Nemzeti Sport, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-22 / 201. szám

A NEMZETI SPORT Lesz-e nu­llpontos ugrás? Aki válaszol: Maráczi Ernőné, szö­vetségi kapitány. — Gondolom, a kérdéssel arra utal, hogy tavaly, az indianapolisi világbaj­nokságon az előírt ugrásban egyik ver­senyzőnk nullapontos, azaz értékelhetet­len gyakorlatot mutatott be. Nos, ha­sonló eset Barcelonában nem fordulhat elő, de azért mégsem sikerült teljesen megoldani a problémát. Molnár Kriszti­na ugyanis, merthogy róla van szó, egy mozgáskoordinációs, beidegződési zavar miatt egy ideje egyszerűen nem tudja bemutatni az előírt ugrást. Kriszta vi­szont mind megjelenése, mind tehetsége és a többi szeren való kiemelkedő tu­dása miatt is a csapat nélkülözhetetlen tagja. Ezért úgy döntöttem, hogy fel­mentem az előírt ugrás bemutatása alól. Ez természetesen hátrány a válogatott számára, hiszen így a többi lánynak már nem szabad rontania. Amíg a többi csa­patnál a hatból a legjobb öt pontszáma számít majd bele a versenybe, addig ná­lunk nem esik ki a legalacsonyabb ér­ték. Ebben már korábban megállapod­tunk, így Kriszta is megszabadulhatott a görcsösségtől. De az is igaz, hogy ezért a csapat összeállításánál a lehető leg­jobb ugrókat kellett kiválogatnom. Nagy­mértékben ezért választottam Horváth Kingát. — Danika kilencedikén múlt huszon­egy hónapos. Korához képest igen fejlett fiúcska, gyakran már háromévesnek is nézik. A minap például bementünk egy könyvesboltba. „Nem hallottam, hogy a kisfiú köszönt volna” — mondta az eladó. „Mert nem tud beszélni’’ — vá­laszoltam. „Szegény” — sajnálkozott er­re a hölgy. Mire én annyit mondtam: „Kérem, ez a gyerek nem hülye, csak még huszonegy hónapos”. Na, erre az­tán lett csodálkozás... Amúgy Daninak elképesztően jó a mozgásérzéke. A te­niszütővel is remekül bánik. És hiszik, vagy nem hiszik, akkor is úgy van: fan­tasztikusan csinálja a lépés, kitörést í­tesen: ilyenkor egy egész ország figyel ránk, s ez minden pénzdíjnál jobban doppingol. Persze, vannak olyanok is, akik eleve kijelentették: számukra az olimpia műsorában szereplő tenisztorna egyáltalán nem jelent kihívást. Tény, hogy azt a hangulatot, ami igenkor az olimpiai faluban van, semmihez sem le­het hasonlítani. Arról nem is beszélve, hogy ez a teniszezők között azon ritka alkalmak egyike, amikor a férfiak és a nők egy időben, egy helyen lépnek pá­lyára. S még valami: limitálták az or­szágonkénti résztvevők számát, tehát olyanok is szóhoz juthatnak, akik a né­metek vagy az amerikaiak mellett egyéb­ként sohasem jutnának el a főtábláig. Mivel lőnek a lányok? Aki válaszol: Doetsch Béla szövetségi kapitány. — Az utolsó simításokat végezzük a fegyvereken. Kiss Tímea tavaly kapott egy erősebb íjat. Szakszóval ezt úgy mondjuk, hogy harminckét fontosat. De „felspécizve” ez a fegyver harmincöt­harminchat fontos. Ugyancsak Yamaha fegyvere van Szendey Marinának is. A napokban érkezett meg hozzá az új sta­tilizátor, most éppen ezt igazítjuk pon­tosra. Kovács Juditnak pedig egészen új fegyvere van. Mindent összevetve el­mondható: ha nem is a legújabb íjak­kal lő mindhárom lány, ezúttal nem le­het okunk a panaszra. Harczi készültségben? Aki válaszol: Horváth Tibor, a Magyar Asztalitenisz Szövetség fő­titkára. — Harczi Zsolt továbbra is készül az ötkarikás játékokra, hiszen ő az egyik európai tartalék. Az Ausztriá­ban profiskodó játékos lehetne az egyetlen magyar férfijátékos, aki el­utazhatna Barcelonába, de a jelenlegi állás szerint nem valószínű, hogy sor kerül a játékára. Információink sze­rint a csehszlovák Vimi vírusos fer­tőzést k­apott, több hónapot kihagyott, ám néhány héttel ezelőtt elkezdte az edzéseket, és a csehszlovák szövetség elküldte a nevezését a szervezőknek. Ennek ellenére Harczi — nyaralását megszakítva — edzésben van, s ha le­hetőséget kép, akkor felkészülten utaz­hat Barcelonába. És a babám ki vigyáz? Aki válaszol: Jánosi Zsuzsa, kiváló tőrözőnőnk, Németh Dániel édesanyja.­­ — Más családban ez a tiszt ilyenkor az otthonmaradóé. Csak hát az én fér­jem, Németh Zsolt is ott lesz Barcelo­nában, a tőrcsapat tagjaként. Így aztán édesanyámra marad ez a feladat. Akkor hát hallgattassék meg a má­sik fél is, a gyakorló pótmama: Ducza Anikó. Kapott-e „behívót” Kalocsai? Aki válaszol: Akkermann György, a Magyar Ökölvívó Szövetség szak­felügyelője. A Jrílius tizenötödikéig, tehát az ököl­­v­ívótorna mezőnyének véglegesítéséig nem érkezett távirat a Nemzetközi Ökölvívó Szövetségtől, így a 60 kiló első számú európai tartaléka, a paksi Kalo­csai Zoltán nem utazik el társaival az olimpiára. Balszerencsés, mert néhány súlycsoportban volt módosítás, vagyis a tartalékok közül többet meghívtak, hogy teljes legyen az adott kategória létszáma. Sorsától függetlenül kalapot kell emelni „Kacsa” előtt, aki mindvé­gig becsülettel dolgozott az edzőtábor­ban, s igazi sportemberként vette tu­domásul, hogy nem lehet ott a játéko­kon. Miről mesél a sorsolás? Aki válaszol: Csanda L­ajos, a Ma­gyar tollaslabda Szövetség főtitkára. — A tollaslabdában nagyon sok függ a sorsolástól, ami huszonnegyedikén lesz. Valószínűleg — a nemzetközi versenyek gyakorlatát követve — az olimpián is huszonnégy versenyző helye biztos a fő­táblán, a maradék nyolc helyért kell ját­szani a többi, mintegy negyven induló­nak. Várhatóan nyolc ötfőnyi csoportot alakítanak. A csoportokon belül is játsza­ni kell a négy közé jutásért, majd az így kialakult négyes csoportokban egyenes kieséssel dől el, hogy ki lesz a nyolc to­vábbjutó. A magyar játékosoknak, Fó­rián Csillának, Harsági Andreának és Miért Bohátka maradt itthon? Aki válaszol: Kovács István, a lovas­­tn­sa-válogatott szövetségi kapitánya: — Nem szubjektívan döntöttünk. Az elutazás előtt az öt jelölt felmérőver­­senyen vett részt Nyíregyházán. Ezen Bohátka László Gála nevű lovával sze­repelt a leggyengébben. Nem véletlenül, ugyanis felkészülését sérülés zavarta, Gála az istállóban beütötte a lábát. Szerencsére a többi négylábú egészsé­ges, így Gubán Zsolt Hófehérke, Ling Attila Hamupipőke, Herczegfalvi Tibor Lump, Soós Attila Zsizsik nevű lovával szerepel Barcelonában. Lovasaink szá­mára az olimpián a legnagyobb felada­tot a terepverseny teljesítése jelenti majd. Sajnos, a pályát nem ismerjük, azt viszont tudjuk, hogy nyolcszáz méter magasan, hegyes környezetben jelölték ki, az akadályokat pedig német szakem­ber tervei alapján építették meg. Hogy fénylik az olimpiai aranyérem? Aki válaszol: Temesvári Ottó, az olimpiára utazó teniszezők vezetőedző­je. ■— Ha arra kíváncsi, hogy a profik világában mekkora jelentőséget tulaj­donítanak az ötkarikás versenyeknek, nem lehet egyértelmű választ adni. Én , Steffi Gráf véleményét osztom. Neveze­ Hogy van a lumbágója? Aki válaszol: Szabó Dezső tízpró­bázó. — Köszönöm szépen, most már csak időnként érzem, bizonyos mozdulatok­nál jelzi a jelenlétét. Mindenesetre az edzéseken nem zavar, s így van esé­lyem arra, hogy Barcelonában teljes értékű „harcosként” vethessem bele magam a küzdelmekbe. Ha minden úgy alakul, ahogy terveztük, akkor re­mélem bekerülök a legjobb nyolc kö­zé. Én egyébként nem a derekam ha­nem a feleségem miatt izgulok. Min­denórás, most várjuk a második gyer­mekünket. Egy kisfiúnk már van, most nagyon szeretnénk egy kislányt. Már a neve is megvan: Daniellának fogják hívni. Nagyszerű lenne, ha még a kiutazásom előtt megszületne, na­gyon szeretnék a feleségem mellett lenni a nehéz percekben... HI. 201. ♦ 1992. július 22. Dakó Andreának a főtáblára kerülés le­het a maximális célkitűzése, a Fórián, Dakó páros — szerencsés esetben — a tizenhat közé is bejuthat. Vége a balszerencsének? Aki válaszol: Sarlós Katalin, az Acél­öntő SE 24 éves olimpikonja. — Az elmúlt másfél évben nem jártam karonfogva a szerencsével. A műtétem után, tavaly az országos bajnoksá­gn, Szegeden szerettem volna visszatérni, de orvosi tanácsra már nem vállaltam a dön­tőt. Rövid pihenő után augusztusban kezdtem el a felkészülést az olimpiára. Szeptemberben a csepeli Duna-ágban rendezett válogatóverseny megnyerése visszaadta a hitemet. Azóta edző-édes­anyám nem tud olyat kérni, amit meg ne csinálnék. Januárban Ausztriában, ma­ gaslaton töltöttem két hetet, februárban pedig két hétig az olimpia helyszínén, Ba­­nyolesben edzőtáboroztam. Azóta, az el­telt huszonvalahány hétből tizennyolcat Dunavarsányban töltöttem. Tavasszal arcideg gyulladás és kézsérülés miatt megint kényszerpihenőt tartottam. Az idei bajnokságon győztem, de a legjob­ban édesanyám véleményének örülök, aki szerint a közösen megbeszélt taktikai feladatokat maradéktalanul megoldottam. Az 1989-es bledi világbajnokság előtti ergométeres felmérésen 8:45 alatt teljesí­tettem a 2500 métert, most 8:44-re vagyok képes. Három éve a vébéről bronzérem­mel tértem haza. Ezúttal is bízom a bronzéremben. Miért nem mentek orvosi vizsgálatra az úszók? Aki válaszol: Bauer Péter, a Magyar Úszó Szövetség ügyvezető alelnöke. — Először is le kell szögeznem: a Ma­gyar Olimpiai Bizottságtól semmilyen hivatalos levelet nem kaptunk arról, hogy orvosi vizsgálatra kell mennie ver­senyzőinknek. Csupán Balogh Gábor, a MÜSZ főigazgatója révén egy jegyzetlap­ra írt információ jutott el hozzám, amely úgy szólt: „az olimpiára utazóknak lehető­ségük van részt venni egészségügyi vizs­gálaton”. Ezt mi úgy értelmeztük, hogy nem kötelező a megjelenés. Miután dr. Kausz István, valamint a Kútvölgyi Kór­ház több kitűnő orvosa állandóan vi­gyáz legjobbjaink egészségére, ezért úgy éreztük, felesleges elmennünk a MOB or­vosi ellenőrzésére. Persze, ha tudjuk, hogy ez kötelező, akkor természetesen Darnyiék is megjelentek volna a vizsgá­laton, de azt hiszem, nem túlzott az az igényünk, hogy az ilyen utasításokat hi­vatalos levélben kapjuk meg. Kik ülnek a női kettes kajakban? Aki válaszol: Vajda Vilmos, a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya.­­ A női kajak négyes tagjai Kőbán Rita, Dónusz Éva, Mészáros Erika és Czigány Kinga az előkészületi versenyeken már minden elképzelhető párosítás­ban ültek a kettes kajakban. Érthető, hogy a négy kitűnő képességű lány közül a legtöbb eséllyel induló kettő ül be majd a kajakba Castelldefelsben. Kipróbál­tunk minden variációt, időt mértünk, de eddig csak az derült ki, hogy Kőbán Rita biztosan benne lesz a hajóban. Hogy ki lesz a párja, az még mindig kér­déses. Még néhány időmérés és személyes megbeszélés után, az elutazás előtt közöljük a két kettesben induló hölgy nevét. Még egyszer hangsúlyozni szeret­ném: a legesélyesebb kettőst szeretnénk indítani, és csak hajszálnyi különb­ségek vannak.

Next