Nemzeti Sport, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-16 / 46. szám

1993. február 16. NEMZETI KÉPES SPORT. Balogh Gábor, a csereember Torony dühös és elkeseredett Ledőlt a Torony. Ült a havas, sáros fűben, lazított egy kicsit, majd ismét talpra ugrott, s futott tovább. Bemelegített. Bőven volt még ideje, hiszen csak a második félidőben küldték pályára. A Ferencváros sokadik edzőmeccsét játszotta, ő a csereember. Ezt rólamár senki sem moshatja le. Így könyvelték el a Fradi-szurkolók, így ismeri a közvélemény. Balogh Gábor persze minden idegszálával tiltakozik ez ellen. Nem és nem. Ő aztán nem fogadja el a beskatulyázást. ♦ A Ferencváros sorozatban játszotta előkészületi mérkőzéseit. Időnként tényleg kitettek magukért a fiúk, és számolatlanul rugdosták a gólokat. Közülük jó néhányat „vállalt” Torony is. Még sincs jókedve. Csak félidőket kap, pedig sérült Wukovics és Nagy Zsolt is. Mikor jön az ő ideje, ha nem most? Nem lesz könnyű dolgod. — Mire gondolsz? + Hogyhogy mire? Te is tudod. Nem tudsz majd bekerülni a csapatba. — Gondolod, mám vagyok ezzel tisztában? + Nem zrikálni akartalak, csak azt hallottam, hogy ... hogyan is fogalmazzam, kissé mintha meg lennél sértődve. — Ki mondta? + Ez teljesen mindegy ... Inkább azt mondd meg, igaz-e vagy sem. — Nem vagyok megsértődve, de nagyon rosszulesik a mellőzés. Úgy érzem, sanszom sincs a csapatba kerülésre. — Lehet, hogy hülye kérdés, de te betennéd magad? Már úgy érzem, a kezdő tizenegybe. — A tavaly tavaszi játékom alapján mindenképpen. Akkor fontos gólokat lőttem, s a játék sem ment rosszul. Úgy érzem, erre a teljesítményre most is képes lennék, ha több lehetőséget kapnék. Szóval, el vagy keseredve. — El bizony. Ha nem csinálnám rendesen a dolgomat, ha lógós lennék, vagy rendszeresen sérültet jelentenék, azt mondanám: ez van. Na de így! Hajtok teljes erővel, gólerős vagyok, mégsem tudok bekerülni. Ha már itt tartunk, te kit hagynál ki? Cigant? — Nem akarok én személyeskedni. Tudom, hogy nehéz ember vagyok, és mindig elmondom a véleményemet, néha még akkor is, ha nem kellene. Maradjunk annyiban, hogy több bizalmat érdemelnék. -f- Ismerem annyira Nyilasi Tibort, hogy tudom, rendkívül korrekt a játékosaival. Talán meg kellene tőle kérdezned, mi a baj veled. — Nem beszéltünk erről egymással, bár én hallottam, hogy olyasmivel vádolták, ami nem igaz. Például, hogy én jövök le először edzés után a pályáról, meg hogy nem ülök eleget a medencében a többiekkel, de ezek szerintem csakafféle álkifogások elleniem. -j- Miért nem próbálsz megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy amolyan taktikai emberként vesznek számításba? — Azért, mert ennél többre tartom magam. Tavaly ősszel a kupamecscsekkel együtt tizenhat gólt lőttem, ezért decemberben én nyertem a Mister Gól díjat a Fradiiban. S tettem mindezt úgy, hogy alig-alig voltam kezdő. Hányszor bizonyítsak még? Ha nem tettem volna ile az asztalra valamit, most nem nyitnám ki a számat. -f- De hát ott vannak a vetélytársaid: Cigan, Gregor, Fonnyadt, Deszatnik, Schneider, a most sérült Wukovics és Nagy Zsolt. Valakinek mégiscsak ki kell maradnia. — Ezt én is tudom! Játsszon mindig ,az, aki a legjobb formában van. Vállalom a harcot. S mi lesz akkor — amire egyébként minden esélyed megvan —, ha továbbra is csereember leszel? Meddig lesz türelmed? — Nem tudom. Játszani akarok, s pénzt keresni, hiszen el kell tartanom a családomat.♦ Megkérdeztük Nyilasi Tibort is, hogy mi a véleménye a „Balogh-ügyről”. Nyíl a következőket mondta: — Nem megsértődni, s nem duzzogni kell, hanem vállalni a harcot a csapatba kerülésért. Bizonyítsa be Balogh, hogy jobb mint Cigan, aki az ő posztján játszik. Ha így lesz, én beteszem a kezdőcsapatba! (sinkovics) rdfilmeS A sztrájk — elnapolva A pénz, a tavaszi program és a nyár eleji közgyűlés előkészítése szerepelt az NB I-es labdarúgó liga hétfői ülésén. A kemény vitákkal tarkított tanácskozáson - a 16 klub közül 14 volt jelen, a Nyíregyháza igazoltan, a Vasas igazolatlanul hiányzott - végül is megegyezés született a korábban nyitott kérdésekben. Pontosabban: úgy maradt nyitva néhány kérdés, hogy azokban kikérik az érintettek véleményét . A liga egyik korábbi állásfoglalásában február 15-ét jelölte meg határidőként a Szerencsejáték Rt.-vel stzemiben. Azzal „fenyegetőztek” az NB I-es klubakt képviselői, ha nem részesülnek az eddiginél nagyobb összeggel a totó bevételéből, akkor a magyar csapatok nem szerepelhetnek a szelvényeken és kérik a külföldiek szolidaritását is. A határidő lejárt és a Szerencsejáték Rt. megszavazott számunkra nyolcvanmillió forintot — mondta a liga alelnöke, Bálint László, az ülést követő sajtótájékoztatón. — Ehhez jön még a Nemzeti Sportalapítványtól ötvenmillió. Ezt az összeget mi változatlanul kevésnek tartjuk, ezért tovább tárgyalunk. Csak első lépésnek tekintjük, s ezért megfogalmaztunk egy nyilatkozatot. Megküldjük véleményezésre az MLSZ-nek és a ligáknak. Napokon belül nyilvánosságra hozzuk és kiderül, mennyit szeretnénk még kapni. " Dr. Brávácz Ottó, a liga másik alelnöke a többször is átalakított tavaszi műsorról számolt be: " Az NB I-es liga eddig teljesítette a szövetségi kapitány azon kéréseit, melyeket a világbajnokságra való felkészülés érdekében intézett felénk. Ezek között szerepelt a japán túra is. Méltatlankodtunk azért, mert az első két tavaszi forduló után háromhetes szünet lesz a bajnokságban, de tudomásul vettük. Azt is elfogadtuk, hogy az ír-magyar válogatott mérkőzés miatt átalakítsuk a bajnoki hajrá műsorát. A belga túra viszont azért nem kapott zöld jelzést a ligától, mert rendkívül rossz időpontban lett volna, ráadásul a kapitány olyan játékosokat akart kipróbálni, akik majd csak a világbajnokság után jönnének számításba a válogatottnál. Ez már sok volt. A liga egyébként nem lelkesedett abajnoki hajrá programjának átalakításáért, de nem akadályozta meg, hogy a 28. forduló június 5-re csúszszon, és így a 29. fordulót június 9-én szerdán kell lejátszani. Tudomásul vették az NB I- es klubok képviselői, hogy március 1-jéig eljuttatják az MLSZ-közgyűléssel kapcsolatos észrevételeiket. Már most is felvetődött több módosító javaslat. A beérkezett elképzeléseket a liga márciusi üléséntisztázzák és szavazás után eljuttatják a közgyűlés szervezőihez. Az már biztos, hogy az MLSZ elnökségében több jogot szeretne kiharcolni magának a liga. Most ugyanis csak három szavazatuk van és nem egyszer előfordult, hogy kisebbségben maradtak olyan kérdésben, amely csak rájuk vonatkozott és ők tudták, hogy mi a jobb megoldás. — Így jártunk az átgazolási pénzekkel tartozó klubok szankcionálásával is — nyilatkozta a sajtótájékoztatón Sáros Ferenc, a liga főtitkára. — Mi egységesen elfogadtunk egy javaslatot, mert nem értettünk egyet a büntetőpontok levonásával. Nevetségesnek tartottuk, hogy mínusz pontja legyen néhány csapatnak a bajnokság végén. Az MLSZ elnöksége mégis a büntetőpontok levonását fogadta el, holott a klubok megállapodtak egymással, és abban szankcióként még a kizárás is szerepelt. A sajtótájékoztatón elhangzott még az is, hogy a magyar ligaválogatott Olaszországban lép pályára március 13-án. A csapatban 1973. január 1. után szünetettek szerepelhetnek és a válogatott összeállítására Csank Jánost kérték fel. L. L. Klubvezetők egymás közt: dr. Brávácz Ottó, aki a Videoton-Waltham együttesét képviselte a tanácskozáson, Iványi Károly pedig a Vác FC-Samsungot Valamikor egy hajóban eveztek az Üllői úton Havasi Mihály és Bálint László. Ma már riválisok, az FTC és a Kispest-Honvéd gondjai nyomják a vállukat Dr. Pethő Róbert: „Nem a szurkolók hagyják cserben a labdarúgást...” Bőr profi labdarúgóként sosem tett szert hírnévre, dr. Pethő Róbert mégsem ismeretlen futballberkekben. Egyik kezdeményezője, elindítója volt annak a reformfolyamatnak, amely során a diktatórikus viszonyokhoz idomuló, abba ágyazódó MLSZ- ből független, döntési jogosítványokkal bíró, felelős, lehetőségeiben demokratikus szervezet vált. Akkortájt - 1988-89-ben - a labdarúgó-szövetség az átalakulás egyik mintáját szolgáltatta a társadalomnak, más kérdés, azóta ismét bebizonyosodott, hogy a szervezeti keretek önmagukban még nem garantálják a zavartalan működést. A magyar futball olyan maradt, amilyen volt, sőt, még az akkori színvonalat sem tudta megtartani. Tapasztaljuk ezt mindenkor, ha csapataink külföldi ellenfelekkel találják magukat szemben. A lelátókon egyre kevesebben várják a csodát, a fanatikus hívek is úgy fogynak, mint táncosok a Titanic bálterméből. Dr. Pethő Róbert is eltűnt labdarúgóéletünkből. Mi távolított el a labdarúgástól? — kérdeztem Pethő doktort, aki nem repesett az interjú ötletétől. — Kezdem azzal, hogy lényegesen megcsappant a szabadidőm amióta új munkahelyemre kerültem, és persze azt is kár lenne tagadni, hogy a futballpályák sem nyújtanak "oly vonzó programot, mint évekkel ezelőtt. Akkor Törőcsikért Újpestre, Nyilasiért és Ebedliért az Üllői útra, Zomboriért a Fáy utcába, Kocsis Lajosért Kispestre siettem, összefogtunk a barátokkal és leutaztunk Győrbe, hogy a Fanna-mozgású Pölöskeit megnézhessük, míg az ESMTK-pályát azért választottuk szívesen, mert a töltésen álldigálva tökmagozás közben „megválthattuk a világot”. Értelme és hangulata volt az egésznek. A futball, amellett, hogy szórakoztatott, még politikai szerepet is jelentett, hiszen az emberek a stadionokban kiüvölthették magukból azt a feszültséget, amit az egypártrendszer beléjük szorított. Ma már, hála istennek, oda a labdarúgás ilyen jellegű szerepe. Mindenki olyan párthoz csatlakozik, amilyenhez kedve tartja, s nyíltan kifejtheti a véleményét. A futball elveszítette azt a funkcióját is, hogy értelmiségiek modellként foglalkozzanak vele, mivel lehetséges társadalmi, gazdasági és jogi folyamatok terepe volt. A labdarúgást a rendszerváltás lecsupaszította, s megmaradt csupán játéknak, csakhogy a színvonal romlása miatt egyre kevesebbek igényeit képes kielégíteni. Ráadásul a lelátó stílusa oly mértékben eldurvult, hogy gyermekes apáknak még nosztalgikus indíttatásból sem ajánlatos családostul megjelenni a meccseken. — Tény, hogy ma már nem Nyilasik, Izsák és Törőcsikék kergetik a labdát a pályákon, de ha valamennyien cserbenhagyjuk a futballt, akkor végképp magára marad és menthetetlen lesz. — Úgy gondolom, hogy nem a szurkolók hagyják cserben a labdarúgást, hanem a labdarúgás a szurkolókat. Bizonyára emlékszel, hogy négy éve, az MLSZ előfutára volt a nagy változásoknak. Az MLSZ hirdette meg először, nyíltan az alulról építkezés elvét, s a szövetséget demokratikus alapokra helyeztük. Az MLSZ alapszabálya túl is élte a rendszerváltást, maga az átalakulási folyamat azonban megrekedt a közgyűlésen. A klubokban semmiféle komoly előrelépést nem tapasztalhatsz, most ugyanazok osztják az összegyűjtött pénzt, akik évekkel ezelőtt az állami támogatást. Figyeld meg, hogy a labdarúgás jelenlegi struktúrája érzéketlen a körülötte folyó eseményekre, nem képes alkalmazkodni a megváltozott gazdasági körülményekhez. Az egyesületi vezetők ugyan továbbra is kérik az állami támogatást, mintha a költségvetés nem nyögne a hétszázezer munkanélküli, a kétmillió, létminimumon élő nyugdíjas vagy a leromlott egészségügy, oktatásügy terhe alatt. — Szerinted mi lenne a megoldás? — Az egyesületeket gazdasági társaságokká kellene átalakítani. — A sportot sehol sem sorolják be a termelő ágazatok közé, mindenütt állami támogatásra szorul. Még Németországban is deficites vállalkozás futballklubot működtetni, akkor miért hiszed, hogy ez a lényegesen színvonaltalanabb és eredménytelenebb hazai labdarúgásban járható út. — Azt nem állítom, hogy klubjaink nyereségesen tudnának működni, az viszont bizonyos, hogy a mainál lényegesen érzékenyebbek lehetnének a pénzügyikörnyezetre. Alapvető, hogy annál nem lehet több pénzt szétosztani, mint amennyi rendelkezésre áll. Sajnos, az egyesületek az ügyészségen kívül senkinek sem tartoznak beszámolási és elszámolási kötelezettséggel, ennek tudható be, hogy a pénzügyek szinte átláthatatlan, kusza halmazt képeznek, a vezetők pedig belátásuk szerint díjazzák — hazai mértékkel mérve — igen komoly jövedelmekkel az egyre halványuló teljesítményeket. Egyszer próbálj meg körülnézni valamelyik nagy klubban, hogy a rendszerváltás óta hány fővel csökkentették az adminisztratív dolgozók létszámát! Bizonyos, hogy lényegesen többen állnak alkalmazásban, mint egy korszerűen és ésszerűen felépített gazdasági társaságban. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy az egyesületek alakuljanak át létévé, hanem arról, hogy megtartva mai formájukat gazdasági társaságokat, alapítványokat hozzanak létre, amelyek révén újra életképesek lehetnének. De hogy ezen az új úton elinduljanak, hasznos lenne, ha valaki elkészítené a magyar labdarúgás költségvetését... — Bárhogy is alakítgatjuk, a struktúrát, külső segítség nélkül akkor is életképtelen a futball. — Az átalakulási folyamatnak belülről kell elindulnia, mert különben eljön az idő, amikor már semmiféle segítség nem érkezik. Tehát a futballnak mindenekelőtt önmagát kell megtisztítania. Borókai Gábor