Nemzeti Sport, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-18 / 195. szám
I. 195. ♦ 1991. július 18. ÚTE - Elga Ma Dr. Jakab Sándor, a DVSC ügyvezető elnöke határozottan állítja: „Már ősszel olyan hátrányba kerültünk, amely végzetes volt...” A DVSC évtizedek óta amolyan ingázó csapat. A második vonalban biztos esélyes a feljutásra, az élvonalban viszont örökös kiesőjelölt. Hol itt, hol ott, s az számít igazán meglepetésnek, ha egy évnél hosszabb időt tölt el az NB I-ben. Az elmúlt évek ezen meglepetések közé tartoztak, hiszen két bajnokságot is végigjátszott a legjobbak között. Dr. Jakab Sándor, a klub ügyvezető elnöke tulajdonképpen megszokhatta ezt az állapotot. Annak idején, három évtizeddel ezelőtt a csapat kapusa volt, és akkor is az ingázás jellemezte a debrecenieket. Megszokás ide vagy oda, az elnök nem ragaszkodik ehhez a hagyományhoz, de úgy tűnik, a cívisvárosban képtelenség ezen változtatni. Egy évvel ezelőtt hajszálon múlott a DVSC bentmaradása. Végül az osztályozón sikerült biztosítani az NB I-es jogot. Ilyen előzmények utánmilyen elképzelésekkel vágtak neki az új idénynek? — Mindenképpen lépni akartunk és összehozni egy olyan csapatot, amelynek nem lesznek kiesési gondjai. Igaz, már az indulásnál jelentkeztek a gondok. Az addigi edzőnk, Temesvári Miklós a bajnokság végén távozott, és megegyeztünk a kiszemelt utóddal, Balázs Andrással, ő azonban az utolsó pillanatban viszszalépett. Megrettent a felelősségtől. A felkészülés kezdetéig egy hét volt hátra és ott álltunk edző nélkül. A szakosztály vezetése együttesen döntött abban, hogy az addigi pályaedző, Szabó Béla legyen az első számú szakmai irányító. Azért voksoltunk mellette, mert ismertük szakmai felkészültségét. Sajnos emberi, morális problémái miatt hamarosan váltani kellett. — Szabó Béla ezen hiányosságait korábban nem ismerték? — Temesvárival gyakran voltak ütközései, maga mellé gyűjtötte azokat a játékosokat, akiket a vezető edző mellőzött. Szóval, ezeket tudtuk, de bíztunk abban, hogy szakértelme döntőnek bizonyul majd. Tévedtünk, rövid idő alatt kiderült, hogy szerencsétlen döntés volt Szabó Béla vezetőedzőnek való szerződtetése. Ebben én is felelős vagyok. Alaposabban meg kellett volna vizsgálni, vajon miért voltak korábban személyes konfliktusai. Hasznos edzőcsere . A téli szünetben aztán sor került az edzőcserére ... — Nem volt más választásunk. A játékost nem lehet félrevezetni, átlátja a helyzetet. — Az utód, a csapat egykori játékosa, Nagykaposi Elemér lett. Helyes volt a választás? Határozottan állítom, hogy igen! Vert helyzetben vette át a csapatot, és végül egy balszerencsés góllal buktunk el az osztályozón. Nagykaposinak sikerült ráhangolnia a csapatot az előtte álló feladatra, összekovácsolódott a társaság és a tavaszi szezonban végig volt remény. Igaz, ez a sikeres pszichikai felkészítés az erőnlét rovására ment. A végére ugyanis nem maradt erő. Pontosabban az utolsó fordulóig tartott, s ezzel a csapat számára befejeződött a bajnokság, holott nekünk még ott volt az osztályozó. A kiesés ellenére azt kell mondanom, hasznos volt az edzőcsere, és Gracsov szerződtetése is, aki tüzet vitt a csatársor játékába. — Sikeres volt az edzőcsere, erősödött is a csapat, akkor mégis miben kell a kiesés okát keresni? — Csak látszólag ellentmondásos, amit az imént mondtam. Mi ősszel olyan lépéshátrányba kerültünk, amelyet csak akkor dolgozhattunk volna le, ha más területeken is úgy alakulnak a körülmények, ahogy az említetteken. Ennyit tévedni? — Pontosan mire gondolt — Például a játékvezetői tévedésekre. Vesztettünk el mérkőzést lesgóllal. Úszott el úgy is pont, hogy szögletet ítélt ellenünk a bíró, holott nem volt az, és azt követően ért el gólt az ellenfél. Nem vitatom, a játékvezetők tévedhetnek, de enynyit... Az igazság kedvéért viszont azt is el kell mondanom, hogy az utolsó fordulóban, a Volán elleni találkozón és mindkét osztályozó mérkőzésen rendkívül korrekt volt a bíráskodás. — Kívülállóként úgy érzem, a DVSC számára sorsdöntő volt az MTK elleni összecsapás, amelyen katasztrofális vereséget szenvedett a csapat. Közvetlenül a mérkőzés után alkalmam volt elbeszélgetni néhány debreceni szurkolóval, akik azt állították, hogy a játékosok többsége más klubok felé kacsingat, és nem küzd teljes erőbedobással. Mi erről a véleménye? — Az lehetséges, ha legyőzzük a kék-fehéreket, akkor talán elkerüljük a kiesést. Ennek ellenére cáfolnom kell azt a feltételezést, hogy a játékosok nem akarták a bentmaradást. Az MTK elleni mérkőzés után még talpra álltunk, becsülettel küzdött mindenki. Ha a csapat reákjét akarták volna, akkor ezt nem teszik meg. — No, és Plókai esete? — Az más, de ő is csak az osztályozón dobta be a törölközőt. Bejelentette, hogy megy a Honvédba, és a ZTE elleni osztályozón az esküvője miatt már nem is akar játszani. Fegyelmi eljárást is kezdeményeztünk ellene. Azért még egy gondolat erejéig visszatérnék arra az 1-7-re. — Tessék... — Ahogy már említettem, a súlyos vereség után képes volt a csapat megújulni. Ezen az MTK elleni találkozón más okok miatt következett be a kudarc. A csapat valóban erre a mérkőzésre tett fel mindent, és az első bekapott gól után összeomlott. Vitatott volt ez a gól, szerintünk Mező kapussal szemben szabálytalankodtak. Meg is sérült, majd rövid idő után visszatért a kapuba. A játékosok vitatták a gól jogosságát, bizonytalanná váltak Mező sérülése miatt, és ezalatt újabb gólokat kaptak. Ha akkor Mezőt felváltja a cserekapus Horváth, és jól véd, no és nincs Csiszár felesleges szabálytalankodása, amiért kiállítás járt, akkor másképp alakulhatott volna az eredmény. Fiatalokra építeni... — Az anyagiak nem játszottak közre a kiesésben? — Erre egyértelmű nem a válaszom. Még az indulásnál tisztáztuk a premizálási rendet, és mindent pontosan kifizettünk. — Végezetül milyen más kérdés is maradhatna: hogyan tovább DVSC? — Szakítani kell a debreceni gyakorlattal. Régebben az történt, hogy hoztunk egy neves edzőt és négy-öt kiöregedett, korábban jó nevű labdarúgót, így rendszerint a következő évben már visszajutottunk az NB I- be. A város igénye jogos az élvonalra, de bebizonyosodott, hogy nem a régi formában kell harcolni. A fiatalokra kell építeni, kialakítani egy olyan csapatot, amelyre hosszabb távon lehet számítani. Lehet, hogy így egy év múlva nem kerülünk vissza a legjobbak közé. Ezt az áldozatot azonban meg kell hozni, mert csak így lehet remény arra, hogy ne átszállójegyet váltsunk az NB I-be. Lázár Lajos I A14-I 1 A Gazzetta dello Sport értesülése szerint az Aston Villa kiváló középpályása, David Platt két évre az olasz első ligában szereplő Bari csapatához szerződik. A Gazzetta dello Sport egészen különleges „körforgást” jelez előre. Az itáliai lap ugyanis úgy tudja, hogy az Aston Villa 12 millió dollárért szó nélkül lemond arról, hogy Platt még egy évig a színeiben futballozzon, s már az új idényben Bariba kerül. Egy titkos szerződési záradék szerint — írja a lap — a Bari garantálja, hogy két idényt követően szó nélkül továbbadják a Juventushoz a labdarúgót, mégpedig 10 milliódollárért. Erre utal a Bari- klub elnöke, Vincenzo Matarrese nyilatkozata. Eszerint néhány napja lemondott arról, hogy harcoljon Plattért, mert úgy érezte, a Juventus csábítóbb ajánlattal bombázza az angol válogatott játékost. A kis Feröer-szigetek labdarúgó-válogatottja hamarosan valóban otthon játszhatja hazai mérkőzéseit, így a hátralévő Európa-bajnoki selejtező találkozóin (szeptember 11-én Észak-Írország, szeptember 25-én Dánia, október 16-án Jugoszlávia ellen) sem kell Svédországban pályára lépnie , mint eddig. Az összecsapásoknak az új, természetes gyeppel borított pályája ad majd otthont — ezt a határozatot hozta az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) Végrehajtó Bizottsága kedden Prágában. A bizottság azonban két feltételhez kötötte ezt az engedélyt: az érintett válogatottaknak egyhangúlag bele kell egyezniük a döntésbe, el kell fogadniuk a helyszínt, valamint egy újabb UEFA-vizsgálatnak kell alátámasztania a határozatot, amely ellenőrzés a biztonsági feltételekre is kiterjed . V a/c 40|| • ›=‡£)taris. ^ NEMZETI SPORT 5 ............................................................................—.........—■ ...............................— ........................................... ......... ...........—.. ......................... COPA AMERICA, 1991 A prológus hősei A kapusok cSbb.S., Patricio Toledo. Az Universidad Catolica kapusának „szerencséje” is volt, hiszen kollégái közül Taffarel, Goycochea és Higuita még nem mutathatta meg igazán tudását. Jól védett viszont a venezuelai Frasciana. Bánatára ennek ellenére 15 gólt kapott a csapata. De vissza Toledóhoz! Remek bajnoki formája miatt ez került be a válogatottba, 29 évesen gyakorlatilag újoncként. Salah telitalálatos „tippje” volt, hiszen Toledo remekelt Peru és Paraguay ellen is. Ahogy az utóbbiak ellen 1-1 -nél kivédte Gabriel González tízméteres lövését, az az oktatófilmekbe illett... Ellentétben az Európában már általánossá lett gyakorlattal, a szubkontinensen még többnyire négy védővel állnak fel a csapatok. A jobbhátvédek legjobbika a kolumbiai Luiz Fernando Herrera, 29 éves, az Atletico Nacional hátvédje. Szerepelt már tavaly a világbajnokságon is, s ugyanazokat az erényeit csillogtatja, mint amikor. Gyors, határozott, bár kevésbé szívesen húzódik fel a támadásokhoz, ezt rábízza az előtte játszó Alvarezre. Mazinho lehetett volna vetélytársa a posztján, de a brazil szívesebben húzódik a középpályások közé. A két középső védő posztján nem lehet sok vita: a világbajnok és világbajnoki ezüstérmes Oscar Ruggeri, illetve honfitársa, az ugyancsak argentin Fernando Gamboa viszi el a pálmát. És felfedezettnek 31 sajátvéd meze! Holger Quinonez (ahol egy meccsen is látta az ecuadoriakat, nem tudta nem észrevenni, ő asz a Gullit-frizurás, vékonylábú néger ...) remekül játszott már az 1999-es Copa Américán, el is vitte eit a Vasco da Gama, brazil bajnok lett. Most már visszatért Ecuadorba, a sz. Emelecbena sokkal jobb játékos, mint két éve. Luxusait balhátvédben tartani ... A középpályássorban egy ismerős (Valderrama) és két ismeretlenebb (Aguinaga, Pizarro) a jelölt. Valderrama a fő letéteményese a kolumbiai sikereknek, öt másik helyett fut, ráadásul igazi „penge”. Kicsit sok labdát ad viszont el... Az viszont ténykérdés: a kolumbiai gólok előtti átadás szinte mindig az övé ... Alex Aguinaiga ecuadori, de Mexikóban, a Necaxában játszik. Tulajdonképpen összekötő a középpályássor és a kétszemélyes csatársor közötti briliáns technikával. Robotember e sor harmadik kiválasztottja. Mégpedig „gondolkodó robot”. Jaime Pizarro a Libertadores Kupa-győztes Cola-Colo, valamint a chilei válogatott dirigense. Óriási munkabírású középpályás, akinek ráadásul esze is van a focihoz. Apropó, Zamorano! A chilei centernek is helye van a szupercsapatban, mégha az argentinok ellen betlizett is. A Sevilla csatára már négy gólt szerzett a tornán, ebből hármast fejjel. A végére két argentin maradt: Caniggia és Batistuta. Előbbiről már a Világbajnokságon megtanultuk, hogy a legkiválóbbak között a helye. Gyors, hogy a szél nem tud keresztbe fújni előtte, leszerelni meg csak szabálytalanság árán lehet. Néha úgy „dadog” nála a labda, de ha lendületbe jön.... A ' • « abszolút újonc, #/F*“Fff* még csak most tanulja a nevét a világ. Tegyük ezt mi is: Gabriel Batistuta, 21 éves, a Boca Juniors befejezőcsatára. Ifjú kora ellenére rendkívül hideg feje van, meg is tudja csinálni, ami a lábában van ... Nem valószínű, hogy a Copa után sokáig marad majd Argentínában. Egy neves kérője már akadt... Bizonyos Signor Governato — a Juventus megbízásából — Caniggia és az ő kedvéért repült azonnal Chilébe. M (dénes)