Nemzeti Sport, 1992. április (3. évfolyam, 92-119. szám)

1992-04-02 / 92. szám

III. 92. ♦ 1992. április 2. A VEB.AG NO.1. TERMÉKEI • LIPPAI KFT. TELEFON: 226-6548 NEMZETI SPORT 3 MAGYAR KUPA-NEGYEDDÖNTŐK Az „óriásölés” nem magyar műfa Győri Rába ETO—Kispest-Honvéd FC 0-1 (0-0) Győr, 3030 néző. Vezette: Vad (Dri­­gán, Szabó J.). RÁBA ETO: Végh — Tóth L., Bimbó, Bognár, Sánta — Rugovics, Miriuta, Ur­­bán, Farkas — Csertői, Pena. Szakosz­tály-igazgató: Szentes Lázár. KISPEST-HONVÉD: Gulyás — Csábi, Csepregi, Bánfi — Komódi, Kovács E., Halmai, Cseh — Lázár, Negrau, Vincze. Edző: dr. Mezey György. CSEJTE: Cseh helyett Urbányi a szü­netben, Farkas helyett Virág a 64., Ur­­bán helyett Herczeg a 70., Lázár helyett Szabados a 81. percben. GÓLSZERZŐ: Vincze a 62. percben. SÁRGA LAP: Bognár (Cseh buktatá­sáért) a 18., Csepregi (Csertőivel szem­beni szabálytalanságáért) a 28., Bánfi (Rugovics buktatásáért) az 53., Vincze (Pena meg­rúgásáért) a 66., Bimbó (Lá­zár buktatásáért) a 68., Tóth L. (a lab­dát kézzel állította meg) a 76., Kovács E. (Rugovics elkaszálásáért) a 84. perc­ben. SZÖGLETARÁNY: 7:4 (3:3).­­A találkozó előtt az adott beszédtémát, hogy a Győri Rába ETO a szerdai napon azonnali hatállyal szerződést bontott Vai­­deannal, a két éve Brassóból Győrbe ke­rült román vendégjátékossal. Az okokról Kovács Jenő, a győriek menedzsere el­mondta, hogy az elmúlt év augusztusában lejátszott Videoton-Waltham elleni bajnoki mérkőzés elején Valdeau megsérült. Mű­tétre, hosszas kezelésre szorult, és csak idén februárban kezdte el újra az edzés­munkát. Két ízben — a Videoton-Waltharts és a PMSC ellen — szerepelt a tartalék­­­­csapatban, és ugyancsak a tartalékgárdába jelölte az UTE ellen is Szentes Lázár szakosztály-igazgató. Vaidean azonban a mérkőzésen nem jelent meg, és a felelős­­ségrevonáskor kijelentette, hogy nem haj­landó a tartalékcsapatban játszani, inkább hazamegy. A szerdán délelőtt megtartott fegyelmi tárgyalás során a győri egyesület azonnali hatállyal szerződést bontott Vaideannal, és felszólította a játék­ost, hogy a szolgálati lakásból 24 órán belül költözzön ki. Ez még szerdán meg is történt, és Vaidean hazautazott Brassóba.) 10. perc: Csaknem a 16-osig kifutó és vetődő Gulyá­s nem tudta megszerezni a labdát, az a kapu ide gurult, és Kovács Ervin vágta ki az alapvonalon túlra Cser­tői elől. 13. perc: Negrau 18 méteres nagy lövése a védőkről vágódott szögletre. 18. perc: 20 méteres szabadrúgásból Lá­zár úgy küldte a győri kapura a labdát, hogy az a felső lécet érintve hagyta el a játékteret. 23. perc: Lázár vezetett támadást a bal oldalon, és beadását követően Negrau es­tében a léc fölé fejelt. 33. perc: Bognár 22 méteres szabadrúgá­sából küldött labdáját Gulyás öklözte a léc fölé. 38. perc: A találkozó eddigi legszebb és legveszélyesebb akciója futott: Rugovics jobb oldalról, szabadrúgásból ívelt a kapu elé, és Urbán léc alá tartó fejesét Gulyás bravúrral tolta a kapu fölé. 48. perc: Bal oldali Honvéd-támadás után a kapu elé adott labdát Halmai öt lépésről, senkitől sem zavartatva a kapu mellé gu­rította. 53. perc: Rugovics 16 méteres lapos, nagy erejű kapáslövését Gulyás csak másod­szorra tudta hárítani. 62. perc: Lázár adott középre, a labda Bognárról balra pattant, és a mélységből az üres területre lendülettel érkező Vincze mellel maga elé tette, majd néhány lépés után, nyolc méterről laposan a kapu köze­pébe lőtt. 0-1 611. perc: Vincze megrúgta Penát, aki a füvön maradt, és amikor a labda játékon kívülre került, a játékvezető „csak” sárga lappal „honorálta” Vincze teljesítményét. 82. perc: Növelhette volna előnyét a Honvéd. Komódi a jobb oldalról ívelt kapu elé. Negrau hat méterről félmagasan a ka­pu jobb oldalára fejelte a labdát, de Végh parádés vetődéssel hárította. 86. perc: A korábban rúgást kapott Ko­módi lebicegett a pályáról, és így a kis­pestiek tíz emberrel fejezték be a találko­zót. Ezt a mérkőzést sokféle kifejezéssel le­hetne minősíteni, de azzal semmi esetre sem, hogy vérbeli kupaküzdelem volt. Alig egy hónappal korábban a bajnoki nyitá­nyon ugyancsak Győrött találkozott egy­mással a két csapat. A kispestiek akkori együtteséből ezúttal hiányzott Pisont, Már­ton, Kovács Kálmán, és Ialókai is csak a kispadon foglalt helyet. Cseh és Urbányi pedig egymást váltva csak egy-egy félidőt töltött a játéktéren. A találkozó során nem volt nagy az iram, és az események sem hozták izga­lomba a nézőket. A kispestiek elsősorban kapujukat biztosították, de játékuk nem volt defenzív, és ha alkalmuk adódott — márpedig elég sokszor volt lehetőségük — gyors ellentámadásokat vezettek. Ezzel szemben a Rába jobbára középen „építge­tett”, túlságosan is sok és pontatlan át­adással, ám ezeket Csepregiék higgadtan és magabiztosan rombolták. Szünet után minden ott folytatódott, ahol az első félidő végén abbamaradt. Továbbra is a győriek birtokolták többet a labdát, támadgattak is, de kevés elképzeléssel és tervszerűséggel, változatlanul nagyon sok hibával. Néha-néha a Honvéd meglódult, s ezekben a támadásokban lényegesen több volt a tudatos elem és a gólveszély. A nagy védelmi hibából született gól után kicsit erősödött a Rába, többnyire a kis­pestiek térfelén pattogott a labda, de az idő múlásával érezhetővé vált, hogy a győri játékosok tudatukban már elköny­velték, hogy számukra az idei kupaküzde­­lem ezzel a páros mérkőzéssel véget ért. A találkozó sajnálatos jellemzője volt a sok sárga lap, bár igaz, hogy a szombati bajnoki mérkőzéstől eltérően ezúttal már nem nyolc, hanem „csak” hét esetben élt a játékvezető a fegyelmezésnek ezzel az eszközével. Végeredményben a találkozó nagy részé­ben érettebb, céltudatosabb és tervszerűbb játékot nyújtó Honvéd megérdemelten szerzett egygólos előnyt a jövő heti, kis­pesti visszavágóra. Jó: Végh, Rugovics, Tóth L., Ul. Gulyás, Csepregi, Kovács E., Vincze, Lázár. SZENTES LÁZÁR: — Játékosaim nem hitték el, hogy győzhetünk. Egyéb mondani­valóm nincs. . DR. MEZE­Y GYÖRGY: — Tipikus­ kupa­­mérkőzés volt. Annak ellenére, hogy nem tudtunk a legjobb csapattal kiállni, ezúttal nem borult föl a papírforma. A látottak alapján úgy érzem, megérdemelten nyer­tünk. Havasréti Béla Nagykanizsa—Vác FC-Samsung 0-1 (0-0) Nagykanizsa, 8000 néző. Vezette: Kiss G. (Slornyák, Stamler). NAGYKANIZSA: Csáki — Tóth, Ke­pe, Kiss, Popovics — Hegedűs, Farkas, Visnovics, Páli — Demján, Fulsz. Edző: Németh Lajos. VÁC-SAMSUNG FC: Koszta — Pug­­lits, Nagy, Hahn, Szalai — Zombori, Fe­kete, Csucsánszky, Horváth — Nyilas, Répási. Edző: Csank János. CSERE: Nyilas helyett Orosz a szü­netben, Csucsánszky helyett Simon a 68., Fuisz helyett Gyulai a 72. percben. GÓLSZERZŐ: Orosz a 81. percben. SÁRGA LAP: Puglits (kezezésért) a 29. percben. SZÖGLETARANY: 6:5 (3:2). 81. perc: Ajándéklabdát kaptak a vendé­gek a kanizsai térfél közepén, majd a 16- osnál újból ügyetlenkedtek a hazai védők. A labdát Répási szerezte meg, aki Oroszhoz továbbított, és a cserejátékos a kapus ki­cselezése után közelről helyezett az üres ka­puba. 0-1 A nagy érdeklődés mellett sorra került találkozón a szélről támogatott élvonalbeli vendégek nagy lendülettel kezdtek, de az első veszélyes helyzet a váciak kapujánál alakult ki, amikor Demján az öt és felesről a kapu mellé perdített. Az NB I-es csapat irányította a játékot, a házigazdák a kont­rákra építettek. Az első negyedóra után ne­­kibátorodtak a kanizsaiak, akik három perc alatt három szögfelet is rúgtak, de Koszta uralta a kapu előterét. Elénk, változatos volt a mérkőzés, majd Zombori lövése majdnem megtréfálta a kanizsai kapust. A másik oldalon a kilépő Hegedűs elöl Koszta villámgyors kivetődéssel mentett, majd Demján nagy lövését hárította. A félidő hajrájában Répási szerezhetett volna előnyt. Szünet után az NB II-esek veszélyeztettek, negyedórán át remekül játszottak, de a lö­vések célt tévesztettek. A másik oldalon Orosz lövését védte bravúrral a kanizsai kapus, majd Páli a mérkőzés legnagyobb helyzetét hagyta ki: 4 méterről lőtt a kapu mellé. A találkozó hajrájában nagy védelmi hibából szerezte meg a győzelmet a Vác, a 80 percen át jeleskedő Nagykanizsa ellen, amely balszerencsés vereséget szenvedett. Jó: Csáki, Kepe, Popovics, ül. Koszta, Nagy, Horváth. NÉMETH LAJOS: — Szerencsés győzel­met aratott az NB I egyik egyik kiválósága. Mindenképpen rászolgáltunk volna a dön­tetlenre. Csapatom bizonyítványába én min­denesetre jelest írnék. CSANK JÁNOS: — Nem játszottunk jól, de nyertünk, és ez a lényeg. Az első fél­idő alapján azért többet vártam a csapat­tól, de néhány emberem nem heverte ki kisebb sérülését, s ez meglátszott a csapa­ton. Balogh Antal MTK-Siófok 31 (1-1) Hungária krt., 1500 néző. V: Márton (Nagy II, Kincses). MTK: Zsiborás — Talapa, Híres, Bog­nár, Kecskés — Vancsa, Balog, Horváth — Ivanics, Hámori, Lakatos. Edző: Ve­rphpíj .Teröpi SIÓFOK: Bíró — Máriási, Zare, Ke­szeg, Kolovics — Varsányi, Duró, Meksz — Fischer, Kómán, Kirchm­ayer. Edző: Varga István. CSERE: Balog helyett Keresztúri, Há­mori helyett Morozov, mindkettő a szü­netben, Meksz Helyett Csák a 80., Kirch­­mayer helyett Kerepeczky a 88. perc­ben. GÓLSZERZŐ: Duró a 8., Horváth a 30., Keresztúri (11-esből) a 67., Vancsa a 78. percben. SÁRGA LAP: Máriási (Slorváthot vágta fel) a 9., Ivanics (leterítette Fi­­schert) a 33., Meksz (megrúgta Morozo­­vot) a 46., Kecskés (Kámánt vágta fel) az 53., Vancsa (Varsányit terítette le) a 62., Fischer (reklamálásért) a 70. perc­ben. KIÁLLÍTVA: Kámán a 73., Kolovics a 85., Duró a 90. percben. SZÖGLETARANY: 4:3 (1:1). (A találkozó előtt a vendégek edzője, Varga István panaszkodott, hogy Gregor és Olajos is sérült, így tartalékosan kezdik a kupaviadalt az MTK-val, ám végül azt fejtegette, hogy a két mérkőzés után ők lehetnek a továbbjutók.) 8. perc: Kirchmayer hozta fel a labdát a bal oldalon, középre adott, érkezett Du­ró, és félfordulattal, 8 méterről a kapu bal oldalába emelte a labdát. 0-1 18. perc: Máriási indította Kámánt, a kö­­zépcsatár jobb felső sarokba tartó labdá­ját Zsiborás szöglébre tessékelte. 19. perc: Egy hazai akció végén Ivamice öt méterről a bal sarok mellé fejelt. 27. perc: Bíró tapsot érdemlő magán­je­lenetét láttuk, Vancsa elől a kapu torká­ban lábbal mentett. 29. perc: A mérkőzés eddigi legnagyobb helyzetét hagyta ki számán, amikor Duró szabadrúgását követően egyedül húzhatott kapura, megijedt a lehetőségtől, s a kiin­duló Zsiborást találta telibe. . 30. perc: Egy szabadrúgást­­ követően szinte az egész MTK ott tüsténkedett a vendégek kapuja előtt. Híres Baloghoz ad­ta a labdát, aki hátragurított, s az érkező Horváth lendületből, 17 méterről a kapu jobb oldalába lőtt. 1-1 46. perc: Fischer egyedül tört kapura, amikor Bognár szinte önfeláldozó módon, bravúrral szerelte. Az MTK-hátvéd megsé­rült, és ápolásra szorult. 48. perc: Vancsa hozta fel a labdát, min­denki átadásra várt, ő azonban 14 méterről megcélozta a jobb sarkot, ám a labda mellé szállt. 60. perc: Kirchmayer kapott rúgást a fe­lezővonalnál, ápolásra szorult. Közben kö­régyűltek a két csapat tagjai, és mintha előtte mi sem történt volna a pályán, egy kulacsból iszogattak. Akkor még nem lehe­tett tudni, hogy milyen rázós lesz a folyta­tás ... 67. perc: A jobb oldalon, az alapvonal közvetlen közelében Ivanics cselezgetett, már befelé fordult, amikor szembe találta magát Duróval. Elesett, a játékvezető óriási meglepetésre tizenegyest ítélt, a siófokiak pedig természetesen hiába tiltakoztak. Ke­resztúri állt a büntetőpontra tett labda mö­gé, s nagy nyugalommal a kapu bal olda­lába küldte. 2-1 73. perc: Kámán a felezővonal közeléiben felvágta Kecskést. A játékvezető felmutat­ta a piros lapot. 77. perc: Bognár­ futtából, húsz méterről a felső lécet találta telibe. 78. perc: Horváth indította Vancsát, a vendégvédők nem ügyeltek rá, így könnye­dén húzhatott kapura, és 12 méterről a háló jobb oldalába lőtt. 3-1 81. perc: Fischer közeli lövését Zsiborás bravúrral hárította. 85. perc: siófoki támadás végén Zsiborás kezében volt már a labda, amikor a vissza­felé induló Kolovics — teljesen érthetetle­nül — rálépett a kapus lábára. Márton őt­­ zuhanyozni küldte. 90. perc: Durónál is felment egy pilla­natra a pumpa: megrúgta Talapát. Igaz, előtte őt is alaposan „megfaragták”. Márton játékvezető most már harmadszor vette elő a piros lapot. „Színes" kupamérkőzés volt: hat sárga lap, három piros! Aki nem látta a mérkő­zést, el sem tudja képzelni, mi lehet az oka ennek a nagy kártyazuhatagnak. Ám akik jelen lehettek — igaz, csak szűk családi kört említhetünk — pontosan le tudják mérni, mennyi volt ezekből a lapokból jo­gos, és mennyiben játszott közre abban, hogy ilyen jelenetek tanúi lehettünk, a gyengén bíráskodó Márton Sándor, és egyik partjelzője, Kincses „jóvoltából”. De menjünk sorjában. Az első félidő könnyen feledhető volt. Láttunk két gólt, szinte semmi mást. A második játékrész­ben felgyorsultak az események, mindkét együttes dűlőre akarta vinni a dolgokat,­­ ezért — főként 2-1-es MTK-vezetésnél, amely egy jogtalan tizenegyesből adódott — változatosabbá vált a küzdelem. Taktiku­­sabban játszottak a hazaiak, s egyre idege­sebben a piros-feketék. Egyenlíteni akar­tak, próbálkoztak, időnként fellazult a vé­delmük, s így kapták meg a harmadik talá­latot, amely végleg eldöntötte a találkozó sorsát. Közben rengeteg volt az adok-kapok szabálytalanság, szinte állandóan szólt a síp, és Márton állandóan a zsebéhez kapko­dott. Akkor, amikor két alkalommal is pi­ros lapot kellett volna felmutatnia, csak a sárgát vette elő. A végén elvesztették a fe­jüket a vendégek, és olyan szabálytalansá­gokat követtek el, amelyeket büntetni kel­lett. Kár, hogy így végződött a mérkőzés, ennyi szabálytalanság közepette. Ha a já­tékvezető erélyesebb, akkor időben megfé­kezhette volna az indulatokat, de nem tette. Mindenesetre a visszavágó bizonyára feszült légkörben zajlik majd, mi azonban bízunk abban, hogy sportszerű lesz a „második fél­idő”, addig lecsillapodnak a kedélyek, és talán a JT olyan bírót küld, aki egyforma mértékkel ítéli meg a sportszerűtlensége­ket! Jó: Zsiborás, Bognár, Vancsa, Ivanics, ill Bíró, Zare. VEREBES JÓZSEF: — Vártuk ezt az ered­ményt, amely nagyon kellett ahhoz, hogy Siófokon elérjük célunkat, a továbbjutást. Természetesen a gyorsan és váratlanul be­kapott gól után is bíztam a győzelemben. Vezetésünk megszerzése után még több gólt rúghattunk volna, ha játékosaink nem kap­kodnak a siófoki tizenhatos környékén. Meglepő volt számomra, hogy a Siófok így futballozott. A magyar játékosok mérhetet­len távolságra vannak az igazi profiktól, akik minden percben tudják, ebből a játék­ból élnek, s szándékosan nem törekednek arra, hogy ellenfelüket harcképtelenné te­gyék. VARGA ISTVÁN: — Hároméves élvonal­beli működésem alatt nem emlékszem arra, hogy a játékvezetőket okoltam volna a ve­reségért. Ezt a mérkőzést viszont egyértel­műen miattuk vesztettük el. Kezdjük azzal, hogy a megítélt büntető nem volt tizen­egyes! Ivanics rálépett a labdára, s attól esett el. Folytathatnám azzal, hogy az ál­talam eddig nem ismert Kincses partjelző a második félidőben minden támadásunk­nál automatikusan felemelte a zászlót. El­ismerem ugyanakkor, hogy 2-1 után fegyel­mezetlenek voltak a játékosaim, s a kiállí­tásoknak meg is lesz a következménye. Különös tekintettel arra, hogy ezzel a soron következő bajnoki szereplésüket is kérdé­sessé tették­. Varga Béla Bognár Zoltán: „Mosom kezeimet, kérem én nem lehetek semmiről! No, legfeljebb egy kicsit arról, hogy megnyertük a mér­kőzést.”

Next