Nemzeti Sport, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-01 / 31. szám

III. 31. ♦ 1992. február 1. Májusban Svédországban lép pályára a válogatott Jenei Imre, labdarúgó-válogatot­tunk szövetségi kapitánya szerző­dése szerint február elsején, azaz szombaton lát munkához, s mind­járt négy NB I-es csapat játékát nézi meg. Körsétáját a Népligetben kezdi a Ferencvárosi Contrast mérkőzésen, ahonnan átruccan a Hungária körútra, az MTK—Siófok találkozóra, s végül a Gránit­pályára, a Kispest—Kaba össze­csapásra látogat ki. A kapitánynak rohamtempóban kell dolgoznia, hiszen csapata már­cius 25-én Ausztria ellen bemutat­kozik a közönségnek is, s egyálta­lán nem közömbös, milyen ered­ménnyel rajtol a világbajnoki se­lejtezőkre készülő gárda. A tavaszi felkészülési program lassan teljes­sé válik. Az osztrák mérkőzésen kí­vül már bizonyos, hogy május 13- án Budapestre jön Graham Taylor együttese, az angolok nemzeti tizenegye, s hogy két héttel később az Európa-bajnokság házigazdá­jánál, Svédországban vendéges­kedik válogatottunk. Tárgyalások folynak az olaszok április 29-ei vendégjátékáról, s egy törökországi kirándulásról is. Jenei Imre a világbajnoki selej­tezőcsoport február 17-ei, buda­pesti egyeztető tárgyalásáról úgy nyilatkozott az MTI munkatársá­nak, hogy a magyar szövetség há­rom tervet készített, amelyek közül a számára legkedvezőbbet akarja keresztülvinni. Elsősorban azt sze­retnék, ha együttesünk első tét­meccsét erős ellenféllel szemben hazai pályán vívná, majd egy gyengébbnek ítélt csapat otthonába utazna, s négy ponttal készülhetne a folytatásra. Ami a pontok számát illeti, nem valószínű, hogy arról bárki is vitát nyitna . .. NEMZETI SPORT 3 LEPOROL­T IRA­TOK Mezey György makacs vállalása A labdarúgás ZJTÚÍTt.­játos változásokon ment át. Miközben mindenütt óriási pénzeket fektettek be a labdarúgásba — s ennek következté­ben a játékosok jövedelme jelentősen megnövekedett —, addig a futballisták játéktudása erősen stagnál, technikai­lag a mezőny nagy része erősen visz­­szaesett. Az alapvető ellentmondás abból ered, hogy a játék irama, intenzitása, agresz­­szivitása hihetetlen mértékben megnőtt, ám a játékosok technikai tudása — amely az igazi látványosság és vonzerő — egyáltalán nem követte a játék fel­­gyorsulását. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy az élvonalbeli labdarú­gás jelenlegi szintjén a labdarúgóknak 30—10 százalékkal kevesebb tér és idő jut a mérkőzések adta technikai fel­adatok végrehajtására, mint tíz évvel ezelőtt. Ugyanakkor a helyzeteket a ré­gi készségszinten kívánják megoldani, s ez az esetek többségében technikai hi­bához vezet. A labdarúgó-technikának alkalmaz­kodnia kell az új, megváltozott mérkő­zéskövetelményekhez. Ezt viszont a mostani edzésfeltételek mellett szinte képtelenség megoldani. A vezetőedzők általános tapasztala­ta: a játékosoknak nem igazán kielégí­tő technikai tudásuk miatt legalább 50 százalékkal többször kell érinteniük a labdát az edzéseken, mint tették eddig. Emellett — térben és időben — nehe­zebb körülmények között kell gyakorol­niuk, mint az a mérkőzések alatt elő­fordul. Sajátos technikai gyakorlópályá­kat kell építeni, amelyeken a játékosok rákényszerülnek arra, hogy az előbb említett feltételek között gyakorolhas­sák a különböző technikai elemeket. Az itt leírt tapasztalatokon alapuló igazságok bizonyítására azt hiszem, ele­gendő visszaemlékezni a bajnoki mér­kőzésekre. Hányszor, de hányszor bosz­­szankodtunk a játékosok technikai hi­bái után, mondván: „Ilyen nincs!” Saj­nos, igenis van, de tévedés ne essék, ez a jelenség nem kizárólag a magyar pá­lyákon látottakra érvényes, hanem a vi­lág összes stadionjában érzékelhető ... Az sem lehet vitatéma, világos kórképet adnak a ma labdarú­gásáról. A meglepetés csak most következik. Ezeket a megállapításokat, valamint az azok elkerülését célzó megoldási javas­latokat Mezey György, a Kispest-Hon­véd edzője !1983-ban tette! Igen, jól ol­vasták 1983-ban (!!!), azaz közel egy év­tizeddel ezelőtt... Mezey már akkor megérezte, hogy a labdarúgás a „gladiátorfutball" irányá­ba halad. Éppen ezért dolgozta ki az új típusú technikai képzést, és a végre­hajtásához elengedhetetlenül fontos ed­zőközpont tervét. Mi sem volt természetesebb, mint hogy az anyagot a magyar labdarúgás legfelsőbb szintjén dolgozó vezetők ke­zébe adta. Még csak válaszra sem mél­tatták !... Megmondom őszintén, ezt aztán vég­képp nem értem. Nem, mert azt ugye mindenki tudta, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar labdarúgás kö­rül, de mivel — nem tudni miért —­­eleve elzárkóztunk mindenféle kapita­lista próbálkozástól — még akkor is, ha az jó volt —, egyszercsak lett egy szín­tiszta magyar kezdeményezés, s még­sem érdekelt senkit. Pedig Mezey bizonyította, hogy igenis hatékony, amit kitalált. 1984-ben a vá­logatott csapat felkészítésénél alkalmaz­ta úgy, hogy a megálmodott segédesz­közöket emberekkel pótolta, és az a csa­pat végigverte Európát... Mégsem kellett! Azóta az idő bebizonyította: jobb lett volna több figyelmet szentelni a Mezey anyagra, s talán akkor nem ott tartana a magyar labdarúgás, mint ahol ma tart. Ma ismét előkerült £££££ megülte a por, ám aktualitásából sem­mit sem veszített, sőt. Mezey pedig új­ból lelkes és reménykedik. No, nem az MLSZ esetleges segítségében, sokkal in­kább néhány, labdarúgást szerető „őrült­ben”, akik segítségével talán mégis megvalósul az edzőközpont. Mert Mezeyt igenis érdekli a magyar labdarúgás jövője. Sőt, nem csak ér­dekli, de tenni is akar érte. Nagyon re­mélem, most nem fojtják bele a szót... Zombori Sándor DOSSZIÉT NYITOTTUNK A KAPITÁNYNAK (Vili.) Nagy Tibor — aki jóval többet tud Pukk kandúr paródiájánál Sorozatunkban megpróbálunk segíteni a kapitánynak. Kiválasztot­tunk két csapatra való labdarúgót a magyar bajnokságból, legfontosabb képességeiket az edzőkkel leosztályoztattuk, és meg is indokoljuk, miért ajánljuk őket Jenei Imre dossziéjába. Nagy Tibor (30 éves, 180 cm, 80 kg) Játékintelligencia: 8 Kombinációs készség: 8 S­ugótechnika: 8 Fejjáték: 6 Szerelni tudás: 5 Robbanékonyság: 7 Gyorsaság: 7 Cselezőkészség: 8 Állóképesség: 6 Taktikai érzék.­­ Csank Jánosnak, a Váci Izzó vezető­edzőjének a véleménye: „Alapképessé­gek dolgában semmivel sem áll rosz­­szabbul, mint azok, akik állandó tagjai voltak eddig a válogatott keretnek. Több poszton is kiválóan használható, de szerintem a legjobb teljesítményre a szervezői szerepkörben képes. Sok mú­lik azon, hogy milyen fizikai állapot­ban van. Most tapasztalataim szerint, nem lehet panasz a fizikumára, s to­vább javulhatna, ha lemondana a do­hányzásról.” Nagy Tibi bohém fickó, afféle élet­művész. Társaságban pezseg, mint a vízbe dobott plusssz tabletta. (Sssssz ...) Imád nevettetni és elsőrangúan utánoz­za Pukk kandúrt, a Csipet csapat rajz­filmsorozat mesehősét. De — ahogy mondani szokás — mi nem ezért szeretjük. Különben sem a Pannónia Filmstúdiónak ajánlgatom szinkronhangként, hanem a labdarúgó­­válogatottba középpályásnak. S ugye az oroszokat (?) vagy a jugoszlávokat (?) pusztán egy jófajta Pukk kandúr-paró­diával nehéz lenne levenni a lábukról. Jenei Imre kapitány is nyilván inkább jó játékosokat keres, mintsem jó hu­morú embereket (az igazsághoz tartozik, hogy az utóbbi időben mindkét típus fo­gyóban van), hiszen világbajnoki selej­tezőknek tizenegy jópofa sráccal neki­vágni bizonyára tragikomikus lenne. Nagy Tibi azonban nem csak bohém, de futballista is. Érti a szakmáját, s ezt a bajnoki idényben hétről hétre a nagyérdemű tudomására hozza. A Váci Izzóban jobbhátvédként kezd­te, majd egy sorral előbbre lépett, míg az utóbbi időben már szervezői szerep­kört kapott mesterétől, Csank Jánostól. Vagyis végigjárta a „szamárlétrát”. Ké­sőn érő típus, épp ezért mondhatja most, harmincévesen, hogy élete legjobb for­máját futja. Márpedig, ha Nagy Tibi fut, ha kilencven percig bírja erővel, akkor sok gondot nem okozhat a kapi­tánynak. Remekül helyezkedik, össze­szedi a labdákat, s akkor sem jön za­varba, ha öt méternél távolabbra kell passzolnia. Kiváló a rugótechnikája, ezért bátran vállalkozhat hosszú indítá­sokra, s szabadrúgások elvégzésére. Ha a jobb oldali középpályás szerepkörét kapja, rendszerint a két alapvonal kö­zött a maga sávján zakatol le és föl. Gyors, jól cselez, és beadásai is célhoz érnek. Ami a szemére vethető, az az, hogy szerelni tudása hagy némi kívánni valót maga után, ezért az egy az egy elleni já­tékban sokszor vesztes. A másik fogya­tékossága a fejjátéka, magyarán, nem fejel jól. Ez egyrészt a termetéből is kö­vetkezik, hiszen nem az a hórihorgas, szőke, svéd típus, másrészt a rugói sem idézik Mögenburgot vagy Sotomayort. Nem csoda hát, hogy szereti a földön tartani a labdát, mert ott többnyire az ellenfelek fölé nő. Nagy Tibi bohém fickó, s ezért nem átall néha áldozni a szépség oltárán, de nem jellemző rá, hogy egy cselért koc­kára teszi az akció sikerét. Tudja, hogy jó labdarúgó, ám nincsenek sztárallűr­jei. Könnyen kezelhető, és egy közös­ségbe könnyen beilleszthető ember, Je­nei Imre egyetlen kivétellel bármit is kér tőle, tudásának maximumát igyek­szik majd azt teljesíteni. Az az egy ki­vétel a dohányzás. Arról sem parancs­ra, sem könyörgésre nem mond le. Ha a kapitány ezzel a kéréssel áll elő, csalódni fog Nagy Tibiben. Borókai Gábor

Next