Nemzeti Sport, 1992. december (3. évfolyam, 331-358. szám)

1992-12-01 / 331. szám

**”- ----------------KÉPES NEMZETI SPORT---------------------------1 Késői kezdés után korai gól döntött Újpesti TE— Videoton- Waltham (0-1) ! —— Ilyen még nem volt! Amióta Magyarországon megis­merték a futballt, sohasem rendeztek hétfőn bajnoki mérkőzést. Erre a Szaknévsor kezdeményezéséig kellett várni és természetesen szükség volt a két klub, az UTE és a Videoton-Waltham beleegyezésére is. Talán célszerűbb lett volna a sporttörténeti esemény­nyel megvárni a tavaszt, a melegebb időt, ugyanis a fagy korántsem számít mérkőzésre csalogató tényező­nek. A kezdés előtt a szórványosan szállingózó nézők a hokipálya mellett múlatták az időt, az ifjúsági jég­korongmérkőzés jobban is illett a dermesztő hideghez, mint a futball, ám el kell ismerni: egyik öltözőben sem panaszkodott senki, hogy a mínuszokban kell majd játszania.­­ Ezek profi játékosok, ha úgy hozza a kötelessé­gük, hogy hajnali háromkor kell pályára lépniük, ak­kor zokszó nélkül azt is muszáj megtenniük — mondta Hartyáni Gábor, a vendégek vezetőedzője. És hogy kinek jó ez a hétfő esti futballprogram? A székesfehérváriaknak kétségkívül az volt, mert a televíziós közvetítés kitűnő reklám a Walthamnak, ma­guknak a játékosoknak, ráadásul a tévé régóta nem vitte képernyőre a Vidít bajnoki találkozón. Az Új­pestnek sem volt rossz, mert abból a pénzből, amelyet a Szaknévsor fizetett a jogokért a ligának, valamivel többel részesedik így, tehát anyagilag jól jár. Bizonyára jobban, mintha néhány százzal többen jönnek ki a meccsre, hiszen az UTE-találkozót akkor sem lehet összetéveszteni egy tömegdemonstrációval, ha történe­tesen nem közvetíti a televízió ... Tehát csupán abban kellett reménykedni, hogy a képernyő előtt ülő szurkolók is élvezzék a programot. Megyeri út, 2000 néző. Vezette: Varga S. (♦****) (Bay, Nyilas). UTE: Borsos 5 — Szőnyi 5, Aczél 5, Szlezák 5 — Miovecz 0 — Belvon 4, Katona 4, Tomka 5, Bérczy 4 — Bácsi 4, Miklya 4. Edző: Bene Ferenc. VIDEOTON-WALTHAM: Józsa 6 — Molnár 5, Németh 6, Vadász 6 — Kuttor 6, Muzsnay 7, Czéh 6, László 5, Salacz 5 — Takács 6, Horváth 4. Edző: Hartyáni Gábor. CSERE: Miovecz helyett Véber (5) a 24., Szőnyi helyett Fü­­zessy (6) az 50., Horváth helyett Földes (—) a 67., Czéh helyett Bekő (—) a 86. percben. GÓLSZERZŐ: Takács a 4. percben. SÁRGA LAP: Czéh (Aczél buktatásáért) a 21., Tomka (Hor­váth felrúgásáért) a 36. percben. SZÖGLETARANY: 6:7 (2:5) Egyperces gyászszünettel adóztak a csapatok a mér­kőzés kezdetén a közelmúlt­ban elhunyt, sokszoros új­pesti válogatott Balogh „Bonzó”, valamint az egy­kori újpesti szakosztályel­nök Szabó Károly emléké­nek. 4. perc: Miovecz a jobbhát­véd helyéről úgy adta haza a labdát, hogy azt a fehérvári Takács előbb érhette el, mint a kapujából kiinduló Borsos. A fürge csatár élt a lehetőség­gel és a tizenhatosról az üres kapuba gurított. 0-1 12. perc: Czéh az újpesti kaputól 25 méterre váratla­nul lövésre szánta el magát. A kapu bal oldalába tartó, kellemetlenül megpattanó lab­dát Borsos szépen fogta. 16. perc: Kapu előtti kava­rodásban előbb Horváth lövé­se pattant ki az újpesti vé­dőkről, majd Takács éles szögből az oldalhálóba lőtt. 23. perc: Katona a bal ol­dalról jól adott középre, Bá­csi 14 méteres lövése azonban kivágódott a védőfalról. 33. perc: Belvon, Szőnyi, Katona volt az újpesti táma­dás útvonala, a már-már ka­pura húzó Katonát Vadász magabiztosan szerelte. 43. perc: Bácsi a bal oldal­ról érkező labdát jól vette át, szép csellel játszotta tisztára magát — aztán gyatrán mel­lé lőtt. 45. perc: Czéh gurított a középen érkező Muzsnay elé, aki két lépés után messze a bal kapufa mellé durrantott. A második játékrész elején hazai szögletek és bedobások jelezték, hogy nagyobb sebes­ségfokozatra kapcsolt az UTE. Ám a gólveszélyig nem jutot­tak el Bácsiék ... 55. perc: Katona a jobb ol­dalról középre játszott, a ka­putól 14 méterre álló Bácsi­hoz. Ő jól fordult rá a lab­dára, a kapu bal oldalába tartó félmagas lövést Józsa reflexmozdulattal elcsípte. 62. perc: Takács és Muzs­nay vezetett támadást a jobb oldalon. Muzsnay remek cse­lek után az öt és feles jobb sarkánál termett, ahonnan a jobb kapufára „passzolta” a labdát. 69. perc: Czéh jobb oldali szögletét Borsos kiejtette, Fü­­zessy a gólvonalról vágta a mezőnybe a labdát. Ebben az időszakban többet támadott az UTE, mégis a ritkuló fehérvári próbálkozá­sok voltak veszélyesebbek. 75. perc: Jobb oldali új­pesti támadásnál a fehérvári védők megfeledkeztek Bácsi­ról, aki egy beadásra jól ug­rott fel. Ám a bal alsó sarok felé tartó fejesét Józsa szép vetődéssel védte. 79. perc: Kuttor a jobb ol­dalon futott föl. Középreadá­­sára Takács érkezett, és a kapu előterébe robbanva, egy­ből félmagasan „belsőzött”, Borsos szép vetődéssel hárí­tott.80. perc: A Videoton-Wal­­tham végezhetett el szabad­rúgást 17 méterről, a balösz­­szekötő helyéről. A labdának Kuttor futott neki, és óriási erejű lövése nem sokkal a léc fölött zúgott el. 83. perc: Takács jobbról a középen álló Czéh elé gurí­tott, aki 17 méterről a kapu bal oldalát vette célba, de Borsos ismét a helyén volt. Elég volt a tabellára pillan­tani, és azonnal kiderült, hogy bár a két csapat igen messze helyezkedik el egymástól, nagy csatát, megalkuvást nem ismerő küzdelmet ígért ez a találkozó. Várható volt, hogy az UTE nemcsak a hideg miatt csipkedi magát, hanem nyilván szerette volna elke­rülni, hogy az osztályozót je­lentő 14. helyen vesztegelve kelljen kivárnia a tavaszt, márpedig a vereség számára ezzel volt egyenlő. Az is biz­tosnak tűnt, hogy a Videoton- Walthamnak sem közömbös a két pont sorsa, mert, ha nyer, a negyedik helyre lép előre, nem szakad le az élbolytól, és nem kerül messzebb annak az álmának a megvalósulásá­tól, hogy az ősszel nemzetközi kupában indulhasson. Az élet eleinte nem is cá­folt rá erre a logikára, a két csapat ugyanis kihasználta a szögletzászlók hiánya miatti csúszást, az így nyert idő alatt alaposan bemelegített. Nagy­­lendülettel vetették magukat a játékba a fiúk, bár a házi­gazdák minden bizonnyal másként tervezték az első perceket. Az első figyelmet­lenségüket azonnal és kímé­letlenül kihasználták a vendé­gek, akik az egész újpesti vé­delemnek megköszönhették a vezető gólt. Ám az UTE be­csületére válik, hogy a kapi­tális baklövés sem szegte ked­vét, és mintha mi sem tör­tént volna, hajtott, harcolt to­vább. Csakhogy nem csupán az eredményt nézve került hátrányba, hanem el kellett viselnie azt is, hogy a gól után a fehérvári együttes el­képzelései kaptak zöld utat. Az Újpestnek ugyanis kockáz­tatnia kellett a remélt egyen­lítés érdekében, a középpá­lyások pedig a nagy támadó­hévtől vezérelve, gyakran túl­ságosan előrehúzódtak, a két csatárral egyvonalba jutottak, és ez egyértelműen a Video­­ton-Walthamnak kedvezett. A fehérvári kapu előtti tömörü­lésbe ugyanis szinte lehetet­len volt bepréselni a labdát, ráadásul a vendégek habozás nélkül és villámgyorsan az újpesti kapu felé fordultak a megszerzett labdákkal, s ha határozottságuk kitart a ti­zenhatoson túl is, a szünetig már eldönthették volna a két pont sorsát. Meg is érezte a lehetőséget az UTE, és az újrakezdést kö­vető negyedórában kapuja elé szorította a vendégegyüttest. A lelkesedéshez most meg­fontoltságot is párosított, ugyanis a széleket is igénybe véve próbálta széthúzni a fe­hérvári védelmet és a beadá­sok után lepattanó labdákból sikerült is néhány meleg pil­lanatot okoznia a Videoton- Waltham számára. Negyedóra elteltével azon­ban visszaállt a korábbi rend, a Vidi a szervezett védekezést meg-megtörte ellentámadásai­val, az UTE pedig varázsütés­re megint tanácstalanná vált, nem ötletesen, hanem ötlet­szerűen, majd később sehogy sem futballozott... Ezt jelezte az is, hogy Józsa kapuja előtt egyre nagyobb béke honolt, ugyanakkor Muzsnayt egy re­mek szóló végén a balszeren­cse fosztotta meg a gólszerzés dicsőségétől. Ha veszélyes helyzet akadt, az mind a ven­dégeknek volt köszönhető. Ilyen azonban egyre kevesebb volt, hiszen ahogy közeledett a találkozó vége, már a ven­dégek is az előny megőrzését tartották szem előtt. Ezt siker­rel is tették, bár nem álltak nehéz feladat előtt, mert az Újpest belátta, hogy nincs esé­lye az egyenlítésre. Ennek ellenére a játékosok küzdőkedvére nem lehet pa­nasz, de a mérkőzés színvona­la annál több kívánni valót hagyott. A Videoton-Waltham sem parádézott, de legalább megpróbált tudatosan játszani a számára megnyugtató gyors gól után végig a kezében tar­totta a pályán történtek irá­nyítását, ugyanakkor az Új­ Aczél Zoltánnak az egyik szemfoga bánta ezt a meccset Szinte végig egy fejjel az UTE fölött volt a fehérvári együttes A Szögletzászló­ ért érem, ahogy a televíziót szigorúan köti az előre meghatározott műsoridő, úgy az újságok számá­ra szent és sérthetetlen a lapzárta. Bármennyire is azt diktálja a szívünk, hogy várjunk, de egyetlen perccel sem tudunk tovább késlekedni, mert a nyomdai szerződés szigorúan előírja, hogy mikor kell elindulni a lap nyomásának. Ezek után jön egy szimpatikus, ősz, jobban mondva enyhén kopaszodó játékvezető és ahelyett, hogy jelt adna a Megyeri úti találkozó kezdésére, komótosan el­kezd gimnasztikázni. Nem fúj a sípjába, hanem mu­tatós tornagyakorlatokat végez. A labdarúgók pedig békésen passzolgatják a labdát. Egy perc, öt perc... tíz perc. Ekkor még megpróbálok jó pofát vágni a kel­lemetlen időjátékhoz, de amikor kiderül, hogy a bíró, szegény Varga Sándor semmiről sem tehet, hanem egy feledékeny újpesti rendező a szertárban felejtette a szögletzászlókat, bevallom, a fejembe tolul a vér. Nem elég, hogy hanyag és ország-világ röhög a trehánysá­­gán, még velünk is szórakozik. Mi lesz a lapzártával? Vitray Tamás joggal hüledezik, és azt mondja: „Né­hány percig a dilettantizmus ülte orgiáját...”, de ez mind semmi ahhoz képest, amit én dörmögök az orrom alatt. A magyar labdarúgók gyakran panaszkodnak, hogy a menedzselésük és a kiszolgálásuk semmivel sem pro­fibb, mint amennyit ők nyújtanak a zöld gyepen. Eddig bevallom, kételkedtem ebben az állításban, mi több, a focisták szokásos szerecsenmosdatásának hittem panasz­­áradatukat. Gondoltam, más szemében a szálkát is ész­reveszik, önmagukéban pedig még a gerendát sem.­étfő este óta tudom, mi több, hirdetem, aki a­­ szögletzászlóról elfeledkezik és a szertárban hagyja a pálya tartozékát, az amatőrebb, mint a legkutyaütőbb csatár. Gyenes J. András a­ pest mindössze negyedórán át nyújtott elfogadható teljesít­ményt. f( Mestermérleg BENE FERENC: — Nagyon ritkán fordul elő, hogy rög­tön a mérkőzés elején egy csapat ilyen iskolás gólt kap­jon. Olyan jó együttes ellen, mint a Videoton, ilyen hibát nem szabad elkövetni. Az el­lenfél szórványos ellentáma­dásai mind veszélyesebbek voltak, helyzeteik akadtak. Mit többet támadtunk, de túlságo­san középen próbálkoztunk. ♦ Miért csak a szünetet követő negyedórában tudtak úgy játszani, hogy esélyük le­hessen az egyenlítésre? — A kényszerű csere miatt felbomlott a csapat hadrend­je, ez zavaróan hatott. Min­denki a saját feje után ját­szott, és ebből csak vereség származhat. HARTYÁNI GÁBOR: —Úgy érzem, a játék képe alapján akár több góllal is nyerhet­tünk volna. Ezúton is szeret­ném megköszönni játékosaim­nak és a mun­katársaim­nak azt a segítségét, amelyet az ősszel a közös munkához ad­tak. ♦ Nem tartott attól, a szü­net után, hogy kiegyenlít az Újpest? — Én inkább a szünet előt­ti percekben féltem. Magunk­ra húztuk az ellenfelet, de egy pillanatig sem éreztem,­­ hogy ez bármilyen veszélyt is jelentene számunkra. teixvároda. Az NB I őszi végeredménye 1.Vác FC-Samsung 15111 327-1323 2.FTC 15102 323-1122 3.Kispest-HFC 159 3 324-1521 4.Videoton-Waltham 158 3 425-1719 5.Vasas-Smirnoff 156 6 319-1518 6.Békéscsaba 155 6 420-18­16 7.MTK 155 5 525-1915 8.Diósgyőri FC 155 5 518-2115 9.Csepel 155 4 617-1814 10.BVSC-Novép 155 3 714-1713 11.Pécsi MSC 155 2 816-2012 12.Siófok 155 2 815-21­12 13.Rába ETO 153 6 613-1912 14.UTE 152 7 616-2111 15.Veszprém LC 153 3 915-309 16.Nyíregyháza 152 4 9­9-218 Góllövőlista 9 gólos: Répási (Vác FC-Sam­sung) 8 gólos: Sallói (Vid.-Waltham) 7 gólos: Füle (Vác FC-Sam­sung) 6 gólos: Lipcsei (FTC), Ko­vács J. (Siófok), Hor­váth F. (Vid.-Wal­tham) 5 gólos: Fodor T. (Békéscsa­ba), Szviszton (Diós­győri FC), Szabó T. (MTK), Takács (V.­­Waltham) 4 gólos: Illés (Ki­spest-HFC), Fischer (Kispest- HFC), Hámori, Zsi­­vótzky (MTK), Csík, Lehota (Veszprém LC) A tudósítást készítették: Dobozy László, Pajor-Gyulai László, Zombori Sándor. A forduló mérlege Hazad győzelem: 3. Döntetlen: 2. Vendégsiker: 3. Nézők száma: 28 500. Átlag 3562. Gólok száma: 10. Átlag: 1.25 — 11-esből: 1 — (Csató) — szabadrúgásból: 1 — (So­mogyi) — 16-oson kívül: 2 — (Ele­kes, Takács) Piros lap: 1 — Kónya (Pécsi MSC). Sárga lap: 23. Osztályzataink: 3-as — 3. 2-es — 5. A 15. forduló válogatottja Bimbó 7 (Siófok) Somogyi 7 (Csepel) Meksz 7 (Siófok) Füle 6 (Vác) Végh 7 (Rába ETO) Zare 7 (Siófok) Muzsnay 7 (V.­Waltham) Garaba 6 (BVSC-NI.) Simon 7 Balog 7 (Vác) (MTK) Mundi 6 (BVSC-II.) A forduló játékosa: Végh Zoltán (Rába ETO).

Next