Nemzeti Sport, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-18 / 195. szám

I­. 195. ♦ 1991. július 18. Ú­T­E - E­lga Ma Dr. Jakab Sándor, a DVSC ügyvezető elnöke határozottan állítja: „Már ősszel olyan hátrányba kerültünk, amely végzetes volt...” A DVSC évtizedek óta amo­lyan ingázó csapat. A második vo­nalban biztos esélyes a feljutás­ra, az élvonalban viszont örökös kiesőjelölt. Hol itt, hol ott, s az számít igazán meglepetésnek, ha egy évnél hosszabb időt tölt el az NB I-ben. Az elmúlt évek ezen meglepetések közé tartoz­tak, hiszen két bajnokságot is végigjátszott a legjobbak között. Dr. Jakab Sándor, a klub ügy­vezető elnöke tulajdonképpen megszokhatta ezt az állapotot. Annak idején, három évtizeddel ezelőtt a csapat kapusa volt, és akkor is az ingázás jellemezte a debrecenieket. Megszokás ide vagy oda, az elnök nem ragasz­kodik ehhez a hagyományhoz, de úgy tűnik, a cívisvárosban képtelenség ezen változtatni.­ ­ Egy évvel ezelőtt hajszálon mú­lott a DVSC bentmaradása. Végül az osztályozón sikerült biztosítani az NB I-es jogot. Ilyen előzmények után­­milyen elképzelésekkel vágtak neki az új idénynek? — Mindenképpen lépni akartunk és összehozni egy olyan csapatot, amelynek nem lesznek kiesési gond­jai. Igaz, már az indulásnál jelent­keztek a gondok. Az addigi edzőnk, Temesvári Miklós a bajnokság végén távozott, és megegyeztünk a kisze­melt utóddal, Balázs Andrással, ő azonban az utolsó pillanatban visz­­szalépett. Megrettent a felelősségtől. A felkészülés kezdetéig egy hét volt hátra és ott álltunk edző nélkül. A szakosztály vezetése együttesen dön­tött abban, hogy az addigi pályaedző, Szabó Béla legyen az első számú szakmai irányító. Azért voksoltunk mellette, mert ismertük szakmai fel­­készültségét. Sajnos emberi, morális problémái miatt hamarosan váltani kellett. — Szabó Béla ezen hiányosságait korábban nem ismerték? — Temesvárival gyakran voltak ütközései, maga mellé gyűjtötte azo­kat a játékosokat, akiket a vezető edző mellőzött. Szóval, ezeket tudtuk, de bíztunk abban, hogy szakértelme döntőnek bizonyul majd. Tévedtünk, rövid idő alatt kiderült, hogy szeren­csétlen döntés volt Szabó Béla veze­tő­edzőnek való szerződtetése. Ebben én is felelős vagyok. Alaposabban meg kellett volna vizsgálni, vajon miért voltak korábban személyes konfliktusai. Hasznos edzőcsere . A téli szünetben aztán sor ke­rült az edzőcserére ... — Nem volt más választásunk. A játékost nem lehet félrevezetni, át­látja a helyzetet. — Az utód, a csapat egykori játé­kosa, Nagykaposi Elemér lett. Helyes volt a választás? Határozottan állítom, hogy igen! Vert helyzetben vette át a csa­patot, és végül egy balszerencsés gól­lal buktunk el az osztályozón. Nagy­­kaposinak sikerült ráhangolnia a csa­patot az előtte álló feladatra, össze­­kovácsolódott a társaság és a tavaszi szezonban végig volt remény. Igaz, ez a sikeres pszichikai felkészítés az erőnlét rovására ment. A végére ugyanis nem maradt erő. Pontosab­ban az utolsó fordulóig tartott, s ez­zel a csapat számára befejeződött a bajnokság, holott nekünk még ott volt az osztályozó. A kiesés ellenére azt kell mondanom, hasznos volt az edzőcsere, és Gracsov szerződtetése is, aki tüzet vitt a csatársor játékába. — Sikeres volt az edzőcsere, erősö­dött is a csapat, akkor mégis miben kell a kiesés okát keresni? — Csak látszólag ellentmondásos, amit az imént mondtam. Mi ősszel olyan lépéshátrányba kerültünk, ame­lyet csak akkor dolgozhattunk volna le, ha más területeken is úgy ala­kulnak a körülmények, ahogy az említetteken. Ennyit tévedni? — Pontosan mire gondolt — Például a játékvezetői tévedé­sekre. Vesztettünk el mérkőzést les­góllal. Úszott el úgy is pont, hogy szögletet ítélt ellenünk a bíró, ho­lott nem volt az, és azt követően ért el gólt az ellenfél. Nem vitatom, a játékvezetők tévedhetnek, de eny­­nyit... Az igazság kedvéért viszont azt is el kell mondanom, hogy az utolsó fordulóban, a Volán elleni ta­lálkozón és mindkét osztályozó mér­kőzésen rendkívül korrekt volt a bí­ráskodás. — Kívülállóként úgy érzem, a DVSC számára sorsdöntő volt az MTK el­leni összecsapás, amelyen katasztro­fális vereséget szenvedett a csapat. Közvetlenül a mérkőzés után alkal­mam volt elbeszélgetni néhány deb­receni szurkolóval, akik azt állítot­ták, hogy a játékosok többsége más klubok felé kacsingat, és nem küzd teljes erőbedobással. Mi erről a vé­leménye? — Az lehetséges, ha legyőzzük a kék-fehéreket, akkor talán elkerüljük a kiesést. Ennek ellenére cáfolnom kell azt a feltételezést, hogy a játé­kosok nem akarták a bentmaradást. Az MTK elleni mérkőzés után még talpra álltunk, becsülettel­­ küzdött mindenki. Ha a csapat reákjét akar­ták volna, akkor ezt nem teszik meg. — No, és Plókai esete? — Az más, de ő is csak az osztá­lyozón dobta be a törölközőt. Beje­lentette, hogy megy a Honvédba, és a ZTE elleni osztályozón az esküvő­je miatt már nem is akar játszani. Fegyelmi eljárást is kezdeményeztünk ellene. Azért még egy gondolat ere­jéig visszatérnék arra az 1-7-re. — Tessék... — Ahogy már említettem, a sú­lyos vereség után képes volt a csapat megújulni. Ezen az MTK elleni ta­lálkozón más okok miatt következett be a kudarc. A csapat valóban erre a mérkőzésre tett fel mindent, és az első bekapott gól után összeomlott. Vitatott volt ez a gól, szerintünk Me­ző kapussal szemben szabálytalankod­tak. Meg is sérült, majd rövid idő után visszatért a kapuba. A játéko­sok vitatták a gól jogosságát, bi­zonytalanná váltak Mező sérülése miatt, és ezalatt újabb gólokat kap­tak. Ha akkor Mezőt felváltja a cse­rekapus Horváth, és jól véd, no és nincs Csiszár felesleges szabálytalan­kodása, amiért kiállítás járt, akkor másképp alakulhatott volna az ered­mény. Fiatalokra építeni... — Az anyagiak nem játszottak köz­re a kiesésben? — Erre egyértelmű nem a vá­laszom. Még az indulásnál tisztáz­tuk a premizálási rendet, és mindent pontosan kifizettünk. — Végezetül milyen más kérdés is maradhatna: hogyan tovább DVSC? — Szakítani kell a debreceni gya­korlattal. Régebben az történt, hogy hoztunk egy neves edzőt és négy-öt kiöregedett, korábban jó nevű lab­darúgót, így rendszerint a következő évben már visszajutottunk az NB I- be. A város igénye jogos az élvonal­ra, de bebizonyosodott, hogy nem a régi formában kell harcolni. A fia­talokra kell építeni, kialakítani egy olyan csapatot, amelyre hosszabb tá­von lehet számítani. Lehet, hogy így egy év múlva nem kerülünk vissza a legjobbak közé. Ezt az áldozatot azonban meg kell hozni, mert csak így lehet remény arra, hogy ne át­szállójegyet váltsunk az NB I-be. Lázár Lajos­­ I A14-­I 1 A Gazzetta dello Sport értesülése szerint az Aston Villa ki­váló középpályása, David Platt két évre az olasz első ligá­ban szereplő Bari csapatához szerződik. A Gazzetta dello Sport egészen különleges „körforgást” jelez előre. Az itáliai lap ugyanis úgy tudja, hogy az Aston Villa 12 millió dollárért szó nélkül lemond arról, hogy Platt még egy évig a színeiben fut­ballozzon, s már az új idényben Bariba kerül. Egy titkos szer­ződési záradék szerint — írja a lap — a Bari garantálja, hogy két idényt követően szó nélkül továbbadják a Juventushoz a labda­rúgót, mégpedig 10 millió­­dollárért. Erre utal a Bari- klub elnöke, Vincenzo Matarrese nyilatkozata. Eszerint néhány napja lemon­dott arról, hogy harcoljon Plattért, mert úgy érezte, a Juventus csábítóbb ajánlattal bombázza az angol válogatott játékost. A kis Feröer-szigetek labdarúgó-válogatottja hamarosan va­­lóban otthon játszhatja hazai mérkőzéseit, így a hátralévő Európa-bajnoki selejtező találkozóin (szeptember 11-én Észak-Írország, szeptember 25-én Dánia, október 16-án Jugoszlá­via ellen) sem kell Svédországban pályára lépnie , mint eddig. Az összecsapásoknak az új, természetes gyeppel borított pályája ad majd otthont — ezt a határozatot hozta az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) Végrehajtó Bizottsága kedden Prágában. A bi­zottság azonban két feltételhez kötötte ezt az engedélyt: az érin­tett válogatottaknak egyhangúlag bele kell egyezniük a döntésbe, el kell fogadniuk a helyszínt, valamint egy újabb UEFA-vizsgá­­latnak kell alátámasztania a­­ határozatot, amely ellenőrzés a biztonsági feltételekre is kiterjed­ . V a/c 40|| • ›=‡£)taris. ^ NEMZETI SPORT 5 ............................................................................—.........—■ ...............................— ........................................... ......... ...........—.. ......................... COPA AMERICA, 1991 A prológus hősei A kapusok cSbb.S­., Patricio Toledo. Az U­niver­­sidad Catolica kapusának „szerencséje” is volt, hiszen kol­légái közül Taffarel, Goycochea és Higuita még nem mutathatta meg igazán tudását. Jól védett vi­szont a venezuelai Frasciana. Bá­natára ennek ellenére 15 gólt ka­pott a csapata. De vissza Toledó­­hoz! Remek bajnoki formája miatt ez került be a válogatottba, 29 évesen gyakorlatilag újoncként. Salah telitalálatos „tippje” volt, hiszen Toledo remekelt Peru és Paraguay ellen is. Ahogy az utób­biak ellen 1-1 -nél­ kivédte Gabriel González tízméteres lövését, az az oktatófilmekbe illett... Ellentétben az Európában már általánossá lett gyakorlattal, a szubkontinensen még többnyire négy védővel állnak fel a csapa­tok. A jobbhátvédek legjobbika a kolumbiai Luiz Fernando Herre­­ra, 29 éves, az Atletico Nacional hátvédje. Szerepelt már tavaly a világbajnokságon is, s ugyanazo­kat az erényeit csillogtatja, mint amikor. Gyors, határozott, bár ke­vésbé szívesen húzódik fel a tá­madásokhoz, ezt rábízza az előtte játszó Alvarezre. Mazinho lehe­tett volna vetélytársa a posztján, de a brazil szívesebben húzódik a középpályások közé. A két közép­ső védő posztján nem lehet sok vita: a világbajnok és világbaj­noki ezüstérmes Oscar Ruggeri, illetve honfitársa, az ugyancsak argentin Fernando Gamboa viszi el a pálmát. És felfedezettnek 31 saját­véd meze! Holger Quinonez (ahol egy meccsen is látta az ecuado­riakat, nem tudta nem észreven­ni, ő asz a Gullit-frizurás, vékony­­lábú néger ...) remekül játszott már az 1999-es Copa Américán, el is vitte eit a Vasco da Gama, bra­zil bajnok lett. Most már vissza­tért Ecuadorba, a sz. Emelecbe­n­a sokkal jobb játékos, mint két éve. Luxus­ait balhátvédben tartani ... A középpályássorban egy isme­rős (Valderrama) és két ismeret­lenebb (Aguinaga, Pizarro) a je­lölt. Valderrama a fő letétemé­nyese a kolumbiai sikereknek, öt másik helyett fut, ráadásul igazi „penge”. Kicsit sok labdát ad viszont el... Az viszont tény­kérdés: a kolumbiai gólok előtti átadás szinte mindig az övé ... Alex Aguinaiga ecuadori, de Me­xikóban, a Necaxában játszik. Tulajdonképpen összekötő a kö­­zéppályássor és a kétszemélyes csatársor között­i briliáns tech­nikával. Robotember e sor har­madik kiválasztottja. Mégpedig „gondolkodó robot”. Jaime Pizar­ro a Libertadores Kupa-győztes Cola-Colo, valamint a chilei válo­gatott dirigense. Óriási munkabí­rású középpályás, akinek ráadá­sul esze is van a focihoz. Apropó, Zamorano! A chilei centernek is helye van a szuper­­csapatban, mégha az argentinok ellen betlizett is. A Sevilla csatá­ra már négy gólt szerzett a tor­nán, ebből hármast fejjel. A végére két argentin maradt: Caniggia és Batistuta. Előbbiről már a Világbajnokságon megta­nultuk, hogy a legkiválóbbak kö­zött a helye. Gyors, hogy a szél nem tud keresztbe fújni előtte, leszerelni meg csak szabálytalan­ság árán lehet. Néha úgy „dadog” nála a labda, de ha lendületbe jön.... A ' • « abszolút újonc, #/F*“Fff* még csak most tanulja a nevét a világ. Tegyük ezt mi is: Gabriel Batistuta, 21 éves, a Boca Juniors befejezőcsa­tára. Ifjú kora ellenére rendkívül hideg feje van, meg is tudja csi­nálni, ami a lábában van ... Nem valószínű, hogy a Copa után so­káig marad majd Argentínában. Egy neves kérője már akadt... Bizonyos Signor Governato — a Juventus megbízásából — Canig­gia és az ő kedvéért repült azon­nal Chilébe. M (dénes)

Next