lapok szerint is „szemérmetlenül hazabíráskodott"’. Carlos Rexach megbízott edző (FC Barcelona): „Tudtam, hogy az ukránok győzni jönnek hozzánk. Koeman öthavi kihagyás után ját­szott, nagyon elfáradt.” R. Kozman, a hazai csapat hol­land játékosa: „A játékvezető 0-0-ás állásnál kétszer is tizenegyest ítél­hetett volna ellenem. Az első sza­bálytalankodásomért még én is meg­adtam volna a büntetőt. Szerencsére a síp Petrovicsnál volt.’’ Oroszhegyi Károly Drezda '91: a német labdavúgás legfélelmetesebb btránya A balhék már a mérkőzést meg­előzően kezdődtek. A pályaudvar környékén — reggel nyolc óra kö­rül — szépszámú huligáncsapat vár­ta a jugoszláv szurkolók érkezését, akik ellen azután támadást intéz­tek. Ekkor azonban a rendőrségnek még sikerült megakadályoznia, hogy elfajuljon a helyzet. Ennek ellené­re a stadionhoz vezető úton a két tábor között ismételten tettleges­­ségre került sor, sőt a belvárosban is több kirakatot törtek be a van­dálok. A Rudolf Harbig-stadion bejára­tánál a biztonsági szervek alkalma­zottai egy pisztolyt, 38 kést, könny­­gázsprayket és fojtogatásra alkal­mas köteleket koboztak el a bevo­nuló „szurkolóktól”, akik a talál­kozó megkezdését követően sem mondtak le arról, hogy zavarják a hangulatot. Üvegek, vasdarabok re­pültek be a pályára. A partjelző könnyebben megsebesült. Különösen elmérgesedett a helyzet azt követő­en, hogy a rendezők a szünetben beengedtek az arénába ötven, Ber­linből érkezett huligánt, noha elő­zőleg megtiltották a belépést. Az újonnan érkezettek hamarosan ak­cióba léptek. Köveket szaggattak fel, ezeket bedobálták a pályára, petárdákat robbantottak. A Dynamo labdarúgói igyekeztek megnyugtat­ni a tömeget — sikertelenül. Szá­mos jelenlévő szerint a helyzet fé­lelmetesen hasonlított a Heysel­­stadionban 1985-ben történt tragé­diához. Thomas Köhler, a hazaiak kapusa így nyilatkozott: „Katasztrofálissá vált a helyzet. Mi játékosok életveszélyben vol­tunk, ha a bedobott kövek eltalál­­nak valakit az belehalt volna.” A játékvezetőnek nem maradt más lehetősége, minthogy félbesza­kítsa a találkozót. Erről az elhatá­rozásáról azonban előzőleg nem tá­jékoztatta a biztonsági szerveket, amelyeket így váratlanul ért a dön­tés. Ezért tartott hosszú ideig, amíg­ a vízágyús kocsi a helyszínre érke­zett és feloszlatta a továbbra is kö­veket dobáló tömeget. A német lab­darúgás legfélelmetesebb botrányát élte meg. „A huligánok előzőleg levélben kértek segítséget dortmundi és ber­lini »kollégáiktól«, akik eleget is tettek a meghívásnak” — nyilat­kozta a Dynamo egyik vezetője, Manfred Kluge. A jugoszláv szur­kolók biztonságáról 1203 rendőr gondoskodott, közöttük a határvé­delmi alakulatok 280 fős brigádja. Amikor a huligánok látták, hogy ilyen erővel szemben nem boldogul­nak, más célokra fordították fi­gyelmüket. Drezda üzleti negyedé­ben a Prager-strassén további ki­rakatokat törtek be, egy fotóüzletet kifosztottak és több gépkocsit meg­rongáltak. A rendőrség összesen 41 személyt vett őrizetbe. Az események szomorú mérlegé­nek megvonásánál a biztonsági szer­vek gyors törvénymódosítást köve­telnek. A tartományban ugyanis még nincs lehetőség arra, hogy egyenruhás rendőrök végezzék az ellenőrzést a stadionok bejáratánál. Az események után Hermann Neuberger, a Német Labdarúgó Szövetség elnöke levelet intézett Helmut Kohl kancellárhoz. Ebben emlékeztetett arra a megbeszélésre, amelyet tavaly ősszel folytatott Bonnban a politikusokkal, az elha­rapódzó erőszak megfékezésére. Ak­kor a felek abban egyeztek meg, hogy különbizottságot alapítanak a „Sport és a biztonság” címszó alatt. Stefan Lázár NEMZETI SPORT 3 Ma rendhagyó naplónkat zárjuk ki az olvasó előtt. Ezúttal valamennyi be­jegyzésünk a szerdai Magyar Kupa­forduló meglepetéseiről szól, s a leg­­illetékesebbek tollából ered. A BP. HONVÉD VEZETŐ­EDZŐJE, dr. Me­­zey György a kupaforduló talán legnagyobb meglepetését volt kénytelen végigszenvedni, hi­szen csapatát, az NB I éllovasát az NB II ke­leti csoportjának listavezetője elbúcsúztatta. — Aki eltöltött már néhány évet a labdarú­gásban, az nemigen beszél csalódásról, mert tud­ja, ebben a játékban minden előfordulhat — mondja dr. Mezey György, a Bp. Honvéd mes­teredzője. — Mi az első meccsen, Diósgyőrött rontottuk el, a fegyelmezetlen védőjáték miatt kaptunk gólt. A visszavágón hat állandó játé­kost kellett nélkülöznöm, a csapat soha nem játszott ebben az összeállításban. Elismerem, minőségben így is jobbak voltunk papíron, de a DVTK jó csapat, és szervezett, lelkes játéká­val megérdemelten ejtett ki minket. Az étvá­gyunk telhetetlen, szerettünk volna a kupában is az élen végezni, ezért bánt a kiesés, de a té­nyeket tudomásul kell venni. Feltétlenül szeret­ném hangsúlyozni, hogy nem kezeltük félvállról sem a Magyar Kupát, sem az ellenfelet, már csak azért sem, mert a továbbjutásért járó pré­mium mindenkinek jól jött volna. Ám nem volt szerencsénk, hibáztunk is, ezért kellett a kupá­ról lemondanunk. A DIÓSGYŐR ÜGYVEZETŐ ELNÖKÉNEK, Fülöp Istvánnak csupa öröm, móka és kacagás volt az élet a kispesti döntetlen után. — Különösebb szemrehányás nem érhette volna játékosaimat, ha mondjuk kétgólos vere­séget szenvednek a bajnokesélyestől. De meg­tartották előnyüket és elbúcsúztatták a Honvé­dot. Óriási siker. Együttesünk fegyelmezetten játszott, s teljesítményével újabb híreket szer­zett az egyesületnek, és a futballnak. Klubhá­zunknál szerdán több száz szurkoló várta a hí­reket Kispestről, s amikor meghallotta, hogy to­vábbjutottunk, örömujjongásban tört ki. Azt hi­szem, az elmúlt hét évben, amióta másodosztá­­lyúak vagyunk, még nem volt ilyen egységes, jó csapatunk, amely joggal apellálhat a feljutásra. Megítélésem szerint nincs nagy különbség az NB I és az NB II között... A VESZPRÉM FC KLUBELNÖKE, Kiss Jó­zsef még csütörtökön sem ocsúdott fel a kupaku­­darc okozta kábulatából. — Értetlenül állok a történtek fölött. A kezdő tizenegyből hiányzott ugyan a sérült Bognár és Szoibert, valamint az épp csak felépült Plotár és Rugovics, de ez sem magyarázat a kiesésre, hiszen a Dorogot a tartalékoknak is meg kellett volna verniük. Nem találom a kudarc okát, mi­vel az edzések hetven-nyolcvan százalékát vé­gignézem, s ott minden jónak tűnik, ráadásul a játékosok a továbbjutásért a bajnoki alappré­miumuk két és félszeresét kapták volna. Ennek ellenére szégyent hoztak a városra, az egyesü­letre és rám is, hiszen a mérkőzés végén leköp­ködtek, szidalmaztak a szurkolók. Amit labda­rúgóink szerdán műveltek, az egyenlő a nullá­val. Szeretek jutalmazni, de ha kell, nagyon ke­ményen büntetek. Most ez utóbbira kerül sor. Egy órát beszélgettem a fiúkkal, akiknek az or­ra a földet érte szégyenükben. Azt hiszem, az a minimum, hogy átérzik tettük súlyát. Magam is végiggondoltam, mit rontottam el, s azt hiszem, nekem is át kell értékelnem idei tevékenysége­met. Remélem, hamar túljutunk a holtponton, s a bajnokságban megszerezzük az egyik UEFA Kupás helyet. AZ ÚJPESTI TE MESTERE, Kovács Ferenc, már tapasztalta a dal igazát, amely szerint „Az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod’’. Az újpestiek ugyan eddig sem ké­nyeztették el jobb időkhöz szokott szurkolótá­borukat, a koronát mégis szerdán tették fel ed­digi produkciójukra. — A legszomorúbb, amit mondanom kell, hogy a Paks teljesen megérdemelten lépett a legjobb nyolc közé. Sajnos, nem áltathatom a szurkolóin­kat azzal, hogy beterveztük a kiesést, mert a bajnokságra akartunk koncentrálni. Nem, mi igenis szerettünk volna túljutni a Pakson, csak­hogy ehhez is keveset nyújtottunk. Be kell lát­ni, azok a labdarúgók, akik ma egészségesek a Megyeri úton, egyszerűen ennyire képesek. Már­pedig ha játékosaink képtelenek átugrani az NB II-es ellenfél által felállított magasságot, akkor önmagukat is minősítik, mégpedig legfel­jebb másodosztályúnak. Most keserű vagyok, de nem adjuk fel, mert én a pofonokat sosem tu­dom megszokni. • ••••••

Next